Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-10 / 24. szám

8

XI.

— Az nőm is olyan kevés — mondta Steberi. — Igazán megérné szőlőt vonni, és bort csinálni t>frlále, aztán így munka közben csak iszogatna az ember.

— Hét decit. De az Is lehet, hogy valamivel többet — mondta .Andrej.

— Hát te meg ezt honnan tudod? — kérdezte tőle Niet- schneíder.

— Hallottam — felelte .AndTandlraeyer ránézett.

— Ha hallottad, tartsd meg magadnak. Van egyáltalán fogalmad, mennyi az a hét deci? Ne beszélj úgy a borról, mint a patakban folyó vízről!

.Andrej elszégyellte magát.

— Hét deci az csaknem egy liter.

— Teneked! Másnak azonban a hét deci csak hét deci.

— És megint az utat fürkészte. Füst goniolygott fölötte. .Az emberek mindjárt reggel tüzet raktak az üt méilett, és időnként odamentek rárakni.

— Hogy van ez tulajdonképpen? — kérdezte Ste.berl.

— Sehogy se — felelte Niet- schneider. És mível véget a- kart vetni a vitánívk, még hozzátette: — Különben is szőlője válogatja. Egyikből több, a másikból meg kevesebb a bor.

— Ez józan megáHapítás! Ez ellen senki se szóUiat semimit. .A gyereknek meg kellene tanulnia, Tiem azért van Itt, bogy bennünket oktasson.

— Tandlmeyer! — szólalt meg Andrej. — Hiszen maga szándékosan akaszkodik belém.

— Csend 1 — kiáltott Niet- sctineider.

—• Herrgott! Mi vagyok én neked? Tandlme^ter? Emberek, hiszen ez a kölyök szinte kiabál velem. Halljátok? Ewt még nem értem meg. Egy ilyen, nos, nem aka.rom megmondani, hogy mi, úgy handabandázik Itt, mint valami pa.rtifűhrer.

— Ha még egy szót szólsz

— emelt© Nietschtneíder a kezét —. a fejedet hasítom szét.

—Miért nekem? Néki szóljon! — tiltakozott Andre], s a kezével Hilda apjára mutatott.

— Énrám mersz mutogatni? Herrgott! ' Nézzétek csak, úgy mutogat rám, mint valami trá- gyado-mbon nőtt bolond.gombá- ra. Te trotil, t© hülye trotil 1

— -Andrej felé indult, de aztán megfordult és dühösen elment.

.A\többi©k meghökkenve nézték. Aztán valaki közbevetette, hogy már itt az ebédszünet ideje, hát félbeliagyták a munkát. és lebaiUagtak a tűzhöz.

Nietschneider egy fának támaszkodott. .Andrej ott állt mellette, tudta, hogy a keresztapja most megmossa a fejét.

— Én nem akartam veszekedni — mo'ndta.

— E.Z először, és utoljára történt. Me.gértetted?

— De ketesztapa? Hiszen hallotta az e.gészet.

— Me^eértetted?

— Megértettem.

— Te, gyerek, nagyon lobbanékony vagy. ebben van a hiba. Nagyon éles a nyelved. Ha valaki nem a szád íze szerint beszél, mindjárt me.grér- tödsz. Mondd csak, fiam, miért vagy te ilyen indulatos?

— De hiszen nem én, ö sértődött meg.

— Ki az az ő?

— Hát ö.

. — Fiú, fiú! Csak kella-met- lenséget okozol itt nekem! — A z.sebeit tapogatta, ciga.rettát keresett, végül a szájába dugott egyet, és idegesen meggyújtotta: — Vigyáznod kellene, hogy többé ilyesmi ne forduljon elő. Mert hova vezet az? Csak ellenségeket szerzel magadnak, mindenki kerülni fog, s végül magadra maradsz. Nem hiszed? Jön hozzád egy. tíz pedig megszökik tö'led. Állandóan lőtsz-futsz majd: hol az én helyem? Leülsz valahol az út mellé ,és hirtelenjében fel se fogod, miért siet any- nyira mindenki, miért nincs senkinek se ideje a számodra. Nem azok a boldogtalanok, a- kik sokat tudnak, hanem .azok, akik szeretnek Itesaélnl, és nincs, aki meghallgassa őket. A szó olyan, akár a hato,s. .Annak ér a legtöbbet, aki •kéri. Én már több mint hatvan év óta élek itt az Égetőn, és m'é.g soha senkivel se zord öltem össze Ta.ndlmoyerael sem. Mi- é'rt kellene Tandlmoyerrel veszekednem? Ha azt mondja nekem erre a füstre, ni — kifújta a füstöt —, hogy piros azt gondolom magamban, hogv Tandlm/yyernek ba] van a szemével. Miért kellene vele ilyen ostobaság miatt veszekednem? -!-• Ojra megszivta a cigaiettá- ját, aztán összecsücsörített© a

száját, és szürke füstfelhőt fúj't a levegőbe.

— De keresztapám, hiszen én nem akartam vele összeveszni.

— Hallgatnod kellett volna, Tandlmayer már benne van a korban. Ha mond valamit, hallgasd meg. Az Égetőn békes- siégnek kell lennil Megértetted? — kérdezte újra.

— Megértettem.

Elindultak a többiekhez.

Az úton egy asszony közeledett. Reichbauer éppen abba az irányba nézett, hát szólt Strockendelnek, hogy jön a felesége.

— Az én feleségem?

— .A tied.

Sbronkendel bátya a tűz mellett ült, éppen az imént húzta le a csizmáját, s most a kapcáit szárítgatta a tűz fötötí.

— Ml van nála? — kérdezte. ,

— Semmi.

— Nem hoz semmit? — csodálkozott Strockendel. — .Akkor meg minek tesz meg ekkora utat?

— Oliver, a te feleséged az összes közül a legdene.itasabb

— mosolygott Ke^ni.

— Látod. Legalább biztos vagyok benne, hogy hiányzóm neki — mondta Strockendel.

■— Gondos asszony — csatlakozott a beszélgetéshez Ste- bOTl.

— Mikor hogyan — mondta Strockende'.

Strockendelné odament egészen hozzájuk. Kockás gyap- jűkendöbe bugyolálta magát, a láoán bOitost viselt.

— Nézzünk lefelé, hogy ki jön ide hozzánk. Csak nem az ebédet hozza? — kérdezte Reichbauer.

Az asszony mosol^ííignl próbált, de nem sikerült neki.

Strookendel ránézett, kezében még mindig a kapcákat szorongatva,

— Mi történt, Éva? — kérdezte.

— Oliver...! — A feje oldalra billent.

Reichbauer arcáról ieolvadt a mosoly.

— Történt valami?

A földet nézte, szája szöglete megremegett.

— Oliver, nagy baj történt

— szólalt meg egy idő múlva.

Strockendel felállt, végignézett az embereken, és mezítláb tett néhány lépést. .Aztán megfordult. Úgy festett, mintha megfeled.kezett volna valamiről. .A kapcát a csizmájára dobta, de még vatemít keresgélt. Nem tudni, honnan vette a forgácsot, de egyszerre csak ott volt a kezében, mintha az embereknek akarná megmutatni. .Aztán bevetette a tűzbe.

— Oliver!

— Lassan odament a feleségéhez, és hosszasan kémlelte az arcát.

— Neki? Neki történt baja?

— Valahogy furcsán megrázta a fejét.

Az asszony bólintott.

— Elesett?

— Elesett.

Elindult a havon. Néhány lépés után megállt, a földre bámult, kezével a halántékát döar

zsölte. Hirtelen nagyon kicsivé zsugorodott.

Reichbauer az asszonyhoz lépett.

—Herrgott! — átkozódott Tandlmeyer.

Meleg szél fújdogált.

Juskaniő Nietschneider háza előtt állt, és Andrej keresztanyjával beszélgetett.

— KaroMnka, észievettem, hogy az ablakból hiányzik egy muskátli.

—Igazán? — csodálkozott el Nietschneiderné. — Palkó, maga mindig a bolondját járatja velem... Hiszen itt a muskátli. Éppen tegnap raktam ki.

— Nem arról beszélek, amelyik ott van, hanem arról, a- melyik nincs ott. Az ablakban két muskátlinak kellene lennie. Ezenkívül nekem még hiányzik a maguk házáról egy másik ablak is. szerintem az ilyen ház nevetséges, olya.n, a- kár a félszemű ember.

— A szoba ablaka a másik oldalon van — mondta Andre] keiesztanyja.

— Hiszen éppen ez benne a nevetséges. Képzelje el, Karó- Unka hogyan festene, ha az egyik szeme valahol a fülénél volna.

— Lehet, hogy nem is lenne rossz. Palkó, Pafko, maga mindig ostobaságokon töri a fejét.

— Karollnka, ha a muskátli ostobaság, miért biggyesztette- akkor az ablakba?

— .A muskátli nem ostobaság, csupán maga fecseg osto- baságökat.

— Hány éves maga, Karoltn- ka?

— Bizony már ötvenhat.

— ötvenhat,? Ez azt jelenti, hogy négy év múlva lassan hülyülni kezd majd. .A tél során az agytekervények berozsdásodnak, ám tavasszal az értelem is mindig megtisztul egy kissé.

—De hiszen már tavasz van — mondta Nietschneiderné.

— Éppen ezért moindom magának. Ha tél volna, tudom, hogy úgyse értene meg.

— De Pafko, ■tiiszen én most se értem magát.

— Akkor maga sokkal butább, KaroUnka, mint gondoltam,

— Mik azok az agytekervé- nyek?

— .Azo'k olyan apró kis csatornák. De a magáét teljesen belepte az i.szap. Ha 8'karja, hozok raa.gának majd valamilyen muskátlit.

— Van nekem elég muskátlim, Palkó. Várok még egy hetet, hadd melegedjék fel jobban az Idö, aztán kiteszem i- de, az ablak alá a lócát, és kirakom rá az összes muskátlimat.

— Ez már tetszik nekem. Maga is odaüllietne arra a lócára, és ezek a bamba favágók, ha annyi muskátli között látnák, biztosan azt hinnék magáról, hogy valami grófné, Pálffy Miklós felesége, és a csodájára járnának. Tudja, mennyire illene maga a muskátlik közé? Csak üldögélne és nézné, hogy szarják össze a tyúkok az udvart.

— Nagy töikíükó maga!

— Mindenki tökfilkó. Látja, KaroUnka, én már csak jövök- megyek. Van ebben valami kivetnivaló? Szerintem ebben nincs semmi kivetnivaló. Most már itt a nagyhét, és nekem még a nagyhéten sincs nyugo- dásom. KaroUnka, hová legyek? „Eltűnt az én hajlékom, előttem jár, mint pásztornak a sátra.“ Tegnap éppen itt jártam lent, a faluban, áll ott a templom előtt égy kereplő. Tulajdonképpen nem Is igazi kereplő, csak valami ócska láda, amelyhez bajtókart szerellek, a hajtókart aztán tekerik, a láda, Illetve a deszkák meg úgv nyikorognak, mint valami öreg malom. Amint me^gálltam egy pillanatra, az egyházfi megkérdezett, líem akarok-e egy ki csit kerejtelni. Azt mondom én erre: El van már itt kerepelve minden! Ö meg azt, feled, hogy csak két verset ke^iepelt, egy verset engem is enged. El van itt kerepelve mindeni Fütyülök én a fe' versedre, sőt az egész kereplődre. Erre úgy fenéken rúgott, hogy csaknem kidöntöttem egy fát, aanikor fejjel neklrepüitem. Azt dii- szem, KaTolinka, hogy az emberek Is olyanok, mint az ostoba szüzek, akik mindaddig kint bolyongtak a lámpásukkal amíg az utolsó csepp olajuk is el nem fogyott.

— Maga mindig összevissza locsog.

— Dehogy locsogok.

— Nézze csak, már jönnek az emberek, meg kell melegítenem a vacsorát. — Beszaladt a konyhába.

Juskaniő ott maradt az ablak alatt. Akkor Indult csak ©1, amikor a favágók már a közvetlen közelében jártak.

— Hé, Juskantö! — kiáltott utána Nietschneider. ~ Gy^re be egy szóra.

Nc'm állt meg. Csak mege melte a kalaiját.

A keresztszülei már aludtak. Andrej a kertben állt, s kedve támadt valahová nagyon messzire elmeiinf, ahonnan egy hamar nem kellene visszatérnie. Itt az összes égetőt ösvényt megutálta már. Állandóan olyan csodabogarak járnak rajtuk, akik egyebet se tudnak, csak dolgozni meg dolgozni. Szombatonként szinte egyszerre rohannak a faluba vagy a városba, hogy* lisztet, sót vásároljanak, és megve-' gyök mindazt, amire szükség van, aztán cipelik a hátukon, és még nevetik is az olyat, aki csak úgy üres kézzel tart velük, sehogy se fér a fejükbe, hogy valakinek akkor is kedve van leszaladni a faluba vagy a városba, ha éppenséggel nem bevásárolni megy.

A kutya a hasán feküdt. Mellső lábait maga elé nyújtotta, a fejét feltartotta, hegyezte a fülét.

Mit is csináljon itt Andrej? Ha a munka csakugya.n olyan fontos dolog, akkor azon tői'je az ember a tejét, hogy nielyis a legjobb.

[Folytatjuk)

• ,,Panni“: „Este, ha minden oly biilya már / S ha szíved árva kismadár / Dalolj, és örUlj ■ Hisz az élet még holnap is vár reád“ stb. Vőleményünk szerint: daloljon, de mielőtt a buja esetében kisraadárszive mé'g inkább megijedne, üsse fel néhaméha a magyar helyesírás szabályait is — megéri. Különben amit eddig müveit, nem irodalom. Hiányzik belőle az élmény hitelessége. Szavaiból, mialatt beszél, elpárolog a valóság ereje, s minden so^ra tartalom nélküli szavakká hal. szét. Egyelőre a tanuiúst ajánianánk.

• „Mondanivaló“: ,.Á műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése.“ — mondja Gárdonyi. Nos. e szándék nyomai már az ön verseiben ís fellelhetek. A leigsik-erültebbnek a ,,Most hagyjatok“ címüt é- rezzük. Talán csak a tisztább, plasztikusabb fogalmazásra hívná'Ok fel a figyelmét. (Egy sikerült, és találó képpel többet mond, mint sok-sok üres. élettelen sorral.) .Ami a rajzait illeti, kissé még nehézkesek, laposak. Az egyéni látás és lát- tatás eszközei hiányosak, vonalvezetése merev, s ezáltal a rajzok lírája, „hátországa“ elsikkad. Ta:iui;on. dolgozzon, s föltétlenül jelentkezzék újra.

•. ..Marika 111“; Mint lelteiében írja, küld egy verset, hátha több sikere esz vele, mint ez előzőekkel volt. Sajnos, nincs, szeie-ii- cséje. Gondolkodjék el azon, hogy szegényebb lenne e a világ, ha n^in Ismerné meg az ön verséit.

• ..Megéri őszintének lenni!“; Verselt áttanulmányozva az az érzésünk, hogy eddig több verset írt, mint olvasott. Példa; ,.Egy jó barát kell nekem Légy te az én jó barátom ' Ne feled jük egymást sose Iregyünk örökké jó barátok.“ Örök- kön-örökké, de Jobb versekkel!

SZERENCSÉTLEN SZERELEM

Elsős gimnazista koromban megszerettem egy fiút, aki egy évvel feljebb járt. Nagyon helyes volt, de el kényeztetett és önző. Lobbanékonysága, akaratossága sokszor bántott. Két év alatt sokat veszekedtünk, mert én sem hagytam magam. Érettségi előtt különösen ingerlékeny volt és kíméletlen. Ogy összekUlönböztUnk, hogy jobbnak láttam, ha elmaradunk egymástól. Mikor elhi- degüléseniet észrevette, nem jött utánom. )úlius éta nem is láttam. Ősszel Bratislavába ment egyetemre, s én már alig gondoltam rá. Nemrég megismertem egy másik fiút, nagyon megszeretett, s én is szívesen vagyok vele. Nemrég névnapi bulin voltunk, s ott véletlenül találkoztam régi szerélmemmel, látogatóba jött haza. Beszélgettük, többek között elmondta, hogy egy bratislavai kislánnyal jár együtt. Egyszerre belém nyi lallott, hogy még mindig nagyon fontos nek^iii ez a fiú. nem szabad elszakadnom tőle. Az udvarlóm táncolni vitt — ö is táncolni ment valakivel, végül megint ősz- szekerültünk. Nem tudom, mi jött rám, honnan vettem a bátorságot, hirtelen azt mondtam neki: én még mindig szeretem, és újítsuk fel a barátságot. Zavarba jött. aztán tapintatosan elutasított; Ö most már kikötött annál a kislánynál, az érzésein nem tud változtatni, felejtsük el egymást. Azt hiszem, belebetegszem ebbe a szerencsétlen szerelembe, nem tudok lemondani róla. Szégyellem is, hogy nő létemre ennyire kiadtam magam. Mit gondol rólam ezután, és én hogyan viseljem el mindezt? Szeretném, ba tanácsot adnának, hogy mit tegyek.

leiige: Remény

SZÜLEIM SOHA NEM ENGEDNEK EL OTTHONRÓL

Tizenöt éves lány vagyok. Nagyon szomorú az életem. Szüleim soha nem engednek a lányok közé. Félnek, hogy elrontanak. Ezért nincs egyetlen igazi barátnőm se. Ha délután valamilyen elfoglaltság van ez iskolában, arra .se engednek. Az osztálytársaim teadélutáno- kat tartanak, de én azokon sem jelenhetek meg. Alig érek haza, vár a takarítás. Sietek elvégezni, de az é- desanyám újabb munkát ad. 0 háztartásbeli, a munka mégis rám vár. A barátnőim szülei közül, az én szüleim a legfiatalabbak, mégsem tudnak megérteni. Ha Olyan az életem, mint a ketrecbe zárt állaté. Pedig semmi okom sincs rá, hogy ketrecbe zárjanak, mert fiúk után nem járok. írják meg, mit tegyek, hogy a szüleim jobban megértsenek!

Jelige: Meddig tart ez még?

Válasz az ÉN MINDENKIBEN CSALÓDTAM című levélre

Sajnos, vannak lányok és fiúk. akik a barátságot ném tartják fontosnak az életben. Pedig szerintem a barátság komoly dolog, ezért örlllök. hogy a rovatban

az is felmerült. Azt ajánlom, hogy ne akard „visszaszerezni a régi barátnődet. Nem lenne értelme, hiszen .sohasem bíznál meg benne. Ha egy fonál egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó rajta marad. Különben is, miért ragaszkodsz hozzá, hiszen nem is egy faluban laktok? Az, hogy az iskolában egy pad- ban ültetek, még nem alap a barátságra. Inkább egyedül, mint ogy rossz barátnővel! A falubeli barátnőid se komolyak, mégsem szabadna elzárkóznod a -fiataloktól. Bizonyára akadnak köztük hozzád hasonlók. Próbálj velük kapcsolatot teremteni. S miért kell föltétlenül barátnő? A fiúk gyakran jobb barátok, mint a lányok. Szerintem, lehetséges fiú és lány közt is őszinte barátság. Ha nem találsz az emberek közt őszinte barátot — ez pedig nehezen hihető el —. akkor ott a könyvek. Nem fogsz csalódni bennüki A könyv a legjobb barát. Ez nem frázis! Ha szeretsz olvasni, megmenekülsz a magánytól. Gimnazista vagy, s biztosan szeretnél tovább tanulni. Lehetséges, hogy a főiskolán olyan barátra találsz, aki mindenért kárpótol. Édesanyádnak próbáld megmagyarázni, hogy a mai lányoknak nem egyetlen céljuk a férjhezmenés. Sok komoly feladatat kell addig még megoldanod. Főleg, ha főiskolára mész. Én két éve barátkozom egy nálam fiatalabb szlovák lánnyal. Nagyon jól megértjük egymást. Sajnos, most elköltöznek. Kétszáz kilométerre fognak lakni. Sokszor feltettük már o kérdést: m! le.sz, ha elköltöznek? Mindketten barátnő nélkül maradunk. Ezért megfogadtuk, hogy levelezni fogunk A szünidőt is e- gyütt akarjuk eltölteni. Látod, ilyen is van!

Jelige; Hol vannak a barátok és barátnők?