Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-10 / 24. szám

7

BRATISLAVA! URA 75

Örökös strapa a vándorszínészek élete.

— A legrosszabb, amikor az egész éjszakát betöltő zötyögés és pár Órás alvás után reggel színpadi próbá ra kell menni — mesélte vándorszínész korából Jozej Dóczy, a Nitrát Kerületi Színház tagja. — Egy Ilyen éjszaka után az ördögnek sem jutott eszembe szerepem szövege. Mentó ötletem támadt, elkezdtem hado násznl, mintha egy mérges legyet akarnék elcsípni, s közben Inkább a súgó hang ját igyekeztem elcsípni.

— Mi a jenét hadonászol Józsi — szólt jel dühösen a rendező. A légyre hivatkoztam, és ő elhitte.

— Este egy vidéki kis jaluban játszottunk, s a rej lektorok jényére öklömnyi szúnyogok és valóságos rovarhad özönlötte el a színpadot. Látva társaim éktelenül összecsípdesett bőrét', nem voltam rest, és a jelenésem alatt valóságos közelharcot vívtam a betolakodókkal. Annyira belemerültem, hogy eljelejtettem u szöveget. Sehogy sem jutót* eszembe, pedig a súgó hangját a jalu- másik végén is hallották. A közönség jól derült a kínos helyzeten, nem úgy a rendező. |

— Ezt az előadást eljuse- ráltad — támadt rám az öltözőben —, oda a prémium.

— De hisz a szúnyogok... — próbáltam védekezni.

— Reggel legyek, most szúnyogok — emelte még magasabbra a hangját. — .Mondd, hülyének nézel engem?

A belga jean Leroux ü- res bőrönddel utazik szerte a világon. Ez a hobbyja, így teszi lóvá a vámőröket akik egyszerűen nem tudják elhinni, hogy egy ember fires táskával is utazhat. 0- rák hosszat keresik bőrönd jének nem létező titkos rej- ekhelyét.

XXX

A Látnokok című jilm rendezője. Roger Derouillat, a- kit május 2-án összekötött kézzel egy párizsi parkolóhelyen találtak, beismerte, hogy 6 maga szervezte meg elrablását. Az első kihallgatáson azt állította, hogy néhány ember elrabolta és egy pincébe zárta. Amikor azonban másodszor hallgatták ’:i a rendörök. beismerte, hogy két barátja segítségével maga játszotta meg elrabolá- sát. Azért tette — mint bevallotta —, hogy népszerűsítse o Látnokok című jilm- jét, mert eddig nem ért el olyan sikert, amilyent r.eg- érdemelne. Tekintet nélkül „ megbánásra, Derouillat és társai a bíróság előtt ‘eleinek a ha*ósáqok jélrev***“- téséér*

Rossz látnokoknak bizonyultak

[evgen3áj Martinov saját maga énekelte győztes dalát.

M

egrendelésre nem lehet dart írni. Vagy ha igen, úgy is néz ki. A legtöbb dalfesztiválon a benevezett daloknak épp az a bajuk, hogy kimondottan megrendelésre készülnek. Sa jnos, ez a megál'lapítás teljes mértékben érvényes az Idei Bratlsiaval Líra liönnyűaenei fesztiváléi is.

Valahogy már megszokássá volt. hogy a szerzők tgyekemek nagy- zenekarra szabni a dalukat, mivel a Biatisíaval Líra státusza szerint nagyzenekari kíséret mellett folyik a verseny. Ennek tulajdonítható, hogy a Bratfslavaí Lléin eddig ritkán született sláger. A legtöbb dal inkább a szakmabeliek ízlésének felel meg, mint a közönségnek. Érdemes megügtelnl például, hogy egyik-másik dal (a korábbi évfolyamokból) egészen másképp hangzik kisegyüttessel, mint a fesztívá'M zenekar kíséretével.

Talán meg kéne szívlelni az Elefteriadu növéiek megjegyzését, akik felvetették, hogy jó lenne, ha az énekesek saját együttesükkel is felléphetmének. A' legtöbb dalfesztiválon ez lehetséges Is, és kétségkívül színesebb»!, élvezetesebbé, sőt talán még színvonalasabbá is tenné a műsort. Mert a Líra a mai értelmezésben Kezd hovatovább zenekar^ hangversenv- nyé lenni. Érdekes ennek a gondolatnak a kapcsán mogfigyeinl azt Is, hogy a fiatal dalszerzők többnyire távol maradnak. Ne is csodálkozzunk, művészi alkatoknak. feltehetően, nem fele! meg az említett nagyzenekari stílus. E- zért talétkozunk már évek óta a BraWslavai Lírán mindig ugyanazokkal a nevekkel. Jóformán elmondhatjuk. hogy vannak a Lírának ün. házi szerzőik, akik tudják, mit kell ■ íml, ml telel meg ieglnkább a bíráló bizottság ízlé séiiek.

.Az emlUet okukból az idei. ju- blleunil Bratislava! Líra semmivel sem volt se jobb, se rosszabb a sok évi átlagnál. Egy észrevétel idetartoztk: mintha némi stagnálást .figyeibetnénk meg. I^egaläh- bis, ha a nemzerkökl részvételt vesszük alapul. Ojszerü és érdekes hangvitelü számokat hallhattunk a szocialista országok dalversenyében. Különiksen vo.natkozík ez a szovjet és a bolgár részvevőkre. JevgeaiylJ Martlnov arany- lírás számát haltgatva sajnálattal mondhatjuk,, nagy kár. hogy a rádió és televízió többnyire csak az örökzöld szovjet melódiákkal traktál bennünket, és halvány fogalmunk sincs, ml születik legú jabban a szovjet dalszerzők keze alatt.

Lapunk egyik korábbi számában már írtuk, hogy sok az énekesünk, és még sincs kellő színvonal. Sajnos, az idei Lírán is elég sok fogyatékosságot figyelhettünk meg ,. professzionl sta “ énekesein k né 1.

Különösen szembeötlő volt ez a Líra zárónapján, amikor a műsor végén feiléjjett Karéi Gott. Ha a kb. 40 perces műsorát összehasonlítottuk a korábban haílottak- kal, olybá tűnt, mintha előtte a- raatőrök léptek volna tel. Karel Gott kétségkívül legjobb énekesünk, és ez még nem is kifejezés. Figyeltem a külföldi részvevők arcát, jóformán tátott szájjal hallgatták. Nagyszerű élménnyel távoztak. Csak az a baj, hogy van egy Kare! Gottunk, és utána utca- hosszal senki. De erről, feltehetően nem csak az énekesek tehetnek.

BRATISLAVA! LÍRA ‘TS

Nemzetközi dalverseny

1. jevgejiylj Martlnov — Hja Réznek; Virágzó alniafák (énekelte Jevgenyij Martlnov);

2. Bolinslav Ondráéek — Zdenék Borovec: Plánka (énekelte Waldemar Matuáka);

3. .Aleksz (usszifov — Pavel Ma- tev: Szomorá ének (Donika Venkova, Bulgária).

Haza! dalverse.n.y

1. Ondráéek — Borovec: Pláhka;

2. Vondráéek; A szerelem tart (Helena Vondráéková),

Horváth — Oroppa: Májusi szél (Jana Kociánová);

3. Signinnd — Zák: Apu, gyere játszani (Elefteriadu nővérek),- Marat — Borovec: Ne állj (Ha- na Ulrychová).

Palágyl Lajos

Balról jobbra: Vondrácková, az Elefteriadu nővérek, Kociánová és Ulrychová

„Ide nekem az oroszlánt isi“

Diderot Fecsegő ékszerek című darabjában láttam Sáfár Anikót, a Thália Színház egyik legtehetségesebb színésznőjét.

A vígjáték tartalmáról röviden csak eny- nyit: Mangogul, a képzeletbeli Kongó szultánja unalmában szeretne alattvalót leikébe látni. Kukufa nagymágustól olyan gyűrűt kap, amely megszólaltatja az emberek titkos gondolatait. Az uralkodó, élve a lehetőséggel, varázsgyűrüjét az udvarhölgyek felé fordítja. Hűtlen asszonyokról, dilettáns művészekről, áltudó.sokról, ügyeskedő udvaroncokról fecsegnek a nők. Ügy tűnik, nincs is hűséges asszony Kongóban. A szultán végső elkeseredésében a gyűrűt saját szerelmese ellen is kipróbálja.

Sáfár Anikó Sophie-t alakítja, az egyik udvarhölgyet. Érett, tehetséges színésznő. Alakításaival nemegyszer magánszáraot, kirobbanó sikert arat.

Az előadás szünetében az öltözőjében beszélgettünk:

— Harmadszori nekifutásra, 1969-ben vettek fel a főiskolára. (Pedig már 1966Sátár Anikó

ban amatőrként a Harlekin és szerelmesé, valamint az Apa c. filmekben főszerepet Játszott nagy sikerrel.) 1973 jiinltisában kaptam meg a diplomát, és a Thália Színház tagja lettem.

Végzett színészként első jelentős film- szerepét a Tigrisugrásban kapta. Legújabb szerepe pedig Desirée, a 141 perc című Fúbry-filmben, amely Déry Tibor Befejezetlen mondat regénye alapján készült. Sáfár .Anikónak óriási lehetősége volt Desirée-l alakítani, hiszen ez nemcsak a hírnevet hozta meg számára, hanem újra bebizonyította tehetségét, és azt. hogy kitünően megállja a helyét olyan színészek között, mint Dayka Margit, Latinovits Zoltán, Csomós Mari és Bálint András.

— Először régész vagy csillagász szerettem volna lenni. Mindent megismerni, majd szépen elraktározni magamban. Akkor még nem l.s gondoltam, hogy mindezt később színészként új formában kiadhatom magamból. Energiával teli egyéniség vagyok. „Ide nekem az oroszlánt is!“ A színészet számomra kaftocs az emberek között. Érzelmet érzelemhez, élményt élményhez kapcs.-5l. Nekem legnagyobb öröm a mások boldogsága, ezért mindenkinek örömet akarok szerezni.

A Thália Színház minden plakátján mégtaláljuk Sáfár Anikó nevét: Helén A csendes amerikaiban. Krisztina a Történelem a- lulnézetben c. darabban. Tadajusi a Csusin- gurában. Mari az Erzsébetvárosban... Minden este színpadon van. A közelmúltban tíz beugrása volt.

— Kedvtelésem? Mivel töltöm a szabad időm? Olvasok, színházba és moziba Járok. Van egy kocsim, nagyon szeretek utazni.

Nemrég tért haza Lengyelországból. Nagy sikerrel vendégszerepeit ott a Tháília Színház. A közeljövőben ismét láthatjuk a képernyőn: a Nagy manőver című tv-fllmben játssza a főszerepet.

— Huszonhét éves vagyok. Előttem a pálya...

Louis Jouvet, a francia színház egyik legnagyobb egyénisége fogalmazta meg a színházi munka lényegét: a Játék több, mint foglalkozás. Rajongó szenvedély.

Sáfár Anikó ugyanezt így foglalta össze: „Szenvedélyein a szakmám. .A munkám a szabad időm.“

Szabó László

% E sorozatban a hasai ma- \ gyár amatőr tánczenekaro- j kát és beat-együtteseket mn- * tatjuk be. Kérünk bennete- kel. legyetek .segítségünkre, írjatok az ifjúsági vagy ii- zenii klubotokban. niunka- vagy lakhelyeteken működő együttesekről.

A bemutatás legyen rövid, tárgyilagos. írásaitokhoz mellékeljétek az együttes kifogástalan fekete-fehér fényképét.

JUNIOR

Vojany (Vaján) nem tartozik a kis faluk közé. és fiatalsága is van bőven. Ezért született az az elhatározás, hogy zenekart aiakííanak Az e.gyüttes rövidesen össze is verbuválódott, csak a rnlszerel03.s-'Jl volt egy kis baj. Ez a gond Is csakhamar megoldódott, mei-t a helyi nemzeti bizottság hozzájárii:ásáv.-il megvásárolták a hangszereket és a többi' kelléket^ Ezek után .Jöhettek a véget nem érő próbák. Minden szabad idejüket a ze- nclésnak szentelték, szorgalmasan készültek az első íelléjiésre. Ez sem váratott sokáig magára. Bemutatkozásuk az otthoni közönség előtt jöl stkei-ült. Ma már a környék falvaiban Is szívesen hallgatják őket.

■A zenekar vezetője: Tóth Lajos, akkordglfár: további tagjai: Varga István, Résén István, kiegészítő hangszerek, Csóka Tibor, szóIógUár Siposs Sándor, basszusgitár, Stafura Valéria, orgonii, Vayo Gyula, dob.

Kanócz Árpád