Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-03 / 23. szám
*• í£í.í «I 9 VÁRNÁI ZSENI: ZS. NAGY LAJOS VERSEI; BOLDOG FIÜK Ne tagadjuk, burokban születtünk, fénylő szerencsébe keveredtünk, három csillag ragyogott felettünk, aranyesö alatt növekedtünk. Azéta is kristály-tornyainkban bölcs derengés, ájtatos szélcsend van torkolattUz. zenebona nincsen, közöttünk ül'tündöklön az Isten. Ezüstpoharaink borral telnek, bajnokaink aszút vedelhetnek, prófétáink köddel keveredve gyémántport szórhatnak szemeinkbe. így élünk hát, születvén burokban, boldog fiúk. angyali hurokban. £s ha néha fellobng a vérünk: az Úristen — herr Gott — dalol nekünk TEMETŐBEN Mari néni azt mondta, hogy ittmget, Pista bácsi azt mondta, hogy ottangat, Mari néni: gyere, fiam, emerrel Pista bácsi: kerülj, fiam, amarra! Emerre, meg amarra, meg ottangat. Belepte virágainkat a harmat. Mari néni, Pista bácsi itienget. E rezedás, közös sírból Izenget. Üzengetik amerre, meg amarra; lóherében bitangod el a marhal mindhiába, rájuk senki se hallgat, nem haWik a rezedától: Ottmigat! virágok ettem már gyöngyvirágot ibolyát nárciszt zsályát három tulipánt két orgonacsokrot undorító volt valamennyi a nárcisz répaizét , még ma Is érzem hát mtí csináljak nem vagyok kannibál s az emberevést tiltja a törvény de a feleségemnek teréz-napkor se vegyen senki virágot mert megeszem vagy öt a gavallért vagy a csokrát A TÜZEKET ELOLTANI Szeretni ezt az életet, az egyetlent, a végeset, szeretni, hogyha bánt is, ha mostohánk Is nébanap, de kék az ég i és süt a nap, s van benne boldogság Is, Nem ölni, vért nem ontani, a tüzeket eloltaAl s nem gyújtani, hogy égjen ország és város, hol a nép gyönge megvédnl életét, s hogy békességben éljenl Még harcok dúlnak, lángban ég a megbolygatott messzeség, madár se leli fészkét, futnak az erdők vadjai, csak borzalomról hallani... Világ teremts hót békét! Fogyó hold már az életem, de dolgom még teméntelen, még tenni, adni vágyom... csak lenne még , erőm ©lég, zengni a béke énekét e felbolydult világon! Csak élni, élni embercki Időnk oly gyorsan elpereg, egy perc csupán az élet... de ez a perc lehet csodás, teremtő munka, alkotás, amely megőriz téged! Várnai Zsenit méltán külön fejezet illeti meg a magyar költészet történetében. Szava, mint régen, ma Is zengővé válik, ha a béke védelméről szól, és bensőséges. meleg lírával telik meg. ha sajátos, tiszta hangján beszél az élet szépségéről és magasztosságáról. Várnai Zsenit 85. születésnapján fenti versével ünnepijük. ßicHKit Ma délel&U sok gond és nyugtalanság közepette rohantam a városbcen, s amint Ilyenkor szoktam, egyszerre több dologra is gondoltam, pálcbíul arra, hogy leg- keáveseitb töltőtollam ismét csöpög, hogy borotválkozás közben ismét megvágtam az állam, hogy rekedtségem ismét egy kezdődő, de hosszú nátha eleje, szóval éppen i- lyen és ehhez hasonló semmiségekkel bíbelődtem, rfie- lyek csak másoknak semmiségek, 'nekem dzonban korszakalkotó események, amikor egy sarkon váratlanul feltűnt az a barátom, akit átlag minden tíz esztendőben látok egyszer, többnyire Ilyen ideges délelöttö- kön, az a régi fő barátom, akinek sohase jut eszembe a neve, az a gyermekkori barátom, akiről mindössze annyit sejtek, hogy régi jó gyermekkori barátom, és hogy tegezem öt. A köztünk levő kapcsolatot még meghittebbé teszt az a körülmény, hogy néki sincs fogalma arról, kí-ml-vagyok, csak azt tudja rólam, hogy régi, jó, gyermekkori barátja vagyok és hogy tegez. Vártam, vajon futni enged-e szabálytalan pályámon kétségeimmel együtt, vagy ezúttal is megállít s elbeszélget velem. Természetesen az utóbbi történt. Rám bámult és így szólt: — Te bicegsz? — Én? — hilledeztem. — Miért? — Ogy láttam. Az előbb, mikor szembe főttél velem, bicegtél. — Dehogy — tiltakoztam kézzél-lábbal. -v En nem bicegem. Szó sincs róla. Miért bicegtem volna? — Ogy láttam — ismételte szilárdan. — De ha nem bicegtem — fakadtam ki és nevettem. — Lehet — szólt. — Akkor tévedtem. Különben Hogy vagy? Kifejtettem, mint általában ilyen alkalmakkor, hogy remekül vagyok, közérzetem, egészségem, anyagi helyzetem pompás, vágyaim mind teljesednek, megszégyenítve a legvérmesebb reményeket, élek, mint hal a Vízben s biztosan elégedetten, derűsen tekintek egy ragyogóbb jövőm felé. Amint így fecsegtem, s ő belémkarolva lépegetett mellettem, észrevettem, hogy már régen nem hallgat rám, hanem lefelé tekint a földre, és alattomosan lábaimat vtzsgálgatja. Meg is állt. Jóságosán a szemembe nézett s ezt mondta: — Nézd, pajtás, mondd meg, de őszintén, nem ü- főtted meg valahol a lábadat? — Nem én. — Gondolkozzál! — Hiába gondolkozom ha, nem ütöttem meg. Hová a- karsz megint kilyukadni? — Oda, pajtás, hogy az előbb is tényleg bicegtél. Határozottan láttam. — Lehet — hagytam rá fáradtan és bosszúsan. — Valami szórakozottság vagy hanyagság. Nem vettem észre. Egyébként azonban sohase bicegek. — Igazán? — kérdezte é- lesen és furcsán. — Igazán hát. Sok hibám van — hadartam —, de bicegni soha és sehol sem szoktam. Mondd azt, hogy a fejem olyan, mint egy krokodilé. Elismerem. Mondd azt, hogy púpos is vagyok. Elismerem. Csak azt nem ismerem el, hogy bicegek, mert ez nem igaz. Erős lábam van. Egyenesen, keményen, határozottan járok. Nézd, így... katonalépésben meneteltem előtte a járdán, le-föl. Ó nézte egy darabig. Aztán, mint akit legkevésbé sikerült meggyőznöm, elmosolyodott s vállat vont. Lanyhán nyújtotta felém a kezét: — No, szervusz. Tovább mentem. Bevallom, most már elfogott az idegesség. Mit akart tőlem az az örült? Miért képzelte, miért akarta mindenáron azt képzelni, hogy bicegtem, holott Isten a tanúm, hogy nem bicegtem? Micsoda benne ez az orv gyanakvás? E- 1 einte elhitte — legalább ezt tette —, hogy nem bicegem, megnyugtatott, mint valami gyermeket, hogy rendben van, de belül, a lelke mélyén tovább fészkelödött a sötét feltevés, hogy igenis bicegtem, hogy én bicegni szoktam, hogy én a leg- megrögzöttébb bicegők közé tartozom, akik titokban a maguk mulatságára, bűnös szenvedélyből bicegnek, de nincs bennük annyi férfias nyíltság, hogy ezt be is vallják. Hátrafordultam. Hát a szerencsétlen még mindig ott állt, ahol elváltunk, a sarkon, és figyelt, engem figyelt parázsló szemmel, vajon csakugyan bicegek-e. Esküszöm, hogy megszántam. Ha valakinek csak ennyi hiányzik a boldogságához, ahhoz, hogy nyugodtan éljen és aludjék, akkor kegyetlenség nem teljesíteni akaratát. Ennélfogva még tettem néhány lépésű; aztán óvatosan, nem tűntetve, bicegni kezdtem, egyet, kettőt, hármat, mint aki régi hibáját próbálja takargatni, de ez — sajnos — nem sikerül neki Most nem mertem visszasandítani. De meg vagyok győződve, ebben a pillanatban a látcsövét is kivette zsebéből, mint színházban érdekesebb táncmutatványoknál. Csak később néztem hátra. Akkor már 6 is ellenkező irányban haladt, jókedvűen és önérzetesen. Ezt gondolhatta magában: — Biceg, de tagadja. OLLI — Már öthónapos házasok volitunik — mesélte Jakarl űr. — Boldogságunk zavartalan volt, egészen addig, míg egy évvel ezelőtt a ..Halott ismerős“ című vaskos könyvvel tértem haaa. — El akarod olvasni ezt a szörnyűséget? — kérdezte a feleségem. — Rotidánalk néz k4. Eppem az a típusú könyv, amelyiket nem ' nagyon szereted. — Igen, talán igazad van. De az ilyenek rendkívül izgalmasak. Egyfolytában kell olvasni. — Egy hétig Is eltart, amíg elolvasod. — Tartson hát egy hétig. — Mutasd csak, egy kicsit nekem Is. MegtöoSilte kezét a konyharuhában, és elemelte előlem a könyvet. — Add vissza! — kértem. — Rögtön, csak épp belepillantok, — Figyeld osaik: valami gyanús szag jön a konyhából. Mintha odaégett volna valami. — Már megint! Mi ez a célzás? — Nem, nem, semmi célzás. A té konyhaművészeted csodálatos. De add vissza, légy szíves, a könyvet. — Rögtön, csak... — Liísa, az Istenért, nehogy megnézd a végét! — Micsodát? Épp azt nézem. — Lisa, ehhez nincs jogodh — De Igen, ha akaróm! Nem vagyok sem mohamedán, sem a te rabnöd. Én... én, a- kércsak te, szabad, egyenlő jogú, alkot- mányvédte polgára vagyok a Finn Köztársaságnak. Szavazati jogom Is van, és... és... azért Is megnézem a regény végét! Megnézem! — Nem tudod, mit csinálsz. Ez nagyon bossaántó. Mindig utáltam és megvetettem az olyan em beirt, akt ahogy könyvet vesz a kezébe, rögtön megnézi az utolsó lapokat. Ez gyenge jellemre vall. Ez bűncselekmény az író ellen, akinek gondosan, körültekintően kiteirvelt munkája értelmét veszti. Bűn- cselekmény a természet törvényei ellen. Ml lenne, ha a világot katasztrófák uralnák? — Nem Is lenne rossz. De szóval engem is utálsz és megvetsz? Talán még gyűlölsz te, mert hozzám vagy kötve? — No, ne fújd föl a dolgot. De légy szíves, add vissza gyorsan a könyvet! — Tessék, Vtt van a nagy kincsed. Nekem elegem van belőle. Ami a végét Illeti... — Lisa! Nehogy kimondd! Az olvasó maga Is megbánja, ha ostoba módon tordítva olvassa a könyvet. Hát még ha megmondják neki a végét. Oda minden élvezet. Go- nosztétt, amit nem tűrök cl. Ha mégte megteszed .alaposan megváltozik a rólad alko tett vélemtoyem. — Ilyen könnyen? Hát Ide hallgass, te nagy vitéz! Nem akarok semmi mást mon danl, csak azt. hogy a regény vége... — Lisa! — A vége... — Hallgas el, kérlek! — Hahaha, nevetek. Hallod? Nevetek, mert a ronda könyvednek... — Hallgass, a boldogságunkért! — Olyan nevetséges vagy. — Nevetséges? Biztos degenerált vagyok. — Ne beszél) zöldeket... Nem érdemes elolvasni a könyvet, mert... — Megtiltom, hogy beszélj! — Ű1 De én azért Is beszélek! — De nem! — De Igen! A regény vége... — Hallgass, ha mondom! — TUetlenül viselkedsz. De ha megütsz akkor Is megmondom, hogy a... — Asszony! — A könyv vége... hlptphh!... Nem folytathatta, mert betömtem a száját az asztalterítővel. A haragtól tűzvörösen szabadította ki magát. — Hazamegyek anyámhoz — mondta. — Viszontlátásra. Ott maradok. Nagyon megsértettél. Elment. De még egyszer vísaaszólt: — Ide figyelj. Mielőtt elmegyek, meg kell mondanom, hogy a... Bevágtam az ajtót. Durván viselkedtem, de csöikönyössége felbőszített. Olvasni kezdtem a könyvet, mint egy 6- riil't. Nemsokára csengett a telefon. — Hallói Itt Lisa. Nézd meg a könyv végét, és akkor látni fogod... Letettem a kagylót. Valamivel később anyósom hívott fői. U- gyanez a mese. Teljes sebességgel folytattam az olvasást. Nem vettem föl a kagylót, noha a telefon állandóan csengett. Mikor a harmadik fejezet végére értem, megszólalt az előszoba csengője. Anyósom bejárónője volt. — Azt üzeni a felesége, hogy anna.k a regénynek a vége... — Menjen a pokolba! — És becsaptam az ajtót. Egy óra múlva távirat érkezett. 6rez- tem, hogy ez csak Llsától Jöihetett. Igen. A könyvről: „A regény vége hiányzik, Lisa“. Berohantam és megnéztem a könyvet. Hiányzott a vége. Épp azok az oldalak, ahol a probléma megoldódik. A tűzre vetettem a rohadt könyvet, és az én csökönyös hősies Llsámért szaladtam. Büszkén, győzelmesen tért haza — fejezte be Jakari úr. —r— fordítása
