Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-27 / 22. szám
« • Ul ifi' \ T ímár arra ébredt, hogy a Ma a fülDlmpáját huzigálja. — Édesapa, édesapa! — lamátelte a gyéreik! — Ébredj fel már. Mikor Tímár kinyitotta a szemét. az ajtdbah már ott áMt a felesége Is. — Ébreszd csak fel az apádat 1*1 — mondta az asszony haragosan. — Hadd tudja meg. hadd lássa, hogy miért vagyok én .,fáradt“ este. Tímár kitörölte az álmot a sre méböl, s a fiára tekintett. — Mér hajnalban felkeltett — panaszolta az asszony — És ez így megy már <egy hete! Este tl- zenegykor fekszem, hajnali háromkor meg felébreszt már. fjégy szíves, beszélj a tejével, úgv látszik, én hiába beszélek neki Saját á- gya van. jó kis ágya, de iskolás létére Is velem akar aludni. — Kisfiam — kérdezte szigorúan Tímár —. miért ébreszted te lé! ,az édesanyádat? — Rosszat álmodok — válaszolta a gverek —, azért. Mert félek. — Félsz? — kérdezte Tímár, s fel'könyökölt. — Mitől félsz? — Hogy jönnek ■ tévérémek, és k! akarnak húzni a rácson. Pisti még mindig a kiságyban aludt, bár kilógott már a lába a rácsos ágyból, ha kinyújtózott. — Milyen rémek? — Tévériémek — ismételte a gyerek. — Meg a léposóboszorkányok. Olyan fehérek és hosszúak. — Hogyhogy hosszúak? — Fanktík van, mint a halaknak, de hosszú karmuk. — És — kérdezte Tímár — lei alkarnak húzni a rácson keresztül? — Mindig a iéhara felé nyalkáinak. — De hisasen — nyugtatta Tímár a fiát te kt se férsz a rácson!, — Tudom, hogy nem férek ki, de álmomban kiférek. — Feküdj a karomra — mondta . Tfmár, s a fia feje alá csúsztatta a karját. A gyerek ráhajtotta a fejét az apja karjára, pnsae orrát hozzá- dörasölte. s an^tkor megmelegedett, ütemesen rugdalni kezdte a combját. — Anyádat is rugdalni szoiktad éjjel? — kérdezte Ttmáir. — Biztos rugdalni szoktad, azért nem rúd aludni. — Nem — válaszolta a gyerek nevetve —, édesanyát sose rugdalom. — .Mikor engem se rugdoss — figyelmezlette Tímár, és megcsiklandozta a gyerek oldalát. — Rémek, tévérémeik és lőpcsöboszor'- kányok nincsenek — mondta, mikor a gyerek abbahagyta « nevetést. — Legföljebb boszoricányok a lépcsőn. — Csak a «ötétben vannak, tudom. — Sötétben »íncsenek — jelentette ki Tímár —, de ha mégis megjelennek az ágyadnál. Inkább énhozzám bújj előlük, mlint az a- nyádhoz. Én majd eWasrtom őket, ne félj. — A te ^yad messze van, és ha nem szaladok át gyorsan é- desanyához, felkapnak a levegőbe. Timérr gyanakodva nézett a fiára, jól ismerte az észjárását. — Ha csak álmodiban látogetnak meg, akkor ha felébred», már nincsenek — mondta — wines mitói félned. — De — válaszolta a gyerek — ha elalszom, visszejímnek a káeégyhoz. — Azt hiszem, kisfiam — sóhajtott fei Thnár —, hogy te szetetaz az anyád meMett éhidn!, és azért át hozzá, s nem azért, mert fiSut Valid be, hogy Így van! — Tény lag félek, édeeapa. Te, az in fiam — kérdezte Ttaiér — te félnél? Olyan rém- i4l, amánek lába ndnee, csak farkat A gyerek elvigyorodott. — Azért tud úszni a levegőben — mondta —, mint a harcsa. — A harcsa I* osek a vízben led — válaszolta Tímár. — A par- keMen nem tudna. — Amikor fwlébredek, már én Is tudom. — Aha! Ha tudod, akkor miért költőd fel az anyádat? Miért bdjst hozzá? — Mert ott jő meleg van, és mert édesanya simogatja a hátamat, hogy újra elaludjak. Tímár elfogadhatónak találta a fia magyarázatát. — Te elalszol, az anyádat meg telrugdalod — mondta mégis dór gálóan. és véglgslmogatta a fia gertnoét. — Így simogat az anyád? — kérdezte. — Ügy — mosolygott a gyerek. Tímár elvette a karját a fia feje alól, és felült az ágyban. — Má.skor Is .szoktál álmodni? — Máskor is. — És emlékszel is rá leggei? — Mindenre emlékszem... még este is. —• Szépeket is álmodsz néha, vagv csak olyanokat, amit elme séltél? — Ma Is szépet álmodtam — válaszolta a gyerek —, de amikor a kastélyból kihajtottunk, Jó zsi bácsi beiefordult az árokba, a dzsippel. Erre ébredtern fel. — É.s mit keiestél a kastélv ban? — kérdezte kíváncsian Tf már. A gyerek hallgatott. — Királyfi voltam — vallotta be később, szégyenkezve, s újra fltoént vagy mint férj? És egyáltalán... kié volt az a kastély? — A kastély az enyém volt — válaszolta a gyerek —, és a szomszéd királylány lett a feleségem — Ezek szerint te a saját !ag- zidon vettél részt — világosította fel Tímár a flát —, és nem a menyasszonyoddal fordultál az á rO'kbía, hanem a feleségeddel. A gyerek felnevetett. — .Arról nem ts szólva —mond ta Tfmár —. hogy te most tulaj dánképpen özvegy vagv... királv fi. — .Az özvegy az milyen? — kér dezte a gverek. — Az férfi Is le hét? — I,ehet. özve.gi’ bárki lehet. Férfi Is, nó Is. De nzvegv király fi nem lehet akárkll Mind a ketten mosolyogtak egv ideig ezen, aztán cstklandozn-’ kezdték egvmást. — Azt mondom, keljünk fel — szólalt meg a gyerek, mikor elhagyta a csuklást. — mert ha é desánya ágyban talál, jó! megszid majd. — Én viszont azt mondom, kisfiam —' sóhajtott fel Tímár, mlkamondy lászló: Özvegy királyfi rugdalni kesdta az apja oldalát a térdével. — Királyfi? — lepődött meg Tímár, s oldaliról jól megnézte a Hát. — Milyen királyfi? —• Hááát... mesekírályfl. — És miért fordultatok az árokba? Talán piás volt Józsi bácsi? — Háát — vigjiorodott «1 a gyerek —, lehet, hogy 6 is ivott a lagziban, de nem azért fordultunk az árokba. — Hát miért? — Saembejötf velünk egy Sev- roiet empala, és ha nem kanyarodik !e a töltésró!, karambolozunk. Tudod, az a nagy kocsi, amit a hídon mutattam neked, — Szóval — sóhajtott fei Tímár —. te lagztban voltál ,az éjjel, kisfiam? — íjigziixan — mosolygott szemérmesen a gyerek. — És ki ÜK még a dzsipben? — kérdezte Tímár. — Én vagy az anyád nem voltunk ott? — Nem. Csak Józsi bácsi meg a menyasszonyom. — Menyasszonyod? — kérdezte Tímár. — Neked már menyaMso- nyod is van? — Csak álmomhan — bokszolta meg az apja karját a gyerek. — És legalább szép voK a menyem? — Olyan szép mint édesanya. — És olyan... magas is? — Olyan — válaszolta a gyerek,. szégyenkezve —, magasabb volt, mint én. — Te tényleg kiixályfi vcritál? Biztos, hogy nem lódítasz, kisfiam? — Mikor a lagaink volt — mesélte tovább a gyerek —. még csak akkora volt a menyasszonyom, mint Zsuzsika, de a dzsipben már akkora volt, mint... —Valamit nem érték — szólt közbe Tímár, és a háta mögé támasztotta a pártlát. — Milyen minőségben voltál te htlajdonkép pen a lagzlban? — Milyen imnőaágben? — Ogy értem — kereste a »a vaikat Tímár —, hogy vőfélyklrályközben kibújt a paplan alól —, szerencséd, nagy saeréncséd, hogy reggelre özvegy lettél I Eaakre a szavakra lépett be a fürdőszobából Tímárné. — Mert mint nős ember — folytatta Tímár —, talán nem Is jár hatnál iskolábal — Miket beszélsz? — kérdezte megütközve az asszony. — Elment sétálni az eszed? — Ha tudnt akarod — mutatott a fiára Tímár —. azért bújik az ágyadba éjjel, mert simogatod a hátát, mint egy kismalacnak! .Ahelyett, hogy férfiasságra nevelnéd. — Férfiasságra akkor is ráérek majd nevelni — válaszolta az asz- szony —, ha már meg tudja különböztetni a zö betűt a sö betűtől. — Akkor már késő lesz — jelen tett* ki Tímár, miközben a nadrágjába bújt. — Mert ha nem tudnád, a Had megwősüilt az éjjel. — Igaz ez, kisfiam? — Niem igaz — hazudta nyílt és ártatlan szemekkel az anyja szemébe a gyerek. TImámé hol a fiát, hol a férjét nézte. — Ma te kíséred az Iskolába — iBOndta. — Ha nem tudnátok, ha nem tudnád, Klára — szólalt meg Tímár —, én ts királyfi voltam gyermekkoromban, álmomban. Kmámé megállít az ajtóban, és csókra csücsörítette a száját. A gyerek külön-kOilön nézte mindegyiket, és mosolygott. — Kisfiam — mondta Tímár, mikor a felesége beihűzta az elószo- baajtót —, én nem tagadtam le az édesanyám elótt, hogy feleségül vettem az anyádat. — Mert te nappal vetted feleségül, és le se tudtad volna tagadni. — Ez viszont Igaz — Ismerte el Tímár. — És ami Igaz, az... letagadhatatlan. .A gyerek ciakosan az apjára hunyorított. Még tejszagú volt a bóre ébredéskor, de hiányzott mér az eigylk szemfoga. Kuruez Sándor felvétele ŐRKÉNT ISTVÁN: NAPOL YI A jiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri lókedvében hajlandó kimondani. Másfel&l azonban hibátlanul érti az emberi beszédet, s a legbonyolultabb jeladatoknak Is játszva a végükre jár. tßridj ki a konyhába, és mondd meg az anyádnak, hogy el kell mennem, adjon ebédet.^ Kimegy a konyhába, valamit muzsikál az anyjának, két perc múlva itt az ebéd. Az a legingerlObb a dologban, hogy 6 nem tanulja meg a mi beszédünket, de mi az övét igen. Szép lassan rácsalogatott minket az 6 kézzel, lábbal, mutogatással kevert tolvajnyelvére. Ha valamit keres s megtalálja, fülsértő f- zéssel sikoltja világgá örömét, ha nem találja, egy hosszan elnyújtott nyeeoel adja tudtunkra bosz- szúságát, de azt ts olyan idegtépő hanggal, mint amikor a porcelán tányéron megszalad a kés. Ha szomjas, odacibál a fiókos szek- rényhéz, ahol tavaly ilyenkor, a- mikOT betegen feküdt, a szahari- nos tea állt. Azóta odajárul vízért, s ha megkapta. Jóleső hömmen- téssel jelzi elégedettségét. Gondoltam, ebből elég. S tegnap, mikor csak ketten voltunk idehaza, leültünk szépen a szőnyegre, szemtől szembe, s azt mondtam neki:. — Most pedig, kedves fiam, beszélgetni fogunk. — Hőm — mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám. — Nem, jiam — válaszoltam határozottan. — Mi most magyarul fogunk beszélgetni. Meglőbáltam egy tízdekás papírzacskói, amelifre az Édességbolt címe volt rányomtatva, amitől az ő arokifefezése még barátságosabbá derült, azt a gyanúi keltve bennem, hogy titokban nemcsak beszélni, hanem tálán olvasni is tud már. Szedtem kifelé a nápolyi szeleteket, s bicskával még apróbb szeletekre szabdaltam őket, akkorákra, mint egy mokkacukor. Mesterségemből kifolyólag tudom, hogy a magyar nyelv milyen gazdag szavakban. Az elsőt odatartottam az orra elé. — Mondd szépen: kérek. Kitátotta és becsukta a száját, jelezvén, hogy odahelyeztessék a nápolyi. Én azonban nem az ő szájába tettem a nápolyit, hanem a magaméba, s nagy gusztussal ropogtatva kezdtem rágcsálni. — Nyeeí — rikoltott fölháboro- dásában. Megmutattam a második nápolyit. — Mondd szépen: kérek. Nem mondta. Megettem. Elővettem a harmadikat. Mikor azt ts megettem, azt mondta: bebbe, a- mlt még sohasem mondott volt. de nyilván azt jelenti, hogy piszkos zsaroló. A negyedik és az 0- tödik nápolyi tűni fel és tűnt el. amikor — a hatodik láttán — egy szerre így szólt: — Kéek. Drámai ptllanal volt. Ha most' odaadom a nápolyit, akkor húsz év múlva az Ideggyógyászok hipnotikus álomban lógják leszoktatni a raccsolásról. Meglehet, bestiális apa vagyok: a hatodikat is megettem. — Csak a arófok raccsolnak, kedves fiam. Ml nem raccsolha- tunk, mert a te apád csak egy nyomorult trO. Vidáman elmosolyodott, és így szólt. — Író. Gyönyörűen mondta. Mint amikor összeroppantunk egy diót. úgy reccsent az az r. Ismerek egy ko pasz írót, aki két évre elmenne juhászkutyának, ha egy ilyen r-l ki tudna nyomni magából Őneki alkalmasint odaadták a nápolyit. Most már én Is odaadtam. Lassan és látható büszkeséggel rágta, talán mert érezte, hogy ez volt áz első falat, amelyért megdolgozott. Megmutattam a következő nápolyit. — Mondd szépen: cukor. A sióvégi r-t kimondani már férjlmunka. Kimondta. Kimondta, hogy kenyér, hogy virág, hogy al ma, hogy madár, hogy rocska... Talán egy félóra hosszat csevegtünk kéttagú szavakban; amit mondtam, mondta utánam. Ekkor vérszemet kaptam és így szóltam: — Mondd szépen: vil-lamos-vég- állomás. Nézte az én mindent tudó számat, és elkezdte utánaformálnl az 6 rózsaszínű, puha, szamOcalevél nagyságú ajkával e két szót. De ók nem akartak a világra jönni, megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, csak valami alaktalan hábarék bukott ki száján. Lehajtotta fejét, és elkezdett sírni. Eennem pedig elöotlötí valami, valami, amire sohasem gondoltam, amit már régen elfeledtem, s a- mlt soha vissza nem hívtam volna az emlékezetembe, ha sírni nem látom a fiamat — az. hogy amit tudunk, mily kínok és töre- delmek árán tudjuk. Elszégyelltem magam, és ktfúfattam az orrát, és kezébe nyomtam a nápolylszacs- kót, és kimentem a szobából. -Tíz perc múlva benéztem hozzá, még mindig a földön ült, eszegette a nápolyit és hüppögOtt.
