Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-27 / 22. szám
8 IX. Anya imádkozott; a szája mozgott, de o-lyan furcsán, mintha folyvást ugyanazt a szótagot Ismételgetné. Arca sápadt volt, s a szemhéját leeiresztve állt a szoba közepén, majd az ajtóhoz ment. Fogta a fekete fazekat, vizet mert bele, és feltette a forró főzőlapra. Micsoda sistergés támadt. Most a tűzhely fölött állt, és még mindig imádkozott. Andrej meg Lojzka a sarokban kuporogtak, ahová csak nagyon kevés fény hullott, suttogva beszélgettek, de tulajdonképpen nem Is beszéltek, ők Is csupán a szájukat mozgatták, a suttogásszerü zaj a falon túlról hallatszott, ahol mindig egér neszezett. A- nya a kredenchez lépett, és mindenféle apró zacskókat szedett onnan elő: az egyikben só, a másikban kömény, a harmadikban valamilyen ma.gocs- kák vannak, a negyedik zsákocska.... pszt! Hirtelen hátranézett. Apa állt az udvaron, az ablakon lesett be, sovány arca, nagy beesett szem© volt. Intett a fejével, azzal eltűnt. .Anya visszament a tűzhelyhez, kinyitotta a sütöajtót és bete- nézett a sütőbe, amelyből elviselhetetlen hőség áradt. Kihúzta a tepsit, megnézte, hogy a csiga alakú tészta jól megsült-e, hogy egyenletesen bar- nálUk-e a háta. Gyerekek, gyertek enni! Meg se mozdultak. Anya szeletelte a tésztát, és az apró darabkákat a forró ^vízije do-bálla, aztán lyukacsos fa merökainál'lal kiszedte. Tele tállal lett. Zsírt csöng,atott rá, és megszórta valami őrölt körtéhez hasonlatos porral, csakhogy merőben más íze volt, mint a körtének. Gyerekek gyertek enni! — hívta őket már másodszor. Andrej lassan felál'lt, és az asztalhoz ment, Lojzka követte. Az anyjuk kanalat nyomott a kezükbe, s ők enni kezdtek, ettek, ettek, de a tál még mindig tele volt, az apjuknak Is maradt. Andrej, gyerünk! Az apja már megint dtt állt az ablakban, és Integetett .Andrejnak. Andrej kirnen^ s nemsokára már az Égetőn jártak, azon az úton haladtak, amely a két égető! völgyet ö«z- szekötl. Andrej, te csak menj előre, én beugrók megnézni a keresztkomámat, nemsokára u- tolérlekl Andrej ©gyedül ment tovább, már arra a helyre ért. ahol akkor Hildával és Stro- ckendel bátyával találkozott, épp ez járt a fejében, amikor a mezítelen lábával váratlanul rálépett valamine. LepHlanitott, és rettenetesen megijedt. Vipera! A kígyó mozgolódni kezdett a talpa alatt, sőt- a tarkával meg Is csapta a fiú meztelen lába , szárát. Andrej felkiálfott. Futásnak eredt, és nekirohant az Istállóajtónak. Tényleg ott ‘ állt ai ístállóajtóban, csüngött róla a verejték, zihálva kapkodta a levegőt, érezte, hogy friss levegőt kell szippantania. — Hé, Andrej, hová futsz? — kiáltott utána Nietschneider. Andrej megállt. — Andrej, úgy nézem, ho.gy kísérteiét látsz. Nem fázol te az Istállóban? Ha akarsz, gyere, feküd] le a konyhában! Te majd az ágyba bújsz, én meg a lócára ágyazok raa,gamnak. — Nem fázom. — Nem? Akkor hova rohansz? Én csak vizelni jöttem ki, és máris egész testemben reszketek. — Tessék? — Hideg van. Nézd, hogy ragyog a Hold! — Látom. Én Is csak vizelni jöttem ki. — Azt megtehetted volna az ístáilóban Is. Ilyen hidegben az embernek az orrát se érdemes kidugni, — Ühüm! Menjen már, feküdjön le! — Megyek, megyek. Úgyis szaggat már a lábam ujja. — MI az, mezítláb van? — Persze hogy mezítláb. — Menjen már. feküdjön le, mert még megfázik — és csak most Jutott eszébe, hogy Hildával kellett volna találkoznia. Ezért nem Is vetkezett le az este. Ülve akart' csak szundítani egy keveset, ám az álcán teljesen elnyomta. — jó éjszakát, .Andie-j! — Jő éjszakát! — Visszament az istállóba. Leült a vadkára, s szidta magát, amiért ilyen könnyelműen ©Iszalasztotta a taiálkát. Hogy tudott olyan ostobán elaludni? Hildának megígérte, hogy az úton fogja várni, és nem várta. Hilda talán még azóta is ott áll, vagy fel-le járkál, és átkozza öt, amiért hogyja. hog)! ott fagyoskodjon. Badarság. Hilda azóta már ré- ges-rég alszik. Megsértődött és hazament. Jól betakarőzott a pokrócokkal, s fejét a kabátjára hajtotta. Megint az álma járt az a- szében, de valahogy összeku- szá'lódott, egybeolvadt a Niet- sohne-iderrel való tailálkdzással. Buta egy álom volt! Eszébe jutott Lojzka is. Egy kissé csakugyan ft'gyelmesebb - lehetne hozzá, hiszen a húga, legalább egy picit törődhetne vele. Nem esne le a korona a fejéről, ha beugoma vele a városba. Venne ott neki valamit, valeml apróságot, ha csak egy koronáért cukorkát Is. Hiszen ő igazán kislány, még színésznő is lehet belőle, miért ne tehetne? Ha elvégzi az iskolát, meghívják majd valamelyik nagy színházba, ahová Tengeteg mindenféle úr jár, olyanok is, alkik arany látcsővel figyelik a színészeiket. Andrej már látott ilyen látcsövet. Hiszen ő maga is színész akart lenini, még ainiikor kisebb volt, élénken érdeklődött a színház iránt, az Iskolában a- zonban ezt valahogy nem vették figyelembe, nem méltányol- 'fáik az igyekezetét és érdeklődését. Csaik egyszer, egy Mlkti- lás-ünnepóly előtt jutott eszébe a tanítónőnek, kezébe nyomo-tt egy darabka papírt, amelyen ez állt: „Elszegődök a szomsféd- hoz pásztornak.“ Ilyen bárgyú- ságot nem akart elmondani az embereknek. A paplrcetílt eldobta, aztán egész héten nem ment Iskolába. De Igazi színésznek 'lenni, aki maga Js mindenfélét klesze'lhet, az már igen. Akár a minisz.te.reket Is lemafiázhatja, elnézik neki, mert a színház az színház. Mert maga a színész is lehet miniszter. Csak egy kissé tel- fuvál'kodik, és már az is, az i- gazl miniszterek meg nevetik: Micsoda esetlen fickó. Egy másik darabban meg vízimanót a- lakíthat, összefogdossa a lelkeket, és a bedugja őket egy bögre alá. Am Lojzka még a színdarabban is kislányt játszik. Mi is a címe annak a darabnak? Azt hiszem, Aranyvirág. Valami szellem Is játszí'k benne, egy erdei szeltem, ilyen széliem ő, Andrej is lehetne, mert ahhoz, hogy szellemmé legyen, talán nem Is sok hiányzik, hiszen éjszakákon át csavarog, bolyong ez ©rd'öben. Ha széliem lennék, elh-íJtanék az É,getöre egy konda hízott disz- nőt, úgyhogy mindennap dlsz- •nóLort ülhetnénk, a favágók csB'k nevetnének, és nya'lnák a szájukat, a munka meg se fordulna a fejükben. Vagy csak úgy kedvtelésből klmennének kicsapni egy fenyőfát, villognának az éles kis fejszék, s a tenyérnyi faszílánkok úgy röpködnének, hogy öröm lenne nézni. És Andi-e] megnősülne. Feleségül venné Hildát vagy ■Annát, aztán megvásárolná a Sadiavarkát, mert annak jó földje van. De honnan venne annyi pénzt? Persze, ez az e- gész csak mese. Andrej találgatja ki őket, őinmaga szőra- koztatásá'ta. Valami fajankó meg kinevetné érte. Hát igenl Aki meséket akar kitalálni, annak sokat kell sze'hvednle. Hiszen Andrej már fenőtt ember, ha volna kivel elibes2jólge'tnie, és ha mégtai'áiná a biztonságát, amelyre igazán támaszkodhatna, talán a mesék jiélküi is meglenne. Hanem a Sadiavarkát csakugyan megvenné. Az apja Is gyakran gondolt a gazdálkodásra, s 6, Andre], az apja természetét örökölte. Ml van abban, hogy eljött az Égetőre? Hiszem az apja az egész világot bebarángolta, mindenféle munkával meigptőbálkozatt, a gazdálkodásról mégsem feledkezett meg- Mert a gazdálkodás is mesterség. Elültetsz egy zsák krumplit, és aztán annyi terem, hogy fel sem fér a szekérre. A paraszt csak járja, járja a határt, és örüH a kukoricának meg a hüvelyeseknek, összeszed egy nyalábra való tököt, aztán játszogat velük, feldobja őket, mint valami zsonglőr. Legyen bár bolond az a paraszt, de hisz magában és a két ikeze munkájában, és tudja, mit akar. — Andrej, alszol? Kelj teli Nem tudott vele találkozni. Most a féirfíakkail járt, ám a munka nem nagyon érdekelte, egész nap csak az motozott a tejében, hogy valamiképpen ki kell csalnia Hildát, hogy megmagyarázhassa neki, miért nem ment oda akkor este. Tehet ö róla, hogy elaludt? Csak néhány pliianatot akart szundítani, de Qegyürte az álom. Ilyen csekélységet nem tud neki meg- bocsájtanii? Elaludt. Hiszen ez butasági Vagy tal-án mé.g soha senki nem aludt el életében? Ö gúnyolta .Andrejt, maga meg úgy viselkedik, mint valami Iskolás iány. Akkor meg minek mászkált utána? ö nem hívta, magától főtt hozzá, eljött meg- memdani neki, hogy hetente legalább egyszer találkozniuk kell. Miért kellene? Megint a bolondját akarta vele járatni. Lehet, hogy az első megbeszélt találkára sem ment el; tehát nem neki, hanem Andrejnak volna oka haragudni. Beszélnie kell vele, ha törik, ha szakad, beszélnie kell vele. Csaknem minden este eljárt Tandlmeyer kertjéhez; ott tén- fergett a ikerítés körül, néha szándékosan felmérgesltette a kutyát, a kutya dühöngött, be nem áWt a szájé, ú^y .ugatott, de a Tandlmeyw házban nem mozdul soha semmi, nem Jött ki senki megnézni, hogy ml van odakint. SOketekl — mérgelődött. Hilda is süket. Nem -Is kellene többet ide jönnie, nehogy a végén még azt higgye az a nőszemély, hoigy örömét leli benne, ha a tyúkóljaikat meg a piszkos udvarukat bámulja. Három nő is van a háznál, mégsem tudják rendbe tenni a poir- tájnkat. Ha a Tandlmeyer fia lenne, majd megmutatná nekik. A buta fehérszemélyei állandóan csak vihognak, mindig akad nevetnivalójuk. Az egész kertet fel kellene ásniuk. Hogy lehetett Hilda ennyire rosszmájú? Csak unalmában ment el Andrefhoz? Nem tudott elaSud- nl, s^p csendesen kllopózott az ablakon, aztán együtt kószáltak ezeken a hitvány égető! ösvényeken. Hiszen ha legalább jól elpáholhatná. Kii tudja, nem mászkál-e már valaki más u- tán? Ö meg éjszakáról éjszakára nem alszil^ miatta, csak bolyong boilyong, napközben mC'g alig áll a lábán. Holnap munkába megy, és megint ott kell állnia majd a hóban. Igaz Is, még ennyi havatl Mennyi esett azalatt Is, amíg Hilda alszik. Andre] csak kószál, m'hit valami hazajáró lélek, és mi értelme az egésznek, mi haszna van belőle Hildának, és ml haszna belőle neki? Nem mond semmit. Ha'* va'Iam'ikor véletlenül találkozik te Hildával, csak rá- mosolyog-majd. hogy a tudtára adja: 6 Is csak tréfának vette a dolgot. — üram — kiáltott rá valami öregember. Az úton állt, és széles moczduiatokkai hadonászott. — Uram, már régen várom magát. Csak siessen egy kicsit, hogy végre lássam, fiatal-e vagy öreg, és elmondhatom-e önnek azokat a szavakat, amelyeket önnek szántam. .Andre] elindult feléje, és a- m-ikor már csaknem ódáiért hozzá, az öregapó elébe futott. Egy darabig egymás arcát kémlelték, az öregapó nevetett, a szakáílára és a szemöldöké ro hópamacsok tapadtak. — UramI — hunyorgott Andre] előtt. — Hbztam magának egy kis hóvihart. Ha előre Ismertem volna a korát és a természetét, a-raely egy cseppet sem Irigylésre mélté, inkább egy kisnyulat vágj: legalább egy fecskét hóztam volna magának, hogy megóvjam önt a bűntől, ami nem hagyja nyugodni a vadorzókat, a szegény és nyomorult csavargókat meg az éjszaka más teremtményeit, akiknek soha sincs nyugodalmuk. Már bizonyára észre mél- tóztatott venni, hogy ebben a gyenge testben, amely azon'ban hajlékony, akár a vessző, s é- veinek számát az ember nem győzné összeszámol-nl, megtalálható ama csodálatos képesség, hogy olvasson a földi halandók koponyacsontja mögött megbúvó legrejtettebb gondolatokban Is, ezért nem lepheti meg magát az a természetesség, ahogy most kigombolom a kabátját — a kabátja egyébként a szegény voltát bizonyítja, amilyen magam is va^ok —, és találok a kabátja alatt egy régi, P. J. jelzésű és még más jelzésekkel ellátott katonai karabélyt, a ]. P. kérem. Pave! Juskaniéot jelenti. — Kigombolta Andrej télíkabátját, s egy darabig a mellét és az ól- dalát tapogatta. — Uram! — folytatta azután. — Maga tulajdonképpen az én malmomra hajtja a vizet. Egy ilyen kétbalkezes alaknak, akinek még a rO'n^yos gatyáját sincs mivel felikotnle, egy olyan értékes valami, mint amilyen a karabély, csak az ostoba kobakjában létezhet, mert csupán a régi jó monarchiából származó szíjat tudná rajta értékelni. Az a szíj még abból az időből való, amikor a puska nemcsak teher, hanem a császári seregek büszkesége Is volt. és természetesen egyben játékszer is, amely- lyel nyu'Iakra lövöldöztek. (Folytatjuk) • „Fiatalság“: 'Verseiben egyelőre csak a szándékot tudjuk értékelni. Még nagyon fiatal, s nem tisztázta önmagában sem, hngy mit Is akar mondani a „világnak“. Sorai nehézkesek, s az általánosságokon túl kevés eredetit taTtalmaznak. Egy példa: „Fiatalok! ! Ti emberi alakot öltött virágok! / Tanuljatok, akarjatok, « vigyázzatok, /Hogy le ne ma radjatok a haladás ' Robogd vonatjárél, mert anélkül az / Élet semliiit sem ér! ^ stb. Egyelőre a tanulást a- jánlanánk! • ,,Tavasz van“: Verse zavaros üresjáratok sorozata. Semmi olyat nem mond, am.l egy kicsit is figyelmet érdemelne, kivéve talán a helyesírási hibá'kat: „Szántáson sötét follt / ha jól látom fogjok. / Fogjok bizony / a határban uralkodó té! fogjai.“ A fogolymadarak halálra sértődtek! • ,,Szélróz.sa“; Versel meglepően érettek, bár ritmikai felépítésükben sok a kívánnivaló, erre az elkövetkezőkben jobban ügyeljen! Biztatásként olvassa el ,.Emlék“ című versének u- tolső verssza'kát; ,,01y szép vagy, perc, távoli fény, / egy csodás egész ' nekem. / Hallgatsz, mint néma szám, / de fájsz és örülsz velem.“ Küldjön újabb verseiből. Mellékeljen rövid é- ■letTajzot és egy fényképet is, hogy Műhely rovatunkban bemutathassuk. • ..Élet“: 'Versel nagyon kíváncsivá tettek bennünket. Kérjük, jelentkezzék ú- jabb verseivel. Küldjön fény- iképet, s rövid életrajzot is. Ha módjában áll, keresse fel szerkesztőségünket. Biztatásként olvassa e! „Törvényünk“ című versének utolsó sorait: ,,Ja], mákszemnyl védett sziget / nincs már mibennUnk. , Jaj, a halál nászágyiinkat ' lesi-sze- mekkel tartja számon:“ Tanácsunk: jobban ügyeljen a vers logikájára. Várjuk írásait. • „Bacska“: Az, hogy valaki szerelmes. még nem ok a versírásra. Petötinek A XIX. század költői című versét ajánljuk figyelmébe. • ,,Vadhajtás“: .A kevesebb mindig több. Ábrázoljon s ne locsogjon fölöslegesen! Sok beszédnek sok aZ aljai kálváriám Tizennyoilc évesen mentem férjhez. Árva, nagyon ma gányos gyermek voltam, ezért beleszerettem abba, aki elösz'ör mutatott szeretetet. Igyekeatem az ö elgondo lásainak alávetni magam, örültem, hogy tartozom vala kihez. A szüleit is szerettem, mert nekem az számított hogy lett apám és anyám is. Eleinte minden szépen ment, de mindig olyan arcot kellett mutatnom, amilyet vártak tőlem. Apősomék és a férjem a faluban tekintélyes, jó módú emberek. Soha nem volt szabad semminek se kiszivárognia, annak sem, hogy a férjem egyre többet ivott, kártyázott, majd a pofonok következtek. Az idegeim felmondták a szolgálatot, és válni akartam, de szegény anyfiseni belebetegedett a „szégyenbe“, nem akart belekeveredni olyan „ocsmány“ dologba, mint a válás. Azzal is érvelt: „Lányom, ml magunkhoz vettünk, nem hagyhatsz «1, ki fog ápolni engem?“ Maradt minden a régiben, és még több lelt az ivás és a verés. Olyan egyedül voltam megint, mint a pusztai farkas. A falu irigyelt, mivel anyagilag jé! állunk, csinosan öltözöm: „Ez a senki jé] megcsinálta a szerencséjét...“ A munkahelyemen, ahol sok éve dolgozom, egy munkatársam megvallotta, ho.gy szeret, és én is beleszerettem. Négy hónapja szoros a kapcsolat köztünk. A férjem nem tudja, de 6 már évek éta kerget a háztél: mehetsz egy bőrönddel. Végre válni akarok, da most meg az apósom dőlt ágynak. A barátom sürgati a házasságot, közös gyermeket akar, egyre idegesebb, hogy miért habozok. Van-e jogom faképnél hagyni ezt a családot, amely felemelt — igaz, gyötör is —, amikor az apósom beteg? Van-e jogom áj szeretemre, áj házasságra? jeJ'ige: Sári FÉLEK AZ IDEGEN ORSZÁGTÓL Független, egyedülálló dolgozó nő vagyok. A,t almáit nyáron megismerkedtem egy külföldi fiatalemberrel. Ittléte alatt többször találkoztunk: megnyerő, kellemes embernek ismertem meg. Azóta Is levelezünk. Sokat ir magáréi, és most már házassági ajánlatot is tett. Néhány hét múlva meglátogat és választ szeretne a kérdésére: Hozzá megyek-e feleségül? Ügy érzem, tetszik nekem, megszerettem, de félek feladni itthoni magala pozott életemet, félek az idegen országtól és a honvágytól. Szerintetek — figyelembe véve, hegy eltérő az a- nyanyelvUnk — megbizhatom-e henna fenntartás nélkül? Elég biztosíték-a a szerelem? Jelige; Honvágy TINI-SZERELEM Gimnazista vagyok. A lények már az általános iskolában érdekoltek, de nem bántam, ha egyik-másik elfordult tőlem. Most azonban már sokkal komolyabban veszem őket. Nekem nem kell hetenként más, mint sok barátomnak. Egybe voltam szerelmes, volt közös témánk. jól megértettük egymást, és mégis mást választott. Attól kezdve így ment ez minden lánnyal. Három csalódás egymás után. Mind elhagyott, mert látszott rajtam, hogy igazán szeretem őket. Most itt van a Kati. Mit csináljak, hogy megtartsam őt? Mire választ kapok, talán már ő is elhagy. Nem tudom, mi lesz azután. Velem senki som akar komolyan járni. JeHge: Tibi Válasz az OKOSABBAN KÉNE ÉLNI című levélre. Sajnos, elég nehéz helyzetben vagy. Fel kellene derítened, hogy a fiű miért akart öngyilkos lenni. Talán te vagy az oka, mert valamit észrevett. Ha annyira szereted a fiút, fordulj ahhoz a pszicholögushoz, aki kezelte. Ha nem vitték orvoshoz, a pszichológus akkor is szakszerű tanácsot ad. Természetesen őszintén el kell mondanod, hogy mi történt. Kérdezd meg, hogy tanácsolja-e a házasságot. Ha nem, feledd el a fiút! Három évvel ezelőtt én Is hasonló helyzetben voltam. A különbség csak az volt, hogy én szedtem be a tab lettákat, s emiatt a lány azóta látni sem akar. Mégha ragudott rám. Pedig szerettük és megértettük egymást, Osszekülönböztünk. Egy szomorú pillanatomban beszedtem a tablettákat, de ezzel csak rontottam a helyzetemen. Art hittem, hogy már nem szeret. Azóta három óv telt el. Megbántam, amit lettem, de ez már nem segített. Lehet, hogy egész életemben sajgó szívvel, kell élnem, mert meggondolatlan voltam. leügei Szomorú nyár
