Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-27 / 22. szám

úlifiúság 3

A t»l«p

Érdemes volt átlépni a határi

Síuszo-gUTtk « N«m

JBiTidenlci húj6dhat a k^nemés hű*be, mint SáMi Feirenc, az i- dös svodínl (szögyéni) portás. ,\z úton suhanó autókat nézi. Blc c«nt az érkezőknek.

Amtkor bekanvarodunk a falu előtt lévő űl sertéstelep fe’é, feláll, és gazda módra fogad fa kö- szöné.sünket.

— Mi az a kahyb? — kérdem, s a színes mozaik esem pével kirakott emblémára bökök.

— Mi ez? Mi ez! Hát... Ka... Kapos... sertés, sertéstenyésBtd;.. De várjon csak, fel van ez nefkean valahol írva: Kaposvári hibridsertést tenyésztő és értékesítő közös vállalkozás, 7400 Kaposvár, Kanizsát ót 72, telefon: 14-248. telex: 13—... — olvassa a díszes naptárról,

— Akkor ez valami magyarországi dolog, ugye?

— Az! TöKik kaptuk fél éve a malacoikat, yOO^at. Most már mintegy 1200 állat van a telepen, ezeket már magunk neveltük, s nincs me.ssBB az idó, amikor elindulnak az első hízók a vágóhídra.

Fél tizenkettőre jár, a munkások bent vannak a telepen. Sala- bék József mérnök, a telep vezetője valaTiol Érsekóivánott, Ivanics László, a telep zooteclmikuaa és a könyvelőnó pedig bementek a faluba ebédelni.

XXX

Miközben Sárai Ferenc bácsival beszélgetünk, motorkerékpáron KA-HYB, a kaposvári hibridsertést tenyésztő és értékesítő közös vállalkozás védjegye.

PéterFia Sándor, a telep egyik fiatal áMetgondozéja hajt a bejárat elé. Ahogy lesiátl a motorkerék- pérrél, leveszi magáról az inget, métáét kér Feri bácsitól.

— Mióta van a telepen? — kérdem tőle.

— Az építkezés megkezdésétől.

PéterFia Sándor Fiatal, huszonöt-harminc éves. Ide nősült e Faluba. At építkezésről került a telepre, és most. akárcsak a többi állatgondozó, négy napot dolgo fik a hétben. Ebből hármat nappal, egyet éjjel. Mindig tizenkét teseket. akárcsak a nagy gyárakban a munkások.

Összesen huszonkilencen vannak: állatgondozók, karbantartók, vezetők és a négy portás. Ha majd teljes kapacitással Üzemelnek, ax év végétől, akkor tizenöt millió korona évi Forgelmat bonyolítanak majd le.

XXX

Közbeji visszaórkezaiek a teiep- I« Ivanícs Lászlóék. Már Indulnának is az istállókba, hogy eleget tegyenek a kötelességüknek. Iva- nics László végül Is lemarad a csoporttól, hogy tájékoztasson:

— Úgy kezdődött az egész — mondja —, hogy baráti kapcsolatban voltunk egy magyarországi szövetkezettel, és amikor ott jártunk náluk, akkor haUottunk elö- saör erről a KA-HYB-programról. Maga Szlabák József mérnök, a telep vezetője többsí&ör is járt odaát, más szöveSkezetekbe. állami gazdaságokba is ellátogatott, s vé- ^1 három szövetkezet, a szögyé- reí, a Hbádl és a kéméndi megegyezett, hogy kipróbálják, hátha náluk is beválák a módszer.

— És beváW?

— Még csak a kezdetén vagyunk, de úgy látjuk bevált, nagyon ts bevált, érdemes volt átlépni a határt. Egyelőre még csak a program kezdeténél vagyunk, eddig kisebb testsúlyú áMataánk voltak, a .máris 46 dkg súlygyarapodást értünk el. A kaposvári te- nyészváUalat irányításával és ellenőrzésével folyik a munka. Az anyaváilalat Irányítja továbbra is a hlbrldlzálást, az állatok kiválasztását, vemhesltését. Egy pontosan kidolgozott ^s szigorúan betartott program szerint folyik a taikarmányozás — mondja, és csak most derül ki, hogy hiába tartom be Sárai bácsi szigorú e löírásalt. így sem kerülhetek beljebb a telepre. A járási zootech nikus engedélye nélkül ugyanis senki idegen nem lépheti át a telep kapuját.

— De akkor most mi legyen?

Végül is salamoni megoldást választunk; ha már nem mehetek be szemlét tartani, legalább a tényképezögépem menjen, megkérem hát Ivanícs Lászlót, készítsen néhány felvételt, a modern istállókban. ahol a hizlaldán kívül vemhesítö, ellető, előnevelő van, és majdnem annyi karbantartó, villanyszerelő, lakatos és más szakember dolgozik ott, mint a- mennyl állatgondozó.

XXX

Miközben Ivanics László fényképez, én csak ténfergek a telep irodaépületében, ahol mindenütt látni a KA-HYB-ot. Nemcsak a naptáron, hanem a köpenyeken, a mappákon, a jegyzetííizeteken és mindenen ott van a cég védjegye.

Júlia asszony, a telep gazdasági főnöke, könyvelője meghív az irodájába. Tőle olyan „titkokat“ tudok meg, amit mások nem mondanának el. Sőt talán, ha látnám az tstállékat meg a különleges, úgynevezett négysonkás hús-álla- tokat, nem tudnám olyan érzékletesen, megkapóan leírni, a lát- ván]d, mint ő.

— Kár, hogy nem mehetett be — mondja. — Nagy élmény lett volna. Ilyet mifelénk nem nagyon lehet látni. Mert amellett, hogy gyorsan fejlődnek, szépek, gusztusosak is ezek az állatok. Hosszúak, lelóg a fülük, és néznek magára elgondolkozva. Időről időre (eldobják a Fülüket, és mint ahogy

mondani szokás, szinte csak beszélni nem tudnak. Az is bizie*. hogy jé fajta. Egy hónapja haza vittem egy talán fél kilós se volt kismalacot. Huszonhárom koronát fizettem érte. Az ilyen a többi között úgyis elpusztulna. Látni kellene, hogyan fejlődik. Már talán húszkilós is van...

XXX

Ez tehát a KA-HYB. Ott a telep végén láthatók a régi Istállók, a- zok, amelyek úgy tlzenöt-hüsz évvel ezelőtt épültek. Az újak mellett olyanok, mintha talán a műit században építették volna. A piacra kerülő hús között talán nem lesz ekkora a különbség, de ha mégis úgy látod, hogy különlegesen szép karajt, sonkát vagy más szép sovány húst kaptál a hentesnél, gondol] arra, hogy talán épp a KA-HYB-sertésböl való. A Magyarországon kitenyésztett fajta most már átlépte a határt, és nálunk Is hódit a velejáró nagyüzemi termeléssel.

Németh István

Sárai Ferenc bácsi, a portás

Dr. Noviozky Béla, a koóicaí ^fárúk Tudományegyetem mag- fissík«! lanszéikéTiek mtMtketár- sa hazánikban a számltástech- Ilka úttkVrőjének számít. Ezért ■negikértük, foglalja össze a számítástechnlika eddilgi törté- .letét.

— A mai értelemben vett ;zámftásteohTKikia kb. 35 éves nüHra tekint vlssea. A számí- ógépek megjelenésekor a me- nórlák befogadóképessége igen 'ttcsí, csak pár ezer szavas volt. Ezek a lassú memórlájú tépek másodpercenként csók léhány száz utasítást tudtak eluégemii, Prograimozásuk, tera, amíg egy sokkal lassabban végbemenő adatbeviteli és adat- kivitéM művelet bevégzödlk. Mivel a központi egységnek nincs szüksége a pihenésre, e- zért ez alatt az Idő alatt nyugodtan megkezdheti egy má- »Ik program adatfeldolgozó műveleteit. Mivel a számítógépen belül az ember képtelen volt a megkövetelt gyoirsaság- gal az egyik prognaimról a másikra való átállást megszervezni, ért a tevékenységet is automatizálni kellett. Szaknyel- ven ezt a folyamatot mi multl- programoző operációs rendszernek nevezzük.

gyan, hogy a seociaHst« közösségben néhány évi késéssel tu-- datosítxjttiik, mekkora jelentősége van az adatfeldolgozásnak és az adatfeldolgozó rendszereknek a ma tudományos-műszaki forradalmában. Ebből a- dódlk, hogy a számítógépek alkatrészgyártása mennyiségben és minőségben még nem elégíti ki a szükségleteinket. Ez a- zonbao nem lelentil azt, hogy a számítástechnikában tragikusan lemaradtunk volna. Például a BESM-6 elnevezésű, nagy kapacitású szovjet gyártmányú számítógép prograjnrendszere tökéletességével már fölülnjülI

j A számítástechnika egyik úttörője

1

úiieiiMfcawM

(BSSZSMETRS Dr. NOVICZKYBSLAVAL)

/

hát az tttasStások olyan ösaze- áHítáea. hogy azok ogy-égy a- datfeidolgoxól Madátot meg- .'xldjanek. Igen nehézkes. lassú és »ok óvatosságot megkövetelő tevékenység volt. •

— Dgy tudom, ezek a ,/rossz 'unlékeaeUü“ azámltógópek „őe- ények már. Még az ötvenes é- vak végén kikerültek a foega- lomfból.

— Igen. Az ójabé és úja-bh . detfeidolgozó rendszerek egy- : e nagyobb inemóniftval rendelestek. Működéei sebességük negeokssorozódott. Megjeien- ak a háttérmemóriák, melyek- ;-ől a másodperc ezredrészei olatt lehetett egyszerre sok e- /:emyl adatot bevinni a memó- -láha, végy azokat onnan tó- .’onni. Megjelentek az első irogramozól nyelvek is. E«e- ken a nyelveken — betartva • >lzonyos, pontosan meghatáro- ::ott nyelvtent szabályokat — ' sy^égy problémát megoldó programot kényelmesebben,

. yoreabban és könnyen eilen.rUhetően lehetett megí'mí.

— A központi egységek mü: ködési sebessége, az újabb teledezásekből kifölyolag, gondolom, még tovább növekedett.

— Igen. Ésszerű volt a központi egységet nem váratni arA maá számítógépeken olyan probiénákiat tudunk megoldani, melyeket a 10-15 évvel ezelőtti gépeken nem lehetett volna lefuttatni A mai gépeken a másodperc néhány milliomod része alatt végezhetünk •1 olyan számításokat, melyeket az őst gépek 20-30 órán ál végeztek volna el, persze, ha képesek lettek volna annyi 1- deig híbátlaeuil működni Mindezek ellenére nem vagyunk megelégedve a mai számítógépekkel. Még roindig vannak o- lyan megoldandó tiKjMndnyos, és gyakrolatt problémák, melyeket a maii gyors gépek is csak éveken át tartó munkával tudnának megoldani.

— ön jó Ismerője a számítástechnikának. Dolgozott már a Szovjetimlóban, az NDK-ban és Magyarországon is. Több nyugati ország számítástechnikai központjában is volt tanulmányúton. Milyen a véleménye szootalista táborunk számítástechnikájáról?

— Szerintem sokan tűlhec.sü- Wk az Amertkai Egyesült Államok számítástechnikáját, és a méltányosnál sokkal nagyobbra fújják fel a szocialista közösség számítástechnikájának néhány hiányosságát. Igaz h

ja az USA-ban olyan nagyon reklámozott számítógépek programrendezereit.

— ön milyen intézkedésekkel gyorsítaná meg számltás- technikértk fejlesztését?

— A Moszkva melletti duónál Egyesített Magkutatö Intézetben már évek óta eredményesen működtk agy szémltás- teohnlíkel és automatizáoiős laboratórium, melynek munkájában már most Is részt vesz a szocialista közösség minden országa. Ez alapja lehetne egy Egyesített Számftástechnilkai Intézet létrehozásának, melyben a szocialista közösség tudósai. szakemberei együtt dol- gortiatnának és folyamatosan foglalhatnák rendszerbe az elért részeredményeket. A Szov jetunlóiban. Csehszlovákiában, az NDK-ban, Magyarországon, Ijengyelországban, Bulgáriában, Mongóliában most még többé- kevéshé egymástól függetlenül dolgozó kitűnő számítástechnikus csoportok egyesíthetnék így — tervszerűen és szerve zétten — alkotó képességei két.

Köszönöm a beszélgetést.

Linói Sz. György

NEM RÖFFEL MÉRIK AZ EMBERT

(HÁROM PORTRÉ)

Ha egy Iabdarú#6-mérkőzést ezer ember néz végig, azt mondjuk Ilyenkor, kevés a szurkoló. Képzeljük el tehát, hogy milyen csöppnyi kis községben futballoztunk a minap, ha ebben a faluban a vénekkel és a csecsemőkkel együtt összesen ezer ember lakik. Igen, a Dunajská Streda (Dunaszer- dahely) melletti Kostolné Kraöanyba (Egy- házkarcsára) látogatott a csehszlovákiai magyar újságtrók futballcsapata az elmúlt szombaton. Érről a mérkőzésről azonban a következő számunkban em'lékezünk meg. Most Inkább arról a benyomásról akarok néhány szót Imi, amely azt a régi szólás- mondást igazolja, hogy nem rőffel mérik az emrbert, azaz nem iakosalnak számától függ egy-egy falu Igazi nagysága. A kis Egyházkarcsa ugyanis olyan életszínvonalra emelkedett az utolsó években, amely e- löreiialadásról példát vehetne nem egy község. Azok közül mutatok be három karcsaj embert, akilknek ez az előrelépés köszönhető.

AZ ELNÖK

Negyven körüli férfi Székács László, a Kostolné Kraöany-1 Egységes Földművesszö- vetkezot elnöke. No, öt aztán rőffel ts mér hetné az ember. Akkora ökle van, hogy még a legedzettebb orr se kívánja a vele való közelebbi „nexust“. Pedilg hát igen Jámbor ember. — Többet ér egy jó szó, mint tíz káromkodás — mondta mosolyogva. — .Azért barátkozom én a falu rósz szaival is.

Ennek a „kesztyűs“ bánásmódnak köszönheti talán nagy népszerűségét? £n bizony nem tudom, tény azonban, hogy nincs a faluban olyan ember, aki tűzbe ne menne érte. Ánn ha tűzbe nem Is, egyetlen sza vára ügy dolgozik bármelyik szövetkezeti tag, hogy szinte szikrázik a munkától az ásó és az egyéb szerszám nyele. Aztán még egy nagy érdeme van a szövetkezeti elnöknek. Nincs olyan falusi megmozdulás, legyen az kulturális, sport- vagy más rendezvény, amelyet szívvel és zsebbel egyformán ne ftórtolna. kne néhány adat: A falu kul-y rúrházát úgyszólván a szövetkezet finanszírozza. Ha egy szakkőnyre van szüksége valamelyik tagnak, kifizetik helyette. A sportegyesJlletet pedig évi 80 000 korona készpénzzel támogatja a szövetkezet veze tősége.

Am akadnak ezeknél nagyobb érdemek is!

Amikor 1960-ban Székács László vett# át az elnöki funkciót, akkor 10 millió korona adósság terhelte a karosai földművesszö- vetkezetet. Ma 30 millió koronát ér a kö zös vagyon. Nyugdíjról, családi pótlékról ugyancsak nem álmodhattak akkortájt a tagok. Ma nemcsak ugyanazokat a juttatásokat kapják, mint az Ipart munkások, hanem még többet Is ezeknél. A fiatal házasok 5000 korona ajándékot kapnak a lakodalom napján, s minden gépi segítséget, ha házat akarnak építeni, sót még olyan „kölcsönt“ Is (28 000 koronát!), amely nemcsak kamatmentes, hanem ha tíz évig dolgozik az Illető a szövetkezetben, törleszteni sem kell, vissza sem kell adni!

A SPORTEDZO

Szintén különleges egyéniség a falu futballistáinak edzője, Somogyi György tanító. Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen) tanít, mégsem elégíti ki az ottani szaktanintézetben való fárasztó mutvka. Ha délutánonként hazajön Karosára, alig tudja bele- epöltetni Idősebb édesanyja a meleg ebédet, márts rohan újabb „tanonoal“ közé, a futbalipályára. S ott együtt fut, rúgja a labdát a karcsai fiataJokikal, csakhogy a falu sportszlnvonala Is hozzánőjön a kar- csaiak mai Igényéhez. S hogy ml ez a színvonal? Két labdarúgópályán játszhat ma Kostolné Kraöany első, ifjúsági és gyermekcsapata. A legújabb pálya például fedett lelátós, és sok kisebb város Is büszke lehetne, ha fiatalsága Ilyenen játszhatna. De az eredményekre is büszkék lehetnek, főleg azokra, amelyeket a szövetkezeti dolgozókból álló „A“ csapat produkál. Jelenleg is a III, osztályú járási bajnokság második helvón állnak Somogyi Györgynek a- zonban nem ez az eredményesség az l.gazí büszkesége, hanem az, hogy a fiatalabbak- ból, jobbára a gyermekcsapat játékosaiból sportszeiető, képzett futballistákat nevelhet. '

A SZISZ-ELNOK

Természetesen egészen fiatal ember még (24 esztendős) Gódány Laci, a falu SZISZ- szervezetének elnöke. És lám, öt is azok közé az egyházkarcsalak közé sorolhatjuk, akik sokat tesznek az előrehaladásért. Barna, nyúlánk gyerek Gódány László, ő Is a jóképű fiatalok közé tartozik, s mint társai ö Is a szórakozásoknak szentelhetné legszebb éveit. Laci azonban a munkában és a szervezésben éli ki leginkább ambícióit. Munkahelyén — a földmüvesszövetkezet traktorállomásán szerelő — éppúgy megbecsülik, mint araikor fiatal társaival a 35 főnyi SZISZ-gárdával arról tanácskozik, hogyan lehetne még eredményesebben végezni az 6 váWukra háruló teendőket Persze, a komoly munka mellett az Ifjúság szórakozásával, sportjával és művelődésével ;s törődnek Laciék, hiszen maga a SZISZel- nők is aktív futballista.

És még egy érdekesség a falu SZISZ-el- nökéröl .Az ő kislánya — bizony nős ember már Gódány László — lett az ezredik karcsai polgár. (neumannj