Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-20 / 21. szám
ff•*^ • 9 GÄL SÁNDOR ATRSEI: TÁNCOLNAK A FÁK fék táncoínak a töaak körül feketén száH /az ének tüzek pernyéi eimelikednek s aa egek könnyel tiszta tavakként terülnek alájuk tükör és fésű és sok más hétköznapi tárgy az asztalokon mintha semmi haszna sem volna a végtelennek de látom a hajnfrtt ahogy érkezöfélb«! plá pákát és pihés ködöket támaszt amelyek a hajladozó ágak ísenge rügyeit kibontják és a tüzek körül '©mosdatott derékkal asszony formájú érett ígérettel táncolnak a fák / kívánság téli délelőtt ne vedd. el tólem az én időmet a tenget fehérségét ae vedd el tőlem * vers-időt a virágokat a rét hullámzó zöldjét s az egymással szemben álló mindig a folyón túli partokat a feléjük vívó sótét és forró ösvényekkel felemelkedvén az üf síkok és terek zománc-csendjébe ne vedd el a nyugtalanság nyitott tenyerét ültess magad mellé a ledőlt fa- tórzsre amelyet puhán benő a zöld moha időtlen nyirkos tenyészete TÖBB így Már ez az EST több Így már ex az eat az ég havas loirásal felbuxagtelc a megfényeaedtek az ntak eMttam a fehérség tUka holnapi napom ébredező peraelt eseiid}ébe taácarta KIPÁNYVÁZOM MAGAMBAN A LOVAKAT kipányvázom magamban a lovakat s ji méncatkók szapora horkanásait patájuk tompa fénye föidereng fussatok míg Inatok bírja a tengerig a hullámok Is sörényesek EGY DÉLELŐTT MIKOR egy délelőtt mikor az ösa háztömböket sodor egy délelőtt mikor az ablak mögötti hegyek vtsszazsugopodnak a földbe egy délelőtt mikor olyan a ballgatá» rotoit a földbe ásott harangok ' Kumcz Ottó felvétele MIHA KVUVIDZE; AZ ÖTLET A laboráns azt mondta az ifjá tudományos munkatársnak; — En nem sokat konyftok a tudományhoz, de arra gondoltam. nem volna-e gazdaságosabb egyasltani a hasonlö témakörrel foglalkozó két intézetet, a miénket és a azom- szédost? Az Ifjfi tudományos munkatárs találkozván az Idős tudományos munkatárssal, Idjelentstts: — Véleményem szerint Igen célszerű votna fisszevonni a két Intézetet, hiszen témaköreik hasonlóak. Az Idős kutató egyenesen a laboratórium Toxetójáhez sietett. — Arra gondoltam — kezdte mondókáját —, mennyivel koncentráltabban tudnánk foglalkozni a fontos feladatokkal, ha nem két intézet működne, hsnem csak egy... A laboratórium vezetője rohant a nagy tekintélya Igai- gatöhoz. — Ragyogó ötletem támadt. Mit szólnál, ahhoz, ha ■ mi Intézetünket és a szomszédost összevonnánk. Azaz, ók ba- lónkolvadnának... A kutatóintézet igazgatéja még aznap felhívta a minisztert. — Sokat töprengtem ezen a dolgon, és végső soron arra a következtetésre jutottam, hogy a hazai tudomány szilárd bázissal gyarapodna, ha a két Intését egyesölne. A miniszter válasza rövid volt. — Ennek semmi értelme. Másnap az Igazgató magához kérette a laboratórium va- setöjét. ' — Honnan a csudából jutott eszébe az a zsenge ötlet az összevonásról? A laboratórium vezetóje üzent az Idős munkatársért. — Arra kérem, ha máskor javasolni akar rálamit, alaposabban rágja meg a dolgot. Az Idős tndományos mnnkatárs rátámadt az Ifjá tadősjg- löltra; — Ezt a baromságot! Máskor foglalkozzon a saját dolgával, ne üsse bele mindenbe az orrát. Az ifjü tudományos munkatárs ás a laboráns párbaszéda a kővetkezőképpen ért véget: — Maga szorancsétlon! És még Ilyen komoly munkát bíznak Itt magárai Adja be a felmondását... A műül surrogott, nyögött a kocsdic súlya a- latt. A vak megkocogtatta a jérdasaegélyt, aztán fölemelte a botját, ős bele- böűidösött vele az izző augusztusi levegőbe. Fekete csíkokat radíroztak a gumik, ős pár pillanat alatt hosszú sor autó torlódott össze. Fehér botjával a betont tapogatva botorkált át az Innenső oldalra. A járókelők tisztelettel nézték az autósokat, akik megszakították sietős útjukat szeren- csőtlen felebarátjuk kedvéért. ^ Fiatail embernek látszotta VBik. Farmernadrágot viselt, nagykookás gyapjúlnggel, mintha csak a testi fogyatékosságát kívánná leplezni szegény. Barnára sült nyaka egészségesen virított. Kl- Ittam a sörömet, mert már kezdett megposihadTil a melegben. Nem vagyunk ml o- lyan rosszak, mtnt ez a eör. Egyedül ültem a teraszon egy nagy kék napeimyő árnyékában. • Ilyenkor kora délután nincs forgalom — aki teheti, a strandon van. Valaki hirtelen ráütött a vállamra.-f Szevasz öregfiúi Te Itt? Meghűlt bennem a vér. A vak volt. bedobta magát mellém egy székre. Levetette a szemüvegét, és könnyed mozdulattal összetolta a botját, amely úgy volt kiképezve, mint egy fényképezőgép lába. Csak most Ismertem meg. Bognár Miska volt, ' hajdani gimnáziumi osztálytársam. — Ml történt veled. Ml- 'bá'ly? Az iskolában alamuézl, gyáva gyereknek Ismertük. ■Az 6 fején szoktunk tíz perc végén ^tpukkasztani az u- zsonnászacískőkat. Sose volt ellene egy rőssz szava se. Érettségi óta nem haUottam róla semmit, nem is talál- koztunik. — Praktikum, picikém, praktikum. így köimyeW). Megtanultam kényelmesen élni — nagyot nyú)tőzott, megveregette a hasát —, kénye'anesen és jól. Rendeltem egy martinit sok jéggel. — A sör ttt rém vacak. A lépcsőn strandikabátos lány libegett fölfelé. Zau- bertonnail vörösltatt haját kis melacflaroiknyl vatkocs- ba kötötte hátul. A bokába pompás volt, karcsú, a combja Izmos, kissé sportosan erős, csípője kerek, a dereka arasznyi.-t- Odanézz! — böktem oldalba Mlfikát. A pohara fölött súgta vIse- sza: — Nem tudsz rólam semCZáKOÓA«^ A VAK mát. Mondd mindenre, hogy yes. A lány az asztalunk felé tartott. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam visszaemlékezni, hol láttam. Olyan volt, mint a Színházi Ojság címlapján akárki. > Miska fölugrott, és elAe sietett. Balettitánooshoz illő mozdu'iattal vezette egy székhez. — Clao ma ohérle! Oa va? A barátom, mon ami — mutatott rá. és gyorsan h<Ä- zátette, mielőtt megszólalhattam volna —, Bili WUl- fred. — Yes — nyögtem. Kezet fogtunk. — Betty. Nedves, puha tenyere volt. — Nyugodtan beszélhe- tünik előtte — kacsintott rám Miska —, nem tud egy kukkot se magyarul. Portugál. A Busch cliteusznál dolgozik rotot kardnyelö. Accent olrconflex. A lány végigméri, mintha megsaccolt volna, hogy mekkora kard fér belém. Lágy, meleg szája volt, a' bőre sima, akár a tej. Nagy airany- batna szemével bandzsított Icipicit. „Te szemét“, gondoltam magamban. „Rendben van, hogy Bili mit tudom én micsodának hívnak. Hagyján, hogy portugál vagyok, meg kardnyélő a Buschnál, de hogy még magyarul se tudjak!“ Öltem, mint hering a sóban. Miska se tudott jól magyarul. Francia volt. Avval nem fárasztotta magát, hogy eltorzítsa a szavakat, mindössze raoosolt egy kicsit, és a néhai franolatanárnőnkről, szegény Lonci -néniről ráragadt kifejezésekkel fűszerezte a beszédét. — .A* AMa-Hőmeó még mindig a febéhváht szehvtz- ben van — mondta. Phos- pektust kéhnek, hogy meg tudják állapítani, milyen-' voH. — Ugye, nem hajtasz töb-^ bet olyan gyorsan, ma chérle — búgta a lány, mert 6 még annyira se tudott franciául, mint Miska. Simogatta a kezét és dorombolt. Azt a ronda kezét. „Sötét ez a lány, annyi szent, ha ennek a süket szövegnek felül.“ De csinos. Minél tovább néztem, annál jobban tetszett. Sose gondoltam volna, hogy Ilyen nője legyen Bognár Miskának. Törtem a fejemet, hogy kitaláljak valamit, amivel kitörhetnék a némaságombóil, de nem jutott eszembe semmi. Megfizetett a disznó a papírzacskóért. Félig elfordultam, mintha a tavon lehegő vitorlások mozgását kellene tanulmányoznom. — Ha hazaérek, veszek egy másikat. Ce moi. Ezt már úgyis meguntam. Lassú volt. — Meglásd, Plerre, megcsinálják gyorsan. Szoonba- ton már mehetünk vele Tihanyba. — Sajnos, nem maradhatok annyi Időig. Eőnteken már utaznom kell. Vasárnap vár az apám Stockholmban. — Öl Ilyen hamarl — Megígértem neki, hogy együtt megyünk písatrángot fogni az Ebróhoz. ,,Az Spanyolországban van, te szerencsétlen! A földrajzot se tanultad meg?“ Föl kellett volna kiáltanom, de csak ültem mereven, mint egy Igazi kardnyelő. — Ogy szerettem volna veled tölteni a vasárnapot! — Majd jövőre kipótoljuk Párizs4>aii, le bella place Plgallal — Komolyan? — Ha én mondom I — Ennyire szeretsz? Drága! Te nemcsak beszélsz, mint a többi! Miska ekkor megcsókolta a lányt. Nyíltan, a szemem láttáoa, a- hogy nászutasok szokták megcsókolni egymást. És a lány tűrte. Sót! A karjával át is ölelte a nyakát. Muszáj volt odanézni. A lány észrevette, hogy bámulom őket. Elengedte Miskát. — Ml történt a barátoddal? Olyan furcsán néz. Zavaromban feldöntöttem a hamutartót. — Semmi. Mindig így szokott. Majd hozzám fordult; — Raola] nllép! Még a gimnáziumban beszéltük ezt a nyelvet, a mely abból állt, hogy az e- gyes szavak utolsó s^tagját Qlőre vettük. — Szegény fiú — mondta a lánynak. — Korábban ál- letszelldítő volt, de az o- roszlánszag elmarta a szem- idegeK. Ezért kellett átké pezreie magát kardnyelőnek. Szegény öreg johnl Azóta a- ' llg lát. Pedig milyen fiatal! — Nem Bili? — Az apját hívták Bilinek. A széke mögül fölvette a fehér botot, kihúzta és a kezembe nyomta. — Csao Johnl — Senes a refejed a csonybada. Lebotorkáltam a terasz épcsőjőn a járdaszeéé-lylg. és vártam egy lényt, aki majd átvezet. ,
