Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-20 / 21. szám

8

vm.

A valóságban ez a település jóval fiatalabb. Igaz ugyan, hogy a vörösköd uradalmak gazdái, mivel kiterjedt bdrto- kaikon csak nagyon kis számú hazai lakosság élt, Idegeneket telepítettek töldje'lkre, akik közül sokan horvát szánnazá- süak voltak. A horvátoik az elhagyott falvakban telepedtek le, művelték a szőlőket és a szántóföldeket. A törökök 1530 könüil törtek be Szlovákiáiba, ám a Sohönau és a Lattagdoirf nevű falvak már Jóval korábban megsemmisültek. Ez Idó.^ tájt az Égetőn még egyetlen ház sem volt. A település csak a múlt században keletkezett. Első lakói azoknak a német Iparosoknak a leszáirmazottai voltak, akiket még a telepítések Idején hívtak be a hazai uraságok. Egyes nemzetségek megőrizték mesterségüket, városokba húzódtak, ahol nagyobb lehetőségük nyílt örökölt Iparuk fejlesztésére. Mások beolvadtak az őslakosság soraiba, felvették annak szokásait, művelték a szőlőt és a földeket. De sokan nincstelenek maradtak, s bizonyára ezek voltak többségben. Szívósan tudtak dolgozni, és ezt a tíjlajdonsá- got becsülték Is egymásban. I- iyenek voltak azok Is, akik az Égetőn éltek,. hls®en tulajdonképpen róOuk kellett volna Itt szólnunk. A réten álló házikók nem voltak az övék, hát csak nem mindegyikük újat épített magának, körülkerített hozzá egy kis földet, noha a töld Is a másé volt. Az új házról ezt már nem lehet Ilyen egyértelműen ál-lltanl.

Andrej megkerülte a rétet, és egyenesen hazafelé tartott rakásra dobált tőkék és halomba rakott hasábfák között, a- melyek a környező falvak fuvarosait várták, 'hogy azok elszállítsák őket a városba. Az útból Itt Is, ott Is ösvény ágazott el a lakott házak irányába. A réten álltak csak áirván a házak. Most raktárakként szolgáltak; szerszám'okat, az állatok takarmányát, magvakat és az erdei kártevők ellen különféle vegyi anyagokat tartottak bennük. .í,Mt Itt egy erdészlak Is. A feiOgyelő lakott benne, aki valamiféle bírónak é- rezte mágát az Égetőn, osék- hogy keveset tartózkodott Itthon; reggeltől estig járta az erdőt, hajszolta az asszonyokat és a férfiakat, szidta őket, mert szarufának való puhafát loptak a körzetében. Néha lerohant a tolvajok után egészen a faluba, a portákon szaglá- szot^, bár Jól tudta, hogy a lopott fát általában a csűrökben vagy a szérűskertben rejtik el, és kukoricával meg szalmával fedik be. A felügyelő jól tudta azt is. hogy a szegény ember csak a hulladékot lopja el, mert még kukorlcaikarója sincs elég, amellyel a vastagabb fát betakargathatná, ám a módos panasiztok és a módos szóilős- gazdák, lovas vagy ökrös fogattal mennek ki az erdőre, és legszívesebben az egész erdőt elcipelnék. Aztán kiállnának a házuk elé, hogy a felügyelőt meghívják kocsonyára meg egy pohár borra. A felügyelő mindezt jól tudta, mégis szívesebben állt meg a módos gazdáknál és a gazdag szőlőtermelőknél. Néha egészen megfeledkezett az Égetőről) Ha ugyanis lakodalom volt a faluban, mintha véletlenül tenné, betévedt a lakodalmas házba, ahonnan csak másnap került elő. persze a lakodalmasokkal, akik álmosan és részegen, ijesztő maskarákká változva cihelödtek fel a s2)ekér.De; azok meg, akik nem fértek fel, a szekér mellett és a lovaik előtt topogtak, ugrándoztak, a fáradt cigányokat noszogatták, borral öntözték le őket, amelyből annyi volt, hogy az egész utat végíg- locsol'hatták volna vele.

Andre] lassan haladt, sétája talán egy teljes óráig, vagy még annál is tovább tartott. De már megint ott állt Nlet- schnelder kerítésénél. Kinyitotta a kiskaput, és amikor újra behajtotta, felfigyelt rá, hogy a ház mellett valami megmozdult. Valami megcsörrent. Súrlódást Is hallott, a kutya láncának a karikája volt az; a- hogy az állat mozdult, az súr- lódott az acéldrótom.

Odaért a házhoz. Észerevette, hogy az Istállóajtóban áll vato- Jfil, bizonyára a keresztanyja.

— Én vaigyok az — mondta hangosan. — Sétáltam egy kicsit.

Csak amikor már közvetlenül az ajtóhoz ért, látta, hogy amit mondott, nem Nietschnei- demének mondta, hanem Hildának.

Karácsony böjtjén lement a faluba.

Könül'belüil egy órával az éjféli mise előtt megjött Nlet- schneider is Nletsobneidenné- vel A kenesztapján tiszta fehér ing volt, de ugyanazt a kabátot és nadrágot viselte, amelyet munkába is hordott. Am a fekete háromnegyedesköpeny még csaknem újnak tűnit fel, és a csizmája is gondosan ki volt ■fényesítve. Nietsahneldeiyié rövid bunda feszült, a nyakánál kilátszott a szünke gyapjúszövet blúza.

Andrej anyja már előre örült a keresztkomáék látogatásának, hát most, hogy megjöttek,’ hosszasan üdvözölte őket. Babbal és m-ákos kalácosail kínálta vendégeit

Nietsohneidetr nevetett.

— Dehogy keli nekem bah. Eszem én azt egész évben éon eleget

Andrej ^ szMvőriumoí töltött nekik.

Körüflüliíék az asztalt és Ittak. Az üveg csakhamar kiürült, Andrej előhúzta volna a másikat ,is, de már nem maradt rá Idő. Eloltották a Mm- ^t, és eWndulöak a tempiomAz utca tele volt járókelőkkel. Egyesek csoportokban haladtak, mások csak ma^yo- san. Az álmukhöfl felivert gyerekek fázósan dideregtek. A •szüleik a hátukon cipelték ö- ket, má'sok a telnőttek méllett tipegtek.

Valaki még a tengóharmoul- kát kínozta. Egy ablak alatt állt, és részegen gajdoít: E napon egy kisgyermek szűztől született tlnéktek...

A toronyban meghúzták a harangokat.

Andrej máisnap kedvetlenül ébredt, nem érdekelte semmi, torkig volt a kairácsonnyal,' mert egészen másképp képzelte el az ünnepeket. Mem találta a helyét. A barátai, aktSkkel régen találkozott, most eszébe, se jutottak, nem érdekelték többé. Otthon gubbasztott, ösz- sze akart veszni valakivel. Nem mintha tudatában lett volna ssEándékának, csupán, valahogy érezte, hogy valaikiibe bele kell k-ötnle.

. LojZka a szfndarabrőd kezdett neki beszélni. Azt akarta, hogy újév után egy hétköznapon jöjjön le a faluba, ő megvárná, és aztán egyíitt bemennének a városba.

— Andnej, meg kell nézned, hogy micsoda színésznő lett belőlem — mondta.

— Semmiilyen • akarta le- ráml egyetlen szóval.

■ Elfelejtetted, hogy az iskolában színdarabot tanulunk. Olyan szép színdarab. Andrej, el kell Jönnöd megnézni.

— Engem az nem érdekel.

— Látod, milyen vagy?| Egy szíkrányit se törődsz velem.

— Hát aztán? I

—• Andrej, miért vagy Ilyen?

— Elég vliágoéam megmondtam, n^? Egyszerűen nem érdekel. És hagyj már nekem bé- kétl

Lojzka kiment ez udvarra, és amiikor senki sem látta, letörölte a könnyeit.

Az anyja állt meg Andrej mellett.

—- Andrej, Andire] I Nem voltál te ilyen durva soha.

— Miéit? Mit kellett volna neki mondanom?

— Elgondolkodhalnál magadon egy kicsit.

— Mit mászkál utánam állandóan?

— Nagyon megváltoztál — miondta az anyja.

— Ugyan márl — legyintett. —- És miben? Miben változtam meg?

— Nagyon megváltoatál, Andre] — mondta az anyja. — Ha az Égetőn nem érzed jól magad, nem kell oda Járnod.

— Mondtam ön ilyesmit? — csodálkozott el Andrej.

— Nem tudom. Talán csak gondoltál. De engem nagyon bántana, ha közönséges, goromba fráter lenne belőled.

Andrej hímezett-hámozotit, ám ez után á beszélgetés után még inkább elkomoruilt.

Az újévet Is ugyanúgy mérgelődte végig, akár a karácsonyi ünne'peket. Reggel mindjárt összeikapott az anyjával. Egész nap duzzogott, enni se akart. Ebéd után átment a szomszédokhoz, ahol mindjárt Marln- gullába botlott. A lány a szemére vetette, hogy az egész kaxá- csonyl ünnepek alatt át se dugta hozzájuk az orrát.

— Otthon ültem — mondta.

— Nern jöttél el hozzánk mondta á lány.

— KI se mozdul'tem sehová

— felelte.

— Még hozzánk se jöttél el

— ismételte a lány.

— De nyáron jáítem hozzátok.

— Most meg el se jöttél.

— Csakugyan.

— Csakugyan.

De ő akkor a lány bátyjára gondolt. Meg Is kérdezte: — Hát Jo2o merre van? — És feleletet se várva a szobába indult.

— Andre] I — kiáltott fel Maringula bátyja. A kályhánál ült, a lábát melengette. — Ide nézzl jámt se tudok — mutatta a botokat, ameiyelkTe járás közben táimaszkodott. — Andrej, cimborám! Látod, Ide jutottam. Bevettem Rosztovot, kaptam érte egy medállát, de már nincs meg, mert eldobtam. Fáj a lábam. Mit érek a medáliával, ha a lábam meg fáj? Csak ülök, ülök, és már se Rosztovra, se az Azovt-tenger- re nincs erőm gondolni. Mert ml hasznom belőle? Néha csaknem sírhatnékom támad, hogy akikora földet bejáirtam, most meg nem tudok a konyháből a szobába átmenni.

— Régen Itthon vagy? •— kérdezte Andre].

— Régen. De minek örüljek? Az sincs, akivel szót válthatnék. Anyám azt mondja: Jól van, Joüko, Jól van. De látom rajta, hogy amit mondok, egy cseppet sem érdekli. Mit tud 6 az Azovl-tengerről? Nézd — és újra a botokna mutatott.

— Majd meggyógyulsz, Jo2o. Meglásd, meggyógyulsz.

— Nem gyógyul már meg az én lábam soha. Sok földet bejártam velllk. Andrej, hiszen medáliát is kaptam. Mt a faluban azt hiszik, hogy a katonáknak ingyen osztogatják a medáliákat. Éppen ezért dobtam el. , .

— És ott hogy wlt? — kérdezte Andrej.

— Ott? Hát hogy lehetett volna? Akkora darab földet láttam, és nem érdekel senlklt.

_ Ennivaló volt?

— Az volt bőven. Csakhogy mi hasznom belőle, ha fájnak a lábaim? Reumát kaptam. Persze lehet, hoigy nem is reuma, de mi lehet akkor?

— Hiszen mondom, hogy fáj. Állandóan fáj, Andrej. Mit csináljak? A legszívesebben főbe lőném magamat.

_ Ugyan, joío, meglátod, hogy mire elolvad a hó, kijössz velem te is egy kis tölgyfagallyért.

r- Dehogy megyek, Andrej.

— Majd meglátod.

— Ugyan Andre], mit csinálnék én Itt? Hiszen lábra se bírok állni. Ha volna egy térképem, mindent megmutogatnék neked rajta. Tudod, Andre], a legszívesebben főbe lőném ma- gamat. ,

_ Szedd össze magadl Csaut

Idegekkel kell győzni. A reuma úgy elmúlik, hogy észre se veszed.

_ De amikor lábra se tudok

állni, jön anyám, és azt mondja: Jől van, joíko, jöl van. A lábam meg csak fáj, fáj szüntelenül. Az emberek azt mondják, hogy melegben kell üldögélnem. De én a legszlveseb- h«n ktmennék a jégre, és hagynám, hogy lefagyjon.

_ Megszűnnek majd a fájások is.

— Vagy vágassam le a lábam? Andrej, nézz át majd néha, hiszen Itt az sincs, akivel szót válthatnék.

— Eljövök, JoZo, eljövök.

_ Anyám azt mondja: , jól

van. joiko, jól van. Ha nem dobtam volna el azt a medá; Hát... De minek lenne nekem. Egyszóval, fáj! Tehetek én róla, hogy szünet nélkül, szünet nélkül... olyan rettenetesen fáj, olyan rettenetesen... —• Uehaj- totta a fejét, kezével átölelte a térdét, s ^ndrejról t&ljesen megfeiedkezeitt.

Andre] ott állt fölöiite, aztán szép csendesen kiosont.

Andre] aludt. Almá'ban hatalmas kígyót látott, ahhoz az 6- rlást tésztatekerostoez hasonlatosat, amely sehogy se akart a tepsiibe íémi! Igazán! Anya krumplis tésztát dagasztoitt, nem túl keményet, hanem o- lyat, amelyet jól lehetett sodorni, kétméteres kígyót sodort belőle, aztán sehogy se bírta a tepsibe szorítani, sokáig bajlódott, míg végre sikerült valahogy összetekemie. A tepsit bedugta a sütőbe, amelyből f on róság áradt, becsapta a sütőajtót, aztán már csak a tűzzel törődött; az egyik hasáb fát a másik után tette az tezó zsarátnokra, mint valami varázslónő. A sütőben sülni kezdett a tészta.

(Folytatjuk)

• „Pszükhé“: Előző írásaira már válaszoltunk. Verseiben egyelőre túl sokat beszél és keveset mond. Pongyolán, erőtlenül fogalmaz. A legsikerültebb „verse“ az „Ima van Gogh-hoz“ című, bár ebben sem tár elénk semmi újat semmi meglepőt, elgondolkoztatőt. A többit még osaik kísérletnek se nevezhetjük. íme egy példa: ,,Ne félj az emberek Jék! Az, hogy némelyik összerág / csak azért van, mert még nem találta meg önmagát. / Az, hogy virág akartál lenni nagyon szép dolog, / de túl sok ember van ki céltalanul mozog...“ stb. Valóban nagyon szép dolog, kül-önö- sen az, ahogy az ember magánkívül 'összerág... A ver,s- től nemcsak gondolatokat, hanem ilo.gikát Is várunk.,. Tanulj on 1

• „Siker 75“: Levelében így ír: ,,Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy megéltem egyet mást, s ezt a néhány, igen jelentős la- pasztaialol rímbe öntöttem. Felolvastam a barátaimnak i*, de azok nem értenek az irodalomhoz, mert nagyon lesújtó kritikákat mondtak rólam, illetve verseimről. E- zért határoztam el, hogy o- lyan kritikához fordulok a- mely igazán ért az irodalomhoz, s az igazi irodalmat méltányolni is tudja. Remélem, önök majd megértenek engem Illetve ver- ■seimet, s pozitív kritikájukkal meghozzák önbizalmamat és alkotókedvemet. Én ígérem önöknek, hogy minden hónapban jelentkezni fogok új írásaimmal, hogy az Oj Ifjúság olvasóit elgyö- nyörködtessom.“ .litnl azt illeti, úgy látjuk, önblzalnm- ban nincs hiánya. De nézzük egyik verse néhány sorát: ,,A pillanat dörömböl / a csend bömböl. / Hegyekből vetett ágyamban / szét- rep^t szájjal / én is bömbölök. / Mert minek vagyok én / a föld kerekén / ha értelmes szókat —r jókat / nem tnd kinyögni elmém.“ stb. Ezt kérdezzük ml Is. A barátainak tökéletesen Igazuk van még ekkor Is, ha ezek után ránk süti ar bélyegét, hegy mem tudjuk méltá- nyelnl az „Igazi“ irodalmat.

AZÓTA NEM all SZOBA VELEM Tizenkilenc éves, zárkózott természetű lány vagyok. Már sokszor csalódtam, ezért szórakozni se járok. Egyszer rábeszéltek a munkatársnőim, és -elmentem velük mulatságba. Megismerkedtem egy fiúval. Egész éjszaka velem táncolt. A sok csalódás ntán jólesett egy kis feloldódás. Olyan szépen beszélt hozzám, mint még soha. senki. Hainalbao hazavitt az aotöjával. Otközban könyörgött, hogy legyek az övé, de én sem engedtem. Utána mindig rá gondoltam. A barátnőmnek is meséltem róla. A véletlen egyszer úgy hozta, hogy éppen akkor találkoztam vele, amikor a harátnőm is velem volt. Autóján elhajtott mellettünk, csak a fejével intett. Aztán a közelben leparkolt, de nem szállt ki a kocsiból. Hosszan tanakodtunk, hogy szölltsuk-e meg. Végül odamentünk hozzá. 0 azonban hátat fordított, és újságot kezdett olvasni, a rádiót is bekapcsolta. Nem akart velem beszélni, azt mondta, nincs jó kedve. Elmentünk, s nagyon szégyelltem magam a barátnőm előtt, meg önmagam előtt Is. Arra gondoltam, hogy ha akkor as övé léttem volna, talán nem viselkedett volna velem így. Írják meg esetemről a véleményüket. Mit tegyek, hegy az ilyen csalódások ne Ismétlődjeflek meg?

jeiilge: Darabokina törted a azíveml

MIÉRT KELL MINDENKIBEN CSALÓDNOM?

Tizennyole évés vagyok, és már kétsser csalódtam. Először tizenhat óvas koromban jártam egy talubeü fiúval, aki aztán elment katonának. Kétszar Irt, többet nem válaszolt a leveleimre. Azóta elvett egy idegen lányt. Alig bírtam elviselni a csalódást. Szerencsóra nagyon jó sziUeim vannak, ók vigasztaltak. Ősszel megismerkedtem egy fiúval, azonnal beleszerettem. Azt mondta, 6 is szeret. Sajnos, utána sokáig nejn találkoztunk. Araikor ismét össizeakadtunk, elárultam neki, hogy szeretem. 0 azonban kijelentette, hogy nincs értelme együtt járnunk, mert mást szeret. Nagyon fó], hogy benne is csalódtam. Talán bennem van a hiba, hogy nem találom a iMildagiságem? jelige nélkül

Válasz a SOROZÁS ELŐTT című levélre

Nem írtad meg, hogy hány éves a lány, akit szeratss. Ha iskolába jár, akkor ne akarjon menyasszony lannl, inkább tanuljon. Ha dolgozik, akkor se tartsátok meg az eljegyzést, mert hu szeret, jegygyűrű nélkül is megvár. Ha viszont nem szeret, hiába húzod njjára a gyűrűt. írod, hogy mlndenéHm biztosítani akarod magadnak a lányt. És ha baleszeretsz másba? Én Is fiatal vagyok, de nem lennék menyasszony, amíg az ndvar- lóm katona. Ha szeretném, megvárnám, de azt nem kívánhatná tóieni, hogy ne járjak szórakozni a fiatalok

közó. Egy menyasszony le van kötve, nem engedheti meg magának a különböző szúrakozásokat. Ne akard meggyőzni a szülőket! Várj, míg egyéves katona leszel, akkor jegyezd el a lán5rt. Próbálj logikusan gondolkozni! A két év gyorsan elröpül.

jelige: Mari

Válasz CSILLAG jeligére

A levél nagy visszhangja késztet arra, hogy írjak. A liozzászúlék többsége nő volt, és mégis a lányt Ítélik el. Szerintem legtőiképp az igazgató a hibás, mert felelőtlenül élcsábltotta a lányt, ás könnyelműen viselkedik a családjával szemben is. Magatartása csöppet sem példamutató. Ha egy né bajba kerül, akkor csakis ét ítélik el, mert é adja az alkalmat. De az alkalmat keresni is kell, s itt legtöbbször a férfi a kezdeményező. Nem ismerjük Csillagot, de a levele alapján mindany- nyian tudjuk, hogy éretlen nőrőil van sző, ezért az ügye nagyon bonyolult. Nem lehet minden felelősséget a nyakába varrni. 2

Jelige: Egy idős vagyok a azatiadsággal

Válasz KOCBABA jeligére

Nem tudom, hogy hány éves vagy, de gyerek már nem lehetsz, ha annyi mindenen átmentéi. Mégis gyerekesen gondolkozol. Nem gondolsz arra, hogy egyszer elszédit az a bizonyos nős ember és teherbe esel tőle? Legyen benned leánybOszkeségI Járj szórakozni, s eltelik ez a két év. Ha valóban szereted a fiút, megérdemli, hogy várj rá két évet. A nős emberrel pedig maradjatok barátok.

Jelige: 0. Kátya

V