Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-20 / 21. szám

A z ébredező város tor­nyai lustán, kényelme­se bújnál: lei a, haj­nali ködtakarójuk alól.’ Az utcák lassan benépesednek, itt Is, ott is korai bevásár­lókkal, munkába igyekvő emberekkel futunk össze. A Rimavská Sobota-1 cukor­gyár dolgozói számára is úgy kezdődik ez a reggel, mint a többi munkás hét­köznap. Többségűi: jó ne-| gyedórával munkakezdés e- lőtt autóbusszal érkezik, de akadnak a város irányából >to-i5 gyalogosok, autósok is, A főkapunál szolgálatot tel­jesítő üzermőpparancsnok- kal, Stefan Stavek elvtárs­sal figyeljük az óra előtt kí­gyózó tömeget. Régi „bútor­darabja“ 6 a fiatal üzemnek, s névről vagy látásból Isme­ri a gyár valamennyi állan­dó dolgozóját. — Alaposan megváltozott Itt az élet, amióta új veze­tők kerültek az üzem élére. Azelőtt mint a galambdúc­ba, ki 8 be jártak az embe­rek. A munkaidő bizony csak papíron volt itt nyolc óra... Persze még most Isa- kadnak kifogásolnivalók. Nézze csak, pontosan hat 6- ra van — mutat a lihegve érkező munkásnő felé —, már biztosan nem kezdheti meg pontos Időben a mun­káját. Magunk Is közelebb ál­lunk az órához, s várjuk a késve érkezőket. Munkakez­dés után két perccel ér a gyár kapujához Ladlslav Ki­rály, két percre rá pedig Martin Spodnlak és ?avel Kamensky. Hat óra hat per­iét mutat a villanyéra, ami­kor Alíbeta Humayová, He­lena Svecová és Dorota Far- kaáová „üti le“ kártyáját. Zita Záhorská mtodannylu- kon túltéve 6 éra 11 perc­kor érkezik... Neg^d hétkor felkeres­tem az igazgatót helyettesí­tő Tibor »kera elvtársat, s odanyújtom neki a munka­kezdés után érkezettek név­sorát. Kérésemre berendeli valamennyiüket. Körülülik az Igazgatói szoba hosszú tanácskozőasztalát. Feszült csend előzi meg az üzem­gazdász szavalt, ahogy meg­indokolja az újságíró jelen­létét, s arra kéri őket, okol­ják meg, miért késtek. Nincsenek elfogadható ér­vek: elalvás, vízcsaplavftás, autőbuszlekésés... — Ez van •— tárja szét karját Sekera elvtárs, miu­tán magunkra maradtunk, T- Mentségükre szolgáljon, hogy nem krónikus késönjá- rékrél van szó, csupán ma egyszerűen ők voltaik a pe­chesek... Amikor ml tavaly májusban idekerültünk, i- jesztő kép fogadott bennün­ket. Az első munkanapon ötvenkilenc dolgozó kért el­távozási engedélyt rövi- debb-^iosazabb időre. Napja­inkban hat-hét dolgozó fo­lyamodik egy műszak alatt engedélyért, de ennek kia­dását megszigorítottuk. Most már csak az igazgató vagy a hel'-ettesel írhatják alá a kérelmeket. Hasonlóan In­tézkedtünk a munkából el­késett dolgozók ügyében is. „DOLGOZNI CSAK PONTOSAN ÉS SZÉPÉN..." EGY NAP A GIIKORGYARBAN Jövő héttől kezdve érvénybe lén egy Igazgatói rendelet, melynek értelmében már az egyperces késésért is fél 6- rát kell ledolgozniuk a vét­keseknek. — Szerepet játszik-e a la­za mnnkserk nőm, ésarevehetően javulta munkafeigyeiieim. Tartós ja­vulás azonban csak aikkor vánható, ha az Irányítás minden fokán kellő szigor­ral lépünk fel a rendbontók ellen. A mestereknek, mű- be­...Az utcák lustán, kényelmesen bújtak ki hajnali köd- takeréjuk áléi... \ hogy a cukorgyár Ismét si­kertelen kampányt tudhat maga mögött? — Mlaidenképpen, még ha a ml sikertelenségünknek több más összetevője is van. Őszintén megmondom, hogy a kampány alátt nálunk még rosszabb volt a hedyzet, hiszen olyan munkásokat voltunk kénytelenek foglal­koztatni, amilyenek jöttek. Ha pedig szigorral léptünk fel ellenük továbbálltak. A fluktuállók száma ijesztően magas, 169 volt. Legfőbb tennivalónk az, hogy véget vessünk ennek az áldaklan állapotnak. E célból tárgya­lunk most egyes mezőgazda- sági üzemekkel, amelyek műiden télen kölcsön adnák ugyanazokat a dolgozóikat. Ezzel egy csapásra megol­dódna a betanítás és a mun­kaerő-toborzás gondja. Gál András elvtárs, az 0- zemi pártbizottság titkára Is végighallgatta beszélgeté­sünket. Beosztásánál fogva ö gyaKrabban megfordul a munkások között. Hogyan látja „belülről“ a munkafe­gyelmet? — Az üzemvezetőség erő­feszítései dacára Is sok még a hiba, bár el kell monda­tartaniuk és megkövetel­niük a munikaiegyelimet. A legszembetünőtob lazaságot nem Is a késői munkakez­désnél tapasztal'tam, hanem a kétszeri munkaszünet (tízórai és ebédszünet) al­kalmával, vBlarolint a konal leállásnál. Ez utóbbi talán nem te a dolgozók hibája, hanem a CSAD menetrendje a bűnös, túl korán, 14 óra 10 perckor indulnak az au­tóbuszok, és hogy elérjék a dolgozók, legalább három­negyed kettőkor abba kell hagyniuk a munkát. Ml a pártszervezet részéről ezt már több fórumon Is szóvá tettük, mindmáig eredmény­telenül. Eaután Samu Lászlónak, az üzem Matal szakemberé­nek, a SZlSZ-szervezet agi­lis funkotonárlusának kísé­retében rövid gyértl szem­lére Indulunk. — A hosszúra nyúlt répa- kampány befiejezése után 1- gazi termelőmunka csak a osomagolórészlegen folyik — magyarázza útközben kí­sérőnk. — Megkezdődtek vi­szont a nagyon Igénybe vett gépi berendezések karban­tartási és leszerelési mun­kálatai. Lényegében ez a mun/ka alapozhatja meg a legközelebbi stikeies kam­pányt. Sajnos, még ntlndlg szakemberhiánnyal küz­dünk, aminek elsősorban az az oka, hogy másutt jobban megflzéttk a lakatosokat, esztergályosokat, villany- szerelőket. A SZISZ-szervezet foglel- kozott-e a gyár munkájá­nak hiányosságaival,'»ponto­sabban a munika fegyelem­mel, a munkaidő jobb kihasz- nálásával, a ráfizetéses ter­melés okaival? — Természetesen, hiszen a gyár érdeke megkövetelL Gondolom, nyílt Htok, hogy a rossz őszi Időjárás miatt a már megkezdett kam­pányt répahiány miatt meg kellett saakítanimk. Ez Igen nagy veszteséget okozott számunkra. A későbbiek so­rán pedig olyan sáros-föl­des répát száílltottak az e- sőtől áztatott földekről, melynek megtisztítása meg­oldhatatlan feladat elé ál­lított bennünket. A szűrőbe­rendezések bedugultak, tech­nológiánk egyszerűen nem bírta el ezt a megterhelést. Persze, helytelen lenne min­dent az időjárás számlájá­ra Imi, mert ml magunk körött Is beláttuk, és szó­vá tettük gyűléseinken, hogy a főzésnél és egyéb műveleteknél is akadt sok kifogásolnlVBilő. De ez a szakemberhiánnyal és a kel­lően he nem tanított Idény- munkások munkájával is magyarázhátó. A munHtaerő- vándorlás pedig csak tetéz­te bajain kát. Körben nagyon elszaladt az Idő. Fél egy. Is elmúlt már, amikor belépünk a két szomszédos üzem tágas »- bódlöJéóB- Hivatalosan dél­től 12 óra 30 percig tart az ebédszünet. Háromnegyed egykor még 23 cukorgyérl munkást, technikust és hi­vatalnokot számlálunk meg az asztaioknái. Nem egy kö­zülük kilenc órakor is meg­tartotta a munkatörvény­könyvben biztosított húsz­perces szünetet... Keddi nap lévén, nyújtott műszakot tartanaik a gyár- ban, kettő előtt Így elma­rad a nagy hazaigyekvés. Ml egy szürke munkanap ta­pasztalataival gazdagodva köszönünk el klsérőmktiőd és Stavek elvtárstól, akt reg­gel határozottan állította, hogy sok minden megválto­zott Itt az elmúlt év során. Nem vonhatjuk kétségbe szavalt, sőt azt sem, hogy a jelenlegi gyárvezetés ezer gondja mellett Is sokat tett a változásért. De — s ezt nyilván ók som veszik rossz néven — e honyo'lult Mya- matnak csupán az elején járnak még. Hogy ez a fo­lyamat meggyorsuljon, most már az üzemet magukénak érző, becsületesen dolgozó És gondolkodó kommunistá­kon, középkádeireken és szakmunkásokon a soir. HACSf ATTILA JGI Hosszú kOfrhází folyosó. Csend van, mert a csend Is gyógyít. A rddióbemondónó hallc(in fó éfsza- Icát kíván az aludni térSknek, és ki­tartást reggelig az éfszcűcal műszóik- ban dolgozóknak. Az Igazat megvallva, ha otthon a kényelmes karosszékben ülve hallgat- fuk szavalt, kívánságát nem is tuda­tosítjuk. A kórházban viszont Igen. Itt min­den embert szónak csodával határos pontos és konkrét értelme van. Ági éffeles a fertózóosztályon. Először ellenőrzi, hogy pontosan osztotta-e el a gyógyszereket, csend van-e a kórtermekben. Leid az ügye­letes szoba egyik székére, szívesen le­venné fejéről a fttyulát, szívesen él­vezne egy kis kényelmet, de nem le­het. Neki mindenekelőtt mások ké­nyelmét kell szolgálnia. Mire gondol? A nyárra, amikor már rövidebbek lesznek az éjszakák. Nem szeret sö­tétben keim. Szereti a napfényt, a. vi­zet. Még csak fél éve- dolgozik a ko­máromi kórházban. Idei, első szabad­ságát a tenger mellett akarja tölte­ni. Sikerül? Nagyon szeretné... Csengetnek a nyolcasból. Valaki so­káig ül a vécén... Agyszomszédai iz­gulnak miatta. Ági sóhajt, megint Margit néni... — Aglkám, miért Is nem halok meg inkább? Ilyen betegen élőskö­dőm az emberek nyakán... — Margit néni, gyerünk gyorsan az ágyba, mert megfázik, és az ura megint orrom fog rám. Az öregasszony lefekszik, pár perc múlva mélyen alszik. Szeretetre van szüksége. Szeretetre, a világ legol­csóbb gyógyszerére. Nemsokára virrad. Agl mosakodik, rendbe szedi magát, megeszik egy al­mát, és számára elkezdődik a más-, nap. Hajnali négykor. Orvosságokat készít elő, tnjekclós- tüket és kötszereket, de előtte még körülnéz a kórtermekben. Csend van mindenütt, de ez a csend sokszor csak látszólagos. —Z— I FOTO; PRANUL HA MAJD MEGÖREGSZÜNK... (Öröm és izgalom a nyugdíjasok klubjában) Alaptermészetemnek együk eleme a klváncslskodás Főképp olyankor nem hagy békét ez a különös nyava Ijm, ha olyasmire figyelek fel, ami nem mindennapi így történt ez moát Is. A 39-es autóbuszon utaztam amikor egy különös társaságon akadt meg a szemem Vagy nyolc-tíz apóka és anyóka dískurált a busz hátsó sarkában: a legfiatalabb Is túl lehetett már a hetedik „Ikszen“. Hová mehetnek ezek? — kezdte az oldalamat furkálnl az a bizonyos kis ördög. Ennyi öireg legíeljebb csak temetésre megy együtt, ehhez azonban nagyon is vidámak voltak. Végül Is úgy elégítettem ki a minden­tudás vágyát, hogy leszálltam velük a Mytna utcán, és az 57-es számú házig követtem őket. Sőt az épület­be Is, mert Itt .tudtam i meg végre, hogy klubot rejt magában ez a ház — a nyugdíjasok klubját. MESE. MESE, MATKA... A klub két vezetője, Bognár Erzsébet és Porges Kál­mán szívesen fogadott. Készségesen vezettek ^végig ab­ban a létesítményben, amelyet még a legnagyobb me­semondók sem mertek megálmodni. Nem' volt ez a- rannyal, ezüsttel díszített márványpalota, az a négy, egyszerűen berendezett szoba azonban, amelyekben az öregek tanyáznak, számukra mégts a gyönyörűségesnél' is gyönyörűségesebb. Hiszen itt álmodják vissza elmúlt Ifjúságukat, Itt Idézgetik fel a fehér hajú nénikék és a megroskadt váMiú bácsdkák a soha vissza nem térő kedves emlékeket, és Itt találnak társra, barátra a társ- talanul élő magukra hagyottak. — Ez Itt a televízlés szoba — magyarázta büszkén a szintén magánosán élő 79 esztendős Porges Kálmán „elnök úr“. — Ha nincs tv-adás, asszonyaink gyűlnek Itt össze, traccsszobának te nevezheöiéitk tehát. Ebben a másik helyiségben énekkarunk próbál. Klubunk ugyanis kul­túrműsorokat, táncestélyeket Is rendez, Ilyenkor lép­nek fel dalárdánk tagjai. Ez a vegyes kar egyébként annyira népszerű, hogy ,,tdegen“ rendezvényeken is gyaknan szierepel. A legnépszerűbb tennünk ez a har­madik helyiség. Férfi tagjaink sakkodnak, kártyáznak, dominóznak benne, no meg olvasnak is, ha ehhez szottyan kedvük. Klubunk t.l. több lapot ts járat, ma­gyar újságokat Is. Es végül, ez az utolsó helyiség a klub dohányzója. A többi szobában tilos a dohányzás. Nehezen szokták meg ezt az alapszabályunkat dohá­nyos tagjaink, de végül bellétták, hogy hozzánk beteges emberek Is járnak, s az 6 kedvükért egy kis áldozatot Is kell bozsni! — A tv-szobából jobbra Is nyílik egy ajtó... — Igen, Innen kolléganőm, Bognámé birodalma fiyí- Itk — válaszolta mosolyogva a klubetoöik. — Itt főzi Bognámé a feketekávékat, és Innen ..szolgálja fel az üdítő italokat. Klubunk ugyanis önma^t tartja fenn. Hivatalosan persze a bratlslaval egyes számú nemzett bizottság a gazdánk, ök fizetik a lakbért, a villanyt és a takarítást, a klubélet egyéb kiadásait azonban mi teremtjük elő. Mert hát nemcsak az a célunk, hogy el- kártyázgasstmk, eldlskurálgossunk Itten. Kultúrprogra- inokat, apt kirándulásokat te szervezünk néha. Ezek költségeit a havi kétkoronás tagdíjból, az egy korona 30 fillérbe kerülő ká'vé meg az egy koronáért árusított üdítő Italok hasznából teremtjük elő. Februárban pél­dául álarcosbált rendeztünk, a nőnapkor megajándé­koztuk asszony tagjainkat. Idei társasklrándulásunkkor pedig Győrbe ruccantunk át. OROM ÉS IZGALOM Amikor megtudta néhány klubtag, a 78 éves Petrln Tibor, a 82 esztendős Hammar Hugó, a 75 éves Cér­nán Erzsébet és a 11 unokával „rendelkező“ 79 esz­tendős Sladkó Krisztina, hogy újságíró vagyok, úgy kö­rülvettek, mint méhek az akácot. A szemük csillogott, arcuk barázdál szinte klsimul'tak az örömteli kíváncsi­ságtól. és mindnyájan afelöl kérdezősködtek. Igazé hogy emelik a nyugdíjat, Igdz-e, hogy januártól nem lesz nyugdljadó, s Igaz-e, hogy emelni fogják az özve­gy! és a rokkantsági járadékokat Is? — Persze, hogy Ig^zl — nyugtattam meg örömmel e kedves öregeket. Ha látták volna az olvasók ezeket a fcoldog arcokat, s hallhatták volna az Izgalom szülte kérdéseket! Hi­szen müidegyjk klubtagot egyformán érintett pártunk szociálpolitikájának ez az újabb gesztusa, s mindegyik öreg egyformán érezte, hogy a szocialista társadalom a megfáradtadat sem hagyja magára, mint ahogy ez a világ egyes országaiban van, ahol felesleges teher- tételiként szerepelnek csupán. Feles leges^tehertótelkén t ? íme egy újsághír: Az NSZK-ban 1980-ban 1197 hatvanöt éves és enné; Idősebb férfi, valamint 741 Idő nő követett ^©1 öngyil­kosságot, egy évtizeddel később ugyanebben a korcso­portban már 1834 férfi és 1290 nő vetett véget életének onikezé\tel. Ugye, mai őregek, ml kedves öregemk, nektek m.lr nem kell hasonló rémségektől félnetek! NEUMANN JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents