Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-20 / 21. szám
P attogatott Jcukoricát vegyenek! Pattogatott kukoricát vegyenek! — hallani még ma is csaknem minden faluban, ahogy a kukoricaárus „portékáját“' kínálja. A városok forgalmas utcáin is látni őket, de itt rendszerint nem kiabálnak, hiszen a nagy. öblös fehér vászonzsákjukban levő frissen pattogatott kukorica lilata már messziről magára vonja az emberek fi- gyelimét. Kik azok, akik falurél falura járják az utcákat? Kik azok, akik Bardejov, Presov, Kosice, Brno, Ostrava, Karlovy Vary forgalmas utcáin naphosszat mérik ezt a csemegét? A váhovcet (vágat) pukanclsok — mint ahogy hajdan hívták őket. Régen is és ma is Innen, ebből a Vág menti kis községből indultak és indulnak útra az emberek a pattogatott „cverglivel“. Sőt, ha az illető nem vágat, a kukorica, a- mely a rostáján pattog, vagy amely patto- gatottan a zsákjában van, az több mint valős^ínü, vágat ,.származásút“ Vágán majdnem minden háznál termesztik ezt a fehér, hegyes, szúróssaemü kukoricát, a- mely az izzó parázs vagy a forró tűzhely fölött kipattan és fehér rózsaként kinyílik a rostán a serpenyőben. kxx Adamké János, a nemzeti bizottság hatvanéves elnöke is azok közé tartozott, akik Felültek egykor a kerékpárjukra, és vitték a kukoricát, hogy pár koronát keressenek kenyérre, lisztre, cukorra, ruhára. —r A falu háromnegyed része csinálta — mondja minden bevezető nélkül. — Nem úgy, mint ma, a mellékkeresetért, hanem pár krajcárért, koronáért, amikor nem volt munka, nem volt kenyér. Este. éjjel kipal- togatták, hajnalban kerékpárra ültek, és el- karikáztak vele a közeli, sőt a távolabbi városokba is. XXX A nemzeti bizottság könyvelője kéiésem- re előveszi az 1973-as év adőbevallásl jegyzékét. Megtudom belőle, hogy 73-ban például kilencvennégyen váltottak hosszabb- rövldebb időre engedélyt. Utazásaim során magam Is tapasztaltam, hogy még Karlovy Varyba, PreSovra, KoSlcére Is „elkalandoznak“ a vágatok, amíg túl nem adnak csemegéjükön, a városban maradnak. Annyi biztos, elég ]öl jövedelmez a pattogatott kukorica. XXX Először Forrd Júliáékhoz térek be. — Jaj, a pukanclrél? Mit tudok én magának mondani? — kezdi a sopánkodást, ahogy befordul az udvarra, és mutatja az utat a ház harmadik helyiségébe, e konyhába. A sarokban tűzhely csöve körül magasan felrakva elég hosszúra fűrészelt, vékonyra aprított akácfa szárad. Fölötte pedig ott lóg a csöves csemegekukorica. Valahogy Így festhetett régen Vágán minden ház. — Nera mennénk, soha nem is mentem ' volna, ha ez nem lenne 'beteg — mondja, s beteg férjére mutat, aztán így folytatja: — Megélnék én úgy, mint mások, ha ö bírná. £jjel a betongyárban dolgozom, reggel meg szaladjak a kukoricába vagy a kukoricával. Nem élet ez. Aztán meg mint a múltkor is, meg akartak büntetni. Már mondtam is, hogy nem megyek azzal a fene kukoricával. Azt mondja, már nem megy, de azért talán holnap, holnapután bizlo.san elindul. — Pattogatott kukoricát vegyeneki Pattogatott kukoricát vegyenek — szólon- gatja majd ez embereket, mert tudja, hogy így legalább mozdítani tud saját sorsán. XXX Karácsony Ilona néni magányosan él szo- ba-tkonyhás kis házában és tenyérnyi udvarán. Lesöpörte már a járdát, felmosta a des^aküszöböt, deszkapadlót, amikor bekopogok hojizá, az asztalnál ül: Illatos sárga tyúkleyes van előtte, benne vékonyra metélt tojásostészta és e.gy darab tyúkhús. — Mondják, régen járt Vedrödyékhez, segített az asszonynak a ház körül meg a k uk 0 rl ca pa tt ogatá sba n... — Nem, már. nem járok. Tizenegy éve már nem járok sehova. Mondani sem tudok semmit, meg nem Is akarok. Egyedül vagyok, most már nem kell. Kapok nyugdíjat, megélek belőle... ■ reggelre ott legyen. Ez már így van nekünk megszervezve... Már egy hete, hogy elment. Eddig ment az üzlet. Egy újságfré még cikket is irt róla. Megírta, hogy jót tesz a gyomorégéses betegeknek a kukorica. Vedrödy Tivadar éjjeli nifiszak után van. Mozdonyvezető a vasútnál, azért is nem ébredt fel szólongatásomra. Vedrödy Tivadurékhoz tartok. Takaros házuk van az új soron. A kapp ajtaja nyitva, az előszobáé úgyszintén. Kopogok: —Van itthon valaki? — kiáltok be az ajtón, de senki sem válaszol. Benézek a konyhába, a fogadó, az ajtóval szemben levő egyik, új bútorral berendezett szobába. Senki sem jelentkezik. Talán valahol hátul Iclietnek! — gondolom, s kint az udvaron folytatómba szólon- gatást. Végül a ház mögé kerülve, benyitok a kiskonyhába is. A gáztűzhelyen tepsiben ott a hurka, a kása. a fazékban a leves, de itt sincs senki. A fészerlien sem. Az udvar rendezett, a kert megművelve. E- gyetlen, ami szokatlan: vagy húsz-harminc papírzsák. A kukoricacsutka! — gondolom, de a pincében is ilyen z.sákok vannak. Talán a szén? Igen a kukoricapattogtatáshoz szükséges faszén. Háromszázhatvanöt korona mázsája. Ahogy így elnézem, lehet belőle vagy húsz-harminc mázsa. A fészerben kerékpár. Egy másik az udvaron. Hiába kiabálok, kihalt a ház. A nyitott konyhaajtú mögül egyszer csak előjön Vedrödy Tivadar. — Nem, nem mondhatok én magának semm it... — Az asszony? — Az asszony? Hát Kárzbádban van... — Üdül, vagy talán a kukoricát árulja? — Nem, nem mondhatok magának semmit... De különben is mindegy... Épp várom a táviratot, hogy kiildjek-e még neki kukoricát. Ha igen, akkor estére kipattogatjuk, és hétkor feladom a vonatra, hogy — Mióla Foglalkoznak a kukoricával? — Régen, nagyon régen. Már az apám is árulta. Megfogok mindent, akárcsak ő- Ilyenkor a kukorica, ősszel meg az ostya. Van két négylepsis sütögépem, jöjjön el ősszel, majd megmiilalom. Azt is hivatalosan a szercdi sütődén kcreszlíii. jól jön az a kis mellékes. A konyhában minden szép tiszta. Fonott üvegek, demizsonok. horgolt térítők. — Ezt is mi csináljuk. Télen van rá idő. Itthon van az ember, telik az idejéből, és legalább nem unatkozik... A pénz? Hát, kell az, a gyerekekre, a házra... De hát nem sajnálom. A vasúton is szépen kapuk, és idehaza is hozzá tudunk valamit keresni. Igaz, nem éppen kellemes, amikor két-há- rom hétre elmegy haziilrúi az asszony, no meg vesződéssel is jár, de azért csak megvagyunk.... Különben tőlem nem tud meg semmit, mert már a múltkor is haragudtak az emberek, hogy mindent kibeszélek, elárulom a titkot. Egyszer csak ügy megadóztatnak bennünket, hogy nem le.sz érdemes csinálni. XXX Thruzó Júliúék a Vág töltése mellett építettek új házat. Az emeletes ház ajtaja nyitva, a háziasszony és az egyik lánya a konyhában. — Azt hiszik az emberek, hogy ezt az. egész házat a pukanclből építettük. Pedig nem Igaz. A térjem is dolgozik, én Is do.1- goztam a szövetkezetben. Kölcsönt Is vettünk fel. De lehet másképp, minthogy meg- fo-gja az ember a dolog végét? Négy gyereket neveltem fel. Különben Is, annyi bánatom volt már a-z életben. Később, Eperjesen járva, újból ta’álkoí- tunk. Naphosszat ott ült a főutca egyik kapualjában és dolgozott, mérte a pattogatott kukoricát. Estére mindig elfogyott az öblös vászon zsákból meg a négy-öt papírzsákbő'. is a kukorica, arait feltehetőleg, akárcsak Vedrödy Annának, neki Is vonaton küld naponta a család. XXX Thnrzó júliáéktól Forró Jánosóklioz tartottam, a Vág tülté.sén. — Kis céghez jön, nem ilyenekhez kellene. hanem azokhoz akik kínt az utcán pattogatják mázsaszámra a kukoricát. Miért minket keres fel, akik csak azért megyünk,^ mert muszáj? Esküszöm, hogy sohasem mentem volna, ha nem keli! De itt volt a három gyerek, a férjem meg beteg volt. -aX8azs iu»tpaX||ns eie pípj e pin]^ nemben, amikor a hátamra vettem a zsákot. De mit tehettem, menni kelleli. hát mentem... Persze, most már látják, mert van autónk, felépítettük a házat, a gyerekek kitanultak. Szakmát adhattunk a kezükbe. De amikor más gyerekek játszottak, nekik oda kellett állniuk a rostához, rázták a kukoricát, mert különben miből lett volna minden? Az utcán négy idősebb férfi álldogál. Kis Endre, Éliás István, Szlávtk Géza, Kubma István. Azt mondják, már ki lehet vfrnl a napon, van ereje, kikel a bolha alatta... ök is jártak pukancit árulni. Hajnalban két 6- rakor Indultak, hogy reggelre céljukhoz érjenek. — Az a jó benne, hogy mindig tudtunk magunknak egy kis pénzt elöteremtenf — mondják. Ha meg nem volt pukanct, akkor kenderolajat préseltünk. Minden fa^lu- nak van valami specialitása. .Az egyik jju- kancival foglalkozik, a másik paprikát, a harmadik 'foghagymát vagy hagymát termeszt, a negyedikből az emberek egyelni jániak... XXX Recht István, mialatt a falut járom, az unokáját sétáltatja, s közben maga is napozik. Ahogy elmegyek mellette, jól megnéz, meg is szúlilana, de hát idegen vagyok. Visszafelé viszont nem állja meg, és megkérdi, mi járatban vagyuk. — A pattogatott kukorica felöl érdeklődöm. Maga is áriilla biztosan. — Néha még ma is elmegyek — mondja — A nyugdijat az ember odaadja az asz szunynak, de egy kis zsebpénz azért jó jön. Két-háromszáz korona, jól jön egy kis italra, az iiiiokának is velietek csokoládét cukorkát. Manapság szívesen vesznek to lünk, ha megjelenünk egyegy faluban. Itt vannak Szabóék is. Ügy lálszik. ab bői a fajtából valók, akik mindig is meg tudtak állni a lábukon. Van takaros házuk traktoruk, két autójuk garázzsal. Talán nem is ők, a legjobb példa, de az biztos, náluk értettem meg, hogy mire is kellene költeni a pénzüket ezeknek az élelmes embereknek. Mert Szabóók amellett, hogy szorgalmasan gyarapítják vagyonukat, a fiaikra sem sajnálják a pénzt. — Én nem taniilliattam. hál legalább ők hadd taiuiljanak — mondja Szabó Hona. a- mikor kitérek erre a kérdésre. Mind a két fia a szakmunkásképző után középiskolába jeleiilkezell. Az egyik már végzett is. Majdnem mindenütt bizalmatlanul fogadtak. Okkal? Ok nélkül? Ki tudja?! Pedig hát nincs okuk a bizalmatlanságra. Igaz. hogy többletjövedeiemhez jutnak, de nem mások kárára teszik. A pénzt a munkájukért kapják, s ha jövedelmi adót megfizetik (és megfizetik), akkor senkinek sem lehet ellene kifogása. Söl! Kik termesszék és á riilják a pattogatott kukoricát, ha nem a- zok, akik évtizedeken, talán évszázadokon keresztül termesztették és árulták? NÉMETH ISTVÁN íE6T IFJIIHIIKÁSPER MORDUIÖJÁRA A rendeLkezésünkre álló pontos statisztikai adatok bizonyítják^ hogy a burzsoá köztársaság húszéves fennállása alatt (1918—1938) a bérharcok, sztrájkok és po- litkal tömegtüntetések alkalmával negyvenháromszor zűdítottalk sortüzet a tüntetőkre. Hetvenegy munkást agyonlőttelc, s kétszáztizpearkettőt megsebesítéttek. Krompaohy, Szoilyva, Most, KoSúty, Frlvaldov... esete éléniken él még az idősebb elvtáivsak emlékezetében, az amikor a sortüzek nyomán az áldozatok vére vörösre fcsteitte a helyiségeket és a tereket. A munkásmozgalom üldözésének egyik jól bevált raódszeie az volt, hogy a hatóságok rendörprlbékekkei és Jepémzeit egyénekkel provokáltatták a munkásokat. Az alátobltolkíbian az ötven évvel ezelőtt tezajlott monstre- -penröl emlékfezünk meg, amely ,,lőcsei puccs“ néven ment át a köztudatba. 1923 iöavaszán KoSlcén, Levoöán és SplSská Nová Vesén 28 Istjúmunkást tartóztattak le azzal a képtelen váddal,- hogy Levoöán államellenes összeesküvést szerveztek. Köztük volt Dénes Ferenc szerhesztő. Blitz Är- mäö munkás, Jekelfalusl Péter diák, Lapsánszky József lakatos, Lőwy Hermann nyomdász, Peták Mihály asztalos, Repesin Mihály gyári munkás, Sahol György kereskedelmi alkalimazott, Stanko István cipész és más Ifjúmunkások. A'letartóztatottak hosszú Ideig vizsgálati fogságban voltak, A vaillatások és vizsgálatok során a foglyok éhségsztrájkba léptek, ezért a tárgyalás Időpontjának kitűzéséig szabadlábra helyezték őket. Magát a tárgyalást ugyanis csak két évvel később, 1925. május 9—15-e között tartották meg. A nagyszabású előkészületeket a 73 .gépírásos oldalt tartalmazó vádirat jellemezte a legjobban, a vizsgálat folyamán 150 személyt hallgatta'k ki. A vádirat szerint a letartóztatottak Kóficén, Levoöán és SplSská Nová Vesen titkos fegyveres összeesküvést szerveztek azzal a szándékkal, hogy erőszakkal megvá’- toztassák a köztársaság áltomfo-rmálát, és beivezessék a szovjet rendszert. A sajtó és a közvélemény behatóan foglalkozott a tömegper előkészületeivel és lefolyásával. Amíg a burzsoá sajtó tökét kovácso-'t ebből a maga javára, a kommunista lapok egyöntetűen leszögezték, hO'gy ......ml kommunisták nem tagadjuk, hogy programunk a tőkés rendszer megdöntése és a világ szocialista tanácsköztársaságának megteremtése, de nem Ilyen otromba provokációkkal, amilyenekkel vádolnak. Tébolydába csukatnánk azt, akt linen nézeteket terjesztene lakosaink között“. '' Dr. Siba államügyész vádbeszéde után dr. Bleha elvtárs, prágai védőügyvéd kitünően^ előkészített, három őrán át tartó védőbeszédet mondott. A védelem szétzúzta a vád minden egyes pontját. Bebizonyította, hogy a vád semmilyen konkrét bizonyítékokra nem támaszkodik. Több mint száz házikutatást végeztek, s a rengeteg letartóztatás és kihallgatás során sem bukkantak a vádirat egyes pontjait alátámasztó terhelő bizonyítékokra. Azt is bebizonyította a védelem, hogy a vádlottak ellen felsorakoztatott ,.terhelő“ tanúk túlnyomó többsége becstelen elemeknek számítót«, akiknek szavahihetősége felette kétes volt. Dr. Bleha védöbeszéde során kitért a „puccs“ leleplezésének előzményeire. Rámutatott arra, hogy akkoriban szavazták meg a köztársaság védelméről szóló reakciós, úgynevezett rendőr- töpfvényt, és valamivel csak alá kellett támasztani a törvény megszavazásának Indokoltságát. A tárgyalás folyamán az Is kitűnt, hogy az egész vádat egy Csabán nevű katona provokatív besúgására a- lapozták. Néhány tapasztalatlan, hiszékeny Ifjúmunkással ,,titkos“ értekezleteket tartottak a levoöal katonai íegyverraktár kifosztásáról. Csabán „koronatanú“ azonban nem jelent meg a tárgyaláson, s a védő többszörös sürgetése ellenére sem Idézték be. A hat napig tartó tárgyalás után a bíróság kénytelen volt elismerni, hogy a vádlottak bátor kiállásával és a jól felkészült védelemmel szemben az ügyészség vádpontjai felette vérszegénynek bizonyultak. A vád teljes összeomlása dacára tizenegy Vádlottat összesen 5 évi és 9 hónapi tagságra ítélték. A lehetetlen ítéletekkel a bíróság saját tekintélyét Igyekezett menteni, no meg abból a célból hozta meg, hogy a vádlottak több hónapos vizsgálati fogságát' legyen mibe ,.be.számltani“. RUjAK DEZSŐ A levoöai ifjúmunkásper vadlulljai
