Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-20 / 21. szám

CSONTOS VILMOS:

I

Csak egysser van aa életben tavass. Virágos májns, dalos kikelet.

Csak egyszer jön el, akit szeretünk.

S aki minket igazán szeret.

Csak egyszer szabad álmodnunk esodást. Egy valakiről a legszebb mesét.

Csak egyszer látunk csillagragyogást. Csak egyszer mondjuk; a tavasz be szép.

S ha ez a tavasz egyszer messze már, Hiába jön el újabb, számtalan.

A szívünk alszik mélyen, csendesen:

Egy rég-tavaszrúi csodás álma van.

I

; t

fi,,:

^ « Pf ■ ' ■ 'ßF^r I-í-'í;;'-''

75

21

A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXrV. ÉVFOLYAM — 1975

Május 20.

Ara 1.— Kfts

'Sí???

W-fMi

KURUCZ OTTÓ felvétel«!

Május piros betűs ünnepei országszerte az örfSm, a kegyelet, kitel fésült életünk összegezésének a jegyében zajlottak. Emlékműveket, új létesttményeket avattunk: megírtuk a dolgozó emberrel a dolgozó emberért politika legszebb 30 évét. Gyáróriások kéményei a fényes májusi egekre koítázzák a termelő munka ütemét, mezőgazdaságunk évről évre rekordokat halmoz; én most mégis arról akarok szólni, ami százalékokban és mázsákban nem fejezhető ki: gondolkodásunk fejlődéséről.

Felszabadulásunk évfordulóján Turnianska Nová Vesen jártam. Mindig csodáltam ezt a környéket és ezt a népet, itt a Bódva völgyében. Innen jól látszanak a tornai vár omladozó falat, a múlt és a jelen jelképei, a közeli cementgyár porfelhőbe vesző kéméfiyel az itteni ember számára. Engem ezen az esős délutánon mégsem a táj szépsége kötött le, hanem az emberi lélek, amelynek rezdülései megváltozott életük mozaikképét rakták össze bennem,

Ot évvel ezelőtt igazgató-tanítójuk. Mázik Mihály tervei n- lapjín a község lakosai emlékművet építettek a felszabadító szovjet hősöknek. Ot év óta minden május kilencediké igazi népünnep a faluban és a környéken. A békét szimbolizáló emlékmű előtt tesznek fogadalmat minden esztendőben Horváti, Tornaújfalu, Vendégi és Zsarnó új pionírjai, akiket gyak- I ran az egész család elkísér erre az emlékezetes eseményre. ) Ebben az évben is nagy tömeg jött össze a falu feldíszített utcáján, az ünnepi műsorra pedig hely sem jutott minden érdekiödőnek a kultúrházban. Ez a műsor szolgáltatta szá- í mornra a legnagyobb meglepetést. Fúvós- és beat-zene, modern táncok, népdalok váltották egymást tarka jergetegben, gyermekek és ifjú emberek előadásában. Erre nem vártam, mert gondolatomban ott kísértett más rendezvények szirupos hangulata. Ezért is figyeltem az arcokat, amelyek közül sokat a fekete kendő sátornyílása fogott keretbe, de sehol sem láttam a megdöbbenés máglyatüzeit a szemekben. A modern társastána^iőadása közben szinte elörehajolva nézték a lányok feszes nadrágját és a rövid blúzokat, amelyek gyakran felvülantották a test vonalait. Aztán jöttek a falu asszonyai, akik matyó díszítésű öltözékben szép tiszta intonálással énekelték a környék örök értékű népdalait.

A zsúfolt teremben sehol egy pisszenés, mindenki figyelt, : és még egy izomrándulása sem villant a megbotránkozásnak, í Hosszantartó taps volt a jutalma minden műsorszámnak. Ez I itt már így természetes. A kultúrházban is kitárta kapuit a l falu az új és az örök érték előtt, és hirdeti a világnak, hogy ' a mezőgazdaságban dolgozó ember nemcsak munkájával és termelési mutatóival, hanem gondolkodásmódjával is a huszadik században jár.

Mi mást kívánhatnék végezetül, mint azt, hogy Tornaújfalu lakói és a környékbeliek találják meg mindig a hagyományos és az új tiszta fényű ötvözetét tovább gazdagítva ezzel életükét.

Reméljük, hogy itt, ahol olyan „napszámosa" van a közművelés ügyének, mint Mázik Mihály, így is lesz! Máté László

MIT OIVASHATÍNK EBBEN ASZÄMBAN?

— az Üj Ifjúság és a Kontaktus nagy versenyének első és második helyezettjével készített riportot (Palágyi Lajos);

— cikket a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) cukorgyár egy napjáról (Hacsi .AttUá);

— hangulatos írást a váhovcei (vágai) pattogatott kukorica készítőiről (Németh István);

— interjút Irena Szewinskával, a világ tavalyi legjobb női sportolójával (Neszméri Sándor);

— két írást „rendezvények margójára“: a szlovákiai amatőr bábegyüttesek közelgő, hetedik fesztiválja előtt (dr. Szőke István) és beszámolót a levicei (lévai) járási és kerületi szavalóversenyről (Z. Balogh László);

— Gál Sándor új verseit;

— portrét Stirlitzröl, azaz Vjacseszlav Tyi- lionov népszerű szovjet színészről;

— előzetest a Bratislava! Líráról; kit látunk, kit hallunk az idén? (Például Vicco Torrianit és Cliff Richardot is!),

(Kövpfkező s/'Hiúinkban Láng Vince, azaz Harsány! Gábor nyilatkozik lapunknak!)