Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-13 / 20. szám

MUNKA VI. Egy darabig megint hallgat­tak, aztán Tandlmeyer szólalt meg: — Lehet, hogy Steberl nem Is Jön. — Már miért ne Jönne? — kérdezte Kern. — Nekem is szaggat a tér­dem — jegyezte meg Strooken- del. — Havazni fog — jósolta Kelchbauer. Újra elhallgattak. Ekkor az út felöl hosszú füttyszó hallat­szott. Elindultak. Andrej bement a konyhába. Nletschnelder a széken pit, kezét az asztalon nyugtatta, és a feje Is az asztal sarkán pi­hent, lehet, hogy aludt. Andre] egy régt folyóirat fö­lé hajolt, épp a Courageous ne­vű angol repülögép-anyahajóról olvasott, amelyet egy német tengeralattjáró megtorpédózott. El se tudott képzelni akkora hajót. A fedélzetén huszonkét repülőgép volt, és a hajóval együtt mind elsüllyedt, Nletschneiderné előtt halom- nyl fehérnemű állt; egy-egy da­rabot a fonott ruháskosárba dobott, másokat, a még nedve­seket pedig a tűzhely fölé a- kasztotta száradni. A kosarat bevitte a szobába. Amikor vlsz- szatért, megkérdezte AndreJ-t, hogy nem álmos-e még. Nem, felelt. Éppen ahhoz a részhez ért, ahol az angol ha­jóról szóló történet a legizgal­masabbnak ígérkezett. Nletschnelder megmo2Jdult. Lassan felemelte a felét, hu­nyorogva a lámpára nézett, de mindjárt el is fordította a te­jét. Kissé .lejjebb csavarta a ka­nócot. Az ajtóhoz ment, bögrét keresett, vizet akart Inni. Andrej ránézett. Nletschnelder talált egy ká­vésbögrét, óvatosan a szájához emelte, és szürosölve ivott. — Andrej! Te még nem al­szol? — kérdezte aztán. A bög­rét vissaatette a helyére, és újra leült. — Bizony, már fél nyolc — mondta a kereszanyja. Észre­vette, hogy Andrej egy pilla­natra letette az újságot, oda­sietett, és gyorsan elvette. Az ágy végének dőlve belelapo­zott. Andre] felpillantott, monda­ni akart neki valamit. — Andrejl — szólalt meg a keresztapja. — Beszéltem Lem- hoviCcsal. Ha akarsz, újévtől velem Járhatsz. Nletschneiderné felkapta a fejét. — Igazán? — kérdezte And­re], noha már hallotta a hírt. — Igazán, Andre]. — Niet- schnelder megtöröígette a szá­ját, és kissé elgondolkodott. — Beszéltem vele. Nincs neked semmi keresnivalód a vénasz- szonyok között. Egye meg a fene a gyakomokságoti Tizen­hét éves vagy. Ilyenkor már ki kell próbálni ez erődet. — Rö­vid időre megint elhallgatott. Gondolkodott, aztán beszélni kezdett a favágók munkájáról, arról, hogy az nem gyerekjá­ték, különösen Ilyenkor nem. amikor leesik a hó. Az ember­nek akárhányszor bele keli gá­zolnia a hófíSvásba, hogy a fa távétól elkotorja a havat, vagy legalább letapossa körülötte. A fa ugyanis a tövénél a legjobb. Ezért a lehető legalacsonyab'- ban keli kivágni, közvetlenül a föld fölött. Az erdömunkás nem viselkedhet munka közben úgy, mint valami tolvaj, aki a késő esti órákban vagy éjsza­ka veszi a fejszéjét, a kabát­ja alá rejti, aztán mindjárt az erdő szélén nekiesik a legel­ső vörösfenyönek vagy erdei fenyőnek. De még ha rendes munkát végezne! A kontár semmivel se törődik, megragad­ja, ami épp a keze ügyébe e- sik, és csak vágja, vágja, vág­ja... Rendes ember szégyelle- né az Ilyen munkát. Így, a- hogy mondom! Olyan kétbalke­zes alaknak, aki nem tudja megköszörülni a fejszét, vagy megreszelnl a fűrészt, semmi keresnivalója az erdőben. A- kad, aki azt hiszi, hogy a kis- balta csak arra Jő, hogy szö­get verjenek be vele. A tuskó. Az Ilyen aztán nem ért a ka­lapácshoz sem. Amihez pedig nem ért az ember, abba ne üs­se bele az orrát. — Andre], Jól Jegyezd meg, amit most mondoík: a fejsze éles legyen mindig, akár a borotva. Ha rossz volna a felszerelésem, én nem boldogulnék vele, Inkább eldobnám, ha nem másért, hát azért, mert a szerszám, vagyis a favágó-felszeirelés, nem tu­dom, Jól mondom-e, de art hi­szem, igen, mert a felügyelő Is mondogatja, hogy ha Jó a felszerelés, akkor öröm dolgoz­ni, egyszóval elmondhatjuk, hogy a szerszám, legalábbis részben, a tulajdonosána Is jellemző. Ügy ám. És amilyen az ember, olyan a munkája. Ha látod az erdőben azokat a magas tönköket, mindjárt az Jut róluk az eszedbe, hogy aki ezt tette, nem lehetett rendes ember. Talán valami szegény ember volt, aki nagyon siétett, ám ha valakit, legyen az bár szegény, ilyen munkán raj-ta- l?bphalnék, nem felejteném el megemlíteni neki, hogy mt li­lik és ml nem. Ha a szükség vlsizi rá az embert a tolvajlás- ra, az nem bűn, de a követke­zetlen, lelkiismeretlen munka szerintem nagy bűn, talán a legeslegna.gyo bb. — Andre]! — szólalt meg hirtelen Nletschneiderné. — Ne hallgass rá! Nem látod, hogy részeg? — Te vagy részeg, nem éni — förmedt rá Nletschnelder. — Hogy mondhatsz Ilyen osto­baságot? — Miért, nem vagy az? Mind­járt, ahogy hazajöttél, leittad magad. — Én Utam te magam?l Hát mondtam én ennek a gyerek­nek valami rosszat? — Meg- nyailta a szája szélét. Felemel­te a kezét, tett néhány dühös mozdulatot, de aztán erőt vett magán. — Ne töröd] velel — fordult újra Andrejhez. — Nézd, hogy csillog a sze­me; — piszkálta tovább Niet- schneidemé. — Nekem csillog a szemem? Hiszen nem is látod a szeme­met. Andrej, én csak a véle­ményemet akartam neked el­mondani. Rossz dolgod van ne­ked Itt az Égetőn? — kérdez­te. — Nincs — felelte Andrej. — No látod. Azt akartam csak neked elmondani, hogy az erdei münkáböl egyetlen becsü­letes munkás se gazdagodott meg. Ha ezek az emberek, a- klkkel itt nap nap után talál­kozol, gazdagságra vágynának, már réges-rég elszöktek volna az Égetőről más vidékre, más mesterség után. Mert az erdei munka Is mesterség. Egyszer majd te is megérted. Megszo­kod Itt a munkát, s aztán már nem fog érdekelni semmi. Csak ránézel a fára, és mér tudni fogod, merrefelé kell döntened. Aláfűrészeied, a fa meg csak reccsen egyet, és néhány pilla­nat múlva a földre zuhan. Az izzadság ömlik majd rőlad, te meg csak neveted. Hű, hogv Izzadok. A gallyakat télnecipe- led, a törzset méteres darabok­ra vágod, amelyeket aztán el kell hasogatni. E.ste, amikor le­veted a kabátodat, tölgyfa for­gácsot találsz benne, olyasféle­képp, mintha a kőműves talál­na ingére száradt maltérdarab- kát. Mert azt mondom én ne­ked: az erdei munka ugyano­lyan mesterség, mint bármilyen más. Tulajdonképpen minden munka mesterség, csakhogy az embernek ezt tudnia kéll róla. Mert csak akkor képes igazán kedvvel, élvezettel dolgozni. Nem hiszed? Csupa élvezetből elnyűvöd Itt magad. — Andrej, kérlek, menj már aludni — szólt meg újra a ke­resztanyja. Andrej azonban meg se moz­dult. — Nem tudom, megértettél-« — mondta Nletschnelder. — Itt, Andrej, nem nyersz sem­mit, csak annak a tudatát, hogy rendes mesterember lett belőled. Ezt ugyan nem Isme­ri el neked senki, de senki el se veheti tőled. — Megnyalta a szája szélét. Majd felkelt, és az ajtóhoz ment vizet inni. Talán fél kilenc lehetett. Andrejnak nem volt kedve lefeküdni. Zsebre dugott kéz­zel állt az Istái 16aftóban, ha arra gondolt, hogy most be kell oda mennie, szinte hány­inger fogta el. A konyhában még égett a lámpa. Az ablakon át a fény sávja a ledöngölt földre hul­lott, és megvilágította a telje­sen mozdulatlanul ott álló ku­tyát is. A patakban csobogott a víz. Andre] füttyentótt a kutyá­nak, nem. túl hangosan, úgy­hogy a konyhában bizonyára meg se hallották. A kutya néhány másodperc­re arra fordította a fejét; a következő pillanatban azonban már újra a konyhaablakba bá­mult. A fény hirtelen kialudt. A kutya lehorgasztotta a fejét, egy darabig még mozdulatlanul maradt, aztán lassan bevonult a bődéjába. Andre] elindult. Átvágott a kerten, a hátsó kiskapun kilé­pett az útra, lassan ballagott, mintha csupán közönséges sé­tára Indult volna. 'De hiszen nem Is volt og>éb szándéka. Megállít pontosan azon a he­lyen, ahol akkor este Strooken- del bátyóval meg Hildával ta­lálkozott, és cigarettára gyúj­tott. Már régebben hordott ma­gánál cigarettát meg gyufát, de csak keveset dohányzótt és csupán olyankor, ha egyedül volt. A cigaretta nem nagyon ízlett neki. Rendszerint este ju­tott csak eszébe, ha nem tu­dott aludni; kinyújtotta a ke­zét, és kitapogatta a zsebében. Most Is szinte véletlenül akadt rá. hát rágyújtett egyre, a töb­bit meg viszadugta a zsebébe, és ment tovább. Nem tért le az ösvényre, a- mely Tandlmeyeték felé vitt, hanem tovább haladt, a tele­pülés Irányába, jjorsze Tandi- meyerékhez abból az Irányból Is vezet út, de Andrej most nem gondolt vele. Az erdő errefelé sűrű és sö­tét volt. Tompította a zajokat, amelyeket különben éjszaka Is hallani, sót éjszaka hallani 1- gazán; kevesebb van belőlük, mint nappal, de annál tisztáb­bak. Most azonban ügy tűnt fel Andrejnaik, hogy szokatlanul nagy a csend. Csupán a pa­tak felöl hallatszott valamiféle meghatározhatatlan nesz. Hegynek fel haladt. Hamaro­san kisebb fennsfflsra ért, ahol megritkult az erdő, s a tűleve­lű fákat lomblevelüek váltot­ták fel. Andrej ezeket a helye­ket már gyerekkorából Ismerte. Jártak Itt egyszer az apjával, kivágtak egy Juharfát, aztán hagyták kiszáradni, és később kis szekeret csináltak bolóle. Néhányszor fáért Is voltaik ve­le; néha egészen Idáig eljöttek, ]61 megpakolták, átkötötték láncoaJ, meg is húzták, úgy­hogy egyetlen darab fát se hullajthattaik el. Közben meg­látogatták a keresztanyját Is, és öreg este lett, mire haza­értek. Ott lent meg, ahol ez a magaslat a patakhoz hajlik, a rét tele volt nebáncsvlrággal. Andre] jőfon-mán meg sem é- rlntette a zöldes magházat, és az máris szinte szétfröccsent. Rettenetesen élvezte. Az apja pedig teli kosár pisztrángot fo­gott a piataikban, Andrej na­gyon jól emlékszik rá. Az ap­ja levetkőzött, belement a Jég­hideg vízbe, a halakat puszta kézzel kapta el, és nevetve do­bálta ki őket a partra. Talán el se hinné senki. A patak még ma Is ugyanaz, de a hal már Jóval kevesebb benne. A patak mentén gyalogút kanyarog, Andrej mindjárt, ahogy Nlet- schneider kertjéből kilépett, rá­térhetett volna, akkor most már Kern házánál lehetne. Mennyit kóborolt ezen a vidé­ken, és Kern bátyónál még so­hasem Járt. Az út Ismét emelkedni kez­dett. A település elég messze esik; ha Andre] oda akar Jut­ni, akkor még át kell vágnia a Tarajoson. Tarajosnak hívják ezt az egész dombot, ösvény fut rajta végig, az égétől utat keresztezve. A domb messzire elnyúlik. Az égető! út bal ol­dalán teljesen elvész, a Jobb oldalon azonban fölmagasUk, egyben kissé a falu felé haj­lik. Legmagasabb pontja a Ta­rajos-szikla. Tehát nem sze­mélyről nevezték el. A szikla csupán fcözönséiges szikla, és ezért kapta ezt a nevet, mert a domb gerincén ágaskodik a magasba, és már messziről lát­ható, A Tarajszem pedig nem egyéb közönséges odúnál, szlk- lanyílásnál, amelyet valamely természeti jelenség alakított ki. Közben lefelé haladt a völgy­be. Az út kettéágazott; az e- gytk ág futott tovább, a má­sik pedig megkerülte a rétet, és újra visszakanyarodott az elsőhöz. A réten néhány alak­talan házikó állt. A faluban az a hír Járta, hogy ezeket a há­zakat valamikor horvátok lak­ták, akik még a török dúlások Idején hagyták el a vöröSköl Schönau és Latlngdorf telepü­léseket, és az erdőségekben húzták meg magukat, abban a hitben, hogy oda semmilyen tö­rök portya nem Jut el utánuk. Am egy BoganiC nevű Vlsztuk- ról vagy honnan valló ember Janicsárnak állt, odavezette a törököket, és azok feldúlták a horvát menekültek házait. A házak némelyike porig égett, a többi csak elnéptelenedett, s aztán már senki se törődött ve­lük. Innen ered az Égető név is. Lám, a falunak mindenre megvan a sajátos magyaráza­ta. fFolytatJukJ szerkesztő ű ze n • „Gondolatok*: Még ooak tizenhat éves, s tgy érthe­tő, hogy gondolatait, érzé­seit nem tudja verssé for­málni. Próbálkozásai azon­ban a nyelvi darabosságok ellenére is többek puszta kí­sérletezéseknél. Tehát mun­kára bíztatjuk és természe­tesen tanulásra Is, hogy az elkövetkezökbein már ne kö­vessen el Ilyen nyelvi és gondolati bukfenceket: „Ké­mény füst, kémény lUat, / öreg szív, / össze nőtt, öu- sze nőtt, / nem szakít.* sitb. Egy másik példa; „Nagy fe­kete felleg kergetett Idáig. / Virágokhoz futtám, vi­rágot ápoltam. / Üszkös ké- rék húztak múltl merov- ségbe. / Törtem, zúztam mindent, eljuttam idá­ig-“ stb. Idővel jelentkez­zék újra. • K. J.: „Lehet, hogy ver­seim stílusát, mondanivalóját egyes költők műveiből merí­tettem." — írja levelében. Mindenki tanul valakitől. Ez tehát nem lenne baj. Külö­nösen akkor nem, ha a ta­nultakat saját mondanivalö- jának tolmácsolására hasz­nálja fel az „író*. .Az ön verseiben, sajnos, liven mondanivalóval nem talál­koztunk. Nehézkes, nyers, klérleletlen próbálkozások, s még a levelében beharan­gozott „idegen“ költők stí­lusjegye! sem Ismerhetők fel bennük. Egyelőre e ta­nulást ajánlanánki • „Napsugár“: Levelében azt írja: „Ogy gondolom, hogy a legutóbb írt művem a legsikerültebb, amely egy szomorú hangvételű verscik­lus. A versciklus elme Szó morú történet, amely 4 rész­ből, helyesebben mondva 4 versből áll. E művemmel a Komámói Gépipari Középis­kola azon tanulóiról emlé­kezek meg, akiket tavaly tragikus módon betemetett a lavina.“ stb. A szándék nemes, a megvalósítással a- zonban baj van. Válaszunkat ön fogalmazta meg a leg­pontosabban ,miOve“ mottójá­nak negyedik sorában: „Be­havazott bércek szépsége Slzök számára csábító; Olvadt hő tömege / Kevésbé figyelemreméltó. / S ha elin­dul az olvadt hótömeg, / Fut, rohan a rémült embertö­meg.“ Inkább olvassa a ver­seket I MEGSÉRTŐDIK, HA GYANAKSZOM Érettségiző diák vagyak. Két hónapja ismerek egy ko­moly, érzékeny, zárkózott kislányt. Azt mondja, most, hogy együtt járunk, már nem érzi magát egyedUl. Na­gyon szeretjük egymást, és az életemet csak vele tu­dom elképzelni, ezt meg is mondtam neki. Szinte egy­formák vagyunk, kedveljük a verseket, Írással kísérle­tezgetünk. Egy kis probléma azonban van köztünk; ő már tavaly érettségizett, másfél évvel idősebb, mint én. Engem az egyáltalán nem zavar, de ő semmiféle Ígére­tet nem akar tenni. Szerinte még legalább öt évig ta­nulunk, mire összeházasodhatunk. Hibaként fogom fel­róni, hogy ő előbb született, s akkor mostani nagy Ígé­reteim terhemre lesznek. Rosszuleaik, hogy nem bízik a szerelmünkben, vagy talán bennem. Azt Iterdi. mi lesz, ha később, amikor én már rég kinőttem ezt a nagy érzést, ő ragaszkodik majd Ilyen görcsösen hozzám? Nem túlzott« az aggályoskodása? Megsértődik, ha ha­ragszom, hogy az ilyen szép lányak nyilván nálam idő­sebb udvarlója is akad, és talán ezért nem akarja egy „kisfiúra“ vesztegetni az idejét. Nagyon idegessé tesz e helyzet, örülnék, ha mogírnótok erről a véleményete­ket. Joliige: Türelmetlen A VÉGZET MÜVE Tizenöt éves koiioei kislány vag]rok. Iskolába Járok Igaz, a tannlás gyengén megy, de majd esek rendbe szedem magam, mert feltétlenül egyetemre akarok men ni, nagy terveim vunak. De most mésrél akarok írni Egy hete a villamosiin láttam egy húsz év körüli klassz modem szerelésú srácot. Megérezte, hogy nézem, szem befordult és elmosolyodott. Anyámmal voltam, la kel lett szánnunk. Visszanéztem, utánam Jön«, csak a pa ronajtéból mosolygott. Legalább tudathattam volna ve le. hol talál meg, de nem lehetettl Három nap múlva véletlenül újra láttam. A szüleimmel színházban vol­tunk. Előadás után a kijáratnál egymás mellé kerültünk. Egy nénit kísért, gondolom, az édesanyját.. Nem vett észre. Hirtelen ötletei, mintha a zsebkendőmet keres­ném, kiejtettem a névvel, címei ellátott bérletemet. Rám pillantott, felvette é» átadta. Elolvashatta volna, de nem strapálta megát. Meg sem ismert e mafla. Pe­dig érzem: ez a kétszeri találkozás a végzet műve. Azt hiszem, beleszerettem, nem akarom hát elszalasztani. Gondoltam, mi lenne, ha epréhirdetéssel keresném, és kérném, jelentkezzen. A hirdetőben az ötletemet nagyon eredetinek találták agyán, de nenr álltak kötélnek. Mit tegyek? Csak azt ne Írjátok, amit a szüleim mondo­gatnak, hogy na - folyton a fiúkon, hanem a tannláson legyen az eszem! jelige: Egy koáloel kislány Válaszok KÚCBABA Jeligére Túl tiaital lehetsz, a az életet nem tndod tökéletesen felfogni. Kalandozol, nem állapodsz meg annál a fiúnál, akit Igazán szeretsz, másokat is bolondítasz. Ha szere­ted a katona udvarlódat, ekkor hűen várakozz rá. Túl sok' férfit akarsz egyszerre boldogítani, vigyázz, hogy a sok között hoppon ne mar^jl Jelige: Minden ember boldog akar lenni A ráfi udvarléd ét nős barátja csnpán flörtölai sze­retnének veled. Bizonytalan vagy, mind a háromhoz húz válami. Ez a valami minden, csak nem szerelem. Ha valamelyikbe szerelmes lennél, a döntés kulcsát az éreslmeMben megtalálnád. Én mégis azt tanácso­lom, ha agy kicsit is szereted a katonát, várd meg M. A távolság, az idő, a vágyódás talán jót tesz, megbl- zsergeti szívedet a szerelem. A hűség alapkövetelmény, ne keress kalandokat! Különben megfosztod magad a szép romantikus érzésektől. Jelige: K. L. L. Válasz az ÉN MINDENKIBEN CSALÓDTAM című le­vélre Ne szomorkodj! Magányosan élsz. mert a barátnőid megváltoztak, elpártoltak tőled. Örülj és légy büszke arra, hogy megőrződ magad tisztának. Ne engedj sen­ki szeszélyeinek, akkor se, ha csak ennek az árán tart­hatod meg barátnőidet. Unatkozol? Az osztályodban nem találsz rokonlelkü barátnőre? Járj szórakozni. Csak így vélsz emberismerővó, csak így találhatsz igazi ba rátnőt. Ha gyötör az egyedüllét, hallgass zenét. Első sorban komoly zenét, de könnyűzenét is. Meglásd, meg nyngtat. Az olvasásról se feledkezz megi A klassziku sok közt találsz a legjobb „barátnőre.“ Ok hűek lesz nek hozzád. Tanítani és szórakoztatni fognak. Végezetii azt tanácsolom, hogy sétálj sokat a természetben. FI gyeid változásait, csodáld szépségét. Ha e három ..társ sál“ barát leszel, sohasem érzed majd magad egyedül Jelige: K. L. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents