Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-13 / 20. szám
0 é »f♦ ^ ii| 9 PETRIK JÖZSEF két verse: Hazatérés Tavaszi vers Bírhogy hívnak ts a cslUagsoros pályák, ö>w visszatérek. Kwrtünk végében már kalapálni kezdtek a fűzfagyökerek aprö'saivattyúl, a híd jégtöTóién wtnbennód mardossák egvmást a tutajok a késza varjaik Is vtsszakarlkáztak az ösotthon Izé magas jegyenyékre, m«rt hisz az ember is csak addig váliik meg négyfalű lészkéré: amíg kenyerébe el visel hetetlen keserűség vegyül. NéíktsroTnorodva üres tarisznyával válla!' bolygó sorsot, messzi csillagoktól tbbh meleget rémé’, mint földi máglyáktól — de ha kalapálni kezdenek a fűzfák apró szivattyúi, újra hton! tudja; haza is az otthon, és a hazatérés minden bolygó-sorsnak legszebb koronája. Gétfeszegeté vizek idején véremben újból új tüzek gyútoak ha esek meglátlak, s ezredszer újból úgy körülveszlek, mint az áradás a parti fákat. Végre hát értsd meg. minden utadnak nálam a vége, velem tapithatsz a lelrezzenö kábult csalitok érverésére. S meglátod, ha majd szerelmünk helyén derékon törik a gyenge füvek kirántott kardja, a duzzadt rügyek tölténytárából dfszlövés hangzik zöld lángot csapva. DOHÁNY TIBOR két verse: Mosolyod fényé »'el Sétáljunk ki Gyért séíSJunk ki az éjbe Lám tágra nytlt szemmel néz reánk a Haid Hozzánk ér a tauasz szele Megérinti finom arcodat Fogjuk meg az áramló tavaszt s fussunk ki a kert alá Nézd ránk mosolyognak a csillagok ts éa. esőcseppek tükrében élsz s mosolyod fényével elhalmozoi Ereimben járkálsz s szivemig Elég az árnyékod lehelete s megállítod bennem a vihart k tavasz hiába hullatja elfáradt karját a csillogásod öledbe rejt Nem vágyódom á’mokka! bújócskáznl megnyugtat ha mosolyod ‘‘én ve mtakar N ekiláttam és megszövegeztem az apróhiirdetést; „Elcserélném lakásomat nagyobbal. Szoba 9,8 négyzetméter. Hetedik emelet. Lift nincs. Fűtés: fával. Számításba jöhetnek különböző változatok." — Na, mit szólsz hozzá? Tetszik — kérdeztem meg Katyát. — Pompás stílus! Rövid és velős. Csak úgy fognak özönleni az ajánlatok! Néhány napig senki sem válaszolt. Aztán telefonon kezdtek érdeklődni, de legnagyobb csodálkozásomra a szoba nem tetszett senkinek. Az egyik az emelettől, a másik a fafűtéstöl ijedt meg, a harmadiknak meg az nem volt ínyére, hogy a lakásomban gyermekek is vannak. Katyát meg engem Is már-már a kétségbeesés környékezett. Ezer szerencse, hogy az egész ügyet végű! Marina Arkagyevna, Katya mamája vette kezébe. — Szent isteni — kiáltott fel a mama. — £s még ez nevezi magát térflnakl Na, magam nézek utánal Tudok egy közvetítőt... Igen-Igen rendes ember hírében álJ... Egy éra sem kellett, máris mindannyian — mármint Marina Arkagyevna, Ketya meg én — egy tágas szobában voltunk, mely telis-tele volt hosszúkás, keskeny dobozokkal. Olyanokkal, amelyekben rendszerint könyvtári kartotékokat tartanak. Mindenféle dobozok; a könyvszekrényeken, az íróasztalon, az ágyon, az ablak- párkányon, a padlón. A szoba gazdája — egy öregecs- ke — valóságos művész módján lavírozott közöttük. — Ide hallgassanak! Figyeljenek csak! — kiáltozott felénk. — Most elmagyarázom rendszerem lényegét! Mert ez egyetlen, páratlan rendszer. Nem mesebeszéd, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem tények, meztelen tények... már megbocsátanak, hölgyetm!... Látják ezeket a kartotékoikat? A kékek — a szó szoros értelmében vett szomszédok. A sárgák — összkomfort. A pirosak — komfort nélküliek. A narancssárga — válófélben levők. A rózsaszín, ugyebár — házasulandók. Érthető?... Akkor hát nagyszerű. Engedjék meg, hogy most már bemutassam. Egy. kettő há-rom... Egy sárga kartoték repült az asztalra. — Ez a Zsgutylkov csalód, apa, anya és két leányzó. Különálló lakás. Három szoba, fürdőszoba, szemétakna, ieft. Minden rendben. De hirtelen — cherchez la femme, ahogyan a francia szokta mondant — a nagyobbik lány szerelmes lesz... Egy kézmozdulat, és egy zöld kartoték jelenik meg az asztalon. — A vőlegény a nagymamájánál lakik egy teljesen komfort nélküh szobában. A nagymama, persze, mindenbe bí:!eiuennig. Zsgutylkovék Is feláldoznának egy szobát, de jobban szeretnének a fiatalok nélkül, külön lakásban lakni. Mi a teendő? Nem tudják.. Egy pillanat!.... Ismét egy kézmozdulat, és máris az asztalon termett egy sárga kartoték, rajta narancssárga kereszt. — Egy kereskedelmi hajó kapitánya feleségestül. Két szobásak, összko-mfort. Válnak. Ml a teendő....? Valóságos többismeretlenes egyenlet. — Ojabb kézmozdulat, és az asztalon egy világoskék kartoték. — Két nővér. Vénlányok. Háromszobásak. Ne csodálkozzanak a kartotékok színén, ugyanis a harmadik szoba lakatlan. Nagyjavítás után a lakás kétszoba-össz- komfort le.sz. .A nővérek a hatodik emeleten, a hajóskapitány a harmadikon lakik. Következik a döntés. A kapitányt fele.ségestül kicserélem a nővérekkel, Zsgutylkovékat, kivéve a mennyasszonyt, klcsenélem a kapitánnyal meg a feleségével. Elválasztom a kapitá- iivékat és kicserélem a komfort nélküli egyszobás nagymamával meg unokájával, azzal a vőlegénnyel. Az eredmény a következő; Zsgutylkovék, kivéve a menyasz- szonyt, a nővéreknél laknak, a nővérek a kapitánynál, a kapitány a komfort nélküli nagymamánál, az ifjú pár és a kapitány volt neje Zsgutylkovék hajdani lakásában, a komfort nélküli nagymama ugyanott. AZ összevonan- dók felcserélése tehát megváltoztatta az eredményt. Nyilván, ez nem aritmetikai Ez egyszerűen a lakáscsere lelsö matematikája! Érthető? — Megrendltöenl — sipította Marina Arkagyevna, én pedig. merészkedtem megkérdezni: — És nekik mindez mibe kerül? — Kizárt dolog, kéreml Ausgeschlossen, ahogyan a németek szokták mondani! — kiáltott fel sértődötten Innokentytj Andrejevics. — Én midezt csupán a művészetek Iránti szeretetböl... — Bocsásson meg, kérem, bocsá’... szólt közbe Marina Arkagyevna —, a vejom csupán akarátlanul... mert néha me^örténlk... ugyanis a gyermefckorl menlnglW- sze... abszolút meggyőződésünk, ugyebár, hogy ön teljesen önzetlenül... Mialatt sikerült ezt kinyögnie, a szeme könnybe lábadt. — Foglaljanak helyet, kéreml — mutatott körbe el« gáns gesztussal az amatőr közvetítő. Más alkalmatosság nem lévén, a dobozokra telepedtünk. Miután meghallgatott, felrótta az adatokat egy piros kartotékra — „komfort nélkül" —, és megígérte, hogy egy héten belül minden rendben lesz. Aztán egy kerek hónap Is eltelt, de az ügy csak ott volt, ahol azelőtt. Innokentytj meg azt bizonygatta, hogy jól hailad a dolog, all right, ahogy az angolok szokták mondani. Igaz, kissé komplikáltabb, mint amelyennék eleinte gondolta, de márts előikészltett egy tizenkétszeres ose- reváltozatot. Az egész csupán egy sarkutazótól függ, akinek minden percben vissza kell érkeznie arktlkal útjáról... A sarkutazó aztán vissza is érkezett épen, egészségesen, de egy óvatlan pillanatban túlságosan súlyos kifejezéssel találta Illetni az affér egyik nőt résztvevőjének a macskáját, eme a nevezett asszonyság szörnyen feldühödött, és kijelentette, hogy nem hajlandó ilyen individuumokkal traflkálal. Így hát elszakadt a mesterien megszerkesztett lánc. Ojabb láncot kellett klfuii- dálnl. megfelelő változatot. Két pretendensnek azonban nem sikerült szót értenie valamilyen Istenverte csillár ügyben, hát Ismét dugába dőlt minden az amatőr közvetítő pedig ágynak esett. Csak úgy rohangáltunk p.iti káról patikára ritka gyógyszerek nyomában. Marina .Arkagyevna a közvetítő ágyánál őrködött éjjel, napp.:;, az pedig még lázálmában Is tehetséges váUozatokró' besziélt félre. Miután felépült, újból nekibuzdult önte. áldozó munkájának. Akkorra viszont mi már minden reményünket elvesztettük. És egyszer csak teljesen váratlanul betoppant hozzánk egy ötven körüli férfi. Szigorú, fásult képű, desz- kastma homlokú, ólmos szemű. — Szergyuk •— bökte ki, amint belépett, s közben felém, majd Katya felé nyújtotta pracliját. Többet egy szót se szólt. Zömök lábait szétvetve elterpeszkedett a fotelban, viharkabétját Is kigombolta. Az ablakon esőcseppek kopogtak, szobánk mennyeze tén a Káspl-tó körvonalaihoz hasonló folt jelent meg. — Becsepeg? — kérdezte a vendég egy jól beregge lízett emberevö kéjelgö mosolyával. — Csak néha — feleltem. — .Azt ígérték, hogy lend- be teszik a tetőt... — .Azt meg ml az ördilgnek?! — rekegte. — így sokkalta jobb! Csodálkozva néztünk össze Katyával. Közben Szer- gyük a keze hátával megérintette a kályhát. — Sok fát zabái? — Nem, egyáltalán... — Füstöl? — Egy cseppet sem... — Az már baj... nagy baj! Katya riadtan nézett rám. Bizonyára megijedt, nem elmebajos-e különleges vendégünk. Az meg csak hallgatott. Aztán fogát csikorgatva a spanyolfal felé fordította a fejét, és így szólt: — Az meg ott micsoda? — A konyha — felelte Ktya alig hallhatóan. — Nem rossz..., de ha a vécé lenne, tán... Most már nekem Is inamba szállt a bátorságom. Bizonyára beteg emberrel van dolgunk, egy csendés bolonddal, de lel tudja, melyik pillanatban Jön rá a roham.. Minden eshetőségre észrevétlenül közéjük álltam. — Kezdem érteni — mondottam. — ön tréfál... mert valószínűleg nem tetszik a szoba... De hát mit tehetnénk? Ez ilyen... Szergyuk felállt. Egy ]ö fejnylvel magasabb volt nálam és kétsaer olyan vállas. — Mit ne tetszene? Gyerünk csak, nézzük meg a közös részeket I Intettem Katyának. maradjon a szobában, de hűséges feleségem úgy döntött, hogy részt vállal abból, amit a sors rám mért. Amikor kiértünk a folyosóra, a szomszéd GyltoJka rontott szembe velünk btoíklljén. Veszettül nyargalt a folyosón végig, csengetett, és őrülten üvöltözött hozzá. — Nagyszerül — ordított fel Szergyük. — Nyessed, Mű, nyessed... Gyakran csinálja ezt? — Nem éppen mindennap — próbáltam védelmembe venni Gylmkát. — Jó fiúcska, lllemtudó gyerek, de u- gyebár, néha megesik vele egy-egy kis ■ furcsaság... — Semmiségi — rekegte Szergyuk. — Hadd nyargaljon, ordlbéljonl... Nagyszerű, fiami MlliclstaszlTénát hozok majd neked I Én már magamon kívül voltam, Szergyuk arcé viszont sziporkázott. — Fel, torreádor, öld meg a btkáti — zendített rá, s lábával a taktust verte. „.Ahá — gondoltam —, máris kezdődik. Most torreádornak képzeli magát, egy perc mülve majd bikának, ée menten Katyára ront... Nem, inkább itt halok meg de Katyámat megmentem!" Szergyuk meg csak egyre fújta; Fel, torreádor... A konyha nem tetszett neki, mert mindegyik asszonynak külön csiga jutott a főzökályhán, de kikelt magából örömében, amikor megtudta, hogy nincs fürdőkád: — Ez már döfil — örvendezett. — Majd a közfürdőbe járni.... sort állni... Nagyszerül Elhatároztam, hogy nem ellenkezem, mert ugyebár bolonddal ellenkezni veszélyes. Inkább megtoldottam: — Persze, közfürdőbe!,.. .A fürdőkád amúgy Is csupán kispolgári osökevény... Jobb szeme sarkából rám sandított: — A fürdőkád,.,, csökevény?! Eszénél van, uram?! — A, dehogls — vágtam rá gyorsan, hiszen tudtam, hogy bolond mindig mást tart bolondnak. — Én már légóta... Gyermekkorom óta... — hebegtem. — Tehát tgy állunkh — mondotta révetegen, és tenyerével félreéthetetlen mozdulatot tett a homlokánál. — Nem valami perfekt! Közben Minya, a szomszédasszony unokája kezdte a csellót nyekergetnt. — KI az? — kérdezte Szergyuk. — .A szomszéd fiúcska — válaszoltam. — Ez már Igen! — sugárzott. — Arany gverekl Gitárt veszek neki! Mikor visszatértünk a szobába, Aljosa, a kis techni kus, éppen kivágatta a biztosítékot. Szergyuk ujjongott — Ez aztán a lakási Képzelni sem 'eltet remekebbet! Cserélünk. Tizennyolcat adok... gőzfűtés lift... Rendben? — Természetesen, ha már annyira Itt akar lakni... — E-én?l — kérdezte megrökönyödve, — Ne essünk tévedésbe, uram! Majd a volt feleségem! Hadd kóstolja megl Éppen kapóra jött... A szobában sötét volt, Katyával egy pillantást sem váltottunk, de 6 anélkül Is döntött: — Bocsásson meg. de még meg kell gondolnunk... — Mit keli meggo-ndolnl?! — üvöltött fel Ismét Szer gyük. — Szedjék a cuccot, saját költségemen tetepítom át önöket! Szörnyen viszket a markom, hogy már egyszer Ide hozzam... Hadd tudja meg. mit Jelent Szer gyüktől elválnll — Majd telefonon — rebegtem —, ha megadná a számát. — Na Jól van, Jól — morfondírozott távozás .körben aztán még visszaszólt: — Csak aztán ne büzzák-nyúzzák túl soká. Minden perc drágái Nem hívtuk fel. Ezzel a változattal maradtunk... —-rl— fordítása
