Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-06 / 19. szám

8 % ifióság VI. Andnel odahtlíódo« hozzájuk. Am «htoan a plHanalíbaTi ahha- hagyták a newtiést, s ®ttó'l *gy WiB®é Bi«j;zavarodott. Kl- nyöjtotit« a kezét, és ahogy c- létte Hilda tette, 6 te melen­gette a forrö Íöz61ap fölött. A lények figyelték. Odafordult Annához, gondolva, hogy a lány majd mond neki valamit, de amikor az hallgatott, a di­csérte meg a szvettetét. Anna elpirult. — A ma,gáé ez a szvettet? — kérdezte, de mindjárt rá te difthbent, hogy milyen ostobát kérdezett. Anna bÖUntott, Hid« meg hangosan telvüiogoitt. — Azt akartam csak monda­ni, hogy az én húgom is, Lojz- kának hívJék, szeptemtarben kezdett jármi a poilgérlha, és ott megtanult kötni. — Én nem tudok kötni — mondta Anna. Hilda megint felvthogott. AndreJ Is elmosolyodott, bár maga se tudtia, hogy miért. — Azt akartam csak monda­ni, hogy a húgom nagyon ílgyes kislány. A polgáriba Jár, és ott színdarabot is tanulnak. A lányok nem szöltak rá semmit. Andirej a töz felé fordult, új­ra a kezét melengette. — Nem ment a körme alá a hideg? — kérdezte Hilda, és nem tudni, miért, most magáz- ta. — Nem. — Mert ha véletlenül a kör­me alá ment volna, akkor a kesét hideg vízbe kellene már­tani, vagy kimenni és húval megdörzsölni. Ez rá a legjobb orvosság. * AndreJ hallgatott. Aztán az asztalhoz lépett, bort töltött a pohárba, és megint egy hajtás­ra klítta. — Asszon y,okl Sose iszunk 1 — kiáltott fel Hilda. Mlndertkl, aki csak az aszíta-!­ná! volt, felemelte a po'harát. Egész a nap a faluban ma­radt, de este újira visszatért az Égetöie. Nem mpint mindjárt a keresztapjáékhoz, hanem a Tandlmeyerékhez vivő ösvény­re fordult. Minden plllenathan hátranézett, mert úgy rémlett neki, hogy valaki jár a nyomá­ban. Lehet, hogy követik. Osto­basági Ki követné? Persze, ha itt találkozna valakivel, mon­dania kellene valamit, valami okosat, például, hogy sétálni Jött ide. Csakhogy ez nem len­ne éppen a legokosabb. A sé- tálást legfeljebb ha napközben emlegethetné. A legszívesebben nem mondana senkinek sem­mit. Inkább meglapulna egy fa mögött, 5 ott gubbasztana ad­dig, amíg az a mafla, akii az útjába tévedt, gyanútlanul el nem haladna előtte, ö, AndreJ, senkit se akart zavarni, éppen ezért ö is szerette volna, ha mások sem háborgatják. De mondjuk, ha Tandlmeyeréktél jönne ki valaki, ho.g.y, tegyük fél, meglátogassa Nletsohnel- dert, vajon AndreJ akkor is a fa mögé húzédna? Meglehet, hogy szépen köszöntenék egy­mást, sőt talán még váltanának is egy-*két szét, AndreJ kifújná az orrát, és lehet, hogy meg­dicsérné az ösvényt: Tandlme- yer úr, maga falán nem Is tud­ja, hotgy ez itt a legsze.bb égé­től gyalogút. Hm! Biztosan ki­nevetnék, s 6 még csak nem Is haragudhatna érte, vagy ha I- gen, akkor legfeljebb magára, amiért minden kényesebb hely­zetben valami butaság csúszik ki a száján. Csakhogy Andrejnak a Tandl- meyer háza is tetszik. Nem a- zért, m.lntha szebb házat még nem látott volna, hanem In­kább azért, mert • egy favágó számára nincs alkalmasabb vl- tyllló a vlágon. A gerendákat ácskapocs tartja ös?ze, mert közönséges szög olya.n vastag fát nem érne át. A gerendák közti rések mohával vannak betömve. Ha az ember fúrna ■rajta egy lyukat, beleshetne a házba. Vajon ml lehet benne? Egy vagy két helyiség. Ablaka csak egy van, már az istálló szalmával eltöm-ött kis ablakát nem számitva. Istálló? Nem e- gyéb az holmi toildaléknál, a- melyben Jó, ha két tehén el­fér. Tandltneyemek azonban csaik egy tehene volt, mert a másik néhány hónappal ezelőtt feifúvődott. Megeonllthetnémk még az ü- rés dteznóftlat meg a két tyú'k- őiat, melyek közül az egyik nyitva van. A tyúkok bizonyá­ra a máalkban vannak. Külön­ben eléggé nagy a rendetlen­ség mindenütt. Az ajtó előtt hordó áll, talán egy kis gabo­na volt benne, de mát mege­tették a tyúlkokkal, Így a hor­dóra most egy darabig nem lesz szükség, A kertben raká­sokban áll a fel nem fűrészelt Sa. At Btoieé két rakomány, a- meflyet TonidlIím«y«>r wlitg pár napja hozatott, mát nem fént be a kertbe, hát a kerítésen kívül kellett ledobni. Gyertyán­fa, a nyáipon majd iklezárad, s utána eiadhatjftk vaiaklwak, persze, ha hamarább nem akad rá vevő. No és Itt a któkatim, nyitva van. anrfltt ApdreJ mér meggyő­ződött. Eddig csak a kerftée merészíkedett be. Arra gomdoat. hogy felmászhatna egy fára; néhány percig elüldögélne ott, figyelné, hogy ml fog történ­ni. Ml történhet? Mondjuk, ha kijönne Anna, alkát fáént le, hát rákiálthatna? De hiszen nem Anna miatt főtt Ide. Az ötlete meg a fára mászéssíail, ostoba. Miért kellene fára mász­nia? Talán azért, hogy Hilda meggyőződhessen rőla, hogy 6 még annál te ostobább, mtat a- mllyennek gondolta? Ezt az ö- römet nem szerzi meg neki. Miért éppen neki? Hiszen ő tu­lajdonképpen azt se tudja, hogy melyikük kedvéért jött 1- de. Ojra megprőbáita kinyitni a ■kiskaput: valóban, nyitva vanl De hirtelen, nem tudni, hon­nan, klrontott a kutya, és vad csah olásba kezdett. •AndreJ gyorsan eWsakolt; s aztán már csak messztoól les­te a házat. Nagyon későn ért Nletsohnel- de Pékhez. A keresztszülei már aludtak, de neki nem volt ked­ve bemenni az Istállőba. Rossz­kedvű volt. A legszívesebben most milndjánt visszafutott vol­na a faluba, ott legalább len­ne kivel eldiskurálni. Miért nem keresett magának valami más munkát? .A vele egykorú- ak mind inasoknak mentek, csakhamar segédek lesznek, az ő anyjának meg eszébe se Ju­tott. ho.gy belőle is lehetne Jó Iparos. Belerúgott az Istálllőajtőba. Odafutott a kutya, kíváncsian, hogy ml történik. AndreJ be­ment' az istállőba, behúzta az ajtót, és be is reteszelte. Meg­botlott a létrában, amelyen az istálló padlására Jártak. Bizo­nyára Nietschneider volt fent, szénét dobott le vagy almot, aztán a létrát elfelejtette a helyére tenni. Oda'talált a vackára. A szé­na már régi volt benne, s az alatt a néhány hét alatt, amió­ta rajta hált, alaposan átjárta az tetáMószag. KI tudja, neki is nlncs-e Istái lőszaga? Minden reggel és minden ^fe mosako­dott ugyan, vasárnap pedig mindig fttrdött, ám ha az em­ber ebben a bűzben fekszik, akárcsak egy érát te, bizonyá­ra ugyanúgy bűzlik, mint vala­mi pásztor. Dlsznőságl A ke­resztapja nem engedhetné he a szobába? Ha attól félnek, hogy esetleg megfázik, hát füt- senek be, vagy vigyék át azt az ócska ágyat a konyhába. Er­dőben laknak, és így spórol­nak a tüzelővel. Va:gy attól fél­nek, hogy összepiszkítaná a dunyhájukat? Elhálna 6 a ló­cán ' is, de mé,gse tolakodhat be a konyhájukba, ha ők ma­guk nem hívják. Talál ö ma­gának alkalmasabb munkát te. o«Blk nem fog örökké ásókkal aa oetoba aeszonyokkal mász­kálni. Az a Hilda meg, az az­tán a nagy eszű asszony 1 .Le­het, hogy polgáifliba se Járt. Ha azt hlsel, hogy Itt mindenkivel packánhat. Inkább maradt vol­na otthon, Grlnád'On. Mintha az embereik nem tudnék, hogy hol az a Gtilnád. De mléirt olyan roesatnidulatú vele szemben? Kltfista a cipőjét ét fél'retet- te, majd réterítetts a kapcáját. Kezével a lébujfalt dörasöiget- te, nagy'on átfagytak. Levetette a kabátját meg a nadrágját, és azt te a dpójéhoz tette. Kita­pogatta a pökirőcokat, és beta- karőzott vel'tlk. Közben egy kis­sé megnyugodott. Rájött, hogy végül te ki lelhetne itt az É^^ tőn te bíml, ha az embernek akadna legalább egyjkét hason­szőrű társa. Eaekikei az öregek­kel nincs miiről beszélgetni. Az ember tisztára meghülyülne mellettük. Mindenben csak a fát látják, mintha a földön nem te létezne más. Beszélik, hogy valamelyik favágó lent Járt á faluban, s talált az úton egy Jókora darab fát, a vállára vet-, te és art mondta: A fának az erdőben a helye! És elclpeite egészen az Égetőbe. Hát mtröl beszélgessen az ember az ilyen furcsa szerzetekkel? Ezekkel a gondoIatoMkail a- ludt el. A keresztanyja költötte fel. — AndneJ, engedj már be —• dörömbölt az ajtón. — Kelj fel, és nyisd ki az ajtót, hadd fej­jem meg a teheneket. — Mindjárt, mtodjárt — hal­latszott az álomlttas hang. ~ Ma valahogy nagyon mé­lyen alszol. Keresztapád már kétszer rád verte az ajtót, de téged ma sehogy se lehet kl- füstölni az istállóbóil. AndreJ, hallod? Miért reteszelted be az ajtót? Csak nem félsz, hogy el­lop valaki? — Nyitom már. — De még mindig nem nyitotta. Előbb fel kellett öltöznie. Elég lassan ment neki, mert még mindig nem ébredt fel egészen. — .AndreJ, alszol? — Dehogy alszom. — .Az emberek már mind itt vannak. Keresztapádat te kiké szítettem a muTíkába. — Miért nem ébresztett fel hamarább? — Már kétszer dörömbölt az ajtón, de nem feleltél neki. — Már készen te . vagyok. Csak még a sapkám. Hova te tettem? — Nyisd ki már! Majd meg­keresed aztán. Te álomszuszé’kl Nem voltál te tegnap megint részeg? — Végre bemehetett. Egyik kezében a lámpást, a má­sikban a sajtárt, a hóna alatt meg a háromlábú fejőszéket tartotta, — Hűl De hideg vanl — .And- rejt már az ajtőba-n megcsapta a fagyos levegő. Hát gyorsan úfből becsukta az ajtőt. Keresztanyja a tehenek fark- csapásaitól összekent és légy- piszakka! borított padlásról a- lácsüngő vasikampóra akasztot­ta a lámpást. — Vessek eléjük a Jászolba? — kérdezte .AndreJ. — vessél! — Ebből, ni. ebből vetek e- léjük — mutatott a vackára. Félrelökte a taikarókat, a téli- kabátját te ledobta, majd fel­ölelte a szénát és a tehenek közé vitte. — Vigyázzl — flgyelmezfette a keresztanyja. — Vigyázz, ne­hogy valamelylik megdöfj'ön a szairvával. A szénát a Jászolba dobta, aztán hozott még egy nyaláb­ban. Kilépett az udvarra. Az em­berek már csakugyan ott vol­tak. A szín előtt váirekoztak, Weber lámpást tartott a kezé­ben, azok meg, akik körülöt­te álltak, bámultak a lámpa- fénybe. Relohbauer a fal mel­lett guggolt, és a hátizsákjában kenesigélt. — Nlosak, Andrejl Ktalud- tad magad? — kérdezte Relch- bauer. A háttzsákbóil újságpa­pírba csomagolt tárgyat húzott elő, talán reszelőt. Mind Andrejra néztek. — Jól kialudtam magam — mondta .AndreJ. Köszönt, de a ■köszönésére csak Relchbauer és Strockendel bátya felelt. — Nem fáztál? — kérdezte Relchbauer. — Nem. — Kissé be van borulva, le­het, hogy havazni fog —mond­ta Relohbauer. — Kint azért elég hideg van — mondta AndreJ. — Az csak neked rémlik úgy — felelte Relchbauer. — Hány óra? — kérdezte .AndreJ. — Dél hét — felej'te Reieh- bauer. Felállt, és a többiek kö­zé vegyült. — jöjjenek beljebb! — hívta őket AndreJ a házba, de már senki se figyelt rá. — Ma a Halastóhoz megyünk — mondta Relchbauer. Mindnyájan hallgattak. — Jókora út állt előttünk — mondta újra Relchbauer, és Strockendel bátyőra nézett. Strockendel bátyónak moz­gott a szája, de nem szólt semmit. Közben kilépett a házból Nletschneíder. Hosszú, agyon­foltozott, szürke kabát volt raj­ta, a kezére keisrtyüt húzott, a- raelyet maga varrt apró, gyap­jú rongydarabkákbój. A hátán, ugyanúgy, akár a többieknek, hátizsák lógott. Két fejsze nye­le meredt ki belőle. — Isten veled, Ka.rollnka — kláltoitta oda a feleségének. — Isten áldjonl — hallat­szott az 1st áll óból. — Steberl még nincs itt — mondta" Tandlmeyer. — Miért, mi van vele? — kérdezte Nletschneíder. — Még nem Jött meg — fe­lelte Kern. Weber «Ifújta a lámpást és bevitte a színbe. A férfiak most ntind sötétben álltak, csak .Andrejra hultott világos­ság a konyhából. — Ma a Halastóhoz megyünk — mondt Nietschnelder te. — Jókora út áll előttünk — tette tiozzá Relchbauer. (Folytatjuk) szerkesztő űi^eri • „Technlku«“: Küldje el az eredetit Isi Különben nem vehetjük figyelembe. • „Tünde“: Kéziratának (ikézÍTásának) csupán mint­egy a felét tudtuk eloDvas- nl, megfejteni — az a fele azonban nem hasonlít a versre, nem Irodalom. Kér­jük. legk-özelebb próbálja meg verseit legépelnl, vagy legalább olvashalóan írni. • „Tökmag“: „Küzdelem a halállal“ című Írásában többek között ezt oiivashat- juk: „Szívem mind pályájá­ról lesiklott vonat zakatol. J Benne pöfögött az élet s ha­lál kiiülelme. Egyszerre é- rezte magához közel az ö- römöt és a bánatot. Nem­tudta mfkor érezte először ezt az érzést ezt a véget ho­zó érzést. — De igen mégis caak tu­dom. Akkor amikor meglát­talak. Csupán egyszer lát­talak 8 többet nem. De mindegy mostmár; pár perc múlva vége lesz az egész­nek... Egyszerre megborzon­gott attól az érzéstől, hogy meghaljon, egyszerre véget nemérő élni akarása lett úr­rá rajta. — Hát ezért éltem volna ennyi évén ót, hogy most önkezemmel vessek vé­get életemnek? Ezt nem en­gedhetem meg még annak a valakinek sem akit oly hí­ven szeretek, s akit csupán csak egyszer láttam...“ sth. Ez bizony végtelenül sivár, élettelen írás. Nem lát, nem láttat, pedig ahogy Gárdo­nyi mondja: „Az íré hatal­ma nem abban rejlik, amit mond, hanem amit ez olva­só fantáziájával mondat; a- liogy az olvasó fantáziáját működteti.“ önnek egyelőre a magyar helyesírás tanul­mányozását ajánljuk. • „Alea lacta est“: Eb­ben az esetben nem a koc­kát, hanem a sulykol vetet­te el. Az írást ©Inagyölta, elsiette. Ahelyett, hogy áb­rázolna, mindent tftlmagya- ráz. Ugyanalkkor a témája sem a legszerencsésebb. I- h’en véletlefiek nincsenek. A jövőre nézve fogadja meg tanácsként: ..Semmit ki ne mondj, amit az olvasó maga kitalálhat." (Gárdonyi] Dol­gozzék további Válaszok az EDDIG JÖt. MEGÉRTETTÜK EGYMÁST cí­mű levélre Megismerkedtél egy fiúval. Kezdetben Jól megértetté­tek egymást, most azonban egyre több hibát talál ben­ned. Nem értek egyet a flúvall. Hová Jutnál, ha már most úgy táncolnál, ahoigy 6 fütyüli? örülhetne, hogy adsz a külsődre. Más fiú boldog lenne a helyében. Volt nekem te egy „barátom“, akinek nem tetszett, ha al­kalomadtán kicsit kifestettem magam. Mivel nem értet­tem vei© ©gyet, szaikítottunk. .Akkor bántott a viselke­dése, de ma már örülök, hogy így történt, mert ha hall­gatok rá, akkor később más kifogásokat is talájt vol­na. Próbáld a barátodnak megmagyarázni, hogy önál­ló gondolkodású lány vagy, és tudod, hogy mi iílilk, ml nem. Remélem, Idővel rájön, hogy a festék nem „testi hiba“. Ha meglátogatod a fiú szüleit, próbáld megnyer n.1 a teteaésüket. Ha megszeretnek,. talán a fiú véle­ménye is megváltozik, nemcsak a hibáikat fogja keres­ni benned. Jelige: Kell, hogy várj Egy mondatod miatt íróik. Idézlek: „...ha szövetkezet ben dolgoznék, számo^mra is nevetséges lenne a köiröm- laWkl“ Ne hara.gudj, de a kozmetikai cikkeket nemcsak az irodákban és a gyárakban dolgozók számára talál­ták ki. Ha ©gy saöveckezetben dolgozó lány munka u- tán rendbe szedi magát, nem hiszem, hogy bármely szó rako-zóhelyen te erre rájönnek. En te szövetkeze'tben dolgozom, és lalkkozom a körmöm. Eddig még egyetlen társaságban sem neveltek ki. Barátaink többnyire dip­lomás emberek, a férjem is tanár. Természetesen, nem szappan és víz helyet használom a festéket, mint sok váróéi. Jelige: Búzavirág Válaszok a FÉLEK, HOGY MEGHARAGSZIK című le vélre Lánynál még érthető, hogy tizenöt éves korában talál­kozik először a szerelemmel, de fiúnál kicsit furcsa. Ta náosolom, kerüld a szerelmi kalandokai és az olyan gon­dolatokat, hogy szerelmes va'gy. Tizennyolc éves koro­dig igazán ráérszl Jelige: Virágzó kaktusz Tizenöt éves vagy, és máris találkoztál az első sze­relemmel. A kislány azonban ©gy szép napon ,.odébb- állt“. Levelezés útján új Ismeretséget kötöttél,, és az ÚJ barátnődnek most nem mered bevallani az efso sze- lelmedet. Mitől félsz? Ezek csak olyan átmeneti .diák szerelmek'. Nem kell letagadni egyiket sem. Jeligo: .Aranka Válasz CSILLAG Jeligére Ha az Igazgató egy kicsit te szereme, feieségül ven­ne. Neki azonban eszébe sincs téged feleségül venni. Gondolkozz egy kicsit, és magad te rájössz, hogy csak kalandból kezdett ki veled. Jelíg'e: Babl, Csöpi Válasz a KALANDRA CSABIT című levélre Huszo-nnégy éves, boldog fiatalasszony vagy. Kár len­ne ©gy kaland kedvéért vidám és jólelkű férjedet meg­csalni és két kislányod jövőjét bizonytalanná tenni. A fiatalember bizonyára csupán a kalandot keresi. Ha lo gtkusan gondolkodói, erre magad is rájössz. Jelige; Örök hűség Vála,szok TÜNDE jeligére Azt hiszem, nem nagyon gondolkoztál, amikor a le­veled írtad. Tizenhét é'ves vagy, és márts vénlánynak érzed magad, pedig úgy gondolkozol, mint egy alapis­kolás. Nem a ]ő^ oldaláról nézed a világot. Azt hiszed, hogy a fiú rögtön feleségül kér, ha egyszer hazaklsér. Tévedsz! Leveledben írod, hogy a veled egyidőseknek lassan már gyermekük is lesz. Hidd el, nem érdemes elhamarkodni, túl fiatalon gyereket nevelni. Inkább ta­nulj, olvass sokat. Töltsd ©1 okosan és hasznosan a sza­bad idődet! B. Erzsi- Hogy lehet az, hogy 17 éves létedre nincs társaságod? Ez nekem valótlannak tűnik. Voltak osztálytársaid, van­nak szomszédaid, rokonaid. Vagy neked nem is társa­ság kell, hanem egy fiú, aki biztosítja, hogy ne maradj vén lány. Nem tudom, miént gondol ©gy fiatal lány ar­ra, hogy vénlány marad. Én Is voltam már néhány fiú­ba szerelmes, s amikor jól klbögtem magam miattuk, rájöttem, semmi értelme se volt az egésznek. Senkivel se Járok komolyan, mégsem félek, hogy vénlány ma- rado-k. Vannak barátnőim és nagyon jó barátaim, akik­kel remekül megértjük egymást. Tizenhét éves fejjel nem te kell több. Ez lehet, hogy téged nem nyugtat meg, de ne Izgulj, nem maradsz pártában te sem. Jelige: Erika

Next

/
Thumbnails
Contents