Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-06 / 19. szám
8 % ifióság VI. Andnel odahtlíódo« hozzájuk. Am «htoan a plHanalíbaTi ahha- hagyták a newtiést, s ®ttó'l *gy WiB®é Bi«j;zavarodott. Kl- nyöjtotit« a kezét, és ahogy c- létte Hilda tette, 6 te melengette a forrö Íöz61ap fölött. A lények figyelték. Odafordult Annához, gondolva, hogy a lány majd mond neki valamit, de amikor az hallgatott, a dicsérte meg a szvettetét. Anna elpirult. — A ma,gáé ez a szvettet? — kérdezte, de mindjárt rá te difthbent, hogy milyen ostobát kérdezett. Anna bÖUntott, Hid« meg hangosan telvüiogoitt. — Azt akartam csak mondani, hogy az én húgom is, Lojz- kának hívJék, szeptemtarben kezdett jármi a poilgérlha, és ott megtanult kötni. — Én nem tudok kötni — mondta Anna. Hilda megint felvthogott. AndreJ Is elmosolyodott, bár maga se tudtia, hogy miért. — Azt akartam csak mondani, hogy a húgom nagyon ílgyes kislány. A polgáriba Jár, és ott színdarabot is tanulnak. A lányok nem szöltak rá semmit. Andirej a töz felé fordult, újra a kezét melengette. — Nem ment a körme alá a hideg? — kérdezte Hilda, és nem tudni, miért, most magáz- ta. — Nem. — Mert ha véletlenül a körme alá ment volna, akkor a kesét hideg vízbe kellene mártani, vagy kimenni és húval megdörzsölni. Ez rá a legjobb orvosság. * AndreJ hallgatott. Aztán az asztalhoz lépett, bort töltött a pohárba, és megint egy hajtásra klítta. — Asszon y,okl Sose iszunk 1 — kiáltott fel Hilda. Mlndertkl, aki csak az aszíta-!ná! volt, felemelte a po'harát. Egész a nap a faluban maradt, de este újira visszatért az Égetöie. Nem mpint mindjárt a keresztapjáékhoz, hanem a Tandlmeyerékhez vivő ösvényre fordult. Minden plllenathan hátranézett, mert úgy rémlett neki, hogy valaki jár a nyomában. Lehet, hogy követik. Ostobasági Ki követné? Persze, ha itt találkozna valakivel, mondania kellene valamit, valami okosat, például, hogy sétálni Jött ide. Csakhogy ez nem lenne éppen a legokosabb. A sé- tálást legfeljebb ha napközben emlegethetné. A legszívesebben nem mondana senkinek semmit. Inkább meglapulna egy fa mögött, 5 ott gubbasztana addig, amíg az a mafla, akii az útjába tévedt, gyanútlanul el nem haladna előtte, ö, AndreJ, senkit se akart zavarni, éppen ezért ö is szerette volna, ha mások sem háborgatják. De mondjuk, ha Tandlmeyeréktél jönne ki valaki, ho.g.y, tegyük fél, meglátogassa Nletsohnel- dert, vajon AndreJ akkor is a fa mögé húzédna? Meglehet, hogy szépen köszöntenék egymást, sőt talán még váltanának is egy-*két szét, AndreJ kifújná az orrát, és lehet, hogy megdicsérné az ösvényt: Tandlme- yer úr, maga falán nem Is tudja, hotgy ez itt a legsze.bb égétől gyalogút. Hm! Biztosan kinevetnék, s 6 még csak nem Is haragudhatna érte, vagy ha I- gen, akkor legfeljebb magára, amiért minden kényesebb helyzetben valami butaság csúszik ki a száján. Csakhogy Andrejnak a Tandl- meyer háza is tetszik. Nem a- zért, m.lntha szebb házat még nem látott volna, hanem Inkább azért, mert • egy favágó számára nincs alkalmasabb vl- tyllló a vlágon. A gerendákat ácskapocs tartja ös?ze, mert közönséges szög olya.n vastag fát nem érne át. A gerendák közti rések mohával vannak betömve. Ha az ember fúrna ■rajta egy lyukat, beleshetne a házba. Vajon ml lehet benne? Egy vagy két helyiség. Ablaka csak egy van, már az istálló szalmával eltöm-ött kis ablakát nem számitva. Istálló? Nem e- gyéb az holmi toildaléknál, a- melyben Jó, ha két tehén elfér. Tandltneyemek azonban csaik egy tehene volt, mert a másik néhány hónappal ezelőtt feifúvődott. Megeonllthetnémk még az ü- rés dteznóftlat meg a két tyú'k- őiat, melyek közül az egyik nyitva van. A tyúkok bizonyára a máalkban vannak. Különben eléggé nagy a rendetlenség mindenütt. Az ajtó előtt hordó áll, talán egy kis gabona volt benne, de mát megetették a tyúlkokkal, Így a hordóra most egy darabig nem lesz szükség, A kertben rakásokban áll a fel nem fűrészelt Sa. At Btoieé két rakomány, a- meflyet TonidlIím«y«>r wlitg pár napja hozatott, mát nem fént be a kertbe, hát a kerítésen kívül kellett ledobni. Gyertyánfa, a nyáipon majd iklezárad, s utána eiadhatjftk vaiaklwak, persze, ha hamarább nem akad rá vevő. No és Itt a któkatim, nyitva van. anrfltt ApdreJ mér meggyőződött. Eddig csak a kerftée merészíkedett be. Arra gomdoat. hogy felmászhatna egy fára; néhány percig elüldögélne ott, figyelné, hogy ml fog történni. Ml történhet? Mondjuk, ha kijönne Anna, alkát fáént le, hát rákiálthatna? De hiszen nem Anna miatt főtt Ide. Az ötlete meg a fára mászéssíail, ostoba. Miért kellene fára másznia? Talán azért, hogy Hilda meggyőződhessen rőla, hogy 6 még annál te ostobább, mtat a- mllyennek gondolta? Ezt az ö- römet nem szerzi meg neki. Miért éppen neki? Hiszen ő tulajdonképpen azt se tudja, hogy melyikük kedvéért jött 1- de. Ojra megprőbáita kinyitni a ■kiskaput: valóban, nyitva vanl De hirtelen, nem tudni, honnan, klrontott a kutya, és vad csah olásba kezdett. •AndreJ gyorsan eWsakolt; s aztán már csak messztoól leste a házat. Nagyon későn ért Nletsohnel- de Pékhez. A keresztszülei már aludtak, de neki nem volt kedve bemenni az Istállőba. Rosszkedvű volt. A legszívesebben most milndjánt visszafutott volna a faluba, ott legalább lenne kivel eldiskurálni. Miért nem keresett magának valami más munkát? .A vele egykorú- ak mind inasoknak mentek, csakhamar segédek lesznek, az ő anyjának meg eszébe se Jutott. ho.gy belőle is lehetne Jó Iparos. Belerúgott az Istálllőajtőba. Odafutott a kutya, kíváncsian, hogy ml történik. AndreJ bement' az istállőba, behúzta az ajtót, és be is reteszelte. Megbotlott a létrában, amelyen az istálló padlására Jártak. Bizonyára Nietschneider volt fent, szénét dobott le vagy almot, aztán a létrát elfelejtette a helyére tenni. Oda'talált a vackára. A széna már régi volt benne, s az alatt a néhány hét alatt, amióta rajta hált, alaposan átjárta az tetáMószag. KI tudja, neki is nlncs-e Istái lőszaga? Minden reggel és minden ^fe mosakodott ugyan, vasárnap pedig mindig fttrdött, ám ha az ember ebben a bűzben fekszik, akárcsak egy érát te, bizonyára ugyanúgy bűzlik, mint valami pásztor. Dlsznőságl A keresztapja nem engedhetné he a szobába? Ha attól félnek, hogy esetleg megfázik, hát füt- senek be, vagy vigyék át azt az ócska ágyat a konyhába. Erdőben laknak, és így spórolnak a tüzelővel. Va:gy attól félnek, hogy összepiszkítaná a dunyhájukat? Elhálna 6 a lócán ' is, de mé,gse tolakodhat be a konyhájukba, ha ők maguk nem hívják. Talál ö magának alkalmasabb munkát te. o«Blk nem fog örökké ásókkal aa oetoba aeszonyokkal mászkálni. Az a Hilda meg, az aztán a nagy eszű asszony 1 .Lehet, hogy polgáifliba se Járt. Ha azt hlsel, hogy Itt mindenkivel packánhat. Inkább maradt volna otthon, Grlnád'On. Mintha az embereik nem tudnék, hogy hol az a Gtilnád. De mléirt olyan roesatnidulatú vele szemben? Kltfista a cipőjét ét fél'retet- te, majd réterítetts a kapcáját. Kezével a lébujfalt dörasöiget- te, nagy'on átfagytak. Levetette a kabátját meg a nadrágját, és azt te a dpójéhoz tette. Kitapogatta a pökirőcokat, és beta- karőzott vel'tlk. Közben egy kissé megnyugodott. Rájött, hogy végül te ki lelhetne itt az É^^ tőn te bíml, ha az embernek akadna legalább egyjkét hasonszőrű társa. Eaekikei az öregekkel nincs miiről beszélgetni. Az ember tisztára meghülyülne mellettük. Mindenben csak a fát látják, mintha a földön nem te létezne más. Beszélik, hogy valamelyik favágó lent Járt á faluban, s talált az úton egy Jókora darab fát, a vállára vet-, te és art mondta: A fának az erdőben a helye! És elclpeite egészen az Égetőbe. Hát mtröl beszélgessen az ember az ilyen furcsa szerzetekkel? Ezekkel a gondoIatoMkail a- ludt el. A keresztanyja költötte fel. — AndneJ, engedj már be —• dörömbölt az ajtón. — Kelj fel, és nyisd ki az ajtót, hadd fejjem meg a teheneket. — Mindjárt, mtodjárt — hallatszott az álomlttas hang. ~ Ma valahogy nagyon mélyen alszol. Keresztapád már kétszer rád verte az ajtót, de téged ma sehogy se lehet kl- füstölni az istállóbóil. AndreJ, hallod? Miért reteszelted be az ajtót? Csak nem félsz, hogy ellop valaki? — Nyitom már. — De még mindig nem nyitotta. Előbb fel kellett öltöznie. Elég lassan ment neki, mert még mindig nem ébredt fel egészen. — .AndreJ, alszol? — Dehogy alszom. — .Az emberek már mind itt vannak. Keresztapádat te kiké szítettem a muTíkába. — Miért nem ébresztett fel hamarább? — Már kétszer dörömbölt az ajtón, de nem feleltél neki. — Már készen te . vagyok. Csak még a sapkám. Hova te tettem? — Nyisd ki már! Majd megkeresed aztán. Te álomszuszé’kl Nem voltál te tegnap megint részeg? — Végre bemehetett. Egyik kezében a lámpást, a másikban a sajtárt, a hóna alatt meg a háromlábú fejőszéket tartotta, — Hűl De hideg vanl — .And- rejt már az ajtőba-n megcsapta a fagyos levegő. Hát gyorsan úfből becsukta az ajtőt. Keresztanyja a tehenek fark- csapásaitól összekent és légy- piszakka! borított padlásról a- lácsüngő vasikampóra akasztotta a lámpást. — Vessek eléjük a Jászolba? — kérdezte .AndreJ. — vessél! — Ebből, ni. ebből vetek e- léjük — mutatott a vackára. Félrelökte a taikarókat, a téli- kabátját te ledobta, majd felölelte a szénát és a tehenek közé vitte. — Vigyázzl — flgyelmezfette a keresztanyja. — Vigyázz, nehogy valamelylik megdöfj'ön a szairvával. A szénát a Jászolba dobta, aztán hozott még egy nyalábban. Kilépett az udvarra. Az emberek már csakugyan ott voltak. A szín előtt váirekoztak, Weber lámpást tartott a kezében, azok meg, akik körülötte álltak, bámultak a lámpa- fénybe. Relohbauer a fal mellett guggolt, és a hátizsákjában kenesigélt. — Nlosak, Andrejl Ktalud- tad magad? — kérdezte Relch- bauer. A háttzsákbóil újságpapírba csomagolt tárgyat húzott elő, talán reszelőt. Mind Andrejra néztek. — Jól kialudtam magam — mondta .AndreJ. Köszönt, de a ■köszönésére csak Relchbauer és Strockendel bátya felelt. — Nem fáztál? — kérdezte Relchbauer. — Nem. — Kissé be van borulva, lehet, hogy havazni fog —mondta Relohbauer. — Kint azért elég hideg van — mondta AndreJ. — Az csak neked rémlik úgy — felelte Relchbauer. — Hány óra? — kérdezte .AndreJ. — Dél hét — felej'te Reieh- bauer. Felállt, és a többiek közé vegyült. — jöjjenek beljebb! — hívta őket AndreJ a házba, de már senki se figyelt rá. — Ma a Halastóhoz megyünk — mondta Relchbauer. Mindnyájan hallgattak. — Jókora út állt előttünk — mondta újra Relchbauer, és Strockendel bátyőra nézett. Strockendel bátyónak mozgott a szája, de nem szólt semmit. Közben kilépett a házból Nletschneíder. Hosszú, agyonfoltozott, szürke kabát volt rajta, a kezére keisrtyüt húzott, a- raelyet maga varrt apró, gyapjú rongydarabkákbój. A hátán, ugyanúgy, akár a többieknek, hátizsák lógott. Két fejsze nyele meredt ki belőle. — Isten veled, Ka.rollnka — kláltoitta oda a feleségének. — Isten áldjonl — hallatszott az 1st áll óból. — Steberl még nincs itt — mondta" Tandlmeyer. — Miért, mi van vele? — kérdezte Nletschneíder. — Még nem Jött meg — felelte Kern. Weber «Ifújta a lámpást és bevitte a színbe. A férfiak most ntind sötétben álltak, csak .Andrejra hultott világosság a konyhából. — Ma a Halastóhoz megyünk — mondt Nietschnelder te. — Jókora út áll előttünk — tette tiozzá Relchbauer. (Folytatjuk) szerkesztő űi^eri • „Technlku«“: Küldje el az eredetit Isi Különben nem vehetjük figyelembe. • „Tünde“: Kéziratának (ikézÍTásának) csupán mintegy a felét tudtuk eloDvas- nl, megfejteni — az a fele azonban nem hasonlít a versre, nem Irodalom. Kérjük. legk-özelebb próbálja meg verseit legépelnl, vagy legalább olvashalóan írni. • „Tökmag“: „Küzdelem a halállal“ című Írásában többek között ezt oiivashat- juk: „Szívem mind pályájáról lesiklott vonat zakatol. J Benne pöfögött az élet s halál kiiülelme. Egyszerre é- rezte magához közel az ö- römöt és a bánatot. Nemtudta mfkor érezte először ezt az érzést ezt a véget hozó érzést. — De igen mégis caak tudom. Akkor amikor megláttalak. Csupán egyszer láttalak 8 többet nem. De mindegy mostmár; pár perc múlva vége lesz az egésznek... Egyszerre megborzongott attól az érzéstől, hogy meghaljon, egyszerre véget nemérő élni akarása lett úrrá rajta. — Hát ezért éltem volna ennyi évén ót, hogy most önkezemmel vessek véget életemnek? Ezt nem engedhetem meg még annak a valakinek sem akit oly híven szeretek, s akit csupán csak egyszer láttam...“ sth. Ez bizony végtelenül sivár, élettelen írás. Nem lát, nem láttat, pedig ahogy Gárdonyi mondja: „Az íré hatalma nem abban rejlik, amit mond, hanem amit ez olvasó fantáziájával mondat; a- liogy az olvasó fantáziáját működteti.“ önnek egyelőre a magyar helyesírás tanulmányozását ajánljuk. • „Alea lacta est“: Ebben az esetben nem a kockát, hanem a sulykol vetette el. Az írást ©Inagyölta, elsiette. Ahelyett, hogy ábrázolna, mindent tftlmagya- ráz. Ugyanalkkor a témája sem a legszerencsésebb. I- h’en véletlefiek nincsenek. A jövőre nézve fogadja meg tanácsként: ..Semmit ki ne mondj, amit az olvasó maga kitalálhat." (Gárdonyi] Dolgozzék további Válaszok az EDDIG JÖt. MEGÉRTETTÜK EGYMÁST című levélre Megismerkedtél egy fiúval. Kezdetben Jól megértettétek egymást, most azonban egyre több hibát talál benned. Nem értek egyet a flúvall. Hová Jutnál, ha már most úgy táncolnál, ahoigy 6 fütyüli? örülhetne, hogy adsz a külsődre. Más fiú boldog lenne a helyében. Volt nekem te egy „barátom“, akinek nem tetszett, ha alkalomadtán kicsit kifestettem magam. Mivel nem értettem vei© ©gyet, szaikítottunk. .Akkor bántott a viselkedése, de ma már örülök, hogy így történt, mert ha hallgatok rá, akkor később más kifogásokat is talájt volna. Próbáld a barátodnak megmagyarázni, hogy önálló gondolkodású lány vagy, és tudod, hogy mi iílilk, ml nem. Remélem, Idővel rájön, hogy a festék nem „testi hiba“. Ha meglátogatod a fiú szüleit, próbáld megnyer n.1 a teteaésüket. Ha megszeretnek,. talán a fiú véleménye is megváltozik, nemcsak a hibáikat fogja keresni benned. Jelige: Kell, hogy várj Egy mondatod miatt íróik. Idézlek: „...ha szövetkezet ben dolgoznék, számo^mra is nevetséges lenne a köiröm- laWkl“ Ne hara.gudj, de a kozmetikai cikkeket nemcsak az irodákban és a gyárakban dolgozók számára találták ki. Ha ©gy saöveckezetben dolgozó lány munka u- tán rendbe szedi magát, nem hiszem, hogy bármely szó rako-zóhelyen te erre rájönnek. En te szövetkeze'tben dolgozom, és lalkkozom a körmöm. Eddig még egyetlen társaságban sem neveltek ki. Barátaink többnyire diplomás emberek, a férjem is tanár. Természetesen, nem szappan és víz helyet használom a festéket, mint sok váróéi. Jelige: Búzavirág Válaszok a FÉLEK, HOGY MEGHARAGSZIK című le vélre Lánynál még érthető, hogy tizenöt éves korában találkozik először a szerelemmel, de fiúnál kicsit furcsa. Ta náosolom, kerüld a szerelmi kalandokai és az olyan gondolatokat, hogy szerelmes va'gy. Tizennyolc éves korodig igazán ráérszl Jelige: Virágzó kaktusz Tizenöt éves vagy, és máris találkoztál az első szerelemmel. A kislány azonban ©gy szép napon ,.odébb- állt“. Levelezés útján új Ismeretséget kötöttél,, és az ÚJ barátnődnek most nem mered bevallani az efso sze- lelmedet. Mitől félsz? Ezek csak olyan átmeneti .diák szerelmek'. Nem kell letagadni egyiket sem. Jeligo: .Aranka Válasz CSILLAG Jeligére Ha az Igazgató egy kicsit te szereme, feieségül venne. Neki azonban eszébe sincs téged feleségül venni. Gondolkozz egy kicsit, és magad te rájössz, hogy csak kalandból kezdett ki veled. Jelíg'e: Babl, Csöpi Válasz a KALANDRA CSABIT című levélre Huszo-nnégy éves, boldog fiatalasszony vagy. Kár lenne ©gy kaland kedvéért vidám és jólelkű férjedet megcsalni és két kislányod jövőjét bizonytalanná tenni. A fiatalember bizonyára csupán a kalandot keresi. Ha lo gtkusan gondolkodói, erre magad is rájössz. Jelige; Örök hűség Vála,szok TÜNDE jeligére Azt hiszem, nem nagyon gondolkoztál, amikor a leveled írtad. Tizenhét é'ves vagy, és márts vénlánynak érzed magad, pedig úgy gondolkozol, mint egy alapiskolás. Nem a ]ő^ oldaláról nézed a világot. Azt hiszed, hogy a fiú rögtön feleségül kér, ha egyszer hazaklsér. Tévedsz! Leveledben írod, hogy a veled egyidőseknek lassan már gyermekük is lesz. Hidd el, nem érdemes elhamarkodni, túl fiatalon gyereket nevelni. Inkább tanulj, olvass sokat. Töltsd ©1 okosan és hasznosan a szabad idődet! B. Erzsi- Hogy lehet az, hogy 17 éves létedre nincs társaságod? Ez nekem valótlannak tűnik. Voltak osztálytársaid, vannak szomszédaid, rokonaid. Vagy neked nem is társaság kell, hanem egy fiú, aki biztosítja, hogy ne maradj vén lány. Nem tudom, miént gondol ©gy fiatal lány arra, hogy vénlány marad. Én Is voltam már néhány fiúba szerelmes, s amikor jól klbögtem magam miattuk, rájöttem, semmi értelme se volt az egésznek. Senkivel se Járok komolyan, mégsem félek, hogy vénlány ma- rado-k. Vannak barátnőim és nagyon jó barátaim, akikkel remekül megértjük egymást. Tizenhét éves fejjel nem te kell több. Ez lehet, hogy téged nem nyugtat meg, de ne Izgulj, nem maradsz pártában te sem. Jelige: Erika
