Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-06 / 19. szám

VnfiZ«tAV NEZVAL: Május kilencediké lobogói OrOnyflrt ég, utirszhi ég, mbU a Mkké alyen *8­Tankok, égjrfik kérmanate. Imé! laHámadt a Térő«, Utcák minden ablakában Srémmámorban a nép, Prága, Prága aranyváros, áranyhajé markotányos, így Keretiek, így imádlak, Így akarlak, Tároeom. Még ha fegyver ropog la a rajteM atoék azomaában. Rannrekedt a német. hla»n }llnnek már a városon át 6) érék BBatille felől virágének mámorában. AsKonyszemek bogarában ésaak fénye deríti fel. Kint az ntcán, hol a téréit tékrbt csapják házfalához. Brémtól az aggastyánok vendághaja repél el. táncol Prága aranyváros, aranyhajű markotányos. (A győzelem napján) Sípos Győző fordítása PAUL ELUARD: Rendezendő számla Tíz jdbarát meghalt a háborúbem Tíz asszony meghalt a háborúban Tíz gyermek meghalt a háborúban Száz lóbarát halt meg a háborúban Száz asszony halt meg a háborúban Száz gyermek halt meg a háborúban S ezer lóbarát ezer gyermek és ezer asszony Számlálni értlük lói a holtakat Egyeséiül és ezresével Számlálni tudunk ám gyors a vflág S két háború közt minden elmosódik De osak egy halott legyen ki bevésse Emlékét szívünk közepébe Es a halál ellen kezdünk el élni Harcolni kezdünk a háború ellen Es küzdeni kezdünk az életért. Somlyó György fordítá.sa NYIKOLAJ NYEKRASZOV: Háborús anyák 0] 8 ű] halottaik névsorát olvasva véres háborúkban, nem a hós, özvegy s barát sorsa érint legsaomorúbban: az özvegy ú] vigaszM lel, barát tele)H a barátot, — de van még, van lélek, amely — örökké őrzi, akit ápolt, Biklt szeretett 1 I/éha és hazug, prózai életünkben eigy csak Igazi szenvedés, egy könny csaik oly szent, hogy becsüljem: az, melynek árját, osupa-tűz gyöngyét anyák szemel ontják. anyák, kik fialik siratják... Sosem emeli méla lombját a slrdogál'6 parti fűz! Szabó Lőrinc lordltása KONSZTANTVIN SZIMONOV: Várj reám Vár) reám s én meglövök, hogyha vársz nagyon, vér] reám, ha sárga köd Őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szál, várj, ha tűz a nap, vár], ha nem is jön levél Innen néhanap; várj, ha nem vár senki ott haza senki már, s ha nógat Is bárki, hogy nem kell várni már. Vár) reám, s én megjövök. Fordulj daccal el, ha áltatják ösztönöd, hogy feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom le, s jöbarát már egy se vár, — szinte látom Is — borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne Igyál velők. Vár] reám! 0, átkelek minden vészem én. Aki nem várt, rámnevet: „Szerencsés legény“. Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te Jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott. Lányt Serolta fordításé STEFÁNIA PARTOSOVA Hol nyugszanak a hösdk Minden hós sírját be sem Ismered, Az ósz azonban mindre rátalál s Pót lombbbal htnti bfe a sírhelyet. A hold Is mindhez lehajol, a szél is mindennél meg-megáll, könnyet ejt s tovább vándorol. Atkán majd jón a kikelet s néhány mezei vlrágszál dIszHik a hősi hant felett. Minden néma sírt így megjelölt, s keblére ölelt nyiigtatón a föld. Szántó György fordítása étsmrr ssí? Kisütött a nap. Az égen ritkái fehér falhök úszkáltak, olyan zfláltan, mint ahogy t meg­riadt tyúkok szoktak kotkodácsolva kerlngélnl az ndvarokban, A szélső fáznál egy motorke­rékpár állt. A kerekek oldalain és kBllfitn mégfényletfek az esőcseppek, a motor azonban már kihűlt. A két német átkelt a folyón a gázlónál — valamikor ott egy rég! ót haladt. Szemmel láthatóan Jó térképük volt, ha egy- szor Ismerték ezt a gázlót. Akkurátusán körbe- lártak minden házat, hátizsák|uk klpúposodott, a csizmájukat belepte a falusi utca sárga po­ra. A partizánok négyen voltak. A dombról a falu mind a tizenhárom házát úgy látták, mint­ha a tenyerükön lenne. A két német ponto­san benne volt a célgömbben. A hús-, a to­jás- és szalonnatolvajokat könnyen ki lehetett volna nyírni. De **távolabb, a domb és a temp­lom mögött ogy katonai egység helyezkedett el. Elegendő volt — védekezésül a naptól — Összehnnyorftanl a szemet, és rögtön láthatóvá váltak az úton az ágyúk, tankok, gépkocsik, a porfelhő és a hangyakicsiny katonák. A né­met hadsereg visszavonulóban volt. Sokáig várakoztak türelmesen, és jazep elő­ször figyelte meg, hogy a gondolatok Ilyen e- setbeo körben forognak. Újra meg újra eszébe jutott a lovak halk nyerítése az istállóban, a szénapadláshoz ferdén odatámasztott létra, az elszáradt komócsin illata, és a felesége forró, gyengéd keze. Bőre a könyöke felett, a kar­ján volt a legfinomabb, a legforróbb, jazep sokszor megcsókolta ezt a helyet. Most l.s fel­villant benne — legalább századszor, ha o gyan nem százötvenedszer (pontosan önmaga sem tudta akármennyire igyekezett is), bár közben szidta magát ezért a szenvedélyért, hogy még a szerelmet Is számokkal akarja ki fejezni. A felesége a faluban maradt, s vele együtt lenn maradt emlékeinek jó fele Is. pe­dig az emlékek csak akkor szépek, ha mind jelen vannak. Lehetséges, hogy az a két német az elvesz­tett háborút a maga győzelmének tartotta. Nagy volt a kísértés. Kát golyó — és ezek Is elnémulnak, jazep erősebben szorította a pus­katust, és a cső rendíthetetlenül követte azt a kettőt — háztól házig, udvartól udvarig, is­tállótól istállóig lazep tudta, hogy a marta- lócok háta mögött egv egész raj áll — hat vagy nyolc, de leliüt, hogy tizenkét ember is —, a raj mögött a szakasz, a szakasz mögött a század, a század mögött a zászlóalj. A katonák mintha összeforrtak volna: ha az egyiket meglökik, a többi Is mozgásba jön, mint a domlnókockák az asztalon. Agyúk, tan kok, aknavetők, géppuskák. Elindítod a lavi­nát, és a falut eltörlik a föld színéről. A lö- vegek sortüzet adnak le a tizenhárom udvar­ra, 8 tizenkilenc férfira, a huszonhét nőre és a negyvenegy gyerekre. A németek bizony nem fognak takarékoskodni. Pedig a lőszerek sok-sok márkát érnek. Ráadásul most a szovjet hadsereg támadott: a lőszereknek még hasz­nát lehet venni. Különben lesz, ami lesz! — Pju, pju! — elsüvít a két golyó A háború a két martalón számára befejeződik, de azntán küldenek egy szakaszt nagy kaliberű géppus­kákkal, és a falu volt-nincs. A partizánok is­mertek ugyan egy ösvényt a mocsáron keresz­tül, de az Összes lakosnak aligha sikerülne arra elmenekülni. Mit csinálhatna négy pus­ka. két kézigránát és két tőr annak a két né­metnek a háta mögött álló hadigépezet ellen? Falhoz szorítottak bennünket gondolta ja- zep. — A halál torkon ragadott minket, s az erőnkből csak annyi futja, hogy arcul köpjük a hóhérokat. Hogy feldUhítsUk őket. Hogy az­tán agyonlőjék a feleségünket, gyermekeinket, apánkat, anyánkat és nagyszüleinket. Mennyi golyó lehet a német automata tárában? Ta­lán harminckettő ^ azaz három tölténytár. Kell, hogy a falóban mindenkit elpusztítsanak az utolsó szálig, ha a csatát elveszítjük, már pedig elveszítjük. Mit tehetsz, ha a falhoz szo­rítanak? Ülsz és vársz. Nem úgy, mint koráb ban, amikor szemrebbenés nélkül meghúztad a ravaszt. Most meg van kötve a kezed. Meg lehetett volna tenni, hogy nem törődsz az em­berekkel, amíg idegenek voltak számodra, de próbáld csak meg a tieidre emelni a kési! A felesége bőre forró volt és finom, de csak a karja könyökön felüli részén, a tenyere vi­szont érdesen horzsolta jazep nyakát, mikor az asszony szorosan hozzásímulva átölelte, i olyankor érezte a bőrkeményedéseket a tenye­rén. és mintha minden ilyen kis dudorban ott vert volna a szíve, ott lüktetett volna a vére. Majd jazepnek az is eszébe jutott, amire nem lett volna szabad vlszaemlékeznie. mert az i- lyesmit úgysem lehet kifejezni sem számokkal, sem szavakkal. Hármójuknak a faluban ott volt a felesége, a gyerekei, a szülei, a rokonsága. Ez a három nem akart lőni. A negyediknek senkije sem volt. 0 lőni a- kart. — Te arra a nyurgára célozzl — mondta ja- zepnek az, akinek senkije sem volt. — Cn megcélzóm á másikat, azt aki alacsonyabb, meg rangjelzése van. Peter és Kazlmlr meg majd biztosítanak. ~ Kire célozzak? M kérdezte vissza jazep. A fasiszták eltöröltek egy falut a föld szí­néről, és az a negyedik, aki mindenáron lőni akart, az elpusztult faluból való volt. Az e- gész rokonságát megölték, és bosszút akart értük állni, ahol csak lehel. Azt bizonygatta, hogy ha kettő eltűnik, a kutya se veszi észre: hogy ez a legalkalmasabb idő. mert a néme­tek pucolnak, csak a sarkukat látni, fölös­leges vacakolni velük. Es nem lehetett meg­győzni az ellenkezőjéről. Közben a katonák bementek Péter házába, és Péter arra gondolt, mi lesz a falnből, ha ők végeznek ezzel a két némettel. Ott a dom­bon, a templomnál, farkaséhesen várták őket a többiek, Kazimíréknál még a legelején tar­tottak, az ö háza állt a legközelebb a gázló­hoz, a templomhoz, az ágyúkhoz. Kazimir majd kinézte a szemét, mikor a németek beléptek a házába. Semmi különösebb hasznuk nem le­hetett ugyan belőle, mert ami a disznóölésből még megvolt, azt Kazimír elásta a kertben, kivéve a füstölőben lógó sonkát — kár érte, de nincs mit tenni. Kazimír kisfia már az ud­varon futkosott, tehát minden rendben, nincs értelme agyonlőni őket. Es úgy alakult, hogy abban a pillanatban, mikor a negyedik parti­zán (név szerint Alois) azt mondta: ,,Te arra a nyurgára célozzr, a másik három összeué- lett éa ugyanarra gondoltak. Nem szabad! De fölösleges lett volna a negyediket lebe­szélni, 8 gyűlölettől nem is látta a némete­ket. Vicsorgó fogú farkasokat látott. £s csak arra várt, hogy közelebb jöjjenek. Nem szabad célt téveszteni. A vadállatok egyik házból a másikba futottak, ki-kiszakitottak egy-egy da­rabot Alois népének testéből. — Lövéshez készülj! A három partizán rávetette magát a negye- dikra, szíjakkal összekötözték, mert ellenke­zett,. és sehogyan sem tudták féken tartani. Azután leguggoltak a bokorba, s miközben tar­tották lecsúszó nadrágjukat, figyelték, hogy odalent hogyan fosztják ki a németek a falut. A negyedik a földön feküdt t a legocsmányabb szavakkal szitkozódett: ft, ti rohadt kntyafajzatnk! Megöllek Hte- ketl Mint a csirkéket, úgy kopasztlák meg ö- ket. Látod. Kazlmfr, te sezrencsétlen korca, mit csináltál? Árulók! jazep, !8faTi4cÓ vagy te is, nem tanító. A szentségit az egész femtllád- nakt jazep elkapta bajtársa nagy szakéllát ée be­tömte vele a száját. A németek bementek as utolsó előtti házba — ez jazep háza volt. Pokoli lassan múlt az IdÓ. jazepnek úgy tűnt, hogy egy egész óra telt el. Gondolatai visszatértek a kiindulópont­hoz. de az asszony rannkához szokott keze mór nem simogatta a nyakát, hanem szorongatta. Micsoda átkozott badarságok jutnak az eszé- bel De miért vaunak ott olyan soká? Mit csi­nálhatnak olyan hosszú Ideig? Csak nem...?ll Lehetetlen... És ha mégis?! Úgy érezte, hogy az arcbőre valahogy fur­csán zsibbadni kezd. Érezte, hogy elsápad, hogy a vér a szívébe tolul, s kínszenvedés lelt a várakozás. Még a lélegzetét Is visszatartot­ta. óvatosan, hogy bajtársaí meg ne lássák, ki­nyitotta a závárzatot, é< sárga töltényt osfisz- tatutt a beolajozott csőbe. A németek kijöttek a házból. Senki sem rn hant ki utánuk, senk! sem zokogott, senki sem átkozódotf. Sem a gyerekek, sem a felesége, sem a oagymama. Ismét arcába szökött a vér. Tüzelt az arca. Minden rendben van. A németek a kiskapun keresztül bementek a kertbe, elhaladtak a ribiszkebokrok és az almafák mellett, felmásztak a hintára, nokiru- gaszkodtak és hintázni kezdtek, s erőlködve nyújtották ki a lábukat, amikor a deszka fel­felé .siklott. Harsányan nevettek, héfra-hátra- vetették a fejüket, úgy nézték e felettük ng- réló eget. Milyen nagyszerű! Mozgásba jött az egész világ. Önfeledten szórakoztak, sorjában el-elriigaszkodtak a földtől különböző Irányba huzigálták a köteleket, és akkor a hinta ferdén repült felfelé, féjttk fölött forgott az ég, s a felhők szembefutottak velük. — Heinz — mondta az egyik — szédülök. A szalonnával, vajjal, tojással és mézzel megrakott hátizsákok a fűben álltak, kövérre tömötten, mint a vemhes tehenek. — Heinz — mondta az egyik —, nekem mór elegem van. A hinta azonban egyre magasabbra szállt, a deszka ímbolygott a lábuk alatt. A föld fel­ágaskodott és bukfencezve felbillent, és ez már egyáltalán nem a föld volt, hanem a zöld ég — legeié, melyen a két vemhes te­hén lakmározta a zsenge füvet. Tompán fény­lett a deszka, mint egy Messerschmltt szárnya. A németek odatántorogtak a molorkerókpér- hoz. Berakták a oldalkosárba a súlyos háti­zsákokat és féltucat összekötözött tyúkot. A- mikor a motorkerékpár átszelte a gázlót, és megtett körülbelül töszáz métert, a három par­tizán kioldozta 8 negyediket. Az most már nem szitkolözott. A szakállén folytak a kbny- nyek. Szörnyű igazságtalanság történt. Házát felgyűftotta, feleségét, Cgyermekeit, rokonait elpusztította az ellenség. Bajtársai azonban megtiltották neki, hogy bosszút álljon. — Soha nem fogjátok ezt megérteni ~ mond­ta. És mindig lesznek olyanok, akik nem fog­nak megérteni titeket. Mert az igazságosságot nrindenki a saját szemszögéből nézi. , —yó— fordítása HOLECKO VIKTOR niusztríclója

Next

/
Thumbnails
Contents