Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-06 / 19. szám
VnfiZ«tAV NEZVAL: Május kilencediké lobogói OrOnyflrt ég, utirszhi ég, mbU a Mkké alyen *8Tankok, égjrfik kérmanate. Imé! laHámadt a Térő«, Utcák minden ablakában Srémmámorban a nép, Prága, Prága aranyváros, áranyhajé markotányos, így Keretiek, így imádlak, Így akarlak, Tároeom. Még ha fegyver ropog la a rajteM atoék azomaában. Rannrekedt a német. hla»n }llnnek már a városon át 6) érék BBatille felől virágének mámorában. AsKonyszemek bogarában ésaak fénye deríti fel. Kint az ntcán, hol a téréit tékrbt csapják házfalához. Brémtól az aggastyánok vendághaja repél el. táncol Prága aranyváros, aranyhajű markotányos. (A győzelem napján) Sípos Győző fordítása PAUL ELUARD: Rendezendő számla Tíz jdbarát meghalt a háborúbem Tíz asszony meghalt a háborúban Tíz gyermek meghalt a háborúban Száz lóbarát halt meg a háborúban Száz asszony halt meg a háborúban Száz gyermek halt meg a háborúban S ezer lóbarát ezer gyermek és ezer asszony Számlálni értlük lói a holtakat Egyeséiül és ezresével Számlálni tudunk ám gyors a vflág S két háború közt minden elmosódik De osak egy halott legyen ki bevésse Emlékét szívünk közepébe Es a halál ellen kezdünk el élni Harcolni kezdünk a háború ellen Es küzdeni kezdünk az életért. Somlyó György fordítá.sa NYIKOLAJ NYEKRASZOV: Háborús anyák 0] 8 ű] halottaik névsorát olvasva véres háborúkban, nem a hós, özvegy s barát sorsa érint legsaomorúbban: az özvegy ú] vigaszM lel, barát tele)H a barátot, — de van még, van lélek, amely — örökké őrzi, akit ápolt, Biklt szeretett 1 I/éha és hazug, prózai életünkben eigy csak Igazi szenvedés, egy könny csaik oly szent, hogy becsüljem: az, melynek árját, osupa-tűz gyöngyét anyák szemel ontják. anyák, kik fialik siratják... Sosem emeli méla lombját a slrdogál'6 parti fűz! Szabó Lőrinc lordltása KONSZTANTVIN SZIMONOV: Várj reám Vár) reám s én meglövök, hogyha vársz nagyon, vér] reám, ha sárga köd Őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szál, várj, ha tűz a nap, vár], ha nem is jön levél Innen néhanap; várj, ha nem vár senki ott haza senki már, s ha nógat Is bárki, hogy nem kell várni már. Vár) reám, s én megjövök. Fordulj daccal el, ha áltatják ösztönöd, hogy feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom le, s jöbarát már egy se vár, — szinte látom Is — borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne Igyál velők. Vár] reám! 0, átkelek minden vészem én. Aki nem várt, rámnevet: „Szerencsés legény“. Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te Jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott. Lányt Serolta fordításé STEFÁNIA PARTOSOVA Hol nyugszanak a hösdk Minden hós sírját be sem Ismered, Az ósz azonban mindre rátalál s Pót lombbbal htnti bfe a sírhelyet. A hold Is mindhez lehajol, a szél is mindennél meg-megáll, könnyet ejt s tovább vándorol. Atkán majd jón a kikelet s néhány mezei vlrágszál dIszHik a hősi hant felett. Minden néma sírt így megjelölt, s keblére ölelt nyiigtatón a föld. Szántó György fordítása étsmrr ssí? Kisütött a nap. Az égen ritkái fehér falhök úszkáltak, olyan zfláltan, mint ahogy t megriadt tyúkok szoktak kotkodácsolva kerlngélnl az ndvarokban, A szélső fáznál egy motorkerékpár állt. A kerekek oldalain és kBllfitn mégfényletfek az esőcseppek, a motor azonban már kihűlt. A két német átkelt a folyón a gázlónál — valamikor ott egy rég! ót haladt. Szemmel láthatóan Jó térképük volt, ha egy- szor Ismerték ezt a gázlót. Akkurátusán körbe- lártak minden házat, hátizsák|uk klpúposodott, a csizmájukat belepte a falusi utca sárga pora. A partizánok négyen voltak. A dombról a falu mind a tizenhárom házát úgy látták, mintha a tenyerükön lenne. A két német pontosan benne volt a célgömbben. A hús-, a tojás- és szalonnatolvajokat könnyen ki lehetett volna nyírni. De **távolabb, a domb és a templom mögött ogy katonai egység helyezkedett el. Elegendő volt — védekezésül a naptól — Összehnnyorftanl a szemet, és rögtön láthatóvá váltak az úton az ágyúk, tankok, gépkocsik, a porfelhő és a hangyakicsiny katonák. A német hadsereg visszavonulóban volt. Sokáig várakoztak türelmesen, és jazep először figyelte meg, hogy a gondolatok Ilyen e- setbeo körben forognak. Újra meg újra eszébe jutott a lovak halk nyerítése az istállóban, a szénapadláshoz ferdén odatámasztott létra, az elszáradt komócsin illata, és a felesége forró, gyengéd keze. Bőre a könyöke felett, a karján volt a legfinomabb, a legforróbb, jazep sokszor megcsókolta ezt a helyet. Most l.s felvillant benne — legalább századszor, ha o gyan nem százötvenedszer (pontosan önmaga sem tudta akármennyire igyekezett is), bár közben szidta magát ezért a szenvedélyért, hogy még a szerelmet Is számokkal akarja ki fejezni. A felesége a faluban maradt, s vele együtt lenn maradt emlékeinek jó fele Is. pedig az emlékek csak akkor szépek, ha mind jelen vannak. Lehetséges, hogy az a két német az elvesztett háborút a maga győzelmének tartotta. Nagy volt a kísértés. Kát golyó — és ezek Is elnémulnak, jazep erősebben szorította a puskatust, és a cső rendíthetetlenül követte azt a kettőt — háztól házig, udvartól udvarig, istállótól istállóig lazep tudta, hogy a marta- lócok háta mögött egv egész raj áll — hat vagy nyolc, de leliüt, hogy tizenkét ember is —, a raj mögött a szakasz, a szakasz mögött a század, a század mögött a zászlóalj. A katonák mintha összeforrtak volna: ha az egyiket meglökik, a többi Is mozgásba jön, mint a domlnókockák az asztalon. Agyúk, tan kok, aknavetők, géppuskák. Elindítod a lavinát, és a falut eltörlik a föld színéről. A lö- vegek sortüzet adnak le a tizenhárom udvarra, 8 tizenkilenc férfira, a huszonhét nőre és a negyvenegy gyerekre. A németek bizony nem fognak takarékoskodni. Pedig a lőszerek sok-sok márkát érnek. Ráadásul most a szovjet hadsereg támadott: a lőszereknek még hasznát lehet venni. Különben lesz, ami lesz! — Pju, pju! — elsüvít a két golyó A háború a két martalón számára befejeződik, de azntán küldenek egy szakaszt nagy kaliberű géppuskákkal, és a falu volt-nincs. A partizánok ismertek ugyan egy ösvényt a mocsáron keresztül, de az Összes lakosnak aligha sikerülne arra elmenekülni. Mit csinálhatna négy puska. két kézigránát és két tőr annak a két németnek a háta mögött álló hadigépezet ellen? Falhoz szorítottak bennünket gondolta ja- zep. — A halál torkon ragadott minket, s az erőnkből csak annyi futja, hogy arcul köpjük a hóhérokat. Hogy feldUhítsUk őket. Hogy aztán agyonlőjék a feleségünket, gyermekeinket, apánkat, anyánkat és nagyszüleinket. Mennyi golyó lehet a német automata tárában? Talán harminckettő ^ azaz három tölténytár. Kell, hogy a falóban mindenkit elpusztítsanak az utolsó szálig, ha a csatát elveszítjük, már pedig elveszítjük. Mit tehetsz, ha a falhoz szorítanak? Ülsz és vársz. Nem úgy, mint koráb ban, amikor szemrebbenés nélkül meghúztad a ravaszt. Most meg van kötve a kezed. Meg lehetett volna tenni, hogy nem törődsz az emberekkel, amíg idegenek voltak számodra, de próbáld csak meg a tieidre emelni a kési! A felesége bőre forró volt és finom, de csak a karja könyökön felüli részén, a tenyere viszont érdesen horzsolta jazep nyakát, mikor az asszony szorosan hozzásímulva átölelte, i olyankor érezte a bőrkeményedéseket a tenyerén. és mintha minden ilyen kis dudorban ott vert volna a szíve, ott lüktetett volna a vére. Majd jazepnek az is eszébe jutott, amire nem lett volna szabad vlszaemlékeznie. mert az i- lyesmit úgysem lehet kifejezni sem számokkal, sem szavakkal. Hármójuknak a faluban ott volt a felesége, a gyerekei, a szülei, a rokonsága. Ez a három nem akart lőni. A negyediknek senkije sem volt. 0 lőni a- kart. — Te arra a nyurgára célozzl — mondta ja- zepnek az, akinek senkije sem volt. — Cn megcélzóm á másikat, azt aki alacsonyabb, meg rangjelzése van. Peter és Kazlmlr meg majd biztosítanak. ~ Kire célozzak? M kérdezte vissza jazep. A fasiszták eltöröltek egy falut a föld színéről, és az a negyedik, aki mindenáron lőni akart, az elpusztult faluból való volt. Az e- gész rokonságát megölték, és bosszút akart értük állni, ahol csak lehel. Azt bizonygatta, hogy ha kettő eltűnik, a kutya se veszi észre: hogy ez a legalkalmasabb idő. mert a németek pucolnak, csak a sarkukat látni, fölösleges vacakolni velük. Es nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről. Közben a katonák bementek Péter házába, és Péter arra gondolt, mi lesz a falnből, ha ők végeznek ezzel a két némettel. Ott a dombon, a templomnál, farkaséhesen várták őket a többiek, Kazimíréknál még a legelején tartottak, az ö háza állt a legközelebb a gázlóhoz, a templomhoz, az ágyúkhoz. Kazimir majd kinézte a szemét, mikor a németek beléptek a házába. Semmi különösebb hasznuk nem lehetett ugyan belőle, mert ami a disznóölésből még megvolt, azt Kazimír elásta a kertben, kivéve a füstölőben lógó sonkát — kár érte, de nincs mit tenni. Kazimír kisfia már az udvaron futkosott, tehát minden rendben, nincs értelme agyonlőni őket. Es úgy alakult, hogy abban a pillanatban, mikor a negyedik partizán (név szerint Alois) azt mondta: ,,Te arra a nyurgára célozzr, a másik három összeué- lett éa ugyanarra gondoltak. Nem szabad! De fölösleges lett volna a negyediket lebeszélni, 8 gyűlölettől nem is látta a németeket. Vicsorgó fogú farkasokat látott. £s csak arra várt, hogy közelebb jöjjenek. Nem szabad célt téveszteni. A vadállatok egyik házból a másikba futottak, ki-kiszakitottak egy-egy darabot Alois népének testéből. — Lövéshez készülj! A három partizán rávetette magát a negye- dikra, szíjakkal összekötözték, mert ellenkezett,. és sehogyan sem tudták féken tartani. Azután leguggoltak a bokorba, s miközben tartották lecsúszó nadrágjukat, figyelték, hogy odalent hogyan fosztják ki a németek a falut. A negyedik a földön feküdt t a legocsmányabb szavakkal szitkozódett: ft, ti rohadt kntyafajzatnk! Megöllek Hte- ketl Mint a csirkéket, úgy kopasztlák meg ö- ket. Látod. Kazlmfr, te sezrencsétlen korca, mit csináltál? Árulók! jazep, !8faTi4cÓ vagy te is, nem tanító. A szentségit az egész femtllád- nakt jazep elkapta bajtársa nagy szakéllát ée betömte vele a száját. A németek bementek as utolsó előtti házba — ez jazep háza volt. Pokoli lassan múlt az IdÓ. jazepnek úgy tűnt, hogy egy egész óra telt el. Gondolatai visszatértek a kiindulóponthoz. de az asszony rannkához szokott keze mór nem simogatta a nyakát, hanem szorongatta. Micsoda átkozott badarságok jutnak az eszé- bel De miért vaunak ott olyan soká? Mit csinálhatnak olyan hosszú Ideig? Csak nem...?ll Lehetetlen... És ha mégis?! Úgy érezte, hogy az arcbőre valahogy furcsán zsibbadni kezd. Érezte, hogy elsápad, hogy a vér a szívébe tolul, s kínszenvedés lelt a várakozás. Még a lélegzetét Is visszatartotta. óvatosan, hogy bajtársaí meg ne lássák, kinyitotta a závárzatot, é< sárga töltényt osfisz- tatutt a beolajozott csőbe. A németek kijöttek a házból. Senki sem rn hant ki utánuk, senk! sem zokogott, senki sem átkozódotf. Sem a gyerekek, sem a felesége, sem a oagymama. Ismét arcába szökött a vér. Tüzelt az arca. Minden rendben van. A németek a kiskapun keresztül bementek a kertbe, elhaladtak a ribiszkebokrok és az almafák mellett, felmásztak a hintára, nokiru- gaszkodtak és hintázni kezdtek, s erőlködve nyújtották ki a lábukat, amikor a deszka felfelé .siklott. Harsányan nevettek, héfra-hátra- vetették a fejüket, úgy nézték e felettük ng- réló eget. Milyen nagyszerű! Mozgásba jött az egész világ. Önfeledten szórakoztak, sorjában el-elriigaszkodtak a földtől különböző Irányba huzigálták a köteleket, és akkor a hinta ferdén repült felfelé, féjttk fölött forgott az ég, s a felhők szembefutottak velük. — Heinz — mondta az egyik — szédülök. A szalonnával, vajjal, tojással és mézzel megrakott hátizsákok a fűben álltak, kövérre tömötten, mint a vemhes tehenek. — Heinz — mondta az egyik —, nekem mór elegem van. A hinta azonban egyre magasabbra szállt, a deszka ímbolygott a lábuk alatt. A föld felágaskodott és bukfencezve felbillent, és ez már egyáltalán nem a föld volt, hanem a zöld ég — legeié, melyen a két vemhes tehén lakmározta a zsenge füvet. Tompán fénylett a deszka, mint egy Messerschmltt szárnya. A németek odatántorogtak a molorkerókpér- hoz. Berakták a oldalkosárba a súlyos hátizsákokat és féltucat összekötözött tyúkot. A- mikor a motorkerékpár átszelte a gázlót, és megtett körülbelül töszáz métert, a három partizán kioldozta 8 negyediket. Az most már nem szitkolözott. A szakállén folytak a kbny- nyek. Szörnyű igazságtalanság történt. Házát felgyűftotta, feleségét, Cgyermekeit, rokonait elpusztította az ellenség. Bajtársai azonban megtiltották neki, hogy bosszút álljon. — Soha nem fogjátok ezt megérteni ~ mondta. És mindig lesznek olyanok, akik nem fognak megérteni titeket. Mert az igazságosságot nrindenki a saját szemszögéből nézi. , —yó— fordítása HOLECKO VIKTOR niusztríclója
