Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-06 / 19. szám

4

AZ NDK PiM ÄliA líOKiöZlAK

— Amikor talalTOstik »zt a tizenüt évet, elhatáruztam. hogy he bUzabadulok, lalgyúitom azt az épületet, és legyen, ami leaz, ké- Jaian végignézem, hogyan égnek benn mindazok, akik kinyírtak — mesélte egy elég ínra alak, és kezével az egykori étérovái já- rásblröság épületére mutatott, amelyben ma egy kis koníekciós üzem dolgozik,

A történet folytatása is érdekes, engem mégsem ez vonziitt ide, haneni az élet. Talán hazudott is az illető, lehet, hogy el sem volt Ítélve, de mindenesetre érdekes, hogyan fordult a dolog jobbra.

Nagyon egyszerű a történet; mert miután összevonták az egykori itúrovél (párkányi), áuranyi (surányi) és \ové Zámky-i (ár- sekújvárl) járásokat, itt Stúrovéban (Párkányban) egyik naprál a másikra acimtalan ember, többnyire nők munka nélkül maradtak.

— Ml legyen velük? — kérdezték a helyi vezetők az egyre sza- porodé kérvények fölé hajolva.

Ekkor • járási pártbizottság és nemzeti bizottság határozata a- lapján átutalták az épületet a járás ipari vállalatának. Meghízták, hogy hozzon létre egy műhelyt, ahol munkát biztosíthatnak azoknak az asszonyoknak, akiknek a kérvénye már több hónapja benn volt a városi nemzeti bizottságon. Ez 19S0-ban volt. Összesen huszonhárom alkalmazottal kezdték, később negyvenre szaporodott a létszám, az év végére újabb műhelyt nyitottak, s már hatvanan voltak.

— Sok kérvény feküdt akkortájt a városi nemzeti bizotlság munkahivatalában — mondja Varga Fereno, a fidkiizem vezető- ja —, de mi megtettünk minden tőlünk telhetőt. Igaz. szerencsénk Is volt, mert sikerült elég megrendelést szereznünk. így nem okozott a feladat gondot. Sokkal nagyobb probléma volt az, hogy az első munkásnőink többnyire hivatalokból, vagy a hivatalok segédszemélyzetéből kerültek ki, s nemcsak a varráshoz nem értettek, de még a fizikai munkához sem voltak szokva. Eleinte csak egyszerűbb munkákat vállaltunk: törülközőket, konyharuhákat, férflalsénemüt, pizsamákat varrtunk, többnyire nem munkaigényes darabokat, Így kezdőink is boldogultak a feladattal. 190.5- hen újabb műhelyt nyitottunk, százra szaporodott a létszámúnk, és már bonyolnltabb munkákat Is vállalhattunk. Ekkor kezdtünk nadrágokat varrni, a két év múlva, 1967-ben már az NDK piacát is meghódítottuk velük. Sőt, később egészen átálltunk. Ma teljes kapacitással az XDK piacára dolgozunk.

Amíg mindezt megtudom, átsétálunk az egyes termeken. Nem tipikusan üzemi, gyári csarnokok ezek, inkább tantermekre emlékeztető nagy helyiségek. Egyik-másikból két-hárnra tanterem is lehetne. Akár két-hárnmszáz ember Is bezsótolódhatott ide annak idején egy-egy nyilvános tárgyalás alkalmából Most viszont különböző varrógépek sorakoznak hosszú sorban. A gépek mellett lányok, fiatal és Idősebb asszonyok. Konfekciógyár kicsiben. Az egykori komor bírósági falakat színes képeslapok és desszertek virágos fedelei díszítik.

A lányok és asszonyok, miután belépünk az üzem vezetőjével a műhelyekbe, felemelik a fejüket, érdeklődéssel végigmérnnk. majd mintha ott sem lennénk, ismét a gépek és a vavrásra váré ruhadarabok vagy vasalóik fölé hajolnak, és szorgalmasan dolgoznak tovább. Szorgalmuk érthető. Az egyik teremben egy kis fekete táblára van írva az utolsó, mintegy húsz nap teljesítménye: HB, IBI, 182, 200, 201, 210... Nemrég kezdték ezt az új munkafnlyamalnt. így néhány napra szükség volt, míg elérték a szükséges napi lel- jesitményt.

Az üzem vezetője meg a mesternök, Takács Iloua, jansn Júlia, Szálai Irén, Almási Edit, Mácsai Katalin és másuk menkájál dicsérik. Annak Idején, amikor a városban üzemelni kezdett a papir- Ryár, tübben közülük elmentek szerencsét próbálni. De a leglnhb- je viszajött, és ma a mintegy száznegyven-százötven embert tng- lalkoztató üzemnek már van törzsgárdúja, mert rég hnzla utolsó Ítéletét az egykori járásbíróság.

Némelli I.sfván

H

l «2 •ml»r vi«*zaiwk!iret a jn«g- ött úte«, még a lélag»»!« 1« •!- áll a í«lledezé«t*l: mily »okát tettünk ez alatt a szúguldú fél évszázad alatti Csodálatos átalakuláson ment át az egykor elmaradt agrár- áll-am, s élenjáröl. Igen fejlett Ipari országgá lett... Bámulatos fejlődés ment végbe szovjet földünk hatalmas térségein... Óriási vlllanytelepek... Mesterséges tengerek és folyók, amelyek vízzel látják el a sivatagokat... Az első műholdat szovjet embeiek küldték a világűrbe, és az első ember, aki megnyitotta az űrkorszakot, ugyancsak szovjet ember voit... A Földről Irányított Lunohod több hónapos utazást tett a Holdon, a tudományos űrlaboratórium a Vénus poklából jelentette a tudósoknak, hogy a rajta elhelyezett inűszei-ek látnak, hallanak, éreznek... És végül, Nyugat- -Szibéria csodálatosan megűjhodoit sivatagai... Megannyi vívmány — korunk történetének büszkeségei.

Mégis úgy érzem, hogy a szovjetország legnagyobb vívmánya a szovjet ember. Amikor erre gondolo'k, mindig eszembe jut a következő történet. A háború után Moszkvába tanácskozásra ültek össze a Hitler-el- lenes koalíció négy államának külügyminiszterei. Az egész világról ösz- szesereglettek a sajtó képvlselőf. A tárgyalások egyik szünetében két ju goszláv újságíró, akikkel még a nürnbergi per Idején Ismerkedtem meg, odajött hozzám egy harmadik újságíróval, egy közismert amerikai pubU- clstával. Odajöttek és kértek, legyek döntőbíró egy vitájukban.

A könyvem, az „Egy Igaz ember története“ azokban a napokban jelent meg angolul. Az US.A-ban felfigyeltek rá. Nos, az amerikai koWéga azt állította, hogy a könyv utószavát, a- melyben Igazolom a leírtak valódiságát, csak azért írtam meg, hogy reklámot csináljak a kötetnek, és az a- miről a könyvben szó van, soha nem történt meg, és egyáltalán nem történhetett meg. Persze, jugoszláv barátaim, akiknek a szeme láttára írtam a történetet a nürnbergi per napjaiban, hittek a könyv szerzőjének, és hittek a történet valódiságé ban. Ez volt hát, amiben fogadtak. A tét: tíz vacsora.

Azt mondtam, szívesen eldöntőm a vitát, ha az amerikai kolléga megindokolja kétkedését.

— 0. ml sem egyszerűbb — mondta az amerikai. — Magam Is vezetek sport-repülőgépet, és tudom, milyen érzékeny masina a vadászgép. A könyvben pedig egy láb nélküli ember vezeti, de nemcsak vezeti, harcol Is, sót, nemcsak harcol, hanem le is győz! a német gépeket. Ez az első ok — és behajlltotta az egyik ujját. — Nos, tegyük fel, hogy a .pMó- ta valóban mindent ügy tett, ahogy azt ön leírta. Ml volt az, ami ösztönözte? Ml volt az, ami ezeknek a hihetetlen nehézségeknek a leküzdésére sarkallta? Hogy megtette, azzal gazdagabb lett? Kinevezték vezér- igazgatónak valamilyen nagyválla-lat- nál? Nem. Előrelép tét lék tábornoknak? Nem. Vagy talán jó partit csinált? Nem. Ön azt írta, hogy megmaradt főhadnagyi rangjában, és a háború kellős közelién visszatért a lé- giflottához azért, hogy ismét és úji-a kockára tegye az életét. Hogy lehet Ilyesmit elhinni? Ez gyerekmese. Ez a második ok — és diadalmasan behajlította a második ujját.

A könyvem élő hőse, Mareszjev A- lekszej Pctrovics azokban a napokban éppen Moszkvában volt, így hit számomra nem volt nehéz eldönteni a vitát. Az egész társaság jókedvűen

Í-í v'si J 9r 'jj ' ^

./ V .í-:'

V-:' %

íj:- '

lyt'

; megvacsorázott, az amerikai kolléga ; bőkezűen fizetett azért, hogy kételka- I dett a szovjet emberek erkölcsi ere- í jében és a szovjet Irodalom valósá- i gában. De azt hiszem, mégsem hitt } nekünk teljes egészében, í Néhány év múlva egy háborús ve- l teránok küldöttségének tagjaiként — ; a küldöttségben voltak azok, akik az ■ Elbánál találkoztak az amerikaiakkal ! — Mareszjevvel elutaztunk az Ame- ' rtkat Egyesült Államokba. A fogadá- í son megjelent újságírók közt volt az ^ a kolléga is, akt annak Idején az- í zal a pompás vacsorával vendégelt t meg bennünket Moszkvában. Barát- ;! ságos volt, tréfásan célozgatott az i elvesztett fogadásra, de úgy vettem észre, hogy titokban Mareszjev lábalt figyeli, látszott, hogy lelke mélyén meg van győződve, átejtették öt ezek j a „ravasz vörösök“.

' Távol áll tőlem olyasmit állítani, -' hogy hősiességre csak a szocialista világ embereinek van joga. A törté- nedem bebizonyította, hogy mindenfajta társadalmi formációnak vannak hósel. Vegyük például azt a három amerikait, akiknek a nevéhez fűződik az első Hold-séta. A hősiesség azonban csak nálunk, a szovjetországban lett tömeges jelenséggé, úgy Is mondhatnám, jellemvonássá.

A tapasztalt, sok mindent látott amerlkal újságíró nem hitt AlekszeJ Mareszjev szent, önzetlen hőstettében, pedig bátor cselekedete nem volt egyedülálló. Láb nélküli pilóta harcolt az Északi Flotta tengeri légi- erejénél. Láb nélküli ezredes, egy légi alakulat parancsnoka támadásba vitte gépét az ellenséges egységek ellen. A háború után Ismerte meg az ország a háborús rokkant, láb nélküli kombájnvezotö, Prokofij Nyek- lov nevét.

Nem a pénz, nem a karrier, ne;n az előnyös házasság, hanem a haza- • szeretet, a kommunizmus eszméi i- ránti hűség lelkesíti a szovjet embereket derék tettekre, s ha a helyzet úgy kívánja, hőstettekre.

Nemiég helikopterrel repültem vé- gig azon az új. most születő útvonalon, Szibériában, amely Tyument fogja összekötni a leendő Szurguttal. E- zer és ezer Ifjú meg leány dolgozik rajta. És hogy dolgoznak!

Beszélgettem velük. Hallani akartam, mt késztette őket arra, hogy elhagyják szülőhelyüket, és eljöjjenek Ide, erre a kietlen vidékre. A jó kereset? Nem, a kereset Itt alig valamivel több, mint az ország szívében folyó építkezéseken. A dicsőség?

Az elérhető a Szovjetunió bármely részében, csak szívvel-lélekkel kell dolgozni. A karrier? Csakugyan, az emberek Itt rendkívül gyorsan fejlődnek, de aki tehetséges, annak mindenütt van lehetősége a fejlődésre.

Hát mégis ml, m! az, ami idehozza őket?

A kérdésre többnyire ezt a választ kaptam;

— Tudja, mit ad az országnak ez az út? Földgázt, kőblajat, aranyat.

És ez csak a kezdet.

— Ez alatt a sár alatt megtalálható az egész Mengyelejev-táblázat. ^

És ez a mondat úgy hangzott, mint egy valóságos jelszó, az építők jelszava.

Mikor az ember ezen a nehéz útépítkezésen jár, s a komszomoltagok- kal beszélget, érzi, hogy a kor egyik óriás! hőstettével találkozott.

1972-ben Alekszej Mareszjevvel Brüsszelben Jártunk, tagjai voltunk az európai biztonsági értekezletre kiküldött delegációnak. Az üléseken, a- kár a szálloda előcsarnokában, állandóan láttam, mekkora érdeklődéssel, tisztelettel, szeretettel néztek a különböző nemzetiségű, más-más meggyőződésű és vallású emberek erre az egyszerű, rendkívül szerény '' emberre, aki szelíden mosolyogva fogadta az üdvözléseket. Néztem és arra gondoltam, milyen büszkén hangzik most ez az egyszerű két szó: szovjet ember. ?

BORISZ POLEVOJ

. második világháború befejezés előtt állt. 1945 ^ márciusában és áprlUsálian a szövetséges katonai egységek egyre inkább nyomulták be a ná- ciStt Németországba. A fasizmus közeledő vége és a Szlovák Nemzeti Felkelés erősen l.ei'o'yásotta a közhangulat kialakulását Csehországlian is. A nép készült a fasiszta megszállók elleni ,,fellépésére“.

A hazai eillenálló csoportok helyzete nem volt köny- nyű. Készülniük kellett a még mindig erős ntegszálló hatalom elleni harcra, másiészt le keüetí győzniük a cseh társadalom egyes, alibista köretnek ellenállását. Ezek ugyanis azt vallották, hogy a legokosabb lesz kivárni a felszabadulást, mivel a háború sorsa már úgyis el-dőit, nincs értelme a fegyveres harcnak. Ez a taktika persze a németeknek és a németekksl kollaborálő protektorátusl kormánynak jött kapóra. A legalkalmasabb pillanatban maguk akartak megszervezni egy „tor dulalot“, és így a háború után Is hatalmon maradni.

Ebben az Időben napról napra nagyobb lett az Illegális kommunista párt tekintélye, mivel éppen a kommu nisták szervezték az egész háború alatt a legkovetkeze tesebben az ellenállást, és ők is hozták a legnagyobb áldozatokat.

Az Illegális Rudé právo januári számában például ez áll: ,,Nem szabad megengedni, hogy nemzetünk tétlenül várja, míg a Vörös Hadsereg felszabadítja. Ez le moshatatlan foltot hagyna nemzetünk becsületén. Nem engedhetjük meg, hogy a cseh nemzet ne álljon ellen a falvalnkat és városainkat leromboló német fasisztáknak. Cseh nemzetünk minden erejéből járuljon hozzá felszabadításához, a cseh életek és a nemzett kincsek megmen lé séhez.“

A nácik a megszállás egész Ideje alatt tisztában vol tak azzal, hogy legnagyobb ellenségük a kommunisták. Ezért Igyekezitek hatalmi szerveik teljes bevetésével éppen a kommunisták egységét a lehetó legjobban szétzúzni. Még 1945. március 7-én Is sikerült nekik a CSKP prágai I. -kerületi illegális veztését lebuktatni. Ez a beavatkozás fékezte ugyan a kommunisták ellenállási tevékenységét, de nem állíthatta meg a fasisztaellenes harcot.

A fasiszták 1944 második felétől már tisztában voltak

k Cl Níp mh

í . '

vele, hogy a háborút elvesztették, és csak idő kérdése, mikor vonulnak vissza Csehszlovákiából. Már csak azt kellett eldönteniük, hogyan bonyolítsák le a legsimábban a visszavonulást, és hogyan szállítsanak ki a lehető legtöbb értéket Németországba. 1944 végén született az ARIZ elnevezésű, a legkisebb részletekig kidolgozott visszavonulási terv. Ez különös figyelmet szentelt Prágának. Minden elmozdítható értéket ki akartak innen vinni, az el nem szállítható értékeket pedig lerombolni.

A háború utolsó napjaiban Cseliországban állomásozott a német közép hadseregcsoporthoz tartozó erős katonai kötelék, amely Ferdlnánd Schörner náclsta marsall parancsnoksága alatt áWt. Az volt a feladatuk, hogy a Csehországban összpontosított hatalmas hadifelszerelés és a cseh országrész természeti adottságainak kihasználásával a lehető leghosszabbra nyújtsák a harcokat.

Az össznemzeti forradalomra való felhívást a prágai rádió 1945. május 5-én sugárzott segítségkérése jelentette. A felkelés élére Csehszlovákia Kommunista Pártja állt. A párt a forradalmi szakszervezeti mozgalomra és a partizánegységekre támaszkodott. Ezzel egyldó ben tevékenykedni kezdtek a forradalmi nemzeti bizottságok Is, fóleg vidéken átvették a forradalom Irányítását. Prágában mint a cseh ellenállás legfelsőbb szerve a Cseh Nemzeti Tanács ténykedett. A forradalmi nemzeti bizottságok Irányították a harcokat, biztosították a lakosság ellátását, a sebesültek gondozását, egészség- ügyi és szociális segítséget nyújtottak a hitleri fasizmus áldozatainak, felügyeletük alá vették a nemzeti vagyont.

A felkelés első napján az ellenálló harcosok sikereket értek el. Elfoglalták a fontos stratégiai pontokat, leszűkítették a németek mozgáslehetőségét, fegyvereket szereztek a harcolók számára és megszakították a megszállók hírkö?lést vonalait. Magában Prágában sikerült a németekre erőszakolni saját harcmodorukat, és a barikádok százaival a németek mozgási lehetó^-gc mlnlmáltsra csökkent.

E sikerek dacára Is a német oldalon hatalmas katonai műszaki túlerő volt, nehéz fegyverekkel Is rendelkeztek és nem utolsósorban gazdag harci tapasztalatokkal. Külső segítség nélkül a májust felkelés halálra lett volna ítélve. Bár az általános katonai helyzet kilátástalanná tette a németek harcát, a Wehrmacht, de főleg az SS egységei folytattak ádáz harcot a végsőkig Prága utcáin.

A cseh nép májusi felkelése katonai szempontbői harc volt az összekötő vonalakért, mert a korszerű hadászatban nagy jelentősége van az összekötő vonalaknak. Minden ezekbe való beavatkozás azonnal a tervezett hadműveleteket zavarja meg. A májust felkelés megmutatta, hogy éppen Itt voltak a német védekezési tervek gyengéi.

Ha harminc év távlatából értékeljük a cseh nép májusi felkelését, látjuk, fontos szerepet játszott abban, hogy a németek nem tudták megvalósítani visszavonulási terveiket, és elrabolni a cseh nép nemzeti kincsének nagy részét.

A legnagyobb erő, amely eldöntötte a felkelés sorsát, a szovjet hadsereg volt. Gyors ütemben előkészítette a prágai hadműveletet, és szétzúzta a cseh országrészek ben állomásozó Schörner-hadsere.get. Az volt a felkelés hibája, hogy nem sikerült terveit összhangba hozni a szovjet hadsereg prágai hadműveleti terveivel.

A szovjet hadsereg segítsége nélkül a felkelők, hiába volt minden elszántságuk és hősiességük, nem tudtak volna ellenállni a műszakilag jó' felszerelt, tül- erőben levő német hadseregnek. A szovjet páncélos fi. egységek, leküzdve minden nehézséget 1945. május 9- én behatoltak Prágába és felszabadították a hősiesen küzdő várost. ' ^

A cseh nép május! felkelése fényesen bebizonyította ^ hogy helyes volt az a koncepció az ellenállásról, me j

lyet a kommunista párt hirdetett és megvalósított, i

—Iir— i