Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-06 / 19. szám
5 A CaehszlOTák Szocialista Köztársaság kormánya Csemlczky László akadémiai festőnek a közelmúltban a nemzeti művész elmet adó mányozta. írásunkat ebből az alkalombéi közöljük a művész eddi gl munkásságáréi, éietútjárél. Sok szeretettel gratulálunk neki a magunk és olvasóink nevében a magas kormánykitüntetéshez. „A fény nem alszLk ki. csak helyet változtat“ Romain Rolland Szúrnátra szigetén van egyfajta fénybogár, melyet az emberek nyársra húznak és vele világítják az utat. Csemiczky Lászlö akadé mtal festőművészt „akasztani szokták“, s csodálatosképpen nem hal bele, mint a fénybogaratk, inkább ez adja vissza úgyszólván naponta az életét. Nemcsak emberek, tiömegek útját világítja be. Mert benne Is ott a fény, amelyet először ecsetjére, majd vásznára vagy akvarelljére helyez, hogy később lámpásként adhassa az emberek kezébe. Ezért akasztják föl Csemlcziky Lászlót művészetének hódolói, persze nem a hőhérok fájára, hanem lakásuk falára. Elindulnak akvarelljeinek egy-egy gyalogősvényén, amely elvezeti őket a füvek, a fellegek közelébe, ahol friss levegőt szívhatnak. Beleolvadhatnak színeinek lágy tónusaiba, elringatja őket, sima vizek felüiletén sodorja, viszi, pihenteti. Futtában kapja el a szelet, s állítja meg a képein. Vihartépett, magányos fáit, amelyek mégis dacolnak a természet elemeivel, a harcos ember szimbólumának nézhetjük. Pedig realista festőművész. Ecsete, képzelete, alkotóereje hozta létre a ma már megszámlálhatatlan, sok ezerre rúgó ak- varelljét, olajfestményét. Izmusok barikádjai keresztezik az 6 útját Is, de nem térítik le róla. Tanulmányozza felépítésüket, majd egy- egy eosetvomással lerombolja őket, hogy hű maradhasson önmagához, így őrzi meg festői egyéniségét. Á „vörös piktor“, ahogyan hajdanán elnevezték, nem proletárgyerekként látta meg a napvllá got. A liptói havasok egyik évszá zados településén, Osemíoen szil letett, egy fatomyos kis kúriában. A hajnalok ködéből a Krlvány, a Chocs, a Király-hegy bontakozott ki reggelenként a gyermek Cse mtczky szemel előtt, hogy estén ként sötét köntösükbe bújva lép jenek az éjszakába, Szülőföldfének varázslatos alikonyalt méltán ne vezhetjük akvareMjel bölcsőjének Egynéhány kivételével alkonyat kor született valamennyi. Liptó legszínesebb órái azok. amikor a lebukő napot a felkelő hold váltja föl. Olajfestményeit bratlslaval műtermében a kora délutáni órákban festi, de sokszor megesik, hogy ecsetvonásai belenyúlnak a késő éjszakába. Ilyenkor fáradtak a reggelek, s a lassú percek ablakain át emlékek vonulnak. Borúsak és kacagtatók, színesek és feketék. Látogatásunk egy Ilyen hangulatú délelőttre esik. Széjjelnézüink műtermében, meghallgatjuk embert és művészt gondjait, s betekintünk emlékeinek szélesre tárt ablakán. Az egykori szép, csendes Cse- mlcére betört a XX. század technikai forradalma, s a családi fészek a liptói tenger fenekére kerül. Lassan, de biztosan önti el gyermekkorát, volt játékai színhelyét. Minden emlékké sűrűsödött. Szakadatlan változás. A szülőföld száz ráncba szökött arca halott, de a társadalomé új. Az ősi fák meghaltak, de a művész stívében az eszme fáinak koronái terebélyesednek. Negyvenhat éve tagja a pártnak. A fiatal Csemiczky Lászlö a bu dapestí Képzőművészeti Főlaltolán ismerkedik meg Lőrlncz Gyulával. A két szlovenszkől magyar fiú szülőhazájából hozza magával a demokrácia szellemét, s megtalál Iák az utat a magyarországi Kom munisták Pártjának egytk illegális szervezetéhez. Csemiczky László elvégzi a párt Illegális marxista elméleti tanfolyamát, amelyet minden nap más helyen, főként az angyalföldi pincékben, vagy padlásokon tartanak meg. Nappal Csők István tanítványa, aki a mű vészetek titkainak, csodálnak egy re táguló világába vezeti. Látja az úri Magyarország felső tízezrének köreiben a pompát, fényűzést, lent a nyomort s a Horthy-csendórök terrorját. Látnia kellett lassú éh- haláMal kimúlni a magyarság legnagyobb művészeit, Derkovlts Gyulát, Dés! Huber Istvánt, József Attilát. Hátat fordít előkelő rokemainak; kubikusokat, angyalföldi proietá tokai rajzol és fest, Kassák Lajossal, József Attilával vitázik. For- radalmíságát magával viszi Cso- mlcére. Az akadémia elvégzése u- tán jobb híján egy ütött kopott kis oselédlakásban rendezi be műtermét. A település apraja nagyja ott ül műtermében, s ő megfesti a szegénység nagyjait; mosónőit, zsellérjeit, állatetetőit, a nyomor madonnáit. Festés közben Lenin és Marx tanait Ismerteti velük. Barátjukat, Isrtápoilójukat látják benne. Mennyi emlék... Megszámlálha- tatlanok. akár a képei. Bejárta Velencét, Rómát, Nápolyi, Párizst. Fiatal lelke az évezredes, évszázados művészet titkait ízlelgette és belekósto'lt a politika kodgo molyagos poharába is. Rendszerint éhgyomorral^ Mert pénzmag bizony a osamíoel kastély falai között csak gyéren akadt. Otravaléul Is alig valami. Párizsban a maga főzte rizst egy napon fahéjjal, a mástkon rózsa- lekvárral fifczerezve ették a barátaival; Lőrlncz Gyulával, Fellegi Pistával, Jankó Alexyvel. A pad- lásszoba levegőjét rózsalllat töl- Wtte be. A művészek nyomorának Illata, nem a párizsi nagyszalonoké. Ez volt a legolcsóbb; a rózsalekvár. De azért szép volt, nagyon S2ép... Párizs Után Csemiczky László Prágáról álmodik, ahová számos barátság köti, de anya,gl helyzete vtsszakÄiyszeiritl Csemlcére, az elhagyott cselédházba. Csemlc nem válik hátrányára. Legjobb oVajké- pel ebből az Időből származnak, valamtot tüneményes akvarelljet Is. Bratlslavában majd Kassán rendez önáUŐ klállftást, s közben megint Prágáról álmodik... Amikor néhány esztendő lefor gása után másodszor látogat el a művészek városába, Párizs egyik munkásnegvedében a Rue Bardl- net-en úgy rendezi be műtermét mintha soha többé nem szándé kozná otthagyni. Lázasan dolgozik. Ez a láz szórja be fénnyel a képeit, ez adja meg patinájukat. Ezekre jó emlékezni, bizony (ó.. Fél év leforgása alatt mintegy négyszáz képet fest és rajzol; nagy részük figurális kompozíció. Kőt témaköT Inspirálja; részint a spanyol háború srömyOséget, amelyeket mementőnak szánt, és meg festi a Ruő Bardlnet munkásainak nyomofát. Akkortájt Párizsban kellett volna kiállítania, de nem futotta pénzéből képrámára Kapóra Jött egy hazai ajánlat: hívták néhány portrét me^estent. Azzal a reménnyel és tervvel utazik, hogy a kapott pénzért majd be'rámáztatla és kl- állftja Párizsban az ott készült képeket, ha vlssMmegy... Nem került rá sor. Amikor hazatér, mozgósítanak. A portrékat megfesti, de Párizsra nem gondolhat többé, ott vész minden képe és rajza. A „vörös piktor“ hazat földön foglal harci állást. Nem fegyverrel Művészlé’ek nem öl, nem pusztít. Llptovsky Mikuláson nem maradhat, mert a rózsahegyi kommunista pártcsoport nyilvántartott tagja. Menekülnie Kell. Bra- tislavában a Gay utcai műterme nem csupán a művészek fészke és a párt Illegális tagjainak talál kozóhelye, hanem az üldözöttek búvóhelye Is. Csakhamar megne- szellk ténykedését, innen Is jne- nekülnle kell. A Káptalan utcában ott és úgy kezdi ©1, ahogy Párizsban abbahagyta. Megfesti a Vödrlc prostituáltjait, az építkezéseken nehezen dolgozó asszonyokat és anyákat, a szlovák bányászok sorsát, fragédlált, és a kortársairól készít portrékat. Az 1944-es fölkelés Martinban éri. Fölmegy a hegyekbe, barlangokban, szalmakazlakbín, kunyhókban húzza meg magát társaival, 3 összekötő munkát vállal. Jó néhányszor forog kockán az élete, de nincs Ideje erre gondolni. Cse- mlcén Aladár öccsével sok felkelő, bújdosó, menekülő életét menti, meg. Közben megállás nélkül dolgozik. Lerombolt falvak, puszták, a háború üszke és a halál kerül ecsetje alá. Akkori képein a vérzlvataroe esztendők nyomai élnek. Több mint félszázados alkotómunka van a művész mögött, s csaknem félszázados munka a pártban. A hajdani gúnynév, a „vörös piktor“ ma már rangot jelent. Kommunista volt, amikor a vörös jelző életveszéllyel járt, hiszen a Gestapo pribékjei hajtővadászatot rendeztek ellenük. Ehhez akkor nem volt elég a meggyőződés; megszállottság, fanatizmus kellett hozzá. S ő kommunista maradt mindmáig. A szocialista társadalom kitartó, elkötelezett harcosa. A felszabadulás után minden munkából kiveszi részét. Segít rendet teremteni a káoszban. Tisztségeket vállal, nem Is egyet, sokat. Legerősebb fegyvere kezéből ki nem hulló ecsetje marad; képei útra kelnek a világ felé. Moszkva, Párizs, London, Amerika... Négy akvarell)e függ a párizsi Louvre- ben. S mennyi új nagy olaj a mű- termébenl Figurális kompozíciók, híres emberek portréi, akvarel- lek...A közelmúltban a Zeneművészeti Akadémia falaira kerültek föl az Akadémia professzorainak Csemiczky László által megfestett portréi: Alexander Moyzesé és társaié. A csodálatosan sikerült portrékat, múzeális értékként becsülték föl a szakavatottak. Ez Idö szerint a Komensk^ Egyetem tanárait festi, és készül az őszre tervezett komáromi és nyttral kiállításra. Kép, kép, kép mindenütt... Elmúlt évek, arcok, tájak... A sok árnyék mellett föllobog a fény, amely, lm, nem aludt ki, csak helyet változtatott A mester élete fónyjárta sáv. Érzelmeit, harcait színekbe formálja. Korszakok folynak össze benne, stílusok, technikák összegez ód nek. Mindig minden együtt van életének forgatagában; múlt, jelen és jövő, az anyag és a gondolat harca. i Legföljebb az öreg füzek hiányoznak, a Vág partja, a birka- nyáj hajnali és esti kolotnpszava. az egykori kis tanya ezernyi ne- szezése, mely emlékezetében örök szimfóniába olvad. Moyzes Hona 1969-ben Irta le a fájdal más sóhajt Fábry Zoiltán, de úgy, hogy szembe Is nézett a realitással: fogyó erejével. .Amit érzett, sajnos, nemsokára szomorú valósággá vált, s 6 1970. május 31-én eltávozott közülünk. Azóta Fábry Zoltán biológiai jelenvalósága nélkül létezik az antifasizmus stószl őrhelyei Valami különös erővel feszit a gondolatban Stósz, a stószl magány és a világ, az Európára tárulkozás ere je, feszül egy hatalmas ív. Pedig Fábry Zoltán Is é- rerte a magányt, amelyet áldott, s átkozott. Kimondhatatlan erővel ívelte át a roppant szakadékot: .„..csak magamból merítve fedeztem fel az egyedüllét nagy ajándékát; önmagamat, mint a gondolat és az erkölcs eró„líHEÍ, HOGY ÍR íí Emlékezés az öt fim elhunyt Fábry Zoltánra B győzelem napján forrását, hiteiét és zálogát...“ Irta le egy helyütt. Ebből kristályosodott ki az egyik, talán legmaradan dóbb Fábry-formula, az an t-tfasiszta Fábry Zoltán hit vallása: ,,.A szellem; erkölcs A valóság: erkölcs. A kettő szintézisét erkölcsi reallz musként kell tudatoslta nimk.“ S a belső, a síőszl benső, legrejtettebb vívódás — a go-ndolat futamain — soha véget nem érőn terjedt to va; „...európai tudatodat, hu manlzmusodat akarod táplálni...“, hogy mín4ezzel perlekedjen-vitatkozzon a tudat, a leginkább rejtett szférában: „A gondo’lat Iga zát kell önmagámból klva- júdnl“ — ez felelet volt arra a kérdésre, hogy „nincs többé ráció?“ — S nem áll .meg a kérdés, faggatózlk to vább: „Nincs többé erkölcsi elkötelezettség?! — En csak ennek létét érzem, áldom és vallom. Az erkölcsi tör vény bennem; nincs, ami megcsalhatná, elorozhatná.. Te poszton állsz: űzd el a félelmeti“ Ez Stősz lakójá nak legrejtettebb üzenete ez az antlfaslamus stószl őr helyének ránk testált üze nete. .Alekszandr Gerskovlcs szovjet kutató a „Fábry-for mulában“ fogalmazta meg s szellemi antifasizmus euró pal ]elent6sé,gét. Valamlkép pen erre felel Fábry Zoltán amikor azt írja; ..Mit tehe rek én? Én csak az íráson át .tudok felegyenesedni csak a hangommal tudok használnl..\“ így vallotta a szerep — Webben a magáé nak — fontosságát Is; mta- dlgl“ A hídszerep... nálunk nem volt és nem lehet frázis. Ha a hidat felrobbantják; közöttünik csak a gyűlölet folyama hömpölyög...“ Ennek a gondolatnak egy másik aspektusaként — 1- gaz, némi rezignáltsággal — fogalmazta meg: ....az emberség forradalmárai vagyunk, egyszerű létünkkel nem lehet más célunk, mint a legnehezebb: az emberiséget emberségre nevelni, szuggerálavi, forradalmasítani...“ A rezígnácló a gon dolat legvégére vonatkozik. Fábry Zoltán érezte, tudta a korparancsot kell teljes! leni: változni és változtatni ö maga ezt végre tudta haj tani, de végre tudja-e haj tatnl?l Ez volt rezignált gyakran tűnődő kérdéseinek lényege. Akkor, amikor vl iágháborúk véresen sodró á radásában élt, amikor a fa slzmus szennyesen hömpöly gött végig a vHágon. Egy ízben Gottfried Kellert Idézte, de a figyelemre méltó Fábry Zoltán ész revétele, eszmei’ glosszája. Keller így Irt; „Csupán egy vértelen burzsoázia akarna megmaradni azon a fokon, ahol és ahogy vagyunk, e gész terhével egy félig korhadt ágon csüngve és annak néhány bogyóját rágl- csálva, míg az egész nem bukfencezik a mélybe...“ Fábry Zoltán ebhez azt a megjegyzést fűzte; ..Kitűnő meglátás, plasztikus kép, csak épp a 19. század szülötte. Micsoda Idilli szövegezés ez a burzsoázia 20. századbeli, a világháborúk eredményeihez és a vllágka- tasztrőfákhoz képesti A mélybe való bukfencezés nem olyan egyszerű, vértelen és zajtalan. A fatemot a végponton vaduló és vadító csökönyösség váltja fel. A katasztrófa; istenek alkonyának ördögi szín játékai“ Lehet-« ennél plasztíku sabban megrajzolni, a kortársak , elé tárni a háború lényegét, s azt, kik ennek okozói; azt, hogyan rántanak bukásukkal mindent? Szinte ellenképe a győzelem napjának: „istenek alkonyának ördögi szín játékai“ Megdöbbentő az a kép Is, mely mindennek nyomán Fábry Zoltán gondolatrendszeréből előttünk kirajzoló dlk. Megdöbbentő a mély ség — melyet érzett; a világosság és sötétség — melyeknek irtózatos ellentététől szülte egész életében a Ug tudott szabadulni. Az a tény. hogy a Fábry- élecmO sok nemzetiségű te rületen bontakozott ki, s válhatott teljessé, Fábry Zol tán esetében: a naclonallz- mus-tntemaclonallzmus cső dálatos kapcsolatát eredményezte. Nacionalizmuson — miként 6 Is — a jogos nem isetl önérzetet értjük, de — a korunkban már ettől elválaszthatatlan Internacionalizmussal együtt, azzal dialektikus egységben. Közismert, hogy posztumusz kötetének, a Vigyázó szemmel címűnek zárócikkében — többek között — ezt irta: „Népek, nemzetek, kultúrák ^ emberek közelítésében, közeledésében a kölcsönösség tudata a döntő. Az Igazi tntemaclonallz- mus ad és kap. Gazdagítás és gazdagodás a velejárója...“ Más helyen pedig úgy fogalmazta ezt meg, hogy ,,az Internacionalizmus az összehasonlítás és egyeztetés legjobb alkalma. Értékmérő buraánum... Az tnter- naclonallzmus alepjellege a türelem. Ezzel és ezáltal realizálható a lényege: a közeledés és közelíti Emberek az emberiségben találkoznak...“ Ez Is a már öt esztendeje halott antifasiszta Fábry Zoltán üzenete ős testamentuma. Az antifasizmus stószl ór- helyének szinte mottója lehet Immár: „A nemzetköziség nemzetek Javának közössége. £s az a közösség kibonthatja az egyes nemzetek egyéi^ sajátosságait, vegyi összewtelét. realitását...“ Ma, amikor tisztelettel és főhajtással fordulunk Stósz Irányába, mindezt alig feledhetjük. Nem feledhetjük, és nem feledtethetjük a győzelem napján... Kovács Győző
