Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-06 / 19. szám

3 Várakozási szépült arcú munkások Láda THska Ünneplőben Stvtéirsaini — Tárakozástál sxépUlt arcá munkások, pairasstok — ti mind! kfknok Táiiára, tenderére épBl minden, mit a világ bízva tekint... (Váci Mihály: Mai dlaiektike) (■By»lyfca<t)á8 8S 1. oldalrftl) O ttjátitunkikor a tuSlmloel Vllilanyepömű kéménye vígan pipált. Ondre] Snajder, a SZISZ Ozenil szer- veaeténak dolgozója megölége- déssel mondlta: ' — Amióta füstöl a kémény, ttt minden vldámahb. Blhtttem. Niaigysziilelnlk böl­csessége, hoigy a kéményfOst mindig )6 jel. Kémény, ötvenöt méter ma- gas. Besaélj, hogy épftettótek — Wrtatam a mumkásszálló 38-as ssobájának lakóját. Ladislav Tflskát. — Míg az eimher magán ér­ái munlkatársial tekintetét, ad­dig nagyon bátor. Olyan negy- vemmétetes magasságban már anra gondol, hogy közelebb van a celltogokhoz, mint a íöldhöiz, de osialk megy, kapaszkodik to­vább, ko®ben a szíve a nadrág­jában dobog. Amikor tizedszer csinálja ezt, már nem a ma­gasságra, hanem mindenek­előtt munikájára összpontosft. Jól dalgoztunik. Az első kazán már működik, és meglehet, hogy otthon éppen az én édes­anyám szobáját világítja meg az Itt gyártott áiram. A töTzsgérdából, akik aa é- pltkeaés megkezdése, 1971 óta itt vannak, többen mondták, hogy a tuSlmlcei vlllanyeiómű olyan, mintha a gyeiekílk len­ne. A semmiből nőtt ki, sivár földeken, öt évvel ezelőtt még nem akadt olyan bátor ember, a'kl azt állította volna, hogy ezen a 100 hektárnyi területen 800 megawatt áram fog te nem- ttl. Ma ez valóság. T erepjáró kocsival, bukósi­sakban és gumtcsitemá- ban megyünk a füstölgő kéménytől a vasbetonszerelők „csílJagmühelyébe“. A szabad ég alatt 54 férfi készíti elő a betonozáshoz szükséges vasa­kat. Darabolják, hajlítják, he- gesztlk. Vezetőjük, Milan Mriía közli a kinti munkahely legna­gyobb előnyét: — Legalább mindig tiszta az ablak. Közben tapossuk a latyakot, de ez senkit som Izgat, szem­mel láthatóan megszokott ólet- körülmény a cslzmaszánlg éró sár. — Hogyan töltltek szabad 1- dőtöket? — kérdek két zvoleni hegesztő-lakatost, Jaro Cervent és Karol PovalSant, — A szabad Idő ritka, műit a fehér holíó. Pénteken szinte rendszeres az örömhír: fiúk 1- lyen vagy olyan rendkívüli mun­kát kell élvégeznt. Mindketten SZISZ-tagok vagyunk, és nem lenne szép, ha éppen ml, fiata­lok húzódnánk a munkától. A­klk közel laknak, hazautaznak, és azok is, akiket vár a csa­ládjuk. Ez csak természetes. Ml, fiatalok maradunk. Srzem, hogy utolsó mondata jelképes, de nem szakítom tél­be. — Soha egyetlen zokszót sem hallattunk. Aki vállalta TuSimtcét, tudta, hová jön. A jégkorong-VB közvetítése alatt Is dolgoztunk. Az ETU II. ak­kor ds épült, hiszen hogy tel­jesítsük Idei tervünket, napon­ta kétmll'Mö korona értékű munkát kell elvégezni. De visz- szatérek a világbajnoksághoz. Éppen a szovjet válogatottal játszottunk. A teremben, ahol a tévékészülék áll, már egyet­len szék sem volt üres, a sző­nyegen ts ültek. Az első percek izgalma után egyszerre csak becsapódott az ajtó, s beron­tott a mester: — Fiúk, ne ha- ívjgdujatok, valahol csőrepedés van. Gyertek, segítseteki Méltatlankodtak. Nem a hiba miatt, azt persze hogy nem le­hetett időzíteni, de a hoki miatt. Mire a helyszíni« értek, a repedt cső körül már gödör tátongott, és a szélén ott állt zsebre tett kézzel a baggeros. A fiúk nekiláttak, és éjfélre a vezeték ismét működőképes volt. Munka közben a mester tájékoztatta őket a mérkőzés állásáről. Az 6 végeredménye 5:1 volt, természetesen a cseh­szlovák válogatott javára. Csak a munikásszállóban érte őket a meglepetés, hogy az eredmény fordítva érvényes. — Ml történt a mesterrel? — Aznap semmi, mert reg­gelig dolgozott. Épp' az volt a sze.rencséje, S tanislav Krym, a SZISZ ü- zemi bizottságának elnö­ke: — Vagy ötven vállalat érde­kelt az építkezésben. A gazda­sági vezetők kezdetben vala­miféle japátolásl akciónak fog­ták fel a védnökséget. A SZISZ -tagok alig tudtak valamit ar­ról, hogy mit szállít vállala­tuk Tuéimicére. Ma valameny- nyl Ifjúsági szea.-vezet Ismeri ü- zemiik velük szembeni kötele­zettségeit, tehát a védnökség nem vészjelzésre lép életbe, nem csaík akkor gondolnak rá a gazdasági vezetők, amikor ba] van. A SZISZ védnöksége az ETXI II. fölött folyamatos te­vékenység. Csak egy példa a sok közül: szállítőlnk egyike a vltkovloei vasmű. Tavaly vagy három hónapon át nem bírtuk tőlük megkapni a ka- zánhézhoz szükséges csöveket. Sürgetéseinkre csak ígéretek jöttek. Végül a SZlSZ-szervezet révén sikerült kiderítenünk, hogy míg az ostravaiak Chomu- tovból nem kapják meg a csö­vekhez szükséges nyensanyagot, addig a ml megrendelésünknek sem tudnak eleget tenni. .A cho- mutovlak viszont haragra ger­jedtek, amikor elmondtuk, mi­ről van szó. — Még nekik áll feljebb? Fél éve egyetlen aoéltuskót sem kaptunk tőlük, ez fékezi a ne­kik szóló szállítmányt is. Az egészet aztán az Ifjúsági szervezet vette a kezébe, és sikerült kibogoznunk a retnénv- telenül össze.sjabalyodott szá­mokat. Ä hazai fiatalokon kívül májustól októberig a szo­cialista államok fiataljai Is dolgoztak az építkezésen. Zdenék AuUckyt, a CSKP üze­mi blzottsá.vának elnökét kér­tem meg, mondjon róluk né­hány szót. — Legnagyobb lendülettel a szovjet fiatalok dolgoznak. Úgy­szólván mtnden munkanormát megdöntötték. .A magyarok és a németek pontos munkát vé- .geznek, felesleges őket ellen­őrizni. .A kubaiak végtelenül vi­dámak. Sa-jnos, velük csak kéz- zel-lábbal tudtunk beszélni, nem csoda, hogy ez sok nevet­séges helyzetet teremtett. Volt Itt egy magas kubai fiú. Andresnak hívták. Megkínált szivarral, és csak úgy melléke­sen vajamilyen szémentet em­legetett. Én kezet ráztam vele, és csak azt hajtogattam: viva Kuba, vlva Castro. Mást ugyan­is nem tudtam. Egy Ideig bőlo- .gatott, majd megfogott, és csak a hatalmas hátán tértem ész­hez. Vagy húsz méterre! odébb letett a cemeniteszsákoknál. Szément — mondta, és kezével a hátára mutatott. Megértet­tem. A zsákolásnak csak nem akart vége szakadni. Azóta sem dolgoztam olyan Iramban, és ha lehet, elkerülöm a hatalmas kubai fiúkat. Vas és beton j 11 áromezer fiatal munkáját H dlc.sérl a tuéimlcel vU- * " lanyerömű, amelyet büsz­kén sorolhatunk a szocializmus nagy építkezése! közé. Mlnd- nyájunikból munkást faragott a kemény munka. Adminisztrátor­ból mozdonyvezetőt, SZISZ- funkdonárlusból Poclein-gép kezelőjét. Sokan közülük a fél­vagy egyéves brigád letelte u- tán is Ittmaradiak TuSlmicén. ZÄCSEK ERZSÉBET Bratislava egyik remeke lesz (Epftlk a tízemeletes tnternátust) Szlovákia fővárosának egyik büszkesége a Bratislava Szál­loda. Tudjuk, hogy a győriek építették, és csúcsidő alatt készültek el vele. Munkájukkal olyan nagy sikert arattak, hogy 1974 őszén újabb építkezést bíztak rájuk. Bratielave legszebb helyén, az egyik fűvé.szkert utáni telken, egy 10 emeletes Internátust kell felépíteniük. Milyen lesz ez az Internátus, kik laknak majd benne, és mikorra készül el? — ezt szerettem volna megtudakolni az építkezés színhelyén. Arra persze nem számítottam, hogy a szerencse Is mellém szegődik. Az építkezés vezetője, Mískv Károly főmérnök ugyanis rég! ismerősöm, a Bratisla­va Szálloda építkezését is 6 irányította, és többször elbe­szélgettünk akkor. ..Las.san már Pozsony az otthonom* Negyvenkét-negyvenhárom körüli igen szimpatikus férfi Mlsky Károly főmérnök. Tulajdonképpen budapesti lakos, d* hát már harmadik esztendeje Bratlstavába ,,exportálta* a munka, öt küldi- ki a Magyar Építésügyi Minisztérium Bxportosztálya, a MONEXPORT, amikor mint fövállalkoiök külföldi építkezést Irányítanak". A Győr megyei fipltőlparl Vállalat tulajdonképpen csak kivitelezőként szerepel, ugyan­ügy, mint jő néhánv egyéb Ipari vállalat. Ezek munkáját Irányítja Mlsky főmérnök. Ami azt jelenti, hogy éppen csak ..kirándulásképpen“ utazik haza a magyar fővárosba, szol­gálata alatt Itt Bratlslavában lakik feleségével, valamint kisebb gyermekével. Nem a legideálisabb élete van tehát egy liven építésvezetőnek. Mlsky mérnök azonban azt mondja, megszokta már, s annyira megszerette Bratlsla- vát, hogy kisebbik gyermekét Itt Is járatja ővodábal Az Aj építkezéa — Es ezzel a mostani űj építkezéssel hogyan állnak? — tértem rá jövetelem tényleges céljára. — A csehszlovákiai STROjEXPORT megrendelésére á műit év oktöberében írtuk alá azt a szerződést, amelynek értel­mében 1979 szepterében beköltözésre készen átadjuk az új Internátust. A tízemeletes Internátus mellett még egy úgy­nevezett „lepéi^yépOlet“ Is lesz. Az építkezés kivitelezője éppen úgy, mint e Bratislava hotelnél a Győri Állami Épí­tőipari Vállalat, az ő szovjet rendszerű házgyáruk készíti el és hozza Ide a panelelemeket. Ezeknek a paneleknek az az érdekességük, hogy az ablakok, ajtók Is beléjük vannak építve, az összeszerelt szobákat, halyM^gekat éppen csak tapétázni kell. Ugyancsak érdekesség az Is, hogy a gázka­zánt nem a pincébe, hanem a tetőre építjük fel. Ez a mód­szer kiküszöböli az esetleges robbanásnál fanyagető veszélyt. Az Internátus egyébként a főiskolás élsportolók számára készül, és 1300 férőhelyes lesz. A főiskolások 3-5 és 8 ágyas szobákban laknak majd. Mindegyik emeletre 48 szo­bát építünk, ezek között azonban komfortos vendégszobák Is lesznek. Oszesan tehát 480 lakószoba áll majd a diákok. Illetve a vendégek rendelkezésére. 108 szoba vendégszoba lesz. — £s ml lesz a lepényépületben? — Ennek építésére nem kötöttük ugyan még meg a szer­ződést, de a tervek elkészültek már — válaszolta Mlsky Károly. — Ezek szerint a lepényépületben részint a gazda­sági részlegek, részint pedig a közösségi helyiségek lesz­nek. Utóbbihoz tartozik majd egy nagy kongresszusi terem, egy tanácsterem, egy klubhelyiség, egy büfé és három ét­terem. Természetesen ez az épületrész Is elkészül 1978 szep­temberére, meg az a parkrész Is, amely egészen a Dunáig húzódik te. A munkát egyébként ez év januáriéban már el­kezdtük, az alapozás készen Is van, ami annyit jelent, hogy 388 olyan cölöpön áll majd az épület, amelyeket 8 méter mélyen vertünk be a talajba. Jelenleg száz győri munkással dolgozunk, a csűcsmunkáknál azonban 250-re növeljük a lét­számot. Csupán Így érhetjük el, hogy ebben az esztendőben tető alá kerüljenek az épületek, és a Jövő évben már csak a belső munkákon dolgozhassunk! Nem It élnek raaaznl Nagyoon kíváncsi voltam persze arra Is, hogyan Illeszked­nek be az Itteni életkörülményekbe a végeredményben éve­ket Itt töltö ..Idegen“ munkások. Körös Antallal, a 18 tagú ácsbrigád vezetőjével beszélgettem erről. Elmondta, hogy Ö Is, brigádtársai is nagyon megkedvelték Bratlslavát. Ügy annyira, hogy jő néhány barátra Is szert tettek már. — Havonta négy napra hazalátogathatunk ugyan — ma­gyarázta az ötven körüli ember —, de hét Itt a munkahe­lyünkön ts minden szükségeset megkapunk. Van klubszo­bánk tv-vel, könyvtárral, van fözőfülkénk, mosógépünk, jég­szekrényünk, kielégíthetjük tehát a „magyar gyomrot* Is, ha éppen Ilyenre jön gusztusunk. Emellett a szabad Időnk­ben kirándulgatunk, színházba, moziba, kiállításokra járunk brlgédtársalmmal, sohasem unatkozunk tehát. Brigádtársai­mat mondtam, ugyanis éppen május elsején kaptuk meg a szocialista munkabrigád címet. Végül pedig a hírnévre Is kell valamit adnunk, megfogjuk tehát a munka végét, ez pedig Igazán nem enged sok Időt arra, hogy hazagondol­hassunk! Nos, hát Ilyen emberek ezek a győri építők. Gondoljunk rájuk tisztelettel ha arra vetődünk, amerre egy újabb Im­pozáns épülettel szépítik Bratislavánkatl (nenmann) A kémények torka ontja a súrfi, terpeszkedő lUstfeíhö- ket. Aram, fény születik itt, a vojanyi (Tajényi) rillany- telepen. Azért látogattunk el ide, hogy a fiataloktól meg­tudjuk: basznosltják-e a gyakorlatban az iskolákban szer­zett ismereteiket. 1. Csatlós Sándor nem volt hajlandó otthagyni a ve­zérlőpultot. — A szolgálat netn gyerekjáték — mondta a teleíomba. Seba}( gondoltam, majd elmegyek én teutáned. — Felkészültségem a suli után? — kérdez vissza Sanyi. — Elméleti tudásom tűrhető volt. Itt mégis szakvizsgát kellett tennem, hogy „kazánasszlsztems* leüiessek. Általá­nos áttekintésem már az Iskolában is volt a gépekről, de ahhoz, hogy a kazánok minden „porclkáját“ megismerjem, még sokat kellett tanulnom. Az alapokat az Ipariban sze­reztem meg. Csatlós Sándor 26 éves. Hét. évvel ezelőtt érettségizett KoSicén az Ipariban, s már ötödik éve dolgozik a vlllany- oelepen. — Fűtől szakvizsgát tettem. Persze a fűtőn Itt nem azt a hagyományos jelentést értem: hogy befűt, lapátolja a kazánba a szenet, hanem gyufa helyett a gombokkal „ma­nipulál“. Innen a vezérlöteremből távirányítással tütöm a kazánokat. — Milyen feladattal bízták meg először az üzemben? — Nem nevezhetném feladatnak a betanulási Időt, az első hónapokat, de ez volt az első konkrét munkám. Bi­zony csodabogárnak tűntek a vezérlőpultok, eló kellett szednem nemcsak az iskolai füzeteket, hanem a legújabb szakirodalmat Is. Az ipariban szerencsémre tanultunk a kazánokról, de nagy szükségem volt anyagismeretre és di­namikára Is. Az utóbbihoz az alapokat szintén az Iskolá­ból hoztam. Az elsó napokban nehézséget okozott a szlo­vák nyelv is, de azóta már sikerült elsajátítanom. — Van-e lehetősógtek e kibontakozásra, a szakmai to­vábbképzésre? Fény születik itt — Lehetőségeink vannak bőven. Aki szaktudását bővíte­ni akarja, járhat főiskolára. — Te nem próbálod meg? Csönd. Sanyi Inkább csak magának mondja: — Nem. Még nem gondolkoztam ezen. Ott a család, meg minden... Nem nagyon futaá az Időmből. Még megmutatja, hogyan végzi munkáját, majd búcsú­zóul hozzáteszi: — MUl'iók vannak a gondjaimra bízva. Nem lehet csak úgy játszani... Mi Itt nemcsak a munkáért, hanem a fele­lősségért Is fizetve vagyunk. 2. Molnár Piroska az első percek „lámpateza“ után fel­szabadultan vall magáról. — Egy kicsit furcsa utat jártam meg a vlllanyteleplg. Gimnáziumban érettségiztem, majd Nagymthályban dolgoz­tam egy cukrászdában. Naponta huszonöt kilométert kel­lett utaznom. Két éve már, hogy otthagytam. — A gimnáziumból az elárusító munkáján keresztül mit mentettél át a „vHilanygyárba“? — Hát, nem valami sokat, de a kémiából szerzett Is­mereteim jó! jönnek. Az olajat ellenőrzőim, hogy mennyi vizet tartalmaz. Nem igényel valami nagy ^aktudást, egy­szerű, néha egyhangú munka. Ide legalább nem kell o- lyan sokat utaznom, mint előző munkahelyemre. — Érdemes volt tehát odafigyelni a kémiaórákon?I — Ez ugyanúgy hangzik, hogy tanuld a kémiát, szűk séged lesz rá. Ki hitte akkor ell? Most pedig ez a való­ság! 3. Kócsa Karcsit a „kettesben“ ismerem meg. Kísérőm, .Novotny Gyula, az üzemi SZISZ-elnöike hoz vele össze. — Helmecen tanultam géplakatosnak. Már voltam kato­na, huszonegy éves vagyok. Az Iskolában a könyvekből sok mindent megtanultunk. Miikor Idejöttem, elég sóikat tudtam, jől ment a munka. Igaz, nem azt végeztem, ami szorosan a szakmámhoz tartozik, hanem a karbantartás van a gondjaimra bízva, venlMIátorokat javítok. — Az iskolában a szaktantárgyakon kívül irodalmat is tanultatok. Olvastál azóta valamUyen könyvet? — ...volt ez a katonaság, és csak novembertől vagyok itt, be kellett tanulni a munkába, nem nagyon jut az ol­vasásra Idő. De otthon tagja vagyok a CSEMADOK-nak. — Mlőta Itt dolgozol, érzed, hogy gazdagodott a szaktu­dásod? — Persze hogyl Itt sok mindent megtanultam, amiről az Iskolában még csa;k nem ts hallottam. Zolczer jános Fotó: Csernay M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents