Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-29 / 18. szám

8 ú| MUNKA V. Másnap vasárnap volt. Andpe] még aludt volna, de {«Iverte a felügyelő, aki csak hajnalban indult ha^a. ■ Hango­san kiÄltozott valaim rúdfát emlegetve, és szidta az Igazga- töt. — Hogy ő tanult ember? Hát én is az vagyok. Nekem ti­zenhat éves gyakorlatom van, neki meg csak a fele.sége. Igaz, nekem is van feleségem Akinek felesége van, Niet- scbneidenkém, az az én sze- mombén egy nagy nulla. Cir- cumdederuht! Ha az igazgató rüdfát akar. Jöjjön érte. ma­ga felesége, a KaroHnka, az utolsót is odaadná. Bizony! Ha rúdfa keil neki. Jöjjön érte. Csináltasson belőle létráka.t, az apja aztán járhatja majd a fal­vakat: Létrát vegyenek! Ne fél­jem semmit, Nietschneiderkém, mindemt időben szállítunk; a létrákat, a nidfát, a disznósaj­tot. úgy, ahogy mondtam ma­gának, .Az apja a Btndiska a- 'att szántott éppen, arntkor o- dament hozzá egy katona. ..Bombardíren Prespurk!“ , ,.Mi- csoda, micsoda?“ ,,Prespurk!“ Erre ö a katonának: ,.Nincs nekem préshurkám, mert az i- dén nem vágtam disznót. Ha akarod, fiam, ott van egy da­rabka ^zailonnám. azt odaadom, de préshurkám, az sajnos nin­csen!“ Egyszóval süket volt, mint az ágyú! Én németül nem tanultam meg, de magyarul jól beszélek. Tessék, tessék 1 Ha a- kar, reggeltől estiig beszél.get- h«t velem magyarul. Nyfitan, őszintén, az intelligens emiber ugyanis nem fél az őszinteség­től. Nem is félünk nW se az 1- gazgatótól, se a miniszteftöl, se a mi JozefiinkCöi, a ml drá­ga elnokíinktöl. Bizony, bizony! Megmutatjuk ml, hogy kik va­gyunk. Nézze, Nietschnelder űr, ma már minden világos, világos, mint a vakablak. Tud­ja maga, mi tesz bennünket tönkie? A fosák. Mert md kell a szlováknak? Disznótoros ká- posata, hogy telezabá: hassa ma­gát, mellesleg az e maguk ká­posztája igazán kitűnő volt. Mert a szlovák a vadkörétöl ts ősszeszarja magát. Nem kell annak se disznósajt, se csülök, elég, ha a fazekat meglátja, már rohan Is. Én megmondtam magának; a húst ne osztogassa szét, inkább füstölje meg az egészet, mert egy olyan sonka, az már döfi Az igazgatónak emiíteme se keliftt volna, mert amilyen Irigy, a végén még azt gondolja majd, hogy ez a vi- tytl'ló, aniiit az erdőgazdaság­tól bérel, ki tudja milyen nagygazdaság. Világos, mint a vakablak. .A favágónak van két tehene, fölnevel egy disznót,- és akkor jön valaki, és szeretné megkaparintani az egésMt. ,A húsnak a kampón a helye, ösz- szetákolom a i'üstö’.öf, tüzet ra­kok tjénnc, persze nem nagy tüzel, lianem olyat, amelyik csak füstül Ne felejtsen el fe- nyöiombot szedni. A zöld fe- uyőloinb a legjobb, csak pat­tog, irattog, pattog, a füstölő pedig úgy Wlatozik. akár a templom. .Akár a templom. Gondja legyen rá, Nietsc-hnei- der úr! Nem lenne kár, ha ez az értékes anyag íönkrenien- ne? .A sonkából lekanyarít egy darabot, vagy akár az egészet ts beledobhatja a fazékba. Van olyan fazekuk, ugye? Majd meglátja, micsoda ínyencség az. Arai meg az tgaz.gatót il­leti, vigyen neki két májas hurkát meg egy kevés disznó­toros káposztát, bár ő, ha a maga helyében volna, megkós­tolni se engedné. Én csak jót akarok magának. Ezt az And­rej gyereket meg újévtől .fel­veszem. Magával fog jánii. Mé- glso.sak nevetséges. ho.gy egy ekko.oa kamasz magot gyűjtö­gessen. Egy Ilyen nagy mélák legény! Nekem jó szívem van, éppen ezért, semmliyeii hamis­ságot nem türöik. Mert favágó ide, favágó oda, csak az a fon­tos, hogy miiíyen a szíve az embernek. Ha esik majd egv kiis hó,. szánkón hordhatnak haza fát. Amennyit akarnak, annyit hordhatnak haza. Vigyá- ,zok ugyan az erdőre, de a ren­des embertől nem sajnálok semmit. Bizony! Én már Ilyen vagyok. De maga. .Nietschneí- der úr, csak ásítozík. Hát ak­kor jó éjszakát. Menjen, feküd­jön le, Karoilitnkával, daloHas- son el magának valamit, aztán délig nyugodtan alhatna-k. — Persze, perszel Hiszen las- sa-n megvirrad. — Virrad vagy sem. Éppein arra gondoltam, hogy az em­ber, he jó barátok között van, egészen megfeledkezik az al­vásról. Gondolja, hogy az i- gazgate ilyesmire képes len­ne? Ugyan, ugyan! Mi ketten tertottubk ki a legtovább. Be­széltünk a rúdfáról, a disznó csül-kélrö; meg a kocsonyáról I«. .A koiceotiyába ne felejtsenek el fokhaigymát tenini. Komo­lyán! Hallgassa csak, már fel­ébredtek a cinegék, akkor má r valóban itt a reggel. Madzag­ra kötve akasszon majd ki ne­kik egy kis háiat. A többit süssék kt, -vagy tegyék ©1, jó lesz süteménybe. '— Minek tennénk el? •— Maga ne szóljon egy szót soI KaroliMka süt vele hájas­tésztát. s maga nyaiogatja ma jd a száját húsvétlg. —Nem is mondanám. Tudja, I«mboviC úr, az igazat meg­vallva, én nem nagyon .kedve­lem a tésztaféléket. Egv-egy süteményt bekapok, és három- négy hónapra elegem van belő­le. —- Látja, iát.ja. Én meg azt hittem, hogy maga rendes em­ber, de maga, Nietschneider, nagy betyár; a dtsznótoro.s ká­posztát, a májas hurkát meg a többi efféle gyüimőlosöt résize- sfti előnyben. Hehehe! Én Is ilyen vagyok. Nahát, mennyit pakolt nekem ez a Karoilinka, csak föl ne bukjak vele vala­hol. Guten Abend, schöne Frau... — aendített rá. —■ Kár! Nem tudom tovább. Szeretnék még daloihl egyet KaroMnká- nak. — Majd dalol neki máskor — mondta Nietschneider. — jói v.an, no, jól van. Csak már ne akarjon klkergotni. Ha úgv tetszik, elmegyek, ha meg nem, itt maradok maguknál e- gészen hétfőig. Hehehe! Nézze, mennyi itt a cinege, biztosan megérezték a disznótorszagot, de most aztán már csakugyan mennem kei!. — Jó éjszakát! — Hm! legaJább világosan megvek haza. Nietschneider- kém! Én németül nem tanul­tam. de ha akarja, magyarul e’dalolok magának va-lamit. Nietschneiderkém, azt, hogy: jaj, de magas, jaj, de magas... — megint delolnt kezdett. — üdvözlöm az ottboniakat! — Átadom, nrmdenklinek át­adom. Jó i-eggelt. Jó reggelt! .A feleségem azóta már az er­dőt járja. A verebek csiripel­nek majd egész úton a fülem­be, hát nem gyönyörű? isten vele, Nietschneiderkém! — Isten áldja! .A kis ablákon kékes fény .szűrődött be az IstáMóba. A tehenek már talpon voltak, és erősen nyu.gtalankodtak. Andrej felkelt, kereste a lét­rát, hogy felkapaszkodik rajta az ístáilő padlására, s l'^ga- lább egy nyaláb szénát dob 1© aiekik. A létrát meg is találta, de akkor már nem nagy ked­ve volt a padlásra kapaszkod­ni, mert rájött, hogy nagyon szédül. Tegnap ugyanis többet ivott a keWeténé!, Ma tennie kell vaiamit, hogy ebből a más- naposságbóii kigyógyuljon. Le­megy a völgybe, és meganártja a fejét a patakban, lehet, hógy az majd egy kissé rendbe hoz­za. Meg a friss levegő sem árt­hat. Letette a létrát, és vLssza- ment a fekhelyéhez. Fo-gta a szénát, amelyen feküdt, és a tehenek elé dobta, hogy leg­alább néhány pillanatra el- csendesítse őket. Tudta, hogy neraso;kAra jön majd Nietech- ne-ider, utána meg a kereszt­anyja, akt majd megfeji a te heneket. és figyelmezteti And- rejt, hogy vasárnap van, tehát UHk elmenni a templomba. Indulnia is keltene azonnal, mert ha itt lődörög csak az Istállő környékén, meglátják rajta, hogy nincs egészen rend­ben. Ped'i.g llát nem is ivott valami sokat. Tegnap tiszta volt a' feje, taitán egyes-egyedül ő maradt józan. Strookende! bá­tya kiszakított egy padlódesz­kát, de aztán nagyon szégyen- lette zabolétlanságát, és sírva ment haza. Andrej el, akarta kísérni, de aztán utánuk futott Hilda is, ott találkoztak az ü- ton mind a hárman. Meglehet, hogy Andi.») számított is vala­mi hasonlóra. Persze, ha eskü alatt vallana, lie kellene is­mernie. hogy elsősorban An­nára gondolt. .Anna fiatalabb és hajadon, máskülönben nem is érdeklődött v-oVna Iránta. De mit tehet ezek után? Mit gon­dolhat -Anna öró’a? Még ma el kellene mennie Hildához, hogy bocsánatot kérjen tőle. De mi­ért kérjen Ijocsánátot? Hilda csak kinevetné, sőt talán még Annának ts eífecsegné, hogy ö milyen ostoba és neveletlen. Lehet, hogy Anna már tud is mindenről. Csakúgyanl Nem fog Anna ániikodni rájuk? Talál­koznia kellene vagy az egyik kei, ‘vagy a másikkal, hogy mindent megmagyarázzon ne­kik. De mit magyarázgasson ö? Még ostobábbnak vélik majd, mint amilyen a valóságban. Sőt, ki tudja. Strockendel bátya nem tud-e arról, hogy Andrej ott kint csókolózcrtt Hildával? Nem, nem tudhat tóla. De ha a fülébe jutna is, ha az egész ügy valamiképpen ki Is derül­ne, .Andrejnak lenne mivel men­tegetőznie. Hiszen nem ö ment Hilda után, hanem Hilda ment őutána, Hilda kezdett vele cső- kolózni. Sőt, ahogy a lány fag­gatta, ahogy kíváncsiskodott, nem szerelmes-e belé! Meg kellett volna mondania, csak azért .is meg kellett volna mon­dania, hogy Anna jobban tet­szik neki. Csakhogy nem mon­dott semmit. Hiszen ö még e- zekre a dolgokra nem na^'on gondolt. Amíg fiatalabb volt. Maringulávai barátkozott. .A lány a szomszédban lakott, e- gyütt jártak iskolába is, és mindenről lehetett vele l>eszél- getni. Egyszer a disznóől mö­gé bújtak, s akkor Maringula is megcsókolta. A többi gye­tek a ikerlté-s mögül ieste őket, és aztán sokáig gúnyolódtak rajtuk, Andrej tudja, hogy Ma* ringnia most is szívesen gon­dol rá. Hanem a leje. az átíkoizott feje, mikor szűnik meg inár végre a fejfájása? Megint visszaült a vackára, és a piszkos ablakot bámulta. Kínt már egészen megvirradt. .A keresztapja is bizonyára le- feküd't, mert különben már 'rég kijött volna etetni, ftehet, hogy néki is van még a tejében, mert tegnap ugyanc.sak félön­tött a garatra. Tulajdonképpen jó is, hogy mindnyájan leitták magukat, így legalább vele, .Andrejja! senki se törődött. Mindenkinek csak a mulatsá­gon járt az esze, úgyhogy Strockeiíde! bátya távozása nem keltett .semmilyen kttlönösebb feltűnést. Nietschneider elkiál­totta magát; Andrej rtjenJ utá­na! Am .Andrej ment volna a- uélkü'l is. Hilda futoljt ki utá­nuk, ö meg azt hitte, hogy An­na az. Csak amikor a lány n- tolérte, akkor' jött rá, hogy té­vedett. — Olivér bácsi, ott fe’.ejtet- íe a kabátját. Strookendeil elment, ő meg ott maradt vele kettesben, Hil­da ho'zzáhajoit, és csókoigatiii kezdte, ö először megijedt. 0- lyan furcsa érzés az, amikor az embert egy idegen, férjes asszony csókolgatja, — Menjünk innen! — Andrej, hogy lehetsz ilyen nevetséges? — gúnyolta. .Alig­hanem azt hitte, hogy Andrej valami ügyefogyott, gyáva a- lak, akt még védekezni is kép­telen, és azt tehet vele, amit akar. Nagy tévedés. Andrejnak is megvan a magához való e- sze. — Tudod, Hilda, én most ré­szeg vagyok. — Ne beszélj mellé, jól is­merem én az ilyen férfiakat. -Azt hiszed, hogy túljársz az e- szenien? — Aztán hozzáslhiult — Andrejko, miért vagy ilyen? Ö meg csak állt. Hilda dühbe gurult, és azt vágta a fejéhez, hogy hülye, mert alakoskodlk, és nem a- karja öt megölelni.-— De csakugyan részeg va­gyuk. —.Akkor meg minek jöttél ki? — Am egy kis Idő múlva újra odahajolt hozzá, és me­gint csókolgatni kezdte. — Andrej, hiszen nálamnál jobb nőt nem találsz. Ez .Andrejt relteiietesen meg­döbbentette. Hétét^havat össze­hordott, olyan butaságokat fe­csegett, amelyek azelőtt soha még csak meg se fordultak a fejében. HHda kacagott, s vele nevetett ö is. 'Valaki kljöitt a kertbe, ré­szeg hangon komylkélt. — Be kell mennünk, nehogy keressenek bennünket. — Át­fogta Andrej vállát, és még me­net közben Is minden pillanat­ban megcsókolta. A ajtóban elmosolyodott. — Andrej, erről egy kukkot se senkinek! Strockeiidel néne éppen ak­kor rohant ki a házból. — Hol van Oliver? — És feleletre se várva, elsietett a férje után. Andrej és Hilda bementek. — S^p asszony, már me­gint nem iszunk — hadarta éppen a felügyelő. Andrej fogta a poharát, é.s egy hajtásra kiitta. Hilda odament a tűzhelyhez, a kezét melengette. Annával beszélgetett valamiről, és mind a ketten kacagtak. (Folytatjuk) • ,,Marika 15“: Verselt elolvasva úgy látjuk, hogy még túlságosan fiatal. Se nyelvi, se gondolati ereje nnics sorainak. Nézzünk ta­lán egy példát; „A tűzben villogó emberi vágyért; / Az éretlen gyermekek halálá­ért, / melyre gyilkosok szu­ronya célzott; , a kisírt szc mú anyákért. ! kiknek köny- nyei a hosszú bánkődósben . versengve folytak le a homlokráncok csatornáin st'b. Ez bizony zavaros. Elő­ször is nem tudjuk ponto­san, hogy a gyilkosok szu­ronya a halálra célzott-e, vagy a gyerekek halálét o- kozta. Másodszor, milyen testhelyzetben voltak azok az anyák, akiknek ..könnyei 8 hosszú bánkédásban ver­sengve folytak le a homlok­ráncok csatíirnáin.“ Érdekes lehetett. Mindenesetre egye­lőre csak a tanulást ajánl­juk. • „Tudat“; Verse erőtlen, naiv próbálkozás csupán. Hiányaik belőle a költészet legelemibb követelménye is; színtelen, suta, semmitmon­dó Íme néhájiy sora; „Gyer- iiiaki álmok! ' Hová tün­tetek? / Oly szép jövőt szőt­tetek. ' Elsodort a tudat ál­modozni. ' tovább virágoz­ni.“ stb. ,,Hová merült el szép szemed világa?“ — kérdezhetnénk naigy köl-. tőnkkel, de a veiben ez sem segítene. Egyszerűen azért, mert önnek nincs moiidaní- valőja. Tanuljon. • „Majd ha“; Kezdjük mindjárt Idézettel: ,,Ha úgy érzed nincs tovább, szólj! / Szólj, ha szívedben kialudt a fény, / Ha nem akarsz fő­iem már semmit, / Szólj, szólj minél előbbi“ Ha már ennyire sürget bennünket, hát szólunk. Csupán jó ver­seket akarunk öntől, a e- zért azt tanácsoljuk, hogy olvasson, müírelődjön. Az se baj, ha az olvasást verseken kezdi... • ..Mambo“; „Csalódás“ Című versében így ír: „Em­bert az életben / Sok csa­lódás éri / S ezek a csaló­dások őt / Messze elkísé­rik.“ Reméljük, tanácsunk­kal, hogy inkább olvassa a verseket, nem okozunk ön­nek újabb csalódást. Mon­danivaló nélkül a vers csak üres, fölösleges szócséplés. Válasz ILDI jeligére Feltételezem, nines alapja vőlegényed gyanú^tgatá- aainak. Aligha tudod megváltoztatni őt. Te magad írod, hogy nem hozzád iUő. Milyen életed lenne mellette? Már most hazudik neked, csúnyán beszél, és durva, pe dig még csak a menyasszonya vagy. A házasság leg­fontosabb tényezője a szerelem, de egy harmonikus, jó házassághoz egymagában nem elég. Ogy go-ndolom, hogy a szerelem is csak a te részedről őszinte. Bebi­zonyította, hogy szeret? Ha szeretne, nem így bánna veled. Gondolkozz, és magad is rájöaaz. hogy ez a fiú nem érdemel meg téged. Várj türelemmel, eljön az iga zi. Az érzelmeid ne fecséreld ilyen fiúra! jelige; Aliz Válasz a KALANDRA CSABIT című levélre \ Vigyázzon, mert a kaland csúnya falttal végződhet. Nagyon szomorú egy édesanyára nézve, ha úgy érzi, hogy nem tudna ellenállni. Őszintén sajnálom a férjét, akinek maga és a két kislánya a .szeme fénye. Remé­lem, hogy a kalandból nem lesz semmi. Én az ilyen embernek még a barátságát se fogadnám sl. Legyen bátorsága visszautasítani öt. Kívánom, bogy a józan é.sz kerekedjen megában felül. jelige: Egy édesanya- Válasz EGY REGRüT.A jewgére \ ti esetetekben a szülők véleményét tartom helyes­nek. Nem sok értelme van a katonaság előtti eljegy­zésnek. Ne akard mindenáron biztosftani magadnak a lényt. Hiszen ezt a jegygyűrűvel sem érheted ei. A két év nem oly végtelenül hosszú idő. Ha néhány hó­napos távoliét után is érzitek szerelmetek erejét, ak­kor a .szabadságod alett is eljegyezhetitek egymást. En is hasonló helyzetben voltam. Eljegyzés nélkül voltunk távol egymástól két évig. Ez az idő igazi prélie volt arra. hogy meggyőződjük érzelmeink erejéről. Jegygyű­rű nélkül is éreztem, hogy csakis vele lehetek boldog. Az ország távoli részén katonáskodni, és kitartani a ba­rátnő mellett, nemes cselekedet. A várakozás ideje bi­zonyítja majd be legjobban, hogy helyes-e szándékod. Jelige.. P. M. S. Válasz a LEMAR.ADTAM című levélre Még van ideje. Ilyen fiatalon még nem számíthatja magát a vénlányok közé. Szerintem a lányoknál a leg­jobb férjhez menési kor e 20—22. év. Néha a fiók is és a lányok is túl fiatélon hazásodnak, nem gondolják meg alaposan a jövőjüket, ezért sok a válás. Jó lenne, ha ezen elgondolkozna. Hiszen csak ezután éri majd el azt a kort, amikor komolyan dönthet. Jelige; Boldogság, reára -találsz? Válasz TÜSKE jeügóre Szarintem, akkor követte el a legnagyobb hibát, ami­kor férjhez ment ahhoz az idősebb, rokkant emberhez. Talán a kisfiához is csak azért volt ólyan jó és kedves, hogy 8 maga tetszését elnyerje. Nem lehet eiitéiní. hogy újra elvált, de nem vonta le a tanulságot előző házasságaiból. Ha most volt férjei összefogtak ellene, az csak akkor lehet baj, ha nem gondoskodik rende sen a gyermekéről. Ha rendszeresen jár munkába és törődik gyermeke tojlodésével, akkor nem fenyegeti veszély, nem vehetik el magától a gyermekét. Az nem bűn, ha eljár szórakozni, elmegy moziba. Minden em­bernek joga van a szórakozásra, még az elvált asszony­nak is. Ne féljen a támadótól, és ne zárkózzék el a vi­lágtól! A magány nem jó barát. Fiatal, és lehet még boldog. A kisfiát nevelje becsületesen, hiszen idővel 6 lesz a támasza. Sok sikert! Jelige: Fia-talabb vagyok. Váiaszök az jeligére ÉN MINDENKIBEN CSALÓDTAM című Tizenhét éves gimnazista lány vagy, szomorkodsz egy barátnőd miatt, aki téged csak kihasznál, de te mégis igazi barátnőnek tartod. A hűtlen lány miatt nem érde­mes keseregni. Hosszú ideig nekem sem volt barátom, aztán rátaláltam, és nagyon jól megértjük egymást. Csendes és komoly kislány lehetsz. Örülj neki, hogy nem vagy olyan kalandhajhászó, mint 6. Nem kell két ségbe esned. Járj társaságba, és megtalálod az igazi ba- barátnőd vagy azt a fiút, aki mindenért kárpótol, mert több, mint a legjobb barátnő. jelige; Várj reá! Húszéves főiskolás vagyok, és én is olyan sorsra jn- lottani. mint te. Hiába várok arra, hogy valaki meg­értsen. Nagyon hasonló a sorsunk. Ne tagadd meg ön­magadat sem a szüleid, sem az esetleges új barátnőid kedvéért. Ne békül] ki a régi barátnőddel, mert ismét megtagad, újabb csalódást okozhat neked. Gimnazista vagy, minden bizonnyal tovább akarsz tanulni. Olvass sokat! Egyszer megtalálod majd azt, aki a jelenlegi erényeidért fog becsülni. Kívánom, hogy tartalmas, bol­dog életet él). jelige: „Újra tavasz tesz, kedves“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents