Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-29 / 18. szám
# • Ul •#»» 9 FRA5I0 KRAE: 1945 MÁJUSA Hajránk szilajabb. Agyú zfcnéje, a Wld rengése gyorsítja léptünk. Így segtt keleti testvérünk erélye, így Irtja tűzzel világ fekélyét, a déré fasizmust és győzni hirdeti új életünk. Csak meg ne álljunk többé. Elörel / Gyötrelmes út után feltámadás. Borzalmas tél után tavasz deleje, Tövises út után a szellem erébe szökés. Éj után új nap reggele Csak meg ne álljunk többé. Elére! Sipos Győző fordítása CSONTOS VILMOS: MÁJUSI DAL Csupa dal, csupa dal A májusi reggel. Fiatal, fiatal Lesz tőle az ember. .A szív is, a szív is. Mintha pengne húrja, Kinyilik, kinyílik Szerelemre újra. Csalogány, csalogány Csalogass a fényre. Szőke lány, barna lány. Úgy nézz a legényre: Csillagot, csillagot Találsz a szemében. Vigyázz, ott, vigyázz, ott Veszel a fényében. VAVOl HOROV: 0. < IÁK K08TRA! Oj REGGELÜNK Május elsejei menetet láttam ma s benne Ifjúságot, egészen újvéretút. Fiúkat s lányokat, oerfis volt tekintetük, léptükből zene áradt, ahogy mentek egy sorban a régi rossz Idők nyomorát elfelejtve és csak előre nézve. Tudták, hogy céljuk ott van Nézésükkel betelni ugyan hogy is lehetne. Ruganyos lábuk alatt íeldübörgött a föld. Homlokukon a napot mindenséget, s úgy látszott, hogy a kanyarban fellépett mindegyikük a derűs, tiszta légbe, mély teljesen övék. Micsoda tágas téri A tekintetünk elöl szinte már rejtve van, s csak irigyeljük őket szárnyaló röptűkért. Boldog embmek menetét láttam ma, bolygónk új reggelét: az ég telette fénylői « mégszédOdtem egészen a szépség őzőhétől. Sügedi Elek jordkdsa JANKOVICH FERENC: SEJ, A MI LOBOGÓNKAT Sej, a mi lobogónkat Fényes szelek fújják, Sej, az van arra írva. Éljen a szabadság! Sej, szellők, fényes szellők. Fújjátok, fújjátok. Holnapra megforgatjuk Az egész világot. karolyi A.NDRAS RAfZA MÁJUSI FEIjVONULÁSON Igazgyöngy fénye szemek tündöklése. Elő áramlás utcánk hallatán. Ott lépdel, lányom, zengő ritmus része, e csodás május első hajnalán. Nyugodtan lépdel, viszi erő árja: siáílő dal. felszók ökle csattan el... Ottörö ezred büszke katonája szabad világért tüntet, ünnepel... Hogy megalkuvást nem tűrő, nagy harcán honát végsőkig védő Vietnam jajgató, síró gyermekei arcán jókedv ragyogjon végre boldogan. Hogy sápadt, aszott gyermeknek márts szemében kést ne csillogtasson meg. Kiskorúidért New York, London, Párizs, hol a nép nyelvét arany fojtja meg, miként testüket éhség gyötri s nyomor, hol legszebb szavuk: béke — börtönzár. De mert nem szOllhat dalban szép szabadon: a házfalakon mindenOtt ott áll, gyönge kis kacsók írják s nem remegnek, megvert apákért, kuszán gyermeteg. Harcra kész bátor gyermekezredek, harcba ktbomló zászlók, melyeket, az éjszaka ellen emelt a légbe a gyermekekért rajongó nagy Centn Gyermek-derűért minden nemzedékben, munkásért a Pöld sötét részein. álmokért, melyek mint élő gyöngy éke csillannak, akár vízen a napfény. Boldog föoőbe lányom vele lép be t csodás május elsején... VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: MÁJUS 1 Foto; Helexa Mi! Embérieégl Kösöeség! Tespedtűnk eléget Utcára kil Tömegek! Májns, gyújtsd téregéd! - hahó! Indulj Talpunk \ tapossa a jegét! Csnrranjon a búi Május 1. Minden lépét-dobaj ha kongú kó növeszti. ntinden rádió bárba Párizsból tiszteleg, minden dal-sor, minden vers-láb — kürt öl je a nemtelek közti azolidaritás marsát. Május 1. Az ntolsú pénzeszsák, az Hloisú uraság nevét a töMröI nem töröltük még le. .\em tettük még a múzeumba az ntolsú trónt. A fekete. a fehér, a sárga frent ellen egységbe — Vörös Fronti Május 1. A föld harmadán már megtört a jég. Szórjuk ki minden tarból a télnek. Erősítsétek a rilágforradaloffl őrhelyét — a serlés-kalapácsos szövetséget. RejUl Eredj! Ma van Május 1. Szint-fényt a földre a mi zászlánk hoz: zárt sorral sorakozz. tárt sziVvel szíveeedj a munkásokhoz és paraaztokhoz. Május 1. Ml Emberiség! Közösségi TömegskI Tespedtünk eleget. Május, gyújtsd seregedi Utcára kil. Indulj — hahél Talpunk tapossa a jégéti Csurranjon a hó! Május 1. Békés látván fúaxlitása LENGYEL JÓZSEF: GALAMBOK Özönvíz utántöl mindmáig és még nagyon sokáig a béke jel- és értelemioépe az olajágat hozó galamb. Most egy kis történetet akarok olbesaélni mindéin kitalálás és hozzáadás nélkül. Saját két szememmel láttam, hosszú életemhez képest nem Is olyan régen, és a minap talán századszor jut eszembe. Dél volt, éppen ebédidő, -senki se járt az udvaron. Szélcsend és csend, levegőt lezegtető napsütés. Ott pihentem a magtár árnyékos oldalához vetett háttal, nagyon nyugodtan, nagyon ébren. Semmi bajom se volt, vagy minden bajom nagyon távol. Szemközt, az elkerített baromfiudvarból sok száz kiscsibe csápo*gása hallatszott;, ez Is csaik része volt a csendnek. % Egyszerre vlManatos váratlanul, heves szárnycsatto- gáseal, a magtár eresze álöl és mlndenfelőil galambok csapódtak a levegőégbe, némelyik hozzám oly közel, hogy szárnyuk szele arcomat érte. Raj röpült a galambdúcból Is, az istáilló felöl még több; sose tudtam, hogy Ilyen sok galamb van Itt. Senki meg nem számolhatná, mennyi, és mind ott körözött a közelben. Nem ember zavarta így fel ókét. ragadozó se lehetett, puskadurranás sem volt. Ha lett volna, messzire repülnek, biztonságot ígérő távolba, ahol megnyugodhat hevesen dobogó szívecskéjük. De valamennyi a kls'csibék fölött maradt, akik ott lenn csipegettek, csipogtak, és néha egymást csipkedték a diétkerltéssel határolt négy- szögletes udvaron. Körbe körbe suhoglak a galambok, m>lnthia levegóör- vény szívná, idobná, forgatná őket, pedig ők maguk voltak ez az örvény. Feljebb, lejjebb. Egyesét, szinte a kerítésig ereszkedve és fellvelve a tetőknél tízszer magasabbre. fondoros ívekben egymás pályáját saelve. sűrűén. Tádéin már egy perce néztem ezt a kavargó és mégis azabáüyoe formájú töloeért — egy perc Ilyenkor nem rövid Idö. De csaik akkor értettem meg, hogy mi a ga lamhoik rladásának oka, mikor szememet feljebb emel tem. Fenn, a felhőtlen déli ma'gasságban karvaly körözött IkítexjesztetJt szárnyakkal a klscslbék fölött, ijesztő lassan, kiszámított pontossággsl. Már Itt volt a pillanat, mikor összecsukja szárnyát, és mint karmos horgos, sokélű nehéz kő esik a kiszemelt zsákmányra. De közte és a zsákmány közt ott vannak e galambok, torlódó sokaságuk clkáztatja szemének mérőónját A karvaly egy darabig még körözött a kiscsJbék tö- lőtt, aztán egy-egy 'luíkáinak létsző szárnycsapással eltávolodott, apró ponttá vált, eltúiU. Ennyi az egész. Néha ilyenek a galambok. ElhaUga- tóm a magaspöptö összehasonlításokat nehogy a' galambok lölé kerüljek felhős és fellengós szavakkal. Reich Károly rajca
