Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-29 / 18. szám

[íUui«litóü.LlLllJ^-J MireiUe Malhieu, a fran- oiák kis provence-l iiicske a köz*lmúltban alaposan meglepte közönséget. A nép­szerű énekesnő eredelíleg klslányos fellépésével, sien- UmentdUs, sőt szomorkás dalaival hódiloila meg a hallgatóságát. A közelmúlt­ban azonban várallasnul ki­hívó börzékében jelent meg a pódiumon, oldalán két u- gyancsak börzekébe öltözött „ördögmotorossal“. yiég nagyobb meglepetést okozott dalatnaűt hangvéte­le. Az artikulálallanul éne­kelt, érthetetlen szövegű dalokat időnként a két ör- dögmoioros jiMsiketíiő túrá­zása kísérte. A közönség é- les füttykoncerílel fejezte ki nemtetszését. Maradt volna inkább a sa­ját bőrében... Charlie Chajflin uáiidorko- médids kordban egy vidéki kisvárosban egy táblára lelt jigyelmes. „Vigyázat, iskola! Nehogy elgázolja a tanulókat!“ — állt a táblán. ■ Chaplin a kővetkező, szöveggel iotdotta meg a jeliraiot: „Várja meg inkább a tanilót!“ ' A boslo-nl Dyer éjieli mu- laió tulajdonosa megialdLla annak a módját, hogyan tartsa vendégeit minél to­vább a bárban. í,jfélkor ha­talmas fénybetuk. jelennek meg a falon a következőket hirdetve: „Legyetek igazi férfiak! Maradjatok minél tovább!“ 000 A belga íJfák most niár nyugodtan és gondíaíanul köthetnek házasságot szívük választoitfávál. Egy hiztgsl- tótársaság klílönös biztosí­tást ajánlott fel nekik. Ha az ifjú jérj az első három évben rájön, hogy fe­lesége nenn olyan, mint a- milyennek képzelte: rossz háziasszony, rendetlen, túl­ságosan féllékeriy és bármi­lyen más módon megkeserí­ti életét, joga van úgyne­vezett „vigasz biztosításra“: Attól függ, hogy ezzel megvigasztalőddk-e... A brisbane-i (Ausztrália) börtönből nemrég négy na­gyobb Iádat szállítottak ki, amelyeken. Öles betűkkel a kővetkező felírat volt olvas­ható: „Üvegtárgyak. Vigyá­zat, törékeny! Netn szabad forgatni!" Ugyanaznap az esU sora- kozónál megállapüoítdk, hogy négy fégy éne eltűnt a hórtönból. Gyala'üi eloíordul, hogy vo­kális' kíséi-«tt«I ®gy gyengébb dal is sikept arát. Nem vélet­len, hogy az énekesek oly szí­vesen lépnek fe. vokálláí. , A hazai táncdalénekesek eddig nagyobbára Luboniír Panka hi­vatásos vokáiegyülteséve] sze- lepeltek. .Aztán íeltűnt egy prágai leánykvavte-tt t- a je- zLnky. ­.A kiIe]ezo.bb és érdekesebb klsératr®, nagyobb önállóságra törekedtek. .A lányok a Cseh- síBiOVák Rádió Gyermekkórusá­ban Israerkediek meg. Később önállóan is felléptek. 1972-ben kísérő együttesként részt vet­tek a Bratislava! Lírán, a Dfe- öínl Horgonyon és sok egyéb zenei rendezvényen. A Pantoai és Supraphon lemezein jneg'e leniek <>nálI6. .felvételeik, és gyakran haliottuk őket a rá­dióban és a televízióban. 1974-ben Karo;l . Duchoiitól kaplak közös feilépésTe aján- lato.t Emil Frátrik-együttesével. — Szó szót követelt, s ak- ko.r kezdődött el közös mun­kánk — mondja Danka Viková. .A régi csoportból D. Viková és H. Hermanová átment az új trióba, amely a BezLnky nevet vette fel. Megkértük őket, hogy Nopová-Finkovával közösen vá­laszoljanak kérdéseinkre. — Mennyire sikerült eddigi énekesi pályájukon megvalósí­tani művészi elképzeléseiket és ambícióikat? Oanka: Énekelni úgy kezcl- lem, akár Helenka és a másik két leány, az eredeti együttes­ből, a Jezinkyből, a Csehszlo­vák Rádió gyermekkórusában. Az 1970 elején egy pályázat a- lapján mint vokál kvartett szer- zMteHek Helena Vondrácková műsorába. .Akkor ■nevezett el bennünket Bohnslav Ondrácek zeneszerző Jezinkynek. Vond- ráökovával sok hangversenyt énekeltünk végig itthon,' de vendégszerepeltünk a Szovjeí- unióban, Bulgáriában és Len­gyelországban is. -A stűdlőban otthon éreztük magunkat, és részt- vettünk H. Vondrácková Helena, Helena Helena című élő műsoirában. Később P. LiS- ka műsorában Is íeljátsaottunk egy-két szólószámot, amelyek közül a deglsmertebb a Szere­lem, szerelem, miért nem térsz v-lssza és a Daimonion, 1974 elején már Bezinky néven lép­tünk fel Kai'ol Duchoű ú] mű­sorában. Lidlta; Énekelni Prágában ke'zdlem a Zeneművészeti Fő­iskolán. Később egy évig Xacf.s Urbánková ' műsorában szere­peltünk, majd háromnegved é vet Josef Läufer együttesében énekeltünk. Tavaly léptem át a Bezinky-együttesbe. T- Milyen dalokat szeretnek a leginkább, mit énekelnek a legszívesebben? Danka: Erre valóban nehéz egyértelműen válaszolni. Hol a lassúkat, hol meg a gyors, ritmikus számokat. Nem spe- cializálluk magunkat semmifé- 'e műfajra. Helenka; Muidenl szive.sen énekelünk, ami tetszik, és kő zel áll hozzánk Lidka: Ezek többnyire lassú énekszámok, körusmüvek, szo­morú dalok. — Gondolkodtatok már azon, hogy miért énekeltek? Danka: Saját örömünkre, és amennyii-e lehetséges a hallga­tóság örömére ' is. Helenka: \ zene számomra öröm, és eUeledteti velem a hétköznapi gondokat. Lidka: Nekem nemcsak örö­met szei-ez a zene, hanem tel­jesen le Is köt. — A folklór is éitiekii az együttesi? Danka; .Azt hiszem, Hela és Lida helyett is válaszolhatok. Szcrcí'ünk mindent, amit né­pünk keze és esze alkotoU. Csodáló! vagyunk a nemzeti szokásoknak és hagyományok­nak. Népdalsorozaital ezt az elemet is beiktatlak a műso­runkba. Igyekszünk ezt a inű- íajt is közelebb vinni hai’.gu- lóinkhoz, amiben nagy segit- -ségünkre van Mária Álarková tervei alapján készüli népvise­let is. .Azt hiszem, ezek a szá­mok műsorunk legsikeresebb lészei. — Hogyan állnak az idővel? Helenka; Mlndiiyájunk he­lyett felelek, .Az év eleje óta csupa rohanás az életünk. .Az e.gész országban hangversenye zünk, voltunk Lengyelország­ban is. A Szeretem a hegyeket című dali, Pavel Hammel és Peter Vrba .szerzeményét adtuk elő. Részt vettünk a ,,Décínt Horgony “74- versenyen, ezen­kívül feljátszunk a Csehszlo­vák Rádió és Televízió számá­ra, majd ismét hazai és kü-J- iöldt hangversenyek küvelUez- nek. Tavaly, év végén Közép- Szlovákiában voU hangverse­nyünk, és [eljátszottuk nagyle­mezünket. Csak nagyon kevés i- üot tölthetünk otthon, szabad Ságról még csak nem ts álmod­hatunk. Időnk kétharmad lé- szében úton vagyunk, ezért is ;gyekszünk a többit minél job ban kihasználni. líegtöbbnyű* olvasunk vagy kötünk. — őzlovákia melyik lésze tetszik a legjobba-n? Danka: Nehéz lenne erre vá iaszolni. mert az egész ország nagyon szép. Mégis el kell á- rulnoin, hogy van egy kedvenc helyem; Nizná Boca. .Amikor arra járunk, mintha mesében élnék. Helenka; Csodálom az egész országot, szépségeit, különösen a Magas-Tátrát. Lidka: Én Is szerelem Szlo­vákiát, mert nem egy szép gyermekkori vakációmat töltöt­tem itt. — Ha három kívánságuk tol- jesülhetne. melyek lennének azok? Danka: .Azt hiszem, egyetlen kívánság is elég lenne: az em­berek kölcsönös megértése. Helenka: Hogy a dalok, ame- \eket énekelünk, minden hall­gató tetszését megnyerjék. ■Alain De.oti, a .>g job ban ti­ze telt francia filmszínész, a legnépszerűbb szülészek egyi­ke, milliók eszményképe várat­lanul bejelentette, hogy vissza­vonul. — Negyvejiéves v.agyak, és '.- jedeleramel tölt ed az a goudo- lat, hogy élelem másik fe> is úgy ■múlik el mint az első. Meg­halnék az unaloratói! Éppen ezért visszavonulok — mint színésü és mint rendeaő egy­aránt. Valami egészen mással szeretnék íoglaikozal — mond­ta a népszerű színész az újság­íróknak, és még hozizátetíe: — Nem vagyok számító, cselek« detielmel nem meggondolások irányítják, hanem az ösztoinölí. Ha ez megfelel az igazság itak, .Alaln Delon méltán dicse kedhet azzal, hogy ösztön»! mindig jól irányították, hiszen világhírű lelt, óriási vagyont gyűjtött öisze, a ]%énat okos és jövedelmező vállalkozásokba fektette: nemrégiben adta el a Transunton charter repülési vállaiatet — a részvények 95 százaléka az ö kezében volt —, érdekes ökölvívó mérkőzéseket pénzelt, 16 f-emak versenylova van, ezek nagysaerü eredmé­nyeket érnek el a futtatásokon. ALAIN DELON visszavonul .A Uinigyártásba Is jeientós ü.sszegeket fektetett, az utóbbi öt év ^lalt 10 filmnek volt a producere. Magánélete azonban nem volt nyugodt, csa'k nemré­giben rendeződött, miután fe­leségül vette Mtreill» Darc szí­nésznőt. Mint mondja, nagyra becsüli ezt a későn jött nyu­galmat. és meg is szeretné tar­iani. Sokan azonban iiejn hisz nek ebben, azt mondják, .Alaln Delon megérezte, hogy csilla.ga '.«áidozóban van, és még Ideje- koráii visszalép, hogy ne ken­jen éreznie a bukás keserűsé­gét. Delon azonban cáfolja eze­ket a kijelentéseket: —.A legtöbb ember tévesen (téli meg cselekedeteimet... .Az ■gazság az, hogy mindent meg­teszek azokért. , akiket szeretek. Életfilozófiám cgysze'^ű; élni keli! .Azt mondja, boldogtalan gyermekkora volt. Ezért ko,rán elhatározta, hogy híres ember le.sz belőle. És sikert aratott. Jó filmekben játszott IRocco és fivérei. Napfogyatkozás, A pár­duc. Borsallno stb.j, partnerei úgyszintén vUághIi«s.ségek vol­tak: lean Gabin, jean-Paui Be,- mondo, Lino Ventura sib;, olyan rendezőkkel dolgozóit, mint Visconti, Yves AHegret, René Clément, még.sem elége­dett: — -Az Egyesült Államokban mindenki tiszteli és becsüli « hírnevét, Franciaországban sen­ki. Nálunk a legtöbben azt kí­vánják a sikeres embernek, hogy betegedjék meg, vagy ie- gi’eji boldogtalan... Belgiumban nem kívánatos Ottó Skotrzeny, volt SS-br- nagy Hitler egykori kedvenc katonája, Mussolini ,.hós“ ki- szabaditófa nem kívánatos elem Belgiumban, s ezért teg­napelőtt nem léphette át a francia-belga határt. Skorzeny a hét elején ugyan­is a francia fővárosban tartóz­kodott, 3 Fárizsban a tv „ven­dége“ volt: inlerfCct készítettek vele. A lálogatdsról viszont tudo­mást szerzett néhány „házon kívüli“ egyén is, olyan, aki nem osztotta a műsoTvezető kétes szenzációt hajhdsió el- gondaiíisát. Amikor a forraüásos arcú SS-örnagy magabiztosan. kilé­pett a ív Cognacq-Jay utcái há­za kapufán, többen vártak rá. Közülük egy idősebb férfi előre lépett, németül bemutatkozóit, majd ezt ktáltotta: „Gyilkos SS tudja meg, hogy egyetlen fia­mat a .magához hasonló fasisz­ta pribékek ölték meg!“ Ezután a kezében levő ostorral több­ször az SS-őrnagy arcába vá­gott. Skorzeny védekezésül karját emelte az arca elé, egy közel­ben állomásozó taxiba akart ug­rani, de a gépkocsivezető ,giem látta“ s elhajtott. A kínos jelenetnek a tv ka­pujából többen ts szemtanút voltak, s mivel jobbnede látták a további botrány élkeríüését, gyorsan a ,.vendég" segítségé­re siettek, s az egyre fenye­getőbb tömeg élól visszakísér­ték a ív biztonsagot nyújtó é- pületébe. A belga ludóságok — mint közölték — nem iaríoíták u- gyan helyesnek az utcai önbí­ráskodást, de bejelentették, hogy Otto Skorzeny nemkívá­natos elem ez országban. Négyszemközt bópeerrei Hogy kicsoda bópeer? Hál nem láttátok a Déry Tibor kisregényéből készített iclavlziós jilmet? Nagy könyvsiker volt a Kedves bópeer, és nagy filmsi­ker is. Egy neves író és egy neves színész együltmükődé- se. A főszerepben az akkor hetvenhat éves (most már egy évvel idüsehbj Páger Antal. — Bópeer, az öregedő író az én ügyemet képviseli, az én gondolataimat is elmondja — váílja Fáger Antal. így fogalmaz Páger: az Öregedő író. Nem öreg, örege­dő! ' Húsz évvel ezelőtt nyilatkozta a színész: — Mivel én nem Öregszem, változcdlanul a fiaUdók kö­zölt érzem magam a legjobban. Két évtized múlt el már mondásától, de szaval még mindig érvényesek. Szereti a fiaialokat, a fiatalok is sze­relik ót. Tud ám öreg Is lenni! Déry Tibor bópeerekánt úgy játez- sza meg a hiú embert, aki öregségét még magának eem akarja bevallani, hogy a jiaiedok szemébe ts kánnyekit csal. —Mintha nekem írta volna Déry — mondja szerepéről, Páger Antal. — Böpeert jó volt eljátszani, mert igaza van. Egyetértek vele, mert igazat mond. Egy jó szereppel meg tud újulni az ember. Akt nem képes a megújulásra, an­nak vége. Páger, ki ludjá már hányadszor, meg tudott újidni, — .4 darabban szó van a fiatalok kócos, lobogó hajáról Is. Elmarasztalóan van róla szó. Kicsit arra is kell gon­dolnom — mondja Páger hátha nekik is igazuk van. A mi nemzedékünket a nagyszíILók a hegyese francia ci­pő miatt bélyegezték erkölcsielennek. Pedig ml sem vol­tunk azok. LegalúbUs a cipő mlait nem. Mindig és mindenütt védi a jieäalokat. — Sokan hamar eljelejtik, hogy ók is voltak fíAUdok. Talán ezért tud fiatalos maradni? Ezért marad fiatat a szíve. A kezdő színészeket felkaroija, bátorítja őket. — Ha igazi tehetséget látok, megdobban « szívem. Ez mindig nagy őröm nekem; velük szívesen foglalkomn. Ta­nácsot adok nekik. Az igazi színésznek szo’eínie kell a Halálokat, hiszen ók következnek a sorrendben. Nekik elő­nyösebb a rajijuk, mint valaha a mienk volt.. Págeré valóban nem volt előnyös. Sót. Súáyoe kölönc­ként nehezedett rá az osziálykülönbség. Nem volt kár. A szolga fia sok mindent megiemult. A ger papától, a makói adóhivatal szolgájától. Mert fiát mi­ért akar színész lenni a szolga fia, amikor Inasok kelle­nek az országnak? Tehetség? Ugyan kérem, a s^nísznek is a jó családból való fiatalemberek kellenek. Néni kár a pénzért? Nem volt kár. A szolga fia sok iiundent megieeuiU. A i megalázoltság, a nélkülözés is jó tanító volt. MtgíanuHa i a szerepeket, és egy-egy dardbban remekíE eljálszoiía 6- ket. Alakított parasztot, munkást, dölyfös urat, sz&lgát, hu­szártisztet. grófot, inast, bankigazgatót, szélhámost.^ Szerepeiért megkapta a legnagyobb kitüntetéseket: arany Kossuth-díjat a Húsz óráért, a Munkaérdemrend arany fo­kozatát a Pacsirtáért. Nemzetközi elismerésben is részesült, és annak idején a cames-i nagydijat Is néki íiéltík oda. — A Húsz órában Jóska, a téeszelnők rendkívül össze lett és ellentmondásos figura, épp ezért felettébb izgalmas volt számomra —, mondja Páger. Szerepek, alakítások garmada. Két emberöltő táJAaiából tekinthet vissza művészi múltjára a magyar színészet e- gyik legnagyobb egyérásége. Fáradságos mutOca áll mögöt­te. Szinte belerokkan a nagy hajszába. Kimerült, a vég­sőkig elcsigázoít ember a darab előtt. De amikor felgör­dül a függöny, új ember áll előttünk a színpadon. Erőtől duzzad a játéka, új tűz ég a szemében, szava meggyőzően cseng. Mlhtsszük, amit mond, mint ahogy jiem kételkedünk abban az áUííásáhan sem,, hogy „En nem öregszem, talán azért nem, mert szeretem a fiatalokat.'' —on

Next

/
Thumbnails
Contents