Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-22 / 17. szám

8 Új MUHKfl IV. — Umtoi — pattant fel a fal- ügyelö. — Ki beszél már itt 8 végéről? — megkocogtatta a poharát, de amikor látta, hogy senki se figyel rá, odafurako- dott az asztalhoz. — A régi ró­maiak azt tartották: In vino... — a mondást akarta Idézni, de sehogy se jutott eszébe a foly­tatása. — Már megint eltelő] tettem. — In vino — ismételték u- tána a férfiak. Koccintottak az asszonyekkal, aztán a bort di­csérték. ' NIetschneiderné tányérokat rakott az asztalra, és .az asztal kö®e'péne egy fazék káposztát ftMItofct. — Tessék, tessék! — kínálta B vendégeket. — Figyelem, figyelem! — vette át a szót megint a fel­ügyelő. Valahogy nem volt ked­ve elmenni az asztaltól, bár azt mondta, hogy az 6 helye a tölgyfa tőkén van, Reichbauer és Steberl között. — Uraim, fi­gyelem! Mielőtt a kanalukat a káposztába merítenék, el kell énekelnünk a hízőslratőt. Azzal rázendített: Elhúzza a nütáfát már a négy mászáros... Mind elhallgattak. A férfiak valamelyike mély, dörmögő han­gon tercelnl kezdett. Lembovlő úr folytatta: És mindent felzabált már a négy mészáros... — Nekünk semmit se ha­gyott? — vágott közbe Stroc- kendel bátya. — Herrgottl Nekünk semmit se hagyott már a négy mészáros... — Folytassátok csak, foly­tassátok! — biztatta őket We­ber bátya. — Én addig szedek magamnak egy keveset ~ Az­zal valóban fogta a merőkana­lat, és megmerítette a fazékban. Lemboviö elcsendesedett. Egy ideig bántotta, hogy olyan ke­vés elismerést kapott, de csak­hamar megnyugodott. Körülné­zett az asztalon, üres tányért keresett. Hogy nem talált, oda­ment a stelázsihoz, levett róla egy fatálkát, és abba szedett magának. Nietschneider ű}na töltöige- tett a poharakba. ■— Egészségünkre! — Csak lassan, lassan. — In vlno... Nem és nem jut ma eszembe az a latin k-öz- mondás. — Inocent. — Ml az? — Egy név. •— Nekem nem név kell, ha­nem a közmondás, — Hallottad, Karollnka — fordult Nletschnelder a felesé­géhez. — LemboviC úrnak köz­mondást hozz, a többieknek meg májas hurkát. .Andre] Tandlmeyer bátya és Streckende! bátya között ült. Strockendel bátya volt mind­nyájuk közül a legidősebb. Ma szokatlanul jókedvű volt, mert már otthon is fölhajtott né­hány pohárkával. Egész este kötözködött a feleségével, de az nem sokat bánta. Nyugod­tan evett tovább, csak itt-ott mosolyodott el. Andrejjel szem­ben két lány ült. Az egyiket .Annának hívták, szép arcú lányka volt, de egész este a tányérját nézte, és ha valaki megszólította, mindig elpirult egy picit. Anna Tandlmeyer lá­nya volt. Hilda ült mellette. Hildát már régebben Ismerte Andrej, mert 6 is járt az asz- szonyokkal dolgozni. Grlnádról származott. A Tandlmeyer fiá­hoz ment feleségül, akt most kint van a fronton. Hilda is nagyon szép volt, de .'Inna még szebb. Nletschnelder újra töltögetett a poharakba. — Nagyon helyes, nagyon helyes! — a felügyelő nem so­kat kéregette magát. — Uraim, hát sose Iszunk! — Csakugyan! — Egészségünkre. — Nlcsakl — húzta végig Tandlmayer bátya a tenyerét a falon. — Ez a fal meg van re­pedve, — Ugyan már! — Meg van, ha mondom. — Hogy repedhetett meg I- lyen erős fal? ~ csodálkoztak el, ahányan csak voiltak. — Ilyen falnak egy tank is nekímehetne. — Köböl van. — Köböl. — I/átod, hogy meg van re­pedve. — Csak a szél vagy valami földrengés tehette — vélte a felügyelő. — Hogy bírna a szél meg­mozdítani ilyen erős falat — ellenkezett Kern bátya. — Megmozdított az már erő­sebbeket la — mondta a fel­ügyelő. — Ezt csak földrengés okoz­hatta — avatkozott a beszélge­tésbe Webet felesége. ~ Ne beszélj butaságokat! — topkolta le Webet. — A domb egy kissé lesüllyedt, hát vele mozdult a fal Is. — Mit beszélsz, mit be­szélsz? Hát dombon áll ez a ház? — gúnyolódott rajtuk Tandlmeyer. — -Mit beszélsz, mit beszélsz? Hát dombon áll ez a ház? — Ismételte meg .Andrej kereszt­apja is. — Hát a domb egy'picit o- dább ugrott — mondta Weber felesége. — Herrgott! Már hogjőin u- gorhatott volna odébb a domb? — gurult dühbe Weber. A lányok felvihogtak, — Ara amondó vagyoik, hogy mégiscsak a szél tette — mondta Tandlmeyer. — A szél? Hol vannak ná­lunk akkora szelek? — mon­dott ellent Kern bátya. — Hogy Is hívják azt az e- rös szelet? — kérdezte Niet- schneider. — Orkánnak — felelte Anna, de senkt se hallotta a szavát. — Angliában egy ilyen szél vonatot állított meg — foly­tatta Tandlmeyer. — Ne beszélj! — csodálko­zott el Strockendel bátya, aki­nek már jócskán volt a fejé­ben, de eddig csak hallgatott. — Hogy állíthatta meg a vona­tokat? — Hát úgy, hogy megállí­totta. — Hogy is hívják azt az e- rős szelet? — követelőzött Nletschnelder. — Orkánnak — szólalt meg Anna újra, de most már han­gosabban. — Nietsclineiderné asszony? .Már megint nem iszunk — a felügyelő újra a pohárért nyúlt. Kortyolt belőle, aztán Niet- schneiderné hajolt, és a fülébe dalolta: Guten Abend, schöne Frau. Ekkor felemelkedtek azok ketten is, akik eddig a tőkén ültek, és átmentek a többiek­hez. Reichbauer a felügyelő mellé állt, és ö is rázendített. Steberl szájharmonikát húzott elő a kabátja zsebéből, s ez mindannyiukra nagy hatással volt. — Ihaj, csuhaj! De a felügyelő, mivel min­denáron ö akart a hangadó len­ni, elébük vágott: Túl a hegyen, túl a oölgyOn husiároMctd ropta Karollnka gyöngyöm... — Karolinái — zúgott fal a konyhában. A harmontkás fúj­ta, a többleik meg elkezd tök ug­ráljál. • Ha hoztak egy kalap körtét, ágyba bújtak KaroUnka s a legénykék... — Kamljnal — kiáltották új­ra meg újra, s a székekkel és asii®más lábukkal dobogtaik hoz­zá. Andrej koresztanyja sl-toJta magától a felügyelőt, felállt a székre, nagyot visított, de az­tán csaknero férfias hangon rá- kezdte: A szentek mind táncra keltek $ az isten is, hif-fa. Szent Péter, hű, ugrabugrált. míg az ina bírta... — Karolina! — Fel, fel! — ugráltak tel az asztaltól. Körülfogták Niet- schneidernét, teljes lett a zűr­zavar. A szájharmonikás egyik oldalról a másikra váltott, mind táncolni kezdtek. Nietcbneider a fazekat tartotta a kezében, a- raelyben még maradt egy kis káposzta, és az asztalt csap­kodta vele. Strockendel bátya az ablaknál állt, és olyan erő­vel dobbantott a padlón, hogy egy padlódeszka kiszakadt és jó magasra föl pattant. — Te vén bolo-nd! — gumit mépegibe Strockendel néne, és mindjárt indult Is, hogy bocsá­natot kérjen .Andrej kereszt­anyjától. Az azonban éppen akkor tépte ki Steberl kezéből a szájharmonikát, és összevisz- szB fújogatta. Nietschneide-r letette a faze­kat, odaállt Strockendel bátya mellé és dobogott, de több deszka már sehogy se akart ki­szakadni a padlóból. .áztán Kern bátya próbálko­zott, majd a többiek is mind vadul ugráltak a padlóra, de senki se tudta véghez vinni atzt, ami Strockendel bátyának síikerűlt, egyetlen deszka se szakadt ki többé a padlóból. — Próbáld meg még egyszer! biztatta Nietschneider Stroken- delt. Az azóta is ott állt az ablaknál, de most már szomo­rúan figyelte a tébólyuU szín­játékot. — Te vén bolond, te — för medt rá újra a fele.sége. Már 6 Is vígan ugrándozott, és tel­jes erejéből verte a padlóhoz csizmás lábát. Strockendel bátya elsírta ma­gát. — Nézzétek! Nézzétek! Mi bajod van, Oliver? Már fel se bírsz ugrani? — Ugorj, ugorj! — Nletschnelder asszony! Hát sose Iszunk már! Strockendel bátya kiment, tárva-nyitva hagyta maga után az ajtót, s a helyiségbe hideg levegő tódult. — Oliver! — kiáltott utána Nietschneider. — Andrej! — fordult oda Andrejhoz. -— And­rej, menj utána. .Andrej elindult. — Oliver! — szaladt ki Strockendel néne Is. De hama­rosan visszatért, és a férje ka­bátját kezdte keresni. — Meg­látjátok, hogy megfázik. Soha­sem hallgat a szép szóra. Hol a kabátja? — Sose féltse őt, Strooken- delné asszony! — nyugtatgatta a felügyelő. — Strockendel úr csupán a csillagokat ment ki megnézni. — Megvan, megvan! — Hil­da megtalálta Strockendel ka­bátját, és maga futott ki vele a kertbe. — Karolina! Karolina! Guten Abend, schöne Frau... Strockendel átvágott a ker­ten, és már kint loholt az ú- ton, ügy sietett, mintha kerget­né valaki. — Hé! — kiáltotta Andrej, — .4lljon meg már, Strocken- del bátyám! — .Andrej! .Andrej! — rohant utánuk Hilda. •Az öreg megállt. — Andi-ejt Miféle bátyád va­gyok én neked? Andrej utolérte, zilálva kap­kodta a levegőt, és az első perclten azt se tudta, mit fe­leljen. — Mondd csak, Andrej, mi­lyen bátyád vagyok én neked? — Hangtalanul mozgatta a szá­ját, és csaknem újra elsírta magát. — Elmegyek. Minek maradnék itt? Hát arra való vagyok én. hogy gúnyt űzzenek belőlem? — Újra elindult. — M-í jut es2)é'he? ~ nézett utána Andrej. Az öreg már a fenyöerdőnél járt. Közben odaért Hilda is. Ké­zen fogta .ándrejt, és együtt futottak az öreg után. — Oliver bátya! Ott felejtet­te a kabátját. — Andrej! Miföle bátyád va­gyok én neked? — Az öreg a hóna alá fogta a kabátját, és elindult haza. Utána néztek. Már messze járt, de az ín.ge még mindig ott fehérlett előttük. (Folytatjuk) • „Fátyolos tavasz": Ver­sében így ír: ,,Tisztul az ég­bolt. melegen tűz le a nap az égről. ' Valami titkos e rő • leng a légben, > hirdeti a tavaszt, g vele a termé szetet, ' melyben újra éled, >' A fák telveszik az új zöld ruháikat, - bimbókba, és rü­gyekbe szöknek.“ stb. Ez bizony erőtlen, színvonalat- lan próza. Sajnos, nem mond semmi olyat, a-ml leg­alább egy picit az ,,újdon­ság“, az eredeti látás megle- l>etésével hatna. Mindent, amit maga körül lát, újra kell teremtenie, önmaga ké­pére és hasonlatosságára kell fonnálnla. második verse témájánál fogva jobb, ám a megírását ennek is elílgyeMenkedtc. Azt ajánla­nánk, hogy a nyelvvel is­merkedjék meg alaposab­ban. olvasson sokat, mert ver-seíböl hiányzik ml-nden nyelvi lelemény, minden szín, íz. Idővel jeientkezzék újra. • F. F.: .A ..Kikelet“ és az ,,.Ahogy anyámat néztem“ című verseiben csupán a szándékot tudjuk értékeim. Darabos, nehézkes, csak a felsz-Int mutató sorok. Egy jjélda. talán: „Tavasz. s nyár, már rég elmúlott, / Te az ősz derekát marko­lod. ' 0 anyára, mily boldog vagyok. / ahogy így látlakl tudata Iran / élve annak, hogy nehéz kor van utá­nad.“ Ha a költő képtelen úgy megfogalmazni monda­nivalóját, hogy verse rez-o- náljon az olvasóban, rossz verset Irt. .A tanulást aján­lanánk 1 • „Melinda"; Először ta­lán éhány szölt a „Rendha­gyó történet“ című prózájá­ról. Az egészben nincs sem­mi rendhagyó, sem lendkí- vüM: Hullámos hajú főnők, fiatal lány, kimennek a vl- kendházba, és együtt töltik az éjszakát. A lány másnap reggel hazamegy, boldog, s még a szülei se vonják kér­dőre, hogy hol csavargott. Ez a törtéiietke bizony még megírásra sem érdeone«, ha csak annyit akart vele el- mo-ndanl .A verseivel is u- gyanez a helyzet. Csak a felszínt tudja megragadni, s ez kevés. Tanuljon, olvas­son, s Idővel jelentkezzék újra. A SZÜLEIM NAGYON SZIGOROAK Tizenhét éves vagyok, és nagyon boldogtalannak ér­zem magam. A szüleim túlságosan szigorúak hozzám. Alig akarnak haziilrél elengedni. A barátnőim mind járnak valakivel, vagy már férjhez mentek. Elsőbe jár­tam, amikor megismerkedtem egy fiúval. Szüleim miatt csak ritkán találkozgattunk. Amikor fény derült a kap­csolatunkra, a szüleim megfenyegettek. Ezután a fiú elment katonának. Megállapodtunk, hogy nem fogunk levelezni, és igyekszünk elfeledni egymást. Két évig nem találkoztunk. Ősszel leszerelt, és ismét kapcsolatba kerültünk egymással. A szüleim egy ideig nem tudtak róla. Amikor felfedtem előttük a titkomat, kiabálni, ve­szekedni kezdtek, mert a fiú családja nagyon rossz hí­rű. Nem értem, hogy miért kell valakit a családja miatt elmarasztalni. Hiába mondogatom, bogy a fiú nem ci garettázik, nem iszik, alig jár társaságba. Nagyon bol­dogtalan vagyok, hogy a szüleim nem tudnak megérte ni. Szei-etném, ha a levelezők megírnák erről a véle ményüket, segítenének megtalálni e boldogságomat. jelige: Találkozás egy -légi saeffőlemmel CSALÖDOTT leant Tizenhat éves vagyok, de máris megismertem az élet szomorú oldalét. Egy éve ismerek egy fiút. Nagyon meg­kedveltük egymást. A szomszéd faluban lakik, de gyak­ran találkoztunk. Sajnos, hirtelen megváltozott és más lánnyal kezdett járni. Asöta elkariil. Nem értem, hogy miért változott meg. jelige; Sárga rózse Válasz a SIKERTELEN ELET című levélre Őszintén meg tudom érteni fájdalmát. Azért, mert két­szer elvált, nem ítélhető el. Fiatalon ment férjhez, mert a mostohaapja rosszul bánt magával. Ez természetes. Minden fiatal menekül onnan, ahol boldogtalannak ér­zi magát, hiszen ő is vágyik a ssépre és jóra. Az első házassága zátonyra futott, mert a férje úgy tartotta, mint a cselédjét és ágyasát. Ezt ma már kevés asz- szony visetí el. Abban azonban hibát követett el. hogy ezután hozzóment egy sokkal idősebb férfihoz, mert ez kedves volt a maga kisfiához. Bizonyára akadt volna olyan partnere is, aki fiatalabb és mindenben megértő. Ha a bíróság öimek ítélte a gyermekét, és rendesen neveli, nem kell tartania az újabb cselszövésektől. Ha néha elmegy sorakozni, az nem bűn, mert minden­kinek joga van a kikapcsolódásra. Természetesen a gyermeket Ilyenkor sem hagyhatja felügyelet nélkül. Az emberek szívesen segítenek, mint ahogy én is se­gítenék, ha valaki hozzám fordulna. jelige: Piros tuUpáTi Válasz a FÉLEK. HOGY MEGHARAGSZIK című levélre Tizenöt évet vagy, és máris mögötted az első szere lem. 0| ismeretséget kötöttél, és a kislánynak nem me red elmondani az első szerelmed. Mitől félsz? Hiszen ilyesmin mindenki átesik. Nyugodtan mondd el a barát nődnek, hogy mér előtte is voltál szerelmes. Ez sem­mit sem változtat kettőtök kapcsolatán. lel'ige: Aranka Válasz a KALANDRA CSÄBlT című levélre Huszonnégy éves, boldog asszony vagy. Miért akarod a házoséleted egy futó kalandért niegrontani? Ha ér­zed, hogy a férjed szerel, és jól megértitek egymást, akkor az ilyen mellékes kalandokat kerüld. Gondolj a kislányaidra is, és ragaszkodj a férjedhazi je-l'tge: Örök hűség Szerkesztői üzenet MIÉRT VAN EZ ÍGY? jeligére Leveledet tartalma miatt nem közölhetjük. Szeretnénk azonban a segítségedre sietni. Mivel a címed jiem kö­zölted, ezúton nyújtunk tanácsot. Az eseted különös. Valóban gyakran előfordul, hogy a tanítvány szerelmes lesz valamelyik tanárába. Veled is ez történt. Ártatlan és tiszta vonzalmaddal azonban visszaélt a tanár, ami­kor intim kapcsolatot teremtett veled. Örülünk, hogy ez a kapcsolat megszűnt. Tudnod kell azonban, hogy a tanár vétett az ifjúságot védelmező törvény ellen. Az esetet súlyosbítja az, hogy amikor erről e kapcso laitpdról tudomást szerzett az egyik osztálytársad, zsa­rolni kezdett. Félelemből — nehogy a dolgok kitudód­janak — engedtél a zsarolásnak, és az övé lettél. Tud nőd kell, hogy az osztálytársad is súlya.san vétett a tör­vény ellen, zsarolással nemi erőszakot követett el el­lened. Azt tanácsoljuk, hogy ha az osztálytársad ismét követelödzik, mutasd meg neki az üzenetünket és mondd n»g neki, hogy jelentést teszel a rendőrségen. Ha a fiú erőszakoskodik, vagy nyilvánosan megszégyenít, jelentsd fel. Az esetből kifolyélag sem az iskolában, sem másutt hátrányod nem származhat, hiszen az ügyet a rendőr­ség és a bíróság a legnagyobb titoktartással oldaná meg. Ha szükségesnek tartod. írd meg a címedet. Mi a segítségedre sietünk. Természetesen, a titoktartás ben­nünket is kötelez, ezért nem kell tartanod tőle, hogy az esetedet nyilváno-sságre hozzuk. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents