Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-22 / 17. szám
9 Kedves OlvasöiDk! lapunk 9. oldalán fl|- ra felelevenítjük régi MŰHELY rovatunkat, aazal a szándékkal és céllal, hogy az el- küvetkezékben minél több tehetséges fiatalnak biztosítsunk megjelenési lehetőséget. Az itt közölt írások természetesen még nem kész embereket mutatnak, ha azonban a tehetségük kellő szorgalommal párosul, azzá lehetnek. Várjuk minden fiatal szárny- prébálgeté írását. Süli 6ABRIEUA VERSEI: 1958. január 10-én születtem Bratislwjá- ban. Alaptskalőmat Horn^ Baron CFélbá- ronj végeztem. Jelenleg Broitislaváíban tanulok a Duna utcai fflmnäztumban. ÉS MOST ... Útiatokra engedlek benneteket szavaik. Vajon mit hoirtok nekem az őlmos sorok közül? Mit juttattok el az értelemig, s ml hull el a cél előtt? I CSALLÓKÖZ Két folyó közé szorftottan 8 világ legszebb földje... Sima tenyérként fekszel, s olyan vagy a távolodé bárányfelhőiddel, a szélfogó sorfalaival, a mocsarak hínárjával, mint élő meseország. AZÖTA Decemberben még együtt dideregtünk. Emlékszel? A tavasz hogy elsuhant mellettünk és te is mióta július kezet fogott veled. ÖREGEK AZ ABLAKBAN Ogy múltok el, mint az a vas, amit a rozsda evett meg. Lassan, szinte fájdalOín nólkíil, s egy reggel halálotokra ébredek. VLAGYIMIR POLJAKOV: ORVOSI ESET — Megadom a szót Ngtkolaf Mihaflovics ruszinnak — mondta az elnök. — No, ez most me0nt kibeszéli magát — hallatszott a harmadik sorból. — Ha szövegelésről van sző, nem megy a szomszédba. Az már igaz. Beszélni tud. Még nem történt meg, hogy gyűlésen ne kért volna szót. Micsoda egy szószátyár alaki Mindig „Drága elvtársak"-kai kezdi a felszólalását, és utána összehord hetet-havat. Se füle, se farka az egésznek, mégis beszél legalább tizenkét percet. Az ember aztán két napig törheti a fejét oson, hogy mit is akart tulajdonképpen mondani, de képtelen kisütni. Született szónok. Tiszta Cicero. Puszin felment az emelvényre. A kancsóbói vizet töltött az egyik pohárba, kortyolt bélöle, majd a poharat letéve felemelte a kezét, kinyitotta a száját, és... és... semmi. A nyelve meg se mozdult. Néhányszor kinyitotta meg becsukta a száját, levegő titán kapkodott, de hang csak nem jött ki a torkán. — Beszéljen, Puszin — biztatta az elnök. — Mtért hallgaísz? Ha szót kértél, akkor beszélj! — hallatszott a teremben. Puszin döbbenten bámult maga élé, majd újra ivott a vízből, újra kitátotta a száját, aztán leballagott az emelvényről. — Orvost! Hívjanak orvost! — kiáltott fel valaskt. — Nincs szükségem orvosra. Már minden rendben van. Nem értem, ml történt velem. Képtelen voltam egyetlen szót is kinyögni — mondta Puszin, és visszament az emelvényre. Ismét kinyitotta a száját — de hang megint nem jött ki a torkán. A teremben zúgás támadt: — Orvost! Hívjanak orvost! Puszin elhagyta az emelvényt, és kollégái körülfogták. — Ml történt veled, Nyikolaj Mihaflovics? — Nem tudom — mondta Puszin. — Látjátok, most nyugodtan beszélgetek veletek, de amint felmegyek az emelvényre, egy hang nem sok, annyi se jön ki a torkomon. Megérkezett az ügyeletes orvos. Meghallgatta a szerencsétlen esemény részletéit, kivizsgálta Puszint, néhány percig beszélgetett vele, majd kijelentette: — Minden világos. Maga teljesen egészséges. Egyszerűen nem volt mit mondania. Fölment az emelvényre, s ott rádöbbent, csak azért beszélne, hogy beszéljen, márpedig ez felesleges és üres szócséplés lenne csupán. Annak meg nincs semmi értelme. A nyelvét a józan logika bénította meg. Hát ne idegeskedjék. • —cs— fordítása Bácskái Béla rajza Wenzel Wlttköhoz, újságunk lelki tanácsadójáihoz osztottak be, a segédje lettem. Sohasem dolgoztam még ügy embernek, mint Wenzel Witifkónak. Rövid, fekete haja volt, ábrándozó szeme, jóságos szája, szelíd mosolya; egész arcáról rejtélyes jóindulat sugárzott. Ezzel a jóindulattal olvasta el a levelek ezreit, melyeket a küldönc sóhajtozva hozott be hozzánk: a gondterheltek, magányosak és tanácsra szorulók leveleit. Ö, senki sem tudja értékelni a leveleket, a szomorú kérdéseknek a fontosságát, melyekkel az olvasók Wenzel Wittkóhoz fordultak. Minden gondjukat, kétségbeesésüket, vágyukat megírták — és ó mindig talált rájuk orvoslást Tudía, mit kell Válaszolnia egy hölgynek, a- kinek nincsenek barátai, megvigasztalta a házlasz- szonyt akinek a férje éjszaka a jégszekrényből e- vett, s ö döntötte el, hogy diákszereknét feleségül ve- heti-e valaki. Senki sem maradt tanács nélkül. És én süolgállihattam ót, akárcsak titkárnőnk, Elsa Kossölett. Csodártaftal néztük, ahogyan a kosarat a csomóba kötött levelekkel behúzta a szobába, ahogyan, mellétérdelt, a leveleket fölbontotta, és jóságos arccel, álmodozóan a tartalmuk fölé hajolt. A csodálat volt még a legkedvesebb, amit 1- ránta éreztünk; ha köszönt nekünk, meleg boldogság fogott el, s ha megszólított, forró öröm. Engem már az első nap hívatott. Udvariasan hely- lyel, majd egy csésze ginnel kínált, és sokáig méregetett rejtélyes mosolyával. — Fiacskám — mondta hirtelen —, figyelj csak ide, fiacskám. — Van egy megbízatásom számodra, fiacskám. Gyalog is elmehetsz, nincs messze. Csupán egy levelet kell átadnod a régi lakásomon. — Szívesen — mondtam, — nagyon szívesen. Átadta a levelet, én meg elindultam — nehezek az Inaskodás évei. Sehol meg nem álltam, kerestem az utcát, kerestem a házat. Csendes, melankóMkus villa volt Wenzel Wlttíko lakása. Csöngettem, vártam, majd újból csöngettem; ekkor csendes, tétovázó lépések hallatszottak, biztosítózárat húztak félre, és gyanakvóan nyitottak ajtót. Sovány, Idős asszony jelent meg, bosz- szúsan kérdezte a zavarkodás okát. — Levelet hoztam — mondtam. Csodálkozva nézett rám. — Wittkó úrtól hoztam a levelet. Kinyújtotta a kezét, gyor san kikapta a levelet a ke zemból, és olvasni kezdte Arcát lehajtotta, mégis Iát szott rajta a megvetés, un dór és gyfllölet kifejezése Nem is olvasta végig a so rókát, fölemelte a fejét, összegyűrte a levelet és a kezembe nyomta: — Tessék, Itt van. Erre a fölmondásra nem lett volna szüksége a gazembernek. Már előbb kitettük. Megütközve néztem rá, tehetetlen Ijedséggel. — De hát ezt a levelet Wenzel Wittkó úr Irta. — Azt láttam. Örülök hogy eltűnt a házból. Becsapta az ajtót, még hallottam a tétova lépéseket, hallottam bentröl egy ajtó csapódását, s tanácstalanul visszaindultam a szerkesztőségbe. Visszaadtam a levelet, Wenzel Wittkó mosolyogva vette át, az ó rejtélyes mosolyával. Végül, a vonalzóval gondosan kisimította és a kabátja zsebébe oeüsztet- ta: a gondterheltek levelei fontosabbak, azok nem várhatnak. Még néhányat össze elhagytam a kapust, a te- ’ raszt, melyben a gyöngéiké dó tanítványok napoztak, majd a fogadószobában kötöttem ki. A csomagokat egy sánta, jól öltözött útnak adtam Wenzel' Wittkó - úr fiának, és én megnyugodva tá voztam. Alig hagytam el a kapus üvegverandás házát, egy magából kikelt szóke fiú ért utol. Gyors léptekkel jött utánam, a csomagok a kezében; hadonászó karokkal állta el utamat. Kezembe nyomta a csomagokat. — Itt vannak. Vigyen mindent vissza 1 — Ez a tiéd — mondtam szemrehányóan —, édesapád küldte. — Éppen azért. Do.b)a oda neki, nem kell tőle semmi. És ide se Jöjjön ki többé. — Wlttkónak hívnák tulajdonképpen? — Igen, sajnos, így hívSIEGFRIED LENZ: A lElKI TANACSADÚ Is áWttott. Elsát hívta, hogy a válasaokat diktálja: hogyan keil viselkedni a férj hűtlensége esetén, hogyan vigasztalódhat egy fiatal lány, aki nagy lábakkal született. házastársak mehetnek-e külön nyaralni, mit lehet egy babonás nagymamával kezdeni. Hallgattuk szelíd dlktálá- sát, néztük, amint félig be- húnyt szemmel, a ginnel teli csészéből koftyintgatva, tanácsot és vigaszt oszt az e- gész vílágnaik. Amikor befejezte. Ismét magához hívott. — Fiacskám — mondta. — Tegyél meg nekem egy szívességet. Itt van két- csomag a fiamnak, játékok vannak benne, apróságok, melyeknek örülni fog. Átadhatnád neki. — Szívesen, nagyon szívesen. — A fiúlntemátusban lakik. Vonattal kiutazhatsz hozzá, a pénzt majd megadom, — Igazán, szívesen utazom oda ■— mondtam. Jói szemügyre vett, álmodozó szeretettel nézett rám, átadta a csomagokat és elindított. Vidáman utaztam ki az Internátiishoz; az erdőa elővárosban. a folyó mellett állt az épület. Fehéren világított, kőfal vette körül. Csikorgó kavicson haladtam, nak. Vigyte ezt a vacaksá- got. _ Tétovázva vettem át a csomagokat, a fiú után néztem, aki sietve eltűn-t, anélkül, hogy visszafordult volna. Ezúttal azonban teljesíteni akartam a megbízatást, hogy ne okozzak csalódást Wenzel úrnak, és átadtam a csomagokat a kapusnak. így a visszautasítás fájdalmától megkíméltem Wenzel Wtttkót, nem kellett törődnie vele, tovább foglalkozhatott a gondterheltek leveleivel, mindenkinek tanácsolhatott és mondhatott valamit. És ö továbbra Is türelemmel, ginnel és rejtélyes jósággaí merítette bölcsességét lelke kútjából; a kút nem száradt kt soha, mindenkinek jutott a gyógyító tanácsból. És nekem alkalmam volt öt szolgálni; örömmel vittem be hozzá az új leveleket, vásároltam a gint, öblítettem a csészéket, és becsvágyóan Intéztem a megbízatásait. Ahogyan 6 hozott áldozatot másokért, úgy áldoztam fel magam őérte. Ezért nem is haragudtam, amikor egy nap zárás után kért meg, hogy levelet vigyek egy kocsmába; boildo- gan indultam útnak. A kocsma egy pincehelyt ségben volt, üres, és huzatos, köpad'ló, az asztalok tisztára súrolva, rajtam kívül senki sem volt bent. A pulthoz léptem, és két poharat összekoccintottam. A barna függöny mögül egy asszony tűnt elő: szép volt és fáradt, mély árnyak a szeme alatt. Csendesen, fehér köpenyben a pult mögé lépett, és a söröscsaphoz nyúlt, de én leintettem. Átadtam a levelet. Elvette, a világossághoz tartotta, elolvasta a külső nevet. Arca hirtelen megmerevedett, régi keletű elkesenedés ült ki rá. Elitépte a levelet, anélkül, hogy elolvasta volna, maradványait a köpenye zsebébe dugta. — Sajnálom — mondta a- karatlanul. — Nem tesz semmit, elmúlik, már el la múlt. Fáradt saemel megteltek könnyel. — Tehetek önért valamit? — kérdeztem. Fejét rázta, — Nem. Nincs már mit tenni, mindennek vége. Mondja meg a férjemnek, hogy a válást beadtam. Mást nem kell mondania. —■ Nála dolgozom — mondtam. — Sajnálom. — Lassan elfordult. keze a köpenye zsebében, a függöny felé Indult. Láttam, hogy a válla megvonagUk. Csendben elhagytam a pincét, fölmentem a tiszta kőlépcsőn; kint szeles volt az idő, fázni kezdtem. A szerkesztőségbe indultam; fönt még égett a villany, Wenzel Wittkó várta a választ. Amint beléptem hozzá, ö épp egy nagy halom levél és egy csésze gin előtt üW. Tekintete, "meUyel belépésemkor rám nézett, o- lyan éles és kegyetlen, o- lyan kegyetlen volt, ho.gy megijedtem. Aztán feloldódott. jóindulat ült megint az arcára, az a rejtélyes jóindulat, mellyel minden gondterheltnek ott kint a világban tanácsot és vigaszt ősz togatott. — Na ml van, fiacskám, ml van veled? — .Azt hiszem, semmi. — Átadtad a levelet? — Igen. — És hoztál valamit? — A válást — mondtam. — A felesége beadta a válópert. Az elégtétel fénye csillant fel a szemében, a megelégedés, de azonnal összeszedte magát, s a fölhalmozott levelekre mutatva sze líden mondta:-f Még várnak rám, fiacskám. .Arra várnak mind, hogy mondjak nekik valamit. .Annyi ember van, aki segítségre szorul, és én nem tudom cserben hagyni őket. Mélyen és álmodozóan be- letemeíkezett a levelek tanulmányozásába. én meg lassan lementem a lépcsőn, és a másnapra gondoltam: az volt az érzésem, hogy arccal egy rakás hamuba estem... —il— fordítása
