Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-15 / 16. szám

»* ííi/. yjgiie igMMiijiij' ■■ ? Batta György -* ■—1 r _ 's V. ­í:' ■% rv F ..í)= III. ZÁG, 197 A világhírű gyógyszergyá­rat. a Chinoint, Budapest e- gyik külvárosában találjuk. Az idevezető út kissé hepe­hupás, a Kígyó utca vakító fényei nem ragyognak el ed­dig. De mint Magyarországon mindenütt, a legapróbb kert­ben is zöldéi! egy kis gyep, bokor vagy cserje. A Chinoinban triumvirátus vár: dr. Tóth Géza műszaki igazgató-helyettes, Jancsó György, a nemzetközi főosz­tály vezetője és Hajdú Gyula fő-technológus. Megtudjuk, hogy a Chinoinnak hatezer alkalmazottja van. Az itt dol­gozók fele nő. A gyógyszer- gyár nemcsak betegségűzö szereket és nyersanyagokat készít, hanem mindenekelőtt bioaktív anyagokat, tehát o- lyanokat is, amelyek például a mezőgazdaságban is fel- használhatók. Svájc után Magyarország áll a második helyen — vi­lágviszonylatban — az egy főre eső gyógyszergyártás ranglistáján. A magyar gyógy­szer világhírű. A triumvirátus tagjai elmondják, hogy hazá­juk szinte a világ minden ál­lamába exportálja termékeit. Gyártmányaik háromnegyed részét külföldön értékesítik. Az 1974-es esztendő rendkí- vül sikeresen zárult; nem­csak az alkalmazottak pénz­tárcája lett vastagabb,* Ma­gyarország szellemi tekinté­lye is nőtt. Az említett évben ugyanis mintegy télszáz sza­badalmat nyújtott be a Chi- noln kutatócsoportja a külön­böző nemzetközi fórumokon. A siker 1975-ben valószínű­leg még fokozódik. Minden jel arra mutat, hogy nő az exporttermelés, annál is in­kább, hogy a kutatók mint­egy öt esztendeje speciális nyersanyagok, speciálisan ma­gyar szerek előállítására tö­rekednek. Kérdéseink máris elérik a gyár vezetőit: van-e Magyar- országnak elegendő alapanya ga a gyógyszerkészítéshez? Hogyan tudják a világ fej­lődését figyelni a farmaceu- tikában? Miképpen biztosítják a szakemberképzést? — Az ország aránylag gaz­dag alapanyagokban, de a gyógyszergyártáshoz feltétle­nül szükséges matériák nagy­részét külföldről importáljuk. Ami pedig a világ kísérlete­zéseit és eredményeit illeti, azt egy kis könyvtárban szakemberek figyelik a gyár­ba érkező háromszáz szakfo­lyóiratból. Szakemberképzés? Kutatás? A Chinoinnal mind­egyik magyar egyetem vagy főiskola együttműködik. A gyárnak külön Kutató Inté­zete van, a szakembereket a különböző egyetemek és fő­iskolák adják. X Az olyan kis országnak, mint Magyarország, amely e- nergiában, nyersanyagokban szegény, s amelynek a törté­nelme is úgy alakult, hogy még az ipar alapjait sem rak­ták le annak idején a föld­jén, egyetlen járható útja van a mai rohanó és óráról-órá- ra változó-fejlődő világban: szellemi energiáját, szellemi tőkéjét kamatoztatni. A Chinuin talán a legtipi­kusabb magyar példa erre. A gyár alapanyagot vásárol kül­földről. És ugyanezt az alap­anyagot gyógyszer vagy bio­aktiv készítmények formájá­ban eladja ugyanoda, ahon­nan vette. A gyárnak termé­szetesen kifizetődik a kísérle­tezés és kutatás, az olcsóbb technológia kialakítása: ebből él. Kísérőink végigvezetnek az egyes Uzemrászlegeken. Fe- hérköpeuyes férfiakat és nő­ket látunk, orrunkat időnként maró, kesernyés vagy kelle­metlen szag csapja meg. A csarnokok nem vadonatújak, itt is. ott is. hozzáragasztot­tak valamicskét a régi épü­letekhez. Ennyit lát egy kí­vülálló a Chinoinból. A gyár­udvaron azonban mégis kis­sé elfogódottan lépeget. Itt. ebben a létesítményben van együtt a világ gyógyszergyár­tásának talán legnagyobb szellemi tőkéje. Ez a gyár a világszínvonal előtt jár oly­kor. Egy-egy készítmény ese­tében ez a ..világ teteje“. X Egy kis laboratóriumba ve­zetnek be, Simonidesz Vilmos mérnök munkahelyére. Ez a kis helyiség a gyár egyik leg­híresebb része; itt sikerült, nagyipari technológia segítsé­gével előállítani tíz deka­gramm proslaglandint. A tíz dekagramm százezer dollárt ér! (A prostaglandin egy svéd tudós felfedezése. Nem sze­retnék — kellő szakmai mű­veltség híján — áradozni ró­la). Olyan szer ez. amelynek néhány milligramaja meg­szünteti a terhességet, jövő­jéről, az emberiség számára várható hasznosságáról nem írhatok. Az olvasó is érezhe­ti: maga a prostaglandin is olyan bizonyítéka a Chinoin színvonalának, amelyhez alig­ha szükséges kommentár.) Prágai társam, aki először jár Magyarországon, este fél nyolckor, a Szent István kör úti Imoisz-büfébe hív. Va­csorázni szeretne valamit. Az árlap bő választékot kínál. Rendelünk egy cigánypecse­nyét. Beállónk a pénztár e- lőtti hosszú sorba és szemlé­lődünk. Nézd — mondja a prágai kolléga — a pénztá­rosnő cigarettázik! Amikor pedig a cigánypecsenyéért ál­lunk sorba a fizetőcédulával, arra lesz figyelmes, hogy az árukiadó lány is cigarettáját szívja, miközben villámgyor­san kiszolgálja a vevőket. A sok kellemes tapasztalat után ez volt az első olyan élmény, amelynek füstje mar­ta .szemünket. (Folytatjuk) > .í jíí ase í K evesen tudják, hogy Zeliezovcén (Zsellzei^ évék óta működik egy gyöngykészítö üzem, és sok leány, asszóny az országban, vagy az országhatárokon túl, ha a nyakába akaszt vagy a fülébe tűz egy bizsut, a zse- lízi asszonyok munkájával e- kesltl magát. Hogy mi újságírók sem tudtunk róla, annak nagyon T egyszerű az oka: a híres jab- loneci gyár kihelyezett kis 5 üzeme eléggé védi a titkait t és nem nagyon dicsekszik a létével. De hogy necsak a levegőbe beszéljek: Jómagam már több ízben is jártam az üzemben, s bár beszélgetéseim alapján akár egy kis szociológiai ta­nulmányt is írhatnék például _ a mai lányok munkához va- ló viszonyáról, vagy akár ar- ró!, hogy mennyi prohliéiiiája akad egy leányvállalatnak 1, csak abból, hogy olykor aka- ■i dozik a szállítás, va.gyhngy y csökken esetleg növekszik a g piacon a kereslet, mindeddig mégis egyetlen egy sort sem i írtam le a gyárról és a gyár ® munkásnöiröl, mert engem is - visszariasztott az az elövigyá- zato-sság, amellyel fogadtiik. íi Ebben az üzemben például 5 nem tanácsos fényképezni, mert már látszatra nagyon ^ egyszerű, mégis bámulatosan ,1 érdekes és elmés, az iparhaii egyedülálló gépeken dolguz- nak a zselízi lányok. ^ .^ztán még más is akaüá- I lyozott az írásban: Ennek a B kis üzemnek a négyszáz ál- I landó munkásán kívül több S mint nyolcszáz bedolgozója- Y van a városban és a környe- zö .falvakban, és ha éppen « véletlenül érkezik az ember, nem biztos, hogy az .üzemben találja az üzem vezetőjét, Po- Iák Pált. Neki ugyanis ne:n- I csak a gyárban, hanem oly- ^ kor másutt, így például Pár- I kányban Is akad dolga, hi- ^ szén a párkányi asszonyok is 2 segítkeznek az üzem felada- tainak a teljesítésében. 1 Ebbe az üzeml>e azért ér- ^ dekes ellátogatni, mert bár J magam nem nagyon kedve- f, lem az olcsó talmi villogást •— amit itt készítenek, arai itt ’átható, azokat a szép, kü­Az átvevőben. Ugye szépek ezek a nyakláncok! lönbözö színekben pompázó apró gyöngyökből ké.szülö nyakláncQikban, karkötőkben, függökl>en. gombokban nem­csak a természet ezernyi cso­dája, de az emberi munka nagyszerűsége is benne van. Mondom: szépek, érdekesek azok a sokféle szintien és formában készülő bizsuk, me­lyeket a z.seiíziek gyártanak. És mindez nem Csehor­szágban, jiablonecben. va.gy 2elezny Brodban készül, ha­nem Itt Zselízen, ahol kör- nyes körül olyan egyenes a táj, mint a tenyér. A dolog úgy kezdődött, hogy volt a városban egy nagy terem, amellyel tulaj- donképixni nem tudtak mit kezdeni. Volt már kultúrház, tornaterem; aztán arra is gondoltak a varos vezetői; hogy csarnokká, fedett piac­cá alakítják át. Végülis gyár, gyiingygyár lett Imlóle. S te­gyük hozzá; nagyon jó ez, mert egy csapásra megol-dó- dott a város egyik legége­tőbb prol)lémája: a női mun­kaerő kéi-dése. ■Sőt! Nemcsak az a négyszáz asszony kapott munkát, aki elfért a gépek, az osztályozó csarnok és a csomagoló asz­talai mellett, hanem azok is, akik különféle okok miatt nem vállalhattak kötött mun­kaidővel járó munkát. 'Az új gyár nekik is tud munkát ad­ni. Nem számít, hogy mikor vé.gzik el a feladatot, mikor varrják fel a gombokat, mi­kor fűzik fe! a gyöngyöket, csak az a fontos, hogy fel- varrják, felfűzzék és rend­ben beszolgáltassák azt. a- mit az üzem a gondjaikra bí­zott. Az üzem e mellett meg­téríti a kiadásaikat, biztosítja a betegsegélyzöt, és mindazt, ami egy munkaviszonyban lé­vő munkaerőnek jár. .ézt hi­szem ezért sok asszony iri­gyeli, és irigyelheti is a zse­lízi asszonyokat — és joggal, hiszen’ a munka egyben azt is jelenti, hogy élvezhetik az alkotmányunkban biztosított egyenlőséget és a munkához való jogot. Németh I.tíván A két gimnázium diákjainak egy csoportja KÖZÖS TANTÁRGY: a barátság (SENECRE látogattak A MOSONM.AGYARÖVARI GIMNAZISTÁK! Akik ezen az április eleji pénteken alkonyattájt érkez­tek haza Senecre (Szencre), meglepődve álltak meg az állomással szemben szunnyadó tó partján. Ilyen kora ta­vaszkor kihalt ez a népszerű üdülőhely, és lám most mégis vidám nótázás hallatszik ide a túlsó oldalról. Sót, hatalmas tábortűz lobog a parton, és a lángoló fahasá­bok körül legalább nyolcvan leány és fiú énekel. Ab­ból pedig, hogy a Gaudeamus igitur kezdetű dalt da- , lojják, az is nyilvánvaló, hogy diákok ezek a korai ki- .* rándulók. Persze hogy diákok! A helyt magyar gimná- ; zium tanárai és tanulói kísérték ide ki a Mosonmagyar­óvárról érkezett kedves vendégeket. Azt a 38 tanulót és nyolc tanárt, akik azért jöttek ide, hogy otthonukban is megismerkedjenek barátaikkal. Barátaikkal? Igen, másfél éve barátkozik már a szenet és a moson­magyaróvári gimnáziúm diáksága és tanári karai. Hogyan kezdődött? Mosonmagyaróvár közel van Braíislavához, így aztán Senechez fSzenchez/ is. Azonkívül, hogy fontos ipari és mezőgazdasági központ, arról is nevezetes, hogy termálfürdője télen nyáron nyitva tartja kapuit, s vize kitűnő gyógyvíz. Szlovákiából is sokan járnak oda üdül­ni, s ezek közé tartozik a seneci fszenei) gimnázium több tanára is. Természetes azonban, hogy az üdülőket a szakmájukhoz tartozó létesítmények is érdeklik. így ju­tott el Herdics Jánoshoz, a seneci magyar gimnázium igazgatójához is az óvári Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola nálunk különlegességnek számító né­hány érdekessége. Ez a gimnázium ugyanis nemcsak a humán tantárgyak fellegvára, hanem van olyan ágazata is, ahol a mezőgazdasági gépszerelés mesterségére is megtanítják a diákokat. Amikor leérettségizik a hallgató e szakma elméleti és gyakorlati tantárgyaiból ts vlxs- .gázlk, s olyan oklevelet kap, amelynek birtokában tárt karokkal várják a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, vagy egyéb szaküzemek. Nos, amikor Herdics János er­ről a hasznos oktatási módszerről tudomást szerzett, mindjárt arra gondolt, milyen jó lenne egy kis tapasz­talatcsere, főképpen oly módon, ha barátság fűzné egy­máshoz a két iskola diákságát és tanári karát. Levelet írt tehát Hatt Jánosnak, a mosonmagyaróvári iskola i- gazgatójának és felajánlotta, kössön a két iskola barát­sági szerződést. Az óvári gimnázium igazgatója üröm­mel fogadta az ajánlatot, sőt a város és a megye veze­tői is helyeselték, s aztán mintegy másfél esztendővel ezelőtt meg is állapodtak a közös teendőkben. így jött létre a két gimnázium diákságának és tanárainak kap­csolata és így fejlődött igazi barátsággá. A seneciek fszenciekj például már két ízben is vendégeskedtek Mo- sonmagyaróvárott, s ezt a látogatást viszonozták most a magyarországiak. TANCCAL, dallal, SZERETETTEL A seneciek (szenetekj természetesen mindent megtet­tek, hogy vendégeik jól érezzék magukat. Amíg például a szívélyes fogadtatás formaságai után a tanárokat a város és az iskola történetének elmondásával szórakoz­tatta dr. Párkány Antal igazgatóhelyettes, addig az if­júság szintén nem tétlenkedett. Mintegy varázsszóra, gyorsan összeverbiiváltak egy négytagú zenekart, s o- lyan táncdélutánt „rendezett" a két iskola ifjúsága.hogy majd szét rúgták a folyosó falait. F.nnek a vidám mu­latságnak egyik szünetében hallgattam ki azt a beszél­getést is, amely mindennél ékesebben bizonyította, hogy nem kell ám agitálni e fiatalok barátkozását. Két csi­nos szenei kislány még egy boqárszemű fiú, Varjú Olga, Csanáky Nóra és Ifrocky Ottó épp arra beszélte rá Kegy veres Zsuzsit, Galgóczy Zsófit meg Vargha Mártit, hogy töltsenek nyáron néhány kellemes napot Senec büszke­sége, a Napfényes-tó partján. — Pénzetekbe sem kerül — beszélte rá a kirándulás­ra a vendégeket Varjú Olga, a SZISZ elnöke — szüléink szívesen látnak akár egy hétre is! Ez a meghívás egyébként a tanárok esti közös vacso- ráján is elhangzott. Ünnepi köszöntőjében arról is szó­lott Herdics igazgató, hogy ajánlatos lenne megszervez­ni egy nyárt üdülési csereakciót. Az óvári diákokat a szenei diákok szülei látnák vendégül, a seneciek pedig Ováron nyafalnának hasonló feltételek mellett. A találkozás persze, nem ért véget a tanulók táncával és az esti díszvacsorával. Az óváriak sem jöttek üres tarisznyával. Másnap olyan kultúrműsort rögtönöztek, hogy valóban megérdemelték a nézők tapsát. Részt vet­tek ebben a műsorban a Kossuth Gimnázium irodalmi színpadának tagjai, Váczi Mihály, Petőfi és Weörös-ver- seket adva elő, fellépett az iskola tánccsoportja és tze- lilöt adtak az ifjak zenei felkészültségükből is. Meg is érdemlik, hogy néhány nevet felsoroljak az ifjú művé­szek közül. Nagy sikert aratott például Enzsel Edit, Schmauser Gabi. Papochich Beáta, Vokalik Erzsi és Föl­dest Erzsébet. A felnőttek közül viszont Takács István- nénak és Litsesits Mátyásnak köszönhetjük meg a ked­ves déielőltöt. Előbbi az Irodalmi színpad műsorát taní­totta be. utóbbi pedig a táncokat koreografálta. A mosonmagyaróvári vendégek szombaton délután bú­csúztak'el vendéglátóiktól. Neumann János, A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents