Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-08 / 15. szám
#« 111 9 TAMÁS MENYHÉRT VERSEI: VAKOLATOK A CSALÁDI HÁZ FALÁRÓL Innen vagy e falon túl hull (fölfelé) a vakolat? Bennem mindenütt Elhagytam örökfe a házat — magamra-zárt ajtóit kinyitni asóta se tudom INDULÁS ÉS ÉRKEZÉS Mennyi kormos fal mosnám szememből tüzek árnyékát „Hozod az egész várost“ Anyám arca: húsvéti meszelés BOCSO „Megadot éled-e már?" Amik voltatok amivé bennem lesztek LEVÉLTÜfREDÉKEK „Mielőtt végképp beteggé nem mar a gyár., itt bizton vár virágok szépülte ehelyröl nincs mért visszatérned" „Imádott menyasszonyod aki... együtt jársz-e még vele?" Magamhoz vettem és testté változott A KÜT Miéta értesült .APÁM végakaratáról ..Hozzatok friss vizet mielőtt meghalok szeretnék inni egy..." újra hinni tud hatalmában Hull hull a vakolat töredékét se... Rakd össze vagy teremts áj falat I HÁROMKIRÁLYOK (Fivéreimineik Gáspárnak és BoMizsárnaskjy^j^jQ^^jQj^ Indultunk együtt háromfelé három út felől várt egyetlen csillag szakadni egyfelé — hiszen végül is midhármunknak egyazon út maradt Őriztek három szerelmet s három teljes napot másodikban az elsőt elsőben a harmadik ujjongását — a harmadikat ne keressétek csontomba költözött Átkelése gyermekdalokra emlékeztet Farkas-éfet farkas-éJ váU Őrzik mind a hetvenhét ját Farkas-éfnek foga villan Hetvenhét fa talpig kínban Fuddogál egy nagy szél Azt se tudom merről Mozdítaná derekam Bait se jobbot nem dől Azt se tudom merről Gyökerem is tépné Fuddogál egy nagy szél Hajlítana kétrét Rosszban együtt együtt rosszban Baráti kéz kés-fogóban Baráti kéz kés-fogóban Arccal szemközt fedezékben Virág-Szabó J. György montázsa — Köszsönöm, jól, mtot rendesen — mondta. — Semmi újság, ml Is lehetne, miféle újság? — Sok minden. — Gondolod? De mégis, szép idő vám'. Vailóhan tisata, szép, kékben és airanyiban ragyogó nap volt. A tengereíi vitorlás csónalkoik úszkáltak, az úttesten pedig csillogó fedelű gépkocsik nyüzsögtek. A kávéház köaeaében, ahol ültünik, léggömbáms állt. A fuvelll'a't magasba rántotta a gömböket, több színben játszottak, mint amilyenek vallójában voltak. — Saép napunk van -- fűzte még hozzá —, de nekem mindegy. Jó idő vagy rossz Idő, mit változtat? Gyaikran íailálkoztuink va- séitnaponiként ebben a kávé- házban. Sovány, izgatott, keskeny arcú fíatailember volt. — Azt hiszed, a többiek másképpen vannak? Nem magamróil beszélek. Ogy gonjdolom,- mindezek itt, az utcán, az asztatok körül, a csónakokban? — Sohasem hasonlítoHi ősszel Mindiig felfelé nézek. Természetesen pontosan tudom, soknak rosszabbul megy, mint nekem. De ki gondol azokra? Erkölcsta- nunik nagyon furcsa, ha jól odafigyelsz. Minden jó cselekedetkor felfelé nézünk, minden rossz és minden nyomor alkalmával lefelé. Megmondom neked nyíltan, aart szeretném, hogy a rossz cselekedeteket mind a gazdagok kövessék el. — Nem gondolod, hogy azzal ugyanúgy unatkoznál? — Valószfnuleg. Nagyon valószínű. Mégis kívánom magamnak azt a pályafutást, mely az effajta unalomhoz vezet. Jött a pincér. — Iszol egy feketét? — kérdeztem. — Nem, Igyunik valami szeszest. A kávé engem nem élénkít. — Keress magadnak egy kislányt. Mosolygott. Cigarettát és gyufát húzott elé a zsebéből, rágyújtott, majd az aszta! s2élére tolt mindent. — Erről a témáról már sokszor tárgyaltunk — magyarázta —, a nők, akik tetszenek nekem, azoknak nem tetszem én. Ne beszéljünk többé erről, — Pedig igen hálás téma lenne. — Kérlek, igazán! — Arca unott grimasszá torzult —, ha volna olyan nőm, mint amilyen tetszik nekem, olyan, amidyen volt, akkor ma nem ülnék Itt, hogy téged untassalak. Ha ma reggel nem lett volna kedved kijönni, otthon maradtam volna. Gyűlölöm a vasárnapokat, és azért gyűlölöm őket, mert nincs semmi programom. És annyira szeretném, hogy legyen. Képzeld csak el, hogy ma ebben a szép időben mi minden volna lehetséges. — Hova mentél volna? — Lefelé a tengerparton. Természetesen te is jöttél volna, a te csajoddal. Négyesben enni és Inni és nézegetni a partot meg a sziklákat. Aztán mtndenikl a maga számlájára. Persze te azt mondod, hogy ilyen alkalmad számtatohszor lehetett volna. Helyes, de én önállóan szeretnék erre a meggyőződésre Jutni. Ma néni hiszem, hogy emeliett unatkoznék. Ma Nápolyban, holnap Rőmában, holnapután átrepülni Barcelonába vagy Athénba, Párizsba, Londonba. A tengeren, a havasök- baiii, falun, városban, operában, koncerten, lóversenyen, a szabónál új öltönyöket rendelni tavaszra, új kocsit vásárolni. Vajon unatkoznék? Nem tudok felocsúdni. — Ha mindenki úgy gondolkozna, mhit te... — És rossz néven veszed életszomjamat? Mit jelent az élet abban az értelemben, ahogy én ismerem? Mint gyerek áMandóan azt hallottam: tanulj, légy szor- galmas, majd később nem bánod meg. Nem volt nagy kedvem hozzá, mégis jó diák voltam, szorgalmas e- gyeteml hallgató egészen a doktorátusig. Aztán mi lett? Semmi. Továbbtanulni, felkészülni a versenyzésre. Hogy majd megoldódnak az összes problémák. Ma any- nyira vittem, hogy van havi hetvenötezer lírám, és ez az én koromban, méghozzá agglegénynek, sok. Valójában mint munkanélkülinek több pénzem volt. Még nem ismertem annyi mindent, nem volt annyi szükségletem, nem kellett házbért fizetnem, a szennyei* fehérneműt mosodába vinni satöbbi. — Majd karriert csinálsz, és több pénzt keresel. — Ne tervezgessünk. Nagyon jól tudod, hogy néz ki az ilyesmi Kétszázezer' lírát keresek majd, ha ötvenéves leszek. De most, a- mikor buzog bennem az é- letkedv, mit csinálok most? Bámészkodom. Nézem a szép időt és a mások autóját. Barátaim felhívnak. Elutazom. Megyek Roccarasó- ba. Amikor visszajöttem, láttuk egymást. — Elutazom. Pihennem kell Agyon- dolgoztam magam. Kicsit megyek az apámhoz falura. Ha visszajöttem, találkozunk. Csak én maradok mindig itthon, és abban a szerencsés helyzetben, hogy Nápolyban lakhatom, jéma- gam nagy adag szerencsétlenséget látok. Mert ez a DOMENICO REA Jové vasárnap város arra vaJé, hogy az ember élvezze az életet, jöjjön-menjen, sétáljon, legyenek női, kocsija, elegáns öltönyei. Északon legalább rossz Idő van. Az ember otthon ül, kedve támad Olvasói, gondolkozol. De itt? Mit c.stoáluwk? Otthon maradunk? Mindenki gügyének tartana. Hidd el, haj^lnap felébredek, és az ég Jmiariilt, és esik, akkor jobban érzem magam. Akkor legalább mtnda.nnyian szehípedünk egy kissé. » léggömbárus tovább- s a járdán a járókelők követték, mint egy kör- meneten. Asztalunk előtt gyönyörű kocsi állott meg, két fiatal szállott ki belőle, egy férfi és egy nő, mindketten magasak és jól öltözöttek. .A férfi cipője na gvon elegáns kézimunka volt, a nő hajdonfőtt, egyszerű, fátyolkönnyű ruhában. A kávéházban mindenki rájuk nézett. A nőt kissé meglepte a dolog, majd mosolygott, a férfi is mosolygo<M, sőt oda is köszönt mindenkinek. Azt mondtam: — Kedves fiatalok! — Mi? — kérdezte gű- nyosan és bosszúsan a barátom. — Azt mondtam, kedves két fiatal. — És miért ne voilnának kedvesek? Én olyan szelíd lennék, mint az ibolya, arról meg vagyok győződve. Havonta egymillióval a zsebemben minden elhagyatottnak nagy barátja lennék. Az adakozó és az elfogadó közti különbség. Nem kételkedem benne, hogy szeretik. Nézd meg az autóját, és hogy van öltözve. Miképpen mozog és lép fel. Nem is beszélve arról, hogy biztos egy kedves pasas, barát és jó pajtás, és hogy nem unatkoznak egymással, mert nem minden ember ii- natkozik. — Bizonyára nem. — De talán mégis. .Any- nyl azonban biztos, hogy szegényen többet unatkozrk, mint gazdagon. Nem mondhattam. hogy nimes igaza. Különben mindaz, amit mondott, ugyanany- nyira' volt igaz, mint nem örvendetes. Éppen ezért csak ritkán kerestem társaságát. Kőiben megjött a pincér az Italokkal. — Egészségedre —mondtam. — Egészségedre — válaszolta, és aprót kortyintott. Ogy tűnt, a néhány csepp alkohol javított valamit han- gu'latán; kihasználtam az al'katoat, és azt mondtam: — Bele kell nyugodni. — Ki ellenkezik? Aki nem nyugszik bele, a börtönbe kereül. De nekem az a véleményem, még ^ma is az egész születés kérdése. Nem kellett volna részt vennem semmi versengésben, nem lettem volna doctor juris, hanem Járhattam volna a magain útján hajlamaimnak megfelelően. Ezzel szemben vége a matematikának és a fizikának. És ebbe beletörődtem. Mit tehetett az apám? Istenem, nagyon sokat tett. De nem tudott rávenni, hogy repülőgépet vezessek vagy motorcsónakot. És szívből felnevetett: — Mtórt kacagsz? — Az életformánkat nevetem. Gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy te meg én, és sokan mások a saját évszázadunkban é- lünke. Utaztál már repülőgépen? — Nem. — És óceánjárón? — Nem. — És motoros jachton? — Nem. — Látod, igazam van. Ogy, ahogy ml élűnk, ugyanúgy élhettünk volna a postakocsik korában vagy a régi rómaiak Idejében is. Tudod, miképpen történik egy tévé- vagy rádióadás? Neked elég annyi, hogy elektromos és mágiteses erők működnek. A tudomány a kozmikus korszak kapuját döntögeti, és mi megrekedtünk az egoizmus korában. Az utca másik oldalán ott volt a tenger. Mindenütt .sószag terjengett. Volt benne valami mámorltó. Valaki tiszteletére a pailotára zászlót tűztek. Hlrteilen fülsiketítő dübörgés hangzott fel. Mélyrepülésben egy repülő viharzott el. Reklám- cédulákat dobott mindenfelé. Még sohasem volt ennyire vasárnap. Nyüzsögtek az autók, fiatalemberek és lányok, kedves, vidám lények, tökéletes eleganciával öltözött nők. Ha kívülállóként szemlélte az ember őket, e- zeket a „másokat", valóban boldogakinak és veszélyteleneknek tűntek. Nem vevö- dött észre a csalás, bánat és gonoszság ezen a tengeri sószaggal és szerecsendtó- illattal terhes tavaszi vasárnapon. — Megyünk? — kéi-dezte a barátom. — Jó. Menjünk. .A tenger felöli járdán mentünk. A hullámok túl gyengék voltak ahhoz, hogy lienedvesítsék a parton heverő köveket, csupán habot hagytak maguk után, — Láttad ezeket a nőket? — kérdeztem —, mind szépek. Próbáld meg, udvarolj valamelyiknek. Mindenesetre akkor másképpen tölt- hetnéd az Idődet. — Már mondtam, akik tetszenek nekem, nem akarnak tudni rólam. — Hadd már, volt egy csodaszép nőd. Miért hagytad el? — Én, elhagytam? Mindent megtettem, hogy megtartsam! Tetszett neked? — Tetszett, keskeny, szenvedélyes arca, nagy szeme, mintha nem lett volna szaruhártyája... — Nekem mondod? Mindig úgy nézett ki. mintha sértette volna a világ durvasága, ezért kezdtem neki udvarolni. De nagyon csalóka látszat volt, rögtön é.szrevett©m. Nem mintha valami gorombaságot mondott voilna. Tartózkodó volt és megválogatta szavait, azt a keveset, amit beszélt. És mégis úgy éreztem magam mellette, mint egy kiskutya, és 6 semmit sem tett, hogy visszaváltozzak férfivá. — Komolyan? — Elvette minden kedvemet. Még senki sem bátor- talanftott annyira el. Semmi sem tetszett, amit nyújthattam neki. Azt a szót, „sétálni", ki sem ejthettem a számon. Moziba csak premierre ment. — Női parnevü volt. — Egyáltalán nem. Olyan volt, mint én. Én sem sétálok szívesen, mindjárt elfáradok, nem alakult ki semmi bizalmas hangulat. Én sem megyek szívesen olcsó moziba. Ugyanazt szerettem, amit ö: az élet ragyogását. Öltönyeimet rosszul szabo-t- taknak tartotta, frizurámat elavultnak. Kedvenc szava az „antik" volt. — Azonnal szakítanod kellet voilna. — Ahhoz nem volt elegendő erőm. Tetszett nekem ,,elidegenedése" miatt. Ha házasságról beszéltem előtte, megmagyarázta, hogy formátlannak és közönségesnek tartja. Ha kedves szavakkal Illettem, megkért, ne váljak nevetségessé. Egyszer megfogtam a kezét, mire azt mondta; mit csinál tulajdonképpen a kezemmel? Valóban, mit csináltam vele? Hát nem voltam antik, elavult? — De hát kedves barátom, ezzel nrtndent el lehet rontani. — El Is akart mindent rontani. Szeretett volna lenni valaki. Tulajdonképpen megértettem öt, és igazat adtam neki, mert én Is szeretném játszani az urat, jól öltözködni, Párizsba és Vul- canőba utazgatni. — Két lehetetlen alak! — Két szegény ördög, az zal a különbséggel, hogy ő közben megcsinálta a magáét. . — Hogyhogy? — Tudom, jól megy neki. Megvan a Nlght-Clubja, mo- toiTos Jachttal utazgat, és jár Vulcanóba. — És nem utálod? — Nem. Ha ősalnte akarok lenni, nem. Sőt, irigylem. Egyszer mégis azt mondtam neki, azt kérdeztem: szeretnél férfi lenni? Gazdag férfi igen, szegény fiú nem. Akkor már inkább nő. így legalább részt vehetek az ünnepi lakomán. — És mit feleltél neki? — Megkérdeztem: nem szégyened magad? Azt válaszolta: de, az elején azt hittem, szégyellem, de aztán túltettem magam, s most egyenesen boldog vagyok. Mindenesetre levizsgáztam. Mindazt, amit mint szegény egyetemi hallgatő• nő csinálhattam volna, tanulni, doktorátusra készülni, azt most is megteszem. — Ezt mondta neked? — Csakis. Na és? Nem szégyelll magát, nem bán semmit, kitűnően érzi magát. Én pedig irigylem. — Ezt csak úgy mondod. — Nem, komolyan beszélek. Ezt jobban szeretem, mint a képmutatókat. Inkább választanára őt, mint a mintakép klisét: a türelmes, gondos, gyöngéd, hűsé- ,ges nőt, aki anya, és kövér is egyben, és elkísérne Szí bérlába Is. Különben is nem rossz lány. Egyszer reszketve odajött hozzám. .Adott egy doboz cigarettát. Azta- karta, hogy öleljem, simo- .gassam és csókoljam meg, és azt mondta; hidd ©1, ha gazdag lennék, csak téged szeretnélek, csak hozzád ragaszkodnék és hűséges is maradnék... Az autóbuszmegállóhoz értűnk és vártunk. .Az idő megváltozott, beborult és elkomorult. A tengeren a vitorlák vizes rongyoknak néztek ki. Az utcák elnép telenedtek. A fék koronái, melyek napsütésben csillogtak, most szürkére ős porosra változtak. Hűvös lett. Barátom arca még soványabbnak, még előreugróbb- nak tűnt, és kék szeme dia daimasan ragyogott. — Ezt az időt szeretem — mondta, és elbúcsúzott. — Majd vasárnap! — Jövő vasárnap! —vl— fordítása
