Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-08 / 15. szám
8 *» ül II. — Itthon. vagyunk. Isten hozott! — üdvözölte a keresztanyja. Halomnyi fehérnemű tornyosult előtte. A helyiségben nagyon meleg volt. A háromlábú vason vasaló állt, hangosan pattogott benne a parázs. — Andrej, hogy kerülsz te ide? Keresztapja a lócán ült, éppen a csizmáját húzta. — Isten hozott!• — üdvözölte ö is. — Látom, megáztál. — Egy pillanatig a mondanivalójára összpo'iitositotta a figyelmét, mert német volt. Ha valakivel szlovákul akart beszélgetni, előbb mindig fel kellett rá egy kicsit készülnie. — Én is megáztam. Épp most jöttem haza, és mindjárt át is kellett öltöznöm. Mondd csak, ml szél hozott erre? .Andrej előbb becsukta az ajtót, és csak azután ment az asztalhoz, víztócsákat hagyva maga után a padlón, — Neked is át kell öltöznöd. Vár csak, mindját hozok valami szárazai. — Nem fontos — mondta Andrej, de a keresztanyja már futott is a szobába. — Én is csak az előbb jöttem haza — mondta a keresztapja. — Útközben gondolltam rád. .Anyád egészséges? — kérdezte. — .Anya? Igen, egészséges. — Hát Loj'Zka? — Lojzika már polgáriba jár. — Huhúl — nevetett fel a keresztapja. — Ha Lojzika a polgáriba jár, akkor te már felnőtt embeír vagy. Andrej elmosölyodoitt. —- A dióra jöttél, ml? — kérdezte a keresztapja. — Dióra? Nincs már ilyenkor dió. Látja-, egészen kiment a fejemből. — Azért mondom. — Az e- gyik csizmát már felhúzta, mos„ a másikba próbálta belebújtat- ni a lábát. — Kimegyek, megkeresem a disznót. Az előbb még hailtotszott a koilompja, de már nem hallani. Ha nem hallom a kolompszőt, anándjáirt memiem kell keresni. Te nem l'áttad véletilenüH? — Nem láttam. — Lehet, hogy csalk nem vetted észre. Hízó. De níloso^ da hízó. öröm ráinézinii. Van egy kis áippáinik, de azt meghagyjuk a tyűikőknak. Nem vagy éhes? — Nem vagyok. — BaTOillna! — kiaibálit a fe•teségére. — Melegíts nekünk valamit. — Mindjárt, m-indjárt. — .A keresztanya száraz inget és nadrágot hozott Andrejnak. — Öltözz át, Andrej! — De hiszen így is megszáradnék. — Öltözz csaik át! Hozok még rád kabátot Is, nehogy megfázz itt nálunk. Hideg van kint? — Esik az eső. — A faluban is esik? — Már hogyne esne! — nevetett Nietschneider. — Azt hiszi, hogy csak körülötte esik. Öltözz át, Andrej — biztatta ö is. .A keresztanya levett a polcról e,gy fazekat, egy kevés vizet öntött bele, és feltette a takarék tűzhelyre. — Főzök teát, az majd fel melegít egy kicsj't benneteket. — Néhány fahasábot vetett a tűzre, aztán indult kabátot keresni. ■Andre] hozzálátott az átöltözéshez. — Szóval azt mondod, hogy nem a dióra jöttél — mondta a keresztapja. — Pedig mennyit szedtem neked, Andrej — nevetett te! hálka-n a keresztanyja. — Igazán? —- Igazán. — Micsoda hízóm van — kezdte a beszélgetést újra Nietschneider. — A nyakában kolomp lóg, a lába közt meg... — Hadd el már! — szólt rá keiesztanyám. — És nem lóg? Lógott. Egyszóval, ártány. Egy szakajtónyi makkot egykettőre eltűntet, mintha csipetke volna. Csak vl- sítoziik, dühöng, már a hangja is rekedt.'A hídlást is átrágta, akkora vastag fákat, mindent csak rá.gna. így, ahogy mondoml Az embert is megharapná. Ma, hogy kiengedtem, úgy ugrált, akár egy tinó, a- zért engedtem ki, hogy hadd fuUkározzon egy kicsit. Aklkoiia liízó, akár egy iéggömh. Az e- löbb még hallottam a röfögé- sét, de már nem hallom; eltűnt kölompostul, irgendwohin az ördögbe. — Utánanézhetnél, hogy höl van — mondta keresztanyám. — Andre], velem jössz? — nézett .Andrejre. — Be kell ezt a kanlt hajtanunk az óljába. Kimenitek. Apró szemű eső szitált. Niet- Schneider körül akarta jámía házat, .Andrejnak meghagyta. hogy addig húzódjék a szín ai'é. Andrej elvált tőle, de alig lépett egypárat, amikor az ö- reg elkáromkodita magát. — Ml a baij? — szaladt utána. — Nézd, mér megint az almafámat rágja.A hízó után vetették magukat. Behajtották az ólba, persze ugyancsak haszn-álnitlk kellett a botot, mert úgy megvadult, ' hogy seíiogyse akart visz- szamenni az óljába. Amiikor aztán végre bent volt, gyoi-san rá csapták az ajtót, és még karókkal is megtámasztották. Visszaindultak a házba. Az ö- lég megálW't az alma fánál, és megcsóválta a fejét. — Be kéW mennem — mondta. Bement az istélöba, friss ganéjt hozott, és a lerágott részeket gondosan békenegette vele. . Andrej ott állt fölötte, és még mindig mosolygott. — Miért nevetsz, Andrej? — nézett rá Nietschneider elko- morodva. — De hiszen nem -nevetek, — Sza-ladj be, mert még újra megázol. — Megvárom. — Itt mairad'sz éjszakára? — -Az öreg felegyenesedett, a kezét eltartotta magától, a fát nézegette. — Itt maradnék. — Jó, maradj! De ml szél hozott? — Munkát keresek, — Igazán? — nézett újra •Andrejra. — Persze, munkában most nem bővelkedünk. Nyáron van elég, de télen jóformán semmi. És éppen itt? Itt keresel munkát? — Keresztapám! Hát hova menjek? — Jól van, Andiej! Hát hova is mennél? — elnevette magát. De Andrej nem volt benne e- gészen biztos, hogy a keresztapja tréfál-e vagy sem. — Nem tud semmiről? — kérdezte. — Nem tudok, A-ndrej — mondta a keresztapja. Odament egy tócsához, és hosszan mosta benne a kezét. — így van ez — mondta. — Munka van elég, de ha munkát kelesei, egyszerre csak azt veszed észre, hogy nincs sehol. Andrej! És mit szeretoél csináUii? — Nem tudora. — Hány éves vagy? — Tizenhét. — -Andre), hiszen te már felnőtt ember vagy. Hiába. Tizenhét év! Hm! Az nem sok — tette hozzá egy kis idő múlva. — Elég az — erősködött Andrej. — No, gyere! — húzta a keresztapja a ház felé. Andrej előtt léjxieK. Talán raegíeled- kezett magáról, mert az ajtóban újra elkáromkodta magát; — Herrgott! ,Ai>d-re) már felnőtt ember! Nietschneider egy cseppet c.seppet sem örült ennek a látogatásnak. Mindjárt másnapéi kellett mennie a körzetre megkérdezni a felügyelőt, hogy lehet-e új munkásokat felvenni. Lehet is, meg nem is. A körzet felügyelője azonban nem dönthet semmiről, be kell menni az erdészeti hivatalba. Nietschneider bement. Az erdészeti hivatal igazgatósága igencsak mentegetőzött. Azt mondta, hogy az égetőí körzetben úgyis eléggé előre vannak a faki-tennel-éssel. Az erdő meg nem nő olyan gyorsan. Az igazgató különben is csak egy közönséges figura, őrá senki se hallgat. Csak ráparancsolnak: .Adj! És neki adnia kell. Naponta futnak be a jelentések, amelyek a legtöbbször lehangolják. Az emberek csak döntik a fákat, a szó szoros értelmében kiirtják az erdőt, és nincs senki, aki azt mondaná; Elég! Mit lehet itt tenni? Ö, az igazgató, a legszívesebben elsírná magát. Már a miniszternek is akart levelet írni. Mert ha ö lenne a miniszter, azonnal leálUtaná a fakitermelést. — Igazgató úr! — szólalt meg Nietschneider. —- Én csak egyszerű munkás vagyok. — /Hát én úr vagyok? Miféle úr vagyok ón? Megm-on- dom magának öszimtén: annyi az erdei munkás, akár a hernyó. A legszívesebben az egész erdőt felfalnák. Köpedelem. Mert mi hasznuk van abböl, hogy tavasszal és ősszel néhány fácskát kiültetnek? Aze- gyik megfogainzik, a másik nem. Egy' fácskának a gyökere, nos, mit mondjak, ilyen — mutatta az ujját. — Sőt, még ennél is vékonyabb. Egyik helyről álüilteted a másikra, s máris víz után sír. .A hajszál- vékony győkerecskék tekeregnek, kúsznak a kövek között egy kis nedvesség után, amely egy mellnek vagy egy lódarázsnak is kevés lenne. Két- hároni év múlva egy kissé megerősödik, ám akkor megint jön valami semmiiiekellő, és letarolja az egészet. .Az ördögbe is! Ha ezt valaki alajK)- .san végiggondolná, biztosan megütné a guta. — Igazgató úr, kérem I — szólt közbe újra Nietschneider. — Én ezt nem értem. Bocsásson meg! Nem tudom, mit a- kar az igazgató űr mondani. — Micsoda? — csodálkozott el az igazgató. — Maga ezt nem látja? Nézze meg, mit tettek a Mahulajnkával. — Miféle Mahulankával. — A Mahulanka ligettel. A fiatal fák egész sáv jatt kiirtották. — De miért éppen énnekem mondja el ezt az igazgató úr? Hiszen nem az erdőmunkás szabja meg, hogy melyik tát kell kivágni. Az igazgató elvörösödött. — Látja, ez az! Kivágni; Csakhogy a Mahulanka ligetet nem a munkások tették tönkre, hanem a katonák. — Akkor meg miért emlegeti? — Miért? IgaiZa van, nem kellet volna szóba hoznom... — Igazgató űr, ha netalán- tán arra céloz, hogy én is német vagyok... — Kérem, kérem! Fejezze csak be! — Tudja, igazgató úr, én már hatvanegy éve élek az É- getön. Egész í&ietemben az erdőben dolgoztam. Valamikor annyit végeztem, hogy néha magam is csodálkoztam rajta. .Megvallom őszintén, ma már nem bírom úgy a munkát. Jönnek Ilyen Időszakok, amikor szakadatlanul esik, s én egész nap szívom ezt a nedves levegőt. Télen meg az ember a fenékig érő hóban álldogál, ma- ,ga azt hiszi, hogy ez passzió? Igazgató űr! Az erdei munká- vail keresett pénzből még senki sem épített házat. Mit mondjak magának? Egész életemben más házában laktam, a teheneimet is a másén legeltettem. — KI beszél itt magának házról? Arról volt szó, hogy milyen manapság a helyzet a erdőkben. — De igazgató úr, nem ingyen lakom én abban a házban. — Hagyjuk az egészet! —• Az Égetőn élek immár hatvanegy év óta... — Nietschneider, én úgy látom, hogy maga megneheztelt rám. — Az a liget meg... Hát tehetek én arról, liogy a német kat-onák oda fészkeltek be magukat? — Nietschneider? Higgye el, én azt nem úgy gondoltam. Mi van azzal a fiúval? — Nincs seniimi. — Rokona talán? — A keresztfiam. — Azt akarja, hogy alkalmazzam. Csakhogy akkor egy másik munkást el kellene bocsátanunk. — Én ilyesmire egyáltalán nem gondoltam. — Hány éves a fiú? — Tizenhét. — Tizenhét? Mit csináljak én itt ilyen gyerekkel. Oda kellett volna adni inasnak valahová. — inasnak? Igazgató úr, akkor nekem kellene kitanittat- nom. ^ — Miért, nónesonek szülei? —- Az apja neraiég halt meg, Dobsovtönak hívták. Lehet, hogy ismerte is az igazgató úr. — Melyik Dobsoviö volt az? — Az Andrej. — Azt nem ismertem. — -Andrej Dob.soviC. Így hívják a fiatalt is. — Nem, nem Lsraertem. És mi lenne, ha az asszonyokhoz osztenánik l>e? — Az asszonyokhoz? — Igen. Az asszonyokkal j'ár- na magvakat gyűjteni. Már magara is gondoltam' rá. De az a baj, hogy ez csak szezonmunka. — Az igaz. — Meg aztán keresni se 1- gen lehet vele. — .A2j§rt c.sak próbálja meg. — Másvalami nem akadna? — Talán majd később. Előbb próbálja meg ezt, azután majd meglátjuk. — Szóljak a felügyelőnek? — Szól jón neki! — Akkor hétfőtől? — Igen. — Szóval hétfőn munkába állhat. — Pontosan. És ne haragudjon rám. — Köszönöm! — Ne haragudjon rám! (Folytatjuk) • „Staccato I“; Az az érzésünk, hogy kissé félreértette „üzenetünket.“ Élményeit úgy kell elmondania, hogy azok általános érvénynyel hassanak. Nem elég leírni, megírni kell az élményeket! A ..Sővényszulák“ című írása túl érzelgősre sikerült, s itt is adós marad a mondanivalóval, a lényeggel, az általános többlettel. Ennek ellenére várjuk további írásait... • „Szabad lélegzetvétel“; Verseiben több szép sorral is találkoztunk. „Szemed tavasza ; nedves ajkamig ért“, vagy egy másik versében így fogalmaz: „Fut, fut fut / a vonat ' rohanó fák között ■ szemed / a nap szemed a nap.“ Jó lenne ha több figyelmet szentelne a versépítkeaésnek. Szigorúbb logikai fegyelmet, több gondolati mélységet várunk következő verseitől... • ,,Ikrek“: Dénes Györgynek legutóbb gyermekversei jelentek meg „Tücsök- he,gedü“ címen. Tudomásunk szerint Varga Erzsébet kötete i>edíg szerepel a Madách Kiadó tervében. Kedvenc . költői kötetet a Slovenska kniha magyar könyve.sbolt. Bratislava Mi- chalská 8 cím alatt lemlel- heti meg. Csehszlovákiai magyar költők, írók müveit az Irodalmi Szemle közli. A lap címe: Bratislava, Stúro- vá 8 a. A harmadik kétesével rövidesen riportban ío.g- ialkozunk! • „Megpróbálom“; Egyik versében így ír: „A pislákoló fényben ' kirajzolódó i- doniok, / úgy hatnak az énben / mint rémes torzala- kok. Melyek ilyesztőek / de egyben szépek is. Szennyesek, de tiszták mégis.“ stb. Ez a vers bi zony eléggé ijesztő ezért Arany Jánossal üzemiénk; „Először nyelvtant, ' azután verstant, s utána mégvala- mit, ami már nem tan,“ • ,.Sár“: Vei-seivel egjie- lóié nem tudunk mit kezdeni. Nehézkesek, niagyarta- ianok. Hiányzik belőlük a költészet legelemibb szikrája is. Tanuljon! VÁLASZOK CSILLAG JELIGÉRE Helyszűke miatt a váiaszakat csak kivonatoltan kö- zölhetjülk, s ezért a levéiMrÖk elnézését kérjük. Azt, hogy a vállalathoz felvettek, az igazgatónak köszönheted. Ezért egy pici hálával tartozol neki, de semmi mással! Gondolkozz! Ha az igazgató nem segített volna, akkor nem kaptál volna munkát? jelige: Anikó nem becsüli az olyanokat, mint amiilyen vagy Nagyon ro.sszuI értelmezed az élethez való jogodat. Annak az édesanyának és feleségnek is akit el akarsz gáncsolni, joga van az élethez. Jelige; Egy feleség és édesanya Ne légy naiv, vedd komolyan az életet és tie higgy e hamis romantikában. Keress magadhoz való fiatal embert! jelige: Egy csallóközi asszony Azt hiszed, hogy a férfi valóban szeret? Aligha! Csakis a fiatalságodat szereti, és ezt is csak addig, míg nem lesz teher számára. jelige: Pilúto Te mindent elhiszel? Jó vagy neki szórakozásra, de ez nem szerelem. Nem iát benned mást. mint használati tárgyat. Jól kihasznál, mert hagyod magad, aztán tovább áU! Udvardről egy ifjú házaspár Ha már úgy áll a dolog, hogy terhes vagy, neveld fel a gyermekedet, hogy társadalmnnk hasznos tagjává /váljék. jelige: Szigorú tanító az élet nagyon Megtehet, hogy a férfi nem akar elválni a feleségétől. Mondjuk azonban, hogy elválik és feleségül vesz. Nem gondolsz arra. hogy később téged is megun? Például azért, mert nem tudsz főzni, vagy szép fehérre mosni az ingét. Jelige: Évi Még gyerek vagy a szerelmére. Ha idősebb leszel, megbánod azt, amit most teszel. Jelige: Egy 50 éves asszony Az elnyűtt asszonyban forró anyai szív dobog. Talán a saját érdekében elválna, de képes egy anya a gyér mekei életét pokollá tenni? Jelige: Ne légy kőszívű Tízenháronitagú kollektívánk 90 százaléka családanya és az ilyen csitrikről ez a véleményünk, hogy... Együtt érzünk az elnyűtt családanyával, aki bizonyára egész életét a családjának és férjének szentelte. A kollektíva tagjai A mostani „mézes hetek“ nem fognak örökké tarta ni. A következényekre is gondolni kell. Most még hiteget a férfi, mert tudja, hogy még van föld a talpa alatt. Pár év múlva azonban rájön ö is, hogy nem illetek egymáshoz. IoH,ge: Gimnázium II. G. Az igazgató barátod a szolgálati kocsihoz hasonlóan téged is szolgálati tárgyként kezel... Gondolj a jövödre! Hú.sz év múlva a férjed az apáddal fog sakkozni, miközben te azon gondolkodsz, hogy elkopott térjed nya ka mekkora szarvakat bír el. Hidd el, egy nyugdíjas igazgató bácsi nem valami kellemes férj egy friss fiatal feleség számára. Az ember nem ruhanemű, hogy használat után félre dobhatjuk. Ezt főleg a barátod figyelmébe ajánljuk. Kerüld őt, ha nem akarsz pórul járni! Mészáros Lőrinc és Mészáros Imre Te azt a gyereket dacból akarod megszülni. Senkinek sem ártasz vele, csak magadnak. El sem tudod képzelni, mit jelent egy gyereket felnevelni. Kétgyermekes c.saládanya vagyok és tudom, hogy mi az. ha a gyerek éjszakáröl-éjszakára nem alszik. És amíg pici a gyerek elmarad a szórakozás is. Dacból felelőtlenség gyerekei szülni. jelige: Kék madár Huszonnégy éves kétgyermekes anya vagyok és bizony nem örülnék neki, ha egy 17 éves csitri elcsavarná a férjem fejét, l^ig nem is lenne köztük 20 év korkülönbség. Nem %agyok maradi, de lánykoromban rá se mertem volna gondolni, hogy családos férfi sze- retője legyek, ha már legény nem akad. Te csak egy ..kis“ kaland vagy a férfi számára és nem is az első. Ülj le és gondolkozz az elrontott életeden. A házasság komoly dolog és nem alsónemü, amit levetünk és kimosunk. És nem csnpán szerelemből áll, de főzés és takarítás is vele jár, amihez aligha értesz. Jelige; Pötyl
