Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-08 / 15. szám

Iil

3

Batta György:

MAGYARORSZÁG, 1975

n.

Kádár }ános Magyarország lagnépszarübb, legtiszteltebb politikusa. Az MSZMP vezC“ tése alatt óriásit fejlődütt a kis ország. A lakosság elégedett és nyugodt. A nemzeti jötredeiem emelkedik, és bár — mint ezt a legutóbbi kongresszuson is hangsúlyozták a felszólalók — sok még a hiányosság. mégis elmondható: valami sikerült szomszédainknál; valami, ami szép és |ó.

Pedig nem könnyű a magyar népgazdaság helyzete. Köztudott, hogy Magyarország sohasem dúskált nyersanyag-forrásokban. Ahhoz, hogy ma egy állam fejlett i- part hozhasson létre — azaz megteremtse a nemzeti jövedelem növelésének legfontosabb eszközét, tizenkét alap- nyersanyag szükséges.

A tizenkét nélkülözhetetlen nyersanyag közül mindössze egyetlen, az alumíniumgyártáshoz szükséges bauxit áll kellő mennyiségben rendelkezésükre. Hiánycikk a színesfém. a vasérc, a konyhasó, a gyapot. Részben a szén (a jóminőségűre gondolok), a nyersolaj, a földgáz.

Ennek ellenére 1974 végén azt állapfthatták meg a közgazdászok és más szakértők, hogy Magyarország a KGST segítségével elérte az iparilag közepesen fejlett ország státuszát. Ennek a ténynek köszönhető a nemzeti jövedelem ilyen ütemű fejlődése, végső soron tehát az is, hogy az emberek elégedettek és nyugodtak.

Az emberek bíznak a párt vezetésében, hisznek Kádár Jánosnak és munkatársainak. Csak az érdekesség kedvéért egy adat: a nemzeti jövedelem termelésének 55 százalékát ez Ipar adja. Es csak tizennyolc százalékát a mező, víz és erdőgazdaság.

X

Lubickolunk a Széchenyi- fürdő termálvizes, nyitott medencéjében és arra gondolok, hogy Magyarország a világ e- gyik leggazdagabb országa. Hévizeinek, melegvíz-forrásainak se szeri, se száma. Mintha az energiaválságos i- dőket megsejtve azt mondta volna valaki: megmelegftem a vizeidet. Pannónia, legalább arra ne legyen gondod.

Prágai kollégám élvezi a fürdést, nem győzi dicsérni a Széchenjrit, vagy a Nemzeti Sportuszodát, ahol előző nap úsztunk. Főleg az tetszik neki, hogy rengetegen élnek a víz-adta öröhiökkel; úgylátszik, a lovas-nemzetből vízi nemzetté vált a magyar.

X

Ülök a budai „Makkhetes"- ben, ebédelünk a „Kakukk“ban, (^Kezünk a székesfehérvári éttéiemben, szendvicset eszünk az Operaház büféjében és’tlnindenütt ugyanaz az élm4N|É a paprika. Színe és ize üpogét ad a kolozsvárinak, megfesti bográcsgulyásunkat, úgy ragyog elő a tányérból, akár csillagképek az éjszakából.

A paprikáról beszélgetek Bayer Jánossal, a Konzervipari Tröszt kereskedelmi igazgatójával. Az Ö.SZÜ1Ő férfi jól emlékszik Szlovákiára. Eveken át dolgozott a szenei és újvári malomban.

— Hová exportálja Magyar- ország a paprikát?

— Szinte mindenüvé, még Ausztráliába, az Egyesült Államokba és Kanadába is. Bár a kanadai étrend nem igényli ezt a fűszert, mégis im- pjtrtálják az ottani kereskedők, mert az ott élő magyarok — csakúgy, mint az USA- ban — nem tudnak meglenni nélküle.

— Milyen mennyi.ségü ..piros lőszert“ szállítanak a világ ötvenkét országába?

— Évente hat-hétezer tonnát, azaz hatszáz-hétszáz va gont.

— Ki Magyarország legnagyobb vetélytérsa a világpiacon?

— A spanyolok. Az évi termés sikerétől függ, ki ad el többet. A spanyolok és mi látjuk el tulajdonképpen paprikával a világot. Exportál még — de nem ilyen jelentős tételben — Bulgária ég Jugoszlávia, valamint Algéria, a- mely főleg az Egyesült Államokba szállít.

— Mely város Magyarország „paprika-fővárosa“?

— Kettő is van belőle; Szeged és Kalocsa.

— Jól fizetnek-e a paprikáért külföldön?

— Igen is, nem is. .Az olaj- váKság idején például kitűnő export-cikkünk volt.

— Várhatóé a termelés további nagyméretű fokozása? Esetleg a konkurrens spanyolok háttérbe szorítása?

— Nem. A világ piacai tel vannak osztva. A fogyasztók el vannak látva.

— Hogy áll a magyar „paprika-ipar“ a szakemberellátás terén?

—■ Most már jól. Hat-nyolc éve volt egy nemzedék-váltás. A legkiválóbb mesterek elhaltak, de 8 titkot nem vitték a sírba.

— Es befejezésül: melyek a legismertebb magyar paprikafajták?

— A különleges, a csemege. az édes. a félédes, a rózsa. valamint az erős.

(Folytatjuk)

hívnak a tengerek

(Sajtüélekeilel a bolgár és jíjgosiliv ádiilési Melöségekröl)

Oeaiintéai hevaiWoim, nem vagyak víizimádó. A BÍailattanbao is csak azért szenetek füröd- oí, mert néhány száz méternyire a paiTttöl még mindig csak derékig ér a víz. Hanem ami igaz, az Igazi A tenger sem rossz dőtog! Ácsor- gunk a végtelen „tekinő“ szélén, aztán jönnek a huMá- mok, s úgy a hátukra kapnak, akár a saél a strandon szétdobált papírhuililadékot. Eiaek az emlékek csábítottak a két sajtóértekezletre is, a- melyeken a bolgár és a jugoszláv utazási Irodák vezetői ppopagáWák tengerpairtl nya- ledásuk tehetőségeit.

A BOLGÄR TENGERPART

A bolgár tengerparti üdülőket már sok hazánlkfia igen jől ismeri. Azt azonban kevesen tudják, hogy a turizmt\s a bolgár népgaiwiaság legfiatalabb ágazata. A legtöbb szo- oialiista ország miindjárt a felszabadulás után felismerte a turizmus előnyeit. Bulgária nem tartozott közéjük —1956- ban m'iindösstae csak 2000 ágy állilt a nyarailők rendelkezésére, és csak 200 000 turista látogatott el e természeti szépségekkel megáldott országiba.

A tizonkilenc évvel ezelőtti adatokat csak azért sorolom fel, hogy még jobban kidomborítsam az óriást fejlődést. Hiszen a bolgár turisztikai központok 1975-ben már több ntint 840 000 fekvőhelyet 'tudnak b^osltaml a nyaralóknak. S tavaly már 3 miMliió 818 000 üdülő (köztük 126 000 csehszlovák j töltötte nyári szabadságát Bulgáriában. Persze nemcsak a tengerparton, hiszen az egyéb rekreációs központok is annyira népszerűek ma már, hO'gy minden 30-40 kilométernyi távoHság- ban találunk egy-egy kempinget. A tengerparthoz közel fekvő hegyekben pedig gombamödra szaporodtak a turistafalvak.

Maradjunk azonban a bolgár tengernél. Hiszen a sajtóértekezlet bol'gáT küldötte Goranom Angelov is főképp erről beszélt. Elmondta, hogy 53 800 kényelmes szállodai hely várja tupistáinkat, nem is beszélve a bungalók és kempingek tö%b tízezernyi férőhelyéről. A legtöbb vendéget az idén is* a legnépszerűbb tengerparti nyaralóhelyek; az Ananyhomok, a Napfényes part és a legújabb ü- dülöközpont Alberra várja. Ejtsünk hát néhány szót ezek PŐl.

A bolgár tenger gyöngye az Aranyhomők, 18 kilométernyire fekszdik Várnától, Partja négy kiilométer hosszú, a víz kellemes hőmérsékletű. S a- m'tkor a nap rátüz a finom- szemű homokra, valóban a- raaiyszínü. A száHőkon kívül, a csinos bungalókban is jól érezheti m'agát a turista, a vad regényes közeli hegyekben pedig a tengert és a hegyekét egyaránt kedvelő ter- mészetbairátok Is megfelelő szállást kaphatnak. Sportolási lehet'öség is bőven van. Az Aranyhomok jaobtklubjei, ví- zisíkl'Ubjal, valamint lovas- klubjai a nyaralók rendelke. zésére álilna;k.

A Napfényes part 6 kilométernyi partszegélyét szintén ,,aranyhomok“ borítja. Itt két új hotel nyílik az idén, és a spoptbarátok itt is megtalálják amire szükségük van. A közeli híres Nesszebar múzeuma különleges élményt kínál.

Bár minden turisztikai központot nem sorolhatunk fel. az Aranyhomoktól 12 kilométerre fekvő Albenát meg kell említenünk. Strandja három kíloniéteT hosszú s 15 szállodája (mind hófehéren mí- porkáziik a napon — innen is

a neve Albene = feliér) a tengerparton úgy épült, hogy majdnem minden ablaka a tengerre nyílik. Természetesen e három nyarailóközpon ton kívül még aáimos egyéb üdülési lehetőség Is nyílik a Bolgár NépköztáTsasá.gban. Ezekről az utazási irodák részletes tájékoztatást nyújtanak az érdeklődőknek. Ne fie- ledkezzünk meg azonban az árakról sem. Izfelítöül közöljük a Tatratour szlovák utazási iroda egyik ajánlatát. A Kamcsia nevű ten.gerpaTtí ü- dülőközpontban 14 napos nyaralás (bungalóban) 1510 korona. leszámítva az utazási költséget, amelyről a turista maga .gondoskodik és maga választ vonat vagy repülő között.

A másik sajtóértekezleten, amelyen a jugoszláv Jugotour nevű utazási irodát mutatták be, egy kedves intermezzó is volt. A Jugotour központi í- gazgatójaként a híres jugoszláv futballista Dzsajies tájékoztatta az újságírókat. Magas tisztség ez, hiszen a Jugotour jóformán Jugoszlávia legnagyobb utazási irodája. .Anyavállalata a General Export külön turistaszá'Hító re- pülöSlottával is rendelkezik, és felvásárolta az Adriai ten- gerpaw összes osztályon felült A és B kategóriájú szállodáit»: 1964 és 1973 között miintoggi IS mUilió doHá'rt fordított éz.jtteni turistaközpon- tok' szóivonailának emelésére. Ezóö az idén már több íuristíj^ tudnak elhelyezni. TaváflHpéldánl 9000 cseh- sztovas turista nyaralt a gyönyörű adriai partokon, az Idén viszont már 15 000 vendég fogadásá'ra kötöttek szerződést. Szlovákiából 5000 nyaralóra számít a Jugotour u- tazási iroda. Ezen felül szlovákiai propagáoiójukat is fokozni kívánják. Ezt bizonyítja, hogy a Jugotour részt szeretne venni az éveniként megrendezett bratislavai turisztikai kiállításon.

A jugoszláv tengerpart szépségéről nem kell külön szót ejteni. Aki még nem üdült az Adriai tengernél, az is tudja, hogy itt még ősszel Is meleg az idő és igen kellemes a víz. S az is közismert ma már, hogy a jugoszláv Riviéra bátran felveszi a versenyt a közeli olasz Riviéra szépségeivel. Split, Vís-szi- get, Zadar, Obracs, jelsa szépsége feied,hetetlen.

De nemcsak a' tenger szépsége, nemcsak a különböző szórakozás és sportolási lehetőség vonzza a turistákat a jugoszláv tengerhez. Hanem a festői vidék, az ősrégi emlékek, amelyeket a beígért kirándulásokon megismerhetnek. Az öreg városok szűk utcái, a várromok, a lagúnák látványa épp olyan maradandó élményt nyújtanak, mint a különböző hajókirándulások.

S ami nagyon előnyös, aki utazási irodáink szervezésében akar néhány napot vagy hetet Jugoszláviában tölteni, annak nem kell valutát igényelnie. A szlovákiai utazási irodák dinárról is gondoskodnak ügyfeleik számára.

Nézzünk azonban egy „árpéldát“ a jugoszláviai nyara- lássál kapcsolatban, szintén a Tatra tour utazási iroda naptárából: egy 15 napos nyaralás SpHtben a föidényben (j úniusban) rep ülőgép pel

4840 koronába kerül. Dinárról a Taitratour gondoskodik, s a repülőgép Bratislava b 61 indul.

Kellemes tengerparti üdülési tehát kedves olvasók!

Neumann János

HÁRMÁN

• •

_• • .

Bednárik Mária és a nagyobbik fia

A SOK KÖZÜL

A statisztika adettai azt bizonyítják, hogy még mindig a házioHás és a gyermekneuelés a legnépesebb női foglalkozás. Jó ez vagy rossz? — kérdezhetnénk, s bizonyára ki-ik vérmérséklete és tapasztalata szerint válaszolna a kérdésre. De az okoskodás helyett, nézzük meg inkább a valóságban, hogyan élnek, gondolkodnak és mit éreznek azok az asszonyok, vagy legalább néhány közülük, akik ehhez a nagyobb csoporthoz tartoznak. Például Andovcén [Andődon), a- hol a mintegy ereznégy- százötven lelket számláló falu hétszázötvenkét asszonya közül is, csak mintegy százhatvanan vannak munkaviszonyban, azok is többnyire fiatal lányok.

Kiss Sándorné:

— Fiatal voltam még, amikor meghalt az a- nyám, így nem volt, aki segítsen, vigyázzon a gyerekekre, ezért maradtam otthon — mondja, amikor bekopogok hozzá a falu közepén é- pült családi házba. Az asztalon hámozott burgonya s a héfa, meg kolbász, ö pedig a kocsonyának valót mossa egy nagyobb edényben. Délelőtt van, tizenegy és tizenkettő között-, férje munkában, két fia az iskolában, a lakásban példás rend, tisztaság. Így folytatja az előbbi gondolatmanetet: — Egy ideig még próbálkoztam, bölcsödébe hordtam a nagyobbik gyereket és dolgoztam, de aztán, hogy megszületett a második fiam is, férjem már nem engedett munkába. Amilyen betegség csak volt a világon, azt mind összeszedte a gyerek. Nem győztem orvoshoz járni. A fiatalabbikkal viszont már nem volt ilyen problémám.

Közben megjön a kisebbik fia az iskolából. Halkan, Illedelmesen köszön, s anélkül, hogy az anyja akárcsak egy Szemrebbenéssel is figyelmeztetné, leveti az iskolai ruháját, felveszi az otthonit és hallgat, figyeli beszélgetésünket.

— Férjem kétezerháromszáz, kétezernégyszáz koronát keres meg havonta. Ebből nem tudunk félretenni elmegy a kosztra, a legszükségesebb ruházkodásra. De legalább nem kell reggel idegeskedni, nem kell az ágyból klráncígálni a gyerekeket, tolongani az autóbuszban.

— Jól tanulnak a gyerekek?

— Nem panaszkodhatom, szeretnek iskolába járni, részt vesznek minden iskolai munkában, sportolnak, táncolnak, s amikor hazajönnek, sző nélkül nekiülnek a tanulásnak.

A tenyérnyi udvar egy részében kiskert és két fóliasátor váza. A váz alatt salátapalánták levelei zöldellnek, ezért a kertészkedés jelöl érdeklődöm. Kérdésemre elmondja, hogy néhány éve salátával, retekkel, paprikával, paradicsommal próbálkozik, hogy legalább valamelyest pótolja a keresetkiesést. Tavasztól őszig tehát van mit tennie. Reggeltől este nyolcig, kilencig talpon van. Ilyenkor télen viszont szabadabb, néha még olvasni is van ideje, s este, amikor nyolc felé lefekszenek a gyerekek, megnézi a tévé műsorát.

Kiss Sándorék szomszédságában Bednárik Mária él férjével, két gyermekével és a nagyszülőkkel.

Míg megkerülöm az utca sarkát és beljebb futok az udvarra, Bednárik Mária, bár nem sejtette, hogy az idegen hozzájuk is betéved, lekapkodja a reggel kimosott és a délelőtti szép napsütésben megszáradt fehéren világító pelenkákat. A nagyszülők, s a nagyobbik fia ebédelnek, S maga a keservesen síró gyerekével van elfoglalva. Próbálja etetni, de az még erősebben rázendít.

— A fogai nőnek, két napja csak sir — mondja magyarázatképpen, mert a gyerek még most sem hagyja abban a sírást.

A konyha zsúfolt. A nagyszülőkkel együtt hatodmagáual lakják a kétszoba-konyhás lakást. Amikor körülnézek, önkéntelenül ismét magyarázkodni kezd:

— Már lakást kellett volna kapnunk Nővé Zámkyban, de csak az év végére, vagy a jövő év elejére készül el. Mindenképpen el akarunk menni a faluból, mert itt sem bölcsőde, sem pedig egésznapos óvoda nincs.

Férje gépjavító a járást építkezési vállalatnál, 6 korábban az Elektrosvitben dolgozott. Reggel hat, fél hét felé kezdődik a napja, s este nyolc, kilenc felé fejezi be a munkát, de ha valami bajuk van a gyerekeknek, akkor az éjszakába nyúlik a szolgálata.

— Néha már azt hiszem, hogy nem bírom tovább — mondja, s aztán mégis arról beszél, hogy amint csak teheti, elmegy dolgozni, mert a pénzre is szükség van. '

Boros Mihályné délelőtt a városban járt. Közben a nagyobbik lánya vigyázott a család üdvöskéjére, a hároméves Hajnalkára, aki épp most ebédel.

A nagylány lassan munkába készül, délutáni műszakban dolgozik ezen a héten. A mama pedig, bár nemrég jött meg a városból, már nekifog a kötésnek:

— Nyáron nincs rá idő, mindig van munka a ház körül, meg a kertben is. Ezért télen igyekszünk valamit összehozni — mondja a készülő kék pulóverre mutatva.

Régebben ő is dolgozott. Előbb három évig a szövetkezeiben majd további három évig a kosárfonodában. Amikor Hajnalka megszületett, idehaza maradt, hogy a háztortást vezesse s a gyermekeit nevelje, gondozza a szüleit, akik fekvő betegek voltak.

— Már el is mentem volna újra dolgozni — mondja — de nincs hova tenni a kislányt. Mit kezd az ember az'andódi félnapos óvodával? Nincs aki oda vigye, aki hazahozza a kicsit, az utcára meg csak nem lökhetem ki? — mondja — s én elköszönök tőle.

Otközben az autóbuszra igyekezve rendezgetem a gondolataimat, be-be nézek egyik-másik udvarra: Itt^s, ott is odahaza van a ház asszonya. Kiss Sándorné ts az udvaron tartózkodik: A veranda üvegeit törölgeti, tisztogatja. Azaz. hivatalosan nem dolgozik, nincs üzemi, vállalati pecsét a személyazonossági igazolványában de ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozna. Sőt!

Németh István