Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 2. szám
3 Új ifjúsúg Húsz éves voltam, amikor ez a szebb világ kezdődött — mondta pár évvel ezelőtt iskolaigazgatóm, amikor bennünket érettségizőket búcsúztatott. Ti már beleszíiiettetek egy jobb sorsba, készen kaptatok sok mindent. Másképp éltek, mint szüléitek. Azt is mondta, hogy az érettségi minden fietal életében ez első nagy „határkő“. A határkő sző akkortált, de azóta is nagyon sok iskolában elhangzott. A végzős diákok akár el is ba- rikádozhatták volna vele iskolájuk bejáratát. Most. évek múltán bátran állíthatom, hogy az érettségi valóban határkő a fiatalok életében. A diákéletet egy új, egy más követi. A szóvirág, a „ti már másképp éltek, mint szu leitek“, azonban még mindig megmaradt. Mikor tudatosítják a l'iataiok ezeket a határköveket, mikor veszik észre, hogy a határkő nem szóvirág, hanem annak bizonyítéka, hogy valóban másképp élünk? Egy Maié Blahovo-i (Sfkabony) család, Ba- leskóék beszélnek életük határköveiről, hétköznapjaikról, tel- je.sUlt vágyaikról. 1. Balaskó János nyugdíjas 2. ifj. Balaskó János a Kvetoslavov-i Magnemesitő Állomás munkabiztonsági technikusa. 3. Balaskó Jancsika mindössze 11 hónapos, nagy pelenkaío- gyasztó és éppen alap szókincstára bővítésével foglalatoskodik: zsi-zsi, be-be, ma-mi... Balaskó néni szintén nyugdíjas, de a postáról minden htoapban beszaladnak hozzá: iJegítsen ki bennünket, beteg egy takarítónőnk... és legjobb lenne, ha máris jönne. Segít amíg bír. — Pénzre már nincs szüksé günk. Igaz, az uram Itt-ott elszív egy-egy doboz cigarettát, de még így Is jut a gyerekek nek, unokáknak. Ml már csak nekik élűnk. Nincsenek félmondatok, a szavak szinte ömlenek a két öregből. Két fiuk, egy lányuk Nagy szereocsém van, már messziről látom. Az udvaron füs töl a katlan, bödönök zsírral telnek és egy hatajlmas vájd llng tele van illatos, rojKigóF töpörtyüvel. — Szép volt? — kérdem. — Szép. A hátán néhol 4—5 ujjnyi vastag szalonna Is volt De Jöjjön beljebb egy falat pe Anyuka és fia: Balaskó Jánosné és Balaskó fancstka. csenyéne, pohár borocskára... Minden természetes. Vendéglátásuk, mozgásuk, beszédjük — egyszerű emberek. ■— A nyugdijaztetés előtt mi volt Balaskó bácsi foglalkozása? — Fiam, az én életem, munkám, mindig valahogy összefüggőt a földdel, az állatokkal. Tehenész voltam, később teheneket fejtem, meg mikor mit kellett a tehenek körül do-lgoz- nl a szövetkezetben. Nehéz é létéin voit, sokszor a fiam sem hiszi, mennyire nehéz. Akár ezzel a mondattal is kezíltiette volna. Kezében szorongatja 1 borospoharat. Életét az arca tükrözi; a mély, nevetős, szomorú és kedves rán- cocskák. — Na! Milyen? — kérdi és a borra gondol. — Nem nagyon értek a borhoz, de ez ízlik. — Ez a bor szőlőbőil van áml Nincs benne egy csepp víz. de még cukor sem. — Balaskó bácsi, pihent már életében legalább pár napot? — Pihenni? Ezt a szót én nem ismerem. Pedig most, hogy a gyerekek már felnőttek és önállóak, nem muszáj keresnem a munkát. De én mér 1- lyen vagyok. Ha a munka meghalna, akkor én te utána mennék. és hat unokájuk van. A szülőkkel a legfiatalabb, jancsl lakik. — Kicsi ez a ház a két családnak, de bennünket innen már osak a koporsóban fognak klvüMiil. A fiatalok építeni a- kamak Kt a kertünk végében. Hát csak hadd építseneki — Megférnek a fiatalokkal? Mindketten nevetnek. — A menyünk csaknem olyan, mint a fiunk. Ogy szsietjük őt, mint saját gyermekünket. Jó férjet kapott a fiunkban, de Jancsi sem panaszkodhat. Felesége tlsztaségszeietö, gondos háziasszony és anyuka. Reánk, öregekre te van gondja. így néz fcl a boldog ember, gondolom magamban és hosz szas mérlegelés után ha táró zom el magam a kérdésre: csa lódott-e valaha az emberekben? — Nem, habár nagyon közel voltam hozzá... És elmondja két hónap tör ténetét, amelynek lényege a munkakeresés. — Otthon, a szövetkezetben ígértek csoportvezetői 'állást. A- pám évekig ott dolgozott, ha beleg volt, én „ugrottam be“ helyette, mindenki Ismert. Amikor be kellett lépnem, azt mondták menjek teheneket fej nL Tudom, hogy a fejés nem könnyű munka, hozzáértést Igé nyel, de mégis mellbevágott az ajánlat. Nem azért nem vállaltam a teheneket, mert nem sze retem az állatokat. Ellenkező leg. Nagyon te szeretem. Az emberekig] volt szó, akik nem tartották be szavukat, akik hitegettek. Ugyanígy jártam a hősi szövetkezetben Is. Közben vagy egy hónapig a felvásárló vállalat raktáraiban dolgoztam, és még másutt Is. Munkát a- kartam, olyat, amely kielégítette volna Igényeimet, munkát, amelyben érvényre jirttathat- tam volna azt, ami miatt négy évig jártam Iskolába. Így került Balaskó Jancsi a Kvetoslavov-l (Oszor) Magnemesítő Állomásra. Ml a dolga? — Felügyelek a munkabiz tonsági rendelkezések betartá Sára, a különféle védőeszközök használatára stb. — Volt az utóbbi időben sú lyos balesetük? — Sajnos, egy halálos kimé netelű, de az tulajdonképpen nem Is mondható munkabale setnek. — Volt olyan elképzelése, a- mely nem teljesült? — Hihetetlen, de úgy érzem, hogy mindig, minden vágyam teljesült. Megjegyzem, az álmokat nem szeretem, csupán elő- rer- számolok. Dialektikusán fogom fel a dolgokat: ml az, ami az elképzelésemmel egyezik és ml nem. Határkövek? A jelenlegi munkahely, de mindenek előtt I- lonka, a világ legbájosabb felesége és Jancsika. Kettőjüket csak egymás mellett tudja em ''s!iíaaP¥ ' . . < íJT-«- -í- - ■ ÍÍ5 egy-egy határkő. Voltak az é leiében akadályok, de nem o- lyanok, amelyek megállásra késztették volna. Természetesen jött minden, a dolgok logikája és rendje szerint. — Ogy, mint apám nehéz, dolgos életének eseményei, ö Balaskó Jánosné: A gyermekeinknek, unokáinknak élünk. szerény Igényeivel akkor azt tartotta jónak, én most mást. A világ változik. Amit tett, a gyerekei jobb sorsa érdekében tette. Ha megöregszem, ón Is olyan leszek, mint apám. Balaskó Jancsi sokáig a sík- abonyl Csemadok elnöke te volt, verseket ír, gitározik, feleségével falemezből dísztár gyakat készítenek, mindketten szavalnak és az utóbbi időben sokat rajzol. Családi házakat. A sok közül csak egyet választ ki; azt amelyik a fiatal Balas kóék ízlésének megfelel. Az lesz az övék. — Nézzen csak ikörül; van Itt birka, malac, tyúkok, reggelente, esténként mind enni kér, rengeteg munka van körülöttük... Fiatalember, az első pillanat benyomása alatt akár úgy te mondhatnám, egy a sok közül. De ahogy megszólal, az általános érv&iyű megállapítás ogy re szűkül. Közvetlen, természetes, bátor, jó humorérzékű — mint egy a tíz közül. A Dunaj- slká Streda-t (Dunaszerdahely) Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettsógiaett három évve! ezelőtt. — Teát, cigarettát? — Nem, köszönöm, beszélgetni jöttem. — Jó, azt szeretek, de ml- Pöa? Az életéről, élete fontosabb mozzanatairól, „határkö- velről“. — Nem kell gandolkoznom a válaszon. Az én életem a szüleim, a csailádom. Beszélhetek róluk? id. Balaskó János: Ha a munka meghedna, akkor én is utána mennék. llteni, egyik a máalk nélküli szinte elképzelhetetlen. Minden legyőzött akadály, vagy stker Kék szem, klslányos frizura és termet, fehér bóbita, kötény és pulóver, vidám, csintalan tekintet; ez Ilonka. Bateské Jánosné, a dunaszerdahelyl tanonciskola szakácsnője. — A pincér-szakács szakmát tanültam ki. Nagy hasznát veszem a háztartásban. — Mit főz a legszívesebben? I — Amit a férjem szeret; ra- kottkrumpllt. Reggelenként fél hatkor kelnek. A 11 hónapos jancsika I- lonka édesanyjánál van. Az ö jövőjét a két szülő még csak szövögeti, biztosítja, őrzi és dolgozik érte. Ml lesz a most még pöttömnyi emberkéből? Repülős, közgazdász, mezőgazdasági szakember? KI tudjál — A férje azt mondta, nagy házat szeretnének építeni, ahol több gyerek te elfér... Mennyi? — Lehet, hogy három, de kettő egészen biztosan. Nagyon szeretjük a gyerekeket. — Van Ideje a pihenésre? — Kevés, de van. Ilyenkor a férjemmel beszélgetünk, olvasok, tervezgetek. Szép pMila- natök ezek. Moet pár héttel a beszélgeté« után ismét megprébélom tel- idézni az arcokat, araeljfekie emlékeznem kellene akár a ha- tüfkö, akár a másképpen élés ürügyén. Azt kell mondanom, hogy a dolgok logikája azertnt történt minden. Balaskó Jancsi art tartja értelemszerűnek, hogy nem 6, hanem a világ váltó zott meg körülötte. Nagyapa, apa és gyermek. Ereikben egy vér folyik és nevükön kfvUl még egy közöa vonásuk vian: mindhárman kék- Mcemfiek. Életük, mnnkaink, célkltűzéseUc közös vonásai után azonbOBi hiába kntatnáiifc. Moaat Brzoábat Készül a redőny Redőnykészítők A lakosságnak nyúltott szolgáltatások s egyes köny nyűipari termékek gyártásának feladatából a kisipar szövetkezetek is kiveszik a részüket. A kisipari szövet kezetek közelmúltban megtartott országos kongresszu sának értékeléseiből Is világosan kitűnik, hogy termé keik és szolgáltatásaik egyaránt dicsérettel lllethetök Az élenfáró kisipart szövetkezetek listáján ott szere pel a Nővé Zámky-i (érsekúfvári/ Remesloslutba Is Országos hírnévre tulajdonképpen egy olyan készítmé nyűkkel tettek szert, amely manapság minden újabban épült középületben, iskolában, kórházban. Irodaházban megtaláihatö. Ok gyártfák ugyanis azt az alumínium lemezbál készült ablakredönyt, amely nemcsak a modem építőiparnak elmaradhatatlan kelléke, hanem hovatovább a lakásépítésben ts meghonosodik. Illetve könnyebben meghonosodna — ha tudnának eleget gyártani. Egyelőre a kereslet sokkal nagyobb a kínálatnál. S hogy ez így van, abban nem a szóbanjorgó kisipari szövetkezet a ludas. Mert gyártanának ők, csak lenne elegendő alapanyag. A szövetkezet redönukészttO részlegében körülbelül száz ember dolgozik. Évente hatvan-hatvanöt tonna alu- míniumlemezt használnak jel nyersanyagként, s bizony még vagy húsz tonnával többre lenne szükség ahhoz, hogy adott körülmények között zavartalanul tudják biztosítani a rendelések folyamatos kielégítését. Évente így Is tizenhárom mtlllós értéket hoznak létre s ez bizony nem kevés. Tizenöt esztendővel ezelőtt rendkívül nehéz és kezdetleges körülmények között vágták bele a fejszéjüket ebbe a Jeladatba, s bizony az első esztendők termelési eredményeivel nem tudtak volna idáig eljutni. Fejleszteni, tökéletesíteni, újítani ketlett. Az állandó előrehaladás szükségszerűségét azóta is számon tartják és érvényesítik. A redőnyrészlegben többségben nők dolgoznak. Mindannak ellenére, hogy a környéken a nők foglalkoztatottságának helyzete nem a legrosszabb — a munkaerővándorlás mégis minimális. A legtöbbjük tíz, vagy annál ts több esztendeje dolgozik itt. A miértről faggatom a lányokat, asszonyokat. A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy azért, mert aránylag jól keresnek és mert jó a kollektíva. Kölcsönösen megbecsülik egymást, s a sztereotip munkxmoz- dulatok ellenére sem tartják munkájukat a legnehezebbnek. S ami a legfontosabb: a munkahely légköre jó. Felmerül tehát a következő kérdés: mitől jó? Senkt sem vitatja ei, hogy az aránylag ktslétszámú munkahely előnyei adottak, s méginkább nem vitatják el azt, hogy az utóbbi két év leforgása alatt megalakult három szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívának ebben óriási szerepe van. Nemcsak a példamutatásban tűnnek ki. Mindenekelőtt arra OsszpoTtíosíla- nak, hogy célkitűzéseikben s azok megvalósításában Igazi tartedom, valódi fedezet legyen, s hogy amit tesznek, mondanak, az ne csak alleges legyen, hanem a társadalom, a szövetkezet, s az egyén érdekelt szocialista módon szolgálja. Egyik legfőbb erényük az önzetlenség. Persze számos más pozitív jelzőt Is felsorolhatnék róluk. A szorgalomról viszont mindenképpen szólni kell. ^gy gépesítésben nem éppen fejletlen, ám automatizáltnak, műszakilag tökéletesnek sem mondható kisüzemben sokkal hatványozottabban látható a dolgozó szorgalma, mint egyéb munkahelyen. Itt igazán látható. S érezhető, hogy egy emberként gondolkodó közös célért dolgozó emberek kollektívájáról van szó. Gyártmányaik országszerte ismertek. Király Vendel, a redőnykészítő részleg vezetője, büszkén beszél arról, hogy évi tervüket határidő előtt, immár december 5-én, több mint száz százalékra teljesítették. Egy kisüzem a sok közül, amely ezt elmondhatja magáról. Azóta ök is új munkaévbe kezdtek. S biztos az, hogy az új esztendőben Is úgy jognak dolgozni, hogy az év végén még a tavalyinál ts jobb eredményekről adhassanak számot. Jó munkát! —RESZELIHetente egyszer politikai félórát tartanak Felvételünk egy Ilyen elméleti oktatás szünetében készült iiir |p 1^^ 2 E E E1^""""
