Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-18 / 12. szám
RÉGI RITKASÁGOK VARÁZSA Hi I angos dlá'kcsapat kószál Bnaitlisilava belvárosi utoáában, az ©gyete- mistáikiMlk tűnő flataloik kiizül többen el-eltűnnek az üitjuk- ba es6, sárgult könyvilapoik és réges-régt bútordarabok, dísztárgyaik varázsát árasztó an- tikvárdumok vagy régtségbol- tok ajtejábam... Kisvártatva Idősebb férftek lépnek tüirekaetJen izgalom- mal ezeknek az üzleteknek valamelyikébe... Egy jó! öltözött, negyven-negyvenöt év körülil hölgy nézegeti a régiségbolt kirakatát, rövid tétovázás után belép, és mindjárt megkérdezi a fiatal elárusStó- nötöl: Kínai mintás porcelán vázájuk van? Antikvárium és régiségbolt... Sajátos hangulatú, régies „ízű“, a komoily érdeklődók számára azonban mindig valami titokzatosat, értékes „újdonságot“, olykor több száz éves ritkaságot rejtegető szak- üzletek ezek. Látogassunk hét el a főváros egyik forgalmasabb régiségboltjába, a Leníngradiíká utoaiba. Csinos, harminc év körüU, fekete hajú tiatólasszony' az üzlet vezetője. Kitanult a- ranymúves; a szaíkmájában doijgozo.tt már műhelyben, ékszerüzletben elárusftönöként, ezt a forgalmas régiségbo'ltot közel egy évtizede vezeti már. Joggal föltételezhetmé hát bárki, hogy ennyi Idő után a munka/kör minden csínja^bfn- Ja a kisujjában van már. ö eltenhen mosolyogva tlltako- zik: — Jtt sohasem lehet tökéletes az ember! — Miért? — Mert talán még a nyugdíjba menetelem előtt egy nappal is tanulok majd valami újat, Itt vallóban a legkülönbözőbb régiségek forognak közkézen... — mondja.-ámikor megbízták a régiségbolt i’ezetésévé!, tele tervvel, ábránddal és azzal a biztos tudattal vállalta ezt a munkakört, hogy csuptán napok kérdése, és belejön mindabba, amit egy ilyen üzletben tudnia keil. — Egy hónap sem telt belé, és én rájöttem, hogv nagyon keveset tudok a régiségek árusításáról. Őszintéi szőlva, az első hetekben még az is gondot oikozort, hogy helyesen tájékozódjam a polcokon sorakozó ré- gi.ségek között, hiszen a nálunik kapható áru minden egyes darabjának más-más értéke van. Ezen a tűzkeresztségen azonban mindenikinek át kell esnie, akt régiségekkel keres ked'iik. N aponta több száz érdeklődó lép az üzletbe. Van, aki csupán kíváncsiskodik; van, aki eladásra kínál valamit, és természetesen bőven akadnák olyanok is, aiklk vásárolni! szeretnének. Nemcsak kávéházaikban, éttermekben vagy labdarúgó- mérkőzéseken, ha nem a régl- ságboltban is akadnak törzsvendégek. Az üzletvezető egy negyvenöt év körüli gimnáziumi tanárnak mutat be. — Az Igazi műgyűjtő olyan, mint egy megszálllott — mondja alkalmi Ismerősöm. — Egyetemista koromban egyszer kaptam egy népi díszítésű tányért. Aztán sikerült néhány további darabot is szereznem hozzá. Minél több tányérom lett, annál többet a- kartam, annál Jobban kezdtek érdekelni a régiségek. A tányérokon kívül ma már csészéket, sőtartókat, mozsarakat és régi evőeszközöket Is gyűjtök. Ha valamiről megtudom, hogy hozzáférhető, akkor addig nem nyugszom, a- míg meg nem szerzem. Ehhez nemcsak türelem, kutatás, szenvedély kellett több m/int két évtizeden át, hanem sok- sok anyagi lemondás is, mert szinte minden zsebpénzemen régiséget vettem, és nem adnám oda őket semmiért. Hogy miért Jövök be Ide hetente kétszer-háromszor is? Hát az értékes, ereklyének számító darabok Itt sem állnak soká Lg, résen kell lennie az embernek... B ratislavában Jelenleg két antikvárium találha tó. Az ismertebb Nyerges utoal „közpo-nt! antl kvárium“. Az üzlet földszinti és emeleti helyiségeit nyikor' gó falépcsö köti össze. A földszinten van a széplroda lom és a könyvátvétel, az e meleten viszont a legkülönfé lébb szakirodalomban böngészhetnek az érdeklődök, .^z üzlet legértékesebb könyvelt a raktáraikban vagy üveg a- latt őrzik, ilyenek például a különböző, latin nyelven Irt könyvek az 1500-as évekből eredeti kiadású nyelvészeti szakkönyvek és korabeli fo lyóiratok. Fokozatosan a fővárosi Egyetemi Könyvtár tulajdonába kerülnek majd az itt őrzött, kézzel írott, fakö- téses kódexek... Az antlká- rium ren<lklvül értékes könyv- anyagánalk jelentős részét ma gánemberektől vásárolták és vásárolják, akik talán hosszú évtizedeken át nem is sejtették, hogy mtlyen nagy érték porosodik a padilásukon. S a- ml az ö szemükben puszta limlom, az a szakembernek a- kár négy-ötszáz éves „újdonság“ is lehet. Az antíkvártum látogatói két csoportra oszlanak: könyvet kínálókra és könyvet ke- i-esökre. A központi antikváriumba naponta mintegy félszázan Jönnek eladásra szánt könyvekkel. Az ezzel a fontos feladatkörrel megbízott antikvárium i dolgozónak azonnal tud- nila kell, hogy mtt érdemes megvennie, nil Iránt van kereslet, nehogy felesleges készletek halmozódjanak az üzlet raktárában. Mert a „régi könyv“ kifejezés még az an- tikvárlum-ban sem egyértelmű fogalom. Mondjuk, egy XVIII. századbeli biblia nem biztos, hogy érték, mert ebből viszonylag sok van. De egy XVIII. századi természottudo- mányl könyv annál Inkább — Ilyenből bizony allg-aiMg akad néhány. Többnyire nem Is annyira a könyvek tartalma határozza meg e példányok értekét, mtot történeti Jelentőségük, érdekességük. Fontos szempont az ár kialakításában, hogy telJes-e az értékesnek tűnő kiadvány. .Akkor Igazán becses egy régi könyv, ha most Is épségben áll előttünk, akárcsak évszázadokkal ezelőtt, amikor elhagyta a sajtót. Jelentős az is, hogy a régi könyvben vannak-e metszetek, és ha igen, melyik mester munkál. A becsüs e szempontok szerint állapítja meg a könyvek árát. Ha a példány fél óra alatt gazdára talál, biztos, hogy alábecsülte a könyvet. A szenvedélyes könyvgyűjtök ki is használják ezeket az alkalmakat... Az antikvárium alkalmazot- tainak feladata a tanácsadás is. Bármikor gyoi's választ kell adniuk a könyvek között \ kutató éixleklodöknek, mondjuk a sebészet, az embertan vagy éppenséggel a francia i- rodalom tárgyköréből... A napi bevétel? Legalább három- négyezer korona, de nem ritkaság az ötezer koronán felüli forgalom sem. R itkán távozik innen ü- res kézzel az ember, mindig talál valanílt. A legtöbben éppen ezért keresik föl az antikváriumot, mert tudják: olyan kincsesbánya ez, ahol bármikor érdemes szerencsét próbálni. .A választék szinte kimeríthetetlen, a könyvek legtöbbje azonban nem igazán értékes, inkább csak amolyan használt példány, s Így olcsóbban lehet hozzájutni. Száz koronáért már tekintélyes mennyiségű könyv kapható. Egy fiatalember, építészmérnök, akinek egyetlen Igaz szenvedélye az olvasás, kitartóan vizsgálja az előtte heverő könyvek halmazát. — Diákkoromban itt Ismerkedtem meg Hera ing way jel, André Glde-del, Dlckensszel vagy Oscar Wilde-dal. Igazi élmény számomra belelapozni ©gy-egy öreg könyv vagy kézzel írott krónika sárguló lapjaiba... Ilyenkor mindig valami Jóleső érzés kerít hatalmába... — mondja, aztán rövid gondolkozás után folytatja: — Több neves írót, biztos kezű orvost, szaikirodailom u- tán kutató tudóst vagy neves élsportolót ismertem már itt meg, akikkel egyébként allg- lia találkoztam volna személyesen. Egyetemista koromban oilcsó pénzen megkaptam itt egy-egy tankönyvet, az évfolyamtársaim pedig néha belekig is üres kézzel, dolga végezetlenül távoztak a diákkönyvtárból. — Most is vásárol valamit? ^ ©méhen vidám derű ^ y csillan, aztán egy ^“láthatóan sokat forgatott, kékes vászonba kötött könyvet mutat: — Bztl És ezen kívül még továbbá huszonhárom fókai- legényt akarok összegyűjteni, azért járok Ide úgyszólván naponta. Négy éve ketesgé- iem őket. összeírtam minden regényének a címét, és addig Item nyugszom, míg meg nem szerzem valamennyltl-Az antikváriumok és régj- ságboltok dolgozói nemcsak jó üzletemberek, hanem Igazi polihisztorok is, akik mindig gyorsan és rugalmasan tájékozódnak a legkülönfélébb tudományos és szépirodalmi témakörben, vagy az éiáékes, olykor ereklye gyanánt őrzött réges-négi tárgyakban 1*. Munkájuk legnagyobb ellsmc- lése az alkalmi vásárló és a szenvedélyes gyűjtő elégedett mosolya. Nézzünk hát körül a padláson, kedves olvasók, nem a- kad-e eldugott zugában olyasvalami, ami antikváriusnak és régiséggyűjtőnék egyaránt e- légeden mosolyt varázsolna az arcára. B. M. P. (Foté: Kontár Gyula) EZ MEG CSAK A KEZDET ' 1 A Král. Chlmec-i Aílamí Gazdaság vezetőségét már 1973-ban joglalkoztatía az a gondolat, hogy a termelés ésszerűsítése végett alakítsanak komplex racíonalizációs munkabrigádot. Erre a gépesítésben voltak a legkedvezőbb feltételek, mert itt dolgozott a legtöbb fiatal, és ez véglegesen eldöntötte a brigád sorsát. 1974. január elején alakult meg az állami gazdaság első ifjúsági komplex racíonalizációs munkabrigádja. Mindezt Bélán Józseftől, az állami gazdaság főgépesítőjétől tudtam meg. A brigád megalakulása u- tán — tájékoztatott — kidől gozluk az első munkatervet. A fiatalokra nehéz feladat várt. Ennek a kollektívának kellett biztosítani a csúcsmunkák, mint példáid a tálaj- elökészítés, őszi mélyszántás és a takarmánybegyüftés csoportos végzését. Ezzel a módszerrel ugyanis jobban ki lehet aknázni a második generációhoz tartozó erőgépek e lönyös tulajdonságait. tud.atossAg ÉS ELŐRELÁTÁS Így jellemezhetnénk tömören és találóan a gazdaság vezetőinek azt a tettét, hogy a többi más kínálkozó lehetőség dacára a fiatalok bevonásával alakították meg az állami gazdaság első komplex racioncdizácíós munkabrigád iát. Ez újabb lépés volt pár tunk Ifjúságpolitikájának tel jesítésében, mert a kollektíva megalakulása óta gyökeresen megváltozott az állami gazdasághoz kendo fiatal mező- gazdasági szakmunkások hely zete. Korábban gyakran elő fordult, hogy a gépjavító szakiskolából kilépő fiatalok ném kaptak megfelelő lehetőséget az iskolában szerzett tudásuk további kamatoztatására. öreg, idejét múlt gépekkel kellett dolgozniuk, és ez bizony a fiatalok lelkesedését egyhamar letörte. Ma ebben a brigádban első sorban szakképzett fiatalok dolgoznak. Nyolcvan százalékuk gépjavító, vagy pedig mezőgazdasági gépesítő bizonyítvánnyal rendelkezik. De nem feledkeznek meg azokról sem, akiknek még nincs szakképesítésük. Valamennyiük e- lőtt nyitva az út. A Král. Chlmec-i Iparitanuló iskolában munka mellett pótolhatják azt, amit valamilyen oknál fogva elmulasztottak. Az állami gazdaság vezetősége minden tekintetben segíti a brigádot. Hogy csak e- gyetlen példát említsek: 1973- ban tizenkét traktora volt a brigádnak, ma már harminckét traktorral és több speciális géppel dolgozhatnak. EGY A SOK KÖZÜL — Ilyen feltételek mellett öröm a munka — mondta Kótka Károly, az Ifjúsági kollektíva egyik tagja, aki valamilyen ügyes-bajos dolga or noslása végett nyitott be a jőgépesítő irodájába. Ö a múlt év ápriiisától tagja a csoportnak, és igen meg van elégedve társaival. A brigádban kitűnő munkaszellem uralkodik, szinte mindenben segítségére vannak egymás nak. — Nálunk nem gond egy kis töbletmunka megszervezd se — folytatta nekibátorodva. — Példa erre a múlt év ősze. Tudjuk, milyen volt. De ha az Időjárás egy kicstt is engedte, vdtamennlen, ün nép, nem ünnep, kint voltunk a határban. Szórakozásra nemigen gondoltunk, pedig tagjaink átlagéletkora még a huszonöt évet sem ért el. Megmutatkozik ez a fizetési szalagon is, nyáron egyikük sem keresett háromezer korona alatt. Tisztán! — teszi még hozzá, de már búcsúzik is, mert a munka még tél végén is sürget. — Ilyenek ők — mutat u- tána Bélán elvtárs. — Még csak egy éve dolgozrjßk e- qyütt, s eredményeik máris jobbak, mint más brigádoké. Persze, ők nem szétszórva, hanem egy csoportban dolgoznak. és ez nagy előny. A brigád munkaszellemével nincs baj. Bármikor készek segíteni egymáson. Példa erre az is, hogy a kollektívába befogadtak olyanokat is, akik ezelőtt sohasem végeztek mezőgazdaság munkát. Tanítani kellett őket még a legalapvetőbb műveletekre is, s ma már valamennyien kiváló munkát végeznek. Ez tette lehetővé, hogy idei kötelezettségvállalásuk a minőség javítása mellett már az önköltségek csökkentésére irányulhat. MIT TESZ A SZISZ VEZETŐSÉGE? Az első naptól figyelemmel kíséri az ifjúsági kollektíva minden lépését. Remák Margittól, a SZISZ üzemi bizottságának elnökétől tudom, hogy mindjárt a megalakulás után jelentést küldtek a SZISZ trebiSovt járási bizottságára. Néhány értékelésbe bekerültek, de sajnos, különösebb. figyelemre nem méltatták a brigádot, pedig a maga nemében egyedülálló a környéken. Az eredményekkel elégedettek lehetnek. A fiatalok bebizonyították, hogy tudnak dolgozni. A jutalom sem maradt él, több kirándulást szerveztek a munkában élen Járó fiatalok számára. , Kamocsai Imre
