Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

7 A látszd újra, Sam! éS más nagy sikerű szatirikus jílmvígjátékok ' szinész-író- rendezbje. a 39 éues Woody Allen, aki legutóbbi jilmje feluételeinek nagy részét Budapesten forgatta, beje­lentette újabb vállalkozását. A forgatókönyvel természe­tesen Ismét maga írta, és ö lesz a rendezője, a fősze­replője is új filmjének. S ki a főhőse, akiről új paródiája szól? Az Egyesült Államok külügyminisztere, Henry Kissinger. Mindjárt a film első jelenetében műkö­désbe léphetnek a technikai trükkök. A film ugyanis az­zal kezdődik, hogy egyszer­re három repülőgép száll le New York repülőterén, az egyik Moszkvából, a másik Kairóból, a harmadik Pe- kingből érkezik — és mind­háromból Henry Kissinger száll ki. John Peed, az egyik phi­ladelphiai színház villany­szerelője mindig arról ál­modozott, hogy egyszer el­játssza Hamlet szerepét. Ál­ma azonban — legalábbis életében nem — válhatott valóra. Ami azonban nem, sikerült az életben, sikerült halála után. Végrendeleté­ben a színházra hagyta ko­ponyáját azzal, hogy a Ham­let előadásain kellékként használják. XXX Nenad Sztekics jugoszláv távolugró Európa-bajnok a szilveszteri tévéműsorban elénekelt — Leo Martin is­mert jugoszláv énekes se­gítségével — egy dalt. — Szeretem a zenét, nem is fordítottam hátat neki — mondta ezzel kapcsolatban a sportoló —. de rádöbben­tem arra. hogy a sportban jóval nagyobb sikerre szá­míthatok. mint a zenében. Kár, hogy nem mindenkit áldott meg a sors ilyen ön­kritikával. — Már nem is emlékszem rá, hogyan lehet lakásban élni — jelentette ki a New Orleans-í Pick Weeks, aki 9 hónapon át „lakott“ egy pózna tetején. Az eltelt idő alatt egy ciklont is átvé­szelt a póznán. Amikor egy daruval leemelték, a város rezesbandája győzelmi indu­lót fújt. A hegyek szerelmese Beszélgetés Ivan Rajníakkal J6 testvérekkel dicsekedhetem— ami nagy dolog Négy bá tyám van, és volt egy húgom is, sajnos már nem él Együtt nőttünk fel a falunkban, és a legnagyobb egyetértésben kö­vettük el fiatalkori csínyjeinket is. Ma is változatlanul sze­retjük egymást. Van egy közös vonásunk: szeretjük a hegye­ket. és időnként hazalátogatunk... Itt egy percere elakadt a hangja. Nehéz ilyenkor feltenni a kérdést. Szemben ültünk egymással a színházi öltözőben, és hirtelen az volt az érzé.scm, hogy bizonyára keve.sen — még a hozzá legközelebb állók sem — érthetik meg Ivan Rajnia- kot teljesen. Magára marad gondolataival, titkaival. A színész, aki viszatér, hogy megkeresse az utat. amelyen az első lépé seket telte. • Most Bratislavában él. Te­hát csak időnként sikerül ellá­togatnia a hegyek közé? — Őszinte leszek. Ha má^ iokálg nem jártam odahaza Hy oében, elfog a . nyugtalanság. :1a kocsimba* ülve az út sze­gélyén meglátom az első tüle telű fákat, tudom, hogy már ä közép-szlovákiai kerületben árok, és szinte l>elei’emegek iz örömtől, mert megint haza­felé tartok. Így van ez már ciskorom óta. Minden kis pa a'kot, csermelyt Ismerek ott fenn, minden berókát, fenyőt, ■ninden kis ösvényt... mások­iak ez talán semmit sem Je­lent.... megérkezem, és a táj, mintha mindig újból magához »telne., oJyanriyiTa, hogy szinte négfeledkezeih a világról. Bi­zony, nehéz szívvel Indulok visszafelé Bnatfislavába... és ha -leni lennének olyan jó baráta­im és kitűnő kollektívám,' a- melyben dolgozo,m és élek, na­gyon nehezen hagynám ott Lip- lót. Van odafönn egy kis vi- tyUlóin, amolyan kis bungaló, valahányszor ott lehetek — minden perc értékes nekem. • Vannak ott még barátai, akik közel állnak a szívéhez? — Mindig akad valaki a Jó emberek . közül — vagy 'az er­dész, vagy egy hegyilakó —, aki meglátogat. ■ Elüldögélünk a tűz mellett, zslványpecsenyét sütünk, a patakban hütjük a borocskát... Kellemesen megpi­henünk, gyakran vadászni me­gyünk. Nemrég egy különös -dolgot figyeltem meg.. Jártuk az erdőt, és azon vettük észre ma­gunkat, hogy csak suttogva be­szélünk. Mondom a barátom nak; Te, tulajdonképpen miért suttogunk? — En talán tudom? — hangzott a válasz. Valaho­gyan .nem visz rá a lélek, hogy az erdőben hangos-szót ejtsek. Néha vadászat közben a fiúk eprésznek, valamelyikük felki­ált. Még a hegy is beleremeg a hangos szó zavarja az áhlta- tos csendelien. Akár uiyáron, a- kár télen, az erdőnek mindig utánozhatatlan a varázsa. • Mit jelent Önnek a tél? , — Valamikor síversenyző voltam. A lesiklásban. Nem hiába mondják, hogy a tél: fe­hér királyság. Néha sikerül el­jutnom a Chopokra vagy a Cer- tovicára. Ilyenkor mintha sí­talpakon követném Iflrtságo-m... Amerre csak járok, mindenfe­lé emlékék kísértenek... A fő­iskola negyedik évében a hete­dik'szemeszterben, amikor még versenyeztem, többet jártam sízni, mint az Iskolába. Vala­hogy nem fért össze a kettő. Annak Idején szörnyen vágya koztam a hegyek után, és, el­határoztam; nincs dolgom oda­lenn, én bizony felmegyek a hegyekbe Fogtam három pár sílécet, hátizsákot, és otthagy­tam az Iskolát. Eltelt egy év, és ezalatt rájöttem, hogy így sincsenek rendjén a dolgok, bizony kár lenne, ha nem fe­jezném be megkezdett tanul­mányaimat. Abban az esztendő­ben brigádosként dolgoztam az •Alacsony-Tátrában a hegyi szol­gálatnál. • Ennek az évnek a tapasz­talatai bizonyára segítségére voltak a Réztorony és a Sas­toll című filmek forgatásánál? — Valér alakja mintha csak a saját életem lenne. Mindazt tükrözi, amit mint fiatalember a tátrai hegyekben megéltem. Megismertem a turlstaházak gondnokainak, a hegyi szolgá­lat tagjainak és a teherhordók­nak a munkáját Is. Valér ala­kításával akartam megköszönni azt, hogy a hegyekben olyan é- letem volt, amely embert fara­gott belőlem. Rászoktatott a keménységre, az igényességre magammal szemben, talán < bátorságra és merészégie is Hiszen ez a kettő összefügj egymással. Elérkeztünk beszélgetésünk tegmeghittebb perceihez. Fér­fias vallomás... Mély redökbe vonta homlokát, a szemében könny csillogott... — Ne csodálkozzék azon hogy könnyes a szemem. Ha egy folytában sokáig vagyok Brati­slavában, néha már úgy érzem, nem bírom tovább. Igaz, hogy sok a munkám, mégis Időt sza­kítok az olvasásra, hegyekről szóló könyveket olvasok... I- lyenkor rettenetesen elbúsu­lok.... Néha már álmomban is hegyeket látok... Vannak bará­taim, akik hasonlóan éreznek; összeülünk és elbeszélgetünk. A végén csak felsóhajtunk: Sajnos, mindez csak mese, hol­nap tovább dolgozunk, és a Tátrára megint csak emlékez­hetünk. De meggyőződésem, hogy az ember azérí él, hogy dolgozzon,, valamit alkosson, valami maradjon utána. Hi­szem, hogy mint színész hasz­nosabb munkát végzek, mintha fenn a hegyekben maradtam volna. (ml) SZOLGÁLNI AZÍRŐT... 4 Vígszínház 115-ös öltözőjében találkoztam Venczel Ve- rával, a magyar színház- és filmművészet egyik legtehet- ségesebb egyéniségével. Egyszerű, barátságos, vonzó és különös egyéniség Így szemtől szemben is. — Első televíziós szerepem emléke, úgy érzem, soha nem halványul el. Még gimnáziumba jártam, amikor Esztergályos Károly rendező meghívott az Egy csónak visszafordul című film egyik epizódaiakjának a megformálására. Egy kislányt kellett alakítanom, aki egy hajnalon az ablakpárkányra kö­nyökölve, hallatlan izgalommal várja tlzenegynéhányadik szü­letésnapját. Nyúlfarknyi volt a szerep, számomra mégis so­kat jelentett, hiszen én is a párkányon könyöklő kislány­hoz hasonlóan vártam egy pillanatot: űzni, haftani • szeret­tem volna az időt, hogy túl legyek az érettségin, jelentkez- hessem felvételire a Színművészeit Főiskolára. Első nekifutásra felvették. Már másodikos korától gyakran szerepelt a Vígszínházban s 1966-tól a színház tagja. Azóta már számtalanszor bebizonyította tehetségét a színpadon és a filmekben egyaránt. Főszerepet játszott a Fekete város, a Pil­langó, a Veszélyes jorduló, a Szeptember végén, a Találkoz­tam valakivel című tévé filmekben, de sorolhatnánk még hosz- szan a szerepelt. A PiŰangó című filmben nyúitott alakítá­sáért 1971-ben Monte Carlúban megkapta az Arany Nimfa díját. Részt vett a cannes-i és Karlovy Vary-l fesztiválokon is. legutóbb az Ida regénye című filmben láthattuk. Varázsla­tos természetességgel. keverte ki előttünk a télies zordság, havas, és a tavaszias lobbanás virágos színeit, úgy, ahogy az intézett leányka vonzó asszonnyá vált. Színpadi szerepei közül legbüszkébb Shakespeare Rómeó és Júliájának címszerepére, Annát alakítja a Barbárokban, fő­szerepet kapott a Harmincéves vagyok című musicalben is. — A színészi feladat tekintetében nem tudok különbséget tenni a televízió, a film és a színház között. Mindig az a fontos számomra, hogy emberközelbe hozzam a figurát az író gondolatával. A színházban estéről estére igyekszem csiszol­ni játékomat. A televízióban, sajnos, térré nincs lehetőség. Örömmel tölt el az, hogy akár csak egy órányi jó érzést, gondtalanságot csempészhetek az otthonokba, vagy éppen gondolkodásra késztethetem a nézőket. Venczel Verának nincsenek szerepálmai: mindent és min­denkit el szeretne játszani. Színészt hitvallása? Írásunk cí­mével máris válaszolt rá. Szabó László Mi iíjság OMEGÁÉKNAL ? Az Omega az egyik leg­patinásabb magyar együttes, idestova 13 éve tartozik a fiatalok kedvenc együttesei közé. A Gyöngyhajú lány és a többi régi. nagy slágerü­ket ma is élvezettel hall­gatjuk. Azóta persze történt egy s más velük. Az alapító tagok közül már csak ket­ten maradlak „mutatóba“, de éppen nekik tulajdonít­ható, hogy a jellegzetes O- mega-stúust sikerült átmen­teniük. Az együttes vezetője to­vábbra is Benkő László. Hangszerei az orgona, a moog-synlheiizer és a mel- lotron, mellyel valóságos nagyzenekari illúziót is ké­pes kelteni. Eredeti foglal- 'kozása autómérnök. Hű tár­sa 1962 óta az énekes Kó­bor János, aki egyébként é- pítészmérnök. és serdülőko­rában 11,5 másodperc alatt futotta le a 100 métert. S a többiek: Mihály Tamás (basszusgitár j, Molnár György fszólöoitár], Debre­ceni Ferenc (dobj. Nem sok megállásuk volt a közelmúltban. Karácsony­kor érkeztek haza másfél hónapos nyugat-európai tur­néjukról. Párizsban és az NSZK-ban a Bellaphon le­meztársasággal kötött szer­ződésüknek tettek eleget. Különben nemrég jelent meg a harmadik külföldi nagyle­mezük. Kevés úf Ómega-számot hallunk mostanában. Mi a véleménye erről Benkő Lász­lónak? — A hazug lány mellett csak a Nem tudom a neved fut pillanatnyilag. Ez utób­bi a tavasszal megjelenő, hatodik nagylemezünk in­dító dala lesz. A szokásos- tői eltérően csupán 9 szám hallható rajta, mert hosz- szabbak az átlagosnál, olyan rockjelvételek (vagyis in­kább koncert jellegű zenej, amelyekben ötvöződik a ke­mény hangzás és a melódia. (ki] INGMAR BERGMAN ARANY GIÖBÜSZA Az amerikai kritikusok kiosztották az Arany Gló­busz-díjakat. Az 1974. év legjobb filmjének a China­town (Kínai negyed) című filmet minősítették. Fősze­replője, Jack Nicholson (ml a Szelíd motorosokban tes az öt könnyű darabban láttuk) nyerte el a legjobb színész, rendezője, Roman Polanski (Kés a vízben, Macbeth 1 a legjobb rendező, forgató- könyvírőja, Robert Toivne a legjobb forgatókönyv Arany Glóbusz-díját. .A 32 .Arany Glóbusz-díj­kiosztáson a legjobb kül­földi filmnek az Ingmar Bergman rendezte Jelenetek egy házasságból című svéd alkotást minősítették. A legjobb vígjátéki alakítás díjával az eddig inkább szexbombaként ismert gyö­nyörű Raquel Weichet Ju­talmazták. A három testőr legújabb feldolgozásában játszott szerepéért.

Next

/
Thumbnails
Contents