Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

9 • Hogy ismét zúgjon a hajrá DAC! A februári hideg sem ri­asztja vissza az érdeklődőket. — Zúg-e még a hajrá DAC? — kérdezem az egyik öreg szerdahelyitől. Mosfllyogva válaszol: — Tavasszal ismét zúgni fog! A T| DAC Pornehospodár Diinajská Streda portáján bi- zakodő, pontosabb fogalma­zással ismét bizakodó a han­gulat. Ősszel bizony egy kissé le­higgadtak a félresikerült rajt­tól. Három mérkőzés — egy pont. Ez bizony gyenge mér­leg, így csak a sereghajtó szerepe jutott a csapatnak. A bajnoki táblázat alján való szereplés főképp azért bosz- szantotta őket, mert az előző idényben az éllovasságért versenyeztek. A két vereség és egy döntetlen után össze­fogtak az illetékesek, a veze­tőség, az üzemek, a hivata­lok, s lám, a közös igyekezet ismét meghozta gyümölcsét. Az utolsó helyről fokozatosan tört fel a csapat, és az élen álló Spartak Komárno mögött négy ponttal lemaradva az ö- tödik helyen várja a tavaszi idénynyitást a DAC. A gyenge őszi rajt talán az edzőnek volt a legkellemetle­nebb. Pedig nem akárki volt az új edző, Gőgh József, az egykori kiváló futballista vet­te át nyáron a DAC edzését. — Meglepett a rossz kez­dés, annál is inkább, mert tudtam, hogy van a fiúkban. Csakhogy... Nehézségek me­rültek fel. Rögtön a kezdés után játékoshiánnyal küzdöt­tünk, mégpedig azért, mert aki kimaradt a standard csa­patból, egyszerűen nem járt edzésre, megsértődött. Ahe­lyett, hogy még keményebb munkával, nagyobb szorga­lommal igyekezett volna visszakerülni. Ebben látom a legnagyobb hibát, és sajnos hasonló jelenség már az i- dén is mutatkozik. A játéko­soknak, sőt a szurkolóknak és vezetőknek is meg kell ér­teniük, hogy a legfontosabb a csapat érdeke, mindent en­nek kell alárendelni. Az őszi kezdeti sikertelen­ség sem ingatta meg a veze­tőség bizalmát. Amikor a leg­rosszabbul ment a csapatnak, a következőket nyilatkozta Matics Károly, aki akkor fon­tos szerepkört töltött be az egyesületnél. — Továbbra is bízunk a já­tékosokban, az edzőben és a vezetőségben is. Most itt ná­lunk olyan az összefogás, hogy nem maradhat el az e- redmény sem. fis így nyilatkozott Veréb István, az egyesület elnöke és Csirik Imre, a labdarúgó- -szakosztály titkára is. Az utánpótlást biztosítót tűk, „saját nevelésű“ játéko­sokkal akarunk sikert elérni. Az A és a B csapatot a kö­vetkező játékosak alkotják: Majthényi, Nagy Gyökeres, Öllé. Horváth, Domonkos, Szerda, Izsman, Bognár, Lel­kes, Bélák, Gróf, Szeiff, Re- idl, Póda, Vass, ’ Magyarics, Kristóf, Janiga. Maniar, Graj- cár, Takács, Turek, Kvarda, Veréb, Mezei, Molnár, Ková- csik és Gencsa. — Aránylag elég fiatalok a j jkosaink — mondja Gőgh edző. — Megvan rá a re­mény, hogy kiharcolják a ma­gasabb osztályt, és éppen ez a célunk, még akkor is, ha az őszi rajt kudarccal végző­dött. Sajnos, a legfontosabb posztokra nem mindenüvé tudtunk megfelelő játékost állítani, nem úgy játszottak, ahogy én vártam tőlük. He- t~:nte háromszor edzettünk, és ez ma már nem elég. A kerületi bajnokság igényes. az ellenfeiek többnyire olya­nok, akik a múltban, maga- .sabb osztályban küzdöttek, és az ő vágyuk is az, hogy feljebb kerüljenek. Hogy ezt elérhessék, a lehető legjobb feltételeket teremtünk hozzá, s ha nem tudunk velük lépést tartani, lemaradunk a ^ar- senyben. Amikor átvettem a csapat edzését, huszonkét ta­gú kerettel kezdtünk, ebből folyamatosan kiesett kilenc játékos! Az edzőnek időre van szüksége, amíg kialakít­ja a csapatot, s ezt a játéko­soknak, de a vezetőségnek is meg kell értenie. Szükség van a vezetők, a szurkolók támogatására, de mindenek­előtt a türelmükre. A fiata­lok nevelése nálunk helyes úton halad. Együttműködünk az ifjúsági csapat edzőjével, Sidó Ferivel és a többiekkel is. Feltételeink is jók, febru­árban a magyarországi Har­kányban voltunk edzőtábor­ban. — OS. ...és miközb a férj járja a világot, a feleség otthon gyermebt nevel (Nőnapi beszélgetés egy cseh­szlovák bajnok feleségével) Gögh Kálmánt, a Slovan Bra­tislava és a csehszlovák olim­piai válogatott csapat hátvédét tavaly már bemutattuk olvasó­inknak. Kálmán országszerte is­mert sportoló, általában jó tel­jesítményt nyújt minden bajno­kin, és mivel szerény viselke­désű embert ismertek meg ben­ne' a pályán és a pályán kívül is, szeretik és tisztelik őt. Most viszont, hogy küszöbön van a nők világünnepe, a nem­zetközt nőnap, nem őt kértük fel egy kis beszélgetésre, ha­nem a felségét. Valéria asz- szonyt. Ezzel a kis írással ta- l.'.n törlesztünk valamicskét a- dósságunkból: a sportrovat többnyire férfiakkal foglalko­zik, pedig lapunkat a lányok- -asszonyok is olvassák. Kezdjük a beszélgetést egy meglepő, de nagyon jóleső fel­fedezéssel; Gőghék lakásában sok a könyv és a könyvek kö­zött szép számban akadnak ha­zai magyar írók müvei is. Mi­ért? — Még diákoskodásom ide­jén megszerettem a verseket, sőt, tagja voltam a lévai peda­gógiai gimnázium magyar ta­gozata irodalmi színpadának is. Műsorunkkal, ha jót emlék­szem, juhász Ferenc költemé­nyeiből volt egy válogatás, jár­tuk a vidéket. Innen ered hát a versekhez való vonzalmam. — Hogyan Ismerkedtél meg a férjeddel? — Ismeretségünk régi már, tízéves. Mindketten kolárovói- ak Igútaiakj vagyunk, egy ut­cában laktunk, vagyis gyer­mekkorunk óta tart a kapcso­lat. — Mikor kötöttetek házas­ságot? — Öt esztendeje. Kislányunk, Beáta most kétéves. — Sok levelet váltottatok Kálmánnal? — Elég s kát. Mindegyiket gondosan megőriztem a házas­ságkötés után is. — Jártál-e érettségi vizsgád óta az egykori iskoládban? — Voltam a városban vagy háromszor. Az ötéves érettségi találko.zónk. sajnos elmaradt, nem tudom, mi okból. (Ha ne­tán akadna olvasóink között o- lyan, aki I96ü-ben Gőgh Kál- mánnéval, az akkoriban még Boros Valériával végzett, bizo­nyára mindent megtesz azért, hogy a találkozó mégis megva­lósuljon.) — Köztudott dolog, hogy az élsportolók, főleg a focisták, rengeteget utaznak. Kálmán csehszlovák bajnok és olimpiai válogatott. Sokat van távol. — Vegyük a legutóbbi uta­kat. Tavaly én végén Indoné­ziában járt, aztán januárban elment alapozni a Tátrába, u- tána egy hétig Marokkóban tartózkodott. — Kiváncsi lennék, hogyan nézel te 'a házasságodra. Ab­ban reménykedsz, hogy ha egy­szer befejezi pályafutását, csak a családnak szenteli majd min­den idejét? — Nem hiszem. Ügy látszik a futball férjem örök szerelme marad. Beiratkozott ugyanis az edzőképző tanfolyamra. — Mivel telik az időd, ha Kálmán nincs otthon? — Óvónő vagyok, tehát mun­kába járok. Aztán pedig Beátá­val foglalkozom. Időnként meg. látogatnak a szüleim, az isme­rősök és barátnők, ■ Közben befut a férj. Bal combján fájdalmas sérülés, i- dei első bajnokiján szerezte. Témánk most már változik, a nőnapi beszélgetés véget ér. Nézegetjük a közlésre kivá­lasztott családi fényképet, és búcsüzkodunk. A Gőgh család most ismét eni/ütt van, ne ra­boljuk hát el tőlük ezeket a ritka perceket. BATTA GYÖRGY Ez a cím nyilván magyará­zatra szorul. Miért neonfé­nyes? Mint ismeretes, az Elek- trosvit Nővé Zámky-i üzeme neon világítőtesteket Is gyárt. A gyár szorgalmas dolgozói i- gen szép eredményeket érnek el, de a futballcsapat az öszJ idényben még közepes ered­ménnyel sem dicS'kedhetett. A vége? — Csapatunk a szlovák nem­zeti liga bajnoki táblázatán az utolsó helyen áll. Mi vagyunk a sereghajtók — mondta csep­pet sem büszkén az egyik szurkoló, majd hozzátette; — Neontényes bizakodássa-1 várjuk a tavaszi rajto-t. Még nem adtuk fel a harcot, a hát­rányt beho-zhatják a fiúk. Csak hát jól kell hajtaniuk. Az újvári lelkesedés már sok bravúrt eredményezett. Az idén azoban súlyos a helyzet. Tizen­három mérkőzésen kilenc pon­tot szerzett a csapat. Már az ősz-i idény közepén sóhajtozott Druga Tibor, az e- gyüttes intézője. — Nem tudom, mi van a fiú-kkal, nem tudunk megka­paszkodni. Egyik vereség a másikat kö­vette. Pedig a sorsolás kedvező volt, a tavaszi Idényben nehe­zebb feladat vár a csapatra. Az előzöl bajnoki idényben az őszi rajt jobban sikerült. A mosta­ni bajnokságban annál ' rosz- szabb. A sikertelenséggel csak­hamar megcsappant az újvá­riak bizakodása. Akoz Is, akik titokban bajnoikságot vártak a csapattól, azt kezdték lato-lgat- ni, van-e remény a bennmara­dásra. A sok vereség után jött a téli szünet, és lám, ismét bizakodöbba-k. Pedig még nincs is tavasz. Mire alapozzák a neonfényes bizakodást? Elsősorban az új edzőre. Oj seprő jól seper. Ganezner Lász­ló az edző. Januárban ö vette át az Elefctrosvit edzését. A Gőgh család Nem fél a nehéz feladattól? Ganezner e-dzö tudja, hogy egy csapat teljesítménye első­sorban az összjátéktól függ. N-em szereti a nagy szavakat. Az eredmények beszélnek, nem a nagy fogadkozások. Mit ér a sok ígéret, ha a zöld gye­pen ezt vereségek cáfolják meg. — Nehéz helyzetben vettem át a csapat edzői tisztét, hí szén az utolsó helyen állunk. Ez azonban nem ok a lemon­dásra, hogy nem érdemes har­colni a bennmaradásért. Jobb játékkal, nagyobb Igyekezettel megfo-rdíthatjuk a szerencse ke i-ekét. Három fiatal játékos is fed; frissítette a keretet: Halanda, ölvecz-ki és Ga-nezner II. A csapat hangulata az edzőcse- i’ével javult, a podolánkai e- dzötáborban jól sikerült a fel­készülés, és ez biztató jelen ség. ■ idén huszonharmad- Ay szór rendezték meg Donovalyn a Kama­rát pi&nlrlapnak már ha­gyományos síversenyét. Az úttörp'k és vezetőik, edzőik közkedvelt és számontartoít versenye ez, de ha megfon­toljuk, hogy a slsport szlo­vákiai reménységet töhh mint két évtizede rajtolnak benne, kiderül, hogy az egy­kori résztvevők a verseny „végzettjei“ tekintélyes tö­megbázist, társadalmi hátte­„AZ ÖNÖK SPARTAK1ÄDJA VllAGVISZONY- lATBAN IS EGYEDÜlAllÖ“ - NYILATKOZTA CASIMIER S. EWALGEN NEW YORKBÖL Februárban volt húsz esztendeje annak, hogy hazánkban az első országos spartakiádra készültek a gyakorlatozók. A nagy­szabású rendezvény élénk visszhangra talált a világ sport- sajtójában. A tribünön számos külföldi vendég figyelt árgus szemekkel, és nem fukarkodott a dicsérő szavakkal egyik sem. Nézzünk hát a spartakiádhagyomány után. Nemcsak ez a húsz esztendő izgalmas: hazánkban a tömegek tesineveiésé- nek óriási tradíciója van. Több mint egy évszázadon át ala­kult és formálódott nálunk a testnevelési mozgalom, míg vé­gül is tökéletes kifejezési formára talált az országos sparta- kiád mozgalomban Az első tömegtestnevelési bemutatót még 18B2-bcn rendez­ték meg Prágában. A Sokol nevű sportegylet lelkes szervező­inek köszönhető a siker. A tornabemutatón nem volt még ze­ne, a gyakorlatozók számolásra tornáztak. 1867-bon viszont már zenekiséretre. Az első igazán tömeges bemutató a főisko­lások és egyetemisták 1882-ben megrendezett tornaparádéján volt. Ekkor 76 testnevelési egylet lépett fe) mintegy 650 gya- knrlatozóval. A kísérő menetben 1600 résztvevő haladt. Később, az első országos sparlakiádon 1955-ben már há­romnegyed millió résztvevő tornázott, és csaknem kétmillió néző figyelte bemutatóikat! A résztvevők hiiszonnyolcféle gyakorlatot mutattak be. Űt évvel később egymillió-kétszázezer résztvevő gyakorolt 'N második 'országos spartakiád különböző csoportjaiban. A strahovi országos bemutatón háromnegyed millió diák és fel­nőtt. fiú és lány mutatta be tudását! Nincs róla adat, hogy csakugyan a mi tönieggyakorlatozá- snnk-e a világ legnépesebb tornabemutatója. Annyi azonban bizonyos, hogy más, legalább ennyi embert megmozgató sport­rendezvényről még egyik országból sem érkezett jelentés! AM BAINO­KAINAK ISXOliUA rét képvisel-nok a lakosság köi-ében. Ez a rendezvény e- gyike azoknak a kezdemé­nyezéseknek, amelyedtet a SZISZ KB fölkarolt, s így jelentősége évről-évre na­gyobb. Az idei versenyben újabb csúcs született — a résztve­vők számát Uletöen. Több mint harminc járás, Illetve városi körzet küldte el csa­patát, hogy Donovalyn, az egykori partízánharcok szín­helyén vizsgázzanak a fiata­lok rátermettségből, akarat­erőből, tudásból. A fiúkra, lányokra nem várt egyszerű feladat, hiszen a szokatla­nul enyhe tél nem tette lehetővé, hogy Igazi téli föl­tételek mellett készüljenek a nagy összecsapásra. Sífutásban a fiúk három, a lányok két kilométeren mérték össze erejüket, majd a vegyes csoportok stafétá­ja következett. A Kamarát ve-rsenyszámainak pálmáját tö-!ényes győzelemmel a pop- rádi járás pionirjai vitték el. Ezt a járást a strbál KA tanulói .képviselték, edzőjük Ondrej Brúzlk tanító. Ezu­tán került so-r a bratlslav:il rádió gyermekadásának, a Lastovickának a versenyére. Műlesiklásban Szlovákia há rom kerületének 72 ver­senyzője rajtolt, s az első helyre a közjp-szlDvákiai kerület versenyzői kerültek. Riido Ciliik érdemes sport­mester átadja a fiúk egyéni versenyének a díjait A donovalyi síverseny ar­ról tanúskodik, hogy ha­zánkban nemcsak természe­ti föltételek vannak e szép téli sport rendszeres Gzésé­re, hanem a felmutatható munka eredményeképpen jogos reményeket tápláló lelkes utánpótlás nevelke­dik.

Next

/
Thumbnails
Contents