Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

A márciusi ünnepi műsor résztvevőinek harmadik cso­portja kedves ismerősünk, a Vontszemű népi zenekar. Nemcsak az egyes tánckom- pozíciókat kísérik, hanem négy önálló zenei számmal is fellépnek. A Vontszemű csa­lád muzikalitása Dél-Szlová- kia határain túl is ismert már. Cj műsorszámukat Kle bérez Sándor zenetanár tanít­ja be. és ez emeli művészi értéküket. A műsor máris előadásra érett szinten van. Hadd em­lítsek meg ízelítőként néhány kiugró számot belőle. A tán­cok közül küli>nö.sen a Szü­reti bál és a Sárpataki légé nyék című Horváth-kompozí- ció sikerült; az énekkar fő­képp Kodály és Smetana megszólaltatásával arat majd megérdemelt sikert. A vásár­úti Vontszemű népi zenekar intonációi közül a Rózsavöl­gyi ünneplő és a Friss című szerzemények, valamint a Szlovák táncok tetszettek a legjobban. A próbák egyik szünetében megkérdeztem Pozsár Erzsé­betet, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Nép­művelési Központ táncszak­előadóját. hogy miképpen is „támadt fel“ a B9-ben meg­szűnt Csallóközi Népiegyüt­tes. — Első.sorban Héger Ká- rolynak. a központ új igazga­tójának kezdeményezésére — mondta a szakreferens. — Héger elvtárs, amikor Diina- szerdahelyre jött, nehezmé­nyezte. hogy egy ilyen város­ban, amely szép kulturális múltra tekint vissza, nincs énekkar, nincs egy valamire­való tánccsoport. Megkérte hát a Népművelési Központ osztályvezetőjét, Jarábik Im­rét, hozzon össze egy ének­kart. Jarábik mint karnagy is kitűnő szakember, szívügyévé tette hát igazgatója kívánsá­gát, és 1973 őszén össze is „agitálta“ az énekkar mai tag­jait. Lelkes volt a kezdő é- nekkar, fel is lépett egy-két sikeres számmal, természetes tehát, hogy Héger Károlynak még jobban megnőtt az étvá gya. Miért ne lehetne feltá­masztani az egykori Csallókö­zi Népiegyüttest is? — hozta elő az egyik megbeszélésen, és ötletét pártolta a járási nemzeti bizottság meg a vá­roska illetékes szakemberei is. 1974. február 6-án a tett­ből valóság lett. akkor ígér­kezett vissza a tánc berkeibe Horváth Rudolf, s azóta ta- nitgatja fiait, lányait a tánc művészibb fokára. Héger Ká­roly továbbra is minden tá­mogatást megad az együttes nek, nem volt hát egyéb gon­dunk. mint minél odaadóbban dolgozni, minél tökéleteseb­ben felkészülni az első be­mutatóra. S hogy mit várunk mi Hor­váth és Jarábik. valamint Kle bérez Sándor segítségétől és az együttes minden tagjának lelkes munkájától? Semmi mást, minthogy a második premieren már olyan művészi szintre emelkedjünk, mint a régi népiegyüttesünk! Mi is szívből kívánjuk ezt. valamint azt. hogy minél töb­ben tapsoljanak a március 14-i első bemutatón! Neumann János Csipkay Éva (Kolár Péter felv.) T elt nézőtér a Művészetek Házában, Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenye. Há­lás közönség. Ügy érzem, sike­rült. Ha Csipkay Éva naplót vezet, ezek a tőmondatok biztosan be­kerülnek az 1975. február 11-ét megőrző oldalra. A Kosicei Ál­lami Filharmónia vendégeként másQ^dszor hangversenyzett már Keie^Szlovákia metropolisában a budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola végzős diák­ja. Az Esz-dúr zongoraverseny remek tolmácsolásáért megér­demelten kapta a szakértő kö­zönség legnagyobb ajándékát és egyben a legöszintébb véle- lemény-nytlványítását: a taps­vihart. A koncert után végtelenül boldog volt, hogy egykori diák­évei városának közönsége előtt ilyen sikeresen bizonyított. Csipkay Éva, PreSovonJ Eper­jesen) született. Gyermekkorá­ban sok minden iránt érdeklő­dött, de főleg a tanulás von­zotta. Otthonos volt a matema­tikában, a rajzban, az iroda­lomban, de a zenétől sem állt távot. Szabad Idejében zongo­rázni tanult, ezt a tudását ké­sőbb a kosicei konzervatórium­ban tökéletesítette. Majd a bra- tislavai Zeneművészeti Főisko­la következett, ahonnan egy év sikeres elvégzése után mint ál­lami ösztöndijas a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolára került. Itt jegyezzük meg, hogy kívüle még hárman tanulnak itt hazánkból. PreSov—Budapest. Néhány év alatt négy lépcsöfo-k, a tanulás és a szakmai fejlődés útján. .A ntmrég még zongorázni tanul­gató kislány ma művészi szin­ten teremti meg a komoly ze­ne szerzői, illetve rajongói kö­zött a kapcsolatot. Hangversenyzett már Brati- slavában, Budapesten, Szolno- ko-n, Debrecenben, Trencianske Teplicén, valamint Csehszlová­kia és Magyarország más ki- sebb-nagyobb városában, köz­ségében. Idén, június 7-én lesz a dip­lomahangversenye, ezt megelő­zően részt vesz a budapesti Nagydíj-versenyeu, majd nyá ron ismét szerepel Csehszlová­kia egyik legrégibb zenei fesz­tiválja, a Trencianske Teplice-i Zenei Nyár műsorában, utána egy-két külföldi fellépés is szá­mításba jön. — Rendkívül hálás vagyok hazáiwuiak azért, hogy ösztön­díjasként eljuthattam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Föiske- lára — mondja Csipkay Éva. — Budapesten, de általában Magyarországon nagyon színvo­nalas és eredményes a zenei nevelés. .A Kodály-módszert, vagyis a szolmizáciés rendszer tanítását és a korai zenei ok­tatást öt világrészből járnak hozzájuk tanulmányozni. A ze­nei műveltség megalapozása az általános iskolákban történik, a magyar gyermekek megtanul­ják a kotta olvasását, a lapról való éneklést. A fiatalok az ál­talános zenei műveltségűk megszerzése tudatosan keresik a zenei élményt a hangver­senytermekben. Magyarországon nagyon sok a koncert. Az idősebb és a fia­talabb generáció így megismer­kedhet a zeneirodalom remek­műveivel. A Zenekadémia és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa egyezményének alapján gyakoriak a komolyzenei hang­versenyek a városokban, falva­kon, üzemekben. Iskolákban, nyári kirándulótáborokban. Nem kelt feltűnést, hogy min­denütt telt ház van, és a kö­zönség szakértelemmel követi a műsort. Nálunk Csehszlovákiában e- zen a téren még van mit be­pótolni. Az a véieményeni, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az iskolás gyermekek zenei nevelésére, de nem árta­na, ha a községek, városok kulturális rendezvényei között a komolyzenének is jutna hely. Hogy milyen formában? Ren­dezzenek liangversenyreket, vagy pedig Irodalmi és zenei összeállításokban a versek mel­lett komolyzenei művek is ze- repelnének. jómagam Is szíve­sen részt vállalnék a zenei' blokkok elkészítéséből, előadá­sából. Csipkay Éva szabad Idejében operaelőadásokra is Jár, és mint a budapesti SZISZ-klnb tagja, ott van a hazai fiatalok összejövetelein. A nyelvtanulás is kedvenc időtöltése. Anya­nyelvén és a szlovákon kívül jól beszél oroszul, németül, an­golul, de az olaszok és a fran­ciák sem tudnák eladni. Szere­ti az Irodalmat, és a tánczené- töl sem áll távol, főleg nem, ha táncról van szó. Rohamosan közeledik június 7-e, s Csipkay Éva búcsút int a tanulással töltött éveknek, minden bizonnyal Magyaror­szág fővárosának is. Hazajön. Kelet-Szlovákla központjának konzervatóriumában kamatoz­tatja majd tudását, és a taní­tás mellett nyilvános hangver­senyekkel a felnőttek köi’ében is népszerűsíti Bartók nyelvét. Gazdag József Pataki Lajosné: Még a há­zasságkötés előtt eldöntöttük, hogy három gyerekünk lesz... Pataklné most 26 éves, két fiú és egy kislány édesanyja Szép, kerek család. ,,Nem szükösködünk semmi­ben. Az élelmiszerekből úgy szólván mindig a jobbat ve szem, és megválogatom a gye­rekek ruháit is. Van úgy, hogy a férjepi, aki lakatos a szövetkezetben, 2700 koronát is hazahoz. Én az iskolában takarítok, amit keresek, el­megy a lakásra, kölcsönre, villanyra. .A gyerekek évente 5—6 pár cipőt is elszaggatnak. Már­SZERETNÉNK UTAZNI, KIRÁNDULNI... ni a világot magunk körül, csak a gyermekeinknek é- Szeretnénk utazni, kirándul- lünk, de életünk így is nagy- ni, színházba járni. Most még szerű, tartalmas.“ —z— tonkának őszei vettem két nadrágot, tnindkettöt kinőt­te; még szerencse, hogy van, aki elkoptassa. Sok pénz el­megy a szvetterekre, pulóve­rekre. Segítenek bennünket a szüléink, főleg a,^ férjem é- desanyja, aki itt lakik a kö­zelben, és még magánál is jobban szereti a kis unokáit. Gyümölcs mindig van ott­hon. Naponta elfogy egy ki­ló alma, de ugyanennyi akár narancsból Is. Banánt is ve­szek, habár ez egy kicsit drága, de még mindig „ol­csóbb“, mint az orvosságok. Ha valame-lyik gyermek meg- lietegszik, a férjem engem is ápol. Nagy kívánságom, hogy gyerekeim mindig erősek, e- gészségesek legyenek. Hónaponként számvetést készítek, mert csak így le­het gazdálkodni a pénzzel. Nem vásárolhatunk meg min­dent, ami tetszik. Egyelőre nem. Később bizonyára ez is lehetséges lesz, de addig cél­szerűen kell vásárolnunk. hogy egyaránt jusson bútorra és szőnyegre, gyümölcsre és befőttre. A gyerekek szobájában és a hálószobában már van bú­tor. Mosógépünk, hűtőszekié nyünk is van és mindenünk, ami manapság hozzátartozik egy kényelmes, szép otthon fogalmához. Meglehet, hogy önmagunk­nak vagyunk adósai, de még várunk egy kicsit, hiszen I- lonka még csak kétéves. Mi is szeretnénk tágabbra nyit­A Pataki gyerekek — Szereted a péksüte-' ményt? — Csak szerettem. Mióta itt dolgozom, annyit elletek, amennyi jólesik. Már eltel­tem vele, nem is kívánom. — Miéta dolgozol itt? — Fél éve. A kilencedik u- tán rögtön Ide Jottem. Tizen­hat éves vagyok, a csoport­ban a legfiatalabb — vallja Leskó Erzsébet a koéicel pék­üzem dolgozója. Csoportja — a kettes számú csoport — nemrég nyerte el a Szocialis­ta Munkabrigád bronzfokoza­tát. Sladky Gyula brigádvezetö mondja róluk; — Két éven át kitartó mun­kával versenyeztünk. A napi kélezierötszáz darab „fejada­got“ szinte minden műszak­ban jóval túlléptük. Megérte! Nemcsak a havi jutalom nem maradt el, hanem az elisme­rés, a bronzfokozat sem kés­lekedett. Én vagyok az egyet­len korosabb tag a csoport­ban. A többiek mind fiatalok. Átlagéletkoruk alig több húsz­évnél. De én is frissnek, fia­talnak érzem magam ennyi csinos lány között. — Nincs ezekre semmi pa­nasz — folytatja. — Amióta tudják, hogy versenyben áll­nak, szorgalmasak, mint a hangyák. Nem kellett soha e- gyikre sem rászólni, tudják a kötelességüket. Mi sütjük a legízletesebb péksüteménye­ket. Nem akármiért kaptuk a bronzfokozatot. Mialatt Gyula bácsival be- szélgetünik, « lányok egy pil­PERCENKÉNT ÖT PÉKSÜTEMÉNY lanatra sem hagyják abba a munkát. A kiérdemelt cím kö­telez. — A bronzfokozat mái- megvan. De nem elégszünk meg ennyivel. Többre is ké- pe.sek vagyunk. Nem is be­szélve arról, hogy az év fo­lyamán már új munkahelyen versenyezhetünk — mondja Pásztor Zden'ka. A brigádvezetö később meg­magyarázza, hogy a jelenlegi munkahely kicsi, korszerűt­len, nem felel meg a követel­ményeknek. Az év második felétől egy új, modern pék­üzembe költöznek, ahol nem­csak a munka lesz lényege­sen könnyebb, hanem többet is kereshetnek, és megváltoz­nak a körülmények, a kör­nyezet is. Azonnal felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon a SZISZ mennyire segíti munkájukat. Dolán Rózsa válaszol kérdé­semre; — A SZISZ? Jó volna, ’'lia működne, mert sok a fiatal, de^nincs. — Dehogy nincs — szól közbe ei’élyesen Smetana Má­ria. — Igaz, csak formálisan létezik, így nem sokat változ­tat a helyzeten. A szétszórt üzemekből nehéz a gyűlések­re, rendezvényekre összetobö­roznl az ifjúságot, nehéz egy behangolni a munkát, mert műszakban dolgozunk. Ettől függetlenül mégis jobban mű­ködhetne. — Mit vártok az Ifjúsági szervezettől? — Mindenekelőtt azt, hogy segítsen a munkánkban. Per­sze ezt nem úgy értem, hogy végezze el helyettünk, hiszen arra vagyunk ml, hanem úgy, hogy tegye tarkábbá, változa­tosabbá a mindennapokat, szervezzen kirándulásokat, műsorokat, foglalkozzon ve­lünk. Mert jönnek ide 15—16 éves lányok is, akik már az iskolapadban, megszokták « szervezett életet, s itt a mun­kaidőn túl ez a semmittevés, meg a rutinmunka egyhangú, unalmas számunkra. Nem is csoda, hogy nem maradnak — mondják, egyik a másikat kiegészítve. — Sajnos kevés az időnk, egy-két kivétellel mindnyájan családanyák vagyunk — mondják egymás szavába vág­va. Kitűnő munkarö valameny- nyi lány és asszony, annyi bizonyos. Boszorkányos ügyes­séggel és gyorsasággal rakják a lekvárt, a túrót, a mákot a tésztaszeletekre, s hajtogat­ják, formás alakba. Percen­ként több mint öt i>éksüte- ményt készít el egy személy. Zolezer János CSALLÓKÖZI BOKRÉTA (BEMUTATÓ ELŐTT AZ OlIÁÉLESZTETT CSALLÓKÖZI NÉPIEGYÜTTESI Azt mondják, hogy aki be­lekóstolt egyszer az alkotás gyönyörűségébe, abbahagy­hatja azt egy évre, abbahagy­hatja tíz esztendőre, de örök­re soha. Így volt ez azzal a „táncos“ tanítóval is. aki könyvből tanult meg táncol­ni, s végül egyike lett az öt­venes években azoknak a ko- reográfus-táncvezetőknek, a- kik népszerűsítették a cseh­szlovákiai magyar népi tánc­mozgalmat. Emlékszünk még a Fodu- najské Biskupice-i (pozsony- püspöki) első népi táncegyüt­tesre? Fiatalokból, jóformán gyerekekből alakult mindjárt az ötvenes évek elején. Hor­váth tanító úr toldozta-fol- dozta össze az együttest, küszködött velük, s az ő tánc- kompozícióival aratták első kiugró sikereiket. Aztán jött az 1957-es esz tendő. Horváth tanító Samo rínba ( Somarjára) költözött „Vele ment“ a pUspöki tánc csoport is. Egyesülve a so- morjaiakkal Felső-csallóközi Népiegyüttes néven arattak ú- jabb sikereket. Megszülettek az újabb koreográfiái alkotá­sok, s ezek művészi bemuta­tásával a hazai magyar e- gyüttesek élvonalába küzdöt- ték fel magukat. A csúcsra 1959-ben értek, de területi átszervezéssé megszűnt a tanító s^somorjai munkahelye, a járási népmű­velési otthon, s vele együtt szűnt meg a tánccsoport is. Az egykori tanító azonban nem hagyta magát. Dunajská Stredára (Diinaszerdahelyre) tette át „székhelyét“, s meg­alakította a Csallóközi Népi együttest. Rövidesen alig a- kadt CSEMADOK- tánccsoport, amely vetekedhetett volna ve­lük. Felléptek minden üelie- zovcei (zselízi) és a gomba­szögi CSEMADOK-Unnepségen, sőt magyarországi vendégfel­lépéseiken is nagy elismei-ést kaptak. Mindaddig arattak si­kert sikerre, amíg a táncmű­vészet e megszállottját egyéb munkaterületre nem szólítot­ta a kötelesség, s így a gaz­da nélkül maradt „nyáj“ szét széledt, 1969-ben feloszlott a Csallóközi Népiegyüttes. S hogy mindezeket az is­mert eseményeket miért idé­zem most tel? Azért, mert Horváth Sztriezsenyec Rudol­fon, az egykori pUspöki tán­cos tanítón is beteljesedett a művészi vénájú emberek végzete. Fél évtizedes hűtlen­ség után ismét visszatért nagy szerelméhez, a tánchoz: ÚJ életre keltette a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Csallóközi Népiegyüttest, s mint annak művészeti veze- tője-koreográfusa, a március 14-i bemutató előadására ké­szíti fel táncosait. XXX Sok embernek tetszik a né­pi tánc, de csak kevesen tud ják, hogy milyen sok fizikai munkába, mekkora önmegta­gadásba kerül, amíg a színes ruhájú fiúk és lányok megje­lenhetnek a festett deszká­kon. Részt vettem a Csalló­közi Népiegyüttes háromna­pos jahodnái (eperjesi) össz­pontosításán. és amit ott ta­pasztaltam. azt csupán a cso­dálatos szóval fejezhetem .k>- Reggel nyolctól déli 12-ig és 13 órától este 22 óráig szinte megszakítás nélkül végezte fárasztó táncgyakorlatait a 3D tagú tánckar. Sokan még az ebédszünetben is azzal „szó­rakoztak“, hogy ismételgették az egyes figurákat. Érthetet­len ez? Dehogyis az. Az e- gyüttes jó részt szerdahelyi diákokból verbuválódott ösz- sze, olyan fiatalokból, akik­nek a lánc a mindenük, akik képesek az egy év óta tartó próbákra akár falujukból is bekerékpározni. De ugyanilyen lelkesen ta­nult a jarábik Imre vezette 35 tagú női énekkar is. Pe­dig ebbe már felnőtt asszo­nyok, tanítónők, nevclönök- is járnak. Igaz, a dalo.sok kitar­tása. megszállottsága nem új­donság nálunk, de hát ami egy ilyen háromnapos ös.sz- pontosításon vár rájuk, az már óriási testi-lelki erőt i- gényel. Jarábik ..lányai“ azon­ban nagv-nagy buzgalommal gyakoroltak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents