Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-04 / 10. szám

Szociográfiai irodalmunk kezdete

„A parasztság' szemünk előtt vált életlormát. IlUetve teszi sírba tegna pi magát". Ezeket a gondolatokat Illyés írta a stockliolmi skanzenben látottak fölött meditálva.

Azért siet minden civilizáció, hogy a sírba tétel előtt megmentse a tegnap emlékeit. Ha másban nem, legalább hasztiálutl tárgyaiban.

Ezt a szolgálatot vállalta Duba Gyula Vajúdó fwrasztvílágával, szülőfalujának, Hontianská Vrbicának (Hontfüzesgyarmatnakj szociográfiai feldolgozásával.

S Itt elsősorban a műfaji kérdésen van a hangsúly; a csehszlovákiai magyar sioclográfia kibontakozása fölött érzünk örömet. Mert eddig nem volt szociográfiai alkotásunk. Duba könyve nem váratlanul, előzmények nélkül szülefetU az Ugrás a semmibe kötetében is a falu, Ifjúkora felé fordul.

Jóllehet, ez a kötet folytatása a ha- gyományo.s Duba-humoreszkeknek, ám visszaemlékező, tűnődő Írásai valami újat ígérnek. Itt már ideges vibrálással váltakoznak az emlékképek: a serdülőkor tétova szereim! tapogatózásai, az Ötvenes évek eOentmon- dásos élményei és a jelen. Emlékek, amelyek egy lassan ködbe vesző világnak átmentett üzenetei. Es bár semmi messzemenő következtetés nem vonható le a visszaemlékező í- rás egyetlen dlalőgusábói. mégis érdemes egyik mozzanatát föleleveníteni:

„Hűtlenek Jöttünk a faluhoz, köny- nyelmű, tékozló fiúk... egyszer majd megbánjuk és alázatosan visz- szatérUnk. örülünk, ha befogadnak bennünket, és megbocsájtiák távozásunkat."

Nos. az emlékek (4-5 évtizednyi múlt) pontos foglalatot kaptak a Vajúdó parasztvilágban. A hűtlen fiú féltucat könyv és tucatnyi évek terhével tért meg az elhagyott faluba, hogy most már a szociográfia tárgyilagosságával megvallatva . szülőföldjét, elkészíthesse Jelentését a Garam mentéről.

A könyv akkor vau igazán elemében. ha a közvetlenül átélt valóságot írja le. Évszázadok folyamán kialakult paraszti termelőmunka és szokások mozzanatai elevenednek meg e szuggesztív. helyenként színes leírás nyomán. A szerző nem markol sokat: egyetlen családnak, sajátjának, a Duba családnak mindenn..p)án át pillantunk bele 8 „nyugodalmas és teljes parasztvilágba“.

E közösségi életnek megtestesítője egy tipikus középparaszti család. 0- lyan termelési-társadalmi egység, a- melylkkel e század első évtizedeinek finomkodó nyelvhasználata a „kisbirtokos" szót kitalálta. Ennek a társadalmi egységnek a felfogásán át — amely bizonyos fokig adekvát a szerző- ítéletével — elevenedik meg a parasztvilág múltja, közelmüitja és jelene.

Móricz Zstgmond. Veres Péter, Szabó Pál és Illyés Gyula fvaraszt- és agrárproletár* (ami nem ugyanaz! ábrázolásához szokott ízlésünknek mindjárt az első olvasáskor a Du- ba-könyvben hangsúlyozott „nyugodalmas és teljes parasztvilág“ a wo- katilan. Ez majdnem idlUlen haogziik, ami pedig felér az elmarasztalással. Móricz Zslgmond és a népi írók óta fölöttébb gyanús a konfliktusmentes paraszti élet megjelenítése Irodalmi és egyébb alkotásokban. Hát még tanulmányszerű írásban!

Igaz ugyan, hogy Móricz szabolcsi, szatmári parasztvilága nem azonos például az Ung vidékivel, sem a bodrogközivel, vagy akár a Garam mentivel. Az utóbbiakban nagyobb S2»re- pük van a kis- és középparasztoknak, vagy „finomabban“ szólva a törpe- és kisbirt'lkosoknak. S ehhez Járulfmég valami; bár felemás módon hajtották végre az első Csehszlovák Köztársa. Ságban a földreformot, a nagybirtokok és azok félfeudálls felépítésének nyomasztó árnyéka kiiktatódott az itteni mezőgazdasági rendszerből.

E szándékosan hosszúra nyúlt kitérő után most már raegáliapíthat- juk, hogy a magyarországi és szlovákiai adottságok különbözőségének ellenére Is találhatók jócskán beteges szövődmények a paraszti termelési módban. A birtok, rang, származás szerinti tagozódás, s az ebből következő ellentét sokkal könyörtelenebb, mint ez Duba könyvéből kitűnik.

Nehezen hihető tehát, hogy .......az

egymást megszokó és barátságot kötő fiatalok az Iskola elvégzése után, közös legényéletük során és felnőttkorban Is fenntartották a jó viszonyt, s ezen az emberi közelségen alig változtatott az a tény, hogy az egyikből gazdaember lett, a másikből pedig föld nélküli zsellér“.

Más kérdés persze, mit értünk jó viszonyon. Mert Igaz ugyan, hogy: felnőttkorban is tegezödtek, a mezőn együtt dolgoztak, az Ilyen „e- gyüttes munka“ után ugyanazon asztalhoz ültek étkezni, istentisztelet u- tán ősi szokás szerint közös csoportban beszélték meg a világ folyását — már amelyik zsellérnek volt mit felvennie vasárnaponként, hogy rös- tellkedés nélkül beülhessen a nafta- lín illatú fekete öltönyök közé —, de próbált volna csak valaki például a zsellérek közül felkapaszkodni ezekhez a gazdákhoz, mondjuk házasság révén. Ilyen, gondolom, csak a népszínművekben és a regényekben gyakori, az életben nemigen. Mégpedig igen természetes ok miatt: osztályér- dekböl.

Itt Duba Erdei Ferpnere hivatkozik, aki szerint „a parasztgazda ellentétpárja nem a zsellér, hanem az úr“. Am cáfolatul hadd idézzem Ortutay riyulát. aki Kis magyar néprajzában kitér a parasztság társadalmi beren- de;fkedésére is, s többek között eze- keí írja: „A rideg- és basaparasztok világa között, hogy Veres elnevezéseit használjam, sokszor majd nagyobb az ellentét és feszültség, mint a parasztok és urak olyannyira elválasztott társadalma között.“

Írnám Dubn könyvéről a -szokványos elismerő szavakat, azonban emlékezetembe a parasztvilág ismeretével kapcsolatban más jeladások is érkeznek. Tudom már, valamikor Veres Péteréket volt divat a bőséges Ismeretanyag űrügyén dlcsérgetni, azzal a mellókzöngével a dicséretekben, ahogyan rivális pályatársak szokták egymás eredményeit a szokásoknál kissé hangosabban magasztalni. Eligazításként Illyés rövid rajzait ütöm fel, s egy 1954-ben Veres Péterről írt fejtegetésében ezeket olvasom; „Veres Péterről... a legnagyobb eltanulnlvalő nem az adattára, hanem a ténymegbecsülése; nem a szemejárása, hanem a szíve lüktetése; ...“

Nos, Duba könyvéről Is hasonlót kellene megfogalmaznunk. Könyvelnek legfőbb erénye ugyanis népe, a szülőfalu, az öt felnevelő család, környezete iránt megnyllvánnlő őszinte szere te le.

Nem szándékszom a Vajúdó parasztvilág Ismeretanyagát az olyan hatalmas életművekhez hasonlítani, mint pl. Veres Péteré vagy Szabó Pálé. Ez Itt nem Is Indo-kolt. Am éppen a könyv alakját, a para.szti élet szokásait és tárgyait körülvevő, a könyvből sugárzó őszinte megbecsülés állíthatja azok sorába, akik mindig tiszta szándékkal, a nvfit saembené- nés eltökélésével közeledtek a faluhoz és annak problémáihoz. Nem véletlen. hogy mindig olyankor forrósodik át az írő hangja, amikor a közös paraszt! sorsnak, az egymásra u- taltságnak az ecseteiéséhez ér.

A ml Irodalmunk jócskán adós még a szocialista átalakulással, a szövetkezetek szervezésével kapcsolatos művekkel. Ezért Is fölflgyeltetö a tárgyalt mű lényegét alkotó része — a mezőgazdasági termelési módról, a falu szociallzálásáről szőlő beszámoló. Külön szerencsénk, hogy ez a tár- gvilagosságra, minél több adatközlésre alapozó jelentés kitűnő szépf- rőí eszközökkel ötvöződik. S még Inkább az, hogy a közelmúlt történelmének — haza! történelmének — jelentős dokumentumai rögzítődtek benne.

A háború alatti megpróbáltatásokat, a menekülést, a hazatérést, a lakosságcserét. szenved él vtelenül,

visszafogott hangnemben s a Itellö objektivitással írja le. Nem dramatizál, bár a-kor, az e.gyénl és kollektív emberi tragédiák szinte kínálják erre az alkalmat. Ez a tárgyilagos, már-már hűvös hangnem azonban mindennél többet mond.

E kor szövevényes, ellentmondásos viszonyaival szemben legobjektfvebb a Betelepültek című fejezetben. Az I- lyen cím már önmagában sugallja a hangulatkeltést, az Indulatok felkorbácsolását. Az fró azonban ehelvett az egykori tfjfi kíváncsiságával közelít a kérdéshez, a dolgokat egyszerű természetességükben szemlélve.

Hiányzik a falu szocializálásának legizgalmasabb szakasza, a belépés — megalakulás körül gyűrűző viták, meggyőzések, töprengések, magányos tusák, a rendíthetetlennek vélt formák megingása utáni elbizonytalanodás megjelenítése. Ehelyett a Lovak című fetezetben ecseteli azt a belső konfliktust, amelyet az évszázados paraszti életforma gyökeres változása a derékhadban, a 30-60 évesekben előidézett. Hatásos és könnyen kezelhető jelkép a régieknek és űjnak konfrontációjára a lassan cammogó lovastogat öregedő kocsisával és a mellette eldübörgö traktor — no és fiatalosan mosolygó traktorosa. Ter- mészetesien a szerző nem elégszik meg ilyen felszínes megoldással, a lovak ürügyén mélyebbre ás, s azokat a valóságos kapcsokat keresi, vizsgálja, amelyek a parasztembert évszázadok során a létfontosságú t- gavonókhoz kötötték. ■A lovak viszonylagos függetlenséget jelentettek, igazi önálló gazdálkodást, nélkülük kínlódás volt az egész. Ezek Ismeretében értjük csak igazán azt a kissé patetikus mondatot, amellyel egv hosszú történelmi korszak lezárulását jelzi: „Re"'’elente tompa dörrenés adta hírül, hogy a paraszttörténelem gyökeres fordulatot vett, talán nem fájdalommentes, de szükségszerű fordulatot“.

Bár szigorú értelemben vett kronológiai sorrend nincs a könyviben, hiszen a dolgok természetüknél fogva újabb és újabb visszapillantást követelnek, azonban a hármas tagozódás valamelyest eligazít bennünket a felvázolt történelmi áttekintésben: a két háború közötti évek, a háború és ami közvetlenül utána jött, s végül a jelen.

A könyv egyik leghangulatosabb fejezete a Márton napi vásár. E rész kidolgozásában a szépíró Duba lu- tott Inkább szóhoz, hiszen a környezetrajz bármelyik regényünkben díszéül szolgálhatna. A főnevek sokaságával (a vásári portékák megnevezésével például) érdekes stilisztikai hatást ér el. Mintha e zsúfolt szóhalmaz a roskadáslg piaci asztalokat idézné. A leírás hangulata annyira szuggesztív, hogy szinte mag^k is odakfvánkozunk a vásári forgaTOg-' ba.

Duba nagy kedvvel Időzik a táj- szavak magyarázatánál. .Am ebben Is mértéktartó, csupán a köznyelvitől erősen elütő szavakat magyarázza.

Akár a könyv rezüméjeként is felfogható a mű utolsó fejezete, a Te- metödombon. A temető alkalmas hely a tűnődésre, a hátra és előre tekintésre. Innen messzire látni. Pontosan addig, amíg a korhadó, repedező fej- fák feliratait akár ujjunk begyével is tapintva kibetűzhetjük. A szerző él ezzel a lehetőséggel, s családjának öt nemzedékét veszi számba — dióhéjban egy jókora szelet történelmet. S milyen mozgalmasatl

És hogy Ideértem, hiába védekezem, hárítanám el az emlékeimből e- lötolulő hasonlatokat, József Attila ragyogó költői képe követelőzőén e- lólép:

Ferset írunk — Sk jogiák

ceruzámat

s én érzem őket és emlékezem.

Duba népe azonos a nagy költö népével. Munkában, magatartásban, életsorsban: „És dolgoztak, kupor- gattak, egyszerűen és szerényen éltek, és földet szereztek, s amikor meghalt valaki közülük, koporsójukat a vállukon vitték ki a Temetődombra .. .“ E tájnak, e népnek akar írónk is elkötelezett szószólója ma- ;'adul.

GÉCZI LAjOS^

MINDENKINEK LEXIKONT?-.

HURRÁ!

Tájékozatlan olvasfi; Hallom, megjelent a Mindenki Lexikona. Miért, a többi lexikon nem mindenkié?

Tájékozott olvasá: Sajnos ,nem. Az Oj Magyar Lexikont eddig mintegy negyedmllllft példányban adták el. A- kárhogy számoljuk Is, ebből sok olvasó kimaradt.

Tájékozatlan alvásé; Ogy gondolja, hogy mlndenkluek szüksége van lexikonra?

Tájékozott olvasé: Igen. mert senkinek sem káptalan a feje. Senki sem ismer minden adatot, amire szüksége lehet. Az élet gyakran tesz fel különös kérdéseket, amelyekre a lexikonban könnyen és gyorsan megtalálha- tö a válasz.

Tájékozatlan nivasé; És azt hiszi, hogy a Mindenki Lexiknnát olyanok Is megveszik, akik még soha nem vásároltak lexikont?

Tájékozott nlva.s6; Mlndenesotra Jö volna. Ez a lexikon főleg nekik készült.

Tájékozatlan nivasö: Ez mit jelent a gyakorlatban?

Tájékozott olvasé: Elsősorban azt, hogy könnyen kezelhető, az Is azonnal eligazodik benne, aki még sohasem vett lexikont a kezébe. Emellett csak a lényeget közit, tömör meghatározásalbftl hiányzik minden, am! elterelné a figyelmet a legfontosabb tudnlvaiökröl. fis yégül nagyon olcsft. Igazán bárki megyeheti: két keménykötésfl kötet tokban mlndösz- sze inlT korona. Ilyen olcsón még nem adtak ki lexikont.

Tájékozatlan olvasé: Tehát elsősorban azoknak készült, akiknek még nincs lexlkonukl

Tájékozott olvasá; Igen. beleértve a nagyobhac.ska gyerekeket Is, akiknek megkönnyíti Iskolai tanulmányait és a szülőket, akiknek megköny- nytfl a válaszadást a gyerekek kérdéseire.

Tájékozatlan olvasó; Es akinek már I van másik lexikonja, annak nem érdemes megvenni?

Tájékozott oIva.sá; De annak Is érdemes. mert egyrészt frissebb anyagot tartalmaz a régebbi lexikonoknál, másrészt olyan adatokat Is közöl, amelyek azokból hiányzanak. A széles olvasókörre való tekintettel hangsúlyozottabban szerepelnek benne a sport, a színház, a film adatai, az újságokban gyakran előforduló politikai, földralzl. gazdasági, tudományos ismeretek.

Tájékozatlan olvasá. Mondana errd példát IS?

Tájékozott olvasó: Akárhányat! A Mindenki Lexikonából például megtudja, hogy hányán laknak Szegeden, milyen hosszú, széles, és mély a Szuezl-csatorna, nil az ofszetnyomás. mikor született Darvas Iván, hány válogatottsága során hány gólt rúgott Albert Flórián, milyen nyelvek tartoznak a finnugor nyelvc.sa- ládba, ml a sejtlégzés, ml a szonett rlmképlefe, ml a redundancia, ml a...

Tájékozatlan olvaaó; Elég, elég, köszönöm. Tehát tényleg mindenkinek ajánlja?

Tájékozott olvasé; Hát persze: gyerekeknek és szülőknek, tanárnak és diáknak, rejtvényfettönek és újság- olvasönak. — vagyis valőban mindenkinek. Végül Is ezért hívják Mindenki Lexlkonának.

< R. F.

MICHELANGELO

Ötszáz ével ezelőtt. 1475. március Bán született Capresében Michelangelo Buonarotti olasz .szobrász, festő, építész, költő — a világ egyik legnagyobb művésze.

A reneszánsz uomo universale-jának típusa, általános érdeklődésű és széles körben tevékeny ember. A Me- diciek ókori szoborgyüjteményének hatása alatt keletkeztek korai szobrászati művet. Firenzéből Rómába ment, s Itteni benyomásainak hatása alatt alkotta Bacchus. Pietá, Dávid szobrait, 1508 táján kezdte meg II. julius pápa megbfzá.sára a siztusi kápolna mennyeget- képeinek festését. Művein a reneszánsz nyugodt fölényével. klasszikus higgadtságával szemben forrongó nyugtalanság, a belső harc heronikus erőfeszítéseinek nyoma látszik, a nagy harc, melyet a művész az a- nyaggal, a formával vívott, hogy lelke érzéseit, egymással küzdő kifejezés-próbálkozásait köbe rögzítse, vagy vászonra vesse. f,elki kiegyensúlyozatlansága, benső háborgásának mozgékony és a klasszikus szabványokat áttörő formákban való kivetítése már a barokk képviselői közé sorolja. II. Julius pápa síremléke. Mézes szobra, mely szintén a síremlékhez készlilt. művészele tetőpontját mutatja.

Atyja, Caprese és Chiusi oodestája. heves, nyugtalan istenfélő ember volt. Anyja halálakor Micheiange- to hatéves volt. Egy setfignanói kőfaragó feleségéhez adták dajkaságba, majd később iskolába küldték; ott e- zonban csak rajzolással foglalkozott. Atyja és atyjának testvérei rossz szemmel nézték, mert gyűlölték a művészi mesterséget

Csökönyös.sége legyőzte atyjáét. Tizenhárom éves korában mint tanúié belépett Dominlco Chirlandajo. a legnagyobb firenzei feslö műhelyébe,

Később megutálta a festészetet. Heroikusabb művészetre törekedett. Abba a szobrásziskolába ment ét, a- melyef Lorenzo de“ Medici tartott fenn a San Marco kertjeiben. A nagyúr érdeklődött iránta. A gyeAnok az

olasz reneszánsz szivébe került be, ókori emlékek gyűjteményébe, a nagy platonikusok, Marsilio Ficino, BenivienI, Angelo Poliziano költői és tudós légkörébe. Megittasult .szellemüktől. Poliziano meg.szerette, és az ő vezetése alatt faragta a Kentaurok és lapíthák küzdelmét.

Michelangelo firenzei polgár volt, a firenzeiek minden szenvedélyével és hevülésével. Bizonyos, hogy nem volt gyengéd polgártársaihoz. Szabad lélegzetű géniusza megvetette köznapi művészetüket, modoros szellemüket, lapos realizmusukat, érzelmességüket, elpuhult aprólékosságukat. Keményen bánt velük, de szerette ő- ket.

Állandó gerjedelemben élt. E túlságos erő, amely szinte szétfeszítette, szenvedé.ssel járt, és arra kény- szerltette. hogy cselekedjék, szünet nélkül cselekedjék, egyetlen órai pihenés nélkül.

„Kimerülök a munkában, mint még soha senki — írta egyszer —, nem gondolok egyébre, csak hogy éjjel -nappal dolgozzam ... Alig érek rá enni.. . Nincs időm enni ., Fáradalmakkal teszem tönkre testemet, híjával vagyok a szükségesnek. . Nincs egy garasom, mezite- len vagyok, ezer bajtól szenvedek .

Ez a nyomor c.«ak képzeletében létezett, mert valójában Michelangelo nagyon gazdag ember volt. De mi haszna volt belőle? Szegényül élt, a munkájához láncolva. Ez az életmód okozta, hogy állandóan betegeskedett, s korán megvénült. Aránylag tiataion már ha- nyatlani érezte életét. A pesszimizmus aláaknázta, nem bízott ellenségeiben, bizalmatlan volt barátai iránt.

Egyedül volt. Gyűlölt; gyűlölték. Szeretett: nem szó rették. Csodálták és féltek tőle. Felülről látta az embereket, azok alulról látták őt. De sohasem tartozott közéjük. Ürességet idézett elő maga körüL Nő szerelmében nem volt része. - E sivár égen Vittorla Colonna barátságának hideg és tiszta csillaga csak maga ragyogott egy ideig. Vem az volt a legrosszabb, hogy e- gyedtU^ volt, hanem hogy saját magával volt egy^UI. nem volt nra magának, és megtagadta, támadta, el- pusztitotta önmagát.

Meg akart halni, de nem tudott: hatalmas életerő

volt benne. Amikor végre elékezett a halál érája 1564. február 18-án. keserűen tekintette ál éleié) hasztalan erőlködéseit, bevégezetlen, elpusztult művéül Azt kívánta, hogy legalább halva visszatérhessen kedves Firenzéjébe. Aztán lelkét istennek, testét e földnek ajánlotta, és csöndben meghalt.

Nyolcvankilenc évet élt. Elérte vágyainak céljál: kiemelkedett az időből. nf.