Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-25 / 9. szám
9 VIIÉM ZAVADA: MUNKÄS Oly egyszerű s csendes vagy mindig, mint aki vendégek közt vendég. Alig lehet téged észrevenni, hangodra alig hagysz feltigyelni. Hisz fgy jellemezhetünk téged: ritkán szólsz, mész s munkádat végzed. ritkán szólsz, csak éppen amennyit kell, veled az idő oly jól telik el. Felesleges is a sok beszéd, tekintetünk teljesen elég. Arra sincs szükség, hogy minket kérdezz, s még nincs titkunk, mindent megértesz. Melletted a jeges szív olvad, megszelidül a tárgy, mely oly vad, mivel lényed megértő, emberi, nem vagy beképzelt, s úgy tudsz szeretni. Hogy boldog légy, olyan kevés kell, oly sokszor beéred kenyérrel. Az arany soha nem vonzott téged, mégis oly gazdag, mit élsz, az élet, hogy bányában élsz — és vele; a földdel élsz — öt művelőd, s ezek rezdülései kitöltik életedet egészen, szfnültig. A földnek terhét Is te hordod, viseled, nem szidva a sorsat, nem kívánsz érte rangot, címeket, méltóságodnak épp ez címere. A büszke fejek — üresek, kongók — széthullnak, mint porladó csontok. Csak te tekintesz bízón előre: földünk tőled kap folyton erőre. Fordította; FUgedi Elek MILAN LAJCIAK F E L H I V Ä.S Doígos kéz, fenyegess, ne féljl Te vagy a győzök hőse, üt a mából, e protoplazmából. Vidd új fényét a végtelen erőnek, a mítoszok páncélját zúzd be végre, hogy az embert fészkek pajzsok nélkül nőhessenek az égre. Dolgos kéz, fenyegess, ne félj! Hadd találkozzunk a nagy temetésen, hol fegyvert ásnák fekete gödörbe, és azután páratlan lakoma vár a megifjult földre. Bede Anna fordítása FRANTISEK HALAS: E,G Y,S Z E R R E Egyszerre csak ott lesznek valahányan Szemek ezrei néznek ti sem látjátok őket Csak hátatok borzong majd a tekintetüktől Némák lesznek figyelnek latra vetik minden szavatokat beszédetek tehát legyen a holnap jegyese Mint gyémánt karcolása zendUl a szó a búcsáleveilekből a kivégzés előtt s a faiakon talán áradni kezd a vér Legyetek éhesek örökké éhezzétek minden izetekkel az Igazságot hogy elesetteiteket gond ne rágja a ti nagyságotok Nem gondolni tenmagatokkal A nemességtek áldozat Betelt az idő mintha csak most születnék a világ Döntő idő 1948 Rónay György fordítása GIVI GOGICSAJSVILI Háborúsdi... Mint minden kisfiú, ö is szeretett háborúsdit játszani. Inkább nem evett, nem ivott volna egész álló nap, csakhogy háborúsdit játszhasson az apjával. Nem voTtak barátai. De vajon olyan nehéz-e egy négyéves fiúcskának kialakítania a saját világát? A bokrokat kinevezte barátainak, a fák lettek az eílenségek, a botok pedig a lovakat helyettesítették... Így aztán kedvére játszhatta a maga háborúsdiját. A kisfiú egy kisvároskúban élt alig kétszáz kilométernyire az országhatárhoz. Az apja katonatiszt volt. Napközben az újoncokat gya- koriatoztaíta, este pedig, amikor hazatért, a fiával játszott. A fiúnak rengeteg fegyeoere vált: fapisztoiy pisztolytáskával, fapuska, kard. Az apa az almafa alatt húzta meg magát, a fiú pedig a rózsabokor mögött bújt meg. — Bumm! BummI BummI — lövöldözött a kisfiú a pisztolyából vagy a puskájából, és a sebesült édesapja a földre rogyott. A kisfiú hangos kiáltozással ünnepelte a győzelmét, s fel-alá rohangált a kertben. De nemcsak lövöldözni tudott, a sebesülteket is ei tudta látni. Elég volt, ha csak annyit kiált, .lioppt“, s markában a láthatatlan orvossággal odafut az édesapjához. Mert piinden alkalommal odafutott hozzá, és örömtdl ragyogva csiuitelte, „Már megint élsz?“, s az édesapja ilyenkor azonnal felugrott, és úfrakezdte a harcot a fiával. A ktsjlú különösen a vasárnapokat szerette. Ez a nap ugyanis csak az övé volt. Ha szép idő járta, apa és fia már hajnalban talpon voltak, és lementek a folyóhoz horgászni. 0- lyan éhesen kerültek haza mindig, mint a farkasok. Amint jóllaktak, a kisfiú lefeküdt. De miután kialudta magát, sokáig játszott az édesapjával háborúsdit. Az udvaron és a kertben rohangáltak, felverték a verebeket, síét- kergeiték a tyúkokat. Azon a szombaton, nem tudni, miért, az é- desapja nem jött haza. Elérkezett a vasárnap is, és az apja nem volt sehol. A kisfiú nagyon szomorú volt. Minden pillanatban a kapuhoz futott, aztán csalödottan bandukolt vissza a házba. A kisfiú édesanyja is nagyon ideges volt. — Édesanyám! Menjünk, játsszunk háborúsdit. Az édesanyjának azonban nem volt hozzá kedve. Erre a kisfiú tetőtől talpig felfegyverezíe magát, elbújt a ja mögé, és onnan lövöldözött az édesanyjára. Az anyja kijött a házból.- BummI Bumm! Bumm! — lövöldözött a kisfiú, de az édesanyja csak ment, és az eget kémlelte. Fönt a magasban ugyanis repülőgépek zúgtak. — Bumm! BummI BummI — lőtt újra a kts- iiú. Az édesanyjának azonban más gondja volt. — Lőttem, nem hallottad? — kiáltotta - a kisfiú. — Ess hát élt... Az anya hirtelen jutni kezdett a jta felé. — Bumm! — lövöldözött a kisfiú. — BummI Summt Hatalmas dörrenés hallatszott. Körös-körül minden beleremegett. Az anya, mint egy darab fa, vágódott a földre. A kisfiú hamar magához tért. Nini, hiszen az édesanyja háborúsdit játszik vele. Örömében nagyot kiáltott, és futva indult hozzá. Az édesanyja mozdulatlanul feküdt a földön. Itt volt az ideje, hogy életre keltse. A maréknyi láthatatlan ■ orvossággal édesanyjához sietett, és így szólt: „Es most kelj feli“ De az édesanyja meg se mozdult. 1941. június 22-e volt. —tő— fordítása VASZim SDKSIN; GYEBJABIN-A MUZSIK Gyerjiabin Afanaszi] már túl van a haitvanon, de maga fedte he bádoggal a tetőt, és a háza most ügy csillog a napfény- bem, mllnit egy fehér szaanováT a kemence szájánál. Agyafúrt, srfvős kis paraszteimber, ügyes és furfangos :iz esze járása Is. A falubam ö volt az első, aki megértette, hogy a gyerekeket tainlttiatnil kell. Leérettségizitette vailameamyW (három gyermeke volt 'két fiú meg eigy lány), aztán mindegyik elvégezte az egyetemet, és most jól elhelyakedtek a városban. Ö maga otthon tesz-vesz, a ház körül foglalatoskodik. Igaz néha, szűkösebb időkben segédkezik a javításoknál is a traktorjavító állomáson. Egyszer az öreg Vanylnmal ttldögéltek a töltésen Gyerjabim háza előtt, és ainra terelődött a szó, hogy miiért hívják az 6 kis utcájukat Nylkolaska köznek. — Hát te nem tudod? — csodálkozott az öreg Vanyln. — Valami pap lakott itten, Nylkotej atyának hívták. Hisz ott állt a háza — a te vetményeskerted mögött. Amikor aztán ezt a Nyiikolaj't elűzték, a házát lebontották és átvitték a gé[)—Ahál... Nahát, csakugyani — emlékezett Gyerjabin is. — állomásra. — Az-a, szóval hát erről a Nylkolaskáról nevezték el. — Én csak azon töröm a fejem, hogy mitől Nylkolaska? — Nylkolaska?... Hát csak úgy... NyUcolaj atyának hívták, de a nép az már csak olyan, hogy mindenkit elkeresztel: Nylkolaska így, meg NyíkO'laska ügy. Aztán ez az utca Is ö utána lett. Gyerjabin elgondolkozott. Szeget ütött a fejébe egy gondo lat, és jelentőségteljesen és sokat sejtetöen megjegyezte; — A városiak meg, ha Ide levelet küldenek, azt írják rá a borítékra: „Nyilkolaska-köz“. Márpedig ez a Nylkolaska. ha meggondoljuik, mégis csak pap volt. — És az öreg Vanyínra pillantott. — Mi a különbség? — telelte az. — Nagy a különbség. — Gyerjabin Ismét elgondolkozott, és összehúzta a szemét. Tudott 6 mindent. Azt, hogy miért hívják az utcájukat Nylkolaskának, meg azt Is, hogy ez a Nyi- kolaska pap volt, tudta ö jól. Csaikhogy ravaszkodott: törte a tejét valamiben. A következőket találta ki. Késő este leült otthon a szobájában az asztalhoz, föltette a pápaszemét, fogta a tollat, és Imi kezdett: „Területi Végtehajlóblzottság. — Krasznohota. Tudomásukra hozoim azt a tényt, amelyet eddig mindany- nylan elhallgattunk. Volt nálunk azelőtt egy Nyikola] nevű pap (ahogy régen mondták — Nylkoia) atya). A nép csak úgy hívta Nylkolaska, mivelhogy semmiféle tekintélye nem volt neki. A háza azonban Itt állt ebben a kis utcában. Amikor a papot, mtot kártékony elemet likvidálták, az utcánknak elfelejtettek másik nevet adni, úgyhogy a ml utcánk mind a mai napig a pap nevét viseli. MármiLnthogy Nylkolaska utcá- rwk hívják, mtot ezelőtt. A mi faluszovjetünk pedig szemet huny e tény előtt, de ml, a falu lakosai szégyelljük, különösen pediig azok, akiknek gyermekei magasabb iskolát végeztek, mivel azok Ilyenformán arra vannak kényszerítve, hogy azt írják a levéliborltékra; „Nyikolaska-köz“. Ez a Nylkolaska már alighanem léges^rég elporladt valahol, az utcát meg kérem szépen, még mindig Nylkolaska-köznek nevezik. De milyen alapon, kérdem ón. Nyolc porta van ebben a kis utcában, és nekünk mind a nyolcunknak szégyenkezrüünk kell miatta. Csak csodálkozni lehet azon, hogy ötven esztendeje egyvégtében egy papnak adjuk meg ezt a tisztességet. Vajon nincsenek nálunk arra érdemesebb emberek, akiknek a tiszte letére el lehetne nevezni ezt a kis utcát? Végeredményben egy kis mellékutca ez, olyan kicsi, hogy nem Is utca, csak köz. Akadna, meg vágyóik győződve róla, még erről a nyolc portáról is olyan, akiről nem lenne szégyen elnevezni ezt a kis utcát. Vannak itt a munka veteránjai, akik már a kollek- tlvlzáciétól kezdve, egész életen át sokat tettek a kolhoz 0- gyéért. Aláírás: Egy aktivista.“ Gyerjabin letisztázta a levelet, meg volt ve'e elégedve, annyira, hogy szinte maga Is csodálkozott rajta, milyen jól sikerült és milyen meggyöBően hangzik a dolog. Félrerakta. És hozzáilátott, hogy egy másikat írjon: „A Krasznoholmi Területi Végrehajtó Bizottságnak. Mii, a Nylkoláska-iközben lakó úttörők, felhábo-rodássai érte sültünk róla, hogy ez a Nylkolaska — pap volt. Ez aztán a szép dologi — mondtuk egymásnak. Valamennyien, akik vö rös nyakkendőt viselünk, nagyon szégyelljük ezti Hát ebben az utcában vajon nem akadna egyetlen arra érdemesebb ember? Ha vesszük például Anafasalj Gyerjabin bácsit; ö a munka veteránja, aki részt vett a kollektivizálásban Is, és sok éven át volt a traktorosbrtgád vezetője. Az ö háza a legszélső Itt, azzal kezdődik az egész utca. Ml, úttörők, azt javasoljuk, hogy másítsák meg a mi utcánk nevét, nevezzék el Gyerjabin utcának. Ml szeretnénk Gyerjabin bácsit, azt, ahogy ö dolgo- zoitt, követendő példának tekinteni. Hasznunkra válna, ha a Gyerjabin utcában laknánk, mivel ez a jövő Irányában hangolna miniket, nem pedig visszafelé. Hallgassák meg a ml s®a vunkat, bácsik!“ Gyerjabin átolvasta ezt a dokumentumot Is — teljesen he lyénvaJónak találta. Elképzelte magának, amint a gyerekei majd tudomást szereznek róla, hogy apjuknak most már nem a Nyíkolaska-közbe kell címezni a levelüket, hanem Ilyenformán: „Gyerjabin Afanaszlj Iljlcsnek — Gyerjabin utca.“ Kelle ines lesz nekik. Másnap Gyerjabin behívott magához az utcából három szomszéd kisfiút, elmesélte nekik, hogy ki és mi volt ez a Nyiko laska. — Szóval kiderült, hogy egy pap utcájában laktok — mond ta végül. — Mit Is tanácsolhatnék nektek... Melylkötöknek van a legszebb írása? Az egyik jelentkezett. — írjad le ezt itten a saját kezeddel, s végén pedig mind aláírjátok. Én meg három madáretetőt állítok ezért nektek, tornáccal. Körülibelill egy hőt telhetett el. Egys2»r, dől felé, Szemjomov Grígortj, a falusi szovjet el nőké, egy fiatal legény jelent meg motorkerékpáron Gyér ja- bin háza előtt. — Mindeniktt szerettem volna öszehivni, de senki ntocs ott hon. Nekünik Itt a kerületből azt ajánlják, hogy adujuk más nevet az utcájuknak... Kiderült, hogy eigy papról van elnevezve. Szereltem volna megbeszétol magukkal, hogy nevezzük el. — ök ott mtt tanácsolnak? — kérdezte Gyerjabin rosszat sejtve. — Hogy ajánlják? — Hát sehogy. Azt mondják, gondojuk meg magunkat. Mi lenne jobb? Talán lehetne Szakadék utca? — Még mit nem? — háborodott fel Gyerjabin. El Is szó morodott, de méregbe Is gurult. — Akkor Inkább már legyen Görbe utca. — Görbe? Miért ne? Igiaz Is, csakugyan görbe Hát akkor nevezzük annak. Gyerjabin még annyit sem tudott klnyögnl, hogy azt mo-nd ja, ő csak tréfált azzal a „Görbével“, hogy mégiscsak Inkább valakinek a tiszteletére Illenék..., amikor az elnök, aki be szélgetés közben le se szállt a motorkerképárról, a l-ábávHl berúgta a motort, a motorkerképár berregni kezdett, és az elnök elment. — Eben gubát cseréltünk — mondta dühösen és gúnyo san Gyerjabin. Kiköpött, és bement dolgozni a pajtába. - — Ezek a tökfejekl Én csakazértis úgy fogom írni, hogy — Nytkolaska-köz. Így aztán meg sem írta a gyerokeinek, hogy az utcájukat most már Görbe utcának hívják, és azok továbbra Is a Nylkolaska-köz 1 szám alá küldik a leveleiket. — Gyerjabin Afe- naszl] Iljlcsnek. — lénárt— fordítása
