Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-25 / 9. szám

IV. Megkerestem a tekintetüket. Ki­száradt torokkal csak annyit bír­tam mondani: „Kdszdnöm... test­vérek.“ Baján voltunk, a Duna-szige- ten. Több mint hatszáz kilomé­ter volt mögöttünk. Itt Internál­ták a végképp klmerülteket és a lerongyolódottakat. Ügy ezer- kétszázán maradhattunk Bortól 1- dálg. A lágerben sokféle hír ter­jengett. — Horthy fegyverszünetet kö­tött az oroszokkal. — A rádió Is bemondta. — Elrabolták az líjü Horthy Miklóst. — A kormányzót fogva tartják a budai várban. — A nyilasok átvették a hatal­mat. — Szálast bevonult a várba. Ezek voltak az első fontosabb hírek, amelyekhez hozzájutottunk. Nem tudtuk, hitelt adhatunk-e nekik. Más értesülések ránk vo­natkoztak: — Két hétig maradunk a szige­ten. Azután mindenkit szélnek e- resztenek. — Fel akarnak hizlalni ben­nünket valamelyest, hogy ne kell­jen szégyenkezniük miattunk. — Nem maradunk Itt sokáig. Budapestre visznek. — Azért etetnek, hogy bírjuk a menetelést. — Nincs se Budapest, se lesze­relés, Németországba hajtják a bandát... — Ez az Igazság. Ahhoz kell az erőnlét. összehordtak tücsköt-bugarat... — Az oroszok elfoglalták Bé­késcsabát, és nyomulnak előre Orosháza felé. — Ezt tegnap két öregember is mondta. Én Is hallottam. Csaku­gyan. Holnap továbbindítanak bennünket. Semmi értelmét nem láttam, hogy közbeszóljak. Mindent lehet­ségesnek tartottam. Akkor már mindent. Leszerelés? Ha valóban le akarnának szerelni bennünket, miért nem szereltetnek le már Itt? Minek hajtanak bennünket tovább, még tovább. Miért Inté­zik el tarkólövéssel az elmara- dozókat. Miért volt a borzalmas vérfürdő Cservenkán? Ha csak­ugyan Igaz, hogy ennyire közel értek a szovjetek, akkor egyet­len valószínűség lehet csupán: kísérőink a bőrüket mentik, és bennünket« is „át akarnak men­teni.“ Egy Ideig hallgattam a vi­tatkozókat, ellentmondásos talál­gatásaikat, valószerűtlennek ható jóslataikat, aztán félrehűzódtam. Lekuporodtam hideg vackomra. Észre sem vettem, hogy közben Ismét beesteledett. Gyengeséget éreztem. Fáztam. Lelkem mélyéig átjárt a dldergetö vigasztalanság. A hideg és a fáradtság csakha­mar álomba ringatott. Félálmom­ban egy dalocska foszlányai szi­várogtak át eszméletem burkán. Az én kedves vacsorám csak egy piros alma Az én beteg nyoszolyám csak egy marék szalma. Az a hír látszott igaznak, hogy nem maradunk itt sokáig. Egyelő­re csupán ennyi a bizonyosság. Négy napot töltöttünk a Duna- szlgeten. Az ötödik nap, virradat­kor — sorakozó! Menetoszlop, In- duljl A Dunántúlra, Bonyhád felé hajtottak bennünket. Bonyhádon ekkor több zászló­alj magyar sorkatonaság Is állo­másozott. Itt érte a munkatábo- ros oszlopot október tlzenhetedl- ke, az a nap, amikor a magyar hadsereget feleskették az „új Hadúrra“, Szálaslra. Kora hajnalban egy tiszt jelent meg szálláshelyünkön, és közölte velünk, hogy választhatunk: to­vább dolgozunk, vagy Itt helyben leszerelnek bennünket és haza­mehetünk. A tiszt elment. A muszosok uj­jongani kezdtek: Leszerelési Le­szerelés! Végre hazamehetünk. Számunkra befejeződött a háború Sokan a levegőbe dobálták sap­kájukat örömükben. Még mielőtt eljött volna a reg­geliosztás Ideje, két keretlegény föl-alá futkosva kiáltozni kezdte: Sorakozó! Sorakozó! Fél óra sem telt bele, az egész csoport kint állt a bonyhádi Nagyréten. A rét füve lucskos volt, már enyhe dér Is járt a- zokban a napokban. Zúgolódás, moraj futott végig a sorokom Az öröm már nem volt annyira harsány, mint az Imént. Egy Idős Internált egyenesen ne- klsiegezte a' kérdést az egyik'ah tisztnek: — Minek tereltek ki Ide ben­nünket, mint egy juhnyájat, tisz­tes űr? — Itt lesz a leszerelés — hang­zott a felelet. Ez látszólag megnyugtatta az embereket. Örák hosszat toporogtunk a dér- Otötte réten, és vártuk a leszere­lő bizottságot. De ehelyett vagy másfél ezer honvéd jelent meg a Nagyréten és telepedett le a szomszédságunkban. Bár tiltva volt, át-átszóltunk a honvédek­nek, mindenféle kérdésekkel ost­romolva őket. — Titeket Is leszerelnek? — Úgy mondták. Hitler úgyis elvesztette a háborút. — Magyarország mégis tovább harcol? — Harcol, aki harcol. — Mikor jön a leszerelő bizott­ság? — Tudja a roszseb. Azt nem mondták... Így váltogattuk a szót a kato­nákkal, míg csak ránk nem rlpa- kodott egy főhadnagy. De néhány fontos értesülést mégiscsak sze­reztünk. Kiderült, hogy a zászló- . aljak előtt kihirdették: ma es­küsznek fel Szálaslra. De nem kötelező az eskütétel. Aki nem akar esküt tenni, vagyis tovább harcolni, azt leszereltetlk. A mint­egy kétezer fős honvédseregnek csak az egynegyede vállalkozott eskütételre. A többieknek le kel­lett adniuk a fegyverüket. Majd a lefegyverezetteket szintén kive­zényelték a Nagyrétre: ide jön a leszerelő bizottság. Itt szerelnek le mindenkit külön-külön. A Baján és az Itt hallott hírek lelkem mélyéig felkavartak. Nyugtalan lettem. Itt gondolkod­ni kell! — adtam ki magamnak a parancsot. — Gondolkodni, bi­zony. Míg lehet. Heves Izgatott­ság vett rajtam erőt. Gyors mun­kára sarkalltam az agyam. Meg- hánytam-vetettem magamban min­dent, ami Bor óta — és azelőtt. Is — történt velem. A sok csa­lódás és keserű tapasztalat óva-, tosságra, kétkedésre Intett. Hábo­rúban elvész a túl hiszékeny em­ber. Szöget ütött a fejembe ez a so­sem látott nagyvonalúság és en­gedékenység. Annvit már megér­tettünk a különféle értesülések­ből, hogy Horthy azért nem jó tovább a németeknek, mert Ro­mánia példáját akarja követni. A- zontúl kiderült, hogy állítólag angolbarát Is. Hiszen ezért ra­bolták el kisebbik flát. Vagyis Szálast az Igazi németbarát: vál­lal'a a háború folytatását. Aki pedig tovább akar harcolni, an­nak katonára van szüksége. Mi­nél több katonára! Minden kézre, amelv el tudla sütn' a gyilkos fegyvert. Ez pedig végképp nem fér össze azzal, ami Itt most tör­ténik. Ak! még több vért, értel­metlenül eldobott életet követet egy nemzettől — az nem -lehet humanista. Félelem fosott el, és nemsoká­ra a fogam Is vacogni kezdett. — Ml bajod? — kérdezte az e- gylk társam. — Fázol? Vagy ta’án csak nem kaptál tífuszt, épp most. amikor leszereltetnek? — Nemigen. Azt hiszem, más balom van... Színt kellett vallanom. Erre^e- lőbb-utőbb úgyis sor került vol­na. Sohasem tudtam fél napnál tovább magamban tartani navv titkokat, ritka megérzéseket. Köz­lékeny természetű vagyok. Ráadá­sul még naivan őszinte Is. És hi­székeny. Hiába, vannak dolgok, amiket az anvateljel szív magába az ember... Az Ilyen dolgok az­tán kihatnak egész életére. Elő­nyösen vagy hátrányosan. így vagy úgv, de meghatározzák gon­dolkodását. cselekedeteit. A má­sokhoz való viszonyát. Annak Idején, negyvenhárom­ban, a lebukásomat Is naiv ö- szlnteségemnek köszönhettem. Mondtam Is Itthon társaimnak, hogy ne engem küldjenek Buda­pestre. Igen bonyolult á helyzet. Taktlkásabb ember kell az Ilyes­mihez. De hát leszavaztak: Csak röplapokat viszel. A találka helye és Időpontja még nincs az orrod­ra írva. Azonfelül te Ismered a legjobban az Angyalföldet. Hiszen suhanckorodban folyton ott nya­raltál. Hát Igen. De az más volt... Mindig Is rossz' összekötőnek tar­tottam magam. Ostobán megbíz­tam az emberekben. Egy ártatlan képű csirkefogónak elhittem, hogy a lefülelt X.Y. elvtárs unokafivé­re, és általa üzentem meg, hol és mikor lesz az egy hét múlva esedékes titkos találkozó. A röp­cédulákból szerencsére nem ad­tam neki. „Emberek, emberekl Emberek!... A háború sorsa el­dőlt... Csehszlovákia és Magyar­ország éppúgy, mint a többi kis ország csak szánalmas bábfigura a Führer kezében... Gondoljatok Sztálingrádra és a Don-kanyarra... Ne dőljetek be a halálszagú de­magógiának... Hitler szemében mindenki csak porszem... Hitler — a középkor visszatérte Közép- Európában,..“ Ilyen tartalmú írás­ból könnyű lett volna kitalálni, kik lesznek jelen a titkos össze­jövetelen... Hogy mekkora baklö­vést csináltam, már Tarczallnál kiderült, ugyanis megtudtam tőle, hogy X.Y. elvtárs egyáltalán nem bukott le. És nincsen Pesten sem­milyen unokafivére. Tarczall csak annyit mondott: — Ez életve­szély, barátom. A papírokat rög­tön a kályhába. Én majd alá- gyüjtok. Te pedig azonnal tűn] el! A legközelebbi vonattal utazz vissza. Magam Is így láttam jó­nak. Csak még a nővéremet akar­tam meglátogatni. Egy szép sár­gára hizlalt kacsát küldött neki Panni, azt a kacsát, amelyet ne­künk hozott Öllgetböl az anyja. Ö, szegény, nem Is sejtette, hogy utazásomnak más célja is volt. Soha meg se tudta. A pályaud­varra már ki se tudtam jutni. Még a nővéremnél elcsíptek. Most ez is felmerült emlékeze­temben. így bármennyire Is ke­csegtető volt a leszerelés gondo­lata, és bármennyire hiszékeny természetű is voltam, nem bírtam hinni az ígéretben. Bár abban a közhangulatban kétségeim, sőt gyanúm felfedése Is elég vesze­delmet jelentett, nem hallgat­hattam legjobb bajtársaim előtt, főképp Kajdl és Lencsés előtt, a- klk Bajánál a hónom alá nyúltak, milyen meggyőződésre jutottam, és ml a szándékom. Ml tagadás, gyanúm felfedése némi megköny- nyebbülést és bátorságot is ho­zott. Furcsamód, bajtársaim kö­zött csak ketten akadtak, akik osztották kétségeimet. Minden­áron le akartak beszélni a szö­késről. Lencsés még azt is a fe­jemhez vágta: — Ha tudom, ho.gv Itt rostává löveted magad, cipelt volna a nyavalya... A tanya, ahova menekültem, négy-öt kilométernyire esett a Nagyréttől. Közben kukorica és répaföldek. A tulajdonos jó érzé­sű, Igen emberséges magyar gaz­da volt. Közel a hatvanhoz. Min­den teketória nélkül befogadott. Nyíltan elmondtam neki, ki fia- borja vagyok. Azt is, honnét sza- lajtottak. Csak az érdekelte, e- gyenesen a tanyája felé futot- tam-e. — Dehogy — nyugtattam meg. — Épp ellenkező Irányban. Mert a lábon álló kukoricástól nem lát­tam a tanyát. — Akkor jó — mosolygott bele harcsabajuszába. — Ogysem Időzhetek Itt sokáig — mondtam. Megtisztítottam a ruhámat a sártól, megmosakodtam. Az öreg kiment, de hamar vissza Is tért, kezében egy pár viseltes paraszt- csizmával. — Ezt húzza fel — tette elém. — Igaz, nem új, de tán egy ki­csit jobb a maga bocskoránál. — Köszönöm, bátyám. Emlékszem, épp ebédidő volt. Már meg Is terített a felesége, és engem Is asztalukhoz tessé­keltek. Óvatosan szürcsölgettem a tüzes, forró tyúklevest, amikor hlrtelenül távoli puskaropogás sé gépfegyverkattogás verte fel a tanya csendjét. Jó fél óráig vagy óráig tartott az egész. Aztán már jöttek Is a kétségbeejtő hí­rek: a Nagyrétet váratlanul kö­rülzárta a bonyhádi SS-alakulat; a környező dombocskákon golyó­szórókat és gépfegyvereket állí­tottak fel, és acélzáport zúdítot­tak a Nagyrét katlanjába. A sze­rencsétlen, félrevezetett katonákat a munkaszolgálatosokkal egyfíH lekaszabolták. A szél a tanya felé hozta a puskapor szagát. Az udvarról néz­tük a sűrű füstfelhöt, mely soká­ig ott lebegett a tanya fölött az égen. A fiatalember megmozdult, kí­váncsiság ragyogott a szemében. Egy daiSkblg fészkelődött a pár- nás széken, majd odavetette az elbeszélőjének: — Ha jól értettem, Bonyhádon az egész oszlop elpusztult. — Igen. Egy-két szökevényt ki­véve — hagyta helyben Horváth. — Ezek szerint Radnóti It ott végezte. — Ott... — megtorpant, és nyomban hozzávetette —, azaz hogy nem. Összekeverem a dolgo­kat... Valakiről megfeledkeztem. Radnóti menetszázada egy vagy két másik századdal együtt még Cservenkán elvált a ml menetosz­lopunktól, s még a vérengzés e- lött elhagyták Cservenfcát. Baján szintén kevesebbet időztek. Ilyen­formán nem is találkoztunk ve­lük többé. Baján viszont beért bennünket egy másik menetcso­port, azzal töltötték fel a ml osz­lopunkat. Radnótlék századáról ágy gyengélkedőtől szereztünk tu­domást, akit a ml Indulásunkig hátrahagytak a Duna-szlgeten. Most jut eszembe, hogy Baja és Bonyhád között egy újabb Radnótl-vers kelt szárnyra a mu­szosok között. Rövid versike volt. Valószínűleg a hátraraaradt gyen­gélkedő révén jutott el közénk. Akkor már Igen kevés embert ér­dekeltek az efféle dolgok, de mégis jó néhányan megtanulták. A ml sorunkhoz közvetlenül Bony­hád előtt ért el. Kajdlnak volt egy ceruzacsonkja, amelyet bo­zontos hajában rejtett el, azzal írta le a rövid költeményt a te­nyerére. Onnét sllabizálgattuk ki aztán. Igen megrázott valameny- nylUnket. Címe nem volt, de ma­gára a verslkére ma Is jól em­lékszem. Az ökrök szájén véres nyál csorog. Az emberek mind véreset vizelnek, a század bűzös, vad csomékban áll! Fölöttünk tű a förtelmes halál... Igaz volt. Minden szava Igaz. Csakugyan ott keringett folyton fölöttünk a halál, akár a saske- selyü. És a bűz Is Igaz volt. Nem Illik így beszélni az emberről, de a bajai szigetszálláson reggelente teljességgel elviselhetetlen volt a bűz. Én Ismerem az Istállószagot, a lóistálló csípős szagát Is, de a Duna-szlgetl szállás kibírhatatlan bűzt árasztott. Horváth elhallgatott. Ojabb Bystricáf dugott a szája sarkába, majd élvezettel, mélyen leszívta a füstöt. — Ami azután történt —- foly­tatta kis Idő múlva —, az már a hazatérés Izgalmaihoz tartozik. — Még azután Is Izgulni kel­lett? — kérdezte a lány. — De még mennyire, kedvesem! Hiszen a szökés pillanatától de- zertörnek számítottam. GondoHa csak el! Itt egy katonai járőr, ott egy szolgálatos csendőr, a- mott egy besúgó... Bár a civil la­kosság Igen becsületesen viselke­dett. Akkor már az egész ország­ban általános volt a csömör. De az Igazság az, hogy már a kez­det kezdetén Is... Hát kinek kel­lett a háború? Az öreg Szittya bácsit nem fe» lejtem el, amíg élek. Nyugalma­zott tanító volt. Nélküle elpusz­tultam volna. Hiába szegődött mellém a szerencse. A szaljadság képiben... (Folytatjuk) 9 „lanesz“: Mint levelé­ből megtudtuk, vagy negy­ven versét szeretné kl- nyomattatal, s íaelítöül e- gyet elküldött közülük. „Ha kin gyötör, /És érzed, hogy elsöpör az élet,/ Ha nem tudsz talpra állni,/Míg mások boldogan élnek,/ Ha a szerelmet felcseréleid/ Az álnok vstekedésssiy Ha az életet nem tudod /folfognj józan ésszel, /Akkor kár az életed, /Kár e sok szenve­dés, /Kár a sok jéért, /Kár a sok szépért,/ Kár az elfe­csérelt ifjú életünkért.. J Ha SZ8 nemesek akaimöik lenni, akkor az ön stllnsá- ban folytatnánk a verset: „Kár a papínértl“ Sokszor negyven verset kell még meglrniia addig, amíg elfo­gadható is kerül majd kö- zö'ttük. A tanulást ajánljuk! • „Csúnya Panni“: Miint levelében írja, ön nem a- kar verseiket Imi. Szép, ne­mes elhatározás, ne is te­gye. Hogy miért ne? Talán önt is megigyőzi az a négy sor, amelyet itt Idézünlk: A táj még elég puszta,/A ter­mészet mo.st ébredezik./ Ezt a tavasz kezdete hozta/ A világ lágy szellőben úszik./ Ez bizony rossz. Hiányzik belőle minden, ami a - ver­set verssé teszi: íz, szín, tűz, ősin, eegyszóval miinden Olvasson inlkább! • „Kis Fit“: „Szeretném tudni, érderaes-e folytat­nom a tanulást“ — kiérdeal levelében. A válaszunk: a tanulást feltétlenül érde­mes folytatnia ... Nézzük két sorát: /Ragyogd tiszta kék az ég/ Bárányfelhőik úsznak szél szárnyakon^ stb. Nos, előbb tisztáznia keltett volna, hogy ra.gyo- gó tiszta kék-e az ég vagy bárányfelihös... •(„Violák“; Élmény nél­kül; s a nyelv ismerete nélkül nem lehet, nem sza­bad verset Imi. Kíváncsiak lennénk, hol találkozott ön ma, nálunk, éhező proletár­ral, akinek az egyedüli cél­ja a „Halál“? 'Ogy érezzük, az elkövetkezőkben se tud­na elfogadhatót Imt, s ezért inkább az olvasásra hív­nánk fel a figyelmét. •JVlítli Válaszok a OsiiBag jeligére Leveled nagyon felháborított bennünket, ezért ne neheztelj ránk, ha a válaszunk kicsit erősebb lesz an­nál, amit esetleg vártál. trod, hogy 17 éves vagy. Nem tudjuk, hogy nézel ki, de a gondolkodásod alapján mi az óvodások közé so­rolunk. Harminchét éves férfiba vagy szerelmes, azt azonban nem hisszük, hogy ő is mindennél jobban sze­retne téged. Igaz, mindent megfesz érted, s te cserébe mindent megengedsz neki. Ha a férfi Igazán szeretne, akkor már biztosan elvált volnp a feleségétőil. Bizonyá­ra már régebben nős, s Így egy csitri kedvéért nem­igen hagyja ott a családját. A feleségét durván butá­nak nevezed. Miért? Mert nem akar elválni a férjétől? Amiért szeretné egybetartani a családját? De ha el is válna, s a férfi téged venne el feleségül, mi a biztosí­tékod arra, hogy nem hagy-e el majd téged is egy má­sik lányért? Vagy gondoitál-e már arra, hogy milyen sors vár rád egy húsz évvel idősebb férfi oldalán? Te még fiatal vagy, előtted az élet, s nem hisszük el, hogy meg tudnál maradni egy férfi mellett, aki jófor­mán az apád lehetne. A főnököd felesége a terhesség megszakítással csak ját akart neked, mert ezt a botlá­sodat még jévátehetted volna. Mi is ttenhét évesek vagyunk, és szégyelljük ma­gunkat helyetted is. Te pedig szinte dicsekszel vele, hogy tizfuihét évesen már másodszor vagy terhes. Le­veled az osztályunkban mély felháborodást keltett, s ha megsértődsz is, kimondjuk; a fej nemcsak arra való, hogy mutogassuk, hanem arra is, hogy időnként gon- dolkoizzunik vele. Prébáid meg! Talán még nem késő. Négy 17 éves lány Sokáig gondolkedtam a sorsadon, s végűi úgy hatá­roztam, hogy én is válaszolok az Oj Ifjúságban meg­jelent leveledre. Szeretsz egy júval idősebb férfit. Saj­nos, nem tudom, hogy a férfi tisztázta-e veled, amikor először találkoztatok, hogy nős és két gyermek édes­apja. Ha igen, úgy egyszerűen orcátlanság volt a ré­szedről szarosabb kapcsolatot létesíteni vele, s egy csa­lád életét tönkretenni. Elhiszem, hogy tetszel a férfi­nak, hiszen fiatal vagy, csinos, vidám, de vajon mindig ilyen maradsz-e, s vajon jó felesége tudnál-e lenni? Az élet ugyanis nemcsak szórakozás. Most teherben vagy, s a gyereket meg akarod tartani. Rendben van. De ho­gyan akarsz te gyereket nevelni, aki még magad is csak gyerek vagy? Ne haragudj, de te az orrodnál se látsz tovább. A férfi feleségét hibáztatod, pedig itt a felelősség egyes-egyedfil csak téged terhel. Az asszony ragaszkodik a férjéhez, hiszen két kisgyermek apja. Gondolkozz. Milyen életed lenne a férfi oldalán abban a tudatban, hogy három sorsot tettéi tönkre? Meggyőző­désem, hogy téged csupán az „igazgatói“ titulus csábit. Csakhogy ez kevés a boldogsághaz. Én csak azt taná­csolhatom neked, hogy hagyj békét annak a férfinak! Martlka II. Huszonegy éves vagyok, s amióta a leveledet elolvas­tam, egyre azon töröm a fejemet, hogyan tudtál ilyet tenni? Abban nem látok semmi különöset, hogy egy húsz évvel idősebb férfiba szerettél bele, abban viszont igen, hogy az illető nős és két kisgyermek apja. Elkép­zelted már magad a felesége helyébe? A leveled alap­ján én úgy látom, hogy nem is a szerelem köt hozzá, hanem azt, hogy ö vállalati igazgató, van kocsija és eihalmoz minden széppel és jóval. De úgy érzem, a fér­fi se szeret Igazán. Hogy miből gondolom? Abból, hogy ő sem igen akar elválni a feleségétől. Ebből is lát­hatod, hogy a „szerelmednek“ nincs i'ővője. Meglátod, a félesége szívesebben megválik majd a havi néhány száz koronáiéi amit te gyermektartásként fogsz kapni, mint a férjétől. Remélem, akkor majd rád’dbbensz, hogy mekkora butaságot csináltál. Béla Én szintén tizenhét éves vagyok, de a leveled rettene­tesen felháborított. Gondolkoztál te egy picit is, ami­kor a leveledet megírtad? Szerintem nem, mert előre tudhadtad volna, hogy milyen válaszokat kapsz majd rá. Értsd meg, még csak tizenhét éves vagy, előtted az élet, a boldogság, csakhogy art nem úgy kell keresni, mint ahogy te tetted. Gondoltál már arra, hogy a fér­finak hátha nem te vagy az első iljren kalandja? Írod, hogy a felesége öreg, „elnyűtt“. De mit teszel majd te, ha te is ilyen elnyűtt leszel? Mit gondolsz, akkor is fogsz kelleni a férfiaknak? Azt írod, „ilyen nőt még nem láttam...“ Én pedig azt mondom neked, hogy én meg még „ilyen lányt nem láttam.“ Azt ajánlom, hogy sürgősen mondj le erről a férfiról. Térj észhez, és a boldogSiágod a magadhoz illők között keresd! Mery Soraidat felháborodással olvastam végig. Tizenhét é- ves vagy, másodszor terhes. Nagyon csodálkozom, hogy az első eset nem volt eléggé tanulságos a számodra. Az a férfi nem szeret téged. Legalább is nem úgy, a- hogy te gondolod. Válassz más utat addig, amíg nem késő! Persze, nem könnyű a helyzeted, de mindent csak magadnak köszönhetsz. Tiszavirág

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents