Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-06 / 32. szám
ungm« Bardot idt}0 a félek sterlnt lejárt. Legalábbis et 'derült ki egy nemrégiben megrendezett francin kOzvéleméni/kutafásből. A megkérdezett fiatalok 69 százalékát egyáltalán nem érdekli a ftlmdtva, 13 százalékuk szerint a tztnésznS kifejezetten csúnya. A legjobb vélemény, amely vele kapcsolatban elhangzott: — Nem rossz nO éppen, de egy csipetnyi tehetsége sínest xox így deflnicíá. Martin Lauer, a 110 gátfutás régi vt- lágrekordere mondta; — Az edzO olyan ember, aki más arcának verejtékével keresi a kenyerét. xox Leonle Hysanek, a világhírű Wagner énekesnő t- mádfa a labdarúgást. — Minden meccset végignéz a tévén — mondta Ernst Ludwig Gausman, az énekesnő férje. — Es úgy kiabál, hogy néha már attól tartok, bereked, és le kell mondani az esti elOadást. xox Bert Sumser, a leverkuse- ni atléták világhírű edzOje mondta egy vad szövetségi vita során: — Nyugalom, uraim, a mosoly még mindig a legelegánsabb mód arra, hogy kimutassuk a jogunk jehér- jét. xox Charles Boyer, a hajdani híres francia színész 74 é- ves, és még mindig filmez. Legutóbb az „Elveszett horizontok“ című musicalben játszott. Amikor barátai megkérdezték tőle, hogy nem elégelte-e meg már a színészetet, így válaszolt; — Még nem akarok visz- szavonulni. Levertnek érez- ném magam, és azt hinném, semmire sem vagyok való, ócskavasba kell, hogy dobjanak. Míg játszom, tudom, hogy élek! xox Brazília — köztudomásúlag — imádja a futballt. Csakhogy... A Gallup intézet nemrégiben közvéleménykutatási rendezett. Kisült, hogy a brazil anyák 30 százaléka nem szeretné, ha fiacskájából kiváló futballista cseperedne. — Nagy vetélytárs ez a játék — mondták. — Elrabolják tölünk a gyerekeket: úi itiúság 7 Millió dolláros tévéfilm jelenet „A nap, amely nem ér véget“ című szlovák filmből. Előtérben Stefan Kvleilk, a film főszereplője. Oj színek, megoldások Jegyzetek a Karlovy Vary - i filmfesztiválról A népek nemes kapcsolatáért, a nemzetek tartós barátságáért; e jelszó jegyében tartották meg a XIX. Karlovy Va- ry-1 nemzetközi filmfesztivált, amely a világ haladó filmművészetének volt a seregszcmié ]e. Láthattuk a fejlődé afrikai, ázsiai és latln-amerlkal filmművészetet, de találkozhattunk a gyarmati rabság alól felsza badult országok művelőivel Is. A filmfesztivál üj műfajokkal, új színekkel, de nyugodtan megállapíthatjuk. Idén a korábbi évekhez képest alacsonyabb színvonallal jelentkezett. Repnezentálnl igyekezett korunk problémáit, és bátran nyúlt vissza a történelem zavaros Időszakaiba, főleg a háborús Időkbe. Minden alkotás, külön világot tárt a nézők elé. Nem véletlen, hogy a szemlén éppen azok a filmek váltották ki a legnagyobb sikert, amelyek realista, mindennap! életünk problémáit boncolgatták, s felszabadultan, hűen tükrözték az életigenlő ember jellemét, vágyait. Kimagasló alkotást mégsem láthattunk. Elsősorban azért nem, mert a rendezők sok helyütt felületesen, könnyelműen siklottak el, .az Igazi témák mellett, a problémákat, az égető kérdéseket szinte csak „futtában“ érintették. Mint említettük, a történelmi múltból több rendező is merített. Főleg a második világháború eseményeit dolgozták fel, tanulságul a ma embere számára. Ide tartozik „A nap, a- mely nem múlik el“ című szlovák film, amely méltó hozzájárulás az SZNF 30. évfordulójának megünnepléséhez, a Lakodalom (jugoszláv), a Sötét folyó (lengyel), valamint A háboró és az emberek (japán). Politikai lellegO filmekkel Is találkozhattunk; Önöké a szó (kubai), Gyökértelen fa (bolgár), amelyek a megtörtént valóságról vallanak. A történelmi és háborús témájú filmek mellett nagy figyelmet szenteltek a társadalmi problémákat megelevenítő filmeknek Is. Itt kell megemlítenünk Rtsta Jarvu finn rendező „Lakókocsi“, és a „Con- rack“ című amerikai filmet. Az első nem nyert díjat, a második azonban elvitte a fódijak egyikét. A Lakókocsi, a Con- rackkal ellentétben, nem csillog a kitűnő rendezői megoldásoktól és színészi alakításoktól, dokumentáris hűségével a- zonban felkelti a néző érdeklődését. A finn alkotás, a finn munkások felkeléséről számol be, akik más vidékre mennek megélhetési lehetőséget keresni. Általában azok a filmek élnek soká a nézőben, amelyek elgondolkoztatják, tanulságot szolgáltatnak a számára. Ezeket a szempontokat vette figyelembe a bíráló bizottság is, s ezen az úton próbálta kiemelni az egyes alkotásokat. Nehéz dolga volt a zsűrinek mindamellett, hogy Igazi nagy alkotások, művészettel megtöltött, szép filmek nem szerepeltek a fesztivál műsorán. A rendezők ugyan gyakran próbálkoztak az útkereséssel, a különféle problémák feltárásával, ám a megvalósítás, a kifejező eszközök ellaposodtak a kezük alatt, s így történt meg, hogy a seregszemle a vártnál alacsonyabb színvonalait hozott. A legnagyobb visszhangot kiváltó film kétségtelenül A szerelmesek románca, Andre) Mt- halkov Koncsolovszktj rendező filmje volt. A film témája két fiatal tiszta. Igaz szerelme, A rendező új oldaláról próbálja megvilágítani két fiatal kapcsolatát, akik hűek maradnak nemcsak egymáshoz, hanem a hazához Is, s rengeteg próbatételen mennek keresztül. Ez a történet egy szerelem megünneplése, a szónak abban az Igazi értelmében, amely csak egy szocialista társadalomban jöhet létre. így kap új tartalmat, új dimenziót a film. A szereplők versben beszélnek, amit Itt-ott ritmikus próza old fel, de van a filmben zenei betét Is. A filmet színesen forgatták, csupán egy részét (a befejezést) fekete- fehéren. Ez a film sem mentes azonban némi pátosztól, de egyszerű eszközökkel, őszinte természetességgel ábrázolja a szerelmet. Mit kívánhatnánk a legközelebbi, a XX. jubileumi fesztivál előtt? Mindenekelőtt azt, hogy a válogató bizottság nagyobb Igényességgel végezze munkáját, hogy e Karlovy Vary-l filmfesztivál újra vlsz- szakapja a régi rangját, s ne csupán a folytonosságot szavatolja, hanem a színvonalat Is. (zéjé) BCRES Ilona; 1942-ban tzfila- tett s 19B4-ben azerzett diplomát a Szín- és Filmművészeti Főisko- lén. Eredeti egyéniség, sokoldalú színésznő, aki számos színpadi és filrabali szerepekben nyáftott emlékezetes alakítást. Diplomája megszerzése után több jeleentös kosztümös szerepet vállalt, ám az ntöbbi években — főleg tévétll- mekbeo — töbnnyira modern mai alakításokat láthatónk tőle. Az „Esős vasárnap“ című filmben debütált, majd az Aranyember, a Nappali sötétség, a Kőszívű ember fiai, az űröklakás, az Álmodozások kora, a TUndétlakl lányok filmekben a számos más produkciában ismerte meg a közönség. Evek öta a bndapesti Vigszfnház tagja. PÁLYAKEZDŐ A Karlovy Vary-i filmfesztivál vendége volt Szerencsi Éva fiatal magyar színésznő, akii rövidesen láthatunk „A törökfejes kopja“ című filmben. Az idén végzett a budapesti Színház- és Filmművészeli Főiskolán az ismeri színész és rendező, Várkonyl Zoltán osztályában. Kétségkívül a magyar színház és filmművészet legnagyobb ígéretei közé tartozik. — EvI, hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal? — Budán, a gimnáziumi évek alatt a Pln- iteszjnház amatőr tagja voltara. Ekkor határoztam el, hogy színésznő leszek. Sikerült. Az első alkalommal felvettek a Színművészeti Főiskolára. — Mi volt az első komolyabb sikered? — Azt hiszem. Huszka Jenő romantikus operett lében, a Bob hercegben, Annie. A főszerepet Nagy Gábor. játszotta. Az első sikert követte a többi: főszerep a Kakuk Marciban, A fiú, lány és egy pillanat, a Velünk kezdődik minden és az Ozorai példa tévéfllmekben. A színpadon pedig Romain Walngarten Nyár című színpadi költeményében tehetségének tisztaságáról vallott, Nemrég egy Pesti Színházban David Rabe Bot és gitár színművében egy vietnami lányt játszott nagy sikerrel. — Szabad idődben mit csinálsz a legszívesebben? — Nagyon szeretek lovagolni és erre a filmezésnél Is nagy szükségem van, ezért hetente háromszor járok Pomázra. — Milyen terveid vannak a jövőt illetően? — Két évig a józset Attila Színházban fogok dolgozni. — Legutóbbi filmszereped? — Borka, a Zsurzs Éva által rendezett Törökfejes kopjában. — Kérlek, mundj el egy történetet a filmezéssel kapcsolalbanl — Borka, akit játszom, szerepe szerint beleszeret Kopjás Dánielbe. Ezt a szerepet Vas Zoltán Iván alakította. Lányokból álló szabadcsapatot szerveztem és egy Balaton- partl portyára Indultunk. Szoknyában, kék mellényben, kötényesen ültem meg Kálmán nevű békés lovamat. — Kapitány uramnak jelentem — ez volt a szövegem — készen állunk a török fogadására! Kálmán lovam azonban felhorkant, úgy látszik kameraláz Ingerelte, s engem szépen odapottyantott a kapitány ölébe. — Kapitány uramnak jelentem — szóltam a rendezőhöz, — öt perc múlva készen állunk a török fogadására. Ez a íranya 16 ugyanis levetett. Szabó Láczlú A nyogatnémet telBviziö a közelmúltban mutatta be az „Elvé- lók tőle, elválik tőlem" ctmü kétrészes tévéfllmel. Több szem- pániból is érdekes ez az alkotás. Elosződ azért, mert főszereplői 1 200 000 dollárt kaptak a voltaképpen hat napig tartá mánkéért, másodszor, mert a távéfilm főhősei Elizabeth Taylor és Richard Burton, harmadszor pedig azért, mert a világhírű szinészpár nem sokkal a film forgatása után valóban elvált. A kétrészes tévétilm egyébként MUchanben, a Bavaria Fllmválla- latban készült, producere az angol john Heyman volt. A forgatás idején, a bides házaspár kéréséra megszigorították az allen- órzést a miincben! filmstúdiöban és környékén. A Taylor-Burton házaspár csukott Rolls Royceon érkezett a hely.sztnre, nehogy a kfváoGsiskodák Ingyen láthassák őket, bent a tilmstúdiában gondosan elkSIiinttették azt a termet, ahol a forgatás folyt. Ide csupán kölönleges engedéllyel lehetett belépni. Emiatt a tévéfilm cselekményéről nem sok szivárgott ki, úgyhogy várható, hogy világszerte jő áron kel el. Ha másért nem, hát azért, mert ez volt Richadd Burton és Elizabeth Taylor ntolsó közös vállalkozása.
