Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-30 / 31. szám

VIGYÁZZ, HA MEGY A HAJO!

Unatkozva zárjuk el a rádiöt, ha a bemondó elkezdi sorolni: Paksnál a Duna ennyi meg ennyi...? Pedig vannak olyan emberek, akik nagy érdeklődéssel hallgatják meg ezeket az „unalmas“ vízállásjelentéseket. Ezek közé tiar- ttmnak azok Is, akikkel a gabCIkovól fbösi) erdészkanttnban Ismerkedtem össze, és akiket a Duna mentén „bójásoknak“ nevez ez egyszerű ember. S hogy kik is ezek a bójások, és milyen mesterséget űznek reggeltől napestig, csak a következő véletlen folytán tudtam meg.

Szeretem éz erdőt, szeretem a nyárfások, akácosok mellett hömpölygő vén Dunát, s e- zért gvakran felkeresem az errefelé tanyázó erdészismerösfiimet. Legutóbb Is éppen a fentebb említett érdészkantinban teszélgettem zöldkalapos barátaimmal, amikor egy daliás termetű hajóskapitány lépett be a tenyérnyi helyiségbe és telepedett le hozzánk.

— Ez a ml „bójás kapitányunk“, — mutatták be Ismerőseim — sok érdekeset írhatna a munkájáról. Legényeivel és két hajójával hetente véglghajózza a Devín és Szob közötti Duna-szakaszt és kilenc ország hajósai részére biztosítja a veszélytelen hajózást. Éppen olyan „KRESZ-szabályok“ kötelezőek a Dunán, mint a szárazföldön, csak kissé bonyolultabbak. Kérje meg Bíró Antal barátunkat, vigye el egyik útjára, meglássa nem mindennapi élményben lesz része.

Nos, így álltam kötélnek, s a bratislaval 1- gazgatóság derék kapitányának, Koloman Mlé- kovskynak külön engedélyével így Indultam el a nagy útra!

hullámhegyek hatan

Kegyetlenül borzolta a szél a vizet, amikor reggel hét órakor útnak Indultam Bíró kapitány új hajóján, a balatonfüredi hajógyártól tavaly vásárolt csinos kis Cajkán. A másik hajó, a jó néhány éves Gabőikovo Devín Irá nyába Indult, mi pedig hat főnyi legénységünkkel Stúrovót (Párkányt) tűztük ki célul. Itt jegyzem meg, hogy mindkét hajónak a gabCíkovói kikötő az „otthona“. Innen Indulnak egy-vagy kétnapos útjukra, s Itt is pihennek meg a téli, zord Idők beállta után. Nos, ami azt illeti, ma sem Indultunk eszményi időben, hiszen Bratlslavánál áradást jelentett a rádió, és olyan erős szél fújt, hogy valósággal táncolt a karcsú kis Cajka. Derék hajósaink azonban rá se fütyültek Bíró kapitánynak. Varga kormányosnak és Bartal ^pésznek a fedett hajóhídon meg a gépteremben még csak tűrhető volt a dolga, de a három matróznak. Varga Il-nek, Csícsal- nak és Medei Józsefnek bizony nem szerettem volna a bőrében lenni.

— Ez csak „kisasszony Idő“ — szólt Model barátom, — azt nézné csak meg, amikor vijjogva süvít az őszvégi szél, és jéghideg eső hullik a nyakunkba.

A DUNA IS ORSZÁGOT

őszintén bevallom, néhány nappal ezelőtt még elképzelni sem tudtam, ml szükség lehet a bójások munkájára. Hiszen — úgy gondoltam — Ilyen nagy folyamon elég vigyázni arra, hogy össze ne ütközzenek a hajók. E>e mennyire más a valósági

Először fs áradás és apadás után más és más a vízállás. Hol magasan ellepi a víz az orvul megbújó zátonyt, hol pedig ott Is meg- fenekelhet a hajó, ahol tegnap még a mélyjáratú hajók úsztak. Nem Is említve azt, hogy hajóroncsok, vízalatti kőgátak, kábelek is veszélyeztethetik a hajó épségét. Azt a helyet Is megmutatta Bíró kapitány, ahonnan csak nemrégen emelték ki egy elsüllyesztett német hajót. Más okokból Is szükség van a vízi út kijelölésére. A zátonyok és egyéb veszélyek miatt ugyanis többnyire cikk-cakkban halad a

Béjatisztftás a Dunán.

Dunán a hajó. így aztán nagyon fontos előre látni, hogy hol jön éles kanyar, mikor kell a Duna közepére vagy az egyik partról a másikra átkormányozni a hajót. Külön veszélyt jelent a hirtelen leszálló hírhedt dunai köd, amikor csakis a radarjelre bízhatja magát a kormányos. És végül már csak azért Is fontosak a Duna forgalmi jelel, mert nemcsak a folyót jól ismerő hazat hajósok mennek végig a Duna csehszlovák szakaszán. Naponta közlekednek Itt magyar, nyugatnémet, osztrák, jugoszláv, román és bolgár uszályok.

Ml hát a feladata Bíró Antal kapitánynak és bójásalnak? Mint a tenyerüket, úgy kell ismerniük a Duna szlovákiai szakaszát. És a jelentésekből, valamint saját mérésük alapján tudniuk kell, hol milyen a vízállás. Ha változást észlelnek, azonnal ki kell jelölniük az új vízi utat. Ezenkívül pótolniuk kell azokat a bójákat és radarjeleket, amelyek elúsztak, amelyeket víz alá süllyesztett valamelyik ú- szó fatörzs, vagy pedig tönkretették a felelőtlen vadevezősök!

MUNKA KÖZBEN

Szob és Devín között 176 kilométer hosszú a Duna-szakasz. Szob és GabCíkovo között jóval kisebb. És mégis estig tartott ez a hajó- kázás. Nemcsak azért, mert csakis visszafelé jövet (ha lassan halad a hajó) tudták a bójákat kirakni, hanem azért Is, mert sok és nehéz ez a munka.

Hanem hát mondhatom, nem vállalnám a bójások munkáját, még ha színarannyal fizetnének érte sem. Nemcsak azért, mert sok U- gyesség és szakértelem kell hozzá, hanem mert Igen veszélyes Is. Képzeljék csak el kedves olvasók, hogy amikor megpillantunk egy hínárral vagy egyéb gazzal teleaggatott bóját, kilépnek az emberek a hajó tenyérnyi párkányára és hatalmas, több méter hosszú nehéz rudakkal a hajó közelébe húzzák a súlyos bádogbóját, majd a víz felé hajolva, a rudak hegyével tisztítják meg. Még veszélyesebb az új bóják kirakása. Hosszú lánchoz és óriási vasmacskához kötve dobják be a vízbe, vagy pedig több méter hosszú fakaróhoz kötik és ezeket a karókat (szintén a hajó párkányán állva) 12 kilós kalapáccsal döngölik bele a vízalatti talajbal Közben a hajó kormányosának arra kell vigyázni, nehogy a hajó eltávolodjék a bójától, mert akkor veszélyes fürdés lenne a bója lerakásának, vagy takarításának a vége.

Bíró Aliiul, a Cajka kapitánya.

A szerző felv.

A DUNA ÚTJELZŐI

Hadd mutassak be végül néhány dunai közlekedési jelet Is. Ilyen például a piros és a fekete színű bója. A fekete azt Jelenti, hogy a bójától balra kell hajózni, a piros pedig azt, hogy jobbra. Ezt a „balra, vagy jobbra“ irányt mindig a vízfolyás irányába kell érteni. Vannak aztán radarbóják Is, amelyek jelfogói négyzet vagy háromszög alakúak. Ezeket foszforréteg borítja, hogy sötétben is „megláthassa a radar. Természetesen többféle parti jelzés Is Irányítja a hajóst: a különböző jel^sü táblák és éjjel világító jelzések. Érdekes például az a parti jelzés, amely arról tájékoztat, hogy a Fekete-tenger nulla pontjától hány kilométerre halad a dunai hajó.

EGY KIS ÜRÖM AZ ÖRÖMBEN

Szép élet, ám Igen nehéz élet a bójások é- lete. Különösen akkor, ha egy kis pihenésre is akad némi Idő és kitűnő halászlével meg sült hallal lepi meg társait (no meg a vendéget) a nagyszerűen főző Medei József matróz. Hanem a halétel, meg az időközben előbukkant és nagy meleget árasztó napocska a szomjúságot Is felkelti az emberben, és ebből keletkezett kesernyés szánk Ize. A kolozs- némal halászcsárdánál lehorgonyoztunk és megkértük az ottaniakat, hogy kínáljanak meg egy korty vízzel. Ezek a kedves csárdabeliek elutasítottak, arra hivatkozva, hogy majd csak egy órakor (azaz egy óra múlva) nyitják ki a csárdát. Nem Is kaptunk tőlük egyetlen pohár vizet sem, mert hát Ilyen emberek Is élnek szép Dunánk mentében.

Neumann János

TETOVÁLT FARMERNADRÁG

Száz évvel ezelőtt majd később Is arról volt híres Sabinov (Kisszeben) és környéke, hogy Galíciába is jutott a gyümölcséből. Ma ez némiképp megváltozott. Nemcsak az ország más tájairól szállítják ide a gyümölcsöt, hanem Lengyelországból és Jugoszláviából Is. Sőt, a narancslé egész Libanonból érkezik.

Mindez mégis annak a régi híres gyümölcsnek köszönhető. Mert Itt, ahol száz évig is eVélnek a barackfák, ahol az egyik legízlete- sebb, a harmincas évek első díjas kisszebenl sárgabarackja terem, már vagy ötven évvel ezelőtt megalakult a gyümölcsfeldolgozók szövetkezete, majd pedig létrejött az ország e- gylk első konzervgyára.

A Frucona kisszebenl fiókvállalata a régi szövetkezet utóda. Ott, ahol régen minden háznál katlanokban főzték a barack- és szilva- lekvárt, ma nagyilzemt formában és tonnaszámra készülnek a legkülönfélébb lekvárok, tmfőttek, gyümölcslevek és gyümölcsízek.

A ü.seresziiyeoszlályozó körül

A LÁNYOK VARJAK

Mindehhez persze sok ügyes kéz kell, mert a gyümölcsöt osztályozni, hámozni, szeletelni és mosni kell, s ki végezze el ezt a munkát ilyenkor szezonban, ha nem a brlgádosok, akik szívesen jönnek, és akiket a gyár Is szívesen fogad.

Vagy azt hiszik, hogy túlzók? Egyáltalán nem. Elég volt a kapusnál érdeklődni, már ott Is kiderült a dolog. Azt mondja, hogy a martini orvosi fakultás lányaival Igazán elégedettek és hozzáteszi:

— Fiatalok, vidámak. A többiek Is valahogy fürgébbek, vidámabbak lesznek tőlük.

összesen 45-en vannak; itt pihenik ki ez első év fáradalmait és készülnek a második évre.

Lukács Vince üzemrészlegvezetö, a lányok közvetlen főnöke kicsit hivatalosabban fogalmaz, mint odakint a kapus, de 6 Is hasonló véleményen van.

— Tavaly kötöttünk egyezséget velük, és mert bevált az együttműködés, az idén Is ragaszkodtunk az orvostanhallgatókhoz.

Stefan DvorSCákkal, az üzem személyzeti osztályának vezetőjével járom a gyárat, és Itt Is, ott Is feltűnnek fehér köpenyben a lányok. Az egyik csoport a cseresznyét osztályozza, a másik csoportban pedig a sárgabarcköt vágják ketté.

Igen, így. ahogy mondom: cseresznye és sárgabarack. Az egyik északon, valahol a határ szélén, a másik pedig délen az érsekújvári járásban termett.

A lányok fehér köpenyben, mint a bárpultnál valami magasított ülőkéken ülik körül a munkaasztalt és tisztogatják, osztályozzák, vágják a barackot. Szabó Ilonka, aki Nővé Zámkyból (Érsekújvárból) való, az ottani e- gész.ségügyi szakközépiskolán érettségizett, és 'nnen került a martini orvosi fakultásra, a bemutatkozásnál csak ennyit mond:

— Köbölkúti — és rámutat az előtte levő láda barackra. Nyár van, mit csinálnak és hogyan töltik a főiskolás lányok a nyarat?

ök munkával és tanulással. Szabó Ilonka, Szamuelcsík Márta, Trlebová Jana, BartoSová

A FIÜKAT

Monika és még többen egy-egy vizsgát hagytak őszre.

— Ügy két óra, fél három körül befejezzük a munkát. Műszak után rendbehozzuk magunkat, kényelmesen végigballagunk a városon majd pedig, többnyire estefelé, nekifogunk a tanulásnak — mondja Trlebová Jana —, mert hátra van még egy vizsgám biológiából, és nem szeretnék ősszel elbúcsúzni az orvosi pályától.

Míg mindezt elmondja, a szemem önkéntelenül Is megakad a térdén, majd jobban Is szemügyre veszem a farmernadrágját. Az e- gyik térdén nagy ptros szív, a bal lábszárán 8Ól-es szám, a kollégiumi szobaszáma, a jobb lábszárán pedig különböző Idézetek, tréfás mondások. Jana észreveszi fürkésző tekintetemet, elmosolyodik és elmondja a kopottas farmernadrágra vonatkozó tudnivalókat:

— Ez a tanulónadrágom. Ha nincs rajtam, akkor hiába Is ülök le a könyvhöz, nem megy a tanulás. Kicsit kopott, de az idén 1- gazán sokat viseltem. Ezért is bújt ki még a szív alól Is a térdem...

— Másnak is van ilyen kabalája?

— Van. Az egyik csak maxi szoknyában, a másik meg csak kendőben vagy sapkában képes tanulni.

— És a szövegek, hogy kerültek a nadrágra?

— Hát ezzel úgy vagyunk, hogy amikor már Igazán élni sincs az embernek kedve a sok tanulástól, akkor úgy könnyít magán, hogy ráír valamit a nadrágra. Firkál, rajzol stb. Aztán pedig jót kacag rajta, és észre sem veszi, hogy közben újra felveszi a könyvet, és már folytathatja Is a tanulást.

— Mások is így vannak ezzel?

— Itt a bizonyíték — mondja a nadrágjára mutatva. Ezeket a szövegeket ugyanis nem egymagám írtam, hanem a többiek is segítettek.

— A munkával Is úgy van, mint a tanulással, hogy ezt a nadrágot húzta fel? 1

— Dehogy? Csak éppen nem volt más nadrágom, és Itt nadrág nélkül mozdulni sem le hét... «

— Jól érzik magukat a gyárban, a brigádon? — kérdem Ismét Szabó Ilonkát.

— Nem panaszkodhatunk. A sportpályán la-' kunk. Rendelkezésünkre áll a pálya és az e- gész sportfelszerelése. A pionírház is rendelkezésünkre bocsátotta a klubhelyiségeit, a tv- jét stb. A város környéke Is szép, és az emberek is nagyon készségesek. Mindent megkapunk, amire szükségünk van. Szívesen megmutatják a munkát, megtanítanak a munkafolyamatokra. Egy alkalommal a fürdőszobában felejtettem a pénztárcám, és már azt hittem, hogy soha sem kerül elő, mert volt benne néhány száz korona. De elég volt kihirdetni, máris hozták a pénzzel együtt.

— Meddig maradnak?

— Augusztus másodikéig, mert utánunk jön egy még népesebb csoport.

— És igazán semmi panaszuk?

— De egy azért van? Fiatalok vagyunk, és csupa lány. Igazán gondolhattak volna rá, hogy nem akarunk a nyáron megsavanyodnl. Fiúkat is beszervezhettek volna. Néha jó lenne egy kicsit táncolni, szórakozni, sétálni. De kivel? Azt mondják, hogy a ^következő héten Jönnek már a lengyel főiskolások, és hogy közöttük lesznek fiúk Is. De csak hat. Negyvenötén vagyunk. Mit kezd azzal a hat fiúval ennyi lány? Tépjük őket szét?

— Hát azt azért ne tegyékl — mondom búrsúzóul. -ni —

A tetovált farmernadrág tiilajdnnosa |aoa Triebová