Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-23 / 30. szám
VII. " — A vállat Időnként majd át kell kötni. — De Itt nem... — elhallgatott, újra az ablakhoz ment és az udvart nézte, hogy zavarát leplezze. Nem fordult meg a- míkor azt mondta: — De nem biztos, hogy fogom-e tudni. — Ma]d én megmagyarázom. Különben is a kötés néhány nap múlva lekerül róla. — Feltépte az Injekciös dobozt és még hozzá tette: — Nyugalomra van szüksége. Feküdni és nyugalom. Itt vannak a kötszerek, ezzel pedig minden második nap beszórja a sebet. Természete.sen kíméletesen...! Elhallgatott, kissé zavarba jött, de aztán mégiscsak megkérdezte: — Az édesapja mikor tér vissza? — Lehet, hogy már holnap — mondta a lány. — Maguk gárdisták? — kérdezte — Apám az. Tudja, tanító, állami alkalmazott. — Nagyon köszönjük magának, hogy a társunkat befogadta. Maga nagyon jó... — De ha apám hazajön... Nem szólt rá semmit. Felalá járkált a szobában, időnként Kerubinra pillantott, aki lehunyt szemmel feküdt az á- gyon, majd Katarinához lépett. Egy Ideig keresgélt a zsebében, s megtalálva az apró, szabálytalan szélű tárgyat, az asztalra dobta. — Ez okozta a bajt — mondta. — Ez volt a vállában. Utána nyúlt, de aztán gyorsan le Is engedte a kezét. — Repeszdarab — mondta a doktor, és elmosolyodott, hogy a lányt megnyugtassa. — Meg Is ölhette volna — nyögte ki Ijedten a lány. — Hányszor megfordult már a fejemben, hogy ha az életben valami egy másodperccel korábban vagy későbben történnék, egy centiméterrel közelebb vagy távolabb esnék... Talán minden másképpen volna. Csak fél füllel hallgatta az orvost. A sötét repeszdarab szinte fogva tartotta a tekintetét. — Szerencsére nem volt mélyen — tette még hozzá Sro- bár. — Akkor miért nem vették ki ott, mindjárt? — Hol, az erdőben? Különben Is nem mertek belefogni egy Ilyen operációba. Tulajdonképpen ml mindannyian a- matőrök vagyunk csupán. Mindegyik eseten tanulunk valamit. A szögletes vasdarab ott feküdt az asztalon. Katarina szívesen megmutatta volna. hogy nem fél a tenyerébe fogni, megpróbálni a súlyát és széleinek az élét, és közben úgy tenni, mintha nem történt volna semmi különös. De nem vette a kezébe. Mint a fagylaltot kívánó gyerek nézett Srobárra; aztán csendesen megkérdezte: — Magának szüksége van rá? Az orvos hirtelen fel se fogta, hogy mit akar, csak amikor a lány szemébe nézett, vette észre benne a vágyat, hát gyorsan megrázta a fejét. — El akarom neki tenni emlékül — magyarázta a lány és Kerubinra mutatott. — Ugyan már, minek lenne az nekem! — mondta Srobár közömbösséget színlelve, de túl hevesen és túl hangosan, mert nem akarta, hogy a lány észrevegye, hogy ö maga akarta eltenni emlékül a nepeszdara- bot, ugyanis ez volt az első repeszdarab, amelyet életében kioperált, örült, hogy ez sikerült hisz Srobár doktor fogorvos volt, de erről eddig egyedül csak ö tudott. — Beadok még neki egy Prontosll-lnjekclót — mondta és közben arra gondolt, milyen jó is, hogy alig két éve került csak ki az egyetemről. Egy Idősebb fogorvos aligha birkózott volna meg ilyen feladattal. Amikor mindennel elkészült, összecsomagolta a műszereit, bekötötte a hátizsákját és felvette a kabátját. Katarina nagy kék fazékkal a kezében jelent meg a konyhaajtóban. — Megkínálhatom egy kis bablevessel? Eleinte tiltakozott, mondván, hogy ott fönt a hegyekben van elegendő ennivalójuk, de aztán meglátta az asztalon a nagy kerek cipót, az orrát megcsapta a majoránna illata és bólintott. Katarina azonban akkorra már különben is tele szedte a tányért. Hallgatva e- vett, szedett még egy tányérral, és a negyedik szelet kenyeret Is lekanyarlntotta hozzá. El akart búcsútail Kerubln- tól, de az mélyen aludt. Fogta hát a hátizsákját és elment. 6 Amikor Katarina Sivková hét éves volt, szinészképeket kezdett gyűjteni, s az egyik gyűlölt isikolatársának, Kurucnak p>edlg ellőtte a körmét. Az új köröm csak egy fél év múlva nőtt ki az ujján. Az apja szégyenkezett Katarina miatt. U- gyanazon az Iskolán tanított, és a kollégái ugyancsak kétségbe vonták pedagógiai képességeit. Katarlnát minden tanító, neveletlen, rendetlen lányként könyvelte el még azután is, vagy talán éppen azért, hogy neki kellett verssel fogadnia az Iskolába látogató püspököt. Katarina „és péc kapuléc“ ritmusban mondta el a köszöntőt. Amikor pedig az egyik tanítónő rajtakapta, hogy a táblára méteres nyíllal átdöfött szívet rajzol, s ezért körmöst akart neki adni, Katarina megtagadta az engedelmességet. Megmondta a tanítónőnek, hogy nincs joga a körmére verni. Persze, a dolognak megint az apja itta meg a levét. A kollégái azt kezdték róla terjeszteni, persze csak a háta mögött, hogy rebellis. Rebellis pedig csak rebellist nevelhet. A tanítóról, aki mindaddig példaképül szolgált, egyre többet suttogtak, tanítói híre már korántsem volt olyan hófehér a családjáról keringő hírek pedig egyáltalán nem. A felesége, Helena, elutazott a testvéréhez, és sokáig ott Is maradt. Katarina mindaddig renltens- kedett, míg észre nem vette, hogy a melle kezd gömbölyöd- nl. Ékkor követte el az utolsó kópéságot. Az egyik sarkon, a- hová a plakátokat ragasztották, tépett plakátfoszlányok lógtak. Katarina naponta arra fárt Iskolába és haza Is az Iskolából, de ezen a napon a tankönyvek mellett egy doboz gyufa Is lapult a táskájában. Az első szál elaludt, de a másodiktól már tüzet fogtak a plakátok. Amikor Sivko tanftót vidékre helyezték, az okok e- gylkeként az Is szerepelt, hogy neveletlen gyermeke kihívó módon meggyújtotta a köztársasági elnök felhívását, amit nyilván nem mert volna megtenni, ha nem a rendszer ellenségének a családjában nőtt volna fel. Nem ez volt azonban az e- gyedüll ok. A fő vád, amelyről a fegyelmi tárgyaláson nem e- sett szó, Sivko családi tragédiája volt. Helena Sivková gyönyörű, sötét hajú asszony volt, csakhogy túlságosan Is romantikus és igényes. A testvére Pozsonyba ment férjhez. Helena csupán kétszer látogatta meg, de amikor harmadszor Is elment hozzá, több mint három hétig maradt. Aztán már csak a bőröndökért tért haza. Azt beszélték, hogy a Tátra kávéházban énekel karol Svlhran zenekarával. Sivko tanító nagyon szerette a feleségét és nem haragudott meg rá akkor sem, amikor a szemébe vágta, hogy másképp képzelte el az életét, és nincs szádékában eltemetnie magát egy koszos kisvárosban Ilyen élhetetlen mélákkal, aki egyebet se tud, csak a gyerekeket okítani. Amikor katarl- na és az apja a vidéki Iskolába kerültek Fehérköre, eggyel több oka volt rá, hogy otthagyja a családját. Sivko gondolataiba zárkózott, és csak akkor szólt, ha kérdezte valaki. Katarina csak később értette meg. Hogy felnőtt, teljesen megváltozott. Kitört a háború, és 6 a sMrencséttenül járt apja mellé állt. Az pedig egyre többet üldögélt a templomban, de nem azért, mintha az Istenhez akarna menekülni, hanem azért, mert tudta, hogy az oltár előtti padban senki se szólítja meg. Az emberek a- zonban a templomba járását úgy magyarázták, hogy megtért, megbánta bűneit, így aztán megbocsátottak neki és újra maguk közé fogadták. Ojra maguk közül valónak érezték. A tanító Is hamar észrevette, hogy már nem tartják fekete báránynak, sőt újra lehetősége nyílt visszatérni a városba. Kinevezték tanfelügyelőnek. A szünet után kellett volna köl- töíniük. Kerubln a tükör előtt ült és az arcát szappanozta. Katarina kölcsönözte neki az apja borotváját. Sápadt volt, és e- setlenüil mozgott a kötéseiben, de amikor a lány az ajtóban megjelent, felállt az asztaltól, megmosta ez arcát, megtörUl- között, és dicsekedve azt is bemutatta, hogy már tud járni. Tegnap éppen akkor ébredt fel, amikor a lány ott állt fölötte. A haját fekete bársony szalag fogta össze, és neki az jutott eszébe, hogy ha kioldaná a szalagot, bizonyára a vál- lálg érne. A lány szeméből a- zonban félelmet olvasott ki. Még jobban megijedt, amikor megpróbált az ágyból felkelni. A könyökére támaszkodva e- melkedett fel, aztán a hátát az ágy végének vetette, s végűi lihegve az ágy szélére csúszott. A válla ugyan sajgóit, mégis megpróbálta a kezét megmozdítani. Egyszerűen meg kellett mozdítania, mert fel a- karta húzni a nadrágját, ösz- szeszorltotta a fogát, aztán e- lőször az egyik, majd a másik lábát Is beledugta a nadrágja szárába. Sikerült elvergödnle az ablakig. A térde ugyan reszketett, s a lába Is olyan volt a- kár két fadarab. A lány elnevette magát, megfogta a derekát, úgy sétált vele fel s alá, mint valami ápolónő. Ekkor mondta meg a lánynak, hogy nagyon tetszik neki. így, megborotválkozva szint« új embernek érezte magát. Lassú léptekkel sétált az ajtótól az ablakig meg vissza. Katarina minden mozdulatát figyelte. — Ma már kitünően megy — mondta. — Ráadásul már nem Is szédülök. Még néhány nap a Siv- koék „hizlaldájában“, és mehetek a többiek után. — Nagyon vágyódol utánuk? — Visszatér aZ édesapád... — Ma még nem jön haza. Talán csak úgy két nap múlva. — Akkor én már messze járok. — Én azt hittem rólad, hogy ... — kezdte, mintha bocsánatot akarna kérni. — Féltél tőlem, ugye? — Mindenkitől félek, akinek puska van a kezében. — De talán attól Is függ, hogy kinek miért van a puska a kezében. — Apám azt mondogatja, hogy rendes ember nem vesz a kezébe fegyvert. — Mit gondolsz, igaza van? — Nem tudom, nem tudom, hogy igaza van-e. — Most már nem félsz tőlem? — Attól félek csak, hogy meg ne tudja valaki, hogy itt vagy. • Megálltak az ablaknál, s .nézték az eléjük tárulkozó völgy«. — Úristen, ott jön az apám! — kiáltott fel hirtelen és kimutatott az ablakon. Nagy léptekkel közeledett a mezei úton. Köpenyét a karjára vetette, a másik kezében pedig a kis bóröndöt cipelte. Magas, vállas ember volt, o- lyannak tűnt, mint valami ünneplőbe öltözött paraszt ember. Katarina elfutott, Kerubln magára maradt, azt hallgatta, á- hogy a lány léptei kopognak a folyosón. Aztán sokáig csend volt, úgyhogy Kerubln hiába hallgatózott. Nem tudta, mit tegyen, hát várt, hogy Katarina előkerüljön és megmondja, de az csak nem akart előkerülni... Apa és lánya a természetrajz kabinetében álltak mindenféle műszerek, kitömött állatok és összegöngyölgetert térképek társaságában. Sivko tanító, mintegy negyvenes, pirospozsgás férfi szigorűan nézett Ka- tarinára, amikor az elmondotta neki, hogy ml történt a távollétében. De nemcsak a fiú jelenlétét vallotta be néki, hanem azt is elmondta az apjának, hogy a fiú nagyon fontos a számára. A tanító eleinte minden különösebb érdeklődés nélkül hallgatta, aztán a szerencsétlenül járt ember kifejezése jelent meg az arcán. Mert ennek a szerencsétlenségnek Is a legrosszabbkor kellett beköszön- tenle. — Hát mit tehettem? Ott feküdt eszméletlenül! a hordágyon! — kiáltott fel a lány. — Te tudtad, hogy kicsoda...? — kérdezte az apja. — Tudtam. Mindent elmondtak a többiek. Talán éppen a- zért kellett befogadnom. — Az isten szerelmére, eltudod te képezlnl, hogy ml lenne ebből, ha a hír a tisztelendő úr fülébe jutna?! — Ne félj, senikl se tud meg semmit. Már jobban érzi magát. Járni is tud. — Akkor azonnal el kell mennlel Tudod te ml az, Slv- ko tanfelügyelő sebesült partizánt rejtegetett. Az Iskolában. A hivatali épületben...! Az apja nyakába ugrott. Sokáig formálgatta magában a szavakat mielőtt kimondta volna őket. — Akkor, régen, minden miattam történt, de most, é- desapém, te igazán nem tudsz semmiről, te igazán nem tehetsz róla...! Mindig én, mindig csak én... (Folytatjuk) • „Csalogány"; Bele kell törődnie, ön még nem „az“. Segíteni azonban lehetne a dolgon, ha tanulna, ha művelné magát, s ha a „világot“ megpróbálná eredeti színekkel. Izekkel ábrázolni. Illyés Gyula mondja: „Költő nem lehet más, mint eredeti. Eredeti költő pedig az, aki nem éri be a világ addigi magyarázatával; d|Já- varázsolja a trimil szavait, hangot ad az ezaddig érthetetlen új valóságnak." Hogy ezt megtehesse, tanulnia kell! Többek kötött magyarul is, mert csak a nyelv tökéletes Ismeretében indulhat el erre a „vllághődltó" útra. • K. M. Trebiáov (Tőke- terebes): Versel nehézkesek, nyersek. Gondolati felépítésük is zavaros, elnagyolt, s ráadásul nem mond semmi olyat, ami kicsit Is elütne a szokványostól, a már ezerszer, millíőszor ,.megé- nekelttől". A „szájbarágás, a túlmagyarázás, nem lehet az Irodalom, a művészet e- rénye, mert az olvasót, az olvasó egyéniségét mindenből kikapcsolja,, megtagadja tőle a felfedezés, a rácso- dálkozás legparányibb örömét is. Tanuljon, művelje magát, s időnként gondolkodjon el azon is, hogy miért akar verset írni. Mi az, amit el akar, amit el kell mondania a világnak... • „Vadvirág"; Ami azt Ü- leti, a versei eléggé „vadak.“ Azt tanácsolnánk, hogy Inkább olvassa a verseket. Higgye el, sokkal több öröme lesz bennük, mint így. Nem ártana, ha néha-néha felütné a Helyesírási tanácsadó szótárt. • „Emőke“: Csak azért, hogy írjon, kár a tollat, a papírt „koptatni“. Rabínov- szky Máriusz mondja: ..Minden igazi, értékes művészet (irodalom) és tudomány a világos gondolatért van. Minél szubtilisabb és lényegbevágóbb egy gondolat, annál kifejezhetetlenebb. Az i- rodalom, a festés, a zene csak körülírja a végső élményt, csak utat mutat feléje. Feladata rákésztetni a közönséget arra az önálló, öntevékeny lépésre, amely a kifejezhetetlen dolog, a végső tartalom megértésére vezet. Az utolsó lépést tehát mindenkinek magának megára hagyatva kell megtennie. S ekkor következik be a végső megragadás!" Csakhogy az ön „műveiben“ semmi nincs, ami az olvasót, akár csak pillanatra is megragadná, elgondolkodtatná. Lebeszéljük! Válaszok „A menyasszonyjelölt gondja“ című levélre Ne haragudj, hogy tegezlek, de a korod ellenére még mindig gyerekesen gondolkodói. Hidd el, hogy a szerelmet nem lehet pénzért megvásárolni vagy eladni. A szerelem a pénznél is értékesebb. Szerintem te még nem találtad meg az igazít, és mindaddig nem Is fogod megtalálni, míg a pénzt, a vagyont helyezed előtérbe, míg pénzért árulod a szerelmed. Az még nem minden, hogy az udvarlódnak kocsija, víkendháza és lakása van. Mindez megsemmisülhet, s akkor mi marad? Akkor Is szeretnéd a vagyontalan ö- reget, aki az apád lehetne?* A másik fiút sem ajánlom, mert rendkívül kínos lenne lesni a szüleinek halálát, hogy végre meggazdagodhass. Előbb mérlegeld a dolgokat, és csak azután dönts. De ne a pénztárcát mérlegeld, hanem az érzéseidet! Légy türelmes, s meglátod, egyszer te Is rátalász az Igazira, akit akkor is szeretni fogsz, ha teljesen vagyontalan lesz. P. Magda, Muzaia Nem szokásom mások dolgaival foglalkozni, de a te eseted márcsak azért sem nem mindennapi, mert nem minden lány annyira kapzsi. Ha valaki három éve udvarol neked, remélem, hogy azt te Is szereted. És most el akarod hagyni, mert - Jött egy „ragyogó alkalom“, mert a másik soká fog örökölni. Mond, a mai fiataloknak is félnlök kell a jövőtől? Két fiatal, ha szereti egymást, egy kis szobában Is boldog lehet. Az egyik fizetésből élnek és szórakoznak, a másikból meg gyűjtenek lakásra, bútorra. Nem kellenek hosszú évek, és mldenük meglehet. Vagy talán te munka nélkül a- karsz élni? Az állam kölcsönt Is ad, és más módon is támogatja a fiatalokat. Bizonyára azt hiszed, hogy öreg asszony vagyok. Még nem érzem magam Idősnek. Igaz, korán próbára tett az élet. Édesapám megrokkant a háborúban, nem tudott tovább dolgozni, mert fizikai munkás volt. Egy évvel később meghalt az édesanyám, négyen maradtunk testvérek. Én voltam a legidősebb, nekem kellett az egész családról gondoskodnom. Apám csekély segélyt kapott, dolgozni mentem a kertészetbe, és otthon ;s elvégeztem ilfindent. Nekem Is adódott volna egy „ragyogó alkalom, Idős férfi, de nem mentem hozzá, A férjemnek semmije sem volt, de szorgalmas mun- Icával mindent megszereztünk. Ma jó körülmények között, a saját házunkban lakunk, és két gyermeket Is felneveltünk. Gondol] arra, hogy ml lesz húsz év múlva, amikor a férjed hetven éves lesz, és nem lesz ragyogó az életed. Egy újvári asszony Figyalmesen elolvastam a leveled, és az első benyomásom az volt, hogy az édesanyádnak van Igaza. Három éve jársz egy fiúval, aki szeret, s akit volt időd kiismerni, nem úgy mint a főkönyvelőt, aki kéthónapl Ismeretség után „halálosan beléd szeretett“. Ragyogó életet remélhetsz tőle. És nem gondolsz arra, hogy ml lesz 10-15 év múlva? Igaza van édesanyádnak, te el akarod adni megad. Meg vagyok róla győződve, hogy nem szereted őt, csak a pénze, az autója és a vlkend- háza érdekel. Ez azonban nagyon veszélyes magatartás. Könnyen elronthatod az egész életedet. Elcserélnéd az Igazi, őszinte szerelmet az anyagi jólétért. Ha megteszed ezt a lépést, csakhamar magad Is rájösz maj(L hogy súlyos hibát követtél el, de akkor már nem lesz visszaút. Elveszted az Igazi értéket, az Igazi szerelmet, s nagyon boldogtalan leszel. Te nem érdemied meg, hogy az a fiú szeressen. Elhiszem neked, hogy szerény körülmények között nőttél fel. s most elvekftott a „ragyogó“ alkalom. Szeretnél sivár körülményeid közül kikerülni. Csakhogy e- zért a szabadulásért nagy árat kellene fizetned, a boldogságodat adnád cserébe. Inkább a fiút válaszd. Idővel megszereztek mindent, amire szükségetek lesz. Egyszerre nem teremthet elő mindent az ember. Légy kissé szerényebb. Ne azt nézd a fiúban, hogy mit fog örökölni, hanem azt, hogy szeret téged, és ha két ember valóban szereti egymást, azok mindent elérhetnek az él«tb«n. leiig«: Boldogság a legnagyobb kincs a földön
