Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-23 / 30. szám
Eliszaveta Bagrjana: ARANYHÁIÖ vibrál a tengeren a júliusi hő: aranyháló, cseles arany-gyehenna Heves tekinteted oly fényes, büvöló, hogy hánykódva egy szív zsákmánya lesz ma. Cicáz s megreng a víz, hullámok haboson pauj Celan egymáshoz buknak át a végtelenbe, velük, mint albatrosz nagy ábrándod suhan, fehér szárnya a mennyet vízbe szelte. Paul Klee: NYÁRI híradás Hogy csitulj, a lét milyen vidéke kell? Tusakvó szellemednek milyen hajlék? Mint naprendszer, már minden pórusok tüzel, ajkad a só csillaga, hajad tajték. Nagy László fordítása NYÁR Mig mentem Míg mentem este lett- felhófátylak fedték a fényt a semmi árnyaként minden felett A hold sok oldaláról Az elkerült, a már sohasem tiport kakukkfúszőnyeg. Üres sor, a hangán keresztbe futó. Semmit se viszUnk a széltöráshe. Ojra találkozások elidegenUlt szavakkal; kdvágó, vadgaz. Idő. Lator László fordítása Marina Cvetajeva: KORTÖK HARSOGÁSA A hold vasúti állomáson sok lámpás közül egy erdőben sza káliba csepp hegyen le ne guruljon! fel ne nyársalja kaktusztíiskevégi szét ne trüsszentsétek: buborék! Károlyi Amy lordítáaa Kiirtok harsogása füvek zlzegése á számodra csak. Mennykö csattanása csízek csevegése a számodra csak. Szárnyak villanása századok telése a számodra csak Kálnoky László fordítása K isfiú koromban, még mielőtt Iskolába kezdtem volna Járni, furcsa kalandban volt részem, amelyet sohase felejtek el. Megismerkedtem Viktor Vong- rejjel, aki nemcsak a természetét tekintve volt szörnyen különc ember, hanem a külseje Is olyan furcsán hatott, hogy egyesekben részvétet ébresztett, másokat nevetésre Ingerelt. Magasság dolgában talán nem Is maradt el a többi férfi mögött. Feltűnést az aránytalanul nagy és állandóan hlmbálódzó teje keltett, amelyet alig bírt megtartani vékony nyakán. Óvatosan Járt, s lábát úgy rakosgatta maga elé, mintha félne megérinteni vele a földet. Hát bizony, meg Is érdemelte a bámulatot, olyan hatalmas fejet cipelni, kész csoda. Télen sen- ka sem hallott róla, ám tavasszal, amikor ktzöldült a fü, sőt még korábban, mindjárt akkor, amikor ébredni kezdtek az első fák; a fűzfa, a rekettye, a mogyoró, hirtelen megjelent az Agyagoson, úgy hiszem évről évre jobban reszketett, s kereste a helylet, ahová leülhetne. Ilyentájt a föld még nagyon hideg. Itt-ott egy fiú meg egy lány, fiatalok, sétára Indulnak, és estefelé ugyancsak neklvldámodva térnek haza. A szőlösgfBdáik hozzálátnak a tavaszi myn- kákhoz, szomszéd a szomszéddal sebtében vált néhány szót arról, hogy a nyulak lerágják a tökéről a rügyeket. De hogy e- gylk szavamat a másikba ne öltsem, valamiképpen Viktort Is előcsalogatta a nap, hogy szemlélje meg a fűzfákat és a re- kettyebokrokat, meg hogy észrevegye a somfát Is, amely szintén nagyon korán virágzik, és mindig tele van hintve sárga virágokkal. Persze, amikor a somfa klvl- rít, a falusiak jól tudják, hogy utána már napról napra melegebb lesz. Ilyenkor jött ki Viktor először, mert tudta, hogy csakhamar megjelennek az Agyagoson a kislibák Is, tehát elérkezett az 6 Ideje. Csak odakiáltottak neki; — Viktor, vigyázol a libákra? 0 meg vállat vont. Ha nem akaródzott volna a libákat őriznie, akkor is csak felhúzza a vállát, mozdulatát azonban minden falust úgy értelmezte, hogy Viktor vigyáz rájuk. Napjait reggeltől estig az Agyagoson töltötte. Ahova csak nézett, mindenütt kls- llbafalkákat látott, beszélgettek egymással a maguk állatnyelvén, s közben csipegették a füvet. Persze, olykor ugyancsak meggyűlt velük a baja. Az egyik csapat a lóherébe szaladt, a másik a halastóba, úgyhogy a libapásztor sokszor azt se tudta, egyik-másik csapat hová tűnt el. Akkoriban KrajCovlC bácsi volt a csősz. Golyós puskát és katonai messzelátót hordott magával, amelyre szöggel rákarcolták; Rvhp. Cicero St. Michael. A ciceróval, így nevezte KrajCovlC bácsi a messzelátóját, észrevette, hogy a libák a zabba tévedtek. Leszaladt a Kukláról, jókat húzott Viktor lába szárára egy vesszővel, és még a tulajdonoshoz Is elment panaszra. így történt, hogy a faluban csaknem mindenkinek oka volt rá, hogy eldöngesse a libapásztort. Ml abban a házban laktunk, amely közvetlenül a transzformátor szomszédságában állt. A házunk előtt volt egy szép ágas- bogas almafa, ős a legerősebb ágára hosz- szú hevedereken a négy sarkánál fogva egy kis lepedő volt felerősítve, amit nálunk egyebek közt nadrágtartónak Is neveznek, s noha betöltöttem már az ötödik évemet, ebben a nadrágtartóban heverész- tem reggeltől estig. Viktor arra haladtában egy pillanatra mindig megállt előttem. Előbb az almafa gyönyörű koronáját vette szeraügyre, de mielőtt továbbment volna, rám Is vetett egy-egy pillantást. — Uhuhuhú — huhogott a képembe. — Mit Ijesztgeted azt a gyereket? — kiáltott rá az anyám. — Jöjjön csak, nőném, nézze meg, érdemes, mekkora óriási takony csüng a fia orrából, — Ml közöd hozzá? ■— Jöjjön már, néném, megéri, még én se láttam ehhez hasonlót, soha. Uhuhú — huhogott fel újra, azután megint rendkívül komolyan ment tovább. Amikor már valamivel nagyobbacska voltam, engem Is magával vitt az Agyagosra. Anyám napszámba járt, hát nincs mit csodálkozni rajta, hogy megkérte Viktort, vigyázzon rám Is. Mialatt a somfa alatt üldögéltünk, Viktor érdekes, szinte hihetetlen dolgokat beszélt nekem, amelyekről eddig sejtelmem se volt. Azt mondta, hogy szüret után, tehát körülbelül egy héttel azután, hogy véget érnek az októberi ájtatosságok, körhinta jön a faluba. Minden utcát gondosan telsöpörnek és megöntöznek, és minden házban tyúkleves Illatozik majd. Persze, nagyon sok függ az Időjárástól. Ha esősre fordulna az idő, az egész vidék undokul bűzlene, mindenütt csak a sár meg a rothadó gyom szaga érződnék. De ha szép 1VINCENT SIKULA: dónk lesz, egy napon a templom előtt megjelenik a banda, és a muzsikaszó egészen Táléig elhallatszlk majd, sőt még messzebbre Is, a Paprétig, ahol valamikor megöltek egy papot, azért hívják Paprétnek. — Láttál-e már bandát? — kérdezte tőlem Viktor. — Még nem láttam. — A banda valami csodálatos dolog. E- lőször csak a templom előtt-húzza, de aztán a zenészek s^tszélednek szerte a faluba. Micsoda mesés ragyogás. Ha a muzsikusok éjszaka zendltenek rá, teljesen klvllágosodna tőle az ég. úgyhogy éjszaka Is ki lehetne menni a rét#e. — Hát a körhinta? — Micsoda? — Mikor kezd a körhinta forogni? — Mit gondolsz, mikor?! A körhinta Is csak akkor Indulhat el, amikor már teljes erővel zúg a zenekar. Te csak ülsz az ülésen, és eleinte nem veszel tudomást semmiről. Legelőször Is a templom mozdul meg. Kékszoknyás anyókává változik, aki keresztet tart a kezében. A zenészek hirtelen ugrándozni kezdenek. A pap éppen ledobta az ornátusát, az Ingét Is levetette, úgyhogy csak a reverenda maradt rajta, egyik lábáról a másikra szökken, köny- nyen varjúnak hlhetnéd. — Igazán? — Igazán. Nem tudod, este van-e vagy reggel. A levegő megtelik plhével, mintha hullana a hó. Sőt, a házacskák Is feléd repülnek, a libafehérségű házacskák. A pap felkiált; Imádkozzatok! Neked meg nevet- hetnéked támad, és szeretnéd elragadni a szentségtartót, az lenne csak a szentség- törés. Mondd csak, láttál te már szentség- tartót 8 domb mögött lebugnl? — Még nem láttam. — Nem is láthattál. Megtanulsz nevetni, és hirtelen nem érted, miért büntetnek meg. Bevallom, hogy nem értettem Viktor szavalt, mégis szívesen hallgattam őt. Készségesen rohangáltam a libák után Is, mert neki, Viktornak, minden lépés neheaére e- sett, én meg egy-kettőre körbefutottam az egész legelőt, nekem az meg se kpttyant. A parasztok learatták a gabonát, és nekünk egyszeriben ügy rémlett, hogy bekö- sz^tött az ősz. Jártuk a libákkal a tarlót. de ez még rosszabb volt, mint amikor az Agyagoson legeltettünk. Ha az ember az egész llbabadat össze akarta tartani, véresre nyúzhatta a lábát. A nap mintha ál- . landóan egyformán sütött volna, estefelé mégis valahogy gyorsan lehűlt a levegő. A- mlkor a nyár őszbe fordul, az éjszakák mindig nagyon világosak. A halastó felől a bölömbika hangját hallani, s néha a haris csipogását. Édesanyám azt mondta, hogy nemsokára Iskolába megyek, tehát már nem csavaroghatok annyit Viktorral. Elmondtam neki, de ő, mármint Viktor, közömbösen fogadta a hírt. Azt mondta, hogy valamikor 6 Is Járt Iskolába, de nagyon hamar rájött, hogy tömény unalom az egész, mert a gyéretek rettenetesen buták, a tanítók pedig rendszerint még butábbak. A tanító beszélni kezd a sólyomról, de ha valamelyik diák megkérd! tőle, hogy ml a kerecsen, nem tudja megmagyarázni. Miért hallgasson hát az ember olyan ostoba tanítót, aki a legtermészetesebb dolgokat sem Ismeri? Csakhogy az iskolaév kezdetén már Viktor se lesz Itt. Ez ugyan még nem egészen biztos, de leheetséges, hogy valóban nem lesz Itt. Akkorra a libáknak megerősödik a szárnyuk, ő pedig kiválaszthatja közülük a legerősebb gúnárt, felpattan a hátára, de valakire még rákiált, hogy legalább egy szemtanúja legyen. — És mit kiáltasz majd? — kérdeztem tőle. — Azt még meglátom. A gúnár nem e- red futásnak, hanem szépen helyből emelkedik a magasba. A szántóföld elmarad a- lattam. Te meg nézel utánam, és talán kételkedni kezdesz benne, hogy valóban én repülök-e ott. Sőt, abban sem leszel biztos, hogy az, amin ülök, csakugyan gúnár- e, s nem gólya véletlenül. Hanem hát nem mindegy az? Én pedig még Intek neked a kalapommal, de te már csak egy egészen pici foltot látsz majd, mintha valaki egy gombostűt szűrt volna az égboltba. Elhiszed? — Elhiszem. — Utánam veted majd magad. És én emlékül ledobok neked egy zsebkendőből készült ejtőernyőt. — igazán? — Majd meglátod. Augusztus utolsó hetében furcsának tűntem fel mindenki szemében, édesanyám azt hitte, hogy lázam van. Attól tartott, hogy az előhírnöke valami komolyabb betegségnek, amellyel esetleg a testvéreimet is megfertőzhetném, hát külön szobába fektetett, a többiek mind a szomszédos helyl- ségban aludtak. Éjszakánként csak hánykolódtam, nem bírtam aludni. Ogy rémiét, hogy valaki jár a házunk körül, megkocogtatja az ablakot, és Időnként egészen halkan a nevemet suttogja. Szívesen átköltöztem volna a többiekhez, csakhogy a fejemet is féltem kidugni a dunyha alól. Egyszer azonban nem állhattam meg. Kiugrottam az ágyból, és rémülten rohantam az ajtóhoz. — Rudkol — szólított valaki. A hang Ismerősnek tetszett, de így Is annyira megrémített, hogy megtorpantam, és mozdulni se bírtam tovább. — Rudko, én vagyok az, Viktor — hangzott az utcáról most már teljesen érthetően. Az ablakra néztem. Nyitva volt, és Viktor teje töltötte ki a nyílást. — Rudko, miért nem szólsz? — Félek. — Tőlem félsz? Nézd csak, tükröm van — és beszélni kezdett a tükörrel. Csakhogy annyira lehalkította a hangját, hogy abból, amit mondott, nem értettem jóformán semmit Ha jól sejtem, megint a bölömbikát, aztán a vizimadarakat nj^g a kacsát emlegette, amely a halastavakban, mocsarakban vagy más vizenyős helyeken él. Kukacokkal, rovarokkal táplálkozik, de megeszi a csigát, sőt az apróbb halakat Is. Tavasszal közel lehet csalogatni, de most költözés előtt Is, persze csak akkor, ha az embernek van tükre, és tudja utánozni a hangját Rudko, mondd csak, tudod te, mit jelent az, hogy knerrebi ? — Nem tudom. Egy kissé boldogtalannak látszott. De csakhamar megnyugodott, s Igyekezett rávenni, hogy menjek vele. Azt mondta, hogy kint egészen világos van, sőt, lassan már virrad, és nagy kár volna, ha fényes nappal érnének csak ki a rétre. Nem akártam menni. De amikor kérlelni kezdett, megsajnáltam, kiugrottam az ablakon, és már az utcán Is voltam. Előttem haladt. Én néhány lépéssel mögötte mentem, és a faluból kiérve figyeltem csak fel rá, hogy most valahogy biztosabban, valahogy bátrabban lép az útra, mint ahogy szokott. Körülöttünk mindenütt harmat csillogott. A rét felett ragyogott a hold, észrevettem, hogy a hold is velünk együtt halad.-— Knerrebi — fordult Viktor felém. Értetlenül néztem rá. — Miért nem felelsz? — Nem tudom, hogyan kell felelnem ~ ismertem be. — Knerreb. — Knerreb. Mindketten lehasaltunk, és egymás mellett kúsztunk a harmatos fűben. Ogy sejtettem, hogy már elhagytuk a falunk határát. Előttünk terjedelmes bozótos feketél- lett, mögötte folyó vagy tó párolgóit. Minden csodálatosnak tűnt fel, A bozótosból felrepült egy madár. Egy ponton megállt a magasban, hangtalanul verdesett a szárnyával, aztán újra leereszkedett a földre. Viktor kivasalt zsebkendőt húzott elő a nadrágja zsebéből, bekötötte vele a szememet, és megparancsolta, hogy maradjak nyugodtan fekve. — Rudko, lehet, hogy becsaptalak — vallotta he. — Már egy órával ezelőtt azt mondtam neked, hogy virrad, de magad Is láthattad, hogy még mindig ‘nincs reggel. Világos az éjszaka? Tükröt hoztam magammal, lehet, hogy a tükörrel Is félre akartalak vezetni. Már rég eldobtam, és te észre se vetted. Mondd csak, Rudko, minek nekem a tükör? Lehet, hogy csakugyan beteg vagy, és az is lehet, hogy aludni szeretnél. De hogyan aludhatnál el, amikor Ilyen világos az éjszaka. ígértem neked zsebkendőt is, de nem csináltam belőle ejtőernyőt, mert aztán sajnálnám. — Aztán azt mondta, hogy mindaddig beszélni fog, amíg el nem alszom. Olyan dolgokat emlegetett, amelyekről csaknem egész nyáron át mesélt, így a körhintát, a vlzima- darat, a gatyás kuvikot, a lángbaglyot, a bukókacsát, a gólyát, de a gúnárt is szóba hozta. Lehet, hogy vadgúnár tesz, és lehet, hogy egyáltalán nem kell nekifutnia, ha fel akar szállni, szépen helyből emelkedik majd magasba, elhúz a Kollg- ram fölött, kikerüli a nyárfákat, és a szántóföldeken túl eltűnik a messzeségben... — Látsz-e még, Rudko? — Már nem látlak. Reggel találtak rám. Arena borulva feküdtem az árokban. A hátamon hatalmas kő volt, hogy agyonnyomjon. Tóth Elemér fordítása Mielőtt a madarak elköltöznek
