Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-23 / 30. szám

4

W «

»l

MUNKÁRA

FEL!

U tudják az eredményt, akkor H9 biztosan megismerjük eket *■** — mondta a barátom, és 1- gaza volt. Amikor befutott a vonat a bratlslavaí pályaudvarra, az ablakból örvendező, zászlót lengető fiatalok Integettek. Még a zuhogó eső sem vette el a kedvüket. Aztán lassan érdeklődni kezdtek, hogy hol fognak lakni, milyen munka vár rájuk. A var- só egyetem húsz fiatal lengyel főiskolása brigádra jött Szlovákia fővárosába a filozófiai fakultással megkötött egyezmény kereté ben. Nehezen Idult meg a beszélgetés. Én nem tudok lengyelül, ők pedig szlovákul. Megegyeztünk, hogy az orosz lesz a legelőnyösebb, és rövid idő elteltével szinte már észre sem vettük a nyelvi akadályt Másnap reggel újra vendégek érkeztek: a berlini egyetem tíz diákja.

A Hegyi Parkban álló diákotthon szinte remegett az érkezők siető léptei alatt. Ezerkétszáz fiatal tölti Itt egy hónapot, hogy Bratislava építkezésein dolgozzék. Rengeteg közöttük a külföldi. Főleg a Szovjetunióból, Lengyelországból érkeztek, de hallani bolgár, magyar szót Is a szlovákon kívül. Az első nap mindig nehéz. Ismerkedés a környezettel, a szobatársakkal és 8 várossal.

Amíg a többiek dolgoznak, addig sem üres a diákotthon. Csak néhányan maradtak Itt, de nélkülük nehezen lehetne elképzelni a sikeres munkát, jozef Sablíkkal beszélgettem, aki a központi stáb vezetője.

— Bizony sok munka van velük. Nemcsak a munkahelyet kell számukra kellemessé, hasznossá tenni, hanem a szabad Időt is. Naponta zsúfolt programot biztosítunk, hogy mindenki megtalálja a szórakozását. Tegnap ismerkedési est volt, ma filmvetítés, de lesz színházi előadás, autőbuszki- rándulás, együttes városnézés. Egyszóval minden, amit a fiatalok igényelnek — mondja gyorsan, hiszen már mindez a fejemben van. Közben jönnek-mennek az emberek.

— Mikor lesz a brlgádtesztlvál? — kérdi az egyik munkavezető.

— Lesz koncertPI — így a másik.

— Látod, ez így megy szünet nélkül — folytatja —, de megéri. Öröm nézni aztán a mosolygó arcokat, ha valami sikerül.

— A munkára nem panaszkodnak? — kérdem.

— Hol nem panaszkodnak? Az egyik azzal Jön, hogy nem tudnak dolgozni, mert nincs elég lapát, vagy elfogyott a munka. Keresni is akarnak, hiszen a diákoknak vékony a pénztárcájuk, a nyarat kt szeretnék használni, és igazuk van. Ezért tesszük lehetővé minden évben a brigádokat. .Amit a számok mutatnak, az meggyőz arról, hogy egyre nagyobb az érdeklődés. Beszélhetnénk még sok mindenről, de nem akarom feltartani. Inkább kimegyek az e- gyik munkahelyre. Az utak mentén végig fiatalok lapátolnak. É- pUI az autópálya. Ha minden rendben megy, akkor ezt a szakaszt még a nyáron befejezzük,

— mondta az építésvezető, de nem is kérdem tovább, mert utam célja a malomvölgyi építkezés.

— Meg vagytok elégedve a munkával? — kérdem Zoldák Gabot, aki a berlini fiatalokkal dolgozik együtt.

— Persze, csak legyen mindig Ilyen. Ulrich még szombaton Is szívesen eljönne, de akkorra más terveink vannak, hisz pihenni Is kell.

— És hogy érted meg őket?

— Nekem ez nem probléma. Német-svéd szakos vagyok. Még jól Is jön ez a nyaralás, de te beszélhetsz velük oroszul. Megfogadom a tanácsát.

— Zrávsztvujl — üdvözöl Ulrich.

— Hallom, hogy szívesen dolgoznál munkaidőn túl Is.

— Persze, ha dolgozunk, akkor kereesünk. Ez a lényeg. — Közben le sem teszi a lapátot.

— És mire köUltek majd a keresetet? — kérdem kíváncsian.

— Az utolsó héten megnézzük Csehszlováklát. Terveink között szerepel a Magas-Tátra, Prága és még néhány nevezetesebb hely. I- gaz, hogy egy hét kevés, de legalább megismerjük barátaink országát, az embereket. Mindig tanul valamit az ember. Az iskola ehhez kevés, de Itt a gyakorlat, a tapasztalat többet nyújt.

További jó munkát kívánok neki, majd folytatom az utam. A SZISZ Központi Bizottságán felkeresem Pavlásek elvtársat, a brigádstáb szlovákiai elnökét.

— Sajnos nincs itt. Talán csü- törtökö-n vagy pénteké#, — válaszolja az egyik helyettese. — Valami fontos dolgot akar? Most a nagyobb brigádokat ellenőrzi. Mindig akadnak problémák, amiket a helyszínen kell orvosolni. '

Megköszönöm a felvilágosítást, de nem mondok le arról, hogy további információkat szerezzek.

— Dun. Streda? — kérdem telefonon. Krokaves Stanislavval szeretnék beszélni. Rögtön — hangzik a válasz.

— Stano, ti hogy álltok a brigáddal? — érdeklődöm.

— jó! Is, rosszul is. Munka van, de kevés az ember. A jövő hétre, remélem, teljes lesz a létszám. Itt a konzervgyárban most kezdődik az Idénymunka. Szükség van rntn- den kézre. Gyere el megnézni minket!

Megígérem, de nem tudom, el- Juthatok-e oda, A diószegi cukorgyárban is várnak. Huttová Mária megelőzött a telefonálással. Ott minden rendben van, csak kevés a fiú. Vasárnap vagy szombaton ők Is kirándulni mennek. Estére visszatérek a diákotthonba. Még szürkületkor Is játszanak a fut- ballpályán, teniszezők adogatnak a „ketrecekben“. A nézők — főleg lányok — bíztatják őket. Hogy melyik csapatnak szurkolnak! Nehéz megállapítani. Fakultások, országok szerint csoportosulnak. Néhány csoport moziba készül vagy a főiskolások V-klub|ába. A TV- helylség is tele van. Kint a padokon, gitározó, éneklő jugoszláv csoport szórakoztatja a többieket. Egy szovjet társaság színházba készül, és nagy a nevetés, amikor megtudják, hogy nyáron nincs e- lőadás. Majd a jövő héten kárpótolják őket a Színművészeti Főiskola növendékei, akik saját műsorukkal lépnek itt fel. A SZNF 30. évfordulójára állították össze programjukat. Egész nyáron utaznak, minden nap máshol lépnek föl, így járják Szlovákiát, de főleg a brlgádosok számára nyújtanak szórakozás! lehetőséget.

Már este van, amikor visszaindulok „főhadiszállásomra“, a malomvölgyi diákotthonba. Az autóbusz középiskolásokkal telik meg. ök is itt dolgoznak, ahogy a beszélgetésükből kiveszem.

Épül az ország, naponta egy a- rasszal mintha több lenne, és ebből kiveszik részüket a diákok is. Jó munkát, kellemes pihenést, sikeres új tanéveti — ezt kívánjuk az ország minden brigádosának.

Molnár I>é»zlő

FŐISKOLÁSOK TÁBOROZÁSA

„Hosszú, forró nyár“ — forrónak ugyan nem ígérkezik, de bízunk abban, hogy hosszú lesz, és ez a hosszú nyár annak ellenére, hogy nem forró, újra csak a táborozás, a szünidő és a szabadságok Ideje lesz. A tíz hónapi Iskolában eltöltött idő után a természet fogadja ölébe a táborozni, kirándulni vágyókat. Megtelnek.az üdülőhelyek, kifeszülnek az első sátorzslnórok, s a tábortűz mellett kedves történetek hangzanak el.

A nyltral pedagógiai fakultáson formálisan befejeződött a tanítás, a főiskolások számára azonban még nem ért véget az év. A jövő tanítóinak, tanárainak nemcsak a tantermekben szerzett Ismeretekre lesz szükségük, hanem amikor kikerülnek az életbe s a diákokkal táborozni mennek, ott Is tudniuk kell a feladatokat.

A főiskolások négy turnusban a Topoféany mellettt Duchonka ü- dülőhelyen a turisztikai és honvédelmi táborozáson vesznek részt.

Meglátogattuk őket.

A harmadik turnusban e táv- hallgatók vannak. A táborozók érkezésünkkor az erdőben jártak, csupán három betegeskedő volt „ottbon“. Nemsokára lassan visz- szatértek a többiek és újra hangos kacagástól lett jókedvű, zajos a tábor. Előkerült a tábori tűzhely, s máris sistergett a zsír a katlanban, jó ebéd szaga keveredett a nyírfák Illatával. A víz u- gyan még nem volt elég meleg, de a lányok nem féltek tőle, s pillanatok alatt a vízben voltak, az ügyesebbek pedig a csónakokkal szelték a vizet.

Falatozás közben érdeklődöm Félix Károlynál, az egyhetes táborozás vezetőjénél, az összpontosítás küldetéséről.

•— összpontosításunk küldetése, melyet a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója jegyében rendeztünk meg, elsősorban az eszmei-politikai nevelés. Ma estére

várjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevőit, akikkel a tábortűz mellett beszélgetésre kerül sor. Ezenkívül táborozásunk célja, hogy a résztvevők megismerkedjenek a környékkel, történelmi és kulturális hagyatékával.

A résztvevőkkel kisebb gyalogtúrákat teszünk a közel! környékre, megismertetjük őket a tájékozódás alapismeretelvei, a hely- színrajzzal, megtanítjuk őket sátorverésre. táborépítésre, tábor- tűzrakásra, térkép szerinti tájékozódásra és az iránytű használatára.

A lányok egyik csoportja meséli, hogy az első nap, amikor az iránytű még teljesen ismeretien „csodaszer“ volt a kezükben, eltévedtek az erdőben. A véletlen müvének könyvelik el, hogy vtsz- szataláltak. „De most már Nylf- rára Is eltalálnánk a segítségével“ — mondják.

A társaság meglehetősen kevert. Igaz legnagyobb részük fiatal, de vannak, akik már ötven év körül járnak, kik még mindig nem adták tel a reményt: tanítani szeretnének. Beszélgetsünknél Jelen van Szaller Eszter tanárnő Is:.

— Nagyon szükségszerűnek tartjuk a táborozást, A diákjaink a városban, a diákotthonban vannak begubózva egész éven keresztül. A főiskola nem rendelkezik tornateremmel, tehát a felfrissülést, a testedzést nem tudjuk biztosítani nekik. így év végén egy hétre ötvenes csoportokban hozzuk ki diákjainkat a különböző ü- dülőhelyekre. Vannak táboraink Dudincén (Gyűgyön) és Mallno- vón is. A legmegfelelőbb helyet, a természetet szeretnénk a testnevelésre felhasználni. így egybekötjük a kellemest a hasznossal: megtanulják a táborozásnál szükséges alapismereteket, sportolhatnak, kikapcsolódhatnak. Vannak helyek, ahol csak úszótanfolyamokat tartunk. Itt Duchonkán azért nagyon jó, mert mindenre van lehetőség, tehát sokoldalúan fel tudjuk készíteni hallgatóinkat.

Közben elered az eső. Ilyenkor kellemetlen a táborozás. De csakhamar feltalálják magukat. Előkerülnek a könyvek, kártya, sakk, kávé fő az ebéd után.

Bebújok én Is az egyik sátorba, hogy elbeszélgessek a táv- hallgatőkkal.

Vannak köztük nfevelőnők, munkások, óvónők, technikusok. Legtöbben a magyar-szlovák szakon végzik a főiskolát.

Kürthy Veronika elsőéves hallgató: Én KoSlcén vagyok nevelő- nő. Meglehetősen sokat kell utaznom Nyltrára, s bizony az egész heti nevelői munka után ez fárasztó, a vizsgákról nem Is beszélve. Sajnos nekem kellemetlenséggel kezdődött ez a táborozás mivel a második nap gyomorbán talmak miatt kórházba szállító^

tak. Szerencsémre kisebb kezelés után minden rendbe jött, és ni? már a lecsó Is ízlett.

Gyepes Aranka is újságolja hogy 6 különösképpen .figyelmesen és érdeklődéssel hallgatja vé glg az oktatásokat, mível jelen leg az egyik alapiskolán pionírvezető. A következő héten már szüksége Is lesz az itt elsajátltot- takra: táborozni megy a pionírokkal.

Elállt az eső. Egy fára kifeszített tábla köré gyülekeznek. Térképek, jelek vannak a táblán. Félix Károly magyarázza: „A kereszt temetőt jelöl... a kis háromszög sátortábort... stb.“

Aztán a félórás „tanítás“ után még beszélgetünk. Mondják, hogy ilyen sátortáborokból felépített főiskolába nagyon soká eljárnának, hiszen ml van annál szebb, amikor este előkerül a gitár, dallamok szállnak fel a tábortűz füstjével. Sül a szalonna, barátságok, kapcsolatok szövődnek, és néha a felkelő nap piros sugarai parancsolják őket ágyba.

Zolczer János