Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-23 / 30. szám

újífiiisSg 5

Az együttes tagjai az Országos Népművészeti Fesztiválon

liATERV: EGY MONDAT

— Ha valaki megkérdezné, mi a Jellemző az együttesünkre, talán azt tudnám mondani, hogy a kerek számok. Kereken tíz évig dolgozott, majd kereken öt év után alakult meg újra. — Egy kicsit élcelödve kezdi beszélgetésünket Héger Károly elvtárs, a Dunajská Streda-l (Dunaszerdahely | Járási Népművelési Központ 1- gazgatöja.

Látogatásunk célja: szerettünk volna megtudni valamit a néhány hónapja újjáéledt Csallóközi Dal- és Táncegyüttesről.

Nézzük előbb a múltat.

Az együttes 1959-ben alakul*. Illetve már ez az alakulás Is inkább átalakulás volt. 1959- ig ugyanis Mmorinban (Somor- ja] az ottani Járási kultúrotthon mellett működött Felső- Csallóközi Népi Együttes néven egy színvonalas tánccsoport. Ebben az évben a területi átszervezés folytán megszüntették a Samorlni járást és nagy részét Dunaszerdahelyhez csatolták. Így az ottani együttes gazda nélkül maradt, és ennek a tánccsoportnak több tagja alkotta az akkor születő Csallóközi Dal- és Táncegyüttes magvát. Ennek köszönhető, hogy a kezdő tánccsoport rövidében felsorakozott az élcsoportok közé, és ezek közé tartozott egészen 1989. évi megszűnéséig. Ez alatt a tíz év a- latt az együttes több mint négyszáz alkalommal lépett közönség elé hazánk minden részén. de külföldön Is. Sajnos tíz év után az együttes megszűnt. Az okot nehéz lenne ma

már egyértelműen meghatározni. Egy kicsit generációs probléma okozta, nem találtak megfelelő vezetőt, és talán egy kicsit a JNK akkori vezetői Is ludasak voltak a dologban.

— Ez ma már a múlté —, veszi át a szót Héger elvtárs — ma újra él, dolgozik az e- gyüttes. Alapos szervezési e- lőkészítés után ez év februárjában, öt éves szünet után, megkezdődött a rendszeres munka. A hosszú kihagyás természetesen azt okozta, hogy a régi tagokból már egy sem Jelentkezett újra. Egészen az a- lapoktól kell kezdeni. Ez persze fokozott munkát és türelmet kíván. De már vannak e- redményelnk ts. Bíztatónak tartom, högy az egészen kezdő együttes már május 8-án, a Csallóközi Kulturális Napok ünnepi műsorán a közönség elé tudott lépni. Sőt azóta már a Zellezovce (Zsellz) Országos Népművészeti Fesztiválon és a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyen Is szerepelt. Érthető módon, még csak a kezdő együttesek kategóriájában. Pillanatnyilag az ötödik tánckompoziciót tanulják, és így meg van a remény, hogy az év végéig egy egész est^ betöltő műsort tudunk már bemutatni. A színvonal emelése természtesen hosszabb távú feladat. Hiányzik még az e- gyüttes énekesrészlege. Ennek megszervezésére az ősz folyamán kerül sor.

— Tegyünk egy kis kitérőt. A JNK feladata, egy élegyüttes fenntartásán túl egy egész Járás kulturális mozgalmának és

ezen belül a táncmozgalmának a megszervezése, istápolása. Vajon nyúJt-e a Járás! együttes segítséget ebben a munkában?

— Minden bizonnyal. Közvetve, de közvetlenül is. Azzal, hogy fellép a Járás falvaiban, propagálja a néptáncot a fiatalok között, kedvet csinál a táncoláshoz. Színvonalas feldolgozásaival utat mutat a meglévő együttesek vezetőinek. Ez a közvetett hatása, de van közvetlen is. Például az együttes fejlett tagjait Idővel, mint instruktorokat kívánjuk felhasználni a Járásunk területén. Ez évben indítottunk egy kétéves iskolázást a Járás legfej- letteb tánccsoportok vezetőt részére. Néhány konzultációra elvisszük az együttest Is. így a hallgatók a gyakorlatban láthatják a táncpróbe metodikáját, egy koreográfia születését, a táncosok technikai képzettségének feljesztését és még sok minden mást. Ezzel nagyon konkrét segítséget nyújt az együttes a Járás táncmozgalmának. Ezzel kapcsolatban szeretnék megemlíteni egy érdekes kezdeményezést a múltból. Még a régi együttes tagjai elvállalták, hogy hazánk felszabadulásának tizenötödik évfordulója tiszteletére készítenek egy nagy tánckompozl- dót. 1980 május 9-én a duns- szerdahelyl sportstadionban több mint 130 táncos mutatott be egy félórás táncot. Részt vett benne a Járás összes tánccsoportja. A táncokat az e- gyUttes tagjai tanították be a falvakon. Ez az akció nagy lendületet adott akkor a táncmozgalomnak. Felrázta a falusi csoportokat, kedvet adott a táncoláshoz. Mindez csak néhány példa, hogyan lehet egy Jó Járási együttest felhasználni a táncmozgalom fellendítésére az egész Járás területén.

— Térjünk át most talán a Jövőre, hiszen ez az érdekes.

— Ezt nagyon röviden el lehet mondani. A Csallóközi Dal- és Táncegyüttesnek egy évtizedes múltja, hagyománya van. A közönség mint magas színvonalú együttest ismerte meg. Ez kötelez. Szeretnénk mihamarabb eTérnl Ismét ezt a színvonalat, majd még egy lépéssel túlszárnyalni. Ez az egy mondat a munkatervünk, célkitűzésünk, elhatározásunk.

— Valóban tömör, de munkaigényes terv. Kívánjuk, hogy a szorgalmas munka meghozza a gyümölcsét, az egy mondatban sűrített cél elérését.

—dl—

Most Jelent meg a Madách és az Európa Könyvkiadó kózös könyvkiadási keretében

Andrej Plávka „Sővárgó tzerelmea*

cimo műve. A szlovák Irodalom népszerű és kiváló képviselőjének, a szlovák próza és költészet Bgvaránt Jeles ás rangos mesterének, AndreJ Pláv- kának regényes önéletrajzéval együtt érdekes és színes történelmi mozalkat Is kap az olvasó a szerző gyermekkorától Szlovákia új, szocialista é- letének megindulásáig ívelő, közel fél évszázados Időszakról. Életrajz, történelem és regény ötvözete ez a szórakoztató, de ugyanakkor nagyon elgondolkoztató írás, egy tiszta lelkű író s jószándékú. Igaz ember szép és érdekes könyve, amit nehezen tesz le az olvasó, mert mindent, amiről az író beszámol, mindent, ami vele és körú- lötte történik, szinte megfoghatóan, emberközelben érzünk. Velünk is megtörténhetett volna. Talán meg Is történt. S ez az élethűség a titka a művészetének, ezért igazi író és művész. Egy ember életéről s vele párhuzamosan egy nemzet történetéről Is szól ez a könyv. S ki tudná megmondani, melyik az érdekesebb, melyik az Izgalmasabb?

Az Iskolások Könyvtára sorozatban Jelentette meg a Madách Könyvkiadó

Andrej Sládkovit „Marina“

című elbeszélő költeményét, a klasszikus szlovák Irodalom egyik legmaradandóbb remekművét. Slád- kovlő egész életében és teljes művészetével követőnek tekintette magát, mégis mindinkább útmutató lett — írja Rácz Olivér a kötet előszavában; Egy szerény, de hangsúlyozott lépéssel mindig a nagy példaképek elé került, ö lett a felszabadított élet és a szépség legtökéletesebb szlovák hirdetője. Nem elégedett meg azzal, hogy a létező világ vigasztalansága elől egy megálmodott világ szépségei közé meneküljön, hanem addig álmodta széppé a valót, amíg az álom valósággá nem változott. És ez a legtöbb, amit a költő a Ura felvirágzott varázsvesszejével megvalósíthat.

Az Ismert magyar humorista, a Ludas Matyi fő- szerkesztője,

Tabi László: Férjek és férfiak címmel adta közre újabb karcolatalt és komédiáit. Maga a szerző így vall a könyvéről: „Eb- ' ben a könyvben személyes tapasztalataim alapján a szerelmi élet olyan jelenségeire mutatok rá, melyek eleddig teljességei rejtve voltak. Nem kétséges, hogy az olvasó ámulnl fog, midőn arról értesítem, hogy a nők általában tisztességesek, hogy a nők általában csalfák, hogy a nők általában idealisták, hogy a nők általában materialisták, hogy a nők általában Jólelkűek, hogy a nők általában kegyetlenek, hogy a nők általában önzők, hogy a nők általában bőkezűek, hogy a nők általában zsarnokok, hogy a nők általiban rabszolgák. S végűi a szerző humorosan, nevetve teszi hozzá: legjobban ámulnl az olvasó persze akkor fog, amikor mindezt a férfiakról Is bebizonyítom.“

A Magvető Világkönyvtár sorozat legújabb darabja a kirobbanó sikert aratott

Anh Dnc „Tenger és hegy közótt*

című regénye. Cselekménye az 1960-as évek elején Dél-Vletnamban, a Mekong-delta vidékén játszódik le, a népi háborúnak abban a szakaszában, amelyet a Dlem-rendszer ellen vívott helyi háborúk Jellemeznek. Hősei falusi emberek, amerikai katonák és dél-vletnaml zsoldosok. A falu lakosai közül tizenkilencen egy barlangba menekülnek a dlemlsták elöl, majd tíznapos közel- { harc után győztesen kerülnek ki az összecsapás- ; ból. A történet majdnem hihetetlen, pedig megtörtént, a szereplők majdnem emberfeletti lények, pedig valamennyien Hon Dat szülöttel, s közülük sokan ma Is élnek.

Az így élt sorozat legújabb darabja

Koroknál Zsuzsa „Lenin“ i

című müve. Lenin éleiének legfontosabb esemé- ! nyelt és ezekkel együtt az Októberi Forradalom j történetét, előzményeit Ismeri meg ebből a kötetből az olvasó. Aki elolvassa Lenin e rövid életrajzát, megtudja, hogyan lehet külsőségek

nélkül szolgálni egy nagy ügyet, és önzetlenül harcolni érte. Koroknál Zsuzsa írása összefoglaló mű, amely emberközelbe hozza Lenint, tanít és értékel, nem farag bálványt hőséből, csupán érzékelteti élete és munkássága jelentőségét.

Fontos, hasznos olvasmány mind a diákok, mind a pedagógusok számára. A kötetet mintegy száz korabeli eredeti fénykép Illusztrálja. ^

A fantasztikus regény kedvelői ■

Donászy Kálmán ,,A Borkmán-vlIIa titka* ,

.című művet kapják kézhez. A fantasztikus regényirodalomban jártas olvasó bizonyára az első fejezetekben sejti már, ml lehet a titka Lívia Borkman házának, mégis feszült figyelemmel le- ' sl, hogyan veszi körül lassanként a gyanakvók | serege a szép Líviát, aki egy Idő óta szinte i ontja a tudományos felfedezéseket. Hiszen azelőtt a maga szakmájában, a geológiában sem Jeleskedett, most pedig hol a biológia, hol az atomfizika, hol pedig komputertechnika területén lepi , meg a világot egy-egy új találmánnyal. Ml lehet I a titka ennek a csodálatos felfutásnak — ez a ' kérdés az Izgalmat regény lő mozgatója. •

Kováts Miklós:

MAGYAR színjátszás ÉS DRÁMAIRODALOM CSEHSZLOVÁKIÁBAN '

(1918-1938) (Madách, 1974)

Lassan már közhallyő válik a minduntalan visszatérő mondat: a könyv magja- lanáse fahár foltot tUntetatt el a csehszlovákiai magyar irodalom térképéről. Vagy a másik: a könyv a csehszlovákiai magyar irodalom további gazdagodását hozta, stb. Bármennyire is szeretném, án sem tudom nélkülözni ezeket a jelentésükben hétköznapivá használódott mondatokat. Kováts Miklós nemrégiben megjelent könyve annyira igényli mindkét megállapítást, hogy szinte elkerülhetetlen, és ml tagadás: igaz. A csehszlovákiai magyar színjátszás és színműirodalom 1918-tóI 1938-ig — habár

tudtunk róla — nem -foglalkoztatta behatóbban sem a kritikusokat, sem az iru- dalomtörténatfrókat. A rész- felmérések megelégedtek azzal a megállapítással, hogy ebben o|: időszakban nem született nagy, de még közepesnek sem nevezhető dráma, s a színjátszás nem haladta meg a korabeli vidéki színtársulatok színvonalát... Okait nem vizsgálták.

Ezért jelentős Kováts Miklós könyve, melyben rámutat a drámaírás és színjátszás egymásra utaltságára, s végkövetkeztetésképpen megállapítja; a szlo- venszkói magyar színjátszás intézményes úton történő tönkretételének egyenes következménye volt a magyar drámalrás hanyatlása Szlovákiában. A sok esetben már hozzáférhetetlen drámák színvonalára csak következtetni lehet a napi sajté hasábjain megjelent kritikák alapján, mivel többnyire csak a színházak rendelkeztek vele a szerzői és kiadói jog megvásárlása n- tán. S ezek rendre elkallódtak, vagy ha könyv, illetve antológiákban jelentek meg, ma még az újrafelfedezésre várnak. A korabeli kritikák természetesen a lapok kiadóinak párt- és osz- tályhovatartozásától függően bírálták a színelődáso- kat, s ezen keresztül a drámát is. De több lap bírálatának az összevetéséből már többé-kevésbé kialakul a tárgyilagos vélemény. Ezért a szerző — bizonyításként — nagy mértékben használja a korabeli sajtéból vett idézeteket, amit Egri Viktor túlzottan soknak tart, s hiányolja a szerző egyéni véleményét. (Oj Szó.) Szerintem azonban helyénvaló az idézetekkel való bizonyítás. Egyrészt ízelítőt kapunk a korabeli sajtó hangvételéből, a színikritikák irodalmi-művészi színvonalárél, másrészt a darabok hozzáférhetetlensége miatt kénytelen ehhez ez anyaghoz fordulni. Ezen a téren hasznos lenne, ha Egri, mint kortárs-iró, ki nemcsak szemlélője, hanem közvetlen átélője volt az eseményeknek, a könyv kapcsán azokat az észrevételeit írná meg, amelyeket más kor- társirók eddig még nem írtak meg, és Kováts Miklós könyve sem foglalkozik velük. Bizonyára több olyan színmű került bemutatásra, amelyeket a helyi lapok nem kommentáltak, vagy kisebb társulatok mutatlak be, amelyekkel a szerző nem foglalkozott, bár ezek sem a szlovenszkói magyar színjátszást, sem pedig a drámaírást jó értelemben véve nem befolyásolták. (I- lyen példánl Paál Gyula

népszínműíró: A csárdás leánya, stb.) de színfoltja gazdagítaná a csehszlovákiai magyar színműirodalmat.

A fejezetekre tagolt könyv nagy figyelmet szentel a Faragó — Földes színigazgatói vitának. Ogy tűnik; legalább is a korabeli sajtó úgy tünteti fel, hogy egyedül ez voK az alfája-ome- gája, mindmnél fontosabb központi problémája a szlovenszkói magyar színjátszásnak. Am a szerző helyesen mutat rá, hogy mindez csak vetülete volt a sokkal lényegesebb, alapjaiban megrendült színházkultúrá- nek: ez pedig a színházi közönség hiánya. Erről így ír a Kassal Napló 1922. XII. 13-án: „Fekete betűs dátum a tegnapi nap a ^ínház é- letében. Vádlón fog szembe nézni mindig az itteni magyarsággal, s kitörUlhetet- lenUl bele égeti magát mindenki leikébe, aki bűnös abban, hogy e városban, melynek olyan agy számú magyarsága van, egy napra elhallgatott a magyar szó... Előbb elhallgat egyszer egy idényben, aztán kétszer egy hónapban, később háromszor egy héten. Jaj nekünk, ba így foljrtatjnk, mert elnémul öröicrel A magyar színészet koporsójába tegnap ütötték bele az első szöget“...

A borúlátó cikkíró nem minden ok nálkUI irta le e- zeket a sorokat. A Szlo- venszkóból kiutasított, vagy önként eltávozott, illetve állásukat vesztett nwgyel, járási tisztviselők, egziszten- ctájnkban megrendült polgárcsaládok nem látogatták, illetve pénztelenségükben nem Is támogathatták a színházat, a munkásság pedig sem anyagilag, sem tömegével nem zárkózhatott fel a színház mellé, mert részben idegen volt számára, részben pedig nem az őket érintő, érdeklő kérdésekre adott választ repertoárjával; ■ nem utolsó sorban még nagyobb anyagi gondokkal küzdött, mint az új helyzethez lassan akkli- matlzálódó polgárság. (Egy színházi jegy ára meghaladta egy munkás egynapi káresete. ) Ide kívánkozik, hogy éppen ezért, és ebben az időben lendül fel a műkedvelő színjátszás, többek között a bratis^vai Műhely, a levicei és a koSicei Pro- letkult színjátszó mozgalma, melyről a szerző is említést tesz. Névszerint felsorolja ezek irányítóit, résztvevőit. Megjegyezzük, hogy a teljesség kedvéért ngyanitt említést érdemelt volna a bratislavai Műhelyben tevékenykedők közül a spanyolországi polgárháborút is megjárt Szárgz József, Varga Gizella, Székely Artúr, Steiner Jolán, Llptáíc Irén, stb. Mindezt azért tartom fontosnak, említésre méltónak, mert az 1949-ben meginduló CSEMADK-moz- galom éppen ott vert gyökeret legelőbb, ott tudott jelentős sikereket felmutatni a színjátszás terén, ahol ezekre a haladó hagyományokra építettek.

A Szlnpártoló Egyesület tevékenysége, illetve a körülötte lefoljít vita matatja a legjellemzőbben a kiútta- lan polgári rétegek, s a kisebbségbe került magyarság helyzetét: egyéni sikerek hajszolása, még mások befeketftése árén is. Ennek Iskolapéldája Köves Illésnek, a Kassai Ojság főszerkesztőjének harca Keller Imrével, a Kassal Napló főszerkesztőjével. (Megjegyezzük: míg Keller a Kassal Ojságnál dolgozott, n- gyenolyan gátlástalannl támadta a KN-t, mint későbo Köves Illés.) A két lap hasábjain folyó harc a Színpártoló Egyesület körül csak ürügy volt arra. hogy szennyes, mosdatlan hangon írhassanak egymásról. Bár ők az OjságíTók Szindikátusának határozott közbelépésére kibékülnek, (Oznránjrl László utasítására) a Szín- pártolé Egyesület azonban érzékeny veszteséget szenvedett mind anyagi, taglétszám, mind pedig erkölcsi téren. A Kassai Napló sem bírta kiheverni a vita következtében elvesztett olvasótáborét, röviddel utána megszűnt — s benne Szlo- venszkó egyik legszínvonalasabb napilapja.

Nem lett volna érdektelen még a könyvben az s- migráns írók és a magyar- országi vendégművészek hatásáról, munkásságnkról szólni. így példánl Barta Lajos szerepéről a bratislavai Műhely munkásságában. Hidas Antal és feleséga szerepéről a kassai Prolet- kult-han, Kassák Lajos és felesége, Simon Jolán, Karinthy Frigyes mnnkásságá- ról, kik több esetben nemcsak írói, hanem előadott műveiknek szereplői is voltak; s nem utolsó sorban Ignotus kritikáiról, melyekkel a lehetőségéhez mérten igyekezett a szlovenszkói magyar szfnikritikát, illetve a színlkultúrát befolyásolni, Irányítani.

A hídszerep betöltését i- gazolandó, Kováts Miklós felsorolja azokat a cseh és szlovák drámákat, amelyeket a szlovákiai magyar színtársulatok előadásain keresztül ismerhetett meg nemcsak a szlovákiai magyar színházak közönsége, hanem a magyar színházkultúra is. Mint írja: „A szlovákiai magyar színtársulatok mfiköd.ésének egyik leglényegesebb pozitívnma- kánt kell értékelnünk azt a tényt, hogy bemutatták a korabeli cseh drámairodalom minden jelentős alkotását.“

Iriidalomtörténetl szempontból fontos része a. könyvnek a jelentősebb szlovenszkói magyar drámaírók bemutatása. Az újrafelfedezés örömével olvassuk Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Sándor Imre, Sebesi Ernő és Sziklay Ferenc nevét, kik ha alkotásaik révén nem is jutottak el a halhatatlanság csúcsaira, a maguk módján korok társadalmának kifejezői voltak, s nem utolsó sorban az ő nevükhöz fűződik a csehszlovákiai magyar drámaírás megteremtásének első próbálkozása.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy Kováts Miklós könyve, bár irodalmi-tudományos igénnyel íródott, nem veszítette el olvasmányosságát, üdeségét; az események mozgalmasságánál fogva érdekességét, s ezen keresztül: eredetiségét. Ez is egyik magyarázata annak, hogy mire ez az írás megjelenik, a könyv már alig kapható könyviizleteinkben.

Gyüre Lajos