Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-23 / 30. szám
klinikai halál, E gép „huzalját“ az őre* kereszjtiil bevezetjük a szív jobb kamrájába, abba Impulzusokat adunk, s ez által hozzuk újra működésbe a szívet. — S ml történik, ha az impulzusok magszüntetése után ismét megáll a szív? — Ez sem fog ki rajtunki Olyan parányi készüléket operálunk be a páciens bőre alá, amely évekig impulzálja a szívet. Sőt olyan miniatűr készülékünk Is van már, amely évekig funkcionál — mert a- tommal működik! Természetesen a szív- kamra-fibrllláclét és a klinikai halált sem likvidálhatjuk mindig, mint ahogy a miniatűr cardlostimulátort sem alkalmazhatjuk minden esetben. Üzenet... Már éppen búcsúzkodtam, amikor egy 50- 57 év körüli férfi kopogtatott be hozzánk. — Ne haragudjon, kedves doktor úr, hogy újból meglátogatom, de nem mehetek el a klinika előtt, hogy meg ne rázzam a kezét — mondta lelkendezve. — Egyik volt páciensem, a Doprastav tervezője, Rlpper Istvánnak hívják — mutatta be a vendégét Kasper Gyula doktor. Szinte havonként ellátogat hozzám. — Hát már hogyne szeretném a doktor urat, hisz kétszer Is visszahozott a más- vllágről — áradozott az egészségtől majd kicsattanó ember. — Tudja, még 1969-ben történt — magyarázta felém fordulva —, hogy infarktust kaptam. Alig tettek be a mentők a klinika felvonöjába, amikor egyszerre csak elsötétedett előttem a világ, és annyit hallottam, hogy „segítség, doktor úr, meghalt a beteg!“ Én bizony szabályosan kimúltam,' és csupán a Kasper doktor csodagépe meg embersége támasztott fel újból. Hanem hát alig örvendezhettem feltámadásom után ennek az ár- nyékvtlágnak, amikor Ismételten kioltotta a gyertyámat a kaszás. Persze, a főorvos úr sem hagyta magát legyőzni, megint é- letre keltett. Az 6 gondossága folytán gyógyultam meg, mégpedig oly tökéletesen, hogy a cégem megbízásából tavaly Brüsz- szelben meg Párizsban jártam. Áldja Is meg jóságáért az ég a kedves doktor uratl — Aztán t»m hozott-e valami üzenetfélét a másvilágról? — kérdeztem tréfálkozva. — De bizony hoztam én, bárki megszívlelhetné! Azt az üzenetet hoztam, hogy ne egye, ne Igya azt a sokféle mérget az az ember, aki sokáig szeretne élni. És a sok Idegeskedés helyett, a sok lótás-futás helyett inkább a nyugalom és a jókedv örömét élvezze. Én megszívlelem ezt az üzenetet — s száz évig élek még! NEUMANN JÁNOS Csenget a halál Színhely a Pionír utca! mentőállomás. Az Idő hajnali négy óra. Bratislava polgárai még az Igazak álmát alusszák, a mentőállomáson azonban nincs hajnal, nincs éjjel. A mentőautók készültségben állnak, s éberen vlrraszt a telefonos, az orvos és az ápoló Is. Elsősorban a telefonügyeleteseknek kell ébereknek lenniük, hiszen a .szerte ágazó telefonkábeleken hozzájuk fut he Szlovákia fővárosé szívének minden dobbanása. — Ez az éjszaka aránylag csendes volt — meséli az egyik telefonosnő. — Vannak azonban olyan éjszakák Is, amikor szinte állandóan úton vannak rladöautólnk. Ilyen volt például... Tovább nem folytathatta, mert mintha csak a halál slkoltott volna bele a csendbe, felberregett az egyik telefon csengője. És a drót másik végén megszólalt egv remegő női hang. — Jöjjenek azonnal, rosszul van a fiam! — rlmánkodta a hívó nő. — Szörnyű fájdalom szorongatja a mellét! És állandóan azon jajgat, hogy nem éri meg a reggelt. — Ogy látszik szívinfarktus — jegyezte meg a telefonosnő szakértelemmel. S aztán értesítette az orvosnőt és a sofőrt. Néhány pillanat múlva már száguldott Is velünk a szirénázó kocsi. A megadott címen a ház előtt már várt ránk a kezét tördelő asszony. Futólépésben rohantunk fel az első emeletre, ahol egy 32 év körüli férfi feküdt a heverőn. A homlokán verejtékcsep- pek gyöngyöztek, arca krétafehér volt, és szinte eszelősen hajtogatta, hogy nem akar meghalni. — Súlyos szívinfarktus — súgta az orvosnő gyors pulzusmérés és a kézi elektro- kardiográffal való vizsgálat után. Nehezen éri meg a reggelt. Nem Is érte meg. Még útközben beállt a szívkamra flbrlllácló (szívremegés), s mire a kórházba értünk, már nem lehetett segíteni a szerencsétlenen, pedig az ország egyik legjobb Infarktosztályára, a Partizán utcai II. számú belgyógyászati klinikára szállítottuk a beteget. Mi hát az infarktus? Kasper Gyula doktor az az orvos, aki szóról-szóra betartja az orvosi esküjét. És még ennél is többet, hiszen kedvességével, megnyugtató szavaival bizalmat önt betegeibe. A legnagyobb érdeme azonban az, bogy az országban elsőként vezette be az Infarktbetegek különosztályát. A főorvos kezdeményezésének ugyanis az a feg- nagyobb előnye, hogy állandóan szemmel halálfélelem és ritkább esetben az az ér- 2!és, mintha a gyomrunkkal történt volna valami baj. — És ml a gyógymód? — A legbiztosabb gyógymód a betegség megelőzése — felelte Kasper doktor. — Ez pedig annyit jelent, hogy kiegyensúlyozottan éljünk. Nem szabad Idegeskedni, éjszakázni és túltáplálkozni. Nagyon ártalmas a zsíros étel, az alkohol, a dohányzás és a túlzásba vitt feketekávézás. A legjobb megelőzési mód a szabadban való mozgás, a séta és természetesen a sport. A három „csodagép“ — A véletlennek köszönhetjük tehát, ha kigyógyulunk az Infarktusból? — kérdeztem. — Szó sincs róla! — mosolyodon el a ÜZENET A Túlvilágról Sm e N ee ■43 e o .. bo B ^e9 'ío :z > > “2 äs Bt 2 tarthatják a beteget, és a legkisebb rosz- szullétnél kéznél van az orvos. — Doktor úr, •— kezdtem a beszélgetést — többször kértem és kaptam öntől már Interjút. Most újból csak arra kérem. Ismertesse olvasóink előtt a szívinfarktus tüneteit és gyógymódját. — Először is nem valami modern, új betegség az infarktus — kezdte a főorvos. — Régen épp úgy előfordult, mint manapság, csak nem Ilyen nagy számban. A betegség legfőbb oka a túlhajszolt életmód. Senki se csodálkozzék, hogy korunkban, amikor felfokozódott az életritmus, lényegesen megnövekedett a szívkoszorú érmegbetegedések száma. Nem Is beszélve a káros élvezetekről, a túl zsíros ételek, a sok feketekávé, a cigaretta és az alkohol mértéktelen fogyasztásáról. — Hogy ml a szívinfarktus? Nézzük először magát a szívet. Mindenki tudja, hogy a szív működtetését a szívizom végzi. A szívizmot pedig a különböző vastagságú koszorúereken átáramló vér táplálja. Ha valamely rendellenesség folytán (elmeszese- dés) elszűkül a koszorúér, vagy eldugul, akkor az Izomnak az a része, amely ösz- szeköttetésben van a koszorúérrel, egyszerűen elhal. Így aztán csökken a szívműködés, súlyosabb esetben teljesen megáll. — És milyen tünetek figyelmeztetnek a szívinfarktusra? — Ezt nem lehet teljes biztonsággal meghatározni — válaszolta a főorvos. — Előfordul, hogy egy könnyebb Infarktust észre sem vesz az ember. Az sem jellemző, ha elzsibbad a kezünk. Legjellemzőbb a hirtelen elfáradás, a hldegverejtékezés, a mellcsontban jelentkező égő fájdalom, a doktor. — A ml klinikánkon kiemelkedő eredményeket értünk el az utóbbi években. Főképp azóta, amióta különosztályon gyógyítjuk a koszorúérbetegségben szenvedőket. Addig, amíg ml is közös kórtermekbe fektettük őket 30-40 százalékos volt az elhalálozási arány. Ma már száz beteg közül 86 gyógyultan hagyja el a klinikát. Több mint száz beteget például a klinikai halálból hozuk vissza az életbe. — Dohát ml az önök módszere? — kérdeztem megdöbbenve. — Hiszen maguk sem tesznek csodát! — Természetesen nem a csoda segít! legtöbbet a különosztály használ. Főképp azért, mert éjjel-nappal szemmel tarthattuk a súlyosabb betegeinket. Van többek között egy olyan készülékünk, amely állandóan „figyeli“ a beteg pulzusát, szívműködését és egyéb életfunkcióját. Ha aztán rendellenesség lép (el, fény és hangjelzéssel azonnal alarmírozza az ápolónőt és az orvost. Ugyanez egy más „kiadásban“ az életfunkciókat rögzít! Is. Olyféle- képpen, hogy napokra visszamenőleg rendelkezésünkre áll a beteg kórtörténete. Ez a gép egyébként életmentésre Is szolgál. Abban az esetben, ha beáll a szfvkamra- ftbrlllácló, vagyis a szívkamra remegés, a- mely a szív utolsó mozgása, e gép segítségével újból megindíthatjuk a szív működését. Hasonló szolgálatot tesz a cardlo- sttmulátor Is, amelyet akkor alkalmazunk, ha megáll a szív, vagyis bekövetkezik a 'S e ^03 ■S^ S M e M S ^ Arra ügyeljetek, hogy... REGGEL HATTÖL ESTE HATIG Az ég alján vészjósló sötét fellegek. Sőt, Mátyusföldön, Senec és Sládkoví- őovó (Szene és Dlúszeg) környékén már talán zuhog Is az eső. Itt Hollce (Gelle) határában, Csallóköz közepén nem ijednek meg a csúnya fellegektől, és a viharfelhők ellenére is méltóságteljesen keringnek a vfzsugarak a földek közepén. Kása Benedek, a szövetkezet öntözöbrlgádjának a vezetője meg is mondja miért: — Öntözni kell, mert Csallóköz közepét rendszerint elkerüli az eső. A környéken mindenhol esik, csak nálunk nem. A két Duna lehúzza az esőt. Ide nem jut belőle. — És van miből öntözni? — kérdem. — Van, hogyne lenne! Mielőtt átvettük volna az egész öntözőberendezést, kipróbáltuk, hogyan működik; Reggel hattól este hatig öntöztünk, és ha estére meg Is csappan a tárolóban a víz, reggelre újból megtelik — mondja. S közben odaszól a fiúknak —, Mészáros Ferencnek, Ozogány Zoltánnak és Feren- czy Antalnak — az egyik öntözőbrigád tagjainak, hogy mire ügyeljenek. Ferenczy Antalt, a mai nap ügyeletesét, külön Is utasítja: — El ne feledkezz a feladatodról és tízkor állítsd le a motorokat! A nagykereket is állítsd át! — mondja majd hozzám fordul, hogy megmagyarázza, mit Is jelent az előbbi utasítás: — Reggel hattól este hatig öntözünk, de tíztől tizenkét óráig kikapcsoljuk a motorokat, mert a kötelező áramgazdálkodá- sl rendszabályok értelmében Ilyenkor nem kapunk áramot. Ml délelőtt, mások meg délután, ahogy a járás előírja — teszi még hozzá utalva ezzel arra, hogy megtartják az utasításokat. — Reggel hattól este hatig, nem sok ez egy kicsit? — kérdem. — Sok, hogy!» lenne sok — ad Igazat Kása Benedek, majd hozzáteszi: — Ezért Is nem akarnak a fiatalok nagyon Idejönni! dolgozni. Mások már szabadok, amikor nekik még Itt kell lenni. Meg aztán: a munka Is több, mint másutt — sorolja az indokokat, és elmondja, hogy a fentieken kívül még további két csoport összesen tehát kilenc ember tartozik a keze alá, és ők mintegy 220 hektár cukorrépát, lucernát, kertet, tormát öntöznek, így nyár közepén éppenséggel kedves munka az öntözés, de kora tavasszal nem. — Amikor még húsz fok alatt volt « hőmérő hlganyszála, bizony nem éppen Irigylésre méltó volt a helyzetük. Néha egészen derékig nedvesek voltak. Most még fiatalok, nem érzik, de később esetleg megbosszulhatja magát, e- zért már meg is rendeltük a gumlöltö- zékeket — mondja még, hogy nyoma- tékot adjon a szavalnak. Amíg beszélgetünk, a (lük átállították az egyik vezetéket és újra me,gen- gedték a csapokat. A vízsugár először gyengén, aztán egyre erősebben szórja a vizet, és amikor megindulnak körbe, hogy a következő öt-hat órában olyan vizesre áztassák a talajt, hogy rálépni Is alig lehessen, ml Is elbúcsúzunk. Az országúiról még egy pillantást vetünk az öntözőkre, de abban a pillanatban, amikor visszafordulunk, a napsugár hirtelen áttöri a fellegeket, és az első fénycsóva nyomán megjelennek a vlzsugárban a szivárvány színei: Csallóköz közepét megint elkerülte az eső, szükség van az öntözésre.
