Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-17 / 51-52. szám

új ifiüsäg 15

VADLUDAK

Madarat toílárOl Ismered föl — tarifa régtől a köztudat; de nem láttam én még közelről soha egyetlen vadludat.

Nem ácsorgóit a bílzlö ketrec ganajában, mint a csibe.

Még úgy se láttam, soha egyes példányként, még röpülni se.

Angyalárnyék volt csak a nádnép, minden szárnya madár-fele: f?Wrp nyúlt nyak s fakanálként a \ét lába hátrafelé.

így Ismertem, mert.a valódi valójában nem él külön.

Szállnak az ég sereghajtói váltva egymást az élükön.

Két szárnnyá összerendezödik elsuhanni együttesen.

Sötétedés után is mindig a hangtáról meoismerem.

Egy ékként száll a bennem élő kiirthatatlan sok madár, kikre fegyver is fölfelé lő kényszerből és mikor talál:

mintha egy toll hullana alattuk csak elübegve. de vonul, röpül tovább az örök vadlúd együtt elfogyhataflanul.

' ^

Beszélgetés

SIMON István Kossuth-díjas költővel

Simon Istvánt nem kell bemntetnom as Oj If- ffiság olvasóinak. KülSnilsen azoknak nem, akik szeretik a szép verseket, és szívesen belelapoznak a mai magyar kültok müveibe. Ennek ellenére nem árt, ha néhány adalékkal felfrissitjfik a kSltá életével kapcsolatos tndnivalúkat.

Simon István szeptember 26 án tBIIütte be életének 48. esztendejét. Bazsi Veszprém megyei kis kíizségbeo született, szülei szegény parasztok voltak. Még gimnazista volt, amikor behívták katonának, hadifogságba esell és 1947 ben jött haza a Szovjetunlöbél. Ezután fejezi be a küzápisko- láf. majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára iratkozik be, ahol magyar-német szakos tanári oklevelet szerez. Versei a Csillag és az Oj Hang hasábjain egyetemi évei alatt jelennek meg, majd köteteit sorra kiadják. Eddig — pré- zai müveit is beleszámítva — mintegy 21 kötete jelent meg, melyek közül az Érlelő napokért 19S4 ben fézsef Atlila-díjat, a Nem elég című verséért pedig 1955-ben Kossuth-dijat kapott. Költeményeinek lírai hSse az ember, aki azért küzd, hogy mindig előbbre és magasabbra jusson, s aki a mindennapok biiktatéival és bonyolultságával az értelem erejét szegezi szembe. Verseit számos nyelvre jbolgárra, franciára, kínaira, románral lefordították, müforditásai pedig antológiákban jelentek meg. Irodalompolitikái és közéleti tevékenysége is jelentős; a Magyar írók Szövetségének egyik titkára. Veszprém megyének országgyűlési képviselője, a Magyar Szinmüvészeti Fő iskolán pedig esztétikát — irodalomtörténetet ad eló. És még egy adalék, amely nem lexikális u gyan. de jól tükrözi a költő kedves természetességét. A találkozásunkat megelőző este teljesen Ismeretlenül hívtam fel lakásán,- kérve, hogy szeretnék másnap elbeszélgetni vele. Simon István ekkor már harmadik napja betegen feküdt, amikor azonban megmondtam, hogy másnap este már haza kell utaznom, megígérte, hogy gyengélkedve is találkozik velem.

Reggel kilenc órakor a Magyar írószövetség székházéban találkozunk — Így beszéltük meg. Természetes, hogy nem akartam megvárakoztatni, és ezért már háromnegyed kilenctől ott várakoztam a kinbban. Később idegességemben még a könyvtárszobába Is benéztem — és ekkor jutott a- szemtae. hogy a költő valószínűleg a szobájában. • titkárságon vár. így késtem el mégis, Simon

A HIDAT [KOSITENUNK KEU

István azonban neheztelés nélkül, mosolyogva fogadta el a magyarázatomat. Betessékelt egy külön szobába, s a hagyományos magyar „dupla“ mellett már hallgatta is kérd^elmet.

— Hogyan ismerkedett meg a költészettel? ~ tettem te! az első nem éppen eredeti kérdést.

— Ügy mint a dalos madár a kék éggel — felelte kissé elmeregve a költő. — Szinte az anya- tejjel szívtam magamba a Urát. Szülőfalum, a kedves kis Bazsi Ősforrása a szépnek. Pannónia közepén fekszik, lakosainak tiszta életét .századok óta vigyázza Sümeg, Tátika és Rézi ősi vára. s a nép errefelé annyira a maga külön életét élte, hogy még suttyó legény koromban is a népviselet volt kedvenc öltözékem. A sok monda, népdal és népmese Igazán megihleti itt még a ná- lamnál kevésbé érzékeny lelkületeket is.

— Aztán sokat segített az olvasás. Igen szerettem a jó könyveket. Főképp Veres Péternek. Ily- lyés Gyolának és jézsef Attilának köszönhetem azt a felismerést, hogy nemcsak a királyok romantikája az irodalom, hanem van más mondanivalója is.

— Emlékszem például arra. hogyan jutattam az első jézsef Attiia-kötethez. Akkor még gimnazista voltam, és kerékpáron jártam be a 7 kilométernyire levő sümegi iskolába. Mindig sietnem kellett, de annyira nem. hogy meg ne bámultam volna a városka könyvesboltjának kirakatában díszelgő József Attila-kötetet. Ügy látszik ez a boltosnak is feltűnt, mert az egyik reggel behívott az üzletbe és a kezembe nyomta a könyvet.

— Mennyibe kerül? — kérdeztem remegő hangon. hiszen szegények voltunk, s apám nem igen adott ilyen dolgokra pénzt

— 12 pengőbe (ennyibe került egy pár cipő Isj

—- válaszolta mosolyogva a boltos. — .Mivel azonban annyira szeretnéd, pengős részletekben is lefizetheted. ■ . ■

— Mondanom som kell — fejezte be a történetet a költő. — hogy még ma Is dédelgetve őrzöm ezt a verseskönyveti

— Tudom, hogy Idejét a közéleti tevékenység l.s nagyon Igénybe veszi. Volt szerkesztő, rovatvezető. sót főszerkesztő Is. jelenleg pedig nemcsak az írószövetség titkára, nemcsak a Színművészeti Főiskola tanára, de immár liarmadizben országgyűlési képviselő Is. Nem hátráltatja ez az alkotásban, mikor szokott írni?

— Amit elvesz a közéleti munka a vámon, visz- szaadja a réven — válaszolta Simon István. — Funkciölmnak köszönhetem példánl, hogy bejárva az egész világot nemcsak művelődtem, a látásom is tisztult. Ha mondjuk Olaszországban járok, lelkem mélyéig meghat az évezredes römai kultúra. De ugyanakkor szemembe tűnik az is, hogy menynyire éles a dél-olaszországi paraszt és a mi parasztjaink közti életszínvonalbeli különbség. És ez a szemlélet is segít megmutatni — természetesen a költészet nyelvén. — milyen utat járt be a mi népünk és milyen ösvényen kell lépnie tovább.

— Vagy nézzük csak előadásaimat a Szinm'üvé- szeti Főiskolán. Nem kétséges, hogy sok időt elvesz. El tudja azonban képzelni, hogy mennyi értéket nyerek az ifjúsággal való közvetlen érintkezés révén? Hiszen ennek a generációnak adjuk majd ál a stafélabolDt. kikhez szóljon hát szfve- sebben a költő, mint életünk fnlytatóihoz?

— Hogy mikor írok? Többnyire este és éjszaka. Bevallom ogyanis, hogy nagyon nehezen, nagyon kínlódva alkotok, nagy szükségem van a teljes kikapcsolódásra. Nem a kéziraton javitgalok én sokat, hanem sokáig kell érlelnem a mondanivalót. A költészetet én nagyon szent dolognak tartom. azt szeretném tehát, hogy tisztán szóljak a kortársaimhoz.

— Kissé az előző kérdéshez tartozik ugyan, mégis megkérdezem. Mikor szórakozik ön?

— Ha dolgozom, ha színházba megyek, vagy ha olvashatok. No és amikor bevásárolok. Roppant szeretek piaeVa jáVnl. Ügy ismernek ott engem, mint e legraflnáltabb ..háziasszonyt“. Magam válogatom ki a zöldséget, a gombát, sokat alkuszom, s ha kell még tájszélással is beszélek. Olyan népszerű vagyok én a piacon, hogy ha üj áme kerül oda, már előre figyelmeztetik: „Vigyázz, ennek az embernek nem lehet selejtet eladni“!

— Kedves Simon István! Azt írja magáról a* irodalmi lexikon, hogy „Költészete sajátos új színt, egyéni hangot hozott felszabadulás utáni Irodalmunkba, az egykorú Uránál meghittebb, letisztultabb, kevésbé harsány tónussal jelentkezik. Csendes szemérmes alkat, akt mondanivalóját zsánerképek. rajzok mögé rejti, de szenjlélődő Idli- lizmusa a valóság intenzív és mély átélésének igénye, a kor szellemének mint teljesebb és hitelesebb megragadása és a hazával, a tájjal, a néppel való mély összeforrottség...“ Ml valóban az ön ars poeticája?

— Költői értelemben a kortársaknak, embertársaknak felszerelném mutatni azt a valóságot éspedig minden szinvonalon, amely valőságot ők is élik, de amelynek igazát jobban megérten! és elmélyíteni csak az igaz költészet ’segítségével tndjuk. Segíteni az embereket, hogy megtalálhassák a maguk helyét a társadalomban és az életben. és helyettük is kimondani az ember vágyát, hitét, reményét, amelyet csak a költészet tnd i- gazán kimondani.

— Ismét egy szokványos kérdés, dehát kit ne érdekelne a holnap termése? Min dolgozik most, milyen alkotás érlelődik önben?

— Tényleg az érlelődés a helyes kifejezés. Mert az a munkásságom, ami az eltelt harminc esztendő alatt folyamatos volt, egyetlen summázásra vár. Tervem az, hogy hazánk felszabadniásának harmincéves évforduléjára olyan drámai müvet írjak, amely bemutatja, mit változott a magyar társadalom az eltelt három évtized alatt. Nehéz feladat lesz ez, hiszen rengeteg mnndanivalőt kell ősszesüritenem, de már megkezdtem a munkát, t bízom az eradményasségében.

— Mit tart ön a modern verselésröl?

— Tisztelem, becsülöm és szeretem is a szép modern ver.seket, ne lépjünk túl azonban az érthetőség határán. Véleményem szerint az Íré és a költő a nép számára alkot, milyen mondanivaló az. amelyet csak néhány tucat „kiválasztottnak“ szánunk?

— Még egy utolsó kérdés, amely azonban különösképpen érdekli olvasóinkat. Ml a véleménye a csehszlovákiai magyar Irodalomról?

— Nem szeretném, ha csapán ndvarlaskodásnak vennék, de nagyon tisztelem az irodalmakat. Elsősorban Fábry Zoltánon keresztül, aki jó barátom volt, akit sokszor meglátogattam Stószon, s akivel kapc.sulatban még ma is büszke vagyak, hogy elő- segitettom magyarországi népszerűsítését. De a ma élő Írók és költők mnnkásságát is nagyra becsülöm, Így például Egri Viktorét, Szabó Béláét, Duba Gyaláét, Dénes Györgyét, Ozsvald Arpáőát, akiket személyesen is ismerek. Szerintem is igaz az. hogy a magyar szallemlség egy és osztbatat- lan, ami nem zárja ki azt, hogy a más országban élő magyar frök és költők ne elsősorban szőkébb hazájuk életét Írják meg. De híd az irodalom a más nyelven beszélő testvémépek között is, azt a hidat azonban erősitenünk kell. Nem elegendő példánl azoknak a cseh és szlovák műveknek a fordítása, amelyeknek feladata lenne megismertetni velünk a cseh és szlovák irodalmat. Ugyanígy fokoznunk kell a mi „szellemi ezportnnkat“ is. ErösitsUk hát a hidat, s

A harcot amelyet őseink vívtak,

békévé oldja az emlékezés

.s rendezni végre közös dolgainkat.

ez a ml munkánk; és nem Is kevés.

Beszélgetett; NEUMANN JANOS

színész

Igor VlágyimiroT érdome* művész, a leningrádi „Len- szovjet“ Színház vezetője és egyben főrendezője ország és világszerte ismert filmszínész. Akár a szinhóz- ban rendez, akár filmet játszik, megválogatja, hogy mibe fog bele. Filmjeiben lelejthetetlen alakításokat nyújt, z ezek közös vonása, hogy mindig határozott, nemeslelkü hőst alakít.

Mint színpadi rendező is igénye«, ezt tanúsítja színházának a repertoárja, ahol egyaránt játsizanak Shakes- peare-t, Dosztojevszkijt, vagy jelenkori szovjet szerzőket.

Igyelmet keltő egyéniség Igor Vlagyimlrov: nap- öarnított arc, nyílt tekintet, dús fehér üstök, hatalmas, energiát, sugárzó alkat.

Tegnap legújabb filmjének a bemutatóján találkoztam vele, a színésszel, ma viszont mint rendezőt ismertem meg. Ma volt ugyanis „A brémai muzsikusok“ clmü vidám, optimista hangulatú musical premierje az egyik moszkvai gyermekszfn- bázban.

Habár a két munkakör igen eltérő, van egy közös vonásuk: itt is, ott is magas művészt erkölcsről, lelkiismeretességről és emberi kötelességteljesítés- röl vall Igor Vla.gylmlrov.

A darabválasztásról beszélgetünk a főrendezővel: „Van fogalma arról, hány színmüvet, drámát kell átolvasnunk, hogy kiválasszuk azt a négy darabot, melyeket minden idényben bemutatunk? — Közel kétszázai.“

A klasszikus művek megítélésénél a korabeli felfogás szempontja vezérel bennünket. A mai rendezők meglehetősen merészek, a választás, az iuszáltünk a szerzővel, és az a- múgy is kissé zavaros részeket kihagyva, átdolgoztuk az egészet. A lényeg, a fö téma — a kommunista lelkilsmeret — melyre súlyt helyeztünk, meg- manadt.

Szerintünk ezzel a szerző csak nyert, a darab jobb, publicitása fokozódott.

És így dolgoznak együtt minden szerzővel?

— A színház együtt akar működni azzal a drámaíróval, akinek a darabját színre vihetó- riek találja. Véleményem szerint ez mindkettőnek a hasznára válik. Gyakran megtörténik. hogy valamelyik bemutatott színmű írójával sok évre szóló barátságot kötünk. Olyan szerző művével, akinek már e- gytk darabja nálunk sikert aratott, aztán a színház kísérletekbe Is bocsátkozhat, vállalva a rizklót Is.

Egy színház számára természetesen Igen előnyös, ha saját s^rzője van, Az a mű, mely

IGAZGATÓ

szcenálást Illetően. Ezért érdekelnek minket elsősorban Is a prózai művek. Egyébként, mondhatom, a mai drámaírók sokat írnak. És írnak nemcsak ü hivatásos drámaírók, hanem orvosok és ügyvédek, mérnökök és pedagógusok egyaránt.

Mi a döntő szempont a !>e- mutatásra kerülő darabok kiválasztásában?

— .A mérce; a mű kvalitása és a benne felvetett problémák időszerűsége. Ha úgy látjuk, hogy a darab művészi szempontból hüeles, és olyan gondolatokat vet fel, amilyeneket színre akarunk vinni, továbbá, hogy megfelel a mi színházunk stílusának, akkor elfogadjuk.

Lenlngrádban 18 hivatásos színház működik, és minden egyesnek megvan a saját stílusa. amely más mint a többié.

A mi színházunk mindig is aktuális témájú drámákat mutatott be. Ez már nálunk hagyomány. Azelőtt 0| Színháznak hívtak, és olyan színészek dolgoztak itt, mint pl. Borisz Szuskevics és Nytkola] .Akimov.

Én I960 óta vezetem a színházat, és ezalatt az idő alatt

hagyhatók, viszont az érdekesebb, lényegesebb jelenetek kiemelhetők. A rendező és a .szerző kölcsönösen megbeszélik ezeket már a próbákon, s így nem kell tartani a sértődéstől, a barátságuk megromlásától.

Tudna erre példát is említeni?

— Hogyne. Barátságomat íg- natij Dvoreckij drámaíróval, ö Irta „Az idegen férfi“ című film forgatókönyvét. Mi ezt elolvastuk, és végre megtaláltuik a régóta keresett pozitív hősünket. Cseszkov mérnök — a főhős — ez a becsületes, elv- hű és jó ember, azonnal megtetszett nekünk. Megkértük hát Dvoreckljt, hogy a forgatókönyv alapján írjon színhá- zunicnak egy drámát. Megírta, s a darabnak nagy sikere volt Aztán átvették tőlünk más színházak Is, de mindenütt a mi felfogásunkban játsszák.

Együttműködésünk Dvorec- kijjal eredményesnek bizonyult, ezért úgy döntöttünik, hogy tovább folytatjuk. !gy pl. az e- gyik darabja még csak félig volt kész, s mi már a színpadon próbáltuk. S végül! ez Is nagy sikert aratott a közönség körében.

Színházuk műsorán musicalek Is szerepelnek?! Hogy lehetséges ez, drámai színházban?

— Szándékosan csináljuk, E- gyüttesünk tagjai szeretik a zenét, s nem egy köaülük tehetséges zenész vagy énekes. Így pl. Alisa Frejndllhová, aki közismert pop-ónekesnö. Gyakran hallani öt a rádióban, és

gyakran fellép a televízióban is.

Manapság azt mondják, hogy minden színháznak, mely ad valamit a hírnévre, musicalt is kell játszania. Különben is, a zene egész életünkön végigkísér, miért száműznénk hát a színházunkból?

Amikor a daiBbváttasztásróI van szó, legtöbbször többes számban beszél „ml“. Miért?

— Ez nem véletlen, nem nyelvbotlásl A színház dnaima- turgjának a feladata kétségtelenül igen nehéz. Valóban ö a színház legfontosabb embere, de a bemutatandó darabok kiválasztásában nem egyedül határoz. Hogy melyik darab kerüljön színre, azt egy kollektíva — a dramaturgiai tanács — dönti el. Ennek tagjai a rendező, a színészek, a színházigazgató, sőt még néhány olyan személy, aki nem a színházban dolgozik, hanem valamelyik üzemben. Így pl. a ml dramaturgiai tanácsunk ©gyök tagja a Szvetlána termelőszövetkezet egyik munkásnöje, Nyina Babajevová.

Nekünk ezzel az üzemtisel szerződésünk van. Nem akarom hosszan részletezni, mit jelent egy Ilyen szerződés a dolgozók számára, de nekünk is nagyon hasznos. így pl. egy- ©gy próbát az üzemben tartunk meg. Már a darab előkészítésébe bevonjuk a dolgozókat, a- kik óles kritikával segítenek nekünk, s rámutatnak, ml hiányzik ahhoz, hogy az előadás sikeres legyen.

A repertoár ktválasatása felelősségteljes feladat és felelősségteljes dologban minden jó tanács aranyat éri

RENDEZŐ

mindig aktuális témájú darabokat mutattunk be. Az évad négy előadott darabjából három Időszerű problémákat vet fel.

.Az én álláspontom: a művészet nem elégedhet meg félmegoldásokkal. Ha megtetszik

nekünk a dráma hőse, megked- reljük, és mint a ma embeiét néps2»rűvé tesszük. Gyűlöljük üzonban azokat, akik az élet- utunkban állnak. Ezt a szenve- iélytöl fűtött álláspontot tükrözi egész repertoárunk.

Mivel kezdték az Idényt?

— Dora Pavlova „Delkllsme- ret“ című darabjával. Ennek a fő hőse egy tervezőiroda mérnöke, éppen az az egyéniség, amely megnyerte rokonszen- vünket.

A darabban azonban nem minden tetszett nekünk. Beszínházl környezetben született, könnyen és gyorsan szinte vihető; nagyon ritkán kell valamit Is változtatni rajta, még abban az esetben sem, ha azután más színházak mutatják be. Saját szerző különben megrendelésre Is írhat.

A drámaíró számára Is értékes ez a barátság, művének megitélésésp szempontjából. Jelen lehet az olvasópróbákon és a többi színpadi próbán Is, és közben még javíthat, változtathat a darabján: a kevésbé érdekes, unalmas epizódok ki-