Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-17 / 51-52. szám

ft »ft» f 14 üj i?­Alfí látta az „Éjféli cow ni\l boy“ című amerikai filmet, az igazat ,^d nekem abban, hogy a sánta és csúf portorlkö! sorsú Időzött szerepét játszö Dus­tin Hoffman személyében ritka te­hetségű színészt ismertünk meg. Amtt ebben a filmben művel, az valóságos szInésBkoncert. A Kis nagy emberben Is csodá­latos alakítást nyújtott. Eddig ösz- szesen hét filmet forgatott, s mindegyik nagy sikert aratott. Mind a hét filmjében más szere­pet alakított, mind a hét fllmjé- l>en új Dustln Hoffmant Ismerhet­tünk meg. Szinte az az érzésünk, hogyegy- egy filmje után kifújja magát és azt mondja: „No lássuk csak, ml újat tudunk még csinálni?“ És tud. Pedig róla aztán a legnagyobb elfogultság mellett sem mondható el, hogy szfnészalkat. Nem szép fiú, nem szélesvállú, nem megnye­rő külsejű, ám ha megjelenik a filmvásznon, egyszeriben meghó­dítja az emberek szívét. Első tllm}éért,‘' á Dlítíoitfááérf''' még csak húszezer dollárt kapott, pedig akkor mér huszonnyolc é- \es volt A másodikért már két­százötvenezret írtak a javára. A harmadikért lelmllMót. Mert köz ben az történt, hogy a Diplomás után egy évvel elkészült az Éjféli cowboy, és egyszeriben világvi­szonylatban elismert sztár lett be­lőle. Már a Diplomást is az amerikai és a nemzetközi szakvélemény a filmtörténet tíz legnagyobb alko­tása mellé „helyezte“, az Elfújta a szél meg a Hófehérke és a hét törpe szomszédságába. Pedig is­mét azt kell hangsúlyoznom, hogy Dustln Hoffman nem olyan film­hős, mint Clark Gable, Gary Coo per, Gary Grant vagy Marlon Brando, a hölgyek bálványa. A kö­zepesnél Is alacsonyabb termetű, kurta lábú, nagy fejű, nagy orrú. Nincs benne semmi a hódító szép fiúkból vagy a mindent legyőző hősökből. Istenméretű filmsztárok helyett átlagember-méretű ember jelenik meg a filmvásznon Dustln Hoff man személyében. Benne egy új fajta közönséglgény öltött testet A néző torkig van a mítoszokkal, a filmben Is mindennapi önmagét szeretné viszontlátni, még ha ba ■’naus is ä" viszofirram.’- • „The straw dogs“ című filmjé nek felvételei közben 1971 kora tavaszán Dustln Hoffman elmond ta egy újságírónak, mennyi a fé­lelem benne: — Igen, ma sikerem van. De hát ml a siker? A félelmek tár­háza. Ügy növekszik az emberben a félelem, mint a rák. Félelem at­tól, hogy egyik napról a másikra vége lesz. Én mindig is tele vei tam félelemmel. Féltem a haláltól. A felhőkarcolóktól. A háborúktól. Az emberektől. Az emberiség az­zal kezdi, hogy szeressük egy­mást, s azzal végzi, hogy öljük meg egymást. Pedig kell, liogy az emberek .szeresse­nek engem. Ezért is lettem szí­nész. Amikor kicsi voltam, min­denki óriásnak számított mellet­tem. Bosszantottak. Mindig a ne­vemmel bos.szantottak. Azt mond­ták rám: „Dnsty“, vagyis poros. Vagy azt, hogy „Dubstin“, ami vi­szont szemeteslMát jelent. (om Hoffmant. Mély meggyőződé­sem, hogy sokkalta „olaszabb“, mint én vagy több született olasz színész. Annak idéjén rövid leve­let írtam neki, megmondván: mi lenne a film. Ogy küldtem el, mint a palackpnstát. Aztán meg is feledkeztem róla. Egysze csak Hoffman keres Amerikából telefo­non, Tetszett neki az ötlet. Dustln Hoffman akkor már túl volt A kis nagy ember sikerén. Azzal J-ött át Európába, hogy Itt érdemes még filmet forgatni, és hogy — véleménye s2«rínt — Al­berto Sordl a vlíág legnagyobb ko­mikus színésze. A Germl-'fUm külső felvételét Ascoll Ploenóban készültek. Egy olasz lap így kezdte a Flnche di- vorzio non vl separl-ről szólő ri­portját: ,.Dnstin Hoffman egy éra alatt ötszáznyolvanhatezer Hrát keres“... Az annyi, mint._ számol­juk csak kll Szép órabér az egykor agyon- esúfolt Dusttnnak. A magánéletben leginkább az Éjféli cowboyban alakí­tott szerepéhez hasonlít. Félsaeg, beszólni nem nagyon szeret, sok­kal többet tud kifejezni a mozdu­lataival és arcjátékával. Harmincnégy éves, két kislány apja... DUSTIN HOFFMAN A KIS NAGY EMBER — A gimnázium után elmentem Los Angelesbo. a főiskolára zon­gorát tanulni. Arra gondoltam: hí rés leszek, mint... Meguntam Ba ehet, Beethovent, a dzsessz kéz dett érdekelni. AzI is meguntam. Beiratkoztam az orvosi karra. Gondoltam, olyan híres leszek, mint... Egy év múlva kidobtak. Egyszóval rengeie.g mindem megpróbált, amíg a színészetig ju tott. Zongorázott egy tánciskola iwn, volt nyomdász, volt Ejépiró. ápoló egy Ideggyógyászati Inté zetben Tízéves nyomorgás után a váratlan siker, a Diplomás ióvoi- fábó! Ismertté vált a neve. Aztán kövefkezett az Éjféli cow boy sikere, Pietro Germl, a világhírű olasz lendező 1971 őszén Dustln Hoff- mant hívta meg a „Flnché dlvor- zio nan vl separl“ című filmje fő­szerepére Stefánia Sandrellt és Caria Gratrirra partneréül. — Már a forgatőkönyv írása közben Dustin Hoffmanra gnndol tam — mondta a rendező. — Ez a Férfitípus kellett nekem a sze­repre. Nagynevű színésznek tar­VinORIO DE SICÄ NEM MOSOLYOG TÖBBE Nem a leghálásabb dolog karácsonykor nekroilögot Imi. S különösen nem hálás egy olyan szlnészegyénlségröl, mint Vitto­rio De Sica. Vigasztalódjunk talán azzal, hogy bármikor alkalmunk lesz még a film­vásznon megcsodálni páratlan tehetségét Pontosan negyvenöt évig raosolyogtatta a színház és mozinézök millióit. November 13-án érkezett a szomorú hír, hogy Vitto rlo De Slca nem mosolyog és moso'lyogtat többé. Utolsó filmje. Az út befejezése után, 73 éves korában elhunyt. A háború utáni olasz filmművészet leg kimagaslóbb egyéniségei közé tartozott. Lu­chino Vlscontíval, Roberto Rossellilnível, De Santlsszal, Latluadávai és másokkai megal­kotta az olasz neoreallzmust, amely meg­újhodást jelentett a világ egész filmművé­szetében. Az alkotók figyelme az égető tár sadalml problémák felé fordult. A filmek hősei kisemberek, munkások, munkanélkü­liek, az élet perifériájára szorult személyek lettek. Pedig De Sica világfiként, bonvlvánként. örök amorózóként, Don jüanként Indult. Egy érdekes esetet mesélt róla anijak !• dejíán Mario Camertnl, a neorealízmué előt­ti ftlraikorszak legnagyobb hatású olasz ren dezője. A kimondottan antifasiszta rendező — akinek az egyik filmje díszbemutatóján Mussolini a következő szavakkal csapta a földhöz a székét: ,.Ió politikai érzéke van ennek a Camerininek a fasizmus tizenhar­madik évében, mondhatom!“ — így nyilat kozott De Slcáról, amikor kiszemelte „Az emberek milyen gazemberek“ cfmű film jének a főszerepére. — Miért választotta, hiszen De Sica ed dig sose játszott munkásokat? — kérdez ték tőle. — Igaz. Mindig csak világfikat játszott Olyanokat, amilyeneknek az önelégült o lasz polgárság képzelte megát. De volt va lami ironikns-kritikus felhang e játékában. Tudtam, hogy okos, jé érzékű ember, akii érdekelnek a „nem ábrázolt“ osztályok“, ezt később, mini rendező be is bizonyitot- ta. Biztos voltam benne, hogy remekül el fugja játszani Az emberek milyen gazem­berek sofőrjét. A filmgyárban nekem tá­madtak, mit akarok ettől a nagyvilági szí­nésztől, ez sose lesz hiteles munkás. Nem volt igazuk. Ő és egy dal, a Beszélj ne kein a szerelemről. Marin lett a film sike rének záloga. Kt hitte volna, hogy a magas, míndí.g elegáns, tisztes, öszes halántókú férfi Im­már negyvenöt éve mozog a világot jelen-tő deszkákon. Közel fél évszázados, sokszor túlfeszített munka áll mögötte, amelynek kezdetét a színház jelentette. Vittorio De Sica első slkeielt színpadon aratta — a színház Iránti vágya azóta is cslllapltatlan volt. Filmjeinek szereplőit is igen gyakran összegyűjtötte, és szabályos olvasópróbát tartott velük, ami a film vi­lágában általában szokatlan jleenség. Életműve furcsa kettősségek sorozata: egyfelől megrázó drámák másfelől hallat­lan könnyedséggel, vásott rögtönzéssel meg alkotott komédiák és karakteieik. Tragé­diáról komédiára, komédiáról tragédiára váltott olyan könnyedséggel, ahogyan csak kevesen tudnak. — Nincs tiszta műfaj — mondta De Si­ca. — Én különben sem a műfajt, hanem az igazságot kerestem. Ez sosem voll köny nyű. A filmben és egész életemben sokat kellett „iparoskodnoni“. Sokszor vállaltam kedvem ellenére valamilyen feladatot csak, azért, hogy kél ilyen munka közben el készíthessem a magam filmjét, amely nem volt mindig jövedelmező. Amikor anyagi­lag megbuktam, mindig a „színész“ De Si i:a segített ki. Páratlanul gazdag életművének jeientós lésaét ml Is láthattuk, s ha választani kel .enne, hogy mikor nyújtotta a legjobb tel jesítményót, nem lenne könnyű. Talán a ..Kenyér, szerelem...“ sorozat Maresclalló |át, ezt a rohamslsak-szerü föfedőbon, a ranysújtásos zubbonyban feszítő, folyton folyvást szerelemre lobbanó kisvárosi ren dőrörmestert emeljük ki. Láttuk Izzóan feszült, nagy drámai sze­repekben Is, plédául a Della Rovere tábor­nokban, és neoreallsta alkotásokban, ame­lyekben nem jelent meg személyesen a filmvásznon, de amelyekből kiérződött ren­dezőt ízlése, mesterségbeli tudása, s nem utolsósorban a társadalmi kérdésekben va ló pontos tájékozottsága. 0 volt az első, aki a háború után szaki tott a negyvenes évek érzelgós-hazug ko médiáival. Elkészítette „A gyermekek ti gyeinek bennünket“ című pszichológiai tör ténetét. Amikor a lapok az olasz ga^da sági föllendülést reklámozták, 6 a klraka tok mögé pillantott,' és megalkotta a Fit a rács mögött, a Biciklitolvajok, a Csoda Milánóban és az Umberto D című filmé keh George Sadoul, a filmművészet talán leg jobb Ismerője a film remekművének nevez te ezeket az alkotásokat. S különösen ta lálóan állapította meg, hogy mindegyik vád irat az olasz társadalmi rendszer fonák ságai ellen. Valamennyi említett film kiváló alkotás, hiteles tudósítás Olaszország életéről. Kö­Wmá zös lényeges vonásuk az éles társadalom- bírálat és a . humanizmus. A kora és tár- sírdBlma iránt felelősséget érző és válla- ó nagy művész vallott ezekben a filmek­ben az elesettek, a nincstelenek, a munka- nélkültek, a háborút átéltek mellett, s azok ellen, akik mindezt az emberiség nyakába zúdították. Nagyszerű színész pedagógus lehetett vol­na belőle. Tőle mindig lehetett tanulni. Emlékezzünk csak az „Egy asszony meg a íánya“ (La Ciocclara] című filmre,s an­nak fösaereplőjére, Sophia Lorenre. fae SI cával együttiáűködve teljesedett ki tgazl .képessége. Ez a szerep különben Oscar-dl- jat hozott neki. Ki tudja, ml lett volna be­lőle De Sica nélkül. De Sica amatőrökkel Is szívesen és ko moly eredménnyel do'lgozott. A „Csoda Mi­lánóban“ valamennyi szereplőjét az élet­ből, ahogy mondani szokás „az utcáról“ választotta, mégis remekművet készített ve lük. Filmjei megalkotása előtt és közben rend­kívül lámpaiázas volt. Ojságírókat soha­sem fogadott. Habár lámpaláza rendszerint indokolatlan volt, ó mindig óvatos ős ké­telkedő maradt. Egyik ismétlődő szólása: — A film sokban hasonlít egy indulás előtt álló hajéhoz, amely előtt bizonytalan és hússzá út áll...“ Mesélik, hogy legelső filmje óta szoká­sa az első jelenet felvételeko-r egy palack pezsgőt ütni a felvevögéphez — mint a ha jóavatáson. Egyébként a legnagyobb hő ségben Is begombolt gallérral, nyakkendő vei, fehér szalmakalapban dolgozott, ma gasra emelt rendezői székéből szigorú pa rancsnoklflént irányította népes „hadsere gét.“ Mihelyt valamilyen részletesebb uta sitásról volt szó, megmutatta a színészek nek, mit hogyan kell alakítani Játszott, komédlázott — szívesen, kedvtelésből és szenvedélyesen. „Bemutatója“, után „művé­szet“ volt elrontani a jelenetet. Hangulata, mint egész egyénisége is vál­tozóan sokszínű volt. Ismeretes, hogy c .gész gyűjteménye volt tengetészsapkákból. Munkatársai már a sapkája színéről tud ták, milyen hangulata van. Amikor kékszí nüt viselt, gondterhelt, ha fehér színűben jelent meg, jókedvű, a világoskék pedig azt Jelentette, hogy aznap különösen Jó a hangulata. .Akkor ki nem fogyott a tréfábft; é? élcelődésből­íiáf Ilyen volt... Az oldal anyagát írta. PALÄGYI LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents