Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-17 / 51-52. szám
12 új ifjúság Két kép 1974-ből Amikor az ünnepi számunk anyagát t nyomdába küldtük, nem tudtuk még, ki lesz Csehszlovákiában az év labdarúgója. Ml mindenesetre ján Pivarníkra, a Slovan Bratislava jobbhátvédére szavazunk, akt egyúttal talán a legsportszerübben élő labdarúgó címet Is elnyerhetné. Plvarník pályája rövid, de így is eseménydús, és nem nélkülözi a drámai részleteket sem. Talán vannak még olvasóink, akik emlékeznek arra, hogy „Siv^“ három esztendővel ezelőtt meniszkusz-mütéten esett át. A sérülések azóta Is üldözik, de így Is kimagaslóan szerepel. Tavaly második volt az év labdarúgója rangsorolásán, most szinte biztosra vehető elsősége. A jövő évben sorozatot készítünk vele. És még valamit: ezen a felvételen Plvarník még rövid hajat viselt. Vitatkozhatnak rajta olvasóink: melylik állt jobban? Peter Gallís lett a liga őszi gólkirálya. Tizenkét gólt lőtt, és így mintegy folytatója annak a hagyománynak, amely szerint az utóbbi években az ország keleti csücskében teremnek a legjobb góllövók. Mintha a duklai harcok lőporfüstje rászállt volna a cipőikre. Igaz, sem )ózsa, sem Gallls nem öskassai, de mindketten itteni e- gyesUletekben szerepelnek. (Józsa egyébként a második ligában Is bebizonyította, hogy jelenleg nincs nála jobb lövöcsatár sehol az országban.)“ Peter Galllst is bemutatjuk olvasóinknak lapunk valamelyik jövő évi számában. (bt) Gallís Sárközi Ferenc felvételei Az új Korbutot és Turiscsevát láttuk? t.4 Hagyománnyá vált, hogy a legtehetségesebb fiatal szovjet tornászlányok nálunk, Csehszlovákiában kezdik el a nemzetközi szereplésüket. Néhány évvel ezelőtt például Gottwaldovbsn mutatkozott be Olga Korbut. Ez év végén Prága volt a színhelye az űjabb szovjet- csehszlovák seregszemlének. A Letná gyönyörű sportcsarnokában hét fiatal szovjet tornászlánynak tapsolhattunk. Egyikük neve sem volt ismerős, így hát még a kiejtést is gyakorolni kellett. De a verseny igazolta, hogy a világ egyik sportnagyhatalma példásan törődik az utánpótlás nevelésével, és a Vámáben olyan kiválóan szerepelt nagyságok visszavonulása után nem marad űr, hanem folytatódhat a szovjet női tornászhegemönia. Nem valószinű persze, sót, egészen bizonyosra vehető, hogy a montreáli olimpián még Turiscseva és Korbut lesz a nagyágyú és nem Primakova vagy Oszta- nyioova. De a következő olimpiai játékokat, amelyek Moszkvában kerülnek lebonyolitásra, már minden bizonnyal ők fémjelzik majd. A hét szovjet tomászlány között a két említett versenyző volt a legjobb. Valamennyi számban a pontosság, a könnyedség és a szépség jellemezte gyakorlataikat. A tetnán megjelent szakértők szorgalmasan je- gyexgettek füzeteikbe, de nemcsak a fiatal tomászlá- nyok nevelt, hanem időnként a bemutatott gyakorlatokat is. Feltűnt, hogy már ezek a fiatal lányok is olyan elemeket iktattak be gyakorlataik közé, amelyek a világ- versenyeken is a nehéz kategóriába sorolhaték. Nem állítjuk, hogy minden esetben hiba nélkül gyakorlatoztak, hogy nem billentek meg a gerendán, vagy nem inogtak meg a talajtorna során. De rendkívül rokonszenves tény, hogy már junior korokban is a lagigé- nyesebb gyakorlatok bemutatása a céljuk. A két szovjet edző humorosan fogadta a sikertelenségeket is: „Legközelebb ügyesebben essetek“ — mondták. Űrömmel Írhatjuk, hogy a szovjet-csehszlovák találkozón kitűnően helytálltak a mi lányaink is. Látszott, hogy az utánpótlás nevelése nálunk is jó kezekben van, hogy sok kitűnő amatőr és hivatásos edző mnn- kálkodik a csehszlovák tornasport sikereinek felújításán. Lányaink nem mutattak be minden szeren olyan igényes és nehéz elemekből álló gyakorlatokat, mint ellenfeleik, de így is csak nagyon szorosan vesztették el a versenyt, és ha a hadiszerencse melléjük állt volna, egy tizeddel akár ők nyerhették volna a viadalt! A szertorna ma már egyre nagyobb feladatokat ró a versenyzőkre. Sok gyakorlás, napi négy^öt érái edzés szükséges ahhoz, hogy valakiből — ha tehetséges — jó tomásznő legyen. Olyan, akit a nemzetközi porondon is jegyeznek. Ogy láttuk, mind a szovjet, mind a csehszlovák lányokban megvoltak azok az erkölcsi-akarati tnlajdonságok, amelyek a jó eredmények zálogát képezhetik. Befejezésül még annyit, hogy a szovjet-csehszlaTák junior női tornószviadal kitűnő légkörben zajlott le. És két nevet jegyezzünk meg — tálén már a jövő miatt is — a csehszlovák lányok közül is: Stodniková ésSmo- líková. Ügyes tollú olvasóink, figyelem! Mindnyájan jól tudjuk, mit jelent a tömegsport szempontjából ez a nagyszabású rendezvény, amelyre az egész ország készül. Szeretnénk, ha az Új Ifjúság rendszerérőm közölhetne kis beszámolókat, tudósítások: l az előkészületekről. Kíváncsiak lennénk, kik azok a tanárok és lelkes tornászok, akik a Ica.öb- bet teszik a sikerért. Azokat az olvasóinkat,, akik jól fogaim r nak és segíteni szeretnék a spartakiád üg;,' í-érjük: küldjenek időnként iskolájukból, községükből vagy városkájukból tudósítá;““ a sportrovat részére. Minden használható írásnak teret aduio a lapunkban. A legszorgalmasabb és legjobb -j dósító pedig a harmadik Ligások — Újságírók mérkőzés vendége lehet! AZ tJSÁGiRÖ-VAlOGATOTI TERVEI 1975-ben immár harmadik évfolyamába lép a Ligások — Újságírók labdarúgó-mérkőzés. Elmondhatjuk hát, hogy hagyományossá vált a találkozó, amelyet először Kelet-Szlovákiában (Királyhelmec), másodszor Nyugat-Szlovákiában (Dunaszerdahely) rendeztünk meg. A jövő évi mérkőzés színhelye Közép-Szlovákia lesz, és a derby valószínűleg Hajnáőkán (Aj- nácskö) kerül lebonyolításra. Ha sikerül terminust találnunk, az első félidőt egyenes a- dásban közvetíti majd a Csehszlovák Rádió magyar adása. Jövőre újdonságnak számít, hogy a mérkőzés két, nem egyforma félidőből fog állni. Az első játékrész ötven percig tart és ezalatt a ligások az újságírókkal mérkőznek. A második félidő Időtartama 40 perc lesz és a Ligások ellenfele a helyi együttes lesz. Az Újságírók öt előkészítő mérkőzést terveznek tavaszra. Kétszer-kétszer — oda-visz- sza alapon megmérkőznek a szlovák és a magyar színészválogatottal. Ellenfelük lesz még a szlovák újságírók együttese és a Magyar írószövetség csapata, a Szocreál. Nincs kizárva, hogy e találkozók valamelyikére nem Bratislavában, hanem valamelyik környékbeli kisvárosban kerül sor. Most, hogy itt az évvége és közeledik a szilveszter, kívánunk mindenkinek sok erőt, egészséget és sikert hetvenötben is. A Ligásoknak azt, hogy továbbra is harcolják ki helyüket élcsapatainkban, az Újságírőloiak pedig azt, hogy továbbra is gyártsák a hírlapi kacsákat. Boldog újévet kívánunk továbbá mindazoknak, akik a sikeres rendezvény előkészítői, szervezői, rendezői és támogatói voltak! N tncs tévedés a címben. Es miért is lenne? A szurkolók százmilliós tábora már unja a feledés porával belepett vílágbapiokságok gíccses remlszcenclátt, ezért egy emberként követeli: „E- lég volt a vereségek és a kudarcok megmagyarázásából, a csillagjóslásokból, tudni akarjuk, milyen lesz ennek a manapság ggaíkoTl infarktusokat előidéző, szt- vet-lelket elszomorító, legnépszerűbb labdajálélóiak a vllágbafnoksága az Időszámításunk utáni 2002. esztendőben." Hát tessék fái idefigyel- ni! A világbajnokság 64-es döntőjét furcsa körülmények közölt, nézők nélkül bonyolították le. Azokat az embereket ugyanis, akik lökhajFOCI VB 2002-ben tásos repülőgéppel és helikopterrel rendelkeztek, nem érdekelte a labdarúgás. A szurkolók viszont nem utazhattak vonattál, mert az elavult vasutakat országútokká alakították át, s ott o- lyan nagy volt a forgalom, hogy négy évig semmilyen Irányban nem lehetett közlekedni. Bs ugyebár az abszolút demokráciában senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy gyalog tegye meg az utat a stadionba s ott a nem éppen puha fapadokon káromkodja végig az unalmas egyhangú 90 percet. Így hát a szurkolók otthon, kényelmesen fotelokba sUppedpe szemlélték meg a világbajnokságot, mélyet csak a tévénézők számára játszottak. A közvetítés természetesen színes volt, s e- gyedül Dél-Afrika tiltakozott a „színesség" ellen; ott „fehérben" nézték végig a világbajnokságot. A 64-es döntő csapatai kétszer-kétszer játszottak egymás ellen. A figyelem középpontjában az a taktikai rendszer állt, amelyet a legfejlettebb labdarúgást játszó országokban alkalmaznak. A prímet Grönland, íz land, Elefántcsontpart, Mau rltánla, Andorra és a Fidzsi- szigetek futballistái vitték Röviden szólva, nem Is any- nylra a góllövésen volt a hangsúly hanem azon, hogyan akadályozzák meg az ellenfelet a gólszerzésben, mert a gólaráng döntő lehetett a végső sorrend megállapításánál. 2002-ben elavult volt minden addigi Játékrendszer. Az előztX világbajnokságtól eltérően a csapatok 9+1-es hadtrendben léptek a pályára. Ennek a lényege az volt, hogy egy játékos a pálya közepén szaladgált, míg a többiek a saját tizenhatosukat szállták meg, és mindenképpen igyekeztek megakadályozni az ellenfél egyetlen csatárát a góllö- vésben. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Mivél minden csapat 9+1-es felállásban fátszott, mint a 126 mérkőzés döntetlenül végződött. A 64 Válogatottnak egyaránt 126 pontja volt, s az abszolút gólhiány következtében a gólarányt sem lehetett megállapítani, a- mély eldönthette volna a világbajnoki cím sorsát. A PIPA 1999 tagállamának küldöttei maratoni hosszúra nyúló tanácskozáson keresték a kivezető utat, de a legcsekélyebb eredmény nélkül. Még csak a szögletrúgásokba sem ,kapaszkodhattak", mert azok is haj- szátnylra pontosan egyformák voltak. Az Egyesült Államok képvlselOfe javasolta; döntsön a sorsolás. Az Indítvány azonban nagy felháborodást váltott ki a FlPA-küldötíek egy részénél, akik azzal vádolták a kezdeményezőt, hogy erre a célra saját országának a pénzét akarja felhasználnt. A negyven nap és negyven éjjel egyfolytában ülésező FlFA-küIdöttek aztán mégiscsak meghozták a döntést; mind a 64 résztvevő ország csapatát vttágbajnok- ká nytlvánítottáktt Hogy ez mese? Lehet. Ha nem hiszik el, várják meg a 2002. esztendőt. Tomi Vince--“i
