Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-17 / 51-52. szám
11 újífiúsá EGY KÖNYV UTÖHANGJA Mi történt a „Miért b«teg a magyar futball?“ c. kiadvány megjelenése után? Olvasóinknak mi is beszámoltunk arról, hogy Magyar- országon érdekes és nagy port felkavaró kiadvány jelent meg ez év őszén. A sportkönyv szerzője Végit Antal író. Sajnos sem Budapesten. sem másutt. így nálunk sem jutottak hozzá az olvasók, hogy elolvashassák a vékony kiadványt, legfeljebb részleteket ismerhetnek belőle. Lehet azonban, hogy a most közzétett néhány nyilatkozat-részlet (a könyv szerzője és néhány szereplő interjút adtak testvérlapunknak, a Magyar Ifjúságnak) több fényt derít a műre. Lássuk hát, ki mit mondott. VÉGH ANTAL, a könyv f rója: (Eddig tizenegy kötete jelent meg, három színdarabját játszották. Letöbbször szükebb hazájáról, Szabolcs- Szatmárról. a falusi életről ír. Negyvenegy éves. A labdarúgásról most írt először életében.} Ma is focizik: — Az Kószövetség csapatának, a Szocreálnak vagyok a jobbhátvéde. Nem tudunk focizni, de nagyon szeretünk. A kerületi bajnokságban rendszeresen elpáholnak minket, de ez egy cseppet sem szomorít el senkit. A bírókat a saját pénzünkből fizetjük, mi vásároljuk a felszerelést, szóval az egyik legtisztább a- matőr labdarúgócsapat vagyunk az országban. Azt beszélik, hogy a könyv szereplői közül többen bepe relték. — Ha megjön a bírósági idézés, majd elhiszem. Az viszont biztos, hogy eddig hét ügyvéd jelentkezett nálam. Mindegyik azt kérte, hogy ruházzam fel a védelem kizárólagos jogával. Ingyen. A könyvben szereplők közül személyesen 'tiltakozott már valaki önnél? — Vidáts Csaba hívott, háromszor telefonon, de sajnos nem voltam itthon. Azt hallottam, hogy Bárót! Lajos tiltakozott a kiadónál és a telefonszámomat is elkérte. Eddig még nem hívott. Senki elől nem bújok el. Boldogan beszélek bárkivel, aki úgy érzi. súlyos vádakkal illettem. Miért irta ezt a könyvet? — Évek óta éreztem, hogy írni kellene a futballról. .Nagy téma. De hagytam magam becsapni éppen úgy. mint a közönség. Bedőltem az ígérgetéseknek, a fogadkozásoknak. Aztán jött 1973 vége. az lllovszky-féle csőd. Az már több, mint nevetséges volt. Elhatároztam, hogy írok a fociról. A többi már nagyon gyorsan ment. Egy hónap alatt befejeztem a könyvet. Honnan vette az értesüléseit? — Olyan emberek mesélték, akik szavahihetők. Nevezzen meg valakit közülük. — Nem tehetem, megígértem nekik, hogy soha az é- letben nem adom ki a nevüket. És ha a bíróság megkér dezi? — Akkor sem. Talán Albertról Irt a leg- gorombábban. Miért? — Mert ő volt az elmúlt két évtized legnagyobb tehetsége. Neki százszor nagyobb volt a felelőssége, mint a többi játékosnak. Nem lehet érdemekre hivatkozni, neki különösen nem, mert ami volt, azt mind eljátszotta. A szemünk láttára. Ö is minden évben fo gadkozott, hangzatos ígéreteket tett. A többit minden- ki.lúdw.. ,.J„. Nem pftá gyár labdarúgásban egészséges folyamat indult el? — Nem, vakvágányon jár. Az elmúlt harminc év legrosszabb csapatát láthattuk Bécsben. Szerintem tovább tart a zuhanás, mert a fundamentummal van baj. BAROTI LAJOS; Végh Antal szavai szerint ,,a szeme alatt vastag mély, szürkésbarna karikák. Az arca barázdált, akár egy 'ő- reg, fáradt, megroggyant parasztember arca, széltől, i- dőtől cserzetten“. — Se megbántott, sem sértődött ember nem vagyok, mint ahogyan Végh Antal állítja. Ha az lennék, hátat fordítottam volna a labdarúgásnak, élvezném a nyugdíjamat. Azért húzom tovább a szekeret, mert az MLSZ jó úton jár. A könyv éppen ezért nem időszerű, hiszen már a megírása idején megtörténtek azok az intézkedések, amelyek arra hivatottak, hogy begyógyítsák a sebeket. De ez legyen a könyv legkisebb hibája. Véleményem szerint alapvetően rosszindulatú, annyi benne a téves adat, annyira gonosz, hogy teljesen hamis képet ad labdarúgásunkról. Ahogy a tatai edzőtábort lefesti az egyene.sen félelmetes, mintha valamilyen büntetőtábor lenne, nem pedig az a hely, ahol világ- és Európa-bajnok sportolók nevelkedtek. SZEPESI GYÖRGY Végh Antal több megjegy zése közül az egyik: „Ah hoz, hogy a magyar futball ma Európában a 23. helyen áll — bizony. Szepesinek is köze van!“ — Mindenki, aki vállalja a közéleti szereplést, el kell, hogy fogadja a kritikát is. Ez számomra is a- taptörvény. Ezt én még kiterjesztem azokra is, akik nem kritizálnak, hanem támadnak. Minek védekezzek? Ogy érzem, ez méltatlan hozzám. Van-e, amivel egyetért Végh Antal írásában? —< Csak a bundáról szóló fejezettel. Ezért súlyosan hibáztatom az akkori MLSZ-t, így önmagamat is. ALBERT ÉLÖRIAN — Előrebocsátom ' — mondja Flóri — nem olvastam el az egész könyvet, csak azokat a passzusokat, amelyek engem érintenek. Rendkívül sajnálom, hogy Végh szociológns nem tudott sort keríteni arra, hogy velem beszéljen. Ha találkozott volna velem, biztos vagyok abban, hogy nem irt volna rólam ilyeneket. Bepereli a szerzőt? — Nem. Sem időm, sem energiám bírósági tárgyalásokra járkálni. Elképzelhető viszont, hogy mint tanú szerepelni fogok valamelyik perben. Ha igaz lenne, amit Végh Antal szociológus ír rólam, akkor nekem börtönben kellene ülnöm. Hogy mégis szabadlábon vagyok, azt valószínűleg annak köszönhetem. hogy egy szó sem igaz a vádaskodásból. Ismétlem: hitelesen tudom bizonyítani a könyvben megjelentek ellenkezőjét. ILLOySZKY RUDOLF — Galádság, hazugság Végh Antal minden szava, amit rólam ír. Becsületsértésért. rágalmazásért pert indítottam ellene. Három újságot kértem fel, hogy fizetett közleményként adja le azt a hírt, hogy Végh Antalt feljelentettem. Nem teljesítették a kérésemet. Mindössze tíz percig beszélgettem Vég Antallal Tatán. Hogy nem tart jó edzőnek, az az ö dolga. De hogy a becsületembe tiporjon, azt már nem tűröm. Hat pontba foglaltam a beadványomat. A bíróságon remélem; talái- kozoni vele. ' ‘ Íme, egy könyvecske, a mely port (vagy vihart?) kavart. Lehet, hogy a következő esztendőben is lesz a vitának folytatása? , fbt) Ajándék Lengyelországból Az év végén nagy borítékot kézbesített nekünk a posta, A lengyel bélyeg rögtön elárulta, honnan érkezett. Amikor felbontottuk, megörültünk, mert a borítékban a bronzérmes lengyel labdarúgócsapat fényképe volt. A lengyelek Prágában is bebizonyították, tudnak focizni, azaz nemcsais hajtanaik, küzdenek és Izaadnak, hanem fortélyokká, teli, váratlain megoldásokra is képesek, és vérbeli csatá- | raik vannak. Kívánjuk, hogy 1975 is hozzon sikereket Górski-edzőnek és csapatának! Antonín Hinti, a Csehszlpivák Testnevelési Szövetség elnöke (a jobb oldalon) gratulál VI- tézslav Máchának az első helyezéshez. Középen Oldfich 2urman, a Stadion folyóirat főszerkesztője. 1975: KÜSZÖBÖN M0NTREÄU OLIMPIA! Rohan az id6. Január olsején már ismét azt modhat- juk: fövöre újabb olimpia következik. Az újságírók és szakértők akaratlanul is mindig o- limpíal szemmel is nézik az egyes sporteredményeket. Köztudott, hogy Csehszlovákia eléggé mérsékelten szerepelt Münchenben. Nem sokkal az olimpia után országos szemináriumra hívták' össze sportújságíróinkat az illetékesek. Ezen a háromnapos összejövetelen szó esett mindenről: a t^vé és rádióközvetítések színvonaláról, az aranyérmek számáról, de legjőképpen arról: mit kellene tenni, hogy a kanadai olimpia jobban sikerüljön versenyzőink részére, mint az NSZK-beli. Az idő, mint az elcsépelt mondás állítja, tényleg rohan. Az országban számos olyan intézkedés látott napvilágot, amely előmozdíthatja, hogy az élsport sikeresebb ■ versenyzőket mo.ndhassán magáénak'-, mi-np hfliam esztendejét"'X jegnaggóbb -Városok sportcentrumokká. képzOdneK ' Bratislava, Prága, Brno, Ostrava az élsport bölcsői már most is, de a jövőben még inkább betölt- hetik ezt a szerepüket. Nézzük hát végig, kik is azok, akikre Montrealban komolyan számíthatunk, akikben á legjobban bízhatunk. A sor elejére Mácha kívánkozik. A kitűnő birkózó tudása még színesedett,. érettebb, tapasztaltabb birkózó lett München óta és Katowicében imponáló módon nyert világbajnokságot. Rajta kívül még két-három o- lyan fiatal bontogatja a szárnyait, akik szintén meglepetést szerezhetnek Kanadában. Máchában azonban' töretlenül bízunk valamennyien. Xajlódtek a női tornászok. Lehet, hogy éppen az o- limpiún csípnek majd el egy nemesfémet. Két nagyfe- hetségű versenyző ugyanis van a keretben. Az atléták között talán Danék és Suranová az, akiben bízni lehet. Az idóseöb diszkoszvető most is kitűnő formában van, Montrealban nem lesznek lelki gátlásai, hiszen ha mérsékeltebben szerepel is, megértik-, így csali' „nyerhet“. (Ez nem azt jelenti persze, hogy a- ranyérmet, bár kívánjuk, hogy így legyen.} Suranová a nagy versenyeken mindig nagyokat ugrik. Ez lesz a hattyúdala-, hátha sikerül? Fura persze az esélyeket latolgatnunk, hiszen ahhoz, hogy reálisak tudjunk maradni, ismernünk kellene az élmezőny minden tagját. És azokat is, akik rendkívüli tehetségkénl éppen most bukkantak,, vagy bukkannak elő. A Jutballisták edzője Moravec. Nem titkolja, hogy szeretné sikeresen szerepeltetni a csapatát. Ahhoz azoh- ban. hogy egyáltalán eljussanak. Kanadába a fiúk, még a selejtezőket, kell simán venni. Az olimpiai csapat ígéretes játékosokból áll, végre alkalmat kapott a gólzsák Józsa is,, akiben nem csalódtak az edzómérkőzésen. Titkos esélyesek lesznek bizonyára Kanadában Is sportlövőink, akik csendesen, de annál nagyobb szórga- lomrnal készülnek. Neveket talán fölösleges említenünk; végeredményben nem azon múlik, ki nyert a bajnokságot. Az ország úgy is örül az aranyéremnek. Érdekes, hogy a csehszlovák sport ez évi nagy sikereit nem az olimpiai számokban értet el. (Kivéve Md- chát.j A . világ legjobbjai lettek Ismét a ierepmgtorke- rékpárosok. Dehát ebben a sportágban nincs olimpia. Kitűnően szerepeltek az asztalitenlszezóink, de pingpongban sincs olimpiai versengés. Kérdéses, hogy a vadepezősOK, azaz a vadvizek kajakosai és kenusai ismét kapnak-e olimpiai szereplési jogot. Minden jel arra mutat, hogy nem, Pedig ki' lehetett volna Montrealban küszöbölni a müncheni csorbát! Egészen bizonyos, hogy jövőre Ismét több szó esik a közelgő olimpiai játékokról. Jövőre már a szurkolók is felteszik az olimpiai szemüveget és megpróbálják latolgatni, kt mit hozhat haza Montrealból. , Egy esztendő alatt új tehetségek bukkanhatnak fel, új arcok léphetnek elő az ismeretlenség homályából. Befejezésül hadd emlékezzem vissza Hargiíay András kitűnő edzőjére Szécsy Tamásra. A világhírű szakember ezt mondta: „Van Kassán is néhány jó úszőedzö. Az egyik — Laszkovszky Sándor — Budapesten végzett. Ismerem, tehetséges és szenvedélyes szakember. 0 is képes lenne akár egészen nagy dolgokat- ts művelni, líehát lehetőséget, teret kell adni! Amikor Budapesten járt 'égy csehszlovák sportküldöttség, ' a veietőjüknek megemlítettem Laszkovszky nevét. Nem hallott még a fiátal edzőről, de. bejegyezte, a nevét a füzetébe. Remélem, nem feledkezik meg róla.“ Reméljük ml Is: Mert szeretnénk, ha Montrealból boldogabban térnének haza versenyzőink, mint Münchenből!
