Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-10 / 50. szám

9 %

U|

Indjárt a megszállás kezdetén elvették apámtól a buStehradl halasw- vat. — Hát tenyészthet egy zsidó pontyokat? — beszélt a lelkét« a polgármester A buátéhradi alsó halastó ugyanis már régen apa szerelme volt Beleszeretett, mint a lányokba (mert a lányokat is szerette néhanapján, de ezt csak mellékesen jegyzem meg.) Ez a halastó közben nem volt óm olyan gyönyörűséges, mint a dél-csehországi halastavak, ahol pára hömpölyög, nád hajladozik, és sirályok klabálnaik, hanem csak amolyan meglehetős halastó volt a város közepén, amelyet egyik oldalról a sörgyár, a másikról nyárfák, különben pedig házak és házikók vettek körül. Apa már gyermekkorá- l)an teknővel Járta ezt a halastavat, de az ő apja, nagyapja sőt még a dédapja Is tek- növel közlekedett rajta, így aztán öt magát a halastóhoz az ősöknek valamiféle láncolata Is fűzte (ktVztünik legyen mondva, azért is, hogy ebben a halastóban gyorsan nőttek a Jóízű pontyok, nem voltak Iszapszagűaík, s így a híres Elektroliix cég hűtöszeknény- ben és porszívóban utazó ügynölke a fizetése mellé még Jó pénzt kereshetett velük.)

Apa békeidőben sétált a halastó mentén, és papírzacskóból, amelybe zsemle volt, úgy etette a pontyait, akár a tyükokat;

— Nesztek, gyerekek. Egyetek. Egyetek.

A pontyok odaüsztak, kitátották pofácskájukat, bekapták a zsemledarabkáJcat, és hussi egy kecses mozdulattal újra eltűntek a víz alatt. Kiegészítésképpen, abból a közeli sörgyárból malátával ts etette őket, és a potykák olyan göimbölydedek voltak, a- kár a bukta. Egyszóval nőttek, mint a kender. Ajwlkor a németek bejöttek, mint any- nyi más mindent, őt Is foglyul ejtették. A németeknek különben nemigen volt mit el- vlnnlük tőlünk, mert apu okos ember volt, és már Jóval a háború kitörése előtt mondogatta, bogy a ml családunkban mindent feleszünk, telíszunk, felélvezünk (anyu néha a szemére vetette, hogy leginkább ö az, akt felélvezi). Azért nem egészen így volt. Elmlőkszem olyan Időkre Is, amikor elég sok pénzt keresett, és amit csak tudott, mtndent megadott imkUnk. Az éléskamrában gyönyörű hosszú farkú, pompás fácánok függtek és sonka, amelyből mindenki annyit vágott le magának, amennyit akart. Voltak azonban olyan Idők Is, amikor végrehajtók Jártak hozzánk bútort foglalni, mi meg ott álltunk vlgyózzban. Ml, hárman fiútestvérek még egy alkalommal álltunk vlgyázzban, 'ha a rádióban felhangzott a himnusz, a Kde domov müj. Egyszer a himnusz akkor csendült fel, amikor mi már feküdtünk, gyorsan felugrottunk, s ott álltunk az ágyunkon kis hálölngilnkben, és, apánk büszkén mutogatott bennünket a vendégeknek, hogy milyen hazaflasan vagyunk nevelve.

Apukám általában szerette ezt a földet, talán sokkal Inkább szerette, mint anyukánk, aki keresztény asszony lévén; az ő számára valahogy magától értetődő volt, hogy van hazája, ellenben apám az elődei révén száz éven át kereste, míg megtalálta. Így hát a háború előtt keresett utolsó nagy pénzeken, ahelyett, hogy élelmet tartalékolt volna, vásárolt egy eredeti gyönyörű cseh meltezobrof. Ez volt az összes vagyonunk a németek bejövetelekor. A háború kezdetén a becsomagolt mellszoborral! és a bútorokkal Prágából leköltöztünik Buätö- hradra, ahol apának a szülőháza és az e- gyetlen saját halastava volt.

Amikor a polgármester úr a fülünk hallatára bejelentette neki: —' A halastavát lefoglaljuk — nem esett kétségbe, nem lógatta az orrát, csupán annyit vetett oda:

— Bár fulladnának meg a pontyaim szálkájában.

A polgármester úr klmeresztette a szemét, de különben nem tett sem.mlt, nem a- ■ karta, hogy apánk a leMcén száradjon.

Apa aztán a bátyáimmal együtt a klad- nói táróban dolgozott. Biciklin járt, kerékpárja egész úton nylkorgott, olyan különös dalt dalolva neki, amelyet érteni ugyan nem lehetett, mégis valóban nagyon különös volt. Lehet, hogy volt abban a dalban valami az ember megaláztatásáról, de a Iá zadásról is, s meglehet, hogy a bicikli azi dalolta csak, ami apa lelkében végbement.

Ezután egyik csapás a másik után érte.

Tudtuk, hogy továbbra Is Jár a halastavához, a poíykál után. És annak ellenére, hogy alig volt kenyerü.nk, mégis állandóan etette őket. Talán azt remélte, hogy a háború alatt senki se halássza ki őket, s így a pontyok boldog véget érnek. Kijárt a tó hoz éjjel-nappal, egyszerűen a megszállottja volt

Egyszer, araikor a nyárfák között a töltésre ért, szinte megdermedt. Az Iszapos parton négy férfi állt agyon tisztított zöld egyenruhában, kezükben horgászbotokkal. És apa, mint akit inegbűvöltek, csak ment, ment feléjük, mintha számon akarná tőlük kérni, hogy mit'merészelnek az ö halastavában. Amikor az első karcsú, lovaglócsiz- raás feléje fordult, az SS-ek halálfeje« jelvényét és egy nevető arcot pillantott meg.

— Mit akarsz Itt, te zsidó? Nincs étvágyad egy kis pontyra?

Apa hallgatott, és a halálfejes ráparancsolt:

— Gyere érte.

A tiszt a dézsából kivett egy pontyot, és maga meg apa közé dobta az iszapba, ahol a ponty a hálóba süllvedt. Mind a négy ha- lálfejes felröhögött. Majd az egyik abbahagyta a röhögést és felordílott.

— Takarodj Innen, zsidói

Apám megfordult, és ugyanolyan egyenesen, mint mindig, elment. Nem félt soha senkitől, és a németek se tanították még földön csúszni.

A megszállás mindenütt nehéz volt, de BuStéhiradban talán egy kicsivel még nehezebb. Lldlce pusztulása az egész világot megdöbbentette, de BuStéhrad, apám,, a- nyám, testvéreim, én, ml láttuk Lldícét lángolni, ml a dombon át hallottuk Lldlcét jajgatni. Éln Pfihodával Jártam iskolába, és a helye a padban egyszerre rettenetesen üres tett. Ml ugyanis oda Jártunk futballozni, apának barátai voltak ott, hozzánk rontottak be a németek feltűzött szuronnyal házkutatásra. Anyunak, ez aprócska, szőke hajú asszonynak, a Hdlcel földekre keltett Járta dolgozni, és gyakran tért haza kisírt szemekkel, mert a sírokon a megöltek véréből hatalmas, sűrű fű nőtt. Mi Lldlce pusztulását sohase felejthetjük el, mert hete ette magát a szlnvünkbe, mint a kullancs a bőrbe, amelynek a rágószerve és a . lábacskái helyén fekete horogkeresat' van.

— Bezzeg maguk henyélnek.

Az úr pedig:

— Minek néz maga bonnünttcet?

Apa szemügyre vette őket, egyiküknek nagyon zsldós formája volt, így hát azt mondta:

— Magúik úgy néznek ki, mint egy egész zsidó hitközség együttvéve.

Az az úr viszont úgy döntött, hogy ebből ennyi elég, előhúzta a Jelvényét, és azt mondta: — Geheime Staatspolizei.

— Szóval a Gestapo — gondolta apa, hangosan viszont azt mondta:

— Na, Kaiser, ezt elintézted.

A gestapósoknak ez valahogy megtetszett, mert egyikük egy bajuszos, azt mondta:

— Maga nyilván nem beszar! ember, hát akkor jöjjön és mutassa meg nekünk azokat az eldugott puskákat és golyószórókat.

Aztán átkutatták a lakásuokat pincétől a padlásig. A szobában meglepetten álltak meg, zsidó háztartásban sztaniollal .teteag- gatott karácsonyfát pillantottak meg, s az a bajuszos egy picit meg rá Is mosolygott

Apát ez akkor nagyon letörte, akkor már az az átkozott százéves szomo-rúság ült a szemében.

Nem Járt többé a halastóhoz se, már nem hitt benne, hogy a sok ponty egyszer még újra az övé lesz.

Ekkor netteneíes csapás ért bennünket. A fivéreimnek koncentrációs táborba kellett menniük. Hárman maradtunk, és Időnként a rendkívüli terezínl igazolványokra húszkliés csomagokat küldtünk nekik. Apa d pénzt hajszolta a csomagokra, én meg a parasztokat Jártam élelemért BuStéhradban meg a falvakon. Én nem szúrtam szemet, gywigének, véznának l$tszottam, hiszen még csak tlaenkét éves voltam, hát észre sem vett senki. Akadtak nagyszerű emberek, mint Bupgerék vagy Bláha, a pék, de voltak többen is. Télen kis batyuval a hátamon j faluról falura Jártam, dörömböltem a nagy kapukon, fáztam, az egyik gazdaságban két órát várakoztam az udvaron, míg a gazdaasszony hozott egy kis zacskó lisztet. Sohasem hoztam belőle eleget, de anyu mindig megdicsért, megsimogatta a fejemet és azt mondta: — Te kis kereskedőm. — Számomra pedig az volt a legnagyobb öröm, ha valahol sikerült nekik kí- könyörőgnöm egy cigarettát. Ültek apával egymással szemben, s egymásnak adogatták, pöfékeltek és arról beszéltek, hogyan is lesz majd, ha a háború véget ér.

Apát közvetlenül karácsony előtt hívták be a koncentrációs táborba.

Akkor már elég rosszul ment a sorsunk, s anyu siránkozott, hogy senunit se tud csomagolni neki az útra.

Apa két nappal elutazása előtt a havat lapátolta a ház előtt. Valami adóval tartoztunk hltközösségnek, s a hitközösségtöl vártunk látogatót. A ház élőit megállt egy autó, s három civil úr kászálódott ki belőle, s az első mindjárt rá Is kezdte:

— Lássatok csodát, a zsidó dolgozik.

Erre apa:

anyura. Aztán felmásztak a padlásra, és egészen a sarokban felszedték a bebugyolált csomagot, s a csomagban azt a mellszobrot.

Többé nem tréfáltak apával, s az a bajuszos se nevetett többi anyura. Apának magának keltett a szobrot a magasból ledobnia a lebetonozott kis udvarra, s aztán még fejszével darabról darabra szétverni. Elmentek, és anyu, akinek már voltak Ilyen tapasztalatai, kijelentette, hogy akadnak még rendes németek. De apa csak köpött egyet. Másnap megtudtuk, hogy azok a rendes németek aznap, amikor nálunk Jártak, a környékünkön két zsidó családot Irtottak ki.

Aztán Idő előtt megtartottuk a karácsonyestét. Apánknak reggel keltett elutaz- mia. A tácskán lobogtak a gyertyák, a szta- nlol ezüstösen lángolt, s a szobában erdei Illat terjengett. Apa tudjlsten honnan, szerzett nekem egy ör^g cipót korcsolyával. Régi kívánsága volt, hogy híres Jégkoron- gozó váljon belőlem. Én viszont az Iskolában a gyerekektől szereztem neki két csomag cigarettát az útra, a koncentrációs táborba. Anyu és apu jókedvet színleltek, még dudorásztak Is, de bizonyára mindezt csak az én kedvemért tették, hogy szép emlékeim maradjanak erről az estéről. Nagyon nyomorultul érezhették magukat, hiszen ez az este életüknek akár az utölsó közös estéje Is lehetett.

Éjszaka valaki megrázott a sötétben:

— Kelj fel, pajtás, kelj, fedi

Apa rázott, néha ugyanis pajtásnak szólított. Nem akarózott kibújni az ágyból, mert a szobában rettenetesen hideg volt. A fogam vacogott, egész testemben reszkettem, Felöltöztem, a szomszéd helyiségben anyu állt, rám adta a télikabátot és a fejembe nyomta a sapkát. Valami készül, de nekem fogalmam se volt róla, hogy ml. A- nyu azt mondta:

— Apád kint vár aiZ udvaron.

Lementem a lépcsőn. Apa ott állt a kezében fejszét és egy csomó zsákot szorongatott. Intett. Mögötte haladtam a fagyott hóban. A hó rlpl-rt>pp, ropogott a lábunk a- latt. Apám nem szólt egy szót se, de a halastónak vette az újtát. A nyárfák mögött feltűnt a halastó, olyan volt mint a mesében, az egész befagyott, s fölötte ragyogott a hold. Mindenütt csend honölt, nagy-nagy csend.

Apa elkezdte a Jeget kopogtatni. Egy darabon bement a halastóba, a Jég úgy zengett a fejszéje alatt, mint a templomban az orgona. Aztán hozzám fordult.

—- A pontyok fulladoznak. Nem vágtak nekik sehol léket.

Szétvetette a lábát és Jégre sújtott. Akkorát dördült az éjszakában, hogy belere- megtera. Azt mondta:

— Itt csináljuk meg!

Alit és vágta a Jeget. A szétfröcsenő Jég- radabkák bepiszkították a ruháját és az arcát. Kivágott egy négyzet alakú Jégdaira- bot és kiemelte a vízből. Hozzám fordult:

— Várnunk kell egy kloslt, pajtás. Néhány perc múlva ideúsznak.

Mind a megbabonázott bámultam az átlátszó vízbe, amelyben a tó fenekének minden mélyedése és minden köve látszott. A víz remegett, a levegő éltető buboirékal törtek át rajta, a víznek az a kis négyszöge úgy hatott, mintha a vándor pontyok kicsi kutacskája volna.

Apa értette a dolgát. Abban a kristálytiszta vízben hirtelen sötét, ovális alakú árny jelent meg, és elúszott alattunk. Majd visszatért. Ponty volt. De micsoda ponty. Kidugta kerek szájacskáját, és a víz fölött kapkodta a levegőt. Ebben a pillanatban odaűszott a másik. Ügy viselkedtek, mtot a részegek, egyáltalán nem zavarta őket, hogy ott állunk, ^s bámulunk rájuk. Néhány másodperc alatt megtelt veflüik a víz és egyre csak Jöttek, Jöttek. Apát akkor valami mély, előttem Ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Letérdelt a Jégre, feltűrte a kabátja ujját, és elkezdte simogatni a halak fejét, hátát, dédelgette őket, s közben dünnyögött.

— Potykáim. Kedves potykálm.

Játszadozott velük, ők meg odaúsztak a

kezéhez, mintha a gyermeket volnának. A holdvilág fényénél aranyosan és ezüstösen csillogtak, ragyogtak, mint a szentek, so'ha később hasonló pontyokat nem láttam. Forgatta őket a kezében, felemelte majd teengedte őket, és közben mormogott valaimlt.

Aztán felállt, a hold egyenesen az arcába világított, s az arcén végtelen nyugalom áradt el. A zsákokhoz ment és elővette a közéjük rejtett kiemelő hálőt. Fogta az egyik zsákot, odalépett a lyukhoz, és kiemelte az első halat. Most értettem csak meg a dolgot, és jókora félelem szakadt rám. Megrántottam a kabátja ujját.

— Apa menjünk Innen. Ha megfognak bennünket, megölnek.

Szórakozott tekintetet vetett rám, és ma már tudom, hogy akkor ugyancsak mindegy tett voilna neki, ha meg Is fogják, és ott helyben agyoinverlk. Nem mehetett úgy el, hogy a pontyait a németeknek hagyja.

Már nem babusgatta a pontyokat. Rakta a zsákokba, s hordtuk őket haza. Otthon aztán anyu szétrakta őket az edényekbe. A lakásunk a padlástél a pincéig megtelt vízzel. A pontyok ott úszkáltak a vödrökben a kádakban, a hordókban, s az Istállóban, a lovak régi vályújában.

Reggel felé, amikor a hold fénye elhalványodott, s a hideg egyre keményebbre fordult, már csontig össze voltunk fagyva, ahogy a hátunkon a nedves zsákokat cipeltünk, és anyunak úgy keltett levakarni rólunk a Jeget. A halastó azonban már ü- res volt, a pontyok a gazdájukhoz költöztek, apa tulajdonképpen a saját |?ontyJait lopta el.

Reggel apát elkísértük a Prágába Induló autóbuszhoz. Kis bőröndöcskét vitt a kezében. Először láttam lehorgasztott fővel, az én szentemben azonban óriásit nőtt azon az éjszakán.

Anyuval még aznap megkezdtünik a ke- resk^öknél és parasztoknál a pontyok en- nivaléra váltását. A pontyok karácsony e- lőtt, még a tegkonokabb erődök kapuját és ajtaját Is megnyitották előttem. Amint a táskámban a nagy gömbölyű potykákat megmutattam, a gazdaasszonyok ujjongtak, s a kis hideg szobácskám egyre inkább megtelt zsírral, füstölt hússal, liszttel, fehér cípőkkal, cukorral, s cigarettacsomagokkal. Sőt néhányszor asztalhoz is ültettek, tejeskávéval és karácsnyi fonott kaláccsal kínáltak. Nem kellett már a kapuban, várakoznom, hanem úgy fogadtak, mint a királyt, akinek a pointyok utat nyitottak a világba. Egyszóval ez volt az én leggazdagabb háborús karácsonyom.

A következő évben aztán eljöttek azt az alsó buStéhradl halstavat hálókkal teha lászni. A halászok között hemzsegtek a Wehrmacht-egyenruhások, a pontyokat lefoglalta a német haderő.

Ott álltam én Is a fiúk között a töltésen, és vártam, hogy mi fog történni.

Az elején nagy volt az ünneplés, a töltésen rezesbanda Játszott, és minden sokat ígérőnek mutatkozott. Csakhogy a halastóban semmit sem találtak, és ennek nem tudta senki az okát adni. Én akkor arra gondoltam, hogy ez a rezesbanda tulajdonképpen már csak az én apám tiszteletére Játszik, aki a Dávld-cslllaggal a kabátján megelőzte a nemeteket.

TÖTH ELEMÉR FORDÍTÁSA