Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-16 / 29. szám

4 Új ifjiiság A Calovöl (Nagymegyerl Nagy- hizlalda mellett működd SZISZ- alapszervezet tagjai szabadsá­guk nagyrészét a Szovjetuniéban töl­tötték. Először az Ukrán SZSZK fővárosá­nak, Kíjevnek a vendégel voltunk. A történelmi nevezetességű város a Dnyeper — vagy ahogy a kijeviek mondják Dnylpro — két partján te­rül el. Kljev, amelyet ezer évvel ez­előtt alapítottak, Ukrajna politikai, gazdasági. Ipari, tudományos és kul­turális központja. Kijev a parkok városa. Talán Itt található a világ legtöbb gesztenye- fája, mely a város címerében is meglelhető. A Vlagyimir-hegyröl cso­dálatos, szemet gyönyörködtető a ki­látás a városra. Az Örök dicsőség emlékművénél — mint nálunk a Slavín — ml Is el­helyeztük a hála és kegyelet virá­gait. A kijevieknél már hagyomány- nyá vált, hogy az újdonsült házaspár virágot helyez el a mécsesnél. Ott- jártunkkor épp szemtanúi lehettünk a megható aktusnak. A Szófia (Bölcsesség)-székesegyház és a Lavra hagymakupolás tornyai már messziről felkeltették a figyel­münket, hirdetve letűnt idők remek­műveit. i.. m IVJITÜMOBAN. ,1 lARTll M... ■; Kl)«vben. egv kiállításon megis­merkedtünk Ukrajna ipari és mező- gazdasági termelésével. Megtudtuk, hogy az ukrán ipari termelésnek 150 ágazata van, s ezek közül az első helyen a bányaipar áll. 1971-ben 209 millió tonna szenet bányásztak a köztársaság területén. A gépipar Itt a fiatal Ipari ágazatok közé tarto­zik. A könnyűipar, főleg a textil-, a konfekció-, a cipő- és bőrfeldolgo­zásra szorítkozik. A mezőgazdaság­ban a tőágazat a növénytermesztés. Utunk következő állomása a szov­jet Riviérán Szocsl volt. Itt a festői környezetben elterülő nemzetközi If­júsági tábornak, a Szputnyiknak a lakói voltunk. Tiszteletünkre felvon­ták a csehszlovák állami lobogót, a szovjet, német és lengyel lobogók mellé. A tenger látványa feledhetetlen él­ményt jelentett. Az ott-tartózkodók négerbarna teste láttán kissé Irigy­kedtünk, de a napocs'ka, mintha csak kárpótolni akart volna; hamarosan minket Is lebarnftott. A tábornak ál- [ landó adminisztrációs személyzete van, melyet a Szputnyik, a Szovjet Ifjúsági Utazási Iroda Irányít. A szovjet emberek előzékenységét, barátságosságát mindjárt az első na­pokban tapasztaltuk. Esténként beat­zenekar szórakoztatott bennünket.-Az Ifjúsági táborban nagy sport­pályák állnak a sportolni vágyó fia­talok rendelkezésére. .A táborban nemzetközi részvétellel megrendezés­re kerülnek a „Kis olimpiai játékok“ I A táborban nagyon szép park van, tele magnólia- és pálmafákkal. Ügy éreztük magunkat, mint egy nagy j botanikus kertben. I Nagyon Jó rendezökészségröl tett tanúbizonyságot a tábor Irányító sze­mélyzete, miikor megrendezte a Nep- tun-ünnepséget. A tenger Istene (Neptun] a kora délelőtti órákban végig látogatta a strandolókat. Ör­dögei, már megérkezése előtt Ijeszt­gettek bennünket. Akit sikerült el- I fogniuk, az akarva-akaraüan a Fc­■ j kete-tenger habjai közt találta ma- * gát. Neptun előtt a táborban tartóz­kodó csoportok vezetői hódoltak. Ve­I zetőnk jó Időt kért, s valóban Ott- tartózkodásunk Ideje alatt a nap je­lesre vizsgázott. A kirándulás sikeres megszervezé- I se a Banská Bystrloa-t Ifjúsági Uta­zási Iroda érdeme. Csoportunk na­gyon jól érezte magát. Ha alkalmatok adódik, látogassatok el ezekre a gyönyörű helyekre. A jó pihenés mellett egy életre szóló em­lékekkel tértek haza. KOSA GABRIELLA LÄTOGATÖBAN SKtCOV PARTIZÄNFALUBAN Jóformán még csak járni tanultam, ami­kor a háború kegyetlen vérzivatara végig­söpört hazánkon, így — akárcsak az egész ifjú nemzedék — a harminc és egynéhány évvel ezelőtt lezajlott eseményeket csupán hallásból, könyvekből és filmdokumentu­mokból ismerem. Annál jobban izgatta a képzeletem azoknak a hősöknek a sorsa, a- kik fegyverrel a kezükben harcoltak, eset­leg az életüket áldozták a szabadságunkért. -A Szlovák Nemzeti Felkelés is olybá tűnt nekem, mint egy üstökös, amely felragyog, hogy bevilágítsa az égboltot, de fényességé­ben is titokzatos marad. Ezt a titkot pró­báltam kezdettől fogva kibogozni. Eleinte kamaszos kalandvágyból érdekelt a retten- hetetlen partizánok tevékenysége, később őszinte csodálattal párosuló hálaérzettel ke­restem minden alkalmat, hogy újabb moz­zanatokat ismerhessek meg a szlovák nép (s a vele harcoló más nemzetek) történel­mének legdicsöbb fejezetéből. Legutóbb a Szlovák Szocialista Köztársa­ság Belügyminisztériumának körutazásán jártam be a felkelés emlékezetes helyeit, beszéltem nevezetes személyiségekkel, köz­vetlen részvevőivel, többek között a forra­dalmi nemzeti bizottságok tagjaival, a nép­hatalom gyakorlóival a felszabadult terüle­teken. Ezeknek a találkozásoknak és be­szélgetéseknek az élményeit szeretném a legközelebbi hetekben tovább adni, elsősor­ban a mai nemzedéknek — okulásul és buz­dításul, mivelhogy a felkelés örökéből ma is meríthetünk hősiességet, kitartást, bá­torságot és elszántságot. örökre eltörli a föld színéről. A fasiszták meg Is valósították szán­dékukat, de örökre mégsem tűnt el, ennek bizonysága, hogy ma szebb, takarosabb, mint bármikor. Igaz — bár saját szemmel láttam a füstölgő romokról készült fel­vételeket a forradalmi hagyomá­nyok emlékszobájában, a saját fü­lemmel hallottam a szemtanúk be­számolóját a borzalmas esemé- nyeRröl, még így is nehezen kép­zelem el, hogy 1945 tavaszán a csinos falu helyén füstölgő romok voltak. A tények azonban kegyetlenül meggyőzően beszélnek. Sk^covon már 1932-ben megala­kult a kommunista párt alapszer­vezete. Érdekességként emlegetik, hogy a hatóságok megtévesztésé- I« az alapítólevelet körben írták alá. Így a beavatatlanok közül senki sem tudta, kt a szervezet vezetője, vezetősége, mivel a kör nek nincs teteje, és nincs alja. Bárhonnan nézzük, mindig csak kör marad. Hogy ml mindenre meg nein tanította a hatóságok üldözése a munkásmozgalom har­cosait?! A világháború kitörése után már 1941-ben működésbe lépett a köz­ségben a párt Illegális sejtje. Röpiratok terjesztésével, a német fasizmust és a hazai kiszolgáló­ikat kigúnyoló és leleplező felira­tok festésével foglalkoztak. 1944 nyarán már a fegyveres felkelés előkészítésén fáradoztak. Az Ille­gális sejt alkotta magvát a ké­sőbbi forradalmi nemzeti bizott­ságnak, amelynek tagjai voltak többek között Anton Cérnák, An­ton Matejov és Rudolf Matejov, elnöke pedig Jozef Bernát lett. Jozef Bernát, a Zlaté Moravce-1 Calex gyár mérnöke így emléke­zik vissza azokra az időkre. — A magunkfajta kezdettől Sk^coui utcarészlet. Az alkalmi látogatónak eszébe sem jutna, hogy ezen a helyen harminc évvel ezelőtt üszkös romok álltak. U tunk első állomása Sk^cov. Közepes nagyságú község 350 házzal és 1370 lakossal a Tribeö hegység északnyugati lej­tőjén. Hajdanában favágók és szénégetők lakták. Az embert sor­vasztó nehéz munka emlékeként néhány mészégető kemence máig fennmaradt a falu északi végén. Kiváltságos esetben még ma Is begyújtják egyik-másik kemencét, hogy meszel égessenek valakinek a híres sk^covl mészből, amelyet messze földre szállítottak egykor. Ez azonban valóban ünnepszámba megy, és a lakosság ma már más­sal, hasznosabb dolgokkal foglal­kozik, és főleg könnyebben kere­si meg kenyerét, mint mészégető elődei. Majdnem harminc évvel ezelőtt aligha hitte valaki, hogy a falu feltámad még egyszer. A megszálló német hadvezetö- ség úgy döntött, hogy Sk^covot fogva gyűlölte a fasizmust. Ml, kommunisták pedig igyekeztünk meggyőzni az embereket arról, hogy nem elég csak gyűlölni, ha­nem tenni Is kell valamit ellene. Néhány falubeli férfi már jóval a felkelés kitörése előtt a hegyek­be szökött, és a Felsö-Nyltra mel­lékén tevékenykedő partizánok oldalán harcolt. A felkelés kitö­résének bejelentése után nyom­ban megalakítottuk a forradalmi nemzeti bizottságot, átvettük a községi pecsétet, lefoglaltuk a hi­vatalos iratokat. Gyakorlatilag át­vettük a hatalmat, és megkezdtük az előkészületeket a fegyveres harcra Küpóra jött, hogy a falun hajtott éppen keresztül a trenCÍ- ni helyőrség tehergépkocsija, meg­rakva fegyverrel és lőszerrel. Le­állítottuk a gépkocsit és a fegy­vereket szétosztottuk. Így alakult meg Skfcovon az első partlzén- osztag, amelynek a parancsnoka Rudolf Matejov lett. Rudolf Matejov ráncokkal borí­tott arcéból könnyű megítélni, hogy sok megpróbáltatáson ment keresztül. Dehát kell annál na­gyobb megpróbáltatás, mint ami­kor egy ember életében kétszer is kénytelen hajlékot építeni, közben megjárja a náci koncent­rációs táborok poklát. — Az első köztársaság Idején a csehszlovák hadseregben őrmes­teri rangig vittem, ezért válasz­tottak meg az osztag parancsno­kának — emlékezik vissza. — Negyvenen voltunk, majd amikor a felkelés Banská Bystrlca-i ve­zetősége általános mozgósítást rendelt el, közel kétszáz ember állt fegyverbe. Én Jozef Bernát- tal motorkerékpárra ültem, hogy felvegyük a kapcsolatot a Veiké Uhercén székelő felsőnyltrai par- Uzándandárral, amelynek a pa­rancsnoka Albin Grznár volt. Út­közben baleset ért bennünket, kórházba kerültem. Felépülésem után a Ján Nálepka-partlzáncsa- pathoz kerültem, Anton Sagát pa­rancsnok keze alá. A sors azonban kegyetlenül bánt Rudolf Matejowal. Néhány hét múlva Kremnica közelében foglyul ejtették és ausztriai gyűj­tötáborba hurcolták. ahonnan csak a felszabadulás után tért ha­za. Közben Sk^covon egymást érték a drámai események. Az otthon maradott épkézláb férfiak, akik egytől-egylg felcsaptak partizán­nak, eltorlaszolták a faluba veze­tő utakat. Az asszonyok az után­pótlást fedezték. Sk^cov a he­gyekbe szorult partlzánraozgalom valóságos erődítménye volt. Már- raár úgy látszott, hogy baj nél­kül elérkezik a szabadság napja. A németek azonban dúltak-fúltak, bosszút forraltak. S bekövetkezett 1945. március 16, a falu történe­tének legsötétebb, legszomorúbb napja. .A szemtanú, TomáS Mate­jov, így írja le az eseményeket. — Március 15-én erős német egységek zárták körül a közsé­get. Betörtek a házak közé, a ma­radék férfilakosságot összegyűj­tötték és bezárták a kocsmába. Mivel azonban a falu elfoglalása közben egyetlen német katona sem esett el, elálltak szándékuk­tól, hogy kivégezzék őket. Más­nap azonban visszatértek, kiterel­ték a lakosságot a határba, és felgyújtották a házakat. A két- százharmlnckét házból csak hat maradt meg. Borzalom volt végig­nézni az egész műveletet. Amíg az említett eseményeket ecseteli — a közben a hnb épü­letében berendezett emlékszobát szemléljük — bizony neki és a forradalmi nemzeti bizottság meg­nevezett tagjainak Is könny szö­kik a szemébe. Az emlékszoba egyébként há­rom szerves részre oszlik. Az el­sőben a régmúlt időket tüntetik tel. amelyekről az első Írásbeli feljegyzés 1468-ból származik. A- mikor még kemény munkával, fa­ragással, mészégetéssel keresték a kenyeret. A többi része sem vi­gasztalóbb. Ezt azonban szemta­núk elég kézzelfo.ghatóan leírták. Annál örvendetesebb a legújabb körkép, és jozef jenis a hnb el­Kegyelettel őrzik Skpcovon a partizánok emlékét. A virágok so­ha nem hervadnak el az emlék­mű előtt. nöke büszkén vezeti végig rajta a látogatókat. Az egész társadalom hathatós támogatásával rövid Idó alatt fel­építették a porrá égett falut. Víz­vezetéket, kultúrházat, Iskolát, bevásárlő központot, az egész fa­luban pormentes műutat építet­tek, bevezették a villanyt. Büsz­kén közli, hogy a faluban 42 sze­mélyautó. 200 motorkerékpár, 237 televízor, 231 hűtőszekrény, 500 rádiókészülék, 227 mosógép és 30 villanytűzhely szolgálja a lakos­ság kényelmét. S hogy Is felejthetnék el azo­kat, akiknek legtöbbet köszönhe­tünk. A. P. Szviatogorov. fedőne­vén Zorlcs, N. Sz. Lavrik, fedőné­vén Putyliov partizánparancsno­kok emlékét, akik szinte minden­napos vendégek voltak a faluban. És azokat a szovjet katonákat, a- kik március 30-án meghozták a várva várt szabadságot. Ott függnek a képeik az emlék­szoba főhelyén. Oda Illenek azonban Sk^cov mai hőseinek a képei is. Akik a romok helyén virágzó községet é- pítettek, mert hősök ók ts. elvég­re hősök ma Is születnek — min­den más szemlélettel ellentétben, a munkában, a tudományban, a művészetben, a sportban — min­denütt. PAI.AGM LAIOS, A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents