Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-16 / 29. szám

5 A hatvanas évek elején kettős öröm érte Dunaj- ská Streda (Dunaszerda- hely) lakosságát. Az egyik az a htr, hogy múzeumot kap a fejlődő város. Á másik hif mág örömtelibb; a sárga kastély­ban rendeálk be ezt a múzeu­mot. Az első Őröm könnyen meg­érthető. A falvakban sem rit­ka ma a történeithi szoba — panaszolták a kultúrát kedve­lők — miért éppen Csallóköz ..fővárosának“ nincsen múzeu ma? A másik öröm még érthe­tőbb talán. Utolsó műemlékük megmentését remélték a hírtől a város polgárai. Hiszen a XVII. századbeli fehér kas­tély helyén ma autók parkol­nak, ettől a sorstól féltették a volt püspöki palotát Is. A sár­ga kastélyt ugyanis Kondé püs­pök építtette Mária Terézia 1- dején. Az a Kondé püspök, aki később Martlnkovlcs Ignácot megfosztotta püspöki méltósá­gától. Kár lett Völha, ha az egykori püspöki rezidencia Is a fehér kastély sorsára jut. A hír beteljesedésére évekig kellett várni. Csodát ugyanis még a múzeum igazgatójává kinevezett lelkes gimnáziumi tanár, Marczell Béla sem tu­dott csinálni. össze kellett gyűjteni a mú­zeumi anyagot, kIvUl-belül ta­tarozni kellett a vén barokk épületet, s mindehhez nemcsak pénz, nemcsak áldozatos mun­ka, hosszú Idő Is kellett. Hanem aztán 1972-ben mégis csak beteljesült a szerdahelyi­ek régi álma: megújult köntös­ben, palotába Illő belső ter­mekkel, hivatalosan Is meg­nyílt a Csallóközi Múzeum. Járom a termeket s megha­tódva nézegetem az őst Csal­lóköz elém tárulkozó emlékeit. Igaz, hogy a kiállított tárgyak többnyire néprajzi jellegűek — néprajzi múzeum a létesítmény megjelölése Is —, de talán ép­pen ez Idézi fel az ember lel­kében a régmúlt hangulatát. Mintha valami ősi templomban járnék, olyan áthltattal sétálok végig a szabadkéményes, bú- boskemencés egykori csallókö­zi konyhán. A kopott terítős, szúetteágyas paraszti szobában szinte magam előtt látom az unokáját altató bőszoknyás nagyanyőt. A martosl szobában bolekáprázik a szemem a fala­kat borító színes tányérokba, 8 csodálatosan szép kézimun­kákba, a művészi faragású té­kába és egyéb szépségekbe. U- gyanilyen érdeklődéssel szem­lélem az egykori aranymosók szerszámait, a rokkákat, a gu­l A SARCA KASItlVBAK zsalyokat, a csallóközi külön­legességnek számító otromba kendertörőt és a táj egykor ki­semmizett parasztjainak egyéb eszközeit. Találunk azonban politikai mondanlvalójú kiállítási tár­gyakat Is. Három helyiségben munkásmozgalmi dokumentu­mok mesélnek a múltról. A csallóközi sztrájkokról és az egykori csallóközi munkanél­küliségről láthatunk írásos és fényképes emlékeket, s a párt régi harcosairól vallanak a tu­catnyi dokumentumok. S ami szintén dicséretre méltó, olyan esztétikus és ragyogóan tiszta környezetben nézegethetjük vé­gig a termek érdekességeit, hogy még pillanatokra sem é­Csallóközt konyha rezzük az annyira tipikus mú­zeumi légkört. A kiállítási tárgyak megtekintése után a múzeum dolgozóit, Marczell Béla Igaz­gatót, Molnár Józsefet, az 1- gazgató „jobb kezét“, Fleis- chhacker Katalint és Andrej- koVIcs Pált faggatom munká­jukról, terveikről, vágyaikról. Válaszaikból egyforma lelkese­dés cseng ki: szeretik a mun­kájukat, boldogok, ha újabb emlékekkel gazdagíthatják bi­rodalmukat. S a látogatottság­gal Is (tavaly 6000 vendégük voltl) elégedettek. Csak... csak... Igen bizony, ennek a fiatal lelkes gárdának is akad azért „csak“-ja. Kicsiny már a sár­ga kastély a rengeteg múzeu­mi tárgy számára, zsúfoltak a pincék, kicsomagolatlanul he­vernek a raktárakban a sok e- setben nagyon is értékes mú­zeumi tárgyak. Vagy új és na­gyobb épületre lenne szüksé­gük, vagy pedig olyan helyi­ségre, ahol egy múzeumrészle­get tudnának berendezni. Az­tán meg ők Is szeretnék a ko- márnói (komáromi j Dunamen- tl Múzeum példáját követni, szívesen rendeznének egy-egy képzőművészeti kiállítást, vagy hasonló kulturális rendezvényt. Örök probléma ez és nehéz, dehát a derék Marczell Béláék- kal együtt mi Is azt reméljük, hogy majd csak megoldják a város és a járás vezetői eze­ket a nehézségeket is. Mert a múzeum olyan hídja a kultú­rának, amely nemcsak a múl­tat, a jövőt is összekapcsolja az ember jelenévell NEUMANN JANOS Most jelent meg a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában, s a napokban kerül a könyvesbol­tok polcaira BABI TIBOR: „A HŰSÉG ARCA“ Című köteie. Bábl Tibor, a csehszlovákiai magyar költészet Ismert képviselője a múlt évben megje­lent Európából Európába rlportkönyve után most sajátos tormában dolgozza fel a dél-szlovákiai munkásmozgalom történetét 1919 novemberétől csaknem napjainkig. Egységes, önéletrajzi motívu­mokkal átszöit cselekménye egy jellegzetes dél- szlováklal táj, a Mátyustöld sorsdöntő történelmi eseményeiből áll össze. A könyv lapjain megeleve­nedik Major Istvánnak és a dél-szlovéklal mun­kásmozgalom több jelentős személyiségének az alakja is. Az ismert szlovákiai ifjúsági író, RUDO MÓRIC A HEGYEK TITKA regényével a Szlovák Nemzeti Felkelés történel­mi napjaink állít emléket. Regényében a Kls- Fátra vidékére viszi el az olvasót, ahol a két főhős, Joio és Gabo rejtélyesnek találják a kö­rülöttük bonyolódó dolgokat. A két fiú és a fel­nőtt szereplők történetében feltárul előttünk a Kls-Fátra csodálatosan szép tája, s egy kis nép harca a német megszállók ellen. A fiatal olvasó részese lesz az izgalmas eseményeknek, a sok vi­szontagságnak, a kitartás és az akaraterő, a szí­vósság és a bátorság győzelmének. BENEDEK ELEK: „A VITÉZ SZABÖLEGÉNY“ címen összegyűjtött híres magyar népmese- fel­dolgozásait nemzedékek adják át egymásnak és gyönyörködnek varázslatos világuk sokféle színé­ben. A magyar népmesék legkedvesebb hősei lép­nek elénk e csodálatos történetekben: sárkányölö kisbojtárok, vitéz szabólegények, a lehetetlent is legyőző legkisebb királyfiak. A róka meg a pa­csirta, Péter és Pál, A királykisasszony cipője, A táncos bárány, A szegény ember meg az ör­dög és más mesékben Benedek Elek irásművé- szetével új életre kelti a népi mesemondók nyel­vi egyszerűségét és tisztaságát, tömör, nagysze­rű kifejezőkészségét. A szép mesekönyvet Szecskó Tamás művészi illusztrációi díszítik. A mai szovjet-orosz irodalom derékhadához tar­tozó író. ‘ JURIJ TRIFONOV „IIOSSZO BŰCSCZAS“ Című, hosszabb-rövldebb müveinek válogatásával mutatkozik be a magyar olvasónak. A sivatagi el­beszélések az egzotikus környezet ellenére sem egzotikumukkal ragadnak meg, hanem annak bon­colgatásával és ábrázolásával, hogyan viselked­nek a különböző jellemű és vérmérsékletű embe­rek a szigorú természeti körülmények között, ki­vált ha egy-egy váratlan és kellemetlen eset — eltévedés a kietlen pusztaságban — még bonyolul­tabbá teszi amúgy is nehéz helyzetüket, munká­jukat. A városi novellák és a kisregény a kö­zéprétegek mai életérzését, látszólag csendes fo­lyású hétköznapjainak olykor konfliktusba torkol­ló eseményeit örökítik meg Igen változatos hang­vételű, mindig jól kimunkált, a tárgyhoz illő stí­lusban, hatásosan, sokszor csattanóval, FAZIL ISZKANDER TILTOTT GYÜMÖLCS »Ibeszéléskötetének egyéni hangú, rendkívül szí­nes, finom humorral átszőtt írásai a gyermekkor varázslatosan szép, ezer csodával teli világát idé­zik, amelyből természetesen nem hiányoznak a felnőttek s a velük kapcsolatos derűs epizódok, mulatságos történetek sem. Elbeszélései egyben pontos művészi képet adnak Abbázia életéről, hét­köznapjairól is. Szereplőt furfangos hegyi pászto­rok, vagy a családias hangulatú kisvárosok néha groteszk figurái, s mindenkori szereplői még a hegyek, melyek Iszkander történeteiben is olyan közel kerülnek az emberekhez, mint Tamási Áron remekivü novelláiban. AlEKSZANDR FAGYEJEV: „TIZENKILENCEN c. regénye az író első, művészileg a legegysége­sebb, legkidolgozottabb müve. Története a pol­gárháború gigászi küzdelmeinek egyik kis epi­zódját eleveníti fel, mégis, történelmileg és mű­vészileg is egyformán érzékeltetni tudja; miért győzhette le a szovjet hatalom a nagy katonai erővel rátörő külső és belső ellenforradalmat. Ebben a regényben nincsenek látványos csataké­pek, romantikus tablók. Az Író figyelmét az em­berekre fordítja, akik a cselekmény folyamán úgy változtatják meg a világot, hogy önmagukat Is átalakítják, erejük végső megfeszítésével ké­pességeik legjavát, személyiségük rejtett tarta­lékait is beleadják ebbe az élethalálharcba. A küzdelem herolzmusa nem egy megnyert csatá­ból, hanem az ő alakjukból sugárzik megkapó, lenyűgöző erővel. A kultúrtevékenység küldetése és helye a SZISZ munkájában A fiatal szocialista nemze­dék nevelésében lantos ténye­ző a kultúrmnnka, éppen e- zért a SZISZ nagy figyelmet szentel e tevékenységnek. Fej­lesztése folyamán figyelembe veszi a fiatalok sajátos érde­keit. A kultúrtevékenységet az állami szervekkel és más tő- megszervezetekkel karöltve folytatja, közben ügyel arra, hogy a kultúrrendezvények a fiatalok széles tömegei szá­mára hozzáférhetőek legyenek, és így minél több fiatal kife­jezésre jnttathassa alkotóké­pességeit. A SZISZ munkájában a kul­túrtevékenység a fiatalok for­málásának hatékony eszköze. Ezt bizonyítják a SZISZ I. kongre.sszusának határozatai is. E tevékenység Irányvonalát a CSKP XIV. kongressznsá- nak, a SZISZ I. kongresszusá­nak határozata, de nem ke­vésbé a CSKP ideoléglal és a fiatal Igeneráció nevelésével foglalkozó plénumái jelölik ki. Nem lebecsülendő a szerepe az egységes ifjúsági szervezet megszilárdításának folyama­tában sem. Ezen keresztül mé­lyül el a SZISZ tekintélye a fiatalok körében, növekszik a kezdeményezés és a felelős­ségtudat a kitűzött feladatok maradéktalan valóra váltásá­ért. Ezek olyan tények, amelye­ket a mindennapi gyakorlat konkrét eredményekkel tá­maszt alá. Éppen ezért szük­séges szem előtt tartani, most amikor tevékenységünk meg­javítása a fő feladatunk. A kultúrtevékenység lő fel- adalai ma: — a SZISZ knlturális-neve- ló hatásának kiterjesztése a fiatalok mind szélesebb réte­geire; elsősorban az alapszer- vezetak tevékenységében kell fokozni a knltúrtevékenysé- get, — ezzel párhuzamosan e- melni kell a kultúrtevékeny­ség ideológiai, művészeti és szervezési színvonalát, mégpe­dig az együttesek, az érdek­körök és az Ifjúsági klubok tevékonysége révén; — felöl kell vizsgálni az eddigi módszereket és ennek alapján olyan rendszert lelál- litanl a knltnrális-nevelő munka szakaszán, amelynek hatékonysága az eddiginél fn- kozottabb lesz, — a célkitűzések elérésének érdekében egybe kell hangol­ni az állami Intézmények és a tömegszervezetek Igyekeze­tét, hogy a fiatalok minél szé­lesebb körben közvetlenül be­kapcsolódjanak a kultúrtevé- kenységbe. További, nem kevésbé lé­nyegtelen követelmény az is, hogy a kultúrmunka szerve­zőit, elsősorban az alapszer­vezetek vezetőségének szint­jén kellőképpen, szakszerűen felkészítsük. Csakis ezen ké­résztől lesznek meg a bizto­sítékai annak, hogy állandóan emelkedni fog a kultúrtevé­kenység színvonala, és így az öntevékenység szerves elvá­laszthatatlan részévé válik. A kultúrtevékenység formái és módszerei:. A kultúrtevékenység for­máit és módszereit mindunta­lan fejleszteni kell, mégpedig úgy, hogy megfeleljenek a fia­talok gondolkodásának, érde­keinek, és ezen keresztül meg- nyerjOk őket a SZISZ-ben va­ló tevékenységnek. Az utóbbi időben sikerült elérni lénye­ges szinvonaljavulást. Ez an­nak a ténynek tudható be, hogy sikeresen kiépítettük a szakemberekből álló tanácsa­dó aktíváinkat. Az I. kongresszuson kitű­zött feladatokból kiindulva és a kongresszus utáni időszak­ban elért eredményeket ele­mezve a kultúrtevékenységet a következő területeken kell hatékonyabbá tenni. I. Kulturális-politikai neve­lő munka Ezen a téren olyan irányba koll hatnunk, hogy a fiatalok széles rétegei megismerkedje­nek a CSKP és szocialista ál­lamunk kultúrpolitikájával, fo­kozottabb mértékben vegye­nek részt társadalmunk knl- túréletének folyamatában, megismerkedjenek a testvéri szocialista országok, elsősor­ban a Szovjetunió knltúréleté- vel és knlturélis értékeivel. Ezen a téren köteleznek ben­nünket népűnk és társadal­munk haladó forradalmi ha­gyományai. Csakis ezekre a hagyományokra építve foj- leszthetjük tovább és öregbít­hetjük társadalmunk knlturá- lis értékelt, államunk knltúrá- ját. Ennek a kultúrának szer­ves részét alkotja a csehek és szlovákok, valamint a ha­zánk területén élő nemzetisé­gek kultúrája — knltúrtevé- kenysége. 2. Iskolán kívüli nevelés Az alapszervezetek és ifjú­sági klubok tevékenységében fokozottabb gondot kell fordí­tani arra, hogy a fiatalok még jobban tudatosítsák az öntevé­keny nevelés lényegét, szük­ségszerűségét. Ennek a tevé­kenységnek szinte nélkülözhe­tetlen helye és küldetése van társadalmi fejlődésünk jelen szakaszában, amikor az egész társadalmi életünk jellemző tényezőjévé vált. Kétségtelen, hogy az általános és műszaki ismeretek fejlődésével — nő- vekedésévol a kulturális is­meretek is bővülnek, és emel­kedik a kultúrtevékenység színvonala. A jövőben sokkal hatékonyabban kell ezen a té­ren odahatni, hogy az együtt­működés az állami létesítmé­nyekkel, mint pl. a népműve­lési otthonok stb. — megja­vuljon, hogy ezek a létesít­mények valóban maradéktala­nul betöltsék azt a szerep­kört, amelyet a társadalom joggal elvár tőlük. 3. Esztétikai nevelés A fiatalok egyéniségének formálásában nem kis jelen­tősége von az esztétikai neve­lésnek is. Az igazat megvall­va ezen a téren sokkal tarto­zunk a fiataloknak. A népmű­velési intézmények ezen a té­ren is sokban elmaradnak a követelmények mögött. Itt szintén lehetetlen szoros e- gyöttműködés nélkül eredmé­nyeket elérni. Számtalan o- lyan falu és üzem van, ahol még a legalapvetőbb követel­mények sincsenek meg. Ennek ellenére tovább kell folytat­nunk, sőt el kell mélyítenünk kultúrtevékenységünknek azt a részét, melyet az alkotómű­vészekkel való közvetlen ta­lálkozások jelentenek. Ajánla­tos volna ezeket a találkozá­sokat a művészet minden ága­zatára kiterjeszteni. Lehetősé­geinkhez mérten hatékonyab­ban kell érvényre juttatni a személyes, de a közvetett kap­csolatok megteremtését is, az eszmecserék folytatását akár kiállítások rendezésével, akár más a fiatalokat érdeklő for­mákban. Csakis Így érhető el, hogy tagjaink és a többi fia­tal érdeklődése a művészet i- ránt fokozódjék, ízlésük kifi­nomuljon, hogy megtanulják megérteni és élvezni a művé­szetet. Természetesen tevékenysé­günk ezen a téren a szocia­lista kultúra elveiből, a szo­cialista realizmusból indul ki. 4. Érdekkör! tevékenység Az érdekkör! tevékenység terén Igyekezetünket és fi­gyelmünket két irányba kell fordítani. Az érdekköri tevé­kenység egyik területe a nép- művészi tevékenység. Ezen a téren érjük el eddig a legjobb eredményeket. Alapszerveze- teinkben számtalan néginűvé- szeti érdekkör! csoport tevé­kenykedik. Ide tartozik az i- rodalmi színpadok tevékenysé­ge Is, de már a képzőművé­szeti érdekkörök tevékenysége is. A jövőbeni feladatunk ezen a téren az, hogy még tovább javítsak az érdekkörök sike­res tevékenységét feltételező követelmények biztosítását úgy, hogy a már meglévők színvonala emelkedjék, de ez­zel párhuzamosan megteremt­sük a további érdekkörök a- laknlásának, sikeres tevé­kenységének feltételeit. Az érdekkört tevékenység másik részét a műszaki ér­dekkörök jelentik. Társadal­munknak érdeke, hogv a jövő nemzedék minél több műsza­ki Ismeretet sajátítson el, és özeket az Ismereteket a gya­korlatban érvényesíteni tudja. Az eredményeket vizsgálva ar­ra a megállapításra Jutnnk, hogy nincs miért szégyenkez­nünk, hiszen számtalan ifjúsá­gi klubot építettünk fel a.sa- ját erőnkből, özeket a klu­bokat többnyire a saját kéz­zel készített berendezéssel és dísztárgyakkal szereltük fel, stb. Mindkét Irányzat! érdekkört tevékenység nem kis anyagi ráfordítást Igényel. Ez hatá­rozza meg sikeres továbbfej­lődésünk ütemét és hatékony­ságát. Társadalmunk megte­remtette azokat a feltételeket, amelyek az érdekköri tevé­kenység fejlődésében Is haté­konyan közrejátszanak. Nem utolsó sorban rajtunk is mú­lik, milyen mértékben tndjnk ezeket a feltételeket kihasz­nálni. Ott, ahol a CSKP ple­náris ülésének határozatait az ifjúság nevelésével kapcsolat­ban nemcsak formálisan dol­gozták fel, hanem gyakorlati­lag alkalmazzák, a SZISZ-a- lapszervezetek nemcsak segí­tik, hanem megteremtik sike­res tevékenységüknek — be­leértve az érdekkört tevékeny­séget is — mind az erkölcsi, mind az anyagi feltételeit. Er­re számtalan példát találha­tunk. Szükséges azonban hangsú­lyozni azt a követelményt, hogy az érdakköri tevékeny­ség, amely a fiatalok sajátos érdekelnek kifejezője, minden­kor összhangban legyen a tár­sadalmi érdekekkel, sőt a tár­sadalmi érdekeknek aláren­delve valósuljon meg. Társadalmi élet, társas szóra­kozás, kultúrált pihenés, üdü­lés. Tevékenységünknek ez a ré­sze a fiatalok természetes ér­deke. Egyúttal hatékony té­nyezője az emberek közti kap­csolatok kialakulásának és nem utolsó sorban a szomé- lyiség harmonikus kialakításá­nak. Tovább kell kutatnunk a társadalmi-kultúráiét, a társas szórakozás olyan formált, a melyek megfelelnek a szocla lista életformáknak. Knltúrta- vékenységünk azt bizonyltja, hogy a helyes úton haladunk. Természetesen tévedés lenne azt gondolni, hogy klubte­vékenységünk kielégítő. A múltban nemegyszer előfor­dult, hogy a közbiztonsági szervek közbelépésére volt szükség. Ez semmiképp sem jő névkártya. Előfordult az Is, hogy nem egy klubot be kel­lett zárni, mert tevékenysége nem felelt meg sem a SZISZ, sem a szocialista társadalom érdekeinek. Ezekből a hibák­ból okultunk, levontuk a kö­vetkeztetéseket, és most min­den Igyekezetünket arra kell összpontosítanunk, hogy klub- tevékenységünkből kiküszöböl­jük a nemkívánatos elemoket­Szólni kell néhány általá­nos problémárúi Is, amelyek­nek a kiküszöbölése elkerül­hetetlenül szükséges a knltúr- tevékenység színvonalának e- melése érdekében. Köztudott, hogy elégtelen a műsorválaszték az együttesek, érdekkörök számára. Főleg az aktuális, élő tematikájú mű­sorfüzeteket hiányolják. Nem kielégítő az alapszer­vezeteink és a népművelési intézmények, valamint a HNB és a többi tömegszervezstek knltúrtevékenységének egybe­hangolása. — Nem minden járásban e- légséges a járási népművelé­si otthonok segélynyújtása sem, alapszervezeteink knl- túltevékenységébeh. Sokszor találkozunk szakmailag nem felkészült vagy kevésbé fel­készült népművelési dolgozók­kal. Kívánnivalót hagy maga n- tán járási és kerületi szin­ten működő knltúrházalnk ak­tivitása, főleg az együttműkö­dés kérdésében, de nem ke­vésbé az alapszervezotek funkcionáiiusainak szakmai felkészítésében Is. Hiányoljuk a központilag összehangolt knltúrrendezvé- nyek ütemtervét. Annak ellenére, hogy az em­lített hiányosságnk fékezik a munkát, semmi sem akadá­lyozhat meg bennünket abban, hogy az elért eredményeinket sikeresen továbbfejlesszük. Az elért eredmények és a meg levő hiányosságok arra köte­leznek bennünket, hogy kex- deményezőleg javaslatokat. In­dítványokat terjesszünk elő. a hiányosságok eltávolítására, a problémák megoldására. Ez nemcsak a SZISZ érdeke, hanem társadalmi érdek is.

Next

/
Thumbnails
Contents