Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-10 / 50. szám
(Az előző rész tartalma) Lenka meggondolatlanul beszáll egy férfi autójába, aki megpróbál visz- szaélnt a helyzetével. Közben abba az utcába érkeznek, ahol Pavel várakozik. Hasztalan marasztalja az őszülő halántékü férfi. Lenka kiszáll az autóból, odamegy Pavelhez. Erik is berobog. Lenkát visszaszállítja oda, ahol Markéta várakozik, majd visszamegy Panelért. A két kislány eközben elbújik az erdőben, úgy hogy a fiúk csak hosszas keresés után találnak rájuk. IV. Az utat két párhuzamos keréknyom barázdálta, a megszáradt sár kivehetően megőrizte a nagy gumlab- ronch mintáját. Lenka számolta a kiálló köveket. Ha száz lesz, szól Pavelhoz. De mit mondjon neki? Meg volt róla győződve, hogy elég volna megfelelő szavakat találnia, és mint valami varázspálca , érintésére, nyomban minden megváltozna — csakhogy hol keresse a megfelelő szavakat? Eszébe jutott, mennyire Izgult, a- mlkor a fiú megírta, hogy a barátját Is magával hozza. Ellenőrzést látott ebben, vajon az objektum — vagyis ő — megérl-e a fáradságos, száz kilométeres utat. És készülődött, ml minden bölcset és szellemeset mond majd, hogy Pavel — legalább egy kicsit — büszke lehessen há. Vágyott rá, bogy beszéljenek, bogy a szavak esővé változzanak, s az eső oldja fel a kétségek haszontalan hordalékát. Minden perc fontos. És mégis pazarlóan hagyta elfolyni a d>’ága perceket. Kétségbeesett, hogy a nap nemsokára véget ér, és neki csak az emlék marad. De tulajdonképpen mire emlékszik majd? Most itt bandukolnak. Lenka türelmetlenségéhez mérten szinte elviselhetetlen lassúsággal. Legalább futni akar, ha már repülni nem repülhet. Pavel olyan, mint aki el akarja magát szánni valamire. De mire? Egyszer már megcsökolta; mennyire távolinak tűnik fel ez most, pedig mindössze két hónapja volt. Miért volna a második csók körülményesebb, mint az első? Ojra az eszébe jutott, hogy vajon ez a nagy határozatlanság nem tűlzott-e ahhoz, hogy csakis a távoliét okozná. Akkor hát ml? ■Erik robogója felzakatolt. — Gyorsan, uraságok! Mapkéta tartja a helyet! — És intett Lenkának, hogy üljön lel. — Te is ott maradhattál volna még! — Pavel elvigyorodoti. de Lenka úgy találta, inkább megkönnyebbült. Bárcsak képzelődnék, sóhajtotta a keskeny ülésen kucorogva. Bárcsak álom volna az egész, felébrenék, és a nap csak most kezdődne. Az út közvetlenül a nyári vendéglőhöz vezetett. Az összecsukható kerti székek olyanok voltak a füvön, mint szétszórt nagy virágcsokrok. Az utolsó szabad asztal maradt nekik, ahová a legjobban tűzött a nap, de őket nem zavarta a hőség. Gyorsan eltüntették a virslit meg a pohár gyenge, meleg sört. — Eriknek mint vezetőnek nem volna szabad Inni — jutott eszébe Markétának. — Te csak olyat csinálsz, amit szabad? — Egyáltalán nem. Most éppen, leiszom magam. — Ezzel a löttyel elég sokáig fog tartani. — Nekem nem kell sok. — Már kinrőbáltad? — Aiaj. Meséld el. Lenka. — Miért én meséljem el? —■ Véletlenül te Is szépen becsfp- tél... — Mi? A legesleghosszabb szóba sem vihetett volna több felháborodást. — Ne játsszd meg magad./A fiúkat nem zavarja. Srácok, ugye nem á- jultok el? — Ellenkezőleg. Minél tapasztaltabb egy leányzó, annál könyebben áll ellen a kísértésnek. Erik eme állítása ellenére is Lenka méltóságteljesen visszautasította a rágalmat. — Soha életemben- -nem voltam-részeg. — Előttem mered mondani! — Markéta nevetőrohamot kapott. — Még ha lettem volna Is, te akkor sem vetted volna észre, mert hánytál. Az erkélyről. — Azért, mert gyöngébb a gyomrom. Az apukám éppenséggel azt mondia, hogy jobb azonnal kiadni. — Helyes nevelés — jegyezte meg Erik. Markéta odahajolt Lenkához, sú,gott valamit, nem értette mit, de nyomban rájött, mire céloz. Feltűnés nélkül jelezni akarta, hogy járjanak egy kicsit. Csakhogy Erik előtt nehéz eltitkolni valamit. — Az ott fent lesz. Markéta. — Én nem akarok semmit — mondta Markéta közönyösen. — Azt hittem, kezet akartál mosni. — Kajánul vigyorgott, de Markéta minden helyzetben megőrizte a méltóságát. — A te kezed nem piszkos? — kérdezte meg Lenkától olyan természetességgel, hogy irigyelnie kellett. Egyedül akart maradni ,a fiúkkal. Markéta nélkül, aki akarva, akaratlanul felhívta magára a figyelmet. De attól félt, hogy folytatódna az ostoba élcelődés. Vagy a hallgatás. Annak okát pedig már nem háríthatná Markétára. Felállt. — Gyere. A hátában tekinteteket érzett, a- mint felfelé lépkedtek a teraszra, és ez sokkal kellemetlenebb volt, mint a tükörbe nézni. — Nézd csak! Ugye ő az?! — Markéta megállt, és a sarokba mutatott — de milyen feltűnően! — egy asztalra. Lenka elsápadt. Egyszeriben megfeledkezett a fiúkról, a félelméről, hogy esetlen mozdulatait mustrálják. A kék gombos szvetterben, amelyik mellben szűk, Irena ült az asztalnál a sarokban, és egy Idegen férfi ölelte a vállát. — Hát ez meg miféle szerzet? — fintorgott Markéta, és az arcára rá volt írva minden. Nem kellett többet mondania. — Hát én tudom? — Nem ismered? — Engem az 6 Ismerősei nem érdekelnek. Ez egyáltalán nem volt igaz. Szívesen dicsekedett volna Irena barátaival. Csakhogy ez a pasas, a rikító sállal a nyakában, ennek a célnak sajnos egy csöppent sem felelt me.g Irena, ezt nem kellett volna tenned velem! SIrhatnékja támadt. — Oda nézz!‘Egy üveg bor van az asztalon. Ki tudja, hányadik — folytatta könyörtelenül Markéta. — Hát aztán? Azt teszi, amihez kedve van. — Csak azt mondom, hogy alkoholista család vagytok. Irena feléjük fordította a fejét, és Lenka gyorsan behátrált a folyosóra. — Légy nyugodt, ez se nem lát, se nem hall — nevetett Markéta, akinek a világ csak szórakozás volt... Lenka elviselhetetlennek találta, hogy valaki ilyen hangon beszélhet a nővéréről Se nem lát, se nem hall. És kinek a kedvéért? Elkeseredve lépett be a vécé előtti kis helyiségbe. — Hogy ma miket szövegelsz! — mondta Mai*kétának majdnek dühöngve, bár igyekezett uralkodni magán. — Az a berúgásl história irtó nagy ötlet volt. — M?gsein ifiöndtam rőlad, üogy' hánytál az erkélyről. Hirtelen minden nevetségesnek tűnt fel, nem tudta, miért, de tele szájjal nevetni kezdett. Markéta szívesen csatlakozott. — Eligka volt a legjobb, az összehányta a kutyájukat. — Meg a Zdéna. Amint szüntelenül bőgött, hogy nem jut eszébe, kibe szerelmes. A nevetés nem szűnt. Lenka már attól félt, hogy sosem hagyja abban ezt a görcsös vonaglást, amellyel az összes felgyülemlett idegessége levezetődön. — Bepisilek! — sipította Markéta, és megdöngette a kabin ajtaját. — Juj, valaki van bent. Meghökkentek. Az ablakhoz húzódtak. Pusmogtak. — Kibírod? — Ml mást tehetek? — Hol vannak a fiúk? Markéta kikukkantott, de a péwtt- nak azt a részét, ahol Pavel meg Erik ült, eltakarta az épület jobb szárnya. — Irena pasasából látok egy keveset. Valamit csinál. Azt hiszem, a nővéred fülét csókolgatja. — Miért a fülét? — Azt tőle kérdezd meg. Lehet, hogy azt szereti. Lenka kihajolt az ablakon, de Ire- nából nem látott mást, csaík az aszta-, Ion fekvő kezét. — Csinos pasas, csak egy kicsit öreg — nyilvánította ki véleményét Markéta. — Én meg azt hiszem, hogy éppen hozzávaló. Susogtak, nevetgéltek tovább, de amikor a férfi odahajolt és nyllván- vplóan megcsókolta a testvérét. Lenka megelégelte a dolgot. Hát ezt nem nézi! — Nincs ez a vécé bezárva? — kiáltotta. — Semmi mozgás ott bent. — Rendesen megpróbáltad kinyitni? Lenka egész súlyával nekifeküdt az ajtónak, de eredmény nélkül, — El kell mennünk a kulcsért. — De hová? Én inkább kibírom. — Én nem. Gyere. A vécé előtt a folyosó üres volt. csak távolabb suhant egy fiatal pincér. — Annak csak nem mondjuk meg. — Miért ne? Nyugodtan. Eltávoldotak egy kicsit, s abban a pillanatban a női bábuval jelölt ajtó kinyílt, és egy ötven év körüli kövér kés úr viharzott ki, arca vörösen lángolt. Elcsörtetett a lánykák mellett. — Férfi volt bent. — Kihallgatott bennünket. Ojra kirobbant belőlük a nevetés. — Még jő, hogy az ajtó erősen tart. Képzeld, ha berepülsz! — Szörnyethaltam volna. — Mit keresett az ott bent? — Biztosan eltévesztette az ajtót. — Lehet, hogy nem normális. Az egyik mondat szinte mulatságosabbnak tűnt fel, mint a másik, és Lenka szinte hálát érzett a vörös képű gömböc Iránt, mert elfeledtette velük azt ^ férfit, aki Ismeretlen okból Irena fülét csókolgatja. — Na gyerünk. Több férfi talán -nem lesz ott. — Reméljük. Erik elgondolkozva nézett maga elé. — Létezik olyan csillagkatalógus, amelyben kétszázhuszonöt ezer égitestet tartanak nyilván, és mindegyiknek megvan a pontos leírása. — Szörnyű vastag könyv lehet. — Én nem láttam. De valószínűleg. — Milyen sokáig tartana, amíg az ember elérne a Napig? — Szerintem olyan gyönge négyezer évig. Az elég hosszú idő. Tekintetük rátévedt a két lányra, akik lefelé jöttek a lépcsőn. (Folytatjuk) Kopasz Csilla fordítása szerkesztő ^ üze rí • „Szerelem“: Versében így ír: / No hidd azt, hogy boldog vagyok tőled mesz- sze távol, / Ne hidd azt, hogy mást szeretek én rajtad kfvlil máshol. / Ne hidd azt, hogy nem szomoritja szivemet semmi, / Nem kell nekem a világon rajtad kf. kül senki. / stb. Nekünk sem kell a vtlágon seoikl, csak jó vers. Az öné sajnos nem az. Édes-bús -magyar- nóták Izeire emlékeztet csupán, s ez kevés. • „GOzöf..„Ha jónak találják kéreni Önöket tegyék be a verset az 0) Ifjúságba Is“ — írja levelében. A vers néhány sora így szól: / Fülei, h a I g a t a tanító, / Miért sírsz te kicsiny n y í- V 6. / Tanító úr kérem szépen, / Összevernek engem érzem. / / Ki akarja bántani öt? / Kihez vágjak egy szép nagy köt? / Higgye el, ez a vers Is fölér „egy szép nagy kővel“, már csaik , az eredeti helyesírása miatt is... Arra kérjük, hogy többet ne vágjon hozzánk ilyet és ehhez hasonlót. Előbb tanuljon, olvasson, s ha még akkor is kedvet érez az f- ráshoz, próbálkozzék újra. • „XÉNIA“: Egy-egy sorában jehetsé.get érzünk, s ezért arra kérjük, hogy dolgozzon tovább. Vigyázzon a vers felépítésére, a gondolat, tisztaságára, pontosabban a gondolat klfejezéséneík a tlsztaségára. Lehet, hogy „önre vár a világ...“ • „Idill“: Kiváncsiak lennénk, mivel magyarázza az alábbi két vers közötti szín- vonalbeli különbséget. Az e- gyik: / S köszönöm a gyerekkori esték / annyi csodás, mesés percét ! köszönöm, hogy segítettél abban, / hogy hitem felnőtté ér. jék. /. Most nézzük a másik vers néhány sorát: / Kösd csokorba, s tégy közéje / hárfahangú dallamot ' hints balzsamot friss sebekre, / ha a lélek fölsajog. / Mintha e két verset nem is u- gyanaz az ember írta volna. .. Egész családom ellene volt Az életet túl korán kezdtem, és nagyon korán csalódtam. Férjem elvált ember volt, nálam tizenkét évvel idősebb. Tizenhatéves koromban gyámhatósági engedéllyel mentem hozzá: terhes voltam. Egész családom lebeszélt, mert a férfi lobbanékony, csélcsap, mulatós ember hírében állt. Senkire nem hallgattam. Boldogságom nem sokáig tartott. Betegeskedtem, a gyermeket nem tudtam kihordani. A férjem kijelentette: csalódott bennem, nem vagyok asszonynak való. Ojra a régi életét kezdte élni. Ha éjszaka Ittasan jött haza és közeledett hozzám, rosszul lettem a pálinka- szagtól. Egyre gyakrabban vágta a tejemhez, hogy nem vagyok normális. Tizenkilenc éves koromban a szüleim hazavlttek, elváltunk. Négy éve vagyok Itthon, még mindig rossz idegállapotban: nehezen heverem ki ezt a házasságot. Fiúkról tudni sem- akartam. Fél évvel ezelőtt összetalálkoztam egyik iskolapajtásommal. A- mlkor a katonaságtól leszerelt, hozzánk jött dolgozni. Feléledt régi barátságunk, és oly megnyugtató, ha vele lehetek. Bevallotta, hogy mindig gondolt rám, és nagyon szeret. Jó volna megint hinni a boldogságban, de félek, nem vagyok alkalmas rá. Huszonhárom évesen roncsnak érzem magam. A szívem is gyenge. Azt hiszem, becsületesebb, ha most szakítok vele, mint ha ezutÁi évekig ápolnia kellene. jelige: Csalódott Kalandra csábít Huszonnégy éves vagyok, hat éve élek boldog házasságban a férjemmel. Kiegyensúlyozott, vidám, jólelkü ember mindene ml vagyunk, én és a két kislányunk. Ismerőseink joggal tartanak minket mlntacsaládnak. Csak éppen a legutóbbi időben van nálom egy kis za^ar, amitől szabadulni szeretnék. Évek óta dolgozom munkahelyemen, mint gépirónö. Kellemes, kulturált környezetben. Reggelenként — három hét óta — új útitárs száll fel a buszra. Nem rokonszenves típus. Az első perctől rámenősen akar ismerkedni. Ha nem ülhet mellem, o- daáll, s mintha régi • ismerősök volnánik, közel hajol ^s beszél hozzám. A busz robog, az utasok önmagukkal vagy az újságukkal foglalkoznak, ö meg újra és újra megkérdi, ki vagyok. A jegygyűrűmet láitván kijelentette, hogy elválaszt a férjemtől. Én nem válaszolok, le sem merem Inteni, mert félek a feltűnéstől. Szerencsémre jóval előbb kell leszállnia, mint nekem. A férjem egy órával előttem kezd. Reggel a kocsival beviszi a gyermekeket az anyámhoz, délután eljön értünk, mind együtt megyünk haza. Azzal az emberrel tehát csak reggel futok össze, s akkor nincs ideje követni. Lánykoromban volt néhány udvarlóm, de így tolakodni senki sem mert. Szinte drasztikus néha. És mégis — szégyellem megvallanl —, ha magányos helyen támadna, nem tudnék ellenállni. Egyszer ugyanis nem volt ott az autóbuszon, és'szinte csalódást éreztem. Mit tegyek, hogy ne keveredjek végzetes könnyelműségbe? Jelige: Zavar Félek, hogy megharagszik Tizenöt éves vagyok. Egy éve találkoztam az első szerelmemmel. Egész évben boldogok voltunk, mert együtt jártunk iskolába. Egy napon a kislány „odébb állt“. E- gyetlen választásom maradt, új Ismeretséget kerestem. Levelezés útján megismerkedtem egy másik kislánnyal. Rövidesen találkoztunk. Sajnos, nem merem elmondani neki az előbbi történetet. Bízzak benne? Tudom, hogy ez lenne a helyes, de mégis bátortalan vagyok. Ml lesz, ha megharagszik? Szeretném, ha tanácsot adnátok. T. H. Válasz a „Nem tudom, mit tegyek“ cimú levélre Viselkedésedet egy kissé furcsálom. Három éve szeretsz egy férfit, akiről 'azt sem tudtad, hogy nős? Ezt az alapvető dolgot is mástól kellett megtudnod. Szerintem, ha valóban szüksége lenne rád, és nem tartoznál az egyéb „nőügyei“ kc^, elmondott volna mindent. Ha valóban boldog akarsz lenni, beszélj meg vele mindent. Ha képes arra az áldozatra, hogy elváljon, ez azt jelenti, hogy valóban szeret. De szerintem, mégis az lenne a leghelyesebb, ha szakítanál vele. Járj társaságba, és’ne keseredj el. Várj, amíg megfelelő élet- társra nem találsz. Jelige: Ébredés Válasz „Tűnő álom“ jeligére Szerintem, mielőtt levelet írtál, magad is levontad a tanulságot. Helyes lenne, ha a férjes asszonyt elfelejtenéd. Hogy miért? Megértenélek, ha az asszonynak a férje részeges lenne, és nem becsülné se a családját, sem a feleségét. Ebben az esetben az asszonynak oka lenne elhagyni a férjét. De sajnos, ez az asszony mellékutakon jár. Képzeld magad a férj helyébei Ha nem akarsz másnak fájdalmat okozni, keress magadnak más partnert. Idővel az asszony Is megérti az eljárásodat. Jelige: Tangó
